Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-18 / 236. (979.) szám
y%ÍGjVJl/Sí(&fWfflRrAP Vasárnap, október 18. tóvá lett gazdasági alkalmazott szintén ezen a véleményen van. Stribrny öndicsérete nagyon is kortes- izü, nagy mondásai pedi Tarasconi Tartarint juttatják eszünkbe. Mindent elvégeztünk! Kevés párt mondhatta el ezt a politikában. A koalíciónak jutott a szerencse, hogy dagadó kebellel állíthassa ezt magáról. Csak abban az egyben téved a koalíció, ha azt hiszi, hogy ebben a hitetlen világban akadnak könnyenhivő, naiv lelkek, akiket a „mindent elvégeztünk” parasztfogásával el lehetne szédíteni. Nem, ez a kor ennél sokkal hitetlenebb. A prágai kommunista port ismét elnapolták Szenzációs fordulat — Ki írta a leveleket? Prága, október 17. Tegnap folytatták egyheti szünetelés után a prágai kommunisták nagy kémkedési pőrének tárgyalását. A tárgyalás szenzációja az Írásszakértők véleménye volt, amely kétségessé tette a vádat, hogy az inkriminált leveleket Jilek irta. Az egyik írásszakértő ugyanis kijelentette, hogy Jileknek nehéz keze van s a leveleket könnyű kéz Írhatta. A szakértő valószínűnek tartja, hogy az írás John terhelő tanú sógorának az írásával azonos, amelyet Síéin dr. védő az írásszakértőnek megmutato11. Az ügyész erre azt indítványozta, hogy Jilek írását miás szakértők is vizsgálják meg. A védők ez ellen állást foglaltak s kérték Stehliknek, John sógorának kihallgatását. A bíróság mindkét kérelemnek helyt adott s elhatározta Stehlik tanúkihallgatását. Ha tagadni fogja azt, hogy a Stein védő által előmutatott irás az övé, akkor az inkriminált leveleket újabb szakértőknek adják ki véleményezés végett. Ezután bizonytalan időre elnapolták a tárgyalást. Stein dr. védő a folyosón tréfásan megjegyezte, hogy kérni fogja a választások elhalasztását a pör ítélethozataláig. _________ | ef* Sftvtoai szén veik *#» | Egyetlen biztos védelmet nyúlt a lágyék, C y here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete- 9 v sitett rugőnélküll sérvkötőnk, mely éilei is $ 5a hordható. Mindenféle bandázs operáció g Ü után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- p $ désnél Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- rcjj c? nell has-, hát- és meilmelegitö a | Jy$ea“ MlszerMz Sraüsíava, flana-a. 51. § % Árjegyzék Ingyen r? A vidéki felek még aznap elintéztetnek a & á Az álmodó király —•Mese — Irta: Rácz Pál. Volt egyszer egy király, aki sohasem álmodott. Ha lefeküdt menyezetes nyoszolyá- jába, mintha koporsóba dőlt volna. Lehunyta szemét és meghalt. Minden este meghalt és minden reggel feltámadt. Mikor felébredt, mintha sírból kelt volna fel. Kedvetlen és fáradt volt. Úgy érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Valami ismeretlen gyönyör, ami után az emberek milliói vágyakoznak. Bármilyen fiatal, bármily erős és bármilyen hatalmas volt is, az álomnak nem tudott parancsolni. Szeme tekintetétől a félvilág rettegett s ő maga mégis boldogtalan volt... Álmodni szeretett volna ... Álmodni szépeket, gyönyörűségeseket, királyiakat. Álmodni szeretett volna ismeretlen bübájt és fantasztikus meséket, amik elringatták volna minden sötét éjszakán, bele a madárfütty ős, lángoló keblű hajnalba. De nem tudott. Mindene volt, de álma sohase. Csendes irigységgel hallgatta udvaroncait, ha azok egymás között álmaikról beszélgettek. Nem merte bevallani, hogy mi bántja őt, pedig igen nagyon emésztette belül, hogy ő, a leghatalmasabb földi fejedelem hiányban szenved ... Egyszer, ahogy beült aranyos kerekű kocsijába és kikocsizott a fővárosból, a tavaszi rétek zöld pompája között egy juh- nyáj mellett fütyörésző pásztorlegényt látott. A subáján tilt. Mellette egy borzalmas hátú kutya hevert, meg a furulya. Az a furulya, amelyen a király országában a nóta terem. A király irigységgel nézte a boldog, ifjú pásztort. Megállította kocsiját és leszállóit. Araríyos cipője porba hágott. Palástjára bogáncs ragadt, de nem bánta. Odalépett a fütyörésző pásztorhoz. Szólni akart hozzá, de nem tudta, hogyan kezdje. Sohassm beszélt meg juhászpásztorral. Ahol Deák Ferenc és a palatínus fia eszíergályosságot tanultak Az Ernhoffer-leányok varrták a honatyák fehérneműiét — A turósrétes volt István főherceg kedvenc étele Pozsony, október 17. (Saját tudósítónktól.) A mai pozsonyiak közül rügyön kevesen tudják, hogy a Nyerges-utcát miért hívták még nyolc év előtt is Deák-utcának. Arról is alig hallott néhány mai ember, hogy a hajdani országgyűlés, a mai tábla közelében levő Ernhoffer-iizlet egy darabja a régi történelmi Pozsonynak. A szolid, régi eleganciával berendezett esztergályos-üzletet 1819-ben alapította a veszprémi származású Ernhoffer, aki még akkor nem tudott németül ebben a csaknem tisztára német városban. Utána fia vette át s a jelenlegi tulajdonos. Sendlein János, a második Ernhoffer mostohafia, egy fehér ICossuth- szakiállas, barátságos ur, aki szives készséggel mondja el visszaemlékezéseit, amit maga látott, de nagyobbrészt azokat, amiket mostohaapjától színes meseképpen hallott. — Ezernyolcszázncgy venhat-negy ven- hét... A forradalom előtti utolsó, másfél éven át tartó országgyűlés Pozsonyba hozta az ország nagyjait, köztük azokat is, akik csak az ezt követő viharos időkben lettek valóban nagyokká. Kossuth,- Deák mint követek voltak itt, de a képviselőkön kívül itt volt a király képviselője, a palatínus, József főherceg is az egész családjával. Az udvar a Frigyeis-palotálban tartotta szállását, véltük volt a palatínus tizenöt-tizenhatéves fia, István főherceg is, aki a pozsonyi unalmat azzal akarta elűzni, hogy császárok és királyok példája nyomán mesterséget tanult. Legjobban az esztergályos mesterség tetszett meg neki s hamarosan állandó, szinte mindennapos vendége leit a híres Ernhoifer- mühelynek, amelyben gyorsan otthonosan érezte magát a palatínus fia. Ernhoffer néni úgy bánt vele, mint az édes gyermekével, kitapasztalta, hogy a kis fenség kedvenc étele a turósrétes s alig volt napja a hétnek, hogy ne kedveskedett volna vele. István főherceg szépen haladt előre az esztergályos tudományban, de volt a müh.lynek egy nála is híresebb, népszerűbb vendége, aki még az esztergályosságban is nagyobb művész volt nála: a fiatal követ, Deák Ferenc, akit húsz évvel később a haza bölcsének nevezett ei a magyar nemzet. Az országgyűlési ülések előtt és után, ha a követ urna-k ideje volt, sietett az Ernhoffor-üzktbe, ahol leült az esztergapadhoz, a szorgalmas István főherceg mellé. Deák főpassziója volt a sétabot- faragás, minden jó ismerősét megajándékozta egy-egy pálcával. A követ ur már nem itt kezdte ezt a mesterséget, hanem még Pesten, itt már haladt a művészet Elé. Igaz, hogy egyszer a krok-odilus helyett kacsacsőr lett a bot fején, de azért sok-sok remekbe készült darab hirdette Deák Ferenc nagyszerű kézügyességét. Sendlein János ur, a volt kamarai elnök, a királyi tanácsos, az egyik fiók aljáról egy gondosan betakargatott finom kis sétabotot vesz elő. Hajlékony, karcsú somfabot, a fogóján egy vadászkutya fekszik, mintha lesben volna. Sendlein ur büszkén mutatja a remek pálcát: „Ezt Deák a nagyapámnak adta, szintén barátságból. A nagyapámnak volt egy fiatal meggyfaültetvénye s az első botot, ami ezekből a fákból készült, Deáknak szánta cserébe s maga vitte föl neki Pestre, ahol a Duna-parton találkoztak s át is adta neki. Az esztergályos boltban állandó volt a forgalom, Deák maga után vonzotta a többieket is, akik szívesen jártak az okos Ern- hofferhez, mert mesterségén kívül igen jól értett a politikához is. Kossuth Lajos meg követtársai, akik nem értettek az esztergá- lyossághoz, nyugodtan leültek a műhelyben a zöld padra s onnan beszélgettek a mesterrel és két kiváló tanítványával Deák és a palatínus fia közösen is dolgoztak. A főherceg fejébe vette, hogy sakkfgurákat fogesz- tergályozni, de a lovak bizony nem sikerültek úgy, mint szerette volna. Deák, az ügyesebb esztergályos elvállalta s kifogástalanul meg is csinálta a lovakat. De nemcsak maga Ernhoffer, hanem csinos, fiatal felesége is fontos szerepet játszott a honatyák pozsonyi tartózkodása alatt. Akkoriban nem voltak olyan üzletek, ahol a fehérneműt készen lehetett volna kapni, no meg a selyemnél többre becsülték a finom, tartós vásznat. A másféléves pozsonyi diéta alatt bizony nem egynek kifogyott a fehérneműje, vagy talán szívesen vette, hogy a csinos Ernhoffer mama gondoskodjon róla. Az okos, szives asszony nem engedte, hogy a követek feslett gallérban, vagy rojtos manzsettával járjanak, hanem maga ment el bevásárolni s a sok finom vásznat maga varrta meg nekik a három leányával együtt. A szellemi szórakozást is az Emhoffer-csa- ládnál találták meg a honatyák, Ernhoffer sógoránál, Schölnastéknál gyűltek össze zenére, mert a sógor híres muzsikus volt. Az udvar is szerette Emhofferékat, kezdve a szorgalmas István főhercegen a palatínusig, aki az öreg Ernhoffer fáradozásait úgy köszönte meg, hogy vasárnaponként elküldte a főhercegi batárt a famíliának s egész estig kocsikáztak a közeli kirándulóhelyekre, ahol bőséges uzsonnát fogyasztottak. Később, mikor a hosszú országgyűlés végétért, a kis főherceg sehogysem akart megválni tanítójától, hanem addig kérte az apját, míg József főherceg azt az ajánlatot tette Ernhofíemek, hogy hagyja itt Pozsonyt és üzletestül, családostól együtt költözzön fel Pestre, majd lesz gondja rá; hogy megfelelő szép üzletet kapjon és kellő forgalmat csináljon a fővárosban is. Ámde Emhoffert akkor már nemcsak az üzlete kötötte ide, hanem a közeli Szentgyörgy-fürdő is, amely akkor részben az övé volt. De aztán a veszprémi esztergályos annyira megszerette ezt a tarkanyelvü várost, az itteni embereket, hogy nem tudott megválni tőlük a palatinus-gyerek kedvéért sem. Ezeket mondta el Sendlein ur, aki fehér haja és fehér Kossuth-szak álla ellenére mindezt csak az apja elbeszéléséből tudja, aki hajdanában Prügelkn ibe volt a íöherce- géknél. Bizony, mikor a kis fenségek rosz- szat tettek, verebet szedtek, az Emhoffer- gyereket agyabugyálták meg — példaadás végett. Sendlein urnák is vannak régi, kedves emlékei abból az időből, miikor még cseregyerek volt magyar szóra, majd szlovákra. Meg is tanulta mind a két nyelvet s a hajdani királyi tanácsos ur, mikor az üzletben az illatos meggyfa pipaszárakat, finoman esztergályozott botokat mutatja vevőinek, (ami ugyan ritkán történik meg, mert többnyire a birtokon van), nem jön zavarba a mai Pozsony bábeli nyelvzavarán, ami élénk bizonyítéka annak, hogy a régiek, akiket annyi'vád ért a nemzetiségek részéről, mennyi gonddal neveltették gyermekeiket, meg taníttatták velük csaknem minden nemzetiség nyelvét, hogy a gyerekek, ha majd felnőnek, meg is értsék egymást. Balogh Böske. He rassr«! nrzig ffeísxAtfÉwnÉí. fssfgus — En a király vagyok ... A pásztor egykedvűen felelte: — Tudom. — Ismersz? — Ismerlek, felség. A királynak jólesett az a szó, azért feléje nyújtotta a kezét. A kutya fdrrordult a mozdulatra. A király megijedt. Ö ra még sohase mordult kutya. Visszahúzta Kezét. \ oásztor meg se mozdult', csak a kutyára nézett. A kutya elhallgatott. A király mi e'Z a tekintet igen királyinak tetszett. Ismét bátorságot erőszakolt magára és megszólalt: — Miért vagy olyan vig? A pásztor ^csodálkozott. — Miért ne volnék vig? Mindenem megvan, ami kell... A király mohón vágott a szavába: — Még álmaid is vannak? A pásztor szeme kerekre tágult. — Már hogyne volnának? Itt a csillagos éjszakában teremnek a legszebb álmok. A király kiváncsi lett. — Ezen a subán alszol? — Ezen hát! Bebújok a kalapom alá, hogy a harmat meg ne verje az arcom. — És szépeket álmodol? A pásztor büszkén pödörte meg a bajuszát. — De szépeket ám!... Álmomban mindig király vagyok. Csillagszekeren ülök és úgy vágtatok végig a tejuton... Bele a holdba. ... A hold királyának leánya olyankor a szeretőm... Jaj de szép lány! Olyat még te felséged se láttál soha. Sápadt, mint a királyi hercegnők és illatos, mint a liliom... Oszt mindig csak az enyém akar lenni, — senki másé... Tetszem neki nagyon, mivelhogy álmomban igen szép vagyok, na meg- hogy király vagyok ... A király figyelme beleolvadt a pásztor meséjébe. — Aztán gyakran álmodol? \ — Minden este, felséges király. — Mindig ilyen szépeket? a — Mindig ilyen szépeket. A király felsóbajlott: — Én még sohasem álmodtam! A pásztor nem értette. — Hát sohasem alszol? — Mindig alszom, de sohasem álmodom ... A pásztor vállat vont. •— Hát segíts magadon. — Mivel? — Gondolj a szeretődre. A király elpirult. — Nincs ... A pásztor nem hitte. — Hogy neked, felséges király, nem volna? — Nincs... A pásztor büszkélkedni kezdett: — Nekem az is van. A király ismét felsóhajtott: — Igen... a holdkirály leánya. — A pásztor ráhagyta: — Na az is, de más is... Mindennap kijön egy szilke melegétellel, mert mindig szalonnán élni bajos. A király hirtelen a vállára tette a kezét. — Te...! Add el az álmodat... A fiú kötekedni próbált. — Dehogy adom, dehogy adom! — Megfizetek érte. — Nem szívelem a pénzt. — Drágaságot adok érte ... Igaz gyöngyöt a szeretőd nyakába ... — Hogyne! Tán még a piperére szoktassam? A király kétségbeesett. — Hát mit adjak érte? A pásztor szeme fennakadt a gyémántos kardon. — Add ezt, felséges király! A király szó nélkül leoldotta oldaláról a gyémántos kardot és odanyujtotta, — Vedd és viseld!... A pásztor örült. Megforgatta, megnézegette, azzal fontoskodó arccal nyúlt zsiros kalapja után, amely ott feküdt mellette a kövér pázsiton. — Na, itt az álmom ... És a király elé tartotta. feIÉBW^g§tf<aSít®l«€S& a legtőkeletesebb kivitelben, krmnvoo norílüaíé osieoéü-ciMeüe? izületi és gerincgyulladásnál. gerinc és vé?tag örbületeknél (fűzők, e?ye- nesitők), továbbá véstagbénulásokná! és ficamoclásoknál szükse es ortopédkészületeket (Hessing szisztém szerint) eaíomlpt híd ale&Gtélske? s minden más seitészcíi kiHszeri es Cikke! készít NcbwcsBc hosszú ide'g a hannoveri Bade dr. ortopéd k! rókájának műszaki asszisztense ortopéd műszerész Práge 5., 919. Dl. Karol. SvfiS fi 12. i. ens. rend riírazfratósáe- közelében.) '343 — Ez a kalap? — Ez... Tedd minden este a párnád alá, amelyre lehajtod királyi fejed és álmodni fogsz... Ebben benne van minden álmom, ami a fejemben tererfi... Most a tiedben fog megteremni... A király elvette a kalapot és elbúcsúzott a pásztortól. Kocsijába ült és vissza hajtatott a fővárosba, be a királyi udvarba, oda a fényes, márványos királyi palota elé, ahol a kényes udvaroncok bámulva nézték a király kezében a széles karimáju zsiros kalapot. A király pedig alig várta, hogy este legyen és inegismerkedhessék azzal az emésztő gyönyörrel, amelyre oly igen vágyott. Hogy rohanhasson csillagszekerén a tejuton és a holdbéli királyleány legyen a szeretője... Párnája alá rejtette a pásztor kalapját és ráfeküdt. Sokáig forgolódott, amig elaludt, de egyszer csak mégis elnyomta az álom. ... És ebben a pillanatban megnyílt előtte a varázsvilág. A sohasem tapasztalt bonyodalmak és képtelenségek zeg-zugos birodalma .. Egyszercsak úgy érezte, hogy szárnyon ül és repül. Odarepült a kövér, zöld gyepágyra, a csendesen legelő szagos juhok közzé. A borzas kutya, amikor meglátta, mindjárt a kezéhez kapott. Megnyalta. Gazdájának ismerte el őt... A király szemét dörzsölve nézett körül. Széles a határban sehol senki. Azután magán nézett végig... Piszkos ing. piszkos gatya, melynek rojtjairól bojtorjáncsomók csüngtök alá. IVIegundorodott ettől a piszoktól, ö soha életében nem viselt ilyen szennyes fehérneműt. Szerette volna azonnal levetni, de hideg volt, fázott. A rongyos bocs kod) ól fekete kapca kandikált elő... Lehajolt a subájáért, amelyben a kutya feküdt. Magára kanyaritotta. Nehéz volt. Sokkal nehezebb, mint az aranysujtásos királyi palást. De meg aztán szúrta a nyakát, feldörzsölte finom ápolt kezét... Nem tudta mit tegyen. Lekuporodott 41
