Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-19 / 212. (955.) szám
Szombaf, szeptember 19. Marienbad kapuzárás előtt — Fürdőiévé! — Marienbad, szeptember 18. Valamikor a király idill ek pompázatos gobelinjei szövődtek s a romantika bálik melódiái száildostak a marienbadi kolóniádé árkádjai alatt. A hájas, de bájosan bonvivánt Eduárd a királyok, hercegek, a bíbor és a pénz fejedelmeinek egész seregét vonzotta ide s a várkastélyszerii Weimar hatalmas ablakai mögül a romantikus történetek és csiklandós pletykák tarka pillangóserege hullámzott végig az öt világrész szép asszonyainak sorain. Akkoriban szaporodtak el Ma- rienbadban a divatszalonok, meg a fodrász- termek, mert minden asszony akárcsak hatszor készült volna udvari bálra, — úgy öltözködött, a férfiak pedig legalább a bő nadrágokkal, kitömött válakkal, meg a göndörített szakálla! akarták bírni a fejedelmi versenytA hét kövér esztendőre következett hét sovány esztendő alatt azonban nemcsak az európai udvarokban, hanem a marienbadi kolonadén is elfogytak a királyok, a régi ragyogó színek kifaku'ltak, a pompás díszletek megkoptak s csodás melódiáiból csak itt-ott aangzfk fel a vidám, ezüstös asszonykacagás. Mert asszony az van itt ma is rengeteg 5 éppen olyan pompázatosán kiöltözve „húznak" a kutakhoz, mintha most is ott állana a lépcsőkön a kissé pohos angol király, meg a deli oríeansi herceglevente, hogy kiválogassák a hölgyi seregből azokat a szépségeket, akikkel egy „morganatiikus" estét akarnak eltölteni a Weimar jól elfüggönyözött intim termeiben magyar cigány, meg francia pezsgő mellettAsszony van itt ma is rengeteg — mondom, — pedig a borongás, bűnös szeptember két kézzel kaszált a szép asszonyok soraiban. De az asszony szörnyen makacs ember s amig szépülni vágyása meddő, el se lehet kergetni a sós források mellől- Leadni, leadni — ez a program s amig az előirányzott kilókból egy deka van, isznak rendületlenül. Ez a vágy, ez az igyekezet pedig megvan minden hölgyi vendégben, akár másfélmá- i%ás, akár franciás, avagy csupacsont albion- ieány is. Az egyik népszerű magyar orvos rendelőjében esett meg ez a kis asszonytörténet. A themzeparti metropolisból íjötit sudár ladyt az orvos — szokás szerint — először is a mérlegre állítja. A hölgy segéd kikiáltja: magasság 187 centi, súly 51 kiló. Az orvos rögtön vigasztalással kezdi: — Legyen nyugodt Lady, , három hét alatt alaposan fel fogjuk hizlalni. — De Doktor — csattant fel az angol hölgy — ne beszéljen bolondokat! Hiszen én leadni jöttem MarienbadbaNem is folyik csak a leadásról szó az asszonyok között. Csillogó szemek, ragyogó arcok dicsekedik egymásnak a leadott kilók ;zámát- Az idei rekordot egy szlovenszkói íientesné tartotta harminc kilóval, de az utószezonban elragadta tőle a pálmát egy német aolgármester, aki nem kevesebb, mint harminchárom kilót vetkezett le négy hét alatt. A jó német azonban nem soká örülhetett diadalának. Az asszonyvendégek „megóvták" a győzelmet, mert — hm — a polgármester ná-szuton van Marienbadban. A vénasszonyok hűvös nyara egyébként csak vidámabbá tette az életet Marienbadban. A szükséges sok mozgás a szépséges erdei sétányokról a parkettekre koncentrálódott. A cél szentesíti az eszközöket — elv alapján még az öregek is táncolnak s minden tenyérnyi parkett csikorog a ritmikusan mozgó hatalmas sulyok alatt. Az „öt órai teák" már délelőtt kezdődnek s késő estig tartanak. Az őszi esték vidámságán se tud foltot ejteni az unalom rozsdája. Mindem este hangverseny, színház, kabaré, a komoly művészet és a pajkos tréfa százféle produkciói között válogathat a közönség-' Közvetlen a kapuzárás előtt is sok fürdő „hochsezon“-ja megirigyilhetné Marienba. áot. Közel háromezer fürdővendég gyógyul, 3dül, mulat még ebben a pompás világfürdő- oen, az utószezon közönségének legnagyobb ’észe német, de szokatlanul sokan vannak a magyarok is, akiket két esemény tart most Izgalomban, az egyik Lengyel Menyhért An- 'oniájának előadássorozata, mely estéről estére zsúfolt házakat vonz, a második pedig a legelegánsabb magyar asszony, Paulay Erzsi érkezése, aki pár hetet tölt Marienbadban, mielőtt visszautazik Kínába férjéhez, aki elhódította a magyar színjátszás legragyogóbb cstflagát. Még két hét s Marienbad kapui bezárulnak, de nem téli álomra, hanem tervezetes nagy munkára, hogy a jövő nyáron teljes felkészült-éggel várja az öl világrészből visszatérő boldog szerelmeseit. íf. a.) o ff rá FéiíéKenységi dráma Pesterzsébeten A rézöntő’ csinos fiatal felesége — Agyon lőtte, majd csókjaival borította a halottat Budapest, szeptember 18(Baidapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap este Pesterzsébeten halálos végű családi dráma játszódott le. A Ligeti-utca 4. számú földszintes házban lakott Kálmán Lajos 28 éves rézöntöse- géd, aki jelenleg az Egyesített ViHainosvasn- taknál dolgozik mint napszámos. A ház és a 'mellette levő kis kertecske az ő tulajdona volt. Kálmán öt évvel ezelőtt nősült. Felesége Nedekovics Erzsébet 26 éves gépiró nő, aki a Szent László-kórház irodájában volt alkalmazva- Van egy négyéves kisleáüykájuk is. A családnál lakott még Kálmán bátyja, Kálmán Gyula vasmunkás is. A fiatal szökés asszony, jóllehet egész nap dolgozott az irodában és a háztartást is a legnagyobb rendben vezette, feltűnően szép volt. Modora is kedves volt, mindenkivel szívesen elbeszélgetett. Ez többször adott okot félltékenys’égl jelenetekre a házastársak között. Tegnap is hét órakor jött haza az irodából az asszony. A férfi már otthon volt- Mikor az asszony a szobában letette kalapját, a férfi ingerülten rákiáltott: — Hol voltál ilyen sokáig? Bizonyára a kedvesednél! Majd hangos szidalmakba tört ki, amit az asszony nem bírt végighallgatni. Felvette kalapját és el akart tévézni. A férfi hirtelen utána szaladt, elállta a konyha ajtaját és nem engedte ld. Újabb heves civódás kezdődött, majd a férj hirtelen előrántotta revolverét és az asszonyra sütötte. A csinos fiatal asszony éles sikollyal esett össze. A dörrenésre a szobából előjött Kálmán Gyula is, de az asszonyon már nem lehetett segíteni- Ott feküdt élettelenül a konyha padlóján. Mikor a férj látta, hogy feleségében már nincs élet, ráborult az asszony holttestére és heves sirógörcsökben csókolgatta annak megbidegedő arcát. így akadtak rá a csendőrök, akik letartóztatták. Légteremé öngyilkosságét köpetett ©I Marólúggal akarta megmérgezni magát a börtönben — „Guszti, Guszti! Nem akarok nélküled élni!“ » (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése-) Budapest, szeptember 18. Léderer Gusztáváé — mint a reggeli lapok jelentik — tegnap éjjel érthetetlen módon öngyilkossági kísérletet követett el. Lé- dererék, akikről legutóbb már az amerikai sajtótJs az a hir járta be, hogy mindkettőjüket kivégezték, börtönben várják a táblai fő- tárgyalást. A halálraítélt Léderer Gusztáváéval egyidejűleg a kiráyi ügyészség Léderer Sándor banktisztviselő ellen is vádiratot adott be bűnpártolás és orgazdaság címén, de a büntetőtörvényszék felmentette Léderer Sándort a vádak alól- Az ügyészség felebbe- zeit a felmentés ellen s így az ügy iratai Léderer Gusztávné felebbezésével együtt a királyi ítélőtáblához kerültek, ahol Kállay Miklós dr. kúriai bíró tanácsának osztották ki az ügyet. A bűnügy felebbviteli fötárgyafása értesülésünk szerint október közepére várható. Léd eremé — eddig ki nem derített módon — marólúghoz jutott- Már az utóbbi napokban rendkiviil idegesen és izgatottan viselkedett, állandóan férje után tudakozódott és azt hangoztatta, hogy látni akarja férjét akit még most is rajongással szeret. Tegnap éjjel az őrök hörgést vettek észre Lédererné cellája előtt. Benyitottak a cellába, ahol Léderernét súlyos görcsök közt fetrengve találták. Rögtön megállapították, hogy megmérgezte magát- A gyorsan előhívott orvos azonnal gyomormosást alkalmazott a börtönben öngyilkosságot elkövetett asszonyon s Léderernét megmentette. Lédererné már túl van a veszélyen. Mikor magához tért, sírva fakadt és zokogva kiabálta: * „Guszti, Guszti! Hol van Guszti, vigyenek hozzá! Én nem akarok Guszti nélkül élni!" Az ügy további részletei még nem jutottak nyilvánosságra. Ha Lédererné tényleg a börtönbe becsempészett marólug-rfiérgezés- ben betegedett meg, úgy a legszigorúbb vizsgálat indul meg, annak földerítésére, hogy mi módon jutott a halálraítélt asszony börtöncellájában a méreghez, mellyel az élettől akart megválni az ítélet végrehajtása előtt. Á haldokló falu Kassa, szeptember 18. Zuhan a csákány, serény munkáskezek téglával telt talicskákat tolnak és szinte máról-holnapra uj házak, hatalmas paloták nőnek ki a földből. A régi, történelmi város az utolsó hat esztendőben egészen uj képet öltött. A háború alatt egészen elakadt az építkezés, a magántőke begubózott s a vérhullás idején csupán egyetlen vállalkozó húzott uj emeletet a Kovács-utca sarkán álló földszintes házára, amelyben most a PhÖnix-biztositó irodái helyezkednek el- A magántőke most sem igen építtet Kassán, de a különböző tisztviselő- és munkásszer- vezetek — a cseh kolonistáknak kijáró jelentékeny építkezési kölcsönök igénybevételével — egészen uj városrészeket épitettek a perifériákon. Sokan vándoroltak ki az uj viszonyok kényszerére Kassáról, különösen a magyar tisztviselőosztályt ötödölték meg a zord idők, de uj népáradat indult meg nyugat felől, amely befészkelte magát az üres fészkekbe s a csöndes, nyugodt tisztviselőváros nyugtalan lüktetéssel telt meg. Kassa szelleme most van átalakulóban, a történelmi városból kereskedői gócponttá fejlődik, a vajúdás fájdalmai rázzák meg öreg testét. De tagadhatatlanul élet az, ami ott pezseg s uj perspektívák nyílnak meg. Ripp van Winkle csodálkozva nézné a járásbíróság hatalmas uj épületét a Salétrom-utca sarkán, az uj palotamonstrumot a premontreiek ősi kertjében, amely kegyelet nélkül nehezedik rá és takarja el a történelmi értékű Halász-bástyát. Múzeumnak kellett volna itt épülnie és most már csodálkozunk Kassa város tanácsán, miért nem szünteti meg a kiáltó anakronizmust s miért nem kereszteli át a Muzeum-utcát valami más névre? Nyomor a paloták tövében És körben az egész városban mindenütt ugyanez a kép. Viskók tűnnek cl, paloták kerülnek helyükbe. Ha a külsőről Ítélne az ember, tévedésbe esnék és azt gondolná, hogy mindaz a panasz, ami elhangzik Szloyenszkó gazdasági nyomorúságáról, kizsákmányolásáról, igaztalan és jogosulatlan. Büszkén hordozzák körül a vendégeket az uj gazdák a modern külsőbe burkolt városon: lássátok, ezt mind mi alkottuk. Pedig olyan ez a város, mint a gigerli, aki lakkcipőben, velurka'lapo- san sétál a korzón, de a harisnya lábfeje hiányzik s alsó ruhaneműjének folytonossági hiányai vannak. Bizony, Potemkin-falak ezek, amelyek eltakarják a panaszt. Az uj paloták csak a bevándoroltaknak nyújtanak kényelmet, fürdőszobás higiéniát, odaktinn egy rozoga istállóban nyolctagú család vacog, a tüzérlaktanyával szemben álló szemetesládának gyakran van éjjeli vendége s a téglagyár melletti szemétdombon éhes emberek kaparnak ételmaradékok után. Lázár ott ül az utszclen s égnek emeli fekéllyel borított karját. A falu pusztulása Milliókat invesztáltak Szlovenszkőba, el- hisszük. Akik hosszas távoliét után visszatérnek, mint az a jó amerikai szlovák, Michaj József, látják, hogy Zsolnától Aknaszlatináig az uj házak hosszú sora fogja be .a városokat, de a faluval már nem törődik senki sem, a falu haldoklik. Nemcsak a magyar falvak sorsa ez. még szomorúbb az élete a rosszabb talajon fekvő, eldugott kis szlovák falunak. Elhagyom Kassát s a szem recehártyáján még ott vibrál a pompás állami kórház képe. Gyalog vágok neki a Szepsinek vivő útnak. Egy mélyedésben, három kőhajitásnyira a téglagyártól, jobbra válik ki .az ut. A mezőn szorgalmas kezek halmozzák kazalba az őszi szénát. Pacsirta dalol, a természet békéje ül a lélekre. Befordulok abba az irányba, ahonnan Miszlóka tornya int. Az esős ősz megdngasztofta az utat, szerda van, a kassal hetivásár napja, a kerekek szinte beragadnak a sárba, a kis hegyi lovak inuk megfeszítésével dolgoznak. Ha itt negyvennapos esőzés szakadna le, Miszlóka s a tovább fekvő falvak hermetikusan elzáródnának a világtól, elpusztulhatnának anélkül, hogy valaki is tudomást szerezne arról, hogy falvakat sodort el a természeti katasztrófa. Miszlókáig még valahogy eldöcögnek a szekerek, idáig még a modern élet jármüve, az autó is kivisz. De amikor arra kérem az egyik kassai garázs tulajdonosát,'hogy vigyen ki Miszlókán túlra is, fejcsóválva tagadja meg kérésemet. —■ Az már a világ vége, uram. A mostani időben oda emberi jármüvei följutni lehetetlenség. A múltkor bírói kiszállás volt Tőkésen, de mondhatom, nincs az a pénz, amiért még egyszer megtenném ezt az utat. A világtól elzárt Tőkés Izgat ez a falu, mint ahogy a sarki kutatót izgatják a világtól elfekvő jégmezők, az eszkimók hóba kapart kunyhói. Mi lehet itt, tiz kilométerre a civilizációtól? Hoyg élnek az emberek egy olyan faluban, amelynek nincs postája, nincs telefonja, ahová autó nem jár? Nekivágok a tarlónak. Soikráncu szoknyás asszonyok nehéz batyu terhe alatt lihegnek mellettem. Az egyik mezítláb megy, kezében viszi rongyos pantofli- ját. Félóra alatt benn vagyok a faluban. Ütött-kopott vályogházak, rettenetes összevisszaságban. Az első ház kapujában vá- nyadtarcu, csapzott szőkehaju, kékszemü, vézna kis gyerek áll- Szemében merev révület, mintha a lélek szakadt volna ki belőle. Ez a kép mélyen megrendít: Tőkés község tragédiáját olvasom ki belőle. Tizéves gyerekek, akik olyan fejletlennek látszanak, mintha csak most kerülnének iskolasorba. Gyerek, aki nem játszik, akin nem üt ki az élet pirossága, aki már tizéves korában megöregedett és a halál csiráját hordja. Járványíelep Kassától kőhajitásnyira Amit azután Tőkés község derék katolikus lelkésze elmond, az dinamikus erővel rajzolja meg a haldokló falut: — El vagyunk zárva a világtól s arra vagyunk kárhozottak, hogy ölhetett kezekkel tűrjük a degeneráltság térhódítását. Rohanunk a kikerülhetetlen halál felé. Ez a sorsa a hegyekbe dugott szlovák falvaknak. Senki sem törődik velünk. Nincs ivóvize a falunak, az a talajvíz, amelyet használnak, teljesen megfertőzött. Tele van tifuszbacillusokkal. A faluban hihetetlen mértékben dühöng a járvány, nincs család, ahol ne lenne betegség, fertőzés- Most tessék elképzelni, hogy ez a falu tejet szállít Kassa piacára. A körorvost alig ismerjük. Évenként egy ízben jön közénk, egy délelőttre, akkor körülnéz, recepteket ir, amiket persze senki meg nem csináltat. Én kúrálom az embereket, jó, tiszta borral, amelynek melege egészséges pezsdülésre birja a romlott vért. Sötétség, tudatlanság. Még pöcegödrök sincsenek a házak mellett. — Uram, Szlovenszkó falvai haldokolnak. Egyiket az árvíz sodorja el, másokat járványok tizedelnek. Mi unos-untalan jelentéseket teszünk, de panaszaink siket fülekre találnak. Akkor jönnek ki hozzánk az urak, amikor voksra van szükségTalán októberben megindul erre mifelénk is a kortesjárás lavinája. ígérnek majd mindent, hogy azután mindent elfelejtsenek. Marad a nyomoruság, betegség, halál. • A falu megmentése, szociális reformok, eugenika gyönyörű jelszavak, de itt miná'lunk csak a jelszavak szépek. Az élet — ez itt ni. És rámutat egy hajlott hátú fiatal asz- szonyra. Huszonnégyéves, de az élet barázdái öt'venre torzítják az arcát. A déli harang megkondul. A pap leveszi kalapját s Angelusra kulcsolja a kezét. | *!“ Sérvöen szenvedőn | Jo Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyók, w «? here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete* y 2 sitett riigónélkilli sérvkötönk, mely éjjel Is & * hordható Mindenféle bandázs operáció ^ ij& után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- X « dósnét. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- S C? nell has-, hát- és mellmelegltó ö | „HyBi8a“RölszemözBratislava, Dnna-n. 51. 8 a Árjegyzék ingyen ö A vidéki felek még aznap ellntóztetnek u
