Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-09 / 203. (946.) szám

Szerda, szeptember 9. o — (Móricz Zsiginond az atódáHanibeli ma­gyar irodalomról.) Egy magyar újságíró beszél­getést folytatott a Svájcban időző Móricz Zsig­mondijai, aki ősszel Erdélybe akar utazni, hogy uj regényéhez, mely a Tündérkert folytatásának készül, anyagot gyűjtsön. Az utódállambeli ma­gyarság irodalmáról beszélve kiemelte az erdélyi irodalmat, melyről nagy elismeréssel emlékezett meg. De hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar irodalomnak sincs még mai nap sem egészen er­délyi talajize. A fiatal irógeneráció egyformán rossz helyzetben van — mondotta —, mint Kazin­czy idejében, egymásnak írnak. Megértő olvasó- közönség nélkül csak nehezen fejlődhet ki az uj magyar irodalom. — (Levágta fejét a íogaskereküvasut.) ■Budapestről jelentik: Borzalmas szerencsét­lenség történt tegnap éjszaka a svábhegyi fogaskerekű vasútnál. Mihályi Károly budai lakos feleségével együtt a fogaskerekű vasút sinei mellett a Svábhegy felé tartott. Mi­hályi egy kissé hátramaradt, miközben fele­ségét utolérte a fogaskerekű vasút egyik szerelvénye, amely a szerencsétlen asszony fejét és jobbkarját teljesen elmetszette. A vel'őtrázó sikoltásra Mihályi előre rohant, de már csak felesége megcsonkított, vértócsá­ban fekvő holttestét találta. A rendőri bizott­ság még az éj folyamán kiszállott a hely­színre, hogy megállapítsa a szörnyű szeren­csétlenség okát. — (A győri tábla Szirmay-tanácsa tár­gyalja Froreich biinpörét.) Győrből jelentik: A Froreich-féle bűnügy uj fordulóhoz érke­zett. A győri királyi Ítélőtáblához ugyanis ma érkezett fel a soproni királyi törvényszék Ítélete. Sólyom Andor, a tábla elnöke az ügyet a második büntetőtanácsnak osztotta ki. A győri királyi Ítélőtábla második bün­tetőtanácsának elnöke Szirmay Béla kúriai biró, tagjai: Kvassay Gyula dr. és Dukavits Vilmos dr. táblabirák. Az ügy előadója Du­kavits Vilmos dr. Szirmay Béla tanácselnök a szenzációs bünper tárgyalását október 17-re tűzte ki. Az idézést Froreich Ernő védőjének, Sándor László dr. budapesti ügyvédnek már elküldötték. A tárgyalásra Froreich Ernőt nem idézik meg. Az ügy tárgyalása előre­láthatólag két napig fog tartani. — (Egy óriási aeroliíet találtak a föld mélyében.) A Jounal new-yorki jelentése sze­rint Arizonában 300 méter mélységben egy óriási aerolitot fedeztek fel- Megállapították, hogy platinát és gyémántot tartalmaz. Jobban és erősebben lehet hallani a Pbilips HMIilinHk találatától Kapható minden rádiókereskedésben — (Menyi vagyonuk marad Stinnesék- nek?) Berlinből jelentik: A Stinnes-koncern vállalatainak fölszámolása után a család számára körülbelül ugyanolyan vagyon marad, mint amennyivel rendelkezett néhai Stinnes Hugó a háború kitörése előitt. Maga a rengeteg vagyon megteremtője a háború kitörése előtt az adóhatóságoknál 25 millió aranymárkára becsülte egész vagyonát. 1924 áprilisában halt meg az öreg Stinnes és akkor örökségét legalább 300 millió arany­márkára lehetett becsülni, amivel szemben 40 millió aranymárka passzívum állott. Ez a tartozás az öreg Stinnest mindig aggasztotta és még halála előtt néhány héttel is kérve kérte feleségét és gyermekeit, hogy mennél sürgősebben fizessenek ki minden tartozást az örökösök azonban nem szívlelték meg ezt a tanácsot, sőt ellenkezőleg újabb adósságo­kat csináltak. Ez év májusában, mikor a koncéra összeomlott, a régi 40 millió arany- márka tartozás már fölszaporodott újabb 140 millióval, pedig időközben az örökösök sok értékes külföldi birtokot és jövedelmező iparvállalatot pénzzé tettek, amit beleszá­mítva, körülbelül 200 millió aranymárka az az összeg, amelyet elgazdálkodtak. Össze­gezve a likvidáció eredményét, az özvegyre és hat gyermekére még több mint 20 millió aranymárka fog maradni, de emellett tekin­tetbe kell venni, hogy a legidősebb fiú, Stinnes Ödön már teljesen ki van elégítve. Érdekes, hogy Stinnes Klára nevén Svéd­országban 10 nagykiterjedésü uradalom van, amelyeket a svédországi adóhatóságoknál 1.5 millió svéd koronára becsülnek s való­színű, hogy még más országban is vannak ingatlanok, amelyeket az öreg Stinnes az infláció idején vásárolt össze. — (öngyilkos lett a világ legboldogabb férje.) New Yorkból jelentik: Nemrégiben vette el Van- derbilt amerikai milliárdos leányát, Muriéit, Ca- meron Curch, a'z ismert nevű sportíérfiu, akit a világ legboldogabb vőlegényeként emlegettek az esküvő előtt. A fiatal pár Kanadába ment nász­úira. Minap Boston egyik mellékutcájában átlőtt fejjel találták meg a férjet. A rejtélyes eset nagy föl tűnést keltett. Sokan rablógyllkosságot sejte­nek, de valószínűbb az a föltevés, hogy Cameron Curch házasságában csalódva öngyilkosságot kö­vetett cl. • — (A kolozsvári tanonciskolában meg­szüntették a magyar tagozatot.) Kolozsvári tudósitónk jelenti: A román közoktatásügyi minisztérium tovább folytatja offenziváját a magyar iskolák ellen. A felekezeti iskolák elvétele után most a kereskedő és iparos fia­talság magyarsága ellen tör. A kolozsvári kér eskedő t á r sül a t által fentartott iskolák tagozatán már régebben burkolt numerus clausust vezetett be, most pedig fokozatos leépítés után a tanonciskoláiban szüntette meg a magyar tagozatot- Az idei iskolaévvel kihal a magyar szó a magyar társadalom ál­tal emelt katedrákról a tanonciskolában. — (10 évet kapott a sárisápí kocsmáros- lány gyilkosa.) Budapestről jelentik: A pest­vidéki törvényszék tegnap hozott Ítéletet Lm kenics József elboesájtott géplakatos gyilkos­sági ügyében. A nógrádi szénmedence leg­szélsőbb nyúlványán egy kis faluban, Sári3 sápon a bányában dolgozott Lukenies, mint géplakatos. A faluban ismerkedett meg Ro- senfeld Márton kocsmáros 17 éves Rózsi leányával, aki iránt forró szerelemre ébredt. Lukenies sokat járt e miatt a kocsmába és minthogy elhanyagolta munkáját, elboesáj- tották- A kis kocsmároslány sokáig hitegette a legényt, de később kinevette őt. A férfi efölötti elkeseredésében revolverrel agyon3 lőtte a kis koesmároslányt. A törvényszék több tanú kihallgatása után szándékos enr berölés bűntettével bűnösnek mondta ki Lu- kenios Józsefet és ezért őt 10 évi fegyház3 büntetéssel és 300.000 korona pénzbüntetés­sel sújtotta- A gyilkos az Ítéletben megnyu­godott. — (Parisból Newyorkba repülőgépen.) Parisból jelentik: Tarasoom és Coli francia aviatikusok a közel jövőben a legmerészebb légi vállakózást kísérlik meg. Parisból re­pülőgépen akarnak Newyorkba jutni, át az Óceánon. A 4200 kilométeres utat 30 óra alatt akarják berepülni. Ezzel meg akarják nyerni az amerikai Orteig huszonötezer dol­lár os diját. — (A vagyondézsmafellebbezéseket is előveszik a fiókokból.) Komáromi tudósítónk jelenti: A vagyondézsmafellebbezések szép csendesen pihentek a pénzügyigazgatóságok­nál a vagyonadó novella kiadásáig. Mikor ez megjelent és a vagyonadót mérsékelte, akkor felhívták a vagyonadóra kötelezett fe­leket, hogy vonják vissza a fellebbezéseiket, mert „leengedíek“ belőle. A gyanútlan ele­mek belementek ebbe a rossz üzletbe és visszavonták a fellebbezéseiket,' ezekkel az­tán aláírattak egy elismervényt, hogy a va- gyondézsma-kivetéssel „meg vannak elé­gedve". Az erősebb sziwüek ellenben nőm álltak kötélnek és a fellebbezések érdemben való elintézését kívánták. Ez az idő is elkö­vetkezett, a fellebbezéseket előszedik a hi­vatali fiókokból és kezdik elintézni. Ebbe is beletelik egy esztendő még és mire a határo­zat a fellebbezők kezébe kerül, igen soknak már nem lesz vagyona, amiből fizetnie le­hetne. A demokrácia türelemre szoktatja az állampolgárokat, akiknek négy évig kell várni egy egyszerű számtani művelet megol­dására. ­— (Tizennyolc magyar iparosi tüntettek ki arany koszorúval.) Budapestről jelenők: A kézműipari tárlat alkalmával az iparosság vezetősége 18 budapesti iparost tüntetett ki aranykoszoruval. Az aranykoszorukat Horthy Miklós kormányzó ma délután adja át a kitüntetett mestereknek. Ezen kivül 400 iparost részesítettek ezüst koszorúban és tüntettek ki oklevelekkel. Az arany koszo­rúval az az előny jár, hogy a kitüntetett mester nem csak cim tábláján. hanem hirde­téseiben és levélpapirosán is feltüntetheti, hogy az 1925-ik évi országos kezmüvestár- laton a szakma legjobbjának találtatott. Az raj ruszinszkói magyar színtársulat Munkács, szeptember 7. Az elmúlt sziniéviad végén Horváth Kál­mán, a ruszinszkói magyar színtársulat igaz­gatója ellen sok panasz hangzott el a társu­lat gyenge nívója, továbbá hiányos és lehe­tetlen rossz állapotban levő díszletei miatt- A panaszok elhangzása után Horváth Kálmán a nagy nyilvánosság előtt ígéretet tett arra, hogy a jelen évben a lehetőségek szerint ki­tűnő társulattal s elsőrangú felszereléssel jön Ruszinszkőba. A ruszinszkói magyar szini- évad ez évben Munkácson fog kezdődni. Horváth Kálmán az elmúlt hét végén a szer­ződtetést befejezve, megérkezett Munkács­ra s tudósítónknak társulatáról a követke­zőket mondotta: — A lehetőségek szerint igyekeztem tár­sulatomat olyan tagok szerződtetésével ösz- szeállitani, hogy a ruszinszkói miagyar szín­házba járó közönségnek jogos panaszra ne legyen oka s hogy a társulattal minden igényt kielégítsek. Társulatom tagjai: Roho- nyi Ilona énekes primadonna (az aradi), Kálmán Manci szubrett (a győri), Soltész Anni drámai hősnő (a győri). Pesthy Kató drámai szende (a belvárosi), Tóth Magda (a békéscsabai), Kocsis Margit másodszubrett a kecskeméti), Varga Imre tenorénekes (a debreceni), Fekky Rezső bariton (a Kassai), Markovics Andor táncos komikus (a debre­ceni), Váradi Lajos szerelmes bonvivant (az újpesti), Seregdy Andor hősszerelmes (a Renalssance), Thuróczy Gyula jellemszimósz (a kassai), Petrik József jelilemkómiikus (a debreceni),.. Sándor István táncos bonvivant (az újpesti), Tarján Gyula drámai apa (az új­pesti) társulattól, illetve színháztól szerző­dött hozzám. A társulatomnak már tavaly is tagjai voltaik: Majthényi Mária naíva, Cseré- nyi Adél anyaszinésznő, kónűka, ifj. Latabár Árpád, Déri Hugó. A kar majdnem teljesen uj, hét női és nyolc férfitagból áll- Társula­tomnál állandó vendégszinész Polgár Károly volt pozsonyi igazgató fog szerepelni. Polgár Károly tói sikerült kitűnő díszletekéit szerez­nem s igy remiélem, sem a társulat, sem a diszletezés ellen nem lesz emelhető komoly kifogás. A darabok közül sikerült megszerez­nem mint újdonságokat: Nóta vége, Dolly, Frasquíta, Májusi muzsika, Juhászlegény, szegény juhászlegény, Altona, Magnetic, Olasz asszony, Waterlooi csata, Nagyságos Asszonyt már láttam valahol, Csibi, Csilla­gok. Ezeken kivül rögtön megszerzem a pesti évad újdonságait. A helyárakat tetemesen leszállítottam. A ruszinszkói évadod: szep­tember 29-én Munkácson kezdem meg. No­vember elején Ungvárra megyünk át, ahon­nan februárban térünk vissza ismét két hó­napra Munkácsra. Remélem, hogy a közön­ség ez évben teljes mértékben támogatni fog. Ez Horváth Kálmán színigazgató nyilat­kozata és a ruszinszkói magyar közönség érdeklődéssel várja a szintársulat működésé­nek kezdetét, abban a feltevésben, hogy Horváth Kálmán valóban teljesíteni fogja Ígéreteit. (—ry.) Vera Mirceva a Tátrában Beszélgetés Simonyi Máriával — A művész­nő nyilatkozatai a budapesti színházi életről, terveiről, rólunk — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Ótátrafiired, szeptember eleje. Simonyi Mária a lázas sikerű színházi esték ünnepelt hősnője Füreden. Ezt tudni s az alkalmat elmulasztani teljes lehetetlenség a vérbeli ripor­ter számára. Inkább magamra veszem az ódiumot is, hogy pihenésének utolsó, legbecsesebb nap­jaiban zavarom a művésznőt, hogy megkérdez­hessem, nem mondana-e egyet-mást a P. M. H. olvasói számára. Nehezen kapható szobákért makacsul harcoló iürdővendégek sorfalán át jutok az igazgatósági irodába, ahol megtudom, hogy a Grand Hotelben lakik. Azután egy másik sorfal vezet odáig: a szi­várvány minden színében duslakodó godetiák selyemkelyheinek pompás falanxa. A kelyhekben méhek dorbézolnak, végigkóstolgatva e bájos vi­rágkorcsmák minden mézét. A Lomnici csúcs gi­gászi sziklahomloka most valami jóságos kegye­lemmel néz le a napsugaras völgyre, a vidám vil­lákra, a fürge emberforgatagra. A Grand Hotel halijában előkelőén halkra tompított élet, állandó hullámzás, de minden szó­ban, mozdulatban a stílusos emberek finom mér­séklete. Feltelcfonáltatok a művésznő lakosztá­lyába, hogy mikor és hol volna hajlandó fogadni ,i P. M. H. tudósitóját. Rövidesen jön a válasz: ntmsokára a hallban. Puha zsöllyében várakozom, szemben a ha­talmas lépcsőkkel. Süppedő, hangfogó szőnyegein állandó a forgalom, le és föl hullámzanak a mo­dern divatlapokból kilépni látszó nők. férfiak, az élet kegyeltjei. A kis liftboy is szünetlenül mun­kában van, sápadt, unott gyerekarca valahogy ki­sír ebből a környezetből. Egy fiatal élct-robotos, akinek ellopták a gyermekkorát. Ritmuso.s, utánozhatatlanul kecses lépésekkel fejedelmi tartásu nőalak száll le a lépcsőkön, i ompa halvány-drap reggeli öltözéke a legtisz­tább stílus. Homloka messziről sugárzik, a leg­csodálatosabb szőke baj von köréje glóriát s a szemei — amint közelebb jön — tévedhetleniil megmondják, hogy ez Simony-' Mária. Ilyen sze­meik csak azoknak vannak, akik nagyon sokat néznek befelé, akik emésztő lelki átélések fátyo­lén át révednek bele a tarka külvilágba. Jobb szemöldöke kissé magasabbra vonva a másiknál a nagy tragikák jellegzetes, mélabus, elmélyedő kifejezését adja arcának. Bemutatkoztam. S nem titkolhatom az örö­mömet, hbgy ez a bemutatkozás feljogosított arra, hogy megcsókolhassam a nemes metszésű, fehér kezet, melyből Vera Mirceva revolvere dörrent. A művésznő lekötelező szívélyességgel adta meg magát a sorsnak, mely ujságiró alakjában keresz­tezte napi programját s egy zsöllyében elhelyez­kedve — minden mozdulata csupa artisztikiun — helyet mutatott oldala mellett, elsőnek is ő kér­dezve, hogy mi érdekel? — Istenem, minden! Talán legelső sorban az, milyen ina a színházi élet Budapesten? — Bizony nem a legragyogóbb. Lássa, itt a szeptember, a színházak sorban nyitnak és még sekan azt sem tudják, ki hova szerződik, micsoda szerepei lesznek az uj szezonban? — Ezek a gondok Művésznőt bizonyára nem érintik. — Igaz, de nálam más is a helyzet. Ezidén szinházhoz egyáltalán nem szerződöm le, csak szerepre. A főszezon idején Párisba akarok men­ni egy-két hónapra, tudja, időnkint kell egy kis nyugati kultúrát „szippantani*1. (Bájos, gam’nes mosollyal kiséri ezt az eredeti kifejezést.) Ha pe­dig leszerződném valamelyik szinházhoz, erről szó sem 'lehetne. — És legközelebbi szerepkörére vonatkozó tervei? Még függőben vannak? — Igen. Ha innen elmegyek, még pár hetet akarok tölteni Olaszországban. Ki kell használ­nom ezt az idei kivételes alkalmat. Tizévi színész­női pályám alatt soha olyan nagy ur nem voltam szabadság dolgában, mint most. Tavaly ilyenkor már két premier után voltunk s tudja, ugy-e, hogy azt mi előzi meg? Tavaly augusztus 8-án adtuk először a Vera Mircevát s utána jött nem sokkal a Csókoljon meg! — A Vera Mirceva! Hatalmas darab, hatal­mas szerep! Azt hiszem, Művésznő kedvenc sze­repeinek egyike? — Nagy és mély feladat. Csodálatos. Egész lelkemmel neki éltem. Különben annak is érdekes története van, hogyan jutott a darab hozzánk. Georg Kaiser Asszonyáldozatát játszottuk a Re- naissance-ban s az előadást megnézte Juschni, a hires orosz Kék madár igazgatója is. Előadás után az öltözőm előtt sorfalat állt a többiekkel s mi­kor kijöttem, lelkesen megtapsolt. Juschni aztán megemlítette Bárdosnak, hogy 5 tudna egy hatal­mas orosz darabot, melynek főszerepe egyenest nekem való s Ígérte, hogy el is fogja küldeni. Már régen azt hittük, hogy elfeledte az Ígéretét, de egyszercsak a darab megjött, lefordittattuk s ta­valy adtuk a premiérjét. — Vannak-e kedvenc szerzői, Művésznő? — Nem, nincsenek. Minden tehetséges írót szeretek. Legfeljebb arról lehet szó, hogy egyik vagy másik időszakban egyik vagy másik na­gyobb hatással van reám. Hát ilyen például ki volt legutóbb? — A francia Gerardi. öt végtelenül szeretem. Kosztolányi-forditotta verskötete, a Tói et moi is gyönyörű. Az Aimer-t pedig a Renaissance-ban adtuk először. Ez volt a darab első magyar pre­mierje. Szini Gyula pompásan fordította. Az Ezüst lakodalom a Vigben ment. — Általában sok premier volt Pesten a múlt évadban. Tőlünk nézve ez úgy fest, mintha na­gyon élénk és mozgalmas színházi élet folynék Pesten? — Ellenkezőleg. A sok premier mindig a ba­jok jele. Mikor kísérletezni kell a közönség han­gulatával, hogy a kedvezőtlenül fogadott dara­bok után mivel lehet az érdeklődését inkább fogvatartani. — És vidéken? — A vidékről a legnagyszerűbb benyomá­saim vannak. Az egész Renaissance-szal tizenkét vidéki városban turnéztunk, Georg Kaiser Asz- szonyáldozatával és Gerardi Aimer-jével. Bárdos maga volt a conférencier-nk. Voltunk Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, Székesfehérváron, Nagy­kanizsán, Szombathel-on. Zalaegerszegen, Nyir- eg3''házán. Miskolcra mégegyszer vissza kellett mennünk oly hallatlan volt az érdeklődés. Po­zsony is tervben volt, de Faragóval nem sikerült megegyeznünk. , — A vidéki közönség? — Mindenütt lelkes, áldozatkész és nagyon kiforrott Ízlésű. — Mirólunk. a mi színházi életünkről tud­nak-e valamit odaát? — Sajnos, keveset. Legtöbbet hallunk a Fa­ragó-társulatról, prágai sikeréről, hallottuk a Járay-esetet is és mondhatom, a mi lapjaink és színházi köreink is a legnagyobb felháborodás hangján tárgyalták ezt a példátlan esetet. A szlo- venszkói szintársulatc' néhány tagját is hallottam emlegetni. — Zöldi Vilmát, a mi legjobb drámai művész­nőink egyikét ismeri? — Igen, hallottam róla, nagyon tehetséges színésznő. A legnagyobb magyar Vera Mirceva puha mozdulattal simit végig hullámos szőke haján. S még mindig türelemmel állja a kérdések pergő­tüzét, de nem merem tovább fárasztani. Még az­iránt érdeklődöm, jól érzl-e magát nálunk, sze­reti-e a Tátrát s kikkel találkozott Füreden?- Kitn..őcn utaztam, az összeköttetés pom­pás Pesttől idáig. A Tátrának régi imádója va­gyok. Valahányszor a nyár jön, mindig tervezem, hegy ide vagy oda megyek s a vége mindig csak az, hogy a Tátrába jövök. Ismerőseim sokszor kérdezik is, nem unom-e meg a Tátrát? Dekát mondja, lehet azt megunni? Legkedvesebb társa­ságom: Sebestyén Géza, Tarján-Ardó Ilonka dr„ Ardó BÖske. oh, sokan vannak itt Pestről. A napi program? Minél több pihenő, séták . . . — Talán túrák is? — No, az öt tóhoz nem megyek fel. Még egyet. Művésznő, az ezer kérdésből, ami úgyis csak akkor jut már eszembe, mikor nem látom többé: Nem mondana valamit szere­peinek tanulmányozásáról, a titokzatos benső folyamatról, mely a drámai művésznő lelkében végbemegy egy uj szerep átélésénél? — Ezt az egyet nem. Erről nem szeretek, nem tudók beszélni. A színpadi alakításom be­széljen helyettem. — Úgy hát még egy, ígérem: utolsó kérdés. Mi van Beregi Oszkárral? ö nekünk, szlovensz- kói színházlátogató magyaroknak annyit ajándé­kozott, hogy sorsa mindnyájunkat érdekel. Vlsz- szamegy már Pestre, vagy sem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom