Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-11 / 230. (973.) szám
Vasárnap, október ti. 6 Eper lesi éi Ki rajzolta az éji arabeszkeí? A hunyó csillag idegesen reszket, íróink' arcképcsarnoka Farkas István A zagyva lárma szót fogad a csendnek, Az árnyak is halk lábujjhegyeii mennek. Én nem tudom: de olyan furcsa éj ez. Most minden ideg más-más titkot érez, A duhajok most józanul loholnak. Tán hátukra hágott a sürgős holnap? Léptük alatt az aszfalt búsan Roppan S holt néma nesz motoz az ablakokban. Oda se nézek s hallgatom a holdat, A harangzúgást — látom! ködbe olvad. Harmatos szemét szárítja a reggel És púderezi magát fellegekkel, Meri fátyolos hölgy ez — és kedveséhez: A Naphoz most suhan: oly furcsa éj ez. S a hegyen piros kedvben ég a Hajnal, mért is törődne tegnapi száz bajjal? A hányó csillag már csak egyet reszket S egy Kéz letörli fönt az arabeszket. Sebesi Ernő.-------------—— <n B.WKIII---------------Füiyörés zve a sír felé Koldus Lázár nem volt szegényebb, se árvább isten a Kereszten, mint a magyar . . . de sorsunkon más ne nevessen: arany tallért dobálunk széjjel. Kimarta az idő ruhánkat, s a szívünk őszi ravatal — de kocsma alján pohár csendül és szól a dal: most huzatjuk a legszebb nótát! A sorsunk: eldobott kavics, halálos ingoványra tévedt harangvirág, az életünk is cudar élet: de a fejünket felemeljük. Ha veszni kell: ne lássa senki, hogy a szemünk könnyet takar: kalapja mellé virágot tűz fel a magyar, úgy megy sírjába, fütyörészve. Gogh Illés. Ferenczi Sándor dr. a IX-ik nemzetközi pszichoanaütikai kongresszusról E2idén Homburgban, Németországban cartottáik meg a pszihoanalitiikai kongresszust, melyen négy magyar idegorvos is részívett. Ferenczi Sándor dr., a Freudizmus magyar főképviselője a kongresszus lefolyásáról nagyon elégedetten nyilatkozott. Freud proíesz. szór betegsége következtében nem jelent meg személyesen, de egy nagyon érdekes tanulmányt küldött maga helyett. Európa országai és Amerika úgy képviseltették magukat, hogy a kongresszusnak kétszázötven résztvevője volt. Az előadók főként a pszichoanaliíika módszereivel foglalkoztak és megállapították, hogy ezen a tér^n nagy haladás mutatkozik. Ferenczi dr. rámutatott arra, hogy a közönség még most is főképpen családi bajok orvoslását keresi a pszichoanabtikusoknál és azt hiszi, hogy a Freudizmus módszere az élet külső nyomorán segíteni tud--Ez még mindig azt mutatja, hogy a németek hatása, akik a pszichoanalízisről, mint tudománytalanságról nem akartak tudm, igen nagy- Most az uj módszer annyira kiépült, hogy Németország tudományos körei kezdik belátni a tévedést és csatlakoznak a Freud:zmus mozgalmához amely nem azt jelenti, hogy a gyógyszerke- zelés feleslegessé válik, hanem csak azt, hogy gyógyszertáron kívül másképpen is lehet gyógyítani. Sajnos, mondja Ferenczi, a magyar professzorok még ma is kinevetik a pszichoanalízist és .meggátolják a fiatalságot abban, hogy 2vvej az értékes tudományággal bővebben foglalkozzon. Ez a beállítás is meg fog most változni, mikor Mérne ország komolyan kezd foglalkozni a Freudizmussal, Az élet nyers és reális meztelenséggel dübörög a falusi földön. A falusi tanító sorsa a falu sorsának szoros osztályosa. Farkas István magyar falusi tanító. írásaiban az élet nyers és reális meztelenségével dübörög az ember és a magyar falu. Nem mond nagyokat a falusi ember, legfeljebb nagyokat kiált. Nem csinál világmegrázó tragédiákat a valódi élet, legfeljebb tniriádnyi sokai csinál. Az élet szeret és gyilkol, csókol és elalszik, megver és elfelejt meggyógyítani. Amire felébredne, már belepusztult a rossz kölyök, az ember — már csak máson lehet jóvátenni a ráhibázott vétket. Erről beszél a Farkasirások fele. Megzsarolt, kisemmizett, szegény és jóielkü nép volt a magyar mindig. Sok huncutság, sok betyárság szedte rólunk a zsirt. Elárvult, elmaradt magyar tömegek sorsa keserves, göröngyös sors volt és ma sincsen máskép, sőt ma éppenséggel nincsen máskép. És mert minden népnek vannak szerencsétlen kisemmizett, jóielkü milliói, emberi szolidaritás és közös nyomor nagy kapcsai fűznek egymáshoz szegényt és szegényt, éhezőt és éhezőt, jobbravárót és jobbat akarót. így volt ez mindig és igy van ez ma is. Erről beszél az írásai másik fele. Nem farag miniatűr szobrokat és nem épit monumentumbkat. Az emberács szekerVIII. „Ne akarjunk mindjárt palotát, ahol kunyhó is elég." Az egyik szlovenszkói városból, ahol hivatalosan nem ismerik el a húsz százalékos magyar kisebbséget írják: „A P. M. H. akciójára beérkezett hozzászólásokból meg lehet állapítani, hogy gyakorlati irányban Szlovenszkón még alig történt komoly kezdeményezés. A magyar mentalitás túlfűtöttségében mindjárt palotát akar emelni ott, ahol kunyhó is megfelelne. Megfeledkeznek arról, hogy mire a nagy koncepciók megvalósulhatnak — esetleg késő lesz, mert az elszigetelten elő magyar családok szétmorzsolódhatnak addig. A magyar családok mai szeparált élete rossz következményekkel járhat Az összeomlás után az első felbuzdulásban egymásrautaltságukat társas összejöveteleken juttatták kifejezésre. De a traktameníumok és a pletykálkodás ezeket is megölték. Ma a magyar családok szinte idegenkednek a társaságtól. Azért, mert nincs kellő tartalma az összejöveteleknek. Azt ajánlom, tartsanak szükebb családi és baráti körben felolvasásokat, kis előadásokat. Ezek lehetnének az alap a további munkára. S ehhez nem kell se alapszabály se pénz. Ha pedig ilyen estén egy pár koronát magyar kultúráéira összegyűjtenek, küldjék be azt a ,-PetrogaIli alapra11, azzal a kéréssel, hogy az alap kamataiból dijakat Írjanak ki szlovenszkói írók és művészek alkotásaira. A kis dolgokban kell ügyesnek és erősnek lenni. Régi igazság, hogy ki sokat markol, keveset fog. Nekünk céltudatos sok kis sikerre van szükségünk." IX. „El kell oszlatni a bizalmatlanságot az öregek és a fiatalok között." Egy szlovenszkói fiatalembertől kaptuk1 a következő sorokat: ,,A mai fiatalság, akiket a háború az iskolában ért, nagyban különbözik attól, amelyet a békeévek szervezett nyugalma vitt ki az életbe. A háború öt éve s az utána következett céjével farag ki egy-egy törzset gyorsan és markánsan az erdő ezer és ezer fájából. Valahogy nagyon olyannak hagyja őket, mint amilyenek az életben. Majdnem mindig csak azokat látja meg és válogatja ki, akik érdekesek. Hogy néha bele-belevág olyan törzsekbe is, amelyeket más tán nyugton is hagyna? — ki tud határt szabni fejszés ember haragjának! Riporterlátása van és kitűnő elbeszélő talentuma. Régebben tán drámairó lett volna belőle. Ma kitűnő újságíró lenne. Eleven, jó szemű, príma riporter válnék belőle. De köti a nógrádi falu és a jelsőci palócok. Köti a kis kör, amelyet szeret, amelyet istápol, ahol mindenki szeme rajta függ és ahol nyesegeti a jószándéku népet. Ideges, fekete szeme és markáns élű arca meglágyul, ha a falujáról beszél. Vibrál benne a nyersen vágtató élet és gyors, agi- tátori gesztussal hadarja a szót. Könnyen beszél, feltűnően könnyen, mintha egy riportnovellájában önmagát beszéltetné. A jobb magyar élet vágya egy-egy kikeseredett káromkodásban hagyja el a száját: Megráncolt szemöldökkel mond keményet a máról. Benne van a hit, hogy le-het máskép, lesz máskép. És a hit magában: ő is ott lesz a jövö- csináláskor, mert ő is ott van az uj magyar jövö kőtöröi sorában. Győry Dezső, hét esztendő alatt mi nem részesültünk a szerves ifjúsági munka, az egyesületi élet és a kulturjótétemények áldásaiban. Tulajdonkép csak elképzelésből sejtjük, mit jelenthet ez. Gyakorlatot sem szerezhettünk az egyesületi életben. Azonban javunkra Írandó, hogy a mai fiatalságban erős szociális érzés van: Érezzük kötelességünket a közösséggel: városi társadalmunk, nemzeti kultúránk és embertársaink iráni. Dolgozni is akarunk a közért, csak adjanak rá módot, így legtöbbünk csak elgondolásokban élheti ki magát. Szomorú, hogy igy van, de meg kell állapítani, hogy mivel a ma létező keretek legnagyobb része az idősebb és még a békevilág mentalitásával és gyakorlatával átitatott emberek kezén van, nem kapcsolódtunk bele, mi, a fiatalok az egyesületi életbe, mert kölcsönösen bizalmatlanok vagyunk. Itt a világnézeti ellentétek nagy betegsége. Ők kissé érthetetlenül, kissé tanácstalanul és kissé idegenkedve állanak a mi uj lelkű fiatalságunkkal szemben és mi is érthetetlenül és kissé idegenkedve nézzük őket. Ezen a bizalmatlanságon kell segíteni. Az összebarátkozás és az egyíittlét csak kiegyenlítené az ellentéteket. A tapasztalt öregebbek megtanulnák becsülni a mi uj lelkünket és mi is megtanulnék becsülni régi gyakorlatukat és higgadt tapasztalataikat. Azt hiszem, hogy a szlovenszkói magyar fiatalságot azzal lehetne legjobban megnyerni mindenféle magyar társadalmi és kultur- munka részére, ha ezen körök -részéről kellő biztatást kapnának, hogy a keretek között nem elfojtani, de kifejleszteni akarják fiatal lelkűk összes erőit. Akkor, hiszem, hogy minden fiatalember beállítható volna a közös munkába és a köz csak erőt nyerne velők. — (Búd beterjesztette a minisztertanács elé a valutareformjavaslatát.) Budapest: szerkesztőségünk jelenti telefonon: Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklésévcl tegnap éjjel minisztertanács volt, amelyen Búd János pénzügyminiszter előterjesztette a valutareformról szóló javaslatát. A javaslat most a harminchármas bizottság elé kerül. Sziovenszkói kőrútra készíti a pozsonyi ToIcly-daJárda jMcsolyognak az öreg urak — Uj élet lüktet a Toldy-körben — Szárnyra kapott a magyar dai Pozsony, október 10. A pozsonyi Toldy-kör ódon butorzatu, kopottas társalgója hangos lett az utolsó időben. Ott, ahol eddig csak csendes öreg urak találkoztak délutánonként egy kis újságolvasásra, fiatal léptek erejétől ropog a beszá.radt padló s az ifjúság kacagásától -visszhangzik a fai. Az öreg urak először bizony némi meglepett csodálkozással szemlélték a körülöttük történő dolgokat, de idővel mégis csak felvidult tekintetük. — Nagy indulások történnek itten — mondották és fáradt ajkukra boldog mosoly telepedet. A fiatalság pedig egyre gyült^és szaporodott a társalgóban. Próba lesz. Énekpróba. Már több, mir :'gy éve, hogy a pozsonyi nagydóm kai. argonistája, Németh István László átvuie a Toldy-kör énekkarának vezetését és ezen év alatt valóban bámulatos eredményt produkált. Tavaly, a Toldy- kör valamelyik irodalmi estéjén lépett fel először nyilvánosan az uj vezetés alá került dalárda és egy csapásra meghódította a közönség szivét. Ez a siker nagyon felbuzdi- totta az ifjakat és Németh tanárt s azóta együttesen lankadatlan szorgalommal dolgoznak tökéletesedésükön és a magyar népdaloktól egészen a klasszikusokig terjedő műsoruk kibővítésén. De meg is látszik e friss embercsapaton Németh tanár erélyes és céltudatos kezének nyoma. Ha tekintetbe vesszük azt. hegy vannak a tagok között olyanok is, akik ugyan rajonganak a zenéért, de nem igen ismerik a hangjegyeket, csak annál nagyobb csodálattal kell adóznunk Németh tanárnak. Mert az ilyen kevert anyaggal való munkához a komoly és lelkiismeretes zenész csak bizonyosfoku önmegtagadás árán és nagy adag lelkesedés lat’bávetésével vállakozhat k. Nos, ami az onmegtagadást és lelkesedést illeti, abból van elég és öröm nézni azt a törekvést, mellyel az éneklés művészetének titkába behatóan igyekeznek. Ám, hogyha már titkokról beszélünk, úgy pattantsuk most ki a legfőbb titkot is: a Tol- dy-dalárda legközelebb hangversenyre készül. Sőt több. Be akarja járni énekkarával Szlovenszkó nagyobb városait is, hogy élőszóval és a magyar dal győzedelmes erejével tolmácsolja a testvér üdvözletét a testvérhez. A nemzeti öntudat fejlesztésének egyik leghathatósa-bb eszköze az ilyen dalos hangverseny és hangversenykörut, mert mindig azzal a jóleső és biztató érzéssel tölti el a hallgatóságot, hogy lulnan a hegyeken, a messzi folyók mentén is élnek és vigyáznak az egymáshoz tartozók a legszentebb közös kincsre: a magyar kultúrára. Ezzel a célzattal alakult meg annakidején a Toldy-dalárda és ez a célzat a reánk szakadt viszonyok következtében csak nyert fontosságában. ...És ha a pozsonyi Toldy-kör kopott társalgójának csendes öreg urai eleinte kissé ijedt csodálkozással nézték is dalos ifjainkat, mert szokatlan volt nekik letört, busóngó magyaroknak ez az életigenlő friss akarat, most nyugodtan és boldog önérzettel küldhetik körútra régi maguk fiatal mását, a Tolyd-kör dalos ifjait: a Jövőt. Mezei Gábor. Teremtsük meg a magyar élet reneszánszát! Hogy csináljunk kaltumrunkát ott, ahol nincs húsz százalékos magyarság? — A fiatalok is részt kérnek a munkában (Két hozzászólás a P. M. H. körkérdéséhez.) Hoiidek Rudolf Vinohrady, Fochová 25 elsőrendű női és úri szafoóferme mérték szerint. Valódi an£ol szövetek I ggCROTVASZAPPAN í I f » KITÖRŐÉN HABZIK, KELLEMES., | §r FELÜLMÚLHATATLAN! J Q Nem szárad meg az arcon és tar- J Ví ‘osságánál fogva a legolcsóbc J Sr Savira borotvaszappan. -j S? Gibbs — a borotvaszaopan tolta i jjv XgÜMIá lója - fennáll 1712 óta. \ í? '^-n****”* MINDENÜTT KAPHATÓ. | \n Vez. kőpv. Csehszlovákiában; PRAHA I.. ffl « LINHARFSKÁ 2 iá
