Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-01 / 247. (990.) szám

/ Tt Prásekék Kassám elkéstek a lista beadásával A magyar-német szociáldemokraták listájánál is formahibák vannak Kassa, október 31. Saját tudósítópik tele- fomjelentése: A kassai választási bizottság a Prések-párt jelölőlistáját visszautasította', mivel azt 20 perces késéssel, déli 12 óra 20 perckor adták be. Az autó ugyanis, amelyen a listát hozták, útközben defektust kapott és ez okozta a kését. A magyar-német szooiáldemoknata párt listája körül.is formai hibák vannak, amelye­ket még a mai nap folyamán kei a pártnak rendeznie, ment különben a lista érvénytelen hm, Hősök kegyelete a magyar parlamentben Budapest, október 31. (Budapesti! szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Méltóságteljes gyászülés kereté­ben leplezték ma íe a nemzetgyűlés hősi halottainak emléktábláját. Délelőtt tizenegy óra után nyílt meg az ünnepi ülés, amely alkalommal a ház folyosói, a karzatok s a képviselői padok is zsúfolásig megteltek. A kormány csaknem teljes számban jelen volt, csak a szociáldemokraták padsorai voltak üresek. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója ugyanis tegnapi ülésén elhatározta, hogy a háború halottainak emlékét tisztelet­ben tartja ugyan, de kegyelettel emlékezik meg saját halottairól, Somogyiról és Bacsó­ról is, akiknek koszorúit a rendőrség elko- boztatta. Szcitovszky Béla elnöki megnyitója után a közönség a delegációs folyosóra vo- muit, ahol az emléktáblák leleplezése meg­történt. HuszáT Károly emlékezett itt meg a ma­gyar képvisiel'őház hősi halottairól, miközben a tábláról a lepel lehullott, majd a Tisza- Návay emléktábla előtt Zsitvay Tibor, a ház alelmöke mondott magas szárnyalásu beszédet Az ünnepélyt a Budai Dalárda énekszáma fejezte be. | Müfogak! j | Waldmann Viktor, | ( vizsgázott fogtechnikus | Kassa, Franciskánus utca 5. | Készít e szakba vágó összes munkákat g Olcsó árak, vidékiek 24 órán belül g 2793 elintézve. g Nékem van még rozmaringom Áldom azt a kis családot, mely csókjával elbocsátott. Áldom azt a kicsi házat, melyben az én bölcsöm ringott s mikor hívtak élet-lázak: örök-szagos rozmaringot tűztek vándor kalpagomra. Édes anyám mártir-volta a szivemet megcsókolta. Lámpát gyújtott: Napot, holdat, hogy az Isten arcát lássam s hol milliók vándoroltak: elindultam bánatomban titok-vággyal tarsolyomban. Mentem, mentem, mcndegéltem, míg a iérfi-utra értem . . . Nagy veszély volt a világon: összevesztek a királyok, vérrel telt meg minden lábnyom, a hegyek vér-verítéke patakban folyt a vidékre , , . A szelek is megbomoltak: elfujták a Napot, holdat . . . Rémltnl járt minden titok . . . A pokoli sötétségben anyám csókja világított. Saját szivem volt a holdam s falábakon vándoroltam . . . Hullaszagu igric-népek idegeket húrnak téptek s Így pengettek cudar lantot . . . Az Enjberbő! a vérszagra a Hiéna fői vakkant ott . . . S a vén, bűnös Európa vadászott az ember-vadra. A háború paripái nem sajnálták összevágni a családok csoda-kertjét, ______________________ VasW november 1. Cs chsilovfiKlo t% nagvorország A Prágai Magyar Hírlap részére irta: Szterényi József báró Az utóbbi hetek eseményei ismét meg­zavarták a Csehszlovákia és Magyarország ■közötti jó szomszédi viszonyt. Közeledés he­lyett távolodás jelentkezik. Megértés helyett ellentét. Ez nem vezethet jóra és nem állhat érdekében a két ország egyikének sem. És nem a nemzetközi helyzet -alakulásának. Ez utóbbinak egyáltalán nem, legkevésbé pedig a Looarnóban megteremtett kedvező légkör után. Magyarországot ebben nem terheli mu­lasztás. Semmi -okot a viszony megzavará­sára nem adott, sőt ellenkezőleg mindent el­követett a jó viszony érdekében. Az agresz- szivitás Csehszlovákiában jelentkezett, min­den elfogadható ok nélkül Tisztán abból a háborús mentalitásból kiindulva, hogy Ma­gyarországgal szemben minden szabad; hogy a nemzetközi tekintetek Magyarországra nem vonatkoznak. Mert máskülönben lehe­tetlen lett volna még csak el is képzelni, hogy egy kizárólag miagyar bélügybe egy más ország törvényhozása bele akarjon avatkozni. Még akkor is megengedhetlen lenne az, ha annak az országnak fajrokon­ságáról volna szó. Úgy lélektanilag még ért­hető lenne, bár akkor is vissza kellene azt utasítani. Ez esetben azonban még erről sem lehet szó. Egy egészen szimpla igazságszol­gáltatási üigy van szóban. Mely semmiféle vonatkozásban nincs a csehszlovák köztár­sasággal. Helyes-e, hogy a legutóbbi bolse­vista kísérlet tetteseit a rög tönítélő bíróság elé akarják nálunk utalni és tényleg oda fog­nak-e kerülni, nem tartozik ide, különben is a független magyar bíróság dolga, de hogy mi érdeke lehet ebben Csehszlovákiának, amely tudvalevőleg. Szovjetoroszországot még el sem ismerte, tehát megtagad hivata­losan minden közösséget a bolsevistákkal, az egyenesen érthetetlen. Ha csak az nem, hogy egyesek alkalmat akartak maguknak ismét venni a Magyarország ellen való kirohanás­ra, nehogy valahogyan megszilárduljon a jó szomszédi viszony a két ország között Őszintén fájlalom ezt. Mert úgy érzem, liogy rossz szolgálatot tettek vele annak az ügy­nek, amely inkább érdeke Csehszlovákiának, mint Magyarországnak; értem. alatta a nor­mális kereskedelempolitikai viszonyok hely­reállítását. Melyért évek óta harcolok, mert úgy érzem, hogy az eddigi középeurópai gazdasági helyzet hosszabb ideig frern tart­ható fönn, ha gyökeres változás nem követ­kezik be, összeomlás lesz a vége. Ez ma már nem is vitás. Most már nem mi állítjuk csak ezt, hanem a nagy hatalmiak legkiválóbb ál- lamférfiai is nyíltan vallják. Ebben a helyzet­ben természetszerűleg több veszteni valója van az ipari országoknak, mint az agrár- jellegüekn-ek. Már pedig Csehszlovákia pár excellence ipari állam, amely — nem vélek tévedni a számiban — ipari termelésének 70—75%-ával kivitelre van utalva. Ebben az értelemben állítom azt, hogy a normális ke­reskedelempolitikai viszonyok visszaállításá­ban nagyobb az érdeke az uj köztársaság­nak. Vannak dolgok, amelyek fölött nem le­het szemet hunyni, hacsak veszedelmes struccpolitikát nem akarunk folytatni. Ezek közé tartozik Európa ipari válsága. Mely Angolországot éppen olyan érzékenyen -érin­ti, mint Csehszlovákiát. Ezt lehet ideig-óráig mindenféle rendelkezésekkel palástolni és enyhíteni, de minden erre fordított áldozat meddő marad. Mennél tovább tart ez a pa­lás tolás, annál nagyobb lesz a kirobbanás a végén. Ezen csak a népek gazdasági szo­lidaritásának helyreállítása segíthet. Mennél hamarabb következik ez be, annál kevesebb lesz a pusztítás, annál kevesebb romon kell majd az újraépítést végezni. A helyzet egy legújabb szimptómáját Ausztria 1925. évi ke­reskedelmi forgalma nyújtja, ha azt nem az osztrák fizetési mérleg, hanem az európai gazdasági helyzet szempontjából ítéljük meg. Ausztriának 1924-ben még egy milliárd ko­ronát meghaladó passzív kereskedelmi mér­lege volt. Szinte lehetetlennek látszott' ezen segíteni. Csodálatos módon Ausztria saját erejéből több, mint a felére csökkentette le ezt a passzivitást az 1925. év első felében. Az egész évre átszámítva a félévi eredményt, ez a passzivitás az 1925. évben már nem fogja meghaladni az ötszáz milliót. Ez lát­szatra nagyon kedvező Ausztriára nézve, mely ilyen összegű passzív kere-skedelmi mérleget fizetési mérlegében ki fog tudni egyenlíteni, amivel viszont pénzügyi helyzete lényeges javulást fog mutatni. Ez azonban csak látszateredmény lesz Ausztriára nézve is, mert ezt az eredményt különösen a beho­zatal lehető legnagyobb csökkentésével érte el. Ha ez a csökkentés tudatos, tervszerű lenne, az ország lakosságának önfegyelmé­ből folyó, akkor igen örvendetesnek, imponá­lónak kellene azt mondani. Azonban nem igy áll a dolog. Ez a csökkenés az ország további elszegényedéséből folyik. Mint ilyen nagyon szomorú s a lakosság fogyaszt oké- pesséigének újabb aláesése. így nézve pedig általános európai szempontból egyenesen megdöbbentő. A csökkenés természetesen nem. élelmicikkekben állott be, hanem ipari gyártmányokban. Az a kép, amelyet Ausztria mutat, má­sutt is fog ismétlődni, ennek általános ka­tasztrófára kel] vezetnie. Mely eJő'bl^fog be- á 11ani az ipari, mint agrár országokban. Nem látják Csehszlovákiában az ijesztően emel­kedő angol' munkanélküliséget és az angol nagyipar legjelentősebb ágainak kapaszkodá­sát a védővámokba, mint remélt mentőesz­közbe? Nem látják a szén fogyaszt ás óriási hanyatlását világszerte, amelyet ők maguk már saját testükön is érezhetnek? Nem -lát­ják Francia-országnak roham-lépésekben való közeledését nagy pénzügyi zavarokhoz, ma még beláthatatlan követkéz menyekkel ? Nem hinném, nem hihetem, hogy mindezt ne lát­nák, sokkal nagyobbra tartom politikai és gazdasági érzéküket Én egy más dolgot vé­tek látni náluk és nem hinném, hogy csalód­nám benne, tisztánlátásom ritkán hagyott en­gem oserb-en. Én azt látom, hogy a csehszlo­vák irányadó körök az egykori nagy szláv birodalom', a cári Oroszország elhibázott és a végén magát nagyon megbosszult politiká­ját követik: tisztán látják a veszedelmeket, de azzal vélik azokról a figyelmet elterelni, hogy minduntalan újabb és újabb izgató anyagot adnak a politikának. A cári uralom­nak külpolitikai komplikációkra volt szüksé­ge, hogy elterelje a belső bajok tói a figyel­met, a csehszlovák politikai körök ezektől a gazdasági bajoktól, amelyek pedig nem csak ottani eredetűek, hanem az európai helyzet folyományai, Magyarország által kívánja időről-időre a figyelmet elterelhetni. Ez lehet helyi taktikának ideig-óráig jó, de végered­ményben annál kevésbé. Az igazi csehszlo­vák érdek a Magyarországgal való jó szom­szédsági viszony lenne, a kölcsönös gazda­sági érdekek méltányos kiegyenlítésével. Amire Magyarországon kormány és közvé­lemény egyaránt kapható. Mert mi re ál poli­tikusok vagyunk és érzelmetek háttérbeszo- ritásával a kibontakozást keressük, mely azé. javalja, hogy gazdasági téren elsősorban azokkal a szomszédainkkal jöjjünk rendbe, amelyekkel százados múlt kapcsolt volt a nagy világrengés előtt gazdaságilag egybe. Ez lenne a természetes kialakulás. E helyett éppen ezekkel nem tudtunk eddig megegye­zéshez jutni. Ama nem használt nekünk sem, nekik sem. Érdeke ez Csehszlovákiának? Alig hiszem, hogy legyen ott józan politikus, közgazdászról nem is szólva, aki ezt országa érdekében lévőnek tartaná. Aminthogy ná­lunk is ma már alig lesz megfontolt politikus, aki nem a kölcsönös megértés álláspontján lenne. Vajha ennek a közös érdeknek fölis­merése győzedelmeskednék végre és a két ország az egymással való békés, jó szom­szédi viszony megteremtés-évei a súlyos kö­zépeurópai helyzetből való kibontakozást mozdítaná elő. Nem hosszabbítják meg Magyaror­szágon a képviselői mandátumokat Budapest, október 31, (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjeleniése.) A sajtóban többször felbukkant az a hír, hogy a kor­mány meg akarja hosszabbítani a képvise­lői mandátumok érvényét. A képviselőház folyosóján ma az egységes párt egyik ki­magasló tagja az ügyre vonatkozólag kije­lentette, hogy a kormánynak egyáltalában nincsen szándékában a képviselő i mandátu­mokat meghosszabbítani, mert nagyon jól tudja, hogy az ilyen fontos törvényhozási intézkedés a bonyodalmak magyait hint­hetné el. JU ví&jcsS roaág feisxófíímmiít. a virágot Ieteperték . . . — Nékem van még rozmaringom: de akik most kelnek útra, mit tűznek a kalpagjukra? Szétrugva a magyar Család ezer léces kerítése . . . Szétrugva a Világ-család közös-asztal-teritése . . . Pincérünk az ídegenség: italul nadragulyát hoz . . . — Gyerünk vissza a Családhoz . . . Magyar sógor, német sógor! elég a vér-dáridóból! Emberségünk elbitangolt . . . Hívjuk meg keresztkomának a franciát, meg az angolt, hozzuk össze a Családot s minden ember legyen áldott! Az asztalfőn Jézus üljön, Anyja is ott édesüliön . . . Változtassa át vizünket testvér-tiizii bíbor borrá, ^kaláccsá a kenyerünket és bennünket szép csokorrá, mig komázunk, lakomázunk. Mécs László. Egy darab sütemény Irta: Falu Tamás. A körúti cukrász fehér elefántcsont- mutatós órája ötöt mutatott. A pult roskado­zott a sütemények alatt, s a hóemberhez ha­sonlatos cukrászlegény még mindig hordozta széles tálcáján az Ínyek csiklandózóit. A kug­lófok cukor-felhők alatt puffadoztak, az indiánerek fehér lelkűket villogtatták, a kre- mesek alig bírták tartani sárga kincsüket, a pozsonyi kiflik pirosak voltak, mint a hálózó lányok s a kerek torták majdnem élükre áll­tak, hogy világgá induljanak, mint a kocsi­kerekek. Az utcára nyíló kirakat belső üvegét finom csipke borította s olyannak látszott, mintha a sütemények álma lett volna. A fali képek tavaszi és őszi hangulatot árasztottak, hogy mindenki megtalálja a íestékes tükröt, amelyből a saját lelke néz vissza. Az ajtó sűrűn nyílt már. Sétálók és törzsvendégek jöttek kávézni, csokoládézni, fagylaltot nyalogatni. A tisztaruhás kiszol­gáló lányok nesztelenül sürögtek-forogtak a zöldhátu székek között s lábujjhegyen illan­tak a pult mögé, hogy megrakott fényes tál­cákkal jöjjenek vissza. Az érkező vendégek arcáról leolvasható volt a boldog vágy, mely csakhamar kielégül s a bentülők derűje illatos cigarettafüstben fejezte ki a jóllakottság dicséretét. Az utcán egy fiatalember álldogált az édes kirakat előtt. A sütemények izét, árát mér­legelte. A pincéből, s a ki-kinyiló ajtón át rá-rácsapott a mámoritó gőz, a kávé és cso­koládé illata. Kivette tárcáját és népszámlálást tartott a kis értékű bankók között. A fejét csóvál- gatta, a vállát vonogatía és közben nagyokat nyelt.. — Egy kávé és egy sütemény kifutja, határozott végül és hogy meg ne gondol­hassa, gyorsan benyitott a cukrászdába-. Éppen most szabadult fel egy kis sarok­asztal. Egy vidékinek látszó uriasszony kelt fel mellőle, gyönyörű lányával. Egy-egy cukrászcsomag volt a kezükben. Vitték haza valakinek vidékre a pesti édességet. A fin leült- Letette sapkáját a másik székre és körülnézett, öt nem nézte senki. Mindjárt mellette termett egy szőke kisasszony. — Parancsol? — Kérnék egy kávét. A kávé megérkezett. Álomba illő hab volt rajta. Kibarnállott alóla a barna tavacska, s ott fényiétt mellette egy pohár viz- Egy tányéron sütemény is csúszott a tálca mellé. — Tessék —- zenélte a női hang-. A fiú tekintete a süteményekre esett. A hatást az agya először számokban szűrte le. Ót, mondta magában. Öt- S ebből én csak egyet elletem. A kávé kitűnő volt. A sütemény még finomabb. Nem lehetett egynél megállni. — Eh, legyintett magában a fiú, megmá- morosodva a pillanatnyi jóléttől, s a másik darab után nyúlt­Nem volt egészen jóllakva. Fel tudta volna habzsolni az egész cukrászdát. Huszon­két éves volt mindössze. Diák és szegény, aki még sohasem kapott csömört az édes­ségektől. De azért rágyújtott egy tárcájában régen őrzött cigarettára. Egy sárgadohányos, exoti- kus cigarettára, melyet a nyáron kapott ott­hon a patikustól. Szép volt az élet a cigarettafüstön, a gazdagság illatán át. Szerette volna, ha a cigarettája legalább egy óráig ég, s az édes­ség narkózisa sem múlik el a cigarettával. De a cigarettából egy füstös csonk maradt, s a nikotin a száját is megkeserítette. — Fizetek, szólt halkan a mellette ellepő kisasszonynak. — Kérem. — Volt egy kávé és . . . egy . . . süte­mény. A kisasszony a tányérra nézett, mely hangosan kiabálta, hogy lia ötből csak három van meg, akkor kettő hiányzik- Azután a fiúra. nézett, aki zavart és vörös volt. mint a bűn. •— Két süteményt' tetszett fogyasztani, mondta erélyesen. öj darab süteményt teszünk mindig a tányérra, hogy minden csa­lás és tévedés ki legyen zárva. Én felelős vagyok a fogyasztásért és nem fizetek rá senki étvágyára! Ismétlem, két darab süte­ményt tetszett fogyasztani! A hang egy kissé már hangos volt. A szomszéd asztaloktól odafigyeltek. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom