Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-06 / 225. (968.) szám
Kedd, október 6. OBgVár Ü€SISÍS£lÍl£SllIÍ€té' neb ifiissiiilási a parlament dili Korlátja Endre dr. interpellációja Korláth Eendre dr. nemzetgyűlési képviselő Ruszinszkót érdeklő közügyekben hét interpellációt nyújtott be. Az első interpelláció az összkormányhoz szól Visk község hídjának felépítése tárgyában. A viski Tiszáidéi, melynek felét a megáradt Tisza hullámai elsodorták, már hosszú évek óta szállóigévé, fogalommá vált Ruszín- szkóban s mindenki ngy tekint rá, mintha ez jelképezné Rusziuszkó siralmas helyzetét. Visk . hajdan virágzó gazdasággal reudelkező község volt s ma hídjától megfosztva, a külvilágtól elzárva, mártsak árnyéka a réginek s mind nagyobb és nagyobb léptekkel halad a gazdasági csőd felé. A hid felépítésére a csehszlovák kormányzat semmiféle intézkedést nem tett mindezideig, holott a hatalmas községnek a külvilágba való élénkebb bekapcsolódása nagy nyereséget jelentene az államkincstár szálmára. A hid fel nem építése miatt pang a gazdasági élet s a hajdani pontosadófizetők ma már nem tudnak eleget tenni adófizetési kötelezettségeiknek. A lakosság hangulata a legelkeseredetteb, mivel jól tudják, hogy a hid feinemépitése esetén az egész község tönkremegy. Régi és fájó sebe ez a hid Visk lakosságának, melynek orvoslását már számtalanszor szorgalmazták, de mindannyiszor eredménytelenül. Tekintve, hogy a hid feinemépitése esetén végképpen tönkremegy a gazdasági szempontból felbecsülhetetlen értéket képviselő nagyközség igyekvő és becsületesen dolgozni kivánó népe, kérdem a kormányt, káván-e segíteni a pusztulásra szánt Visk község lakosságán azáltal, hogy az elpusztult •Tiszahidat sürgősen felépiti s a lakosság régi óhaját végre teljesiti? A második interpelláció a belügyminiszterhez szól Ungvár főváros képviselőtestületének feloszlatása tárgyában. Zseltvay János ungvári zsupán 1924. szeptember 17.-én feloszlatta Ungvár főváros képviselőtestületét. A képviselőtestületet alkotó összes politikai pártok a legnagyobb elkeseredéssel vették tudomásul a zsupán önkényes eljárását, mivel a feloszlatásra semíni komoly ok nem volt. A feloszlatási határozat ellen annak idején úgy a szláv, mint a magyar pártok panasszal éltek, ezideig azonban eredménytelenül. A feloszlatás óta a zsupáni biztos vezeti a város ügyeit kormánybiztosi cimmel. Ez az önkényes eljárás homlokegyenest ellenkezik az autonómia szellemével, mely Rusziuszkó számára alkotmány törvényileg biztosítva van. A zsupáni határozat Ungvár fővárost legfontosabb szervének működésétől fosztotta meg. Ez az eljárás arcul- csapása a demokratikus államberendezésnek és súlyosan sérti a város anyagi és erkölcsi érdekeit. Immár töiob mint egy éve Intézi teljhatalommal Ungvár főváros ügyeit a zsupáni biztos. Intézkedik a lakosság tudta és megkérdezése nélkül olyan fontos ügyekben, melyek az adózó lakosság létérdekeit veszélyeztetik. Tisztviselőket nyugdíjaz és újakat nevez ki. Intézkedik olyan ügyekben, amelyekben csak a lakosság teljes bizalmát biró képviselő- testület volna hivatva dönteni. E törvény- ellenes és Dntidemokrati’kus önkényuralom a lakosság Minden rétegének a legnagyobb- foku elkeseredésével találkozik. Kérdem a belügyminiszter Urat, hajlaíidó-e a közbéke és nyugalom helyreállítása végett sürgősen intézkedni, hogy az ungvári képviselőtestület feloszlatása által előidézett törvény és demo- krációt sértő lehetetlen állapot véget érjen s a lakosság újra a kebeléből választott és teljes bizalmát élvező képviselőtestület kezébe tegye le anyagi és 'erkölcsi javainak további intézését. A harmadik interpellációt a kereskedelemügyi miniszterhez intézte Korláth dr. Ung- vár főváros iparíái sulatának ügyében. Mikita városi tanácsos ju’ius hó elején olvashatatlan hetükkel irotts alig hozzáférhető helyeken elhelyezett apró cédulákat ragasztott ki, melyeken az ungvári kereskedőket és iparosokat ipartársulati gyűlésre hívta meg. A tervezett gyűlésről ilyenformán az iparosság nagy részének tudomása sem volt. A kitűzött napon a megjelent gyérszámu iparos és kercskedőközönség előtt az ipartörvény ismertetése helyett egy Kassáról kiküldött hivatalnok cseh nyelven az alapszabályokat kezdte ismertetni. Tekintve, hogy Ungvár iparostársadalmaihak 90 százaléka magyar anyanyelvű, a megjelent őslakos iparosok és kereskedők követelték, hogy az alapszabályokat magyar, nyelven is ismertessék. Ez nem történt meg, mire a megjelent őslakos iparosok és kereskedők elhagyták a termet, előbb azonban ígéretet nyertek arra nézve, hogy az alapszabályokat egy későbbi napon magyar nyelven is ismertetni fogják. Mintha csak eltávozásukra vár-, tak volna, az ottmaradt néhány cseh iparos és kereskedő puccsszerűen megszavazta az alapszabályzat elfogadását. Ez az alapszabályzat egyenesen az őslakos iparosság kisemmizését, teljes elnyomását szolgálja. Legfontosabb sérelem, hogy az ipar társulati főnök, annak helyettese, továbbá a választmány fele az elfogadott alapszabályzat értelmében szláv nemzetiségit kell hogy legyen. Ezt a alapszabályzatot a zsupán elfogadta. Az őslakos társadalom ilyen nyílt elnyomása, figyelembe nem vétele nemcsak antidemokratikus, hanem ellenkezik az alkotmánytörvénnyel és magának az ipartörvénynek a szellemével is. Ungvár iparos és k e re s kedőfár s a d a lm án a k 90 százaléka magyar anyanyelvű s igy az ipartársulat Rozsnyó, október 4. Nagyemlékű jótevőnkről, Andrássy Dénes grófól nevezett utcánknak, Rozsnyó legszebb főutjának kiemelkredő ékessége a széles homlokzatú, portálés, puhafedeles ev. leányiskola. Az utca ma -- hivatalos átkereszteléssel — Safarik nevét hordja. S a lányiskola homlokzat-pereméről régen letűntek al komoly fekete betűk, Lutheránia kul- tur-munkájának büszke hirdetői: „Tiszakerü- leti ág. h. ev. polgári leányiskola." Az egész emeleti fronton végighúzódó felirat kicsiny címerré zsugorodott, a kapu fölött: „Ev. dieve. mést. skola — Ev. poig. leányiskola." Most már nemsokára lekerül ez is és helyére jut: „Policajné komisarstvo." Ez lesz a földszint balszárny. A jobbszárny: „Dr. Med. Univ. Schubert, okresny lekár“, amint a szépen kiképzett főkapura helyezett tábla is hirdeti. Az emeleti jobbszárny: „Skolsky inspektorát." Balszárny: bérbeadott magánlakás. Az egykori tantermekben már a városházáról átköltözött rendőrbiztosság személyzete dolgozik, ideiglenesen beállított Íróasztaloknál, félig rendezett aktacsomók között, az udvari helyiségben kőmives mjupka folyik, leendő börtönök vasrácsait illesztik be ott, ahol valaha a megnáthásodoít. vagy tilos éretlen gyümölcstől gyomorfájós kis copfosok szöszke fejeit simogatta a jó ápoló néni. Pár nap még s teljes üzemmel megy minden, lányiskolánk fölé pedig kitűzhetjük a szomorú fejfát: Fűit . . . Hogy jutottunk ennyire? Hogy juthatott idáig az intézet, mely évről évre százhúsz leánynövendéket nevelt, míernátusában 40—45 növendéknek adott meleg otthont s falai köze vonzotta az Alföldtől Liptóig terjedő széles körzetből az evangélikus lelkész- ás tanító-családok féltett kincséit, ember-palántáit? Olyan régen volt, mikor hét jeles tanerő s a vezető igazgatónő keze alatt gyarapodott tudásban, műveltségben, az igaz életre felkészültségben a bájos leánysereg? Olyan régen volt, hogy kiállításaikban, nyilvános előadásaikban gyönyörködtünk, melyek megannyi, megkapó jelei voltak annak a színvonalas, nagykulturértekü munkának, amely az intézet falaiközött folyt? Dehogy. Egy évtizedig sem kell visszanéznünk. Az első felhő 1917, mikor a háborús élelmiszerinség miatt az internátust be kellett zárni. Aztán egyre súlyosodnak az évek. Jön az államfordulat. Az intézet hősi erőfeszítéssel, az egyház szegénységét emésztő áldozatokkal tovább működik, 1919-ben májusi évzárással, 1920-ban novemberi évnyitással, a régi tanerők egy részével, de már a sok szeretettel mindenkinek szivébe zárt igazgatónője: Bartholomaeidesz Adél nélkül. Az 1920-as tanév végével az iskola helyzete anyagilag válságos, jövője bizonytalan, regi tanerői könnyes szemekkel búcsúznak a kedves falaktól s uj sorsok elé, messze szélednek. Az oktatás 1920-tól 1922-2g szünetel, mialatt az egyház jogviszonyát igyekszik rendezni az uj körülmények között. A tárgyalások végül eredményre vezetnek: a rozsnyói cv. egyház szerződéses viszonyba lép az ev. keleti egyházkerülettel, olyképpen, hogy az intézetet teljes felszerclcvezetésében őket döntő befolyás illeti meg. A távollétükben hozott, őket mélyen sértő alapszabályzatot el nem fogadhatják. Annál kevésbé, mivel ide vonatkozólag az őslakosság illetékes szervei a régi ipartestületet s a kereskedelmi csarnokot sem kérdezték meg. Az ipartársulat tisztviselőinek megválasztására összehívott gyűlésen csupán a főnök megválasztására került sor. nyomban utána az egész őslakosság, mint egy ember követelte a sérelmes alapszabályzat megváltoztatását. Erre néni került sor. a gyűlés feloszlott s dacára az őslakosság azon állandó kérelmének, hogy uj közgyűlés hivassák össze s az alapszabályzat módosíttassák, ez ügyben a hatóságok részéről semmi sem történt. Kérdem a miniszter Urat, hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a törvényellenesen elfogadott és jóváhagyott ungvári ipartestületi alapszabályzat meg- semmisittessék, hajlandó-e odahatni, hogy a köznyiigalom érdekében névszerinti meghívás utján uj közgyűlés hivassák egybe, melyen az alapszabályzat az őslakos iparos és keres'kedőtársadalom szám- és nemzetiségi arányának megfelelően módosíttassák s ezáltal a jog és demokrácia szellemének megfeleljen. sével együtt iskolai célra odaadja, béregyen- értekül — az internátussal együtt — évi 30.000 koronát számítva, azonkívül a kerület 40.000 korona évi szubvenció folyósítására kötelezi magát. Az átszervezésnél az eddig szinmagyar ajkú iskolát, a kerület szlovák jellegére való tekintettel, szlovák nyelvű oktatásra rendezték be párhuzamos magyar osztályokkal. A rozsnyói egyház ezt a reá nézve súlyos kikötést is elfogadta azért, hogy intézete jövőjét megmenthesse. A szerződés szerint az intézet kormányzatát a rozsnyói egyház és a keleti kerület közgyűlései által választott 5—5 tag intézi, elnökük egyházi részről a rozsnyói egyház lelkésze, Sitiid István, világi részről a kerület által delegát Bottó Milán dr., a gömöri egyházmegye felügyelője. Ilyen körülmények között, részben uj, részben kisegítő tanerőkkel nyílt meg az 1922-iki tanév, annak teljes reményével, hogy az állam a tantestület tagjai számára biztosítani fogja azokat az államsegélyeket, amelyekhez az iskolának feltétlen joga volt. Az államsegély-kérvényekhez eredetiben csatolva voltak azok az okmányok, melyek igazolják, hogy az intézet tanerői az állami tanerőkkel teljesen azonos fizetéseket elveztek. A magyar állam annak idején ezzel honorálta azt a jelentős kulturmissziót, melyet a rozsnyói ev. polgári leányiskola betöltött. Ugyanez a jelentősége a megváltozott viszonyok mellett sem csökkent s mint az evangélikus nőnevelés erőssége továbbra is nagy feladatokra volt hivatott. Ennek dacára, bár a hivatalos úton is állandóan sürgetett kérvények ügyében Jánoska dr. püspök és néhai Ruman dr. nagyzsupán, kerületi felügyelő több Ízben személyesen interveniáltak, az államsegélyek kieszközlése nem sikerült. Mindössze annyi történt, hogy 1922 áprilisában a minisztériumtól egy leirat érkezett, mely szerint az állam három szlovák tanerő fizetéseinek folyósítását vállalja, ha az oktatás tisztán szlovák nyelvű és koedukációs rendszerű lesz. Ez utóbbi feltételt az egyház elfogadta, az előbbit azonban nemcsak a rozsnyói egyház, de a kerület is elutasította. Az állam részéről ezután több megnyilatkozás nem történt. Hacsak az nem, hogy időnként lejöttek országos tanfelügyelők, megyei tanfelügyelők s kivételes és különleges felülvizsgálatokkal tüntették ki a rozsnyói ev. leányiskolát. E látogatások eredményei abban mutatkoztak, hogy kifogás tárgyává tették, hogy az iskolaszék elnöki székét szlovákul nem tudó magyar lelkész tölti be, bizalmatlansággal fogadták az egyik tanerő „magyar szellemű" oktatását. Úgy az elnök, mint a tanítónő lemondtak tisztjeikről, hogy a személyükkel szemben támasztott kifogások se lehessenek akadályai az intézet jövőjének. Mindez nem használt. Az állam mereven elzárkózott a segélyek kiutalásától s eközben az intézet hova-tovább nehezebben folytatta létküzdelmét. A tanerőket a befolyt tandíjakból s a kerületi segélyből fizették, de az épület karbantartása, a hiányok pótlása, az iskolaépületre beíábláA rozsánál magQar leányiskola ravatalánál A rozsnyói ev. po!g. leányiskola élete, küzdelmei és halála, — Tudósitónk jelentése. — zott terhek törlesztése, a tanerők már esedékes előléptetése, magasabb fizetési osztályba sorolása leküzdhetlen akadályokként tornyosultak, annak dacára, hogy a bevezetett koedukációval a tanítványok száma is megnövekedett. A segélyek folyósítását a kerület sem győzte már, mert vállaira a rozsnyói leányiskola mellett az eperjesi ké- pezde szubvenciója is nehezedik s a kerület híveire kivetett adókból folyik be. Az egyház, az iskolaszék végül is látta, hogy az államsegélyek hiányában a leányiskolát nemhogy fenntartani nem képes, de miatta s általa megbirhatlan terhekkel sulyosbbitja helyzeteiét. Utolsó kísérletként felajánlották az államosítást olyként, hogy az intézet magyar tannyelvű legyen, szlovák párhuzamos osztályokkal. Elutasítás volt a válasz. Sejtettük. Hogy miért nem ajánlottunk fel szlovák oktatást magyar parallel osztályokkal? Mert ismerjük a biztos öngyilkosságnak ezt a módját. A lélekszámhoz kötött osztályokat s a lélek- szám, az anyanyelvi statisztika mesterséges lefaragását. A rozsnyói egyház előtt csak egy választás volt: vagy feláldozni magyarságát az iskolájáért, vagy Iskoláját a magyarságáért. Fájdalmas, nehéz dilemma, de csak igy lehetett benne dönteni. Az egyház a kerülettel egyöntetűen elhatározta a tanítás teszüníeíését. A volt iskolahelyiségek bérbeadása éveik során át talán lemorzsolja a raegcsokasodott terheket. Eggyel több fejfa van immár a rozsnyói Lutheránia sirkertjében. Árvaházunk eltűnt, benne szlovák népiskola. Négyszáz éves múltú gimnáziumunkban ez idén utoljára hangzik magyar szó, ez idén utolsó lesz a magyar érettségi. Most leányiskolánkat temetjük. S a magyar szülők, anyák panaszkodnak, hogy gyermekeik ide s tova nem tudnak magyarul helyesen Írni, fogalmazni, mekcsene- ket raknak a magyar betűk fölé is . . : De ne nagyon panaszkodjunk, mert egy cseh képviselő azt mondta legutóbb a parlamentben, hogy „unják már a magyar kisebbség örökös siránkozásait". Temessünk hát könnytelenül, siránkozás nélkül. Hiszen án is csak egyszerű emlékbeszédet mondtam egy magyar iskola fölött . . . Hanem a temetőből, az emlékbeszéd tanulságaival — az állványokhoz! Építeni a magyar jövőt! Kiki a maga módján, a maga eszközeivel, ha morzsákkal, rögökkel is járul az egyetemes munkához, de hozzá kell járulnia, különben végtelen örvénnyé mélyül a sirkerí s egy egész nemzetet fog elnyelni. —y. Barlangi medvét találtak a dobsinai jégbarlangban fölkutatták a barlang eddig ismeretien, legmélyebb üregét —r A P. M. ti. tudósítójától — Rimaszombat, október 5. Jelentette a P. M. H., hogy az utóbbi időben két kutató expedíció kereste fel a világhírű dobsinai jégbarlangot az eddig ismeretlen üregek feltárása céljából. Augusztus végén a Karpathen- Verein besztercebányai osztálya és a briiimi Barlangkutató Egyesület, szeptember végén a Karpa- thenverein barlangkutató osztálya járt a jégbarlangban. Az utóbbi expedíció kutatásának eredménye, hogy behatoltak a jégbarlang legmélyebb és leghidegebb alsó üregébe, ahol tudományos méréseket eszközöltek és egy barlangi medve jég- befagyott csontvázára bukkantak. A barlangi medve (ursus spelaens) csontvázának tudományos jelentősége van. A barlangi medve a diluviumban, az ember feltűnésével egy- időben a mammuthok. ősbölények, ősfarkasok és hódok társaságában élt Középeurópában s igy bizonyos, hogy a barlang még a diluviurn előtt keletkezett. A barlang legmélyén jégmentes részeket fedeztek fel. Telelőn: 8357-11. Tele'on: Í357-VI. Balviie felírna! azelőtt • Carlton Prága I., Provaznictró 3. na MM!. ■ Nem Ki. 8.50 Mindennap délután 3 órától este 8 óráig koncert. — Este 9 órától kabaré. Szabad bemenet! Szabad bemeneti
