Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-27 / 219. (962.) szám

Vasárnap, Szeptember 2T ü hereszfengszotiaiisfa párt Kassal ft©Bgre§szeisa Az Országos Kcresziényszocialista Párt október 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor tartja országos kongresszusát Kassán a Ka­tolikus Legényegyesület nagytermében az alábbi programmal: 1. Elnöki megnyitó. Elmondja: Szüllö Géza dr., országos pártelnök. 2. Üdvözlő beszédek. Német nyelven: TeschJer Antal dr. Szlovák nyelven: Döb- ránszky János. 3. Titkári jelentés. Tartja: Böhm Ru­dolf, országos központi főtitkár. 4. Politikai feladataink. Előadó: Ralko- vich Viktor nemzetgyűlési képviselő. 5. Egyházpolitikai kérdések. Előadó: Dobránszky János (szlovák nyelven.) 6. Gazdasági helyzetünk. Előadó: Kaleh- brenner Hugó dr. (német nyelven.) 7. Szervezeti szabályok módosítása 8. Az országos pár tvezető ség felmen­tése. 9. Uj pártvezetőség választása, jk:’ 10. Fellebbezések. vf / 11. Indítványok. * 12. Záróbeszéd. Tartja: Fleisehmanni Gyula dr. Az országos pártvezetőség felkéri az összes helyi pártszervezeteket, hogy ezen kongresszuson résztvenni, illetve kiküldött­jeiket a szervezeti szabályok C. 1. pontja értelmében a kongresszusra küldjék el. A kiküldötteket a helyi szervezet választja meg. Tekintettel a kongresszus nagy fontos­ságára és az azon hozandó határozatok nagy jelentőségére, a pártszervezetek kikül­dötteikkel föltétlenül képviseltessék magukat a kongresszuson. A kongresszuson csak a hivatalos kikül­dötteknek és az országos pártvezetőség tag­jainak van szavazati joguk. A hivatalos kiküldötteket legkésőbb szeptember 30-áig kell bejelenteni az orszá­gos, illetve a kerületi központoknak. A kongresszusra jövőket a kassai pá­lyaudvaron az elszállásoló és rendező bizott­ság kék-sárga karszalagos tagjai fogják yárni. Elszállásolásról a kassai kerületi párttit­kárság intézkedik és gondoskodik (Kassa, Fő-utca 12. I.) Szlovenszkó nyugati részén lakó pártta­gokat kérjük, hogy eljövetelüket (bezárólag) legkésőbb szeptember 30-áig Pozsonyban az országos központban (Hosszu-utca 23. II. em.) jelentsék be. Szlovenszkó keleti részén lakó pártta­gok pedig bejelentésüket közvetlenül a kas­sai kerületi titkársághoz (Fő-utca 12. I.) küld­jék. Ruszinszkó területén lakó párttagok pe­dig megjelenésüket a nagyszőllősi párttitkár- sággal és egyidejűleg a kassai titkársággal is közöljék. A kongresszusi kiküldöttek részére a megfelelő igazolványokat, belépő-jegy eket a kassai központ fogja kiállítani a jelentkezések Az ember: Régen megtette volna, ha tudna valamit . . . Büszkébb volt az öreg, semhogy panaszkodott volna. (A gyerekre mutat.) Hall­gass! (A szél végigsepri a hegyoldat, vonit és üvölt, amint a szakadékba ér. A gerendák nyög­nek, recseg és nyöszörög az egész ház és az nton megrémült emberek jájongó hada. Kétszer Is felrántják az ajtót, de az ember merev arccal dl a küszöbön és nem enged beljebb senkit.) Az asszony: Mégis lemehettél volna éjszaka el gáthoz ... Az ökrök is megjárták volna az utat ... Ma csak a pap szólt meg, ősszel az egész falu. Az ember (vállat von): Hadd beszéljen! Semmi közöm a faluhoz! Nem vagyok bolond, hogy miattuk tönkje tegyem az állatokat Arra nem emlékszik ember, hogy valaha a házig jött volna a viz. (Összehajolnak, összebújnak, két élő ember, aggyal és lélekkel, de az szivük helyén kő. Két csonttá szikkadt ember, csak a szemük lobog rettentő éhhel: — kenyér, arany! . . . Maholnap jön a megszorult falu, nyomorult kol- iusok. Lám, valamire mégis jó a baj. Az okos tmbert gazdaggá teszi. Jó volt sziniiltig meg­rakni a kamrákat, a padlást. Kenyérre, őszi vetésre kell a drága gabona!) Az ember (oktatja az asszonyt): Az utolsódat időd, mikor adsz. A tégla, amit nyáron hoztam, lem eladó, félszerre, uj istállóra kell. Koldusnak 6 a vályog, de a tehetős drágán megfizeti a téglát. . . Amíg kiosztják a segélyt, kopasz lesz i falu. De a szemed nyitva. Aki világos nappal 6, annak mosolyt mutass! ------­Az asszony: Es ha koldusok jönnek? Az ember: (keze tiltólag a magasba mered. Síhallgatnak, de a szemük összevillan, a kezük isszetapad, mint szerelmi lázban vergődő testek. Kz arcuk sápadt, fakó; egy test egy lélek a kettő is gondolatuk egy: föld, arany! Ez az a szere- em, amely összekérgette és halálukig fogja őket. ^ gyerek a kemencepadkán didered és amint elnéz, az asztal fölött fekete, csapzottszárnyu nadarat lát és a rémülettől el-elakad a szive 3 A kongresszus délelőtt 10 órakor veszi kezdetét a katolikus legényegylet nagyter­mében, Rákóczi-körut 62. A kongresszus után társasebéd ugyan­csak a katolikus legényegyletben. Délután fél 6 órai kezdettel az egyes gazdasági szervek vezetőségei értekezletet tartanak. Este 8 órai kezdettel pedig a kassai párt és gazdasági szervezetek tagjai a legényegy­let nagytermében ünnepi díszelőadást tarta­nak.. Szüllö Géza mögött áll az egész keresztényszocialista párt A pozsonyi reorganizált német osztály az erős kéz politikájáért — A komáromi szervezet bizalmi nyilatkozata — A P. M- H. pozsonyi tudósítójának telefonjelenttése — alapján és azt a helyszínen a kongresszus előtt adja ki a résztvevőknek. A kongresszus napján, október 4-én, reggel 8 órakor a párt nyugati részeiről ér­kező párthivek a katolikus íegényegyesület- ben gyülekeznek és fél 9 órakor megkoszo­rúzzák II. Rákóczi Ferencnek a kassai Dóm­ban fekvő hamvait. Utána Istentisztelet a katolikusok részé­re a kassai Dómban, a reformátusok és evangélikusok részére az egyes templomok­ban. Az országos keresztényszooialista párt po­zsonyi német osztálya a párt központi helyiségé­ben Vámossy István dr. elnöklete alatt reorgani­záló gyűlést tartott. A gyűlésen megjelent Szüllö Géza dr., a párt országos elnöke, akit a jelen­levők nagy ovációban részesítettek. 'Szüllö be­szédében részletesen kifejtette a párt álláspontját és a németek, szlovákok és magyarok együtt­működésének fontosságát hangoztatva kijelentet­te, hogy erre a legalkalmasabb a keresztény- szocialista párt. A német osztály reorganizálásával kapcsolat­ban Vámossy István dr. biztosította Szüllö Gézát a német osztály bizalmáról és arra kérte az elnököt, hogy a pártban továbbra is olyan vaskézzel állítsa helyre a rendet, mint ahogy azt megkezdte. Értesüléseink szerint valamennyi vidéki keresz- tényszocialista szervezet egy kivételével bizalmat rendületlenül melléje áll és öt legmesz- szebbmenő támogatásáról biztosítja. Dunaszerdahely, Somoria, Léva, Ipoly­ság, Nyitra 'és Nagytapolcsány körzetei után Komárom körzete is csatlakozott azokhoz az ezrekhez, amelyek Szüllö mögé sorakoznak és magukat nem engedik megtéveszteni a rendbontók által. A pártvezetőség határo­zatban mondta ki, hogy tagjai nem vehetnek részt a Pozsonyba hirdetett szeptember 27->ki nagygyűlésen, hanem ahelyett a Kassán ok­tóber 4-én tartandó országos kongresszust keresik fel nagyobb számmal, melyet a párt egyedüli legitim szervéül ismernek el. A pártvezetőség üdvözölte Dosztál Ja­kab komáromi pártelnököt a pozsonyi keres­kedelmi és iparkamara igazgatótanácsába történt kinevezése és az ott elért sikeres fel­lépése alkalmából, majd a kerületnek szavazott már a párt uj elnökének, Szüllö Géza dr-nak. Komárom, szeptember 26. (Saját tudósítónktól.) Az országos ke- resztényszocialista párt komáromi körzete pártvezetőségi ülést tartott, melyen Palko- vich Viktor nemzetgyűlési képviselő elnö­költ, aki elnöki megnyitójában a párt válsá­gával foglalkozott és annak okait ecsetelte, egészen Szüllö Gézának országos elnökké történt megválasztásáig és a Concordia és Népakarat hőseinek a pártból való kizárá­sáig. Utána Alapy Gyula dr. körzeti elnök emelkedett szólásra és Szüllö Géza elnökké való megválasztását tudató körlevéllel kap- csoatban ismertette Szüllö Gézának egész politikai múltját, valamint a magyar nemzeti kisebbség érdekében kifejtett működését, amely az egész magyarság 'egyetemét po­litikai és pártbeli különbségek nélkül Szüllö Géza igaz hálára kötelezte maga iránt. A pártvezetőség erre egyhangú határozattal mondta ki, hogy Szüllö Géza országos elnököt e tisztében a legmelegebben üdvözli, egységesen és a közelgő képviselő és szenátorválasztá­sokra vonatkozó jelöléseit ejtette meg. A pártvezetőségi ülés Palkovieh Viktor, Alapy Gyula és Dosztál Jakab lelkes élteté­sével ért véget. telis! „leszállitta" az adűkai Hogy toboroznak a vasárnapi kongresszusra? 5 Pozsonyi tudósítónk telefonjelentése: Leilei vasárnapi népgyütésére a következő meghívót küldték szét a vidékre: Tisztelt Cim! Szívesked­jék azonnal közölni, hogy községükből kik fogják aláírni a község nevében azt a memorandumot, amelyet az adók leszállítása és a földreform ügyében a teljhatalmú miniszternek átadunk. A memorandumot többezer ember fogja a miniszter­nek átadni. Fontos, hogy minden községből szá­mosán jelen legyenek. Szívélyes üdvözlettel a keresztényszocialista szakszervezetek nevében: Szappanos Lajos. — Lelleiék tehát a holnapi népgyülésükön az adók leszállításával és a föld­reform beállításával félre akarják vezetni a vidé­ki embereket. Ez azonban nem igen fog sikerülni, mert most már mindenki tudja, hogy Lelleiék en­nek leple alatt az országos keresztényszocialista , párt bomlását akarják előidézni. ......................................mi—.... verése. — Valaki halkan kopog az ajtón. Az asszony az ablakhoz lép, de nem lát senkit.) Az ember (keményen rászól az asszonyra): Maradj! Hátha csak utszéli csavargó. (Az ajtó felpattan, mintha láthatatlan kezek tárnák tágasra és a vándor áll a küszöbön. Visszahököl, oly vad, ellenséges indulattal nézik. Görnyedt az alakja, megtört vén ember; bozontos fehér hajába beleszántott a vihar. Fakó rongy a ruhája, bocskora szakadt görcsös botra támaszkodik, alig viszi a lába. Éhes, összeroskadó, viliággá űzött koldus.) A vándor: Azt hittem, üres ez a hajlék, hogy kopogásomra nem jött felelet. (Mintha túlvilágról jönne, siri a hangja és arca sápadt.) Az ajtó kinyílt előttem, engedjetek tűzhelyetekhez, jó emberek. Az ember: Nem látod: kihalt benne a parázs! Nem látod: ezer gonddal ver az Isten és te tetézed a bajt. Mit akarsz? Eredj az utadra. A vándor (szemében elhamvad a fény): Rossz útra terelt a hajnal homálya . . . Csukott ajtókon, csukott sziveken zörgettem ... Az Isten ostora sújtja a falut . . . Már láttam a sírom száját, mikor házatokra mutatott a nap . . Nézd, az utak; éles kavicsa felvérezte a lábam és a vihar megtépte ruhámat. Fáradt vagyok. Az ajtód megnyilt előttem---------­Az ember: Mit akarsz? Nem hallod, nya­kunkon ezer gond! Mi kell? A vándor: Egy falat kenyér! Az ember (felnevet): Kenyér! Hiszen ma­gunknak sincs! Eredj! A vándor (előbbre jő): Tele a magtárad és az ur haragja megkímélt. Két kézzel adhatnál! De a szived keményebb a kavicsnál . . . Asszony, te emberséges vagy. Az asszony (vállat von és elfordul): Hallot­tad a gazdát. Eredj! • A gyerek (feláll és csodálkozó szemmel nézi a koldust): Anya, az apó éhes, kenyeret kér. Add neki a kenyeremet! (Az anya ütésre emeli kezés, de a vándor megragadja.) A vándor: Ne üsd a fiad! . . . (Messimogatja a kisfiút.) Megszületett a jóság a házatokban, ti nem vagytok rosszak. Csak az istenítélet háborított meg mostanig. Egy falat kenyeret kér­tem. (Az ember és az asszony néma marad. Fenyegetően ajtót mutatnak. A vándor könnybe- lábadt szemmel hátrál.) Nézd, szakadt mindenem és a lábam sebes. Nem birom az utat! Az ember: Majd segít a botod. (Nagyot taszít a tántorgón.) A vándor: El a kezeddel, balga! Megyek magam! . . . Nagy a te bűnös kapzsiságod, de még nagyobb az Úristen haragja. Félholtat ver­tél ki a házadból. Majd eszedre térsz, ha holtak kopognak az ajtón! (Erős szélroham becsapja az ajtót és a vándor eltűnik.) Az ember (egy darabig meredten bámul, aztán felnevet): hallottad, hogy szórta az átkot. El­ment az esze! A gyerek (felsír a sarokban): Hívjátok vissza! Megsimogatott, fehér volt az arca, mint a nagyapóé. A kenyeremet akarom odaadni, mint nagyapónak. Az ember (rámordul): Mit beszélsz, te gye­rek? (összesúg az asszonnyal.) Azt mondta, hogy kenyeret adott az öregnek. Etette volna? . Láttad. Az asszony: Nem láttam! Az ember: Ez a gyerek sokat fecseg. Még úgy járhat, mint az öreg! Az asszony (felsikolt): Ne bántsd, a véred! Az ember: Ez a nyávogó penészvirág? Eltip- rom! (Valaki zörget az ablakon. A szomszéd- asszony hangja hallatszik. Recseg, ropog az ház, nyög mint egy vajúdó asszony és szél jajgat, zenebonázik. A nap elé felhők futottak, olyan ez a konyha, mint valami nyirkos földalatti börtön.) Mit kiabál az az ostoba! Azt hiszi, hogy segít az Isten . . . Úgy segit, hogy rájuk ereszti a vizet és elpusztítja mindenüket. Hálából még zsoltározni fognak. Az Ur követ taszít az arcukba és ők porig alázva kalácsot nyújtanak vissza 4 . . Jámbor báránykák, bolondok! ... Az ő Istenek a vétkes, a sorvadt agyuaké, a koldus kutyáké! (Ahogy ezt kimondja, valami nehéz test ütődik Az evangélikus magyarok szervezkedési szabadsága Síodola Emil szép szavai a szlovák és ma­gyar evangélikusok közti megértésről — A P. M. H. tudósítójától — Léva, szeptember 26. Az Evangélikusok Lapja az aktuális egy­házi problémákról szóló körkérdésében meg­szólaltatta Stodola Emil dr.-t a pozsonyi szlovák evangélikusok egyik világi tekinté­lyét. — Mindig a megértés Ilivé voltam, — mondja Stodola. — Célom oly egyházpoli­tika megteremtése volt, amelyben a magyar és német hittestvéreink jól érezzék magukat. E nézetemnek a trencsénteplici zsinati elő­készítő bizottságban is kifejezést adtam. A magyar és német kerületre igy foglalhatnám össze álláspontomat: Egyházi dolgokban a szervezkedés sza­badságának biztosítása magyar és német hittestvéreink számára. A pozsonyi magyar evangélikusok hovátartozandóságáról Stodoiának az a vé­leménye, hogy ez a kérdés á pozsonyi evan­gélikusok belső ügye. Annak kapcsán, hogy Osusky dr. teoló­giai tanár Érsekujvárott római katolikus át­térőket fölvett a cseh—morva atyafiak egy­házába, a beszélgetés alatt fölvetődött az evangélikus egyháznak a cseh—morva egy­házzal való esetleges uniója. Stodola erre igy válaszolt: — Unióról, összeolvadásról nem lehet beszélni, csak a testvéri viszony ápolásáról. Húrban 1846-ban a reformátusokkal való unió ellen is tiltakozott. — Viszont Huszt sem szabad ellentétbe hozni Lutherrel. Végül a magyarországi és csehszlová- kiaia evangélikusok egyházi közeledéséről a következőkben fejtette ki nézetét: — Ezt csak a jobb nemzetközi viszo­nyok megteremtése után reményiem. A fő az, hogy az iíf élő vallási kisebbség I otthonosan érezze magát. A közeledést, megértést, békességet Zoch püspök is akarja. Stodola szavai igen szép szavak. De a Zochéhoz hasonlóan, egyelőre szintén csak — szavak. | Sérvben szenvedi!; «f» | ü Egyetlen biztos védelmet nyu}t a lágyék, ű c? here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete- g 2 sitett rugónélküli sérvkötőnk, mely éjjel is « ™ hordható. Mindenféle bandázs operáció g ej után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- g rt désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- o jw nell has-, hát- és meilmelegitő ű | „Hyüiea“ kölszerSiáz Braíislava, DuM-n. 51. 8 X Árjegyzék Ingyen ö A vidéki felek még aznap elintéztetnek & a konyha ajtajához.) Az asszony: Vihar tördeli a fákat, odavágott valamit az ajtóhoz. Micsoda ítéletidő! Az ember: Talán a koldus botja volt. Eredj, nézd meg! Az asszony (nem mozdul, ájultan rebegi): Átkot mondott. (Az ajtó nagyot reccsen.) A gyerek: Visszajött az apó. Anya, nyiss ajtót! Az ember: Hallgass! (Megragadja a gyereket és erősen megrázza.) Az asszony (felsikolt): öt ne bántsd! Meg­bünteti az Ur! Az ember: Az Ur a híveit ostorozza, nem ér rá énvelém bajlódni. (A gyerek elkékül, hörög és az ajtóküszöbre mutat. Vékony érben szökken a viz befelé. Az asszony eszelősen lerántja az asztalterítőt, az ajtóhoz ront, hogy betapassza a rést, de késő, a viz hevesen ömlik és rázza az ajtót.) A gyerek (kitárja kezét): A nagy viz! (Az ember ökle lesújt a fejére, mint a kalapács. Az ár harsogva körülfogta már a házat. Lent, a temetődombon, felszaggatta a sírokat és visza, sodorja a koporsókat. Rohanó papirák, rohanó rémek! Az egyik koporsó betöri az ajtót. A tetem kiborul belőle, az ár felkapja, felemeli és a tetem előre görnyedve megáll az ajtóban, mintha bebocsátást kérne. Az üres koporsó becsúszik a konyhába.) A gyerek: Nagyapó, nagyapó! (Az ember elengedi a gyereket, aki ájultan a koporsóba hull.A tetem még ott áll az ajtóban, de amint a viz megforgatja a koporsót és kisodorja a kony­hából, hirtelen eltűnik. Az ember eltaszitja az asztalba kapaszkodó asszonyt, öklözi, ahol éri, de az asszony megragadj és ráfonódik. Az asztal elmerül alattuk. Összeölelt testtel vergődnek a viz alatt, felbuknak, már-már elérik az ajtót, ekkor nagy robajjal összedől a ház és maga alá temeti a menekülőket. — A nap pedig kisüt, a szél is lecsendesedett és a viz csöndesen ringatja a koporsót élő terhével, mint valami bölcsök)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom