Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-11 / 230. (973.) szám
▼as:Tnap, ofttóber ti. 1! msévé®* M1 4fr^ ^: 1 j -IL^IliS ^xx\ixxxxx.\\'''^\'^xx\\xxx»xxvxuxx\ux\\xx»\xx*xxxmiux\x\xxix\\x\x\\\xxxnxMtM\Wxxnx\x\xttxx\ix\tt\ttV* H 11 Birodalom helyett szerelem... A német extrónörökös egy mozdonyvezető leányát nyaraltatja kastélyában — A leány apját tébolydába csukták — A botrány a porosz országgyűlésen pattant ki =— A P. M. H. levelezőjétől. — Oels, október 10. Müller boroszlói képviselő pattantotta ki a porosz országgyűlésen azt a botrányt, amely a Frigyes Vilmos volt német trónörökös személye körül keletkezett és amelynek Rattich nyugalmazott vasúti mozdony- vezető lett az áldozata, akit —* állítólag az extrónörökös kedvéért — annak ellenére, hogy épelméjű, hamis bizonyítvány alapján elmeggyógyintézetbe csuktak. Egy teljes esztendeig volt internálva, utóbb csupán egy szocialista képviselő közbenjárására engedték szabadon. Az oelsi várkastély titkos úrnője Maguk a monarchisták sem mernek teljes erővel a volt trónörökös védelmére kelni, mert úgyszólván nyílt titok, hogy az oelsi várkastélynak Cecília exírón- örökösnén kívül egy másik úrnője is van: Rattich Hilda, a mozdonyvezető leánya, aki olyan szerepet játszik a még mindig iobbanékony természetű extrónörökös mellett, mint házassága előtt Farrar Geraldine, a híres amerikai operaénekesnő, aki akkoriban a berlini Királyi Operaház tagja volt. Találkozás az extrónörökössel Unalmas, csöndes kis vidéki városka Oels, amelyet szinte agyonnyom az ősi tornyos, hatalmas várkastély. Amikor a főutcáján végigmegyek, szemben találom magamat egy javakorabeli, feltűnő eleganciával öltözött úriemberrel. Az elegáns ur, akit egy színtársulat hősszerelmesének vagy mozidarab hősének gondolna az ember, belép egy cukrászdába, ott egy doboz csokoládét vásárol s szétosztja a gyerekek közt. Az elegáns ur továbbhalad, miközben egymásután nyílnak ki az ablakok, női fejek jelennek meg, egypár szembejövő városbeli ember alázatosan köszön az elegáns urnák, aki nem más, mint a volt trónörökös. A potsdami kastélyban nyaralt a mozdonyvezető lánya — A trónörökös ur gyakran meglátogatta szüleit is, — mondja egy kereskedő felesége — a leány anyjának pedig gyakran küldött gyümölcsöt a kastély kertjéből, finom borokat. Hát kérem ez csak a leány miatt történt. Feltűnő az is, hogy Tilda a nyári szünidejét az extrónörökös meghívására a potsdami palotában töltötte. Az igazi corpus delicti azonban egy pár selyemharisnya. Az extrónörökös ugyanis ezt a pár harisnyát Oelsben vásárolta és elég vigyázatlan volt, hogy a kereskedőnek azt mondta: — A feleségemnek vásárolom, tudom, hogy fog örülni neki. És másnap a harisnya már Rattich Hildán volt is ő széliében mutogatta a gyönyörű ajándékot. Az apa titokzatos tragédiája Az apa szerint Hilda már fiatal korában ts könnyelmű teremtés volt. Legelőször egy törvényszéki hivatalnokkal, azután egy őrmesterrel, később pedig az ott állomásozó dragonyosezred tisztjeivel volt viszonya. Szakadatlan veszekedés volt emiatt a családban, de az asszony mindig a leányának fogta pártját. Amikor Hilda nagyon bejáratos lett a kastélyba, az apa valósággal tombolt dühében. Egy napon azután ünneplőruhába öltözött és mikor a felesége kérdezte, hogy hová akar menni, így szólt: — Bemegyek a kastélyba és felelősségre vonom a trónörökös urat a leányom miatt Ez a látogatás azonban elmaradt, mert amint a ház kapuján kilépett, elcsípték és egyenesen az elmegyógyintézetbe vitték. A porosz parlamentben kipattant botrány általános feltűnést keltett. SzáztiarmSoc magyart meg mindig hadifogságban tartanak Szerbiában Egy nusdori gyár titka — Bal ogh József menekült elbeszélése • —• Budapesti szerkesztőségünk jelentése — Budapest, október 10- A magyar főváros közvéleményét nagy izgalomban tartja a dabronci illetőségű Balogh József esete, ki tiz évi szerb had fogság után most érkezett haza s elmondotta, hogv Szerbiában egy Nusdor nevű városkában még mindig 130 magyar hadifogoly sínylődik kényszermunkában a Batilovics féle kékfestőgyárban. Szuronyos katonák vigyáznak rájuk, a rendes keresetnek alig egy harmadát kapják, reggel és este katonai fedezettel szállítják őket iogházszerü lakhelyükre, ahonnét ki sem szabad mozdulatok. Szökési kísérleteiket véresre veréssel torolják meg s a százharminc közül Balogh József volt az első, akinek csodálatos módon sikerült elmenekülnie. A foglyokat Nusdorba vtték a gyárba — beszéli Balogh József — ahol sz:gom felügyelet alatt úgy dolgoztatták, mint a barmokat. Hiába hangoztat.uk, hogy béke van már és jogunk van a hazameneielre, az olcsó munkaerőt nem engedte el a gyár s mesterségesen elzártak a külvilágtól, hogy senkivel se érintkezhessünk Egyszer megszöktem, akkor ismét elfogtak és az őrség úgy elvert, hogy napokig feküdtem. Erre elhatároztam, hogy bármi áron is, de eltávozom innét. Éjszaka sikerült az ablakon kimásznom, kikötöttem a gazdám lovát s megerőltető lovaglás után el is érkeztem a belgrádi lrdfőhöz, ahol könnyezve rimánkod- tam, hogy engedjenek haza. Előbb elvették a pénzemet, majd átengedtek s a Duna másik partján bunyevácok segítségével hazajöttem. Egyes magyar lapok mozgalmat indítottak hogy a jogtalanul Szerdában tartott százharminc magyart, akár diplomáciai utón is, ki- szabadtsák a rabszolgaságból. Hónapokig fogva tartott egy francia leányt két gyilkos lengyel bandita Az autós kalandorok útját hullák és égő kastélyok jelezték — Egy ékszerészt megöltek és a lányát elrabolták — Pár nap múlva kivégzik a főcinkost — A P. M. FI. tudósítójától. — Párls, október 9. Hatalmas érdeklődés közben tartották meg Oiseiben a franciaországi rettegett lengyel banditák, Matkles Stanislav és Musinsky Adolf bünpörének főtárgyalását, melyen egy halálos és egy életfogytiglani fegyházra szóló Ítéletet hoztak. A lengyel veszedelem Fél évvel ezelőtt Franciaországban félelmes rémhírek keltek szárnyra két lengyel bandita borzalmas garázdálkodásairól s alig telt el nap, hogy az ország valamelyik részéből nem hoztak volna újabb és újabb hireket gaztetteikről. A meggyilkolt családok, felgyújtott kastélyok és vakmerő kalandok jelezték a lengyelek útját, akik egy-egy autós kirándulásuk után úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna őket cl. Idill az ékszerboítban Egy szép napon beállítottak Beauvais város ékszerüzletébe, Marc Lefébre ékszer- kereskedőhöz. Az ékszerész megelégedetten szemlélte a hatalmas autót és a két előkelő urat. Az idősebbik őszhaju magát. De Monsnak nevezte. A fiatalabbat Gaston Lalánként mutatta be. Larin, miközben De Mons az ékszereket válogatta, tüzes pillantásokat vetett az ékszerész Marin nevű lányára. De Mons fizetett és eltávoztak. Másnap újra megjelenetek. Újból vásároltak. Az ékszerész bemutatta leányát Larinnak. l Ettől kezdve napi vendégek voltak az üzletben és rengeteget vásároltak. A leány és Larin között szövődni kezdtek a gyöngéd kapcsok, amelyek vége a lány részéről komoly szerelem lett. Hová vezetnek a titkos autóutak? Larinnak egy passziója volt. Szenvedélyesen szeretett autót vezetni. Csodákat beszéltek a környéken hátborzongató bravúrjairól Körülbelül egyéves volt már az ismeretség, mikor Larin egy szép napon megjelent Lef ébren él és I megkérte leánya kezét. Lefebre, aki tudta, hogy leánya is szereti a fiatalembert, azonnal igent mondott és csak azt akarta megtudni Larintól, hogy hová vezetnek titokzatos és gyakori autóutjai. Larin ekkor kitérő választ adott és feleletéből arra lehetett következtetni, hogy öreg barátjának, de Monsnak, egy gyermeke van a vidéken és Larin ezt a gyermeket szokta meglátogatni. Filmdráma a száguldó autóban Az esküvő megtörtént Beauvaisban és az ünnepi ebéd után két autó állott meg a beauvaisi Lefébre-villa kapuja előtt. Az egyik autóba a fiatal pár ült, a másikba pedig de Mons, az öreg Lefébrerel. A fiatalasszony szerelmesen húzódott meg férje karjaiban, mikor hirtelen segélykiáltásokra lett figyelmes. Megrémülve nézett előre és hinni sem akart szemeinek, mikor látta, hogy az elől haladó autóban de Mons atyjával dulakodik. Az események ezután drámai gyorssággal peregtek. Az asszony csak azt érezte, hogy valaki erősen megfogja, majd egy revolverdörrenést hallott és látta, amint apja vérző fejjel, holtan bukik ki a sebesen száguldó autóból. A rendőrség nem tudta megtalálni hónapokon keresztül az elmenekült gyilkosokat és a leányról se tudtak semmit. Megtalálják a gyilkosokat Már végkép feladták a reményt, hogy Lefébre gyilkosát kézrekeritsék, mikor az egyik falucskából az a hir érkezett, hogy a lengyel banditák újra garázdálkodtak. A rendőrség megtalálta a két keresett banditát és megtalálta Marié Lefébret is, akit már hónapok óta tartottak fogságban. Kiderült, hogy de Monst Stanislav Matkles- nek, Larint pedig Adolf Musinskynak hívják. Mint kihallgatásuk során kiderült, a két lengyel bandita végigrabolta egész Francia- országot. Az oisei törvényszék a tanúkihallgatások után Matklcst halálra, Musinszkyt pedig életfogytiglani fegyházra Ítélte. Matklesen az ítéletet néhány nap múlva fogják végrehajtani. Á Medvesalja Haíármenfi magyar falvak élete — A P. M. H. tudósítójától — Ajnácskő, október eleje. Szlovenszkó magyarságának egyik legnagyobb problémája s állandóan a küzdőtéren forgó kérdése a szlovens.z.kói magyar falu élete s az uj viszonyok közt felvett álb- rázatja. Fontos vitapont ez és szükséges minden viszonylatban a falvak életének, embereinek megvilágítása. Ha csak egy kis fénypontot dobunk is be a sok homályos kérdés közé: már előbbre vagyunk a megoldásnál. A népet ismerni kell, jól megismerni: ők a fundamentum. Ma jobbágynak hívják, holnap parasztnak, megtisztelik a kisgazda névvel, mégis egy kompakt tömeg kifejezője ez, ők az élet alapjai, ők az energia. Tanulni kell őket. A mi népünk, Délgömör, Délnógrád népe, a barkók s a palócok embere-asszonyd nagyon érdekes nép. Régi-régi település, némelyek azt állítják, hogy a legtisztább magyar vér. ők és a székelyek. Mátrától a Blikkig hangos a föld a palócos beszédtől. Ez a kis darab, ahová vonatunk visz, szintén jellemző kis tört rész a nagy egészből, mert hát ez a palóc, barkó nép is megoszlik sajátságaiban vidék szerint. Ajnácskő még nem a Medvesalja. De szép hegyei — Mátranyulványok —- vonzóak turistának is, riporternek is. Perces megállója a Prága—pelsőci vonatnak, szeszélyes ivekben kanyarog itt a vonal a bazalthegyek között. Erre felé bányásszák a bazaltot. Ipar, ami mifelénk még jól megy. Messze a dombok között húzódik a köz ség. Ajnácskő vára büszke kúp, szikla csu pán, alig néhány emlékeztetővel, hogy vái is volt valaha. Laboda, tüske, galagony; szövi. A község a legtipikusabb váratatti te leptilés: zárt körben egy sor ház a váldom! körül. S felülről megtöri az egyformaságot a: Ebeczky és a Sarlay kúriák egybefolyó, ősz lombtól pirosított parkja. Vasárnapi csend a faluban. A szokattam! nagy és szép iskolaépület előtt öreg pipá: ember hajtja a disznóit. S még egy doloj szokatlan: nincsenek templomba induló cső- portok, imakönyves, szélesszoknyás lányok tisztes öregek. — Bácsi, hol a templom? — Odaát, Söregbe. Mi oda járunk... — Elég az maguknak? — B-férőnk... — löki a szót s niegurus, íróija az idegen utasokat. A faluban tényleg nincs templom. Árví harangláb a várhegy oldalában s szentképes fülke a falu közepén. Két-három bolt. Pál iparos. De orvos is, patika is, csendőrállomás is. És téglagyár. Néhány ember templomba indul, Sörcg- re. Lassan mennek a dülőuton végig. Egy merész vargabetűvel arra a nagv hegyhátra kanyarodunk, amit Pogány várnai! nevez a nép. Pogányvárnak nézi azt a rengeteg sziklát, morénát, kőhordalékot s bar- tangnyilá'St, ami ennek a kilátóhegynek tetejét elfoglalja. A hegytetőn mezítlábas ember gyűjti £ vadkörtét. Messzebb szedret szednek kosárba. Soha ilyen kövér, hatalmas szedret! Bizalmasan közeledik a mezítlábas. — Ebbiony a Medvesallya! — mutal szét a hegy alatt szétterülő vidékre. Hepehupás sík vidék. Nagy karéjban: hat-hét község határában irtva minden erdő. Hátul a Mátra ágaskodik föl. Az Magyarország már. A mezítlábas sorolja a falvakat: — Egyházashást, óbást. Tajti, Zabar, Czered, Almágy, Hidegkút, Ve esek lő — mondja. Itt ér össze Gömör, Nógrád, Heves. Amott az országhatár.-----S egy fehérlő tanyára mutat az utolsó falu között. Mind-mind szántóföld körülte. S valami vékony kis patakocska. De azt is csak bokrai miatt tudjuk, hogy van. — Amott a Salgóvár, az már magyar föld — mutatja egy hegyes-tetejű dombra. S erre mennek a munkások Turjánba, — int az erdőség felé. — Szökve? Gyanakodva néz végig. Aztán hangosan mondja: — írással. Félévenként újítják. Mennek a bányába. Igen jól keresnek. A csaMdjök meg itt van. Sose volt valami jó hire ennek a Medvesaljának. Kérdezzük is: — Nem csinálnak-e valami bajt ezek a falvak? Rablás, gyilkolás? — Nemigen, kérem — szerénykedik. — Valami Okoliesányiról beszéltek, aki innen került. — Hált bizony, ama nevezetes Okolícsá- nyi Lászlóéknak volt errefelé szintén valami skvarkájuk, — ahogy a kisebb uri-vityillóra mondják mifelénk. Okolícsányi is innen került a nagyvilágba. A kényes kérdések nem tetszenek az emberünknek. Szolgálatkészen fordítja másra a szót. — Errefelé barlangok vannak. Sok barlang. Hogy ki ásta, nem tudom. A sziklák között számos természetalkotta barlang. Háborús időkben régi menedékhelye a népnek. Ezt bizonyítja az is, hogy ezen a vidéken mindig folytak régészeti kutatások s több Ízben végződtek eredménnyel. A rimaszombati múzeum meg éppen egy ajniácskői mammutcsontot mondhat a magáénak. — Jártak errefelé urak is, csendőrök is a múltkor. Régi felírást kerestek a barlangban. Cseh feliratot, de nem találtak ... Hideg, szell'ős, de nehezen járható barlangok, gyufánkat minden pillanatban eloltja a szél. Ki tudja, minő régi kincsek temetői ezek a repkények, borostyánnal befutott sziklatömbök. — Hát a csempészettel bogi/ állunk? — kérdezzük a legmerészebb kérdést. A mi emberünk megijed. A valutás időkben bizony süni csempészetek fordultak itt elő. Dohány, ló, marha, cukor elég jó jövedelmet nyújtott az utak ismerőinek. Emberünk behúzza a vállát: — Nemigen van most, kérem. Szegény a nép. Meg finánc is van. — Mennyi? — Bás-ton kettő. Meg csendőrök is. Odaát is vigyáznak. Csak munka vóna inkább, nem bánnók mi, akármi van. Nagyon nemszeretem kérdések voltak. Vette a vadkörtészsákot s el is ment tovább.
