Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-03 / 198. (941.) szám

41 Csütörtök, szeptember 3­A mm nyelv FoiisárUl fis annak eteti A P. M.H. 930. számában „Legyünk nyelvben, is jó magyarok11 címen megjelent cikket sokan igaz megelégedettséggel fogadtuk. Szükségét éleztük már ugyanis annak, hogy valaki a müveit magyar közönség figyelmét ráterelje arra a ve­szélyre, mely nyelvünk tisztaságát fenyegeti. Mi is régen tapasztaljuk ezt. Csakhogy ez a tapasztalat nem uj ám. Vissza- nyulik az az utolsó két-három évtizedre. Sőt — különösen a világháborút közvetlenül megelőző evekben — már úgy látszott, mintha valamely tervszerű következetesség volna a magyar nyelv megmételyezésében. Ez a tapasztalás már akkor is bántó, bosszantó, elszomorító volt. Mennyivel inkább kell tehát, hogy aggodalommal töltsön el minden igaz magyar lelket most, amikor magyar iskoláink sorsa egyre válságosabbra fordul és ezt a válságot nemcsak az ádáz politika, hanem még a magyar szülők könnyelmű, sőt nemzetietlen megalkuvása is súlyosbítja és sietteti, akik — mint némely lévai magyar iparos, de még refor­mátus gazda is — gyermekeiket a szlovák iskolá­ba küldik.* Ez az aggodalom nem agyrém szüleménye s ha még igaz a nagy magyarnak szállóigévé lett mondása, hogy: „Nyelvében él a nemzet11, akkor vissza kell térnünk a tiszta magyarsághoz, miként Vozáry mondja. Ez azt jelenti, hogy meg kell tisz­títanunk nyelvünket mindattól a tisztátalanságtól, amely most ellepi és meg kell óvnunk mindattól a káros hatástól, mely ezentúl ronthatja. Erre azon­ban csak akkor leszünk képesek, ha nyelvünk romlásának igazi okát vagy okait ismerjük. És éppen itt kénytelen vagyok Vozáry egy tévedésére és fejtegetése egyik lényeges hiányára rámutatni. Az ugyanis, hogy sokat érintkezünk idegen nyelvüekkel és sok nem-magyar írásművet olvasunk, még nem a legelső oka nyelvünk rom­lásának. Mert aki csak magyarul szokott gondol­kodni, annak magyar agyveleje az idegen nyelven elmondott vagy megirt gondolatokat magyarul, ön- tudatlanul is magyar alakba öltve veszi be, raktá­rozza el és dolgozza föl. Ha nem igy volna, akkor Apponyi Albertnek, aki franciául, angolul és ola­szul, no meg németül is szebben beszél, mint akár­hány német, olasz, angol vagy francia: igen ma­gyartalan nyelvű szónoknak kellene lennie. Idegen nyelvek révén valójában csak azok a silány ma­gyar fordítások veszélyeztetik a nyelv tisztaságát, amelyek Crokerekkel és Courths Mahlerekkel árasztják el a kisebb igényű s a nyelvi hibák el­sajátítására épp ezért nagyobb hajlammal biró ol­vasóközönséget. A magyar nyelv igazi megrontója, amelyikről Vozáry megfeledkezett, a budapesti magyarnyelvű napisajtó volt. Ez a sajtó a múlt század 90-es évei óta a magyar nyelvet megfertőző csirák valósá­gos melegágyává vált. Hasábjait oly hírlapírók látták el, akik többnyire németül gondolkodtak, otthonról magyar nyelvérzeket nem hozhattak és ilyenre azokban a fővárosi körökben, melyekben forgolódtak, szert nem tehettek. S mert nem vol­tak képesek németül megfogamzott gondolataik .fámára rögtön megfelelő magyar kifejezést talál­ni: ráfogták a magyar nyelvre, hogy hiányos, tö­kéletlen, a kor értelmi igényeinek meg nem felelő, hogy tehát fejlesztésre szorul. Hozzáfogtak tehát a fejlesztéshez. A — sich einbilden — eingebildet — abbauen — Ausbau — unterstützen — sich ausleben — sich unterhalten — sich langweilen — einführen — in Aussicht stellen stb. mintájára faragták — ahogyan ők mondták: alkották — a beképzelni magának — be­képzelt — leépíteni — kiépítés — alátámasztani — magát kiélni — mulatni magát — unni magát — bevezetni s behozni — kilátásba helyezni stb , a magyar fület sértő uj szé -.örnyetegeket. Szólamo­kat használtak, mint aminő a számitok rá - - örü­lök rá — várok rá — a vonatot lekésni — ki van zárva —■ kivettem a szándékát — kiöntötte a szi­vét előtte stb., stb. Divatossá tették a — pont ilyen — ez nekem olyan mindegy — olyan nem létezik — elég az azon és sok hasonló más ehijti németes kifejezést és szólamot. Gyártották a — letárgyalni — leközölni — lefolytatni és sok ha­sonló más, teljesen fölösleges uj szavaira1. Rövide­sen: teremtettek olyan különleges, jellemző buda­pesti „zsargont", melyet a fővárosi közönség gyö­nyörködve és könnyedén bevett és terjesztett A béke előtti Magyarország értelmisége a fő­városi sajtóból táplálkozott. A pajtáskodó kritiká­tól istenitett, magét magyarnak valló, de csak ma­gyar nyelvű modern fővárosi irodalom termékei­vel elégítette ki szellemi igényeit. így aztán an­nak a magyar nyelvet rontó mételynek hatása el­terjedt az egész országb .... Elterjedését többek között az a két körülmény segítette elő, hogy aki például németül tudott és gondolkodott is, az nem akadt fönn a szavak, a szófiizés németes voltán, snnak ez nem volt szokatlan és ezért nem ütközött meg rajta. Aki pedig nem tudott németül, az ezt a németességet nem vette észre; annak ez szokat­lannak látszhatott, miután azonban a „magyar iro­dalom nagyjaitól11 hallotta, tehát szintén nem üt­között meg rajta, befogadta, magáévá tette. Ehhez természetesen némi könnyelműség és turáni kö­zöny is kellett, amit magyar embernél sajnos könnyen megtalálhatni. Vozáry nyelvünk romlásának másik okát ab­ban véli felismerhetni, hogy elszakadtunk attól a testtől, melyben nyelvművelő és nyelvünk tiszta­ságára ügyelő szerveink vannak és hogy magunk­nak még nincsen olyan Intézményünk, mely ezzel * Ennek szomorú következménye a magyar iskolák látogatóinak számszerűit való csökkenése ts ebből folyóan a magyar tanítók létszámának Jelentékeny apasztísa. foglalkoznék. Azt hiszem fentebb szembeötlően igazoltam azt, hogy nyelvünk romlása nem mos­tani keletű. Tehát nem ez az elszakadás az oka. De a nyelv tisztaságára ügyelő, nyelvművelő in­tézmény hiánya sem. Hiszen a magyar nyelv rom­lása ezen intézmények létezése ellenére is Buda­pestről indult ki. Az ilyen intézménynek csak ja­vító, gyógyító, de nem a bajt megelőző hatása és feladata lefut. De ha igy van is, föltétlenül szüksé­ges, hogy a szlovenszkói magyarság ilyet itt meg­teremtsen. Ezzel kimerítettem a magyar nyelv romlása okainak kérdését. Szeretném azonban Vozárynak a teendőkre vonatkozó tanácsát még kettővel megtoldani. Az egyik a magyar olvasóközönségnek szól. Kerülje a magyar fordítású idegen regénye­ket! Kerülje a magyar nyelven „csinált", de hely­telen magyarságu pesti irodalom erkölcsi és anya­gi pártolását. Vegye elő helyettük az örökké ifjú Jókai és Mikszáth müveit! Vegye elő Herczeget, Gárdonyit, Csathót, Szemere Györgyöt stb., akik '3?. igazi magyarság hervadhatatlan babérkoszorus Prága, szeptember 2­Pár nap óta Prágában tartózkodik P á 1 y i Ede doktor, a kiváló magyar publicista, aki a magyar politikai újságírásban talán a legsúlyo­sabb talentumot hordja és mindig zseniális írá­saiban merészen eredeti koncepciók bontoga- tója. A magyar zsurnalisztika gazdag galériájá­ban egyike a legérdekesebb és legértékesebb fejeknek a Páiyi Edéé, aki csodálatosan magá­ban egyesíti az örökifjuSág fanatikus, sokszor a szertelenségig föllobogó tiizét és a lehiggadt böl­csesség nagyszerű, mély judiciumát. Nem akartuk elmulasztani a kedvezően kí­nálkozó alkalmat és fölkerestük a kitűnő sajtó- férfiút, akinek különben emlékezetes és az euró­pai sajtóban nagy port vert Masaryk-interjujá- val messzebatásu szerep jutott szükebb histó­riánkban, — hogy megkérdezzük tőle, milyen­nek látja Magyarország gazdasági és politikai helyzetét. Pályi Ede nagyérdekességii és párat­lanul jellemző erejű nyilatkozata alább követ­kezik: — Két kérdést adnak önök föl nekem, az egyik Magyarország gazdasági helyzeté­ről szól, a másik pedig politikai viszonyaink­ra vonatkozik. A gazdasági helyzetről ter­mészetesen szabadabban nyilatkozom, mint a politikairól, mert egészen más, ha otthon vitázunk politikai kérdéseinkről, vagy ha külföldön beszéltünk róluk. — A gazdasági helyzetről annál szíve­sebben beszélek, mert módomban van való­ban kellemes húrokat megpendíteni. Körül­belül egy negyedéve annak, hogy a pesti la­pokban elkezdtem optimista gazdasági cik­keket írni, amelyeket egy ilyen cimü cikkel vezettem be: „Tizenegy év óta először írok opíimisz- tikus gazdasági cikket." — Az optimizmusra a következő indo­kaim voltak: — Először: akkor mondta nekem Búd János pénzügyminiszter és Popovi ts Sándor, a Nemzeti Bank elnöke, hogy még ez év folyamán lényegileg elintézik a valutarendezést. Ennek tényleg nincs is akadálya, mert a va­lutarendezésnek három főföltétele van. Egyik a gazdasági élet föllendülése, ami az exportban is megnyilvánul. A másik az ál­lamháztartás rendezettsége. Harmadik a Jegybank kibocsátott jegyeinek aranyéríékü fedezete. Ez a három föltétel adva van. Már hónapok előtt előrelátható volt, hogy nagy termésünk lesz, ami okvetlenül egyensúlyba fogja hozni nemzetközi fizetési mérlegünket, ha a nagyobb termés nagyobb exportjához hozzászámítjuk a nagyobb termés folytán keletkezett bizalom alapján Magyarországba befolyandó külföldi aranykölcsönöket. A va­lutarendezés másik föltétele, az államháztartás rendezettsége ebben a pillanatban e! van érve. Ugyancsak el van érve a Jegybank kellő aranyfede­zete !5. Sőt úgy az államháztartásra, mint a Jegy­bank fedezetére azt kell mondanunk, hogy szinte sok is van a jóból. Az államháztartás ugyanis ahelyett, hogy a .szanálási kölcsön­ből elköltött volna száz millió aranykoronát deficitpótlásra, több, mint kétharmadrész- annyi fölösleget eredményezett, amit az adó­zók, illetve a drágulásban a fogyasztók erő­sen megéreznek. A Jegybanknak is 20 per­cent aranyfedezetet ir elő a törvény, ehe­lyett a valóságos bankjegyforgalomnak 80 percentjét fedezi, sőt volt olyan hét ebben az évben, amikor 100 percentjét fedezte a Nemzeti Banknak valóságos aranyéríékü tar­talékja. Ezt pedig csak hJtelmegszoritással érte el a Jegybank, amit megérez a terme­lés és a forgalom. — Másodszor: az optimizmusnak másik döntő oka, hogy az eddigi pénz- és hitel­defláció után olyan nagyméretű tőkebeáramlás fog a legközelebbi évben közgazdaságunkban nyelvmüvészei. Másik tanácsom, vagy inkább kérésem a sz-lo- y diszkói magyar Íróknak — beleértve a hírlapíró­kat is — szól. Arra kérem őket én, öreg ember, aki az Írás termőföldjén nem termelő, csak szerény fogyasztó vagyok: ne engedjék soha, hogy esz­méik és érzelmeik hatalma annyira felülkereked­jék bennük, hogy azok betűben való megnyilatko­zása csak édes magyar nyelvünk tisztaságának rovására történhessék. Gondolják meg, hogy ha legkimagaslóbb szlovenszkói magyar költőnk csak egyszer is „lekési ,a vonatot", egy másik, nemkülönben kiváló Írónk pedig hagyja, hogy egyik alakja, a könyvelő „unja magát", akkor a közönség ezeket a figyelmetlenségből eredt botlá­sokat az irodalom, mint legfőbb itélőszék által szentesitettnek nézheti és utánozni fogja. Már pedig úgy nekünk szellemi fogyasztók­nak, mint nektek termelőknek közös szent köte­lességünk, hogy magyar nyelvünket mint valami öröklött családi kincset a maga sértetlen tisztasá­gában hagyjuk utódainkra. Karaíiáth Jenő. lefolyni, amelyhez hasonlót egyetlen békeév sem tudott fölmutatni. Bethlen István gróf Géniből egyelőre 30 millió aranykorona fölhasználására hozott engedélyt, de ez az összeg részben az állam fölhalmozott készleteiből, részben a még megszerzendő további genfi engedélyezé­sekből még ebben az évben föl fog rúgni 100 millió aranykoronára. 50 millió aranykoronát a városok kapnak kölcsön. Három hónap előtt számította ki nekem egy bankvezér, hogy már addig is körülbelül 150 millió aranykorona rövidlejáratu hitelt hozott be az országija a magánérdekeltség. A most folyó költségvetési'évre nyugodtan számít­hatunk legalább 150 millió aranykorona to­vábbi beáramlásra. A többtermelés export- értékéből legalább 500 milliói lehet számí­tani, ami produktív tőke gyanánt fog bele­kerülni a közgazdaságba. Ezek a számok megközelítik az egymil- liárd aranykoronát, arai viszont közel 15 billió papirkoronát jelent. Ez oly hallatlan mértékű megtermékenyítés, amitől nyugodtan várhatjuk Magyarország gazdasági ujraföiéptilésének megkezdődését­— Természetesen nem szabad szemet- hunyni a bajokról sem, ilyen például a nagy adó, amit azonban fokozatosan le kell és le is fognak szállítani, mert elég az állambevé­tel, a másik baj a drágaság, ami azonban fokozatosan szintén le fog szállani a követ­kező indokokból: a) A termelés fokozása folytán nagyobb lesz az árukínálat, b) A ke­reskedelmi szerződések várható megkötése nyomán a vámok leszállítása olcsóbbitani fogja úgy az importált, mint az otthon ké­szült árukat, c) A nagy tőkeáramlás folytán a kamatláb is erősen le fog szállani, ami ol- csóbbitván a termelést, olcsóbbitani fogja az árukat- Végül és ez a döntő, d) a munkások­nak és a vállalkozóknak kellő keresetük lesz, keresetük arányba jön az áruk áraival és igy nem fogják érezni a még meglévő drágasá­got. További baj a hitelhiány. De ez is meg fog szűnni, mert az általános keresetlehető­ségek mellett az emberek megint hitelképe­sekké válnak és elég tőke állván az ország­ban rendelkezésre, a hitelélet újra ki fog fejlődni. — Nem szedem tovább pontozatokba az optimizmusra jogosító szempontokat, mert hiszen tulajdonképpen már fölsoroltam őket. Ilyen szempontok: a kamatláb fokozatos le­szállása, a hitelélet fokozatos kifejlődése, a munkanélküliség fokozatos megszűnése úgy a vállalkozóknál, mint a munkásoknál, a drá­gaság fokozatos megszűnése;, ezek mind biz­tosan bekövetkezendő momentumok, ame­lyekre rá lehet épiteni a ránk következő gazdasági esztendők prognosztikonját. — A politikáról szintén lehet kedvezőbb képet festeni, mint aminőt lehetett volna az előző években, de akármennyire késztet is az óvatosság, nem tudok olyan rajongó lel­kesedéssel belenézni politikánk jelenébe és legközelebbi jövőjébe, mint amilyen erős a Intem gazdasági életünk föllendülésében. Po­litikai életünknek még mindig vannak súlyos tehertételei. Ilyen elsősorban a széthúzás, amely nem egyszerűen politikai pártok sze­rint osztja meg a közönséget, hanem élet­halál ellenségekként is akarná az embereket és osztályokat egymással szembeállítani. Természetes, hogy a politikai és társadalmi ellentéteknek ez az élessége az utolsó idők­ben enyhült már, de a nyomai még mindig erősen meg vannak és nézetem szerint egészséges politikai élet, amikor minden párt más-más utón, egymással vitázva, de egy­mást el is ösmerve, keresik a haza boldogu­lását, csak akkor fog kifejlődhetni, ha az emberek nem fogják a másiknak a világné­zetét a hazára nézve eo i.pso ártalmasnak és rombolónak tekinteni. — A konkrét politikai helyzetről a kö­vetkező jellemfestést adhatom: — A magyar nép évszázadok óta az el­lenzékiség politikai nevelését kapta. A Beth- len-kormány is érezhette ezt, de meg lehet állapítani, hogy ma a Bethlen-kormánynak körülbelül az a talaja van a váCSzíóközönségfen kife­jezésre jutó nemzetnél, mint volt a rég? szabadelvű- és munkapártnak. Mégis nagy a különbség. A régi kormány­pártnak volt szabatosan körülhatárolt és a választóközönségben is pontosan fölismer­hető rétegekből álló ellenzéke. A Bethlen-kormány pozitive nem erő­sebb, mint a békeelőtti kormánypárt volt, de negative sokkalta erősebb azért, mert gyengébb az ellenzéke. A régi függetlenségi pártnak erőteljes gyö­kerei voltak a nép körében. Az elégedetlen arisztokrácia, gentri, polgári intelligens kö­zéposztály a régi időkben össze tudott ve­rődni erőteljes ellenzék} párttá. Most csak egy párt van, amelynek választói, rétegező- dését pontosan föl lehet ösmerni, ez a szo­ciáldemokrácia, de ez számszerint és a pol­gárság ellenérzése folytán korlátozva van terjedésében és csak az ipari centrumokra szól. Itt volna a legitimisták irányzata, ezek azonban tökéletesen szerteszét vannak sza­kadozva- Egyik legitimista lap majdnem faj­védő irányzatú, a másik pedig ineggyőződé- ses kormánytámogató, ha nem is kormány- párti. A zsidók kezdetben majdnem egész tömegekben legitimisták voltak, de a legiti­misták politikai módszerei, egyes kivételek­től eltekintve, úgyszólván teljesen eltávolították már a zsidókat a legitimistáktól. A legitimisták olyan össze-vissza politikát követtek, hogy ma már a parlamentben is, de a közönségben is csak egyénenként és nem csoportosulva találhatók föl. A Vázso- nyi-féle demokrata párt természeténél fogva csak helyi jellegű, ha véletlenül össze is tu­dott hozni öt képviselőt. A Kossufh-párt né­hány, csekélyszámu tagja szintén csak any- nyit jelent, amennyit ez a néhány képviselő a parlamentben és a sajtóban szerepelni tud. Megszervezett választóközönségük nincs- Van a parlamentben az ellenzéken egy kis­gazdacsoport is, de ezek csodálatosmódon nem tudnak a földmivelő népnél konkurrálni a kormánypárti kisgazdákkal, akikkel pedig szintén aligha van megelégedve a saját vá­lasztóközönségük. Van még az ellenzéknek többé-kevésbé tehetséges néhány tagja, de ezzel mindent kimerítettünk. Az ellenzéknek nincs egymással kapcsolódása, se közös pro­gramjuk nincs, sem pedig határozottan kife­jezésre jutott és a politikai életben számot­tevő párt-, vagy egyéni programjuk nincs. A fölmerülő kérdésekben az ellenzék nem tud olyan álláspontokat elfoglalni, amelyekkel magukkal ragadnák a kö­zönséget. Itt van például a drágasági bizottság és itt van a szanálási harminehármas bizottság, ezeknek tárgyalásain az ellenzék oly kevés tehetséget tudott elárulni a kormányzat meg- birálása tekintetében, hogy a közvélemény ezeket a bizottságokat a régi jó sóhivatal utódaiként tiszteli és ünnepli. Még a szociáldemokrata pártnak sincs programja. Szocialista programot bevallottan nem üz, de tévedés azt hinni, mintha ezt opportunista okokból tenné. Ellenkezőleg ezt azért teszi, mert nincs szocialista programja. A bolseviz- rmist természetesen perhorreszkálja, de a bolsevizmus Marx tanainak gyakorlati kife- jezménye, Marx tanai pedig a tudományban épp úgy megbuktak már. mint a bolsevizmus gyakorlatában. Amíg a németek uj szocialista programot nem fognak kigondolni, addig a magyar szociáldemokrata pártnak sem lesz pro­gramja. — Bethilen István grófnak tehát níines­tük á go s sok baja azzal, hogy az ellenzék nagy erőt tudna kifejteni a parlamentben, avagy nagy mozgalmakat tudna előidézni künn a közönségben. Egyébként is a házsza- bályrevizió kardcsapás nélkül kezébe adta a többségnek a parlamenti tárgyalások tet­szésszerinti irányítását. Bethlennek tehát erősebb a pozíciója ebben a tekintetben, m\at valaha volt. A saját pártjából, vagy pedig párttámogatód köréből hallatszanak ugyan mozgolódások, de mulatságos megfigyelni, hogy ezek mindig olyankor jelentkeznek, ami­kor Bethlen nincs a helyszínén. — Meg kell érteni, hogy az egységes pártnak csak egy tucatnyi többsége van az összes többi képviselőkkel szemben. A kor­mány domináló helyzetét az hozza létre, hogy kívülről sok képviselő — igy a majd­nem harminc tagból álló Zichy—Wolff- Ernst —Vass- Huszár-féle párt is — támogatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom