Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-04 / 199. (942.) szám
Péntek, szeptember 4. mtírn Kilépeti a Síramár-pűrfliál €s lemondott mandátumáról Bomlik a nemzeti gyűlölködés pártja — Nem tűrik Kramár abszolutizmusát — A P. M. H. eredeti tudósítása — A fcániggr&izl pispSSá pász- terleveie a telit. családos* hez Prága, szeptember 3. Á königgratzi felszentelt püspök pás,z- torlevélben fordul a katolikus hívekhez és foglalkozik az országos tanítóegyesület határozatával amelyben tízezer cseh tanító bejelent, hogy harcot kezd a római katolikus szellem és az egyház ellen és megfogadta, hogy ezt megvalósítja úgy az iskolákban, mint az iskolákon kívül. A püspök hosszú ; pásztorlevelében figyelmezteti a katolikus f családokat, hogy mire fog az vezetni, ha tízezer tanító a gyermekeket istentagadásra tanítja. Nem hiszi, hogy az apák és anyák hallgatólagosan beleegyeznek ebbe. Meg van győződve arról is, hogy számos cseh tanítót csak terrorizáltak és vannak, akik állásuk veszélyeztetésével is tovább hirdetik Isten igéjét. Csakis erkölcsi és vallási alapon lehet : a gyermekeket tisztességesen felnevelni* Köszönetét mond a katolikus tanítóknak, akik j: ezekben a nehéz időkben hősiesen viselked- jftek és nem engedik magukat félrevezetni a [■ hitetlenektől. Fölkéri a püspök a szülőket, | hogy felelősségteljes munkájában támogassák őt és alapítsák meg a katolikus családok szövetségét. Az erÉ€itpi iiainarsig Misii sorsi Á román közoktatásügyi miniszter nem fogadta a reformátusok vezéreit Géni, szeptember 3. A romániai magyar Kisebbség sérelmeinek kérdésében tegnap Titulescu román delegátus és Briand francia külügyminiszter tanácskozásokat folytattak, amelyek eredményét pénteken a népszövetségi tanács ülésén fogják közölni. Valószínű, hogy a kérdés szombaton a plénum elé kerül és elintézési nyer. Bukarest, szeptember 3. Makay Sándor, az erdélyi református egyházkerület főgondnoka és Fejes Áron, a nagyenyedi Bethlen- kollégium tanára sürgős egyházi ügyekben kihallgatásra jelentkeztek ma Angelescu köz- oktatásügyi miniszternél. A miniszter azzal utasította vissza a két egyházférfit, hogy Szíriájába utazik s igy nincs ideje a fogadásukra. Az erdélyi református egyház kiküldöttei azonban fontosnak találták ügyüket és kijelentették, hogy ók is elutaznak Szmaja*felé és az ut alatt kérik a kihallgatást. Angelescu most is elutasító álláspontra helyezkedett és azt válaszolta, hogy ügyükkel forduljanak a népszövetséghez, amint azt Erdély református püspöke tette, amikor a Kun-kollégium ügyével a nemzetközi nyilvánosság elé lépett. A népszövetség döntése után majd elválik, hogy mi fog történni az egyházi iskolákkal. A kiküldöttek erre hazatértek és utjuk- ról beszámoltak az egyházkerület igazgató- tanácsának, amelynek körében a miniszter eljárása nagy fölháborodást keltett. Prága, szeptember 3. Végre bekövetkezett az, amiről politikai körökben már régóta beszéltek: Englis Károly dr* volt pénzügyminiszter a tegnapi nap folyamán bejelenteted To- masek képviselőházi elnöknek, hogy lemond mandátumáról s Kramár«*al, a nemzeti demokrata párt elnökével pedig azt közölte, hogy kilép a pártból. A nemzeti demokrata pártban, mint ismeretes, már régóta két irány harcolt egyPozsonyraegye, szeptember 3. A Prágai Magyar Hírlap behatóan és állandóan foglalkozik a szerencsétlen sorsra jutott megyei nyugdíjasok és az elbocsátott községi jegyzők ügyével, akik az utánpótlás lehetővé váltéval fölöslegesekké váltak és egyszerre feledésbe ment, hogy Szlovenszkó konszolidációját legnagyobb részben ezeknek köszönheti a kormány. Fizet is érte a hála aprópénzével, havi 100—300 korona éhbérekkel, mert 1921. év óta előlegekkel törölte ki a nyugdíjasok szemét végleges nyugdijrendezés helyett. Végre az 1924 december 19. kelt 310. számú törvény erre is módot adott. A fedezet biztosítására fölemelték a bélyeg- és jogilletékeket és a vasúti személydijszabást, amelyekből a szükséges milliók bőven előteremthetők voltak. Pozsonymegye zsupáni hivatala most minden nyugdíjashoz kérdőívet küldött (persze a magyar nyugdíjasok is csak hivatalos államnyelven kapták meg, amelyet nem értenek), amelyet mindenkinek ki kell tölteni és ellátni a következő okiratmellékletekkel: keresztelőlevél, házasságlevél, a gyermekek születési bizonyítványa, kinevezési okirat, 'nyugdíjazási iratok, hatósági bizonyítvány á házasok együttéléséről; ámde ott van a pallós is a kérdőív végén a honi illetőségi bizonyítvány Damokle-s- kardia képében, amelyeket, ha a nyugdíjas mind beszerezni akar, száz koronával nem takarja be kiadásait, hála az uj rendnek, amely a közigazgatás munkáját a felekkel megfizetteti. A zsupáni irat azt a figyelmeztetést teszi hozzá, hogy aki honi illetőségét igazolni nem tudja, mással. Englis dr. brü-nni szárnya a pánit brünni kongresszusán nyíltan föllépett a prágai központ ellen, egyrészt annak politikai diktátumai, másrészt pedig tulradikáMs so- vén politikája miatt. Most már egészen bizonyos, hogy Englis dr. az újonnan alakult nemzeti munkapárt élére áll és példáját követni fogja még számos nemzeti demokrata politikus is, akik Kramár abszolutisztikus vezetésével szintén régen nincsenek megelégedve. az igazolni köteles azt, hogy állampolgárság adományozását kérelmezte; ez az egérfogó, az állampolgárság csapdája, amelybe b'elekényszeritik a megyei nyugdíjasokat és a jegyzőket, akik az 1921—1923- években minden állampolgári nehézség nélkül kaptak honi illetőségi bizonyítványt, de az 1923. évi hírhedt 16455. sz. döntvény óta ezek az illetőségi bizonyítványok érvénytelenek. A cél nyilvánvaló: megrostálni ezeket a nyugdíjasokat úgy, hogy azok nagyobb fele kimaradjon a törvény kedvező intézkedéseinek előnyeiből és az állam lehető kevés kiadással ússza meg a törvény végrehajtását. Az mind nem számit, ha az illető 1919-től négy, vagy öt éven át szolgálta a csehszlovák államot, akkor nem kérdezték, hová való állampolgár? A nyugdíjasok jelentékeny része az állampolgárság újabb és újabb próbáit elviselni képtelen, mert ezek hasonlítanak a középkor kegyetlen tüzes vas- és vizprábaihoz és a zsupáni hivatal majd Ítélkezni fog, kimondva fölöttük sok-sok szegény nyugdíjasnak halálos ítéletét: megállapítva idegen állampolgárságát, akikre igy a törvény nem vonatkoztatható. Ugyanis a kérdőív kísérőlevele, amelyet M.arsik zsupáni helyettes irt alá, egy passzusában nem hagy az iránt semmi kétséget, amikor azt mondja, hogy a nyugdíjemelést igénylők állampolgárságát hivatalból állapítja meg a zsupáni hivatal. A megyei nyugdíjasok kálvária,járása tehát korántsem ért nyugvópontra, sőt egyeseké most kezdődik eddig nem bolygatott állampolgárságuk újabb „megállapításával . A kis Magyarország miniszterelnökének Géniben a népszövetségi tanács előtt tett bejelentése szerint 90-000 utódállambeli nyugdíjast fizet és erre évente 25 millió aranykoronát fordít. Ausztria megtéríti a nyugdíjasainak fizetett összegeket, de Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia erről nem igen szeretnek tárgyalni. A csehszlovák kormány újabb nyugdíjasokkal akarja, úgy látszik, megörvendeztetni Magyarországot, kárpótlásul a nyert gazdag területekért. Azt sejtjük, hogy ez a nyugdijrendezés sok nyomornak és szenvedésnek, panasznak és zokszónak lesz a szülője; ha a megértés ebben az ügyben sem tud felülkerekedni, akkor tényleg nem marad más hátra, mint a lévai nyiigdijasszervezet indítványa; a dolgot Genf elé terjeszteni. Egy utolsó kísérletet tehetne még a Szlovenszkói Polgári Nyugdíjasok Egyesülete, amelynek országos szervezete ez ügyben fölvehetné a tárgyalás fonalát az illetékes tényezőkkel, hogy azzal a váddal ne illethessenek bennünket, hogy mi iépten-nyomon Genfbe futkosunk panaszainkkal. Ha rákényszeritenek, ettől sem szabad visszariadnunk. Öreg nyugdíjas. A líáí!ei8Míl?4᧮3á MiM- sége SveiiláM! Prága, szeptember 3. Tegnap délben fogadta Svehla miniszterelnök a bányamunkások szövetségének küldöttségét: Brozik és Pohl képviselőket, valamint Draxl szerkesztőt. A tárgyaláson jelen volt Srba közmunkaügyi miniszter is. A küldöttség ecsetelte a bányamunkások és a bányaipar nehéz helyzetét és előterjesztették a munkások kívánságait. Svehla miniszterelnök közölte velük, hogy egy miniszterközi bizottság fogja a munkások kívánságait fölülvizsgálni. & tóira! fflrdOK és üarienbafl Prága, szeptember 3. A Národná Listy durva cikkével, amelyben Droz a tátrai fürdőket és azok külföldi vendégeit támadja, a néppárti Cech cimü lap is foglalkozik és a kővetkezőket jegyzi meg: Ha a tátrai állami fürdőkben olyan slendrián gazdálkodás folyik, hogyan merészkedett akkor az egészségügyi miniszter azt ajánlani a föld- birtokMvatalnak, hogy kisajátítsa Marién— badot, amikor olyan fürdőkben is, melyek már régóta az államéi, nemzeti szempontból annyira siralmas állapotok vannak? Sorsjegucket mindenki csak fMpleri is Tso Sankiitóta vesz, Sratlsiava, üsdüiísiá ül Telefon 1920 és 236!. rT7mTfmvrmvmvfvmv?vm üi állampolgárság egéri@géfá&i terelik o iicgici nyugdíjasokat Szerelem halottja* Szegény . . . csak egyszer szeretett . . . Keblén egy hervadt rózsát rejtegetett. A pisztolgolyó azt is átjárta, Mikor bolondos szívét találta. „Rajongó bolond!“ — suttogják sokan — „Én édes íiam!“ — sikoítja anyja — „Verje az Isten minden átkával Azt a gálád lányt, akiért meghalt!" Átkozódik az elbúsult apja — A szegény gyerek némán, fehéren Nyugszik a deszka-ravatalon — — Kis tükre előtt mosolyog a lány: Mily kapós lesz tí jövő farsangon. Ifj. lnczinger Ferenc. * A szerzőnek nemsokára megjelenő második verskötetéből. Simplex gondolatai a szloYGRSzkéi magyar irodalomról Én azt hiszem az lenne a kérdés lényege, árt-e a dilettantizmus az irodalomnak, vagy sem? Ki merem mondani, hogy nem. Sőt talán használ. Különösen nálunk, ahol a dilettantiz* maisnak nagyobb a közönsége, mint az irodalomnak. Az irodalom: valami kollektív törekvés az élet lényegének művészi formába való öntésére- Ez talán paradox mondásnak látszik hiszen az egyenek csinálják az irodalmat s az egyén nem 'kollektív fogalom, de azokban az irodalmat csináló egyénekben mégis az egész élet egyeteme nyilatkozik meg- Az élet szüli az irodalmat s az irodalom viszi előbbre az életet- A kettő olyan, mint a mc-andcrszalag, a szalag maga és az alapja összefonódva mennek előre. A kollektív igazságok ad= nak hajtóerőt az írónak s az írók adnak uj hajtóerőket az életnek. Az irodalom megy előre, mint egy automobil, mit árt a haladásának, hogy port is ver föl, amelyik előbb együtt gomolyog vele, de lassan elül, legföljebb az útját jelzi egy ideig. Ilyen velejáró porfelhő az irodalom mellett a dilettantizmus. Csakhogy, — ezt mondhatják teljes joggal az irodalmat csinálók, — igen ám, de az a porfelleg eltakarja az autót a néző szeme elől- Átváltva a képet prózára: A dilettantizmus elvonja a figyelmét a valódi irodalomtól, elveszi a kenyeret a hivatásos írótól, megrontja a közönség fogalmát az irodalmi értékekről. Én azt hiszem, hogy aki azért megy az autón, mert dolga van, az nem törődik vele hogy latjaié, figyeli-e, esetleg irigylli-e más, aki avval a gondolattal ül bele: „Ide süss Náci, én autón ü!ök“, az proocol 1 Sőt! A dilettantizmus az irodalom pénzváltója. Nagy bankóval hiába megyek a grajzlerájba- a grajzleros legföljebb meggyanúsít, hogy nem igaz utón szereztem, aki aprópénzzel állít be hozzá, hamarább kap elemózsiát- Sajnos a szllpvcnszkói irodalom ilyen grajzlcráj. Sok, sok garast kell élére rakni még a fiókjában, aimiig arannyal boldogulni lehet benne. A dillettM.itizmus olyan is, mint a csillagfürt. Haszontalan növény, mégis ve= tik, nem mintha ember, állat meg tudná enni, nem is aratják, de azon zölden beszálltjuk a földbe, mert megtrágyázza a földet a búza alá, A dilettantizmusnak egyenesen hivatása van nálunk, szétválni, az irodalmat, — ha föl- higitva is, — kispolgári, népi körökbe, köny* nyen emészthetőségével rászoktatni a sz;lo- venszkói kisded-közönséget a kompakt été- lekre. Igen, igen, a kisded-közönséget. Ezt nean a mennyiségére értem, de a lelkivilágára. Nem szabad elfelejteni, hogy a mi közömé3 günk (nem az európééreket értem, azt az 5— 600 embert, akiknek keli az irodalom, de a nagy tömeget, akiknek legföljebb olvasmány kell) nincsen több 5 évesnél s az öt* éves kisdednek bizony nem lehet adni sem osztrigát, sem íoghagymáskolbászt, még a haboskávét, vagy gesztenyepirét se szereti, annak tejbegrisz kell, legföljebb spenót. Csak arra kell vigyázni, hogy ne maradjon meg végleg ez az étlap, mert attól sápkóros marad. Az irodalom kérdését az fogja megoldani, aki a dilettantizmussal megfogja a. közönséget s fokozatosan rászoktatja az irodalomra, mint ahogy a lovat, meg foxikutyát sós kenyérrel kezdik rászoktatni a — cukorra- Ha mindjárt cukorral kezdik, kiköpi. Egész komolyan mondom, kiköpi! Amíg azt az 5—600 embert, akinek könyv kell (és ebből legföljebb a fele az, aki az irodalmat meg is tudja venni) föl nem szapo- ritjük ezrekre, addig nem érett a talaj a mély szántásra, addig inkább csak teremjen a csiil- lagfürt rajta, mint a gyom, amit nehéz lesz kiirtani s hozzá el is húzza valóban a talaj televényerejétHogy mire értem a „gyomrot? Arra, amit igazán „hivatásos41 Íróik írnak, a szó üzleti értelmében. .Mayerhngi titok44-ra, „Elhibázott életek4‘-re, Nick Kar térré és egyebekre, operett, librettókra, pornográfiára aminek elburjánzása ellen a szlovenszkói író társadalom egy tizedrész annyi szót nem emelt, mint az u. n. dilettánsok ellen, akik legföljebb te jóindulatú növendékek, nem rákfene. Akiknek, ha semmi irodalmi hasznot nem hajlanak is az irodalomnak, társadalmi cs nemzeti hivatásuk van, mint volt hivatása a magyar irodalom lcgikifcjezcttcbb dilettánsának, fűzfa poétájának — Timódy Sebes- tyénnek. De ez már más fejezetbe vág- 5. §. melyben Simplex a nemzeti és általános emberi irodalom viszonyáról és hivatásáról elmélkedik. Az élet, mely a magyarságot mostani lakóhelyére kergette ezelőtt ezer és egynéhány esztendővel, azóta is, állandóan pofozza, rugdossa. Amikor először éltem, akkora nyaklevest kapott a magyar nemzet, hogy azt hitte háromfelé szakad bele. Tartott a dolog más* fél évszázadig, akkor ébredt föl arra, hogy mégis csak egy test maradt. Nem az egyetlen ökölcsapás volt az, kapott előtte is, azóta is eleget, de akkorához, mint amilyet Trianonból osztottak ki neki, még soha sem jutott. És soha még olyan érdemtelenül el nem lazsnakolták, mint most. Csodálatos szervezet a magyar nemzet. Olyan, mint a magyar virág, a muskátli. Ha letörik egy ágát és földbe dugják, gyökeret ereszt s megél. Erdély, Bánát, a Felvidék (ma Szlovenszkó és Ruszinszkó) ilyen stupfe- rek, eleinte tengtek-lengtek, mint minden becsületes dugvány, ina már bizonyos, hogy megfogantak, mert leveleznek, sőt már virá* got is hajtattak. A levél (nem akarom alkalmazni az elcsépelt „zöld44 viccet) volt a dilettantizmus,, a virág az irodalom. Mert azt cl kell ismerni hogy az elsők, akik a fonnyadó, falaitvesztett ágon az életet jeleztek, a dilettánsok voltak, Volt-e valamire való hivatásos Író ezen a területen? Egy se- Azok mind a tőből sarjadtak, az ágakon, a vidéken csak vlcináhs poéták és -,decentralizáció44 rajongók maradtak. Mikor az első hajtás elhullott, akkor hajtott virágot a közben gyökérre kapott stupícr- Tudja minZ8
