Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-13 / 257. (1000.) szám
renteic, novemner iá. .VyRÁGAlAU(ríAJ<JUtlBlf 9 az elnök kérdésére, hogy milyen ize van az emberhúsnak, azt felelte, hogy egészen jó. csak nem szabad túl soká főzni. A sovány ember húsa jobb mint a kövéreké. A tárgyalás befejezésekor összesen 145 embert ítéltek halálra. A kivégzés előkészületei heteket vettek igénybe. A megyei hóhér nem győzte a munkát és segítségül hívták a selmeci hóhért is. Maga a kivégzés három teljes napig tartott. A megye legforgalmasabb utjain, B á t, K e- xn e n c e, C s e b i, S z a 1 k a és Drégely mellett az országút mentén állították fel az akasztóiakat. Az akasztások előtt az asszonyokat fejezték le. Csak az áldott állapotban lévők kaptak halasztást add:g, inig gyermeküket megszülték. Az akasztásra ítélteknek végig kellett nézniük a fej vételre Méltek halálát. A főbiinösöknek, akiket kerékbe törtek, végig kellett nézniük az akasztásokat. Sárközi vajdának és vezértársainak, akiket felnégyeltek, jelen kellett lenniök az egész banda kivégzésénél. A vajda felnégyelt testrészeit elrettentő például Drégely vidékén szégyenoszlopokra függesztették ki. A régi akták szerint ez volt Magyarország legnagyobb rablóbandájának rettenetes vége. Egy darab pozsonyi középkor Alchlmista-pör Pozsonyban — Az arany csinálás titkai — Lissty László titokzatos élete — Saját munkatársunktól. — 1926-ra ni viágháborut ’óso! Becs legnépszerűbb iövendomondéja — A P. M. H. tudósítójától. — Becs, november hó. Az Obere DonauStrasse 101. számú ház előtt naponta kocsik és autók hosszú sora álldogál. Itt lakik Anatole de la Marti, a nagyhirü jós. akiről a bécsi társaságokban többet beszélnek ma, mint bármelyik művészről vagy politikusról. De la Marti harmincöt éves, de nem látszik többnek huszonötnél sem. Vézna, különben csinos fiatalember. Nyákig gombolt fekete blúzban jár; nyakáu egy fekete csokor. „Operációs kabinetje41 fekete. A bútorok is mind fekete posztóval vannak bevonva; csak egy fekete fátyollal borított villanykörte szór valami kis fényt a kis szobában. A nagyhirü jós hívei azt állítják, hogy múltjukat egészen pontosan kitalálta, anélkül, hogy ismerte volna életkörülményeiket, néhány percnyi . egyiittlét után . a legintimebb dolgokat mesélte el életükből. Ezért van. hogy sokan annyira bíznak de la Martiban és esküsznek az ö világpolitikai jóslásaira is. — Uj, nagy háború előtt áll Európa — mondja többek között de la Marti, — amelyben csupán Dánia. Svédország, Norvégia, Hollandia és Svájc maradnak semlegesek. A háború HUó-ban íog kitörni egy középeurópai állam utján, amely a bábom kitörése után csak néhány ^hónapig fog megmaradni. azután teljesen tönkremegy. Nagy szerepük lesz e háborúban a légi flottáknak. Franciaország e háború után egyesül Belgiummal. Ausztria megnagyobbodik. A törökök elkerülnek az európai szintérről. Anglia gyarmatbirtokai veszélveztetve vannak. Oroszország uj kormánv alá kerül és nagy gazdasági átalakulás előtt áll. SpamT0l<->rs7á<rot felosztják Francia-, Olaszország és Ausztria közt. ■Lm. ni II ...............~~—————— Poz sony, november eleje A mozgalmas tizenhetedik század sokféle nyugtalanságot okozott a mindenkor békés, nyugodt életű pozsonyi polgároknak. Erre az időre esik a katolicizmus és a protestantizmus harca, a íelsömágyafországi lázadások s ezekhez járult még a török veszedelem is. A császári Landsknechtekkel gyanús elemek jutottak be a városba, ahol a szürkület beálltával már nem volt tanácsos az utcákon járni. Gyakran megtör- itént, hogy tekintélyes polgárokat vecsemye után vadtekintetü emberek állítottak ineg az utcán s elvették tőlük duzzadt pénztárcájukat. A sötét spanyolokat, meg az aranyéhes olaszokat gyanúsították, bár a városi nemes urak iránt sem volt nagy a bizodalom. Ezek közé tartozott Lissty István is, aki különös viselkedésével vonta magára a polgárok figyelmét. Titokzatos idegenekkel látták bizalmas beszédben s a LőrMickapu 15. számú ház sűrűn lefüggönyözött ablakai mögött sötét titkokat sejtett a jámbor pozsonyi nép. Ebben a házban már régtől fogva aranyművesek laktak, az első, a híres Strigler György 1622—1652-ig:, cimere még most is látható a ház udvarán. A ház később a Tliurzó, majd a Lissty család birtokába ment át. A ház legendája még ma is ismeretes, azt beszélik, hogy egy alehimista vasrudakat változtatott arannyá ebben a házban. Nem is olyan régen még egyesek hajnalhasadáskor titokzatos fényt s a nyári éjszakákban a magas kéményből sötét sürü füstöt láttak felszállni. Hajdan, a késő éjszakai órákban, mikor minden jámbor Krisztust hivő aludt már párnái között, indult útjára Lissty. A városi katonák gyakran látták, amint kis zsákot cipelt a hátán, amelyből az arany muzsikás hangja csilingelt. Lissty állandó kísérője egy beburkolózotf kicsiny emberke volt, akivel együtt tűntek el a házban. Lissty titokzatos utjai már régen felkeltették a városi urak figyelmét, de nemesi származása, magas összeköttetései s ;a ,pa- | latinussal való rokonsága megvédte őt a törvényes következményektől. Sokszor hetekre eltűnt Pozsonyból és szavahihető egyének vallomása szerint a nagyur ilyenkor meseszerü fénnyel berendezett köpcsényi kastélyába vonult vissza, ahol vad orgiákat tartott. Egykorú feljegyzések szerint Lissty szép, megtermett férfi volt, csak arcának kemény, sóvár vonása tette visszataszítóvá. Vad, kicsapongó életét egész fiatalon kezdje, s az arany utáni olthatatlan vágy már akkor aranycsinálók és más hírhedt emberek társaságába sodorta. Később egyik rokona után hata’mas vagyont örökölt s amig az örökségből tartott, megelégedett a valódi arannyal is. A köpcsényi kastély szilaj tivornyák színhelye lett, a pénz marékkai került az utcára s igy nem csoda, hogy az igazi aranyak hamar elúsztak s Lissty István ismét a tudományhoz fordult, hogy arany- szomját kielégíthesse. Most már testvér- öccse, János is hűséges társa lett a kísérletekben. Tliurzó nádor után ismét örökséghez jutott a titokzatos Lissty, ami egy időre még felszínen tartotta, de semmi pénz sem volt állandó nála s most már harmadszor fordult az aranycsináláshoz segítségért. Megismerkedett Rudolf császár prágai alchimistájával s visszavonult pozsonyi házába, amelyben valóságos aranygyártó konyhát rendezett be magának. Utolsó pénzét a szükséges görebekbe, retortákba, tégelyekbe fektette, s annyira visszavonult életet élt, hogy a városiak, de főként Joliannes Cellárius a városbiró és a városkapitány, Jacobus Preler gyanítottak rosszat viselkedése mögött. Gyanús, idegen személyek fordultak meg Magnificus Lissty házában s a nép csakhamar arról kezdett suttogni, hogy a ház pincéjében titokban aranyat csinálnak. A suttogó hírek megfeleltek a valóságnak: Lissty testtel-1 élekkel az alohimia rabja lett. II. Rudolf császár udvari alchimistái, Kretschmer Ferenc és az angol Belley tüzelték őt hasonló kísérletekre, de legjobban a skót Seton. Sendvog nagymester tanítványa hatott rá. Lissty állandóan Paracelsus, De- mekritos és Albertus Magnós müveit tanulmányozta s kísérleteit a „Tabula smarag- dina“ néven ismert titkos kódex utasításai alapján végezte. Állítólag Sétámnak sikerült a nem nemes fémeket arannyá és ezüstté változtató folyadékot, a vörös és a fehér rinkturát feltalálni, amelyet a bölcsek kövének a nagy Arkanummal való megolvasztásával nyert. Ezen elindulva, Lissty is összekevert ólmot, kénarzénsavat, az úgy nevezett vörös oroszlánt s a fehér oroszlánt; a sósavat s este, mikor a keveréket a tűz fölött tartotta, megjelent nála rendes látogatója, a titokzatos ismeretlen,, aki egy kevés zsiros, sárga port öntött hozzá s a tégely fölé egy desztillációs sisakot csavart. Mikor azután kinyitották, a tégely tele volt szinarannyal. amely az aranyművesek véleménye szerint a magyar és arab aranyakat is felülmúlta minőségével. Egyszer azután nagy baj történt. A titokzatos éjszakai látogató elmaradt s mikor Lissty egyedül próbálkozott az aranycsiná- l'ással. a saját készítésű tallérjára rásütötte a törvény, hogy az bizony hamis és Lisstyt a palatínus parancsára törvénybe fogták. A kihallgatáskor kiderült, hogy az éjszakai ióbarát vagy egy üres nádszálat, vagy pedig egy kettős tégelyt töltött meg arannyal. amely az olvasztáskor felolvadt s azt a látszatot keltette, mintha az aranyat a keverékből nyerték volna. Így csalta meg az aranyra vágyó Lisstyt, aki ezért minden vagyonát, ami még megmaradt, neki adta. Listtyt hatalmas összeköttetései a büntetéstől is megmentették, mert rövid fogság után felmentették és szabadlábra helyezték. A per után mint elkeseredett, mindenkivel meghasonlott agastyán végezte be életét rokonai köpcsényi kastélyában. Balogh Böske. »La cour!“ \ hágai nemzetközi törvényszék tárgyalásán. Hága, 1925. november. Az elnyomott magyar kisebbségek részéről már évek óta folyik a harc azért, hogy a Népszövetség a kisebbségek panaszait terjessze a hágai nemzetközi törvényszék elé és ez a bírói testület hozzon Ítéletet a panaszok ügyébe;:. Legutóbb Wlassics Gyula báró, volt miniszter, a magyar közigazgatási bíróság elnöke, a kisebbségi jog kivájó művelője mutatta ki magvas tanulmányban. hogy a kisebbségi panaszok a hágai törvényszék, nem pedig a Népszövetség politikusainak értekezletei elé tartoznak. Ez a körülmény kölcsönöz fokozott érdekességet az alábbi tudósításnak mely színesen ismerteti ennek a viiágbiróság- nak tárgyalásait. „La cour!“ jelenti méltóságteljesen a szertartásmester. Hátul, a terem végén kinyílik egy kicsiny ajtó és sorban belépnek a nemzetközi törvényszék bírái: tizenegy ősz világbiró. Sorban elfoglalják helyeiket Huber elnök (Svájc), Ham- marskjöld jegyző 'Svédország) és a szavazó bírák: Beichman (Norvégia), Anzilotti (Olaszországé Nvholm (Dániáé Weiss ''Franciaország), Loder (Hollandia), Lord Finlay (Anglia), Jovano- vics (S. H. S.é Negulosco (Romániai />s-.de Bustamente (Kuba) . . . Az összes jelenlevők, a terem zsúfolva vau felállanak. Lélekemelő Oltvány, ha a közönség a nemzetközi állandó törvényszék fenségének felállással hódol és ilyen módon ad kifejezést tiszteletének. A terem teljes díszben pompázik. Ezt a diszt nemcsak az egyszerű tölgyfa-falboritás.' á kristály-csillárok és a festett ablaküvegek aIko.tr iák, hanem .elsősorban a jelenlevők,. ak-:-k-*» -vü.%£ legelőkelőbb személyiségei közé tartoznak. Az első sor első székén Nagybrltannia meghatalmazott minisztere és követe. Sir Domrlas Hogg ül Sir Cecil Hurst és Mr. Alexander Facbiri valamint né.gv titkárnőiének társasagá>nn. Az angolok az első sor bal mezőiét foglalják íst eh Mellettük a- törököknek kellene helyet íogLhil. mivel a Mossul-kérdés van a napirenden- áron-; han az angórai kormánv távirtot küldött -a törvényszék jegyzőjének, hoev Törökors^-'gn^fc nincsen s°mmi oka arra, miszerint ez apaiammal képviseltesse magát és ezért a törököjc helyei üresek maradnak. A ürmn végén azonban mégis felbukkan Mehmed Efsadhev. Törökország követe és. mint rsmHps fn sz<-";cmimasan jegvez. Észrevétlenül jött ba és később mikor észreveszik, hirtelen távozik. Nem messze a török követtől az egvotouü király meghatalmazott minisztere, aki mindig bán állnak. Amikor meglátta az állomás cégérét, felkiáltott: — Ah, e’est terriblc ... így sohase érünk el Ujhelybe, A hölgy fiatal volt és csinos és valami magmagyarázhatatlan, de mégis erősen kiütköző elegáncla volt rajta, amit csak szélhámosoknál és arisztokratáknál érez az ember. A báró felvette a társalgást. — Nagysád is Ujhelybe utazik? — Oda, azaz tovább: Kassára. Azzal visszaült a helyére és kellető előkelőséggel simította végig a szoknyáját, amikor észre vette, hogy a báró szemével lábtól fejig vetkezteti. Klári a kofferből rántott csirkét vett elő. enni kezdtek, a báró is evett, nagyszerű étvággyal, először egy mellhúst, azután két combot Az asszony, amikor látta a három jóétvágyat, elmosolyodott és a kézlPskáHhól egv doboz Oer- beaud-mignont vett elő. Otthonos közvetlen séggel nyújtotta feléjük. — Parancsoljanak ebből is. A báró meghökkent a kínálástól, elbámulás volt a szemében. Egyikük sem nyúlt az édesség után, rnme az. asszonv megint elnevette magát. — Persze . . igaz . . elmulasztottam . . Ujlakvné vagyok. A báró rövidlátó hunyoritással nézte. — Ujlakv grófné? — és amikor az aszony a fejével intett, bemutatkozott: Nyáry báró. ( A grófné megint nevetett. — Tudom ... a Parlamentben láttam egyszer. még szegénv István bácsi elnöksége ideiében. Apponvj Perei bácsit mentünk meghallgatni utána fin beszélt, kedves báró Szép volt. csak hangosabban i.s beszélhetett volna, mert a kis RácDv ürmtess-, folyton beszelt a hátam me^ett Mint két ecvnváiha való ló.szág, u£v örültek meg egymásnak. A báró az asszonv mellé ült és a grófné nagyszerű rdpfvkákat tudott és ahngv beszélt, nyíló ajkán kirlkitott a megkopott rouge és az arcán is, az éjtszaka elfeküdt festéket bőrének más'ajta színe tarkázta. Iván észre vette ezt, a báró is, összenéztek és amikor egy pillanatra kiment a grófné a folyosóra, Nyáry Iván felé suttogta: — Pedig grófné mégis, mert nagyon otthon van minálunk . . . mindent tud és mindenkit ismer. Klári unottan nézett ki az ablakon, azután olvasott. Ivánnal keveset beszélt. Az éjtszaka után nehezen fordult a nyelve a tegezésre. Inkább nem beszélt. Megint rájuk borult az éjtszaka, mire Patakra értek, A vonat nem ment tovább. Ujhelybe onnét szekeren kellett menniök. Amikor a kalauz ezt megmondta nékik, Iván mingyárt szekér után szaladt, fogadott is egyet, azzal visszament a többiekhez. Fürge volt és jókedvű, mert ahogy besötétedett a fülkében, megint megfogta volt a Klári kezét és Klári megint nem húzta el. Nagy buzgalmában észre se vette, hogy nincsen kalap a fején. Klári szólt neki. — Nó csakugyan, a kupéban felejtettem . , . Felszaladt a vonatba, de a kalap nem volt ott. Felforgatta a padokat, bement a többi fülkébe is, de a kalap nem került elő. Fekete bársony kalap volt. nők is hordtak olyant. Visszajött kalap nélkül. — Sebaj, maid veszek Ujhelyben. Mire a szekérhez értek, akkorra már két zsidó pakkolózott fel az ülésre. Egy alázatos öreg és egy hetyke fiatal. Ivánt ez a látvány kihozta a sodrából, de meg szeretett volna valami nagyot, hatásosat cselekedni Kiára előtt. A férfiak örök ostobasága, hogy mindig nagy tettekkel akarják meghódítani az asszonyt. Rájuk ordított. — Mars !e. zsidó! Az öregebb megijedt és már ellenkezés nélkül le is akart szállni, de a fiatalabb megfogta. — Maradjon, Móric bácsi. A szekér gazdája, amig Iván a kalapiát kutatta, már úgy hitte, hogy nem is jön vissza az utasa, azért fiitette fel a két zsidót. Iván teste felszálasodott, rekedten ordította megint: — Mars le, zsidó! A fiatal nem mozdult. — Ez az én szekerem. Iván karja hatalmasat lendült és keze a fiatal zsidó arcán csattant fájdalommá. — Ez a tiéd! • Az ütés erős volt, a zsidó, mint a szélütött ember fordult le az ülésről, a lába átkalimpált a bérfán és az egész ember a földre zuhant. Az öreg meg, ezt látva, verejtékes fürgeséggel ugrott le a szekérről. Iván a nők felé fordult, arca fehér volt, a keze reszketett, de nyugalmat erőszakolt magára. — Tessenek . . . A szekér gyorsan, sietve indult el, a zsidó, ahogy felkelt a földről, nem kiáltott, néma maradt, bal kezét égő . arcára szorította, a jobbat pedig Ökölbe keményítette. Klári szótlanul szorongott Iván mellett, a holdvilágos éjtszakába nézett. A kúpos hegyek felett már átderengett a város világossága, fázósan húzta összébb a kabátot magán. Ivánt bántotta Klára szótlansága, szégyelni kezdte magát önmaga előtt. Most történt először életében, hogy embert bántott meg. Még a harctéren is, amikor lőni kellett, maga elé lőtt a földbe, vagy a levegőbe, nehogy a golyó még véletlenül is emberi szivet találjon el. Először még megpróbálta, hátha viccelni lehetne a dologgal, dé a nyelve megbicsaklott és azután nem is szólt többet. Ujhelyben. a Magyar Király éttermében, ahová éjféltájban értek el, az első pohár bort a mámort keresők szomjúságával hajtotta fel. A szállodában csak egy szobát kaptak négyen, két ággyal. Nem volt más választásuk, tele volt a szálloda, az asztalnál pedig, kései vacsora közben fojtott örömmel gondoltak erre a kényszerűséggel elfogadhatóvá magyarázott helyzetre, amikor két idegen ember két idegen asszonnyal alszik majd egy keritő-szagu szállodai ágyon. ----------- —-------------------Ivá n magasra hajtotta, fenékig itta poharát, Klára is belekóstolt és lassú kortyokkal itta meg. A szomszédos nagyteremben az újhelyi urak táncoltak, szólt a zene, tombolva örült mindén a nehéz álom tüntén. Vacsora után a grófné felállt és intett Nyárynak. — Jöjjön, báró. Átmentek a nagyterembe, a grófné a mohón ivott bor könnyű mámorával, a fáradtságtól, áléit test végső lobbanásávai kapaszkodott a báró karjába és vitte őt a táncba. Klári egyedül maradt Ivánnal, eljövendő percek átláthatlan. horizontja csenddel borította be őket. Iván szomjazott. asszut hozatott, tokajit. Féllitert. Reszkető kézzel töltött. ., — Igyák! Klári ivott, tele pohárral. Iván beszélni szeretett volna, kettejük egyedülléte sok mondani valót öntött az agyára, de nem tudta azokat szavakká formálni. Csak ennyit nyögött: — Igyák! — Újra ittak, fenékig. A tokaji nehéz olaja átjárta izmaikat, az ut hosszú gyötrődése pattanásig feszitette minden idegrostjukat. A bor könnyűvé tette őket. de egyszerre, mint a szél-, ütés, jött rájuk a fáradtság. Klári nagyot ásított, Iván meg úgy érezte, hogy a szék már nincs alatta és ő a levegőben ül. Erezte, hogy ha most mingyárt nem áll fel. hát leszédtil. — Gyerünk. Klári. Elindultak, a folyosou sétáló emberek lézengtek. a báli vendégek. Sietve haladtak el közöttük és ahogy a lépcsőhöz értek, mindig lassabban lépett a lábuk. A nehéz bor mámora érleHe bennük szándékká azt, amire addig félve, titkolva gondoltak. Ahogy lassan haladtak felfelé a lépcsőn. fokonként maradt el mögöttük addigi életük. emberek, anya, iskola és a jövő horizontja, halálos-fáradt testük felfokozott zenéje testük: minden pórusán egymás felé áramlott, kitágult, reszkető izmokkal kapaszkodtak egymásba.