Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-09 / 203. (946.) szám
g Szerda, szeptember 9. Korlespléií a rsissieszfáis tanított sorsáfai A hatesztendős bizonytalanság után csak a tanerők húsz százalékát nevezték ki Ungvár, szeptember 8. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A vá- [ Jasztások első hírére, az ingadozó napi politika hatása alatt a kormány sietett némi eredményt felmutatni Ruszinszkóban is és evésből a tanerők véglegesítésével, illetve kinevezésével hozakodott elő. A hír az volt, hogy az ősz beálltáig az összes ruszinszkói tanítók és tanárok feje ' fölül eltávolítják az ideiglenesség D.amokles- kardját és a hatesztendős bizonytalanság után megadják nekik a lelki nyugalmat. Ennek igazolásaként augusztus második felében meg is jelent egy lista, mely a kinevezett, illetve véglegesített tanerők neveit tartalmazta. A csalódás igen nagy volt, mert a listán a Ruszinszkóban kinevezésre, illetve véglegesítésre váró tanerőknek alig húsz százaléka szerepelt, ,mig a középiskolai tanárok kinevezése, illetve véglegesítése máig is késik. A P. M. H. ruszinszkói szerkesztősége a kormány lapok nagyhangú lármájára már akkor jelezte, hogy az egész kinevezési játék csak kortesfogás, amely a szociáldemokrata párt malmára hivatott a vizet hajtani, de egyébként semmi komoly alapja nincsen- Igazolja most ezt az a csekély húsz százalék, amely a nyolcvan százalék mellett a boldog lelki nyugalmat élvezi, bár igen sok esetben beblzonyitottan a szociáldemokrata párt érdekében kifejtett politikai tevékenység jutalmazása volt ez a kinevezési papírlap és csalétekül szánva a ki nem nevezett nyolcvan százaléknak. Most, az iskolai év kezdetével a bizonytalanságban hagyott tanítók százai keservesen tapasztalják a kormány „áldásos'4 gondoskodását, amely azonnal megszűnik, mihelyt a választások hírének szele alábbhagy. mindenki csak Halóiért is fsa iaaklÉza&ii vesz, üra&Sl&Va, ÜSMCfBá Ui. Telefon 1920 és 236 í. Papp iifü crselicl eilái'tllIjSli Rnszlnszhöliöl Szeptember 10-éig el kell hagynia Csehszlovákiái, mert ellenkező esetben karhatalommal teszik ki a határra Ungvár, szeptember 8. (Ruszinszkói szer'kesztőségünktől.) Papp Antal görögkatolikus érsek augusztus 31-én hivatalos Írást kapott az ungvári rendőrigazgatóságtól, melyben a rendőrig-azgatóság felkéri az érseket, hogy szeptember 10-íg hagyja el a csehszlovák területet, mert ellenkező esetben erélyesebb eljárást volna kénytelen vele szemben a rendőuigazgatóság alkalmazni. A hivatalos iratban újdonság ingerével hat a hatóság azon újabb fogása, mely szerint Papp Antal érseket a rendő r igazgat óság nem utasítja ki Csehszlovákiából, hanem csak felkéri, hogy ezt a területet a fent jelzett időpontig hagyja el, mert... És ez a „mert" foglalja magában a legszemenszedettebb hivatali ravaszkodást, mellyel port igyekszik a kormány hinteni a világ szemébe, úgy állitván be a Papp érsek távozását, mint aki saját elhatározásából hagyta itt Ruszinszkói, a csehszlovák és magyar kormány egybehangzó akarata következtébenAz érsek e „kérésnek" valószínűleg engedelmeskedni fog. kérdés azonban, hogy a magyar kormány hasonló engedékenységet íog-e tanúsítani az érsekkel szemben, akit magyar állampolgárként nem ismerhet el. Az ügynek diplomáciai következményeit a közvélemény bizonyosra veszi és az egész hivatalos eljárást a prágai kormány balkezes külpolitikája egy újabb baklövésének tartja. I fig@§z!i¥iaf PliHuar Párf a Kormányhoz csatlakozik Az elnöki tanács vasárnapi ülésén hozott szenzációs határozata Szabadka, szeptember 8. A jugoszláviai Magyar Párt elnöki tanácsa és a vidéki szervezetek vasárnap értekezletet tartottak Szabadkán, amelyen elhatározták, hogy a Párt kilép eddigi izolált helyzetéből és közeledési keres az országos pártok valamelyikéhez. Ez a határozat, amelyet nagyon diplomatikusan fogalmazott kommünikében tudattak a magyar lapokkal, általános meg' győződés szerint azt jelenti, hogy a Magyar Párt a radikális Radics kormánykoalícióhoz csatlakozik. Ezáltal azt remélik, hogy a párt és ennek szervezetei szabadabb mozgáshoz jutnak és főieg az iskolaügyek terén remélnek lényeges eredményekhez jutniLodgman a német egységért Útban az ellenzéki német pártok szövetsége — A máhrisch-schönbergi beszéd Prága, szeptember 8- Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő akciója a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek politikai egységesítéséért a német táborban egyre erősebb és komolyabb talajra talál. A német gazdaszövetség, amint ezt annakidején meg'rtűk, felhívta a német polgári pártokat, hogy az egységes nagy kisebbségi front megalkotását megelőzőleg a német pártok lépjenek előbb egységes blokkba. A felhívásra azonnal igenlőleg nyilatkozott a német demokrata és a német nemzeti szocialista párt, csupán a német nemzeti-párt részéről merültek fel némely kétségek a koncepció ellem. A kon- Iiciós §ajtó ebből már nagy diadalt könyveit el magának s azt hirdette, hogy a német nemzeti párt meghiúsította az egységes német front létrejöttét. A koalíciós sajtó kárörvendő híreit megcáfolja most Lodgman képviselő vasárnapi beszéde, amely Má-hris ch-Schönb etrgben hangzott el s amely egyúttal válasz is volt a német agráriusok felhívására. Pártom nevében — mondta Lodgman — kijelenthetem, hogy a német agráriusok felszó! tásáí köszönettel és megelégedéssel tudomásul Veszem. A párt hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni, hogy az eljövendő választásokon parlamentáris téren egységes védőfrontot alakítsunk, minek következménye azután a nemzeti közösség megalakítása volna. Mindezt azonban csak azzal a feltétellel vagyunk hajlandók elfogadni, ha a többi politikai pártok s, úgy a parlamentáris, mint a parlamenten kívüli harcban a mi jelszavunkat fogadják el: Szudéta-némelek, őrizzétek meg szent tulajdonotokat! Ebből látni, hogy Szent-Ivány koncepciójának megvalósulása, a németek oldalán, a legjobb utón van’ i€mps@sns2csteiés Kassa, szeptember 8Vasárnap ezrekre menő hivő sereg jelenlétében ment végbe Kassaujfalu uj templomának templomszentelési ünnepélye, melyre 53 falu magyar és szlovák lakossága gyűlt össze az önneplö faluba. Lovasbandér.um vezetésével érkeztek a diadalkapukkal diszitcit községbe Hartsár István nagyprépost, piis* pöki helynök, Pa'lyó Mihály pápai kamarás, püspöki titkár, Dobránszky János sóvári esperesplébános, Tost Barna kanonok, Fleiscii- mann Gyula főtitkár, Pajor Mikiós dr. ügy* véd, ifj. Bauernébl Szilárd, öelsc’nláger István, Markó Zoltán, Déri Jenő és mások. Kassa város, mint kegyur, képviseletében No* vák Pál dr. polgármester jelent meg Vuko- vich és Varga tanácsosokkal. Felvonultak a kassai kér- szoc. szakszervezetek, a kath. legényegyesület, a kassai orolok diszszaka- sza. A szlovák néppártot Ru.bes dr. kassai orvos képviselte, úgyszólván teljes számban megjelent a kerületi papság is. Fél tiz órakor kezdődött az ünnnepéiy. A beszentelést Hartsár István püspöki helynök és Palyó Mihály püspöki titkár végezték, a templomban Szopkó plébános, a templom előtt Dobránszky János esperes mondottak ünnepi beszédet. Az uj templom Wirth Gyula kassai mű* éphész mestermüve, neoromán stílben épült A beszentelés szép betetőzése volt annak a munkának, melyet Fischer-Colbrie megyés püspök, Aha János és Pajor Miklós dr- kezdeményeztek húsz évvel ezelőtt az első ma* gyár kér. szoc egyesület megalakításával Kassaujfalun. A közebéden lekesen ünnepelték Wirth Gyula műépítészt, a templom építőjét. Nagy tetszés fogadta Novák dr. polgármester felköszöntőjét is, aki a vallást, mint a nép bol- dogitásának leghatásosabb eszközét állította be. Pajor Miklós dr- a hölgyeket köszöntötte fel. — (Bombára tábori püspök utóda.) Jelentettük azt, hogy Bombera tábori püspököt a csehszlovák római zarándoklat vezetése miatt „tartós szabadságra küldték"- Most arról értesülünk, hogy utódjául Vampola szu- pér’ort már ki is nevezték. Kísértetek Irta: Cholnoky László. Dermedt virágszál, ringó ökörnyál engem eí nem szomorit, pusztuló falevél zör* renő zenéje nekem a nirvána nyugodalmas himnusza; pergő hóvihar meg nem félemiit: engem már elintézett, befedve szomorú fejemnek tarlott boltozatát, — az én ritka kedvemet és reménytelen reményeimet a nyár szeli derékon - . . langyos nyári esték hű* vös, sötét kapuboltjai alól lépnek elém az én kisérteteim, hogy behúzzanak magukkal a régi helyekre: tarlott kis szobákba, régi zugokba, nyirkos szögletekbe és otthagyjanak ne* vetve. Tegnapelőtt volt Aurélia halálának tizedik évfordulója. Aurélia a dunaparti ódon bőrgyárban dolgozott, amelynek violaszinüvé vénült ablakai azóta már törötten és némán nézik az átellenes fekete raktárházakat és abban a házban lakott, amelyikben én is. Ott kellett eljárnia az ablakom alatt és látnia kellett rozzant fészkemet, de mert Aurélia más volt mint mások, úgy bocsátott be engem hófehér kis leikébe, mint bohókás, szeszélyes és tré* fás grandseigneurt, akinek most éppen úgy tetszik, holott tetszhetne másként is. Tudtam hogy így van, láttam a szeméből- De nem volt bátorságom szakítani a néma hazudo- zással Egy őszi estén kisértem haza először Aurélját a gyárból és attól fogva napon* ta és a múló idő az én titokzatos uraságo- mat lassankint kikezdte s megtépte, de egészen felfalni azért még sem tudta: rozsdaszi* nti angol ruhám, elmúlt idők utolsó emléke, vcdöleg elburkolta a legfájóbb titkokatNovember elsején este behívtam Auré- í'át a Dunapartra, mielőtt hazamegy. Kez- tyütten kis keze jéghideg volt, ezért először ráleheltem, azután pedig bedugtam a felöl* tőm belső zsebébe, az arcát pedig odaszori- lottam a magaméhoz. Akkor hirtelen elkezdett sirni és ^zt mondta, hogy vége van min* dennek és hogy holnaptól kezdve már nem találkozhatunk többé, mert ő elköltözik a nyirkos föld alá. így mondta és ez oly szörnyű volt akkor a ködös, hideg estén, amilyen egyszerű és kezdetleges ma, a fényes napon. — Mi baj van, kedves kis Auréliám, mi baj van? — Harminc koronát lefogtak a fizeté* semböl- Nem tudom kifizetni a szobámat! Sajnálatos, hogy Georges Ohnet, a szerelmi nagyszerűségek nyugati vezérképviselője nem lehetett ott, amikor hanyagul le* gyintettem és azt kérdeztem: — Ennyi az egész? Reggel letörten ébredtem és reménytelenül indultam neki a ködös őszi napnak. De azért este átadtam a pénzt Auréljának, formás kis borítékba rejtve és felkértem egy* szerű eleganciával, hogy a levelemet majd csak otthon bontsa fel- Ugyanakkor azt is kijelentettem neki — oh, romantika, te bágyadt gyönyörűség! — hogy másnap este nem találkozhatunk, mert sürgős dolgom van . . . Kár, hogy nem ismertétek az én akkori sür* gős dolgaimat. És valóban nem is mentem el a találkozóra sem másnap, sem azután, pedig a hajam tövéből izzó cseppek indultak útnak, amikor esténkint a bőrgyár gőzszirénája megszólalt. Harmadnap sajnálatos, iigyefogyott leve* let kaptam Auréliától, amelyben megköszönte a pénzt és fogadkozott, hogy legközelebb megadja azt. A levelet megcsókoltam és betettem a rozsdaszinii angol ruha valamelyik zsebébe. Mindezek után pedig az emlékezéssel többé már fel nem tárható zűrzavar követ* kezeit: a föld kisiklott a talpam alól. Nem a hófehér januári hó és nem a piszoksárga éjszakai kotyvalékok miatt, hanem mert tétova céltalansággal kóvályogtam errc*arra és az ilyesmit még az utcakő is elunja- Az akaratom lassan elhalt, kilobbant, nem tudtam már máshoz tapadni, csak a rozsdavörös angobruhámhoz, amelyben oly boldog voltam Auréliával, azt gondosan beakasztottam a szekrénybe és aztán szédült fejjel belevetettem magam a lámpafényes, fekete éjszakába. Kitavaszodott, eljött az isteni és Szent Ediltrud éjszakája, amint elszállott a hűvös hajnal elől, elvitte magával Aurélia rózsa* színű lelkét is. Késő délután volt, amikor felébredtem és valahogy megtudtam, mi történt. Emlékszem: a tükör' előtt álltam akkor és láttam hogy az arcom viaszsárga és reménytelen. A szivem betegen táncolt, az arcomon barna vampirok hüs szárnycsapásait éreztem. Megvártam, amíg bealkonyul és csak akkor mentem el hazulról. Féltem az emberek tekintetétől- Már kiléptem volna a szobám* ból, amikor az udvarról egy handlézsidó álmos, rekedt hangja rezzent fel hozzám. Csak akkor dermedt át a tudatomon, hogy nincsen egyetlen krajcárom sem; felintettem a rozzant zsidócskát és eladtam neki a rozsdaszi* nü ruhát tiz koronáért. Amikor a handlé elment, sokáig álltam mozdulatlanul a szobám közepén, végül halkan azt mondtam: no mindegy! ... De tj nem tudjátok, mit jelent az, amikor a sülyedő ember először mondja; no, mindegy! • Amint a homályos lépcsőházban lefelé botorkáltam, csodálatos ember jött velem szembe. Soha még ilyen cingár, görnyedt ag* gastyánt nem láttam: a kabátja gallérja fehér volt, mint a holdsugár. Vézna lábszárai meg*megiroggyantak és bizonyára csak harisnya volt a lábán, mert a lépései helyett csak a kőhöz csiszolódó ruha surrogása hallatszottCsodálkozva néztem utána, de a lépcső kanyarod óján ál eltűnt a szemem elöl. Hidegség szaladt át a testemen, de akkor is azt mondtam: no mindegy! Hajnalban Blum Arnold pálinkamérésé* ben találkoztunk, akik találkozni szoktunk. Ott mentek el tőlem az utolsó krajcárjaim Délután aztán, az ébredés után megismétlődlek a tegnapi szörnyű percek Jeges veríték íolydogált a homlokomról; a szekrényhez léptem, hogy talán találok még valami eladnivalóí. És amikor a szekrény ajtaját felnyitottam,' elállt a szivem verése. A rozsdaszinü ruha ott függött a fogason. Tudtam már, hogy tegnap este a lépcső* házban a saját ruhámmal találkoztam. Az jött vissza — üresen. De nem volt mit tennem, kihajoltam az ablakon és amikor a legelső handlé megjelent felintettem. Az is tiz koronát adott a ruháért és elmentA következő nap délutánján már diadalmas várakozással téptem fel a szekrény aj* táját: a ruha ott függött a fogason. Akkoriban nagyon féltem a tulajdon gondolataimtól, egyiknek sem jártam a végére. Nem tudtam, mi történik velem, de nem is törődtem vele. — A harmadik zsibártis szomorú, közönyös, fáradt emberke volt. Megvizsgálta a ruhát, azután rámnézett és bágyadtan azt kérdezte: — Elég lesz tiz korona? — Elég! — mondtam rejtett örömmel. A zsidó letette a pénzt és elment. Még a lépcsöházban sem lehetett, mikor észrevettem, hogy a ruhából az ide-oda forgatás közben valami papírlap esett a padlóra- Felemeltem és közönyösen nézdeltem. de hirtelen valami láthatatlan kéz átkapta a torkomat. Aurélia levele volt. amelyben megköszönte a pénzt és megígérte, hogy visszafizeti. Hirtelen égi fényesség zsibbadt át a telkemen. — Háromszor tiz — harminc! . * . Aurélia visszafizeti a tartozását! . . • Az ablakhoz rohantam. Azt a ruhát, amely az ő levelét őrizte, nem engedem, nem adom, ha ébenhalok is! A zsidó akkor fordult be a sarkonA rozsdavörös kabát kifityegett a bugyrából és üres karjával búcsút intett'felém.
