Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-15 / 259. (1002.) szám
vasárnap, november 15 \rV<v:;#1 :h L. £•*<>> F.. /^V.J u*:?áwtíid ^•Vii .V;-jiv !$P mii mi n~— MAGYAR VASARNAP A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP IRODALMI MELLÉKLETE V m mi sodrában Irta; Schöpflin Aladár Önöknél, ha jói tudom, már rég nem újság a rádió. Újságnak éppen nálunk sem mondható, sokezer rádiókészülék van mindenfelé forgalomban, de a inai napig csak illegitim, tűrt állapotban,- mert a rádióügyet csak most rendezte egy rendelettel a kormány. Eléggé elkésett vele, mert az egyszer a kormányintézkedés évekkel kullogott az élet után. A lakásom környékén, a budai házak tetején minduntalan feltűnik egy antenna s jelzi, hogy a rádiókészülékek száma egyre szaporodik. Kevés uj találmány terjedt el olyan rohamosan, ami érthető is, mert a rádió igen könnyen és olcsón : előállítható, mindenütt használható és nem kell hozzá semmi különös tudomány. Az én fiaim egy ügyes pajtásukkal csináltak olyan kis rádió- készüléket, amely 'egészen jól funkcionál, végig lehet benne hallgatni mindent, amit Budapesten és Csepelen adnak le. Az egész olyan, mint egy játékszer, nem is került több pénzbe, de a múltkor például az egész családom végighallgatta benne a Tannháuser operai előadását. Nem kicsi dolog ez. Egyelőre még inkább csak szórakozás, de igy sem jelentéktelen, mert lehetővé teszi a magasabb rendű örömök élvezését olyanok számára is, akik eddig ki voltak belőle zárva. A falusi emberek, ha jó rádiójuk van, esténkint hallgathatják Rótna, Páris, London hangversenyeit és operaelőadásait. Egy olcsó kis rádiót csinálhat magának' bármelyik intelligensebb, ügyeskezü munkásember is és kap vele a lakásába elsőrendű muzsikát. A művészet demokratizálásának máris kitűnő eszköze ez az elmés kis készülék s ezzel nagy társadalmi jelentőségre jut. Nem kell éppen fantasztának lenni, ha az ember el akarja képzelni, hogy^idővel hallgathatom a rádión az oxfordi egyetem előadásait, vagy Bergson felolvasását a párisi A ka-, détniában. Technikailag máris lehetséges ez. Mikor az angol király megnyitotta a wembieyi ki- állítást, megnyitó beszédét egyszerre hallhatták az angol világbirodalom minden pontján.; Trcdiá- ----bán és'- Kanadában,' Ausztráliában- és' a Tokföldön egyaránt. Fiatal koromban érdeklődve olvasták Bell árny egy hires könyvét, a 200Ö. év életének elmés előreképzelését. Ebben már szó volt ilyesféle találmányról s a derék amerikai szerző bizonyára nem sejtette, hogy ez a dolog könyve megírása után negyven évvel már meg fog valósulni. Az utópisták nem tudják elég hosszú időre tenni utópiáik megvalósulását. « Nem fogja-e azonban a rádió tökéieíesbedé- se tönkretenni az olyan meglévő intézményeket, mint például a színház? Én azt hiszem, hogy nem. Mikor a mozi divatba jött, attól is féltették a színházat s ez az aggodalom, bár még ma is hangoztatják a színigazgatók, mikor rosszul megy a dolguk, alaptalannak bizonyult. A mozi ugyanis nemcsak elvon látogatókat a színháztól, hanem nevel is nekik újakat. Olyan emberek, akiknek azelőtt soha eszükbe sem jutott bemenni egy zárt helyiségbe és órákig csendesen ü’lve végighallgatni egy előadást, hozzászoktak a mozi élvezésére és egyszerre csak kezdték megkívánni a színházat is. Aki sok operaelőadást hallgat rádión, egyszer csak eszébe fog jutni elmenni az operába, hogy lássa is az előadást. A színháznak mindig meg fog maradni az a fölénye, hogy míg a mozi és a rádió csak egyoldalú élvezetet ad. az egyik a szemnek, a másik a fülnek, a színház egyszerre foglalkoztatni tudja az összes érzékeket, tehát teljes értékű, minden oldalú kielégülést szerez. A rádió óriási módon kiterjesztheti, a tömegek zene! érzékét, belevon a magasabb rendű zene körébe olyan embereket is, akik eddig ebből a kődből teljesen ki voltak ■ zárva. Ha például egy vidéki ember, aki megszokta minden este’ végighallgatni az opera előadását a rádióján, a fővárosba kerül, nem lesz-e kiváncsi az opera előadására, hogy egyszer már "láthassa is, amit eddig csak hallott? A falusi ember számára jelent legtöbbet a ' rádió: bekapcsolódást a kulturéletbe, ami eddig lehetetlen volt számára. Legfeljebb könyveket olvashatott. Ha most majd kedve szerint hallgathat zenét, tudományos vagy irodalmi előadást, "egész más lesz az élete, mint eddig. A falusi életnek rettentő betegsége az unalom, a nemesebb kulturörötnök lehetetlensége. A téli végtelen estéken nem tudnak mit csinálni s ha szórakozni akarnak, nem marad számukra más, mint az ital,, kártya és a pletyka. Csak egy részüknek a könyv, de végre is nem lehet műidig csak olvasni. Különösen a falusi nők sin.vlik ezt a sivár, örömökben szegény életet. Most uj lehetőség nyílik előttük, örömkészletük uj gyarapodása, uj életlehetőségek. Ezzel is lehull egy sorompó a falu és a város köpött s a falu kultúrája teljesebb és intenzivebb lesz. Máris sokfelÖ! hallottam milyen örömmel szerelik fel falusi intelligens emberek házaiban a rádiót, amely — azt lehet mondani — bizonvos élelemben meg fogja nemesi teni a családi életet Is. Gyümölcsfák Gyümölcsfákat ültetek és régi földeken járok a város előtt. Este van, csillagok hullnak, ősz vége ez és gyümölcs vetés ideje. Nagy lélegzettel ittam a világot és elvittem a tengert két szememben Kezeim megtanultak gyümölcsfát ültetni, hadonászó kezeim Megcsöndesedtek, s lassúk és óvatosak. Gyümölcsfát ültetek és várom a csöndet, Azt a másik csöndet, nem a magány és szemlélődés csöndjét, nem a hideg Meditációk gőgös csöndjét, nem: kezeim a munka csöndjét várják, a meleg Földekben tapogatózó magvak életének csöndjét, az erek És gyökerek vérkeringése csöndjét, várom azt a csöndet, ami hangtalan Zajával a termésnek lükteti a vllágzörei néma taktusát, tnadárrepülés Csöndjét várják kezeim, fölbuggyant rétek csöndjét, néma állatok Életének tiszta, tartalmas csöndjét, és a zugó és pusztuló napok És csillagok nagy ünnepének csöndjét, amiben földgolyók Illeszkednek cl pici és hallhatatlan lármákkal, háborúk és forgalmak Erőlködő zörejeivel. De én tudom, hogy egyforma csönddel zug az időben Gyümölcsfáim magva és az otromba csaták fájdalmas dörömbölésc És a hideg könyvek erjedt szómagvai, tudom, hogy csönd vagyunk mind és néma Elemei a süket végtelennek, amiben kedvünkre bomofhatunk nevetséges Szavakkal és kezünk hasztalan épií piramisokat az idő közönyös szemei ele, — Mégis gyümölcsfát ültetek, mert az ember magvető állat a földön. És sorsa várni az évszakokat és kuporogni apró mozdulatokkal a végtelen Semmik vagy valamik árnyékában s lesni a szökkenő termés felelt, A szél járását, s hallgatni aggódó fülekké! a csöndet, amiben ugatnak Az expressvonatok, s csillagok sisteregnek, s a virágzó fák és táncoló rovarok És sikoltó forradalmak és érő gyümölcsfáim síesze, mini az este hangjai összetapadnak, sűrűn és egykedvűen, — Mára; Sándor m « a msamnomma Miért nem válthatta tie Hlmas*©m5íat Ferenszv utolsó kívánságát? Az örökösök pénzzé tették a közcélra szánt Ferenczy kertet — Ferenczy István terve még száz évre sem valósulhatott meg Rimaszombat, november. Rimaszombatban, a régi Temető-utcában, — ma a Gömöri-ut s Fermczy-utca sarkán, a Tompa szoborral szemben — áll még' ma js. egy; kicsi, földszintes ház, ■ a - Ferenczy István háza. Nem szülőháza, nem is lakóháza mert az előbbeni ma már nincs meg, lakóháza pedig szülővárosában nem is volt, mert Testvér nénijénél lakott a regi Temető-utcában, ott ahol ma a Rábely Miklós könyvkereskedése van a régi u. n. Jánosdeákné-íéle házban. S még is ezt a kis házat tekinthetjük a Ferenczy István házának. Itt volt a műterme is — amint ezt Kubhiyi Ágoston a Divatcsarnok 1S55. évfolyamának 48-ik számában megírja. E háznak egyik szobájába bezárkózva dolgozott élete utolsó éveiben „a titkos hajó- gépen“, míg a másik szobában voltak fölhalmozva a budai műterméből hazaszállított munkái, amelyeket az 1847-ikj tűzvész rettenetesen megrongált s amelyekről ő maga 1847 junius 4-én ezeket írja József öccsének. a kassai kálvinista esperesnek; „Én május 18~dikán némely dolgain még bevégzésére Pestre jöttem és május 22- ikén Rimaszombatban kití-öít egy tűzvész, mely Zsuzsi néném csürjét és a kertbe lévő házai feípuszitotta, hova drágább vagy orrommal vonakodtam- Ezen szerény nem szemre való házba volt hát lerakva 100, szóval száz érc és márvány •szobrok ... Káposztás sógorom levele szerint a ház derekát ugyan valamennyire megmentették, de a kamra, pince, konyha és folyosón lévő dolgok egészen elpusztultak, ezek közi; van az utolsó müvem, az haldokló Eurydike. mely szétpattogott és kalcináJódott. Ferslág- já'ból még ki sem volt pakkolva . . .“ Körüite egy több holdas kert terült el amelyet a ma már beboltozott, valaha sokszor megénekelt Temető patak folyt körül s határolt belülről. A kert északi részén, a inai Ferenczy- utca felüli bejáratnál állott valamikor j régen Ferenczy szülőháza. ‘ Csöndes hely volt ez a kert, hosszú évtizedeken keresztül. Emberi hang, zaj s mun- 1 ka nem hallatszott sohasem onnan. í Gyermekkoromban régi öregekkel. arra járva nem egyszer hallottam tőlük; — Ez lett volna a Ferenczy kert. — Vájjon lesz-e ebből közkert valaha? — kérdezgették egymástól nem egyszer, — Al'gha!, Csöndes estéken, amikor nagyapáink pipaszó mellett összejöttek elbeszélgetni, régmúlt dolgokról, az utolsó nemesi fölkelésről, amelynek ők nem, de apáik résztvevői voltak, majd 48-ról, ahol már saját élményeiket újíthatták fel, soha bele nem unva, egymás előtt, majd kortársaikról s az akkori öregekről, sokszor szóba került köztük a Ferenczy István neve is. Mindenki tudott valamit róla. Legendás alaknak rajzolta meg gyermek- fantáziám Ferenczy Istvánt s mindig bizonyos elfogódottsággal pillantottam be gyerekkoromban a nagy fehér kőkerítéssel a Temető és akkor még Szél-utca felől körülkerített kertbe, ha véletlenül a.rra járva, a régi /.Csurgóval* szemben (ki tudja már az uj nemzedékből, hogy hol volt ez is, a város egyik hires közkutja) az alsó kis pirosra festett ajtócska zára megnyílt s azon kilépett egy öreg, kedves, mosolygó arcú öreg asz- szony, Ferenczy unokahuga s ez időben mát örököse, Jáno. deák Andrásné — atn'nt a szobrász egykor nevezte kedvencét: „a kis Zsuzskó**. Aztán elköltözött innen ő is. Csak halva tért vissza az ősi földre 1913 őszén, 90 éves korában, a rimaszombati temetőben nyugvó elődeihez. A Ferenczy-kert uj örökösei aztán — talán nem is ismerve az örökhagyó szobrász nagybátyjuk kívánságait — áruba bocsátották s felparcellázott részlete’bö! többet el is adtak. S igy most már nem valósulhat meg többé a szobrász álma, aki ezt a kertet köztérinek szánta s amelyről több kiadatlan levelében is említést tesz. Ped;g ennek a gondolata által óhajtotta szülei halála után a kegyeletét leróni velük szemben. S szülővárosában ez által is örök emlékezetben tartani a Ferenczy nevet. 1832 január 1-én Budáról írja öccsének hogy az édesatyjuknak szánt emlék is kés/ s „az atyánkra szánt írás ekképpen vagyoni' „Ferenczy István, Egy Igaz Atya, Hazafi És Polgár A Kolera Áldozatja Elesett. így Három Holnap Elmúl iával A Kegyes Hitvest Ezen Sírba Követte. 1831." Majd így folytatja: „Azt is akarom megjelenteni, hogy az atyám házát akarnám megtartani s* az egészet kertté formálni, amely ezt a nevet viselné: „Ferenczy kert", ahol a két ágy volt, ott egy kapujárást csinálni és két oldalon két valami kijelölt fát ültetni, amely az édesanyánk és .édesatyánk utolsó elhuuyását nem csak nekünk, hanem mindennek megmutatná, de kivált hogy azon falak között valami házsártékozó nép lakván, ne dúlja; igy szüléinkre ráillik: quae mi- hi negavit iniqua túrba, post obitum dupüci moerore addet honos — (Amit tőlem életemben megtagadott a hálátlan tömeg, halálom után kétszeres gyásszal fogja tetézni a kegyelet) és ez ne lenne se gyümölcsös, se konyhákért, hanem inkább luxus, anglus, vagy vadon a maga természetességében.** Bizony nem lett ebből soha semmi. Sem anglus, sem Iuxus kert. Közkert meg éppen soha. Jánosdeákoé haláláig még legalább a család kezén volt. 1913-ban ide tervezgették a kuíturpaíotát s ebben az állandó színházat, nagy könyvtárat Gömör vármegye akkori vezetői s kulíurééiiyezői. S igy ha ez megvalósulhat akkor, némiképpen megközelíthette volna a Ferenczy István kívánságát, mert a kegyelet megőrizhette volna a szülői emlékére ültetett fákat s megtarthatta volna a kert a nevét. A világháború^ elsodorta ezt az akkor már a megvalósulás felé közeledő szép tervét'is. y Azóta jó pénzért felparcellázták az örökösök a régi Ferenczy-kert Temető-utcai részét. Itt épült föl aztán Valaszkay Rezső rimaszombati órás és ékszerész modern, szép emeletes háza. A múlt napokban ismét megcsendült az ásó, kapa, ortó a Ferenczy kertben. Ássák az alapot újból egy másik háznak, amelyet Komlós dr. építtet. A felső része a kertnek még az örökösöké. De meddig? S pár év múlva ki fogja tudni erre mifelénk is, hogy ahol ez a két öreg akác és geszteuye áll, azon a helyen ringott a bölcsője több mint egy századdal ezelőtt, 1792- ben, az első magyar szobrászművésznek Ferenczy Istvánnak. Aki valamikor innen „hóviharban útnak indult*1, hogy utat törjön a magyar művészetnek. „S az áldozat, amelyet nemzetének hozott, mindene volt az áfdozónak.** Anonym. Zátonyon Sorsom: szigetnek lenni Mindig, mindig szigetnek. Szép álomként libegnek Messze, tova a hajók. Mert én is hajó voltam, Hajó az óceánon, S megállított egy zátony S lettem bús magány-sziget, S Így maradok örökre Megfeneklett bús sziget. Üzennem sincs már kinek S erre a madár se jár. De néha a partfokon Tüzoszlop-lángok lengnek: Segítségért üzenget Egy régi hajótörött. Darvas János. A végső fejlődés persze a rádiónak olyan tökéletesedése volna, hogy úgy lehessen használni, mint a telefont: hogy én- bármikor beszélhessek rajta például A Prágai Magyar Hírlappal Ennek persze még so'k akadálya van, nem is elsősorban technikai természetűek. A kormányok fáznak attól, hogy az emberek igy, az ellenőrzés lehetősége nélkül, érintkezhessenek egymással a távolból s főképpen ellenállnak a már meglevő és gazdaságilag erősen kiépített intézmények, mint a táviró és a telefon. A sor azonban rá fog kerülni erre is — és micsoda megváltozása Ie^z ez az életnek! Ha az emberiség erkölcsileg is olyan tempóban haladna, mint technikailag,' akkor már benne élhetnénk a mesés aranykorban. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA SorsfeMfCí mindenki csak Sasiéit is Tsa taKMóüa Bratisiava, Ratsnlütá ul. Telefon 1920 és 286% J?L
