Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-13 / 257. (1000.) szám
0 Péntek, november 13. Társaséletönk főbűnei Irta: Simplex A rabszolgaság idejére. Nem hinném, hogy pénzügyileg az országnak ebből valami hasznj is volna. Az a pénz. amelyet az állam ezen s réven megtakarítani vél, kikerül az országba más formában, talán fokozottabban. Az emberi vágyakozásnak, az emberi természetnek ilyenformán való gúzsbakötése feltétlenül megbo- szulja magát A csehszlovák republika ezen a téren teljesen alkalmazkodik a nyugati kulturállamok példájához. Senki kiutazásában korlátozva nincs. 1923-ban a német márka óriási esése egész népvándorlást vitt Németországba, az idén nyáron pedig az olasz lira és francia frank esése folytán többszázezer csehszlovák polgár lepte el a tengerpartokat. Mi, szlovák fürdők, megszenvedtük ezt a márkaesést és a liraesést, de egyetlen szóval sem kívántunk a kormánytól ezért bármely re- kompenzáciőt, legfeljebb annyit, hogy tegyen újabb könnyítéseket a külföldiek ideutazásában, hogy az ebből eredő csereforgalomban lássuk rekompenzálástmkaí. Sokat elértünk, de sokat nem. A vasúti forgalom megjavítása, olcsóbbi- iása, a határon való vizsgálat enyhítése jelentékeny eredmények voltak és különösen hálásnak kell lennünk Kállay József dr. szlovenszkói miniszternek, valamint a budapesti csehszlovák követségnek, akik sok soviniszta ellenáramlat dacára a magyar beutazó közönségnek is a legnagyobb lojalitással megadták ugynazon könnyítéseket mint az összes többi nemzeíisé- güeknek. Ilyenformán a szlovák fürdőket az idén már jelentékenyen nagyobb számú magyar vendég kereste fel. mint az előzci években biztos tudomásunk van arról is, hogy számtalan itt lakó ezzel szemben szívesen kereste üdülését a hullámzó Balaton partján, szívesebben mint :iz osztrák wőrthi tónál vagy egyebütt. A fürdőzésbe hazafiasságot vinni: beleütközik minden emberi törvénybe és nem szolgál semmiféle gazdasági érdekek Senkinek sincs joga, hogy a más egészsége és a más üdülése révén akarjon keresethez jutni. Az emberi jogok ezen szabadságát korlátozni nem szabad, de nem is észszerű. Gazdaságilag kiegyenlítődik azáltal, hogy a kölcsönös szabadság révén minden ország legalább annjnt . nyer, mint amennyit veszít. De örömet is hoz a lelkekbe és kiegyenliiödést. És az emberiségnek szüksége vau arra, hogy a rettenetes sok szenvedés után, amelyet átéltünk, egy kis lelki kigy érdi tüdősben is része legyen! _________ _ Ha azt akarod, hogy még több adót fizess, úgy szavazz Hodzsáékra. Illetőségi ügyed elintézését csak a koalíció bukásától várhatod. _________ Í ÜfPlgf! MVIÜfÉ + I I Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, 9 üers. comb és kö’döksérvnél a rn! tökélete- b siteít ragónélkiill sérvkötönk, mely élje! is & hordható Mindenféle bandázs operáció *ij Dtán, lógó has, gyomor- és anyamőhsülye- ^ désnéi. Szabadalmazott indtaipbetét Fia- ^ nel! has-, hát- és meümelegitő & „Sím" KöísserMs Bratístawi, Osaa-a. 51 | $ Árjegyzék ingyen § A vidéki felek még aznap elintáztetnek É A kis katekizmusban tanultam valamikor, hogy a hót főbűnt azért nevezik főbűnnek, mert az Összes bűnök ezekből származnak. Mikor a P- M. H. rovatát olvasom: „Teremtsük meg a magyar élet reneszánszát", mindég várom, hogy valaki keresse meg a mi társas életünk főbűnét, mert szép, szép az a sok jótanács, hogy ezt kellene csinálni, igy kellene csinálni, ha az a sok egészséges eszme mind valóra válnék is# (bár nem hiszem, hagy valóra válhatnék a főbűnök pe- nfríenciás megjavítása nélkül) olyan lenne a társas életünk, mint valami cifra, mutatós »pagoda. — alap nélkül. Hivalkodni lehetne I vele, de lakná benne nem lenne bátarságos, mert az első vihar dugába döntené. Az újjászületést ott kell kezdeni a.z s alapnál, a főbűnök kiküszöbölésénél. Hogy mik ezek az alaphibák? Nagyon könnyű megtalálni, csak szét kell egy kicsit nézni, ahogy én, magyar Simpiicissimus szét szoktam nézni az életben. Utazz- kedves olvasóm, vasúton, üres szerelvény indul az állomásról, vau rajta minimo kalkuló 250 hely. A váróteremben van 50 ember. Azt hiszed, megülnek a padokon? Dehogy. 49 biztosan ott szorong az ajtóban, mint rajzáskor a méhraj a köpű száján, vagy a birkanyáj a szóméban- Megnyitják a kaput? Mindenki első akar lenni, mindenki egyszerre akar kiférni a szűk ajtón, csomagostól, gyerekestől. Nálunk nincs vo- naíbaszállás éleíveszedelem nélkül. Tanúja voltam, hogy 20 ember olyan tolongást csinált egyszer, egy kis gyereket úgy odapré- seltek az ajtófélfához? hogy beszakadt a feje. És így van az mindenütt, ahol 10 embernél több kellene, hogy sort tartson. Menj ki kedves olvasóm, az országúira. Autón, szekérén, vagy az apostolok lovain, mindegy. A közigazgatás gondoskodik rólad, hog^7 el ne tévedj. Tábla jelzi, hogy ez a falu Nagysók, Kutyabagos, vagy Kukutyin. Irány jelző mutatja? hogy erre vezet az itt Terbe- g-ecre, vagy Hegyfarkra. Wactmm Oil Com- panie nagy kerek, email táblákon jelzi a kunősaftjának, vigyázzon, hogy sorompóba ne rohanjon, lassítsa a menetet, mert ká- nyar jön, vagy keresztül. Őrt áll a sok néma farendőr, hogy baj ne essék. Fogadjunk, hogy a sok hasznos berendezési tárgy közül egy se ép. Mind mutogatja a sebeit, melyeket a társadalmunk fegyelmezetlensége, a virtuskodás ütött rajtük. Kődobás, puskalövés, mocsok nyoma mind-e- ntitt. Sokszor gondolkoztam rajta, mi oka lehet annak a kutyabagosi sihedemek elrondi- tani a határát az ilyen barbár tempóval. Talán az, hogy neki fölösleges az a sok „vacak", ö tudja, hogy7 ez Kutyabagos, ö nem jár autón, hát nem üti el a vasút s nem gázol el kukuricagórés szekeret a keresztuton? Arra már mi gondja, hogy kukutyini ember is jár arra, azt elütheti a vasút, befordulhat az árokba. A hidak korlátái, az utszéli gyümölcsfák, : a kültelkeken a háziszámok, a „Pozor na psa“ táblák, kilométeres kövek mind szenvedő alanyai a közönség fegyelmezetlenségé- , nek. Szóval minden, amire másnak van szükségeMenj ki? kedves olvasóm, a ligetekbe, körkertekbe, erdőbe, kiránduló helyekre. Szanaszét zsiros papiros, cigarettacsutka lerágott sonkaboka, az aszfalton dióhéj, szilvamag, cseresznyemag, dinnyehéj. narancshéj — mint szezónpvszok, — eleven bizonyságai a fegyelmezetlenségnek, hogy más? illatosabb dokumentumokról ne is beszéljek. És sorolhatnék fel számtalan példát s mindnek egy lenne a forrása, hogy az egye- dek csak magukkal törődnek, avval, hogy amit otthagynak, másnak kellemetlen, soha. A második főbűn a fásultság# a közöny. Nálunk igazi társas élet nincs, mert senki nem törődik a puszta vegetatív életén kívül semmivel. Vannak, akik akciókat mozgatnak nem közös, de együttes munkára akarják bírni az embereket. Ma talán kellemetlen más emberrel nyíltan együtt dolgozni, de ha mindenki megtenné a saját körében azt, amit rája bíznak, amire kérik, lassan összetevődnék valami a sok egyesből. A méh se tanácskozik méh társaival, lehet, hogy egy virágon hajba, is kapnak, összebicskázzák (helyesebben összefullánkozzák) egymást# de mindenki megteszi a kötelességét külön-külön s megtelik a sonkoly. Hozzak föl példáikat? íme egy pár a kulturális életünkből- Mozgalom indult meg a határnevek összeírására. Látszólag ez fölösleges passziózás, pedig dehogy. Dokumentum lehetne a kezünkben —, ha szemünkre lobban íják, hogy erőszakkal magyarosítottuk, — hogy mennyi magyar vidéket, egész vármegyéket vesztettünk el, a nyelv ma tót. de a határnevek élnek és beszélnek arról, hogy ott valaha magyarok éltek. A társadalmi egyesületek, — ahol nincs borkimérés. — tengenek-lengenek# mert a közönyben élő egyedek nem érzik a társasélet szükségét. Vagy az irodalom terén. Becsülöm, hogy 13 óta megjelent vagy 100 könyv Szlovén- szkon. Vannak egyesek és testületek, akik meg akarnák vásárolni az egész sorozatot. Külturdokumentumnak legalább is. Mozgalom indult meg, hogy írjuk össze pontosan ezeket a könyveket Sírunk, hogy nem fogy a könyv- Itt az alkalom, hogy el lehetne adni. Azt hiszed, kedves olvasóm, hogy egy író is. egy nyomdavállalat is érdemesnek tartotta bejelenteni: .?Ezt adtam ki, ez kapható!"? Az ember ma még a saját anyagi érdekei iránt is közönyös. És hozhatnék fel itt is százával példákat a közöny, a fásultság dokumentálására. Mintha mindenki vaksággal lenne megverve. Mindenki csak magában bízik s ha akad bolond, aki másnak akarja kikaparni a gesztenyét, az ugyan kukán marad. íme a társadalmunk két főbűne: a íeIván meghökkent. . . . ne . . . ne, tudom, nem engem, a. íajtá-j mát, az osztályt. Azért tanul, azért töri magát, hogy több legyen és gondolatban leköp engem és azt mondja: ostoba arisztokrata . . No látja, mi vagyunk a haladás élesztője. Mi lenne, ha nem állnánk a polgári elemek előtt, mint a születés felhőkarcolója, amit munkával és megfeszített koponyával, a polgári elemek fegyverével kell megmászni? Klára a csomagját bontogatta, ennivalót, vett elő, szégyellős nevetéssel nyújtotta Iván felé. — Egyél, Iván. Nem hallotta meg, ö már akkorra messze járt. arra gondolt, hogy hoinap vagy holnapután egy kicserélt országba ér el, ahol minden meg- másult azóta, hogy eljött onnét. Gödöllőnél a báró thermos-palackot vett elő, töltött az alumínium kupakba, tea volt. ivott Klárinak töltött, Klári is ivott, rá mosolygott és megköszönte, a báró újra töltött és Iván felé nyújtotta. — Köszönöm, nem vagyok szomjas. Nváry egv pillanatig'bosszús volt. azután 5 itta meg a kitöltött teát és úgy tect. mintha nem venne és "re a visszautaMtó parasztgőgöt. — Mit csinál majd Beregszászban? — Az anyámhoz megyek, nem voltam már otthon nagyon régen. •— Ott marad? — Igen. A báró unr'ft símében a hirtelen éledt érdeklődés sunyi lángia lobbant fel. Közelebb, húzódott Ivánhoz egészen szembe véle. { — Látja, most ott nagyszer') nkcióterc nyílott az olyan magafajta egyetemistának . . . — Tudom. Iván nagvon komolyan mondta ezt kiérzett belőle hogv sokszor megemésztett gondolatkörét tapngatia a b'*ró Most Is arra gondolt, hogv szDlőmegyé'c földjét most idegen lovak patáia sebzi a Iv'ró pedi<*3rn. bngv ha ’’,’#nák a régi. háborús parlamentet. az ő helve olt bizonytalan lenne, mert hiszen a kerülete meg- j szállott területre esik. | — Pár hónap kérdése az egész — folytatta j a báró — sajnos, nekem nehány nap múlva vissza kell jönnöm Pestre, de maguk csak legyenek készen, fegyvert, fegyvert, minél többét ... Mi majd kívülről, maguk belülről. Iván szeme lázasan csillant meg. — Igen . . tegnap mindent megbeszéltünk . . fegyver maradt elég, nékem is maradt a padláson nyolc Mannlicherem, niég az októberi heccből. A vonat éleset fütyült, hirtelen zökkenéssel megállóit a nyílt pályán, a szürke estében. Moraj-1 lás vonult végig a kocsikon, ablakok csapódtak I le, kiváncsi fejek nőttek, mint a gomba, a kocsik oldalán. — Mi az, mi történt? A kalauzok leugráltak és nemsokára a nyugalom avizója érkezett: csak egy kocsi tengelye gyulladt ki. A vonat lassú csikorgással indult, bccammogott a közeli állomásra. Pár perc múlva a kalauz kopogott az Ivánék ablakán. — Bocsánat, báró ur, a rossz kocsit lekapcsoljuk és nincs hely elég. kénytelenek leszünk ide is betenni néhány utast — Nváry bosszúsan ugrott fel. — Mát miért nem kapcsolnak más’ kocsit helyette? A kalauz szeméből a jó pásztor jósága ömlött széjjel, akinek a nyáját farkasok hordták el. — Mert nincs, báró ur . . . Megtelt a fülke szempillantás alatt, Iván Klára mellé húzódott, a báró szembe ült és a tanítónő a kisfiával elsőnek törtetett be a fiii- j kébe. A gyerek a báró mellé került, egyszerre nyolcán lettek, csupa leszáradt, szenvedő közép- osztály A vonat elindult, a báró nem érdeklődött az ui utasok iránt. Ivánhoz fordult, hogy az előbbi beszélgetést "folytassa.-- II sera micux, si nous parlerotis fratícals.. il ne fant nns cMi’on nous cormrende. Iván ostobaságnak Ítélte, hogy franciául beszéljenek, mert így mindenki egyszerre fül lett. 1 de azért ő is ugv válaszolt: 1 —- S’il Vous piait. A báró politikai előadásba kezdett Netn volt rossz szándékú ember, csak éppen a saját osztálya élte ki magát őbenne. A szent korona egységét és a magyar fiatalság kötelességét emlegette, közben pedig mellesleg megemlítette azt is, hogy a birtokát is, a kerületét is elfoglalták a csehek. Az eset nem olyan súlyos, az ántánt valószínűleg meggondolja a dolgot, mielőtt véglegesen odaadná nékik azt a területet. Mindenesetre aggasztó a helyzet és egy belső felkelés esetleg döntő befolyással lenne a párisi urakra. Iván arca tűzbe gyulladt, nagy dióbarna s/cme lázasan csillant meg a sötét fülkében, amikor a terveiről kezdett beszélni. Az egyetemen most nincsenek előadások, haza megy. hogv ott tegyen valamit, még nem tudja biztosan, hogy mit. azt majd a helyzet szabja meg. Ahogy beszélt, a báró arca lassan-lassan megélénkült, őszinte érdeklődés teleped ott az arcára, megérezte. hogy ez a nyurga, magyar kehelybe oltott fekete szláv fiú erős. egészséges magyar leikot hordoz, amelyet az idegen kultúrák teje nem izesitett e) másmilyenné. Fiatal sziiajsággal lobogott benne a gyűlölet a csehek Iránt, akiket még nem is ösnicrt. de akik az ő földjét sebezték ágyúik kerekével. Iván torka kiszikkadt a hevülettől. a báró előzékenyen nyúlt a thermos után. töltött és feléje nyújtotta. Utána a báró ivott Azután cigarettát vett elő. megkínálta, utána ő gyújtott rá. Iván a cigarettát is elfogadta. Így már elfogadta. Hosszú csönd lépett a fülkébe. Fáradt utasok lomhán bóbiskoltak, ivánék is aludni próbáltak. Klári az Iván vállára hajtotta fejét, és ahogy a szőke haj illata hozzá ért. meleg lett a szive és a sötét fülkében kezébe vette a lány kezét. Az nem vonla el. melegen fonódtak össze az ujjak és Iván szemét mcgnedvesltette ez a jóság. Budán, a Főutcában ahol ő a második emeleten lakott, minden áldott nap látott fölszaladni a harmadik emeletre egy másik lánvt és ahányszor azt látta, vér öntötte el az agyát. Osmcrték egymást, néha beszéltek is. a lány hivatalba járt a Lánchíd mellé. Egyszer Iván fuldokló gyönyörügyelmezetlenség és a közöny. Talán a kettőt egyre lehetne redukálni s akkor kisülne, hogy a főfőbün a személyi önzés. Emberek, iskolák, társadalmi egyesületek, itt fogjátok meg a kérdést# valami orvosszert kell kitalálni ezeknek a főbűnöknek a megjavítására s akkor megvan a biztos alap, akkor jöhet a felépitvény, ha nem is lesz cifra pagoda, lesz meleg otthon, amelyben élni kellemes és bátorságos. Emberevők Léva vidékén Apróságok egy borzalmas pör aktáiból — A Sárközi-banda rémtettei — Rimaszombatból jártak a birák a tárgyalásra Léva, november 12. A lapok mostanában tele vannak borzalmasabbnál borzalmasabb rémhistóriákkal, amiket elvetemült emberek követnek el. Sokan borzadva fordulnak el a jelentöl a múltba. Valószínű is? hogy a világháború fokozott mértékben juttatta felszínre a salakot és a bűnt. Ezt még közéletünkben is gyakran saját bőrünkön keli tapasztalnunk- De az is bizonyos, hogy a múlt századoknak is meg van a maguk átka és bűne s ezek gyakran rosszabbak voltak, mint a maiak. S ez az. ami az emlieri élet haladásáról és fejlődéséről biztató jelei mutat A XVIII. század végén éppen Léva vidékén volt egy hatalmas szervezett rablóbanda, melynek eliogatása, a biintárgyalás, majd a másfélszáz bűnös kivégzése ország-világra szóló szenzáció volt A rablóbanda és az emberevö cigányok gazázdálkodását mint rendesen, egy véletlen eset pattan tóttá ká. 1872-ben a Léva melletti A I m ás községben betöréses lopás történt. A pandúrok több kóbor cigányt elfogtak. Ezek a vallatáskor nemcsak a lopást, hanem több betörést és gyilkosságot is bevallottak. Elmondták, hogy egy hatalmas rablóbanda tanyázik Bars és ífontmegye erdőségeiben Sárközi György clgányvajüa vezérlete alatt# aki maga huszonnégy gyilkossággal szolgálta meg a vezérséget Hatalmas haj tó vadászat indult meg a cigányok után. Bars és Hont erdeiben a pandúrok heteken át üldözték a bandát. Hosszas hajsza után 132 cigányt, köztük 17 nőt, elfogtak és Hontmegye börtönei annyira megteltek, hogy egy részüket már csak istállókban és pincékben őrizhették. Elfogták a hatvanéves vajdát is. A tárgyalásra a bírák Rimaszombatból jártak át, mert nem merték az éjszakákat a falvakban tölteni, ahol a foglyok pincékben és istállókban voltak. A tárgyaláson rettenetes dolgok derültek ki. Többen bevallották, hogy a megölt áldozatok hulláit megfőzték és megették. Egy-egy cigánylakodalmon négy—öt embert ettek meg a íakodal- \ másokA régi pör aktái szerint az egyik cigány séggel mondta neki, hogy reggel várni fogja a Dunaparton. menjenek együtt, a lány a hivatalba, ő az egyetemre. Úgy is történt együtt mentek. Iván szeretett volna nagyon lassan lépni, de Mária mindig előtte járt két lépéssel. Úgy volt. hogy másnap megint várul fogja, várta is. de Mária nem jött és harmadnap, amikor a lépcsőházban kérdőre vonta, a lány elpirult, vonakodott, de azután mégis megmondta: — Hát Igen. én szégyellek iskolás fiúval végig menni az utcán, akinek könyv van a hóna alatt. Kacagott és elszaladt, a harmadik emeletről intett vissza: — Pa . . . azért nem szabad haragudni . . . Mária akkor tizenhét éves volt, Iván huszonhárom és akkor határozta el, hogy ez a lány az övé lesz. A teste is, a lelke is. Klári feje fáradtan kókkadt a fiú mellére. Iván karjában, szájában, egész testében túláradt a fájdalmas vágyakozás asszonyember után, aki testvér is, szerető is. Elgondolkozott. — Talán ez? Nem volt benne gondolat, sem tétovázás, sem erőszak, amikor száját a Klári lehunyt szemére szorította. Klári felriadt. Ivánra nézett a szemében nem volt semmi bántódás és niingyárt visszahajtotta fejét a fiú mellére. összeborult fejjel aludtak el és amikor haj- naltájbau életre rázta őket a vonat akkorra a fülke már egészen kiürült, csak a báró lócáján, az átellenes sarokban húzódott tueg egy flataJ asszony. A báró is felébredt gyűrött arccal gyújtott cigarettára. A vonat éppen állomáson állt., kinóJíott: vájjon meddig jutottak cl az éjszaka? — Füzesabony! ... az áldóját, ml ugyan messzire értünk ... A megmaradt utiiírs. ahogy ezt hallotta, a báró mellé ment és kihajolt az ablakon, mintha nem akarná hinni, hogy még csak Füzesabony-
