Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-26 / 218. (961.) szám

Ji fxlovensx&ói és (ftusxinsxkót fxövet&exett ütfemxéSké (fúrtok politikai napilapja JÍ1ÍWBBÍB2Ü&xtxniiv fí&S&iSK&eSSStf®: Bt0i £&§Z&Ó ÜiutvlÖS SSCfftCS3ítŐ: ®6ki 3§ÍWSÍi g» Választások előtt? Irta: Fleischmann Gyula dr. < Úgyszólván naponként vetődik föl mos­tanában politikai körökben, a sajtóban és a választók között a kérdés, hogy — mikor lesznek a választások? A politikai körök — talán még a legille- tékesebbek is — nem tudnak határozott vá­laszt adni erre a nagy kérdésre. A sajtó puszta kombinációkra van utalva s válta­kozva jelent és cáfol választási terminuso­kat. A választók — már akiket ez a téma egyáltalán érdekel és ráérnek vele foglal­kozni — úgy tesznek,’ mint a világháború idején tettek a kávéházi Konrádok. Találgat­nak, kombinálnak, beavatott,helyekről nyert információkat közölnek egymással és hitetle­nül rázzák a fejüket minden újabb dátum, minden újabb cáfolat után.' Azt minden további nélkül megállapít­hatjuk, hogy a választó közönség nagyobbik része teljesen elfásult s meglehetős érdekte­lenül s közönnyel nézi a politikai eseménye­ket. Nem is lehet ezen csodálkozni. Sőt! A mai viszonyok között ez természetes. A mi belpolitikai életünkből ki van kap­csolva már jó idő óta az a lehetőség, hogy politikai pártok, képviselők, közéleti ténye­zők érvényesülni tudjanak, beleszólásuk le­gyen a törvényhozásba, kormányzásba, bél­és külpolitikába. Nemcsak az ellenzékről be­szélek, hanem a kormánypártokról is. Politikai életünk sablonja, amelyn .lg de­mokratikus diktatúra, vagy demokratikus aD- szolutizmus elnevezést adhatnánk, közismert. A legfelsőbb, vagy legbelsőbb körök el­határoznak valamit. A miniszterelnök meg­kapja a megbízatást annak keresztülvitelére, ő viszi a pétkába. A pétkában a többséget előre megdolgozzák és ráoktrojálják a pétka kisebbségére. Ha ez nem megy, akkor a kü­lön meggyőzés fegyverével fogadtatják el azokkal, akik ellenkeznek. Azután jön a tizes bizottság. Utána a kormánypártok klubja, elnöksége, mindenütt az ismert recept szerint. Akik renitenskednek, vagy ellenzékies- kednek, azokat izolálják, vagy különböző — mindig rendelkezésre álló eszközökkel elhall­gattatják. Az bizonyos, hogy ezeknek az esz­közöknek igen hosszú listája van. A kész ételt beadni a közvéleménynek, ez azután a sajtó és a pártfunkcionáriusok dolga. Ez az utóbbi már a legkönnyebb munka, mert a mai viszonyok és állapotok között a végletekig elkeseredett, csalódott, elfásult és leterrorizált választópolgár már nem törődik semmivel s mindent a legnagyobb közönnyel, letargiváal fogad. Egész nyugodtan megállapíthatjuk, hogy nálunk már tulajdonképpen nincs is közvéle­mény, egyéni fölfogás, mert a mi hatéves politikai életünkben ezt a tényezőt teljesen kikapcsolták és ha néha félve még jelentke­zik, hát hamar elhallgattatják. Az ellenzéki pártokról nem is akarok beszélni. Azok ma nem tekinthetők politikai tényezőknek a köz­életben. Ezt a demokratikus politikai fölfogás ma nem akceptálja. Ezen a téren már csak humoros hangon lehet beszélni. Ugyanis azt mondják, hogy akit mi megdicsérünk, az elveszett ember, akit pedig mi támadunk, az előtt karriér áll a kormánypárti körökben. Ezért azután a mi legújabb klienseink is két kategóriába soroz­hatok. Az egyik kategóriába tartozók azért jönnek hozzánk, hogy tiltakozzanak a h*í ál­talunk való íöldicsérés ellen. A másik kate­góriában azok vannak, akiknek rosszul áll a szénájuk a. kormánykörökben és szükségük volna a rehabilitáláshoz egy kis ellenzéki tá­madásra. Eszerint tehát akit mi földicsérünk, az meghalt s akit mi lepiszkolunk, az esetleg még karriért csinálhat. Nálunk az ellenzéknél oly pusztító mun­kát végzett a kormány, hogy kormánypárti fölfogás szerint itt ellenzéknek már nem is volna szabad lennie. És számukra—-a mienk­Benes genfi beszéde a három hékeprincipiumró! Magyar javaslat a leszerelésről — „Még sok kompromisszumot fognak megzavarni* Géni, szeptember 25. A VI. népszövetségi ülés ma a harmadik bizottság előadójának Benes dr. csehszlovák delegáltnak jelentését hallgatta meg. Benes kijelentette, hogy a harmadik bizottság ez évben mérsékeltebb munkát végzett mint az elmúlt évben. A spanyol határozati javaslat a genfi jegyzőkönyv mellé csatlakozott és követeli a leszerelés nemzetközi konferenciájának előkészítését. A holland és magyar rezolució a spa­nyolhoz még azt a kiegészítést ajánlja, hogy a népszövetségi tanács azonnal ké­szítse elő a leszerelés általános korláto­zásának a terveit. A harmadik bizottság főképpen a spa­nyol rezolució eme fejezetével és a holland és magyar rezoluciókkal foglalkozott. Benes ezután kifejti, hogy az 1922. évi 14. rezolució, valamint a múlt évi jegyző­könyv után a bizottságnak az ezévi munka­teljesítménye nagyon mérsékelt. Mindez azonban nem ad okot arra, hogy a népszö­vetség a bizottság munkájával elégedetlen legyen. Jóllehet az ezévi népszövetségi ülés bizonyos fontos kérdésekben holtpontra ju­tott, mégis a tanácskozások pozitív eredmé­nyeket is hoztak. És pedig a három legfontosabb alapelvbea a dön­tőbíróság, a kölcsönös biztonság és a leszerelés kérdésében ugyanis teljes az elvi megegyezés. Tavaly hosszú vita és harc tárgyát al­kották ezek a témák s ez éven még azok is resztvettek a vitában, akik a jegyzőkönyvet annakidején szkeptikusan fogadták s most teljes egészükben magukéviá tették ezt a há­rom princípiumot. Ez az eredmény nagy és pozitív haladást jelent. A népszövetség mű­ködésének jövőjére vonatkozólag egyáltalá­ban nem kell pesszimistának lenni. — Ezt a pesszimizmust — mondta Be­nes — már tavaly sem osztottam és még ma sem osztom, mert csak akkor volna indo­kolt alapja, hogyha valóban nagy csalódások értek volna bennünket. Azok az óriási nehéz­ségek, amelyeket a jelenlegi diszkussziók okoztak, újabb tapasztalatokat jelentenek. Kényszerítve leszünk még sok kompro­misszumot megszavazni. Végül kijelenti Benes, hogy a népszövet­ség tagjai Géniből azzal a meggyőződéssel távozhatnak, hogy az idealizmus és realiz­mus közötti harc a politikában nehéz és bru­tális. — Csakhogy ezt a harcot — mondta vé­gül a jövő években sokkal nagyobb ener­giával és a népszövetség eszméjének jegyé­ben fogjuk vezetni, hogy a célhoz eljuthas­sunk. Csilláin üdéi ajiiiili elfogadhatatlan Paris, szeptember 25. A Matin jelentése szerint Caillaux a washingtoni külföldi köl­csönbizottságnak a következő teljesítési aján­latot tett-e: Franciaország elismeri a 3340 millió dollár összadósságot s az összeg visz- szafizetését 62 évi részletben vállalja. Ez a fizetési idő meghosszabbítható, ha Francia- ország fizetési képességei úgy kívánnák. Caillaux az első öt évben évenként 25 millió dollárt ajánl föl, a következő öt évben 30 milliót, a további tiz esztendő alatt évi 45, vagy 50 milliót. Az évi visszafizetési járadék 42 év alatt fokozatosan 80 millió dollárra emelkedne. Washingtonból jelentik, hogy Caillaux francia pénzügyminiszter tiszteletére rende­zett banketten Borah szenátor is részt vett. New York, szeptember 25- Newyorkj la­pok Washingtonból egybehangzóan jelentik, hogy a franciák ajánlata elfogadhatatlan. re nem — megfejthetetlen rejtély, hogy azj emberek 80%-a ma ellenzéki gondolkozása Hogy itt súlyos eszközökkel dolgoztak, azt nem szükséges fölsorolni és ezt különben is egész „individuálisan" csinálták. Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy ma a választások előtt olyan közöny uralkodik a lelkeken s annyira nem törődnek az emberek azzal a kérdéssel, hogy lesznek-e választá­sok, vagy sem? Pedig hát törődni — kell. Mert. úgy vagyunk a politikai helyzettel, mint a kátyúba jutott szekérrel- Még egyszer össze kell szednünk minden erőnket, hogy kirántsuk a beragadt szekeret. És most már vagy sikerül kihúzni, vagy végleg benn­ragad. Szomorú dolog, hogy idáig jutottunk. De bennünket a legkevésbé terhel a felelősség. Mi nem voltunk kormányon, mi nem tartot­tuk kezünkben az ország sorsát, mi nem csi­náltunk törvényeket, még kevésbé hivatalos politikái. Bennünket nem hívtak, nem enged­tek szóhoz jutni. És mindezek dacára vannak mégis vi­gasztaló jelenségek is. Ilyen általános hely­zet mellett is lehet reményünk, hogy még nincs elveszve minden. A kormányterror elnémíthatta az ellen­zéki közvéleményt, de nem ölhette meg az egyéni lelkiismeret hangját. Gazdaságilag tönkretehettek bennünket, de politikai jogaink szabad gyakorlásában nem akadályozhatnak meg. Ennyire még sem vagyunk. Árgus,szemekkel figyelhetik minden sza­vunkat, követhetik lépteinket, de gondolatain­kat nem gyomlálhatják ki agyunkból. Próbálhatnak egyeseket megnyerni, megvásárolni, de a tömegeket kiengesztelni, megbékíteni már nem tudják. Itt nálunk választásokra tulajdonképpen csak a kormánypártok készülnek. Mert ké­szülnie csak annak kell, aki készületlen. De nagyon tévednek, amikor azt hiszik, hogy hat év hibáit és mulasztásait jóvá lehet tenni egy gyűléssel, vagy röpirattal. Tudjuk jól, hogy a kormánynak nagy érdeke volna a mostanihoz hasonló uj kor­mánytöbbséget behozni. Különösen itt Szlo- venszkón, ahol az ellenzék az autonómia jel­szavával megyen a választásokba. Azonban kérdezzük csak meg a szloven- szkói elkeseredett választóktól, az egyetemi végzettségüektől egészen az analfabétákig, hogy fognak-e szavazni a kormánypártokra? Keli-e elmenni hozzájuk ellenzéki gyűlést tartani? Majd ők megadják a választ- És ha most nem — akkor majd a választásokon. Jöjjön azután, aminek jönnie kell, de abban mindenki egyetért ma a választások előtt, hogy a mai viszonyokon változtatni kell, mert így nem maradhat, igy nem me­hetnek a dolgok tovább. Azt hiszem, hogy ezt egyformán érzi Svehla miniszterelnök úrtól kezdve mindenki a legutolsó falusi ház választópolgáráig. Lengyelország is pénzügyi ellenőrzés alá Merül London, szeptember 25. A Daily Ex­press szerint a lengyel kormány tárgyalásba bocsátkozott Gooddal, aki az angol kor­mányt képviselte a jóvátételi bizottságban, hogy legyen segítségére a lengyel államház­tartás rendbehozatalában. A snefdal francia Helyőrség DamaszhuszDan Damaszkusz, szeptember 25. A druzok ostromzára alól felszabadított Sueidai hely­őrséget a franciák mielőbb Damaszkuszba szállítják. A levert druzokat a szélrózsa minden irányában üldözik. Sarai! tábornok Damaszkuszban fogadta a muzulmánok egy­házi főnökeit, akik kifejezték hódolatukat Franciaország iránt. M alhaccmosi iíMzeí részletei spanyol meü¥iiá®é§PM Madrid, szeptember 25. (Havas.) A hi­vatalos jelentés részleteket közöl az alhuce- masi öbölben lefolyt hadműveletekről. E szerint az offenziva az egész szakasz bom­bázásával kezdődött. Ezt általános támadás követte, mit a kabilok kétségbeesett ellen­állással fogadtak. Csaknem mindenütt szuronyharcok fejlődtek ki. Az ellenség óriási veszteségek mellett ürítette ki a haíeAret, mely borítva volt sebesültekkel. A spanyol csapatok az újabb állások elfog­lalásával nagyobb mennyiségű vizet is zsák­mányoltak, miben eddig szükséget szen­vedtek. Miím már nem mmű le a nénid gyarmatokról London, szeptember 25. A londoni sajtó minden különösebb megjegyzés nélkül re­gisztrálja a német kormány határozatát, hogy Németország részt vesz a külügy­miniszterek konferenciáján. A Daily Tele- graph diplomáciai levelezője szerint azok a külföldi hírek, hogy Anglia a Népszövetségbe való belépés esetén Németországnak haj­landó egyes gyarmatokat visszaadni, teljesen alaptalanok. RfomUu a Helyzet Meszulban Konstantinápoly, szeptember 25. Az irak kormány a mossuli határon csapatokat kon­centrált. Nestoriai banditák fosztogatják a török falvakat. Más helyen Mossul köze­lében és Bagdadról délre föllázadtak a benn­szülöttek. Konstantinápolyban a helyzetet nagyon komolynak tartják. fíéjiifazó üövefeh Prága, szeptember 25. Csehszlovákiát Amerikában Chvalkov- szky dr. követ és meghatalmazott miniszter, Angliában ugyanolyan minőségben Masaryk János képviseli A Moravská Orlice szerint azonban Chvalkovszky a tél óta Prágában van és mindössze politikai kirándulásokat tesz a miniszterelnökkel- Amerikába nem tér vissza, de a fizetését fölveszi. Ameriká­ban van tehát csehszlovák követség — kö­vet nélkül. Masaryk János is kinevezése után előbb Indiába utazott, aztán Prágában és Lanán tartózkodott s csak jóval később ment Londonba, de rövid ott tartózkodás után onnan is csakhamar hazatért. E napok­ban kísérője volt a román trónörökösnek a csehszlovákiai tanulmányutján. Erre azonban igazán nem szükséges londoni követet tarta­ni. A költségvetés tárgyalása folyamán — iria a Moravská Orlice — talán megkérde­zik, hogy miért nem tartózkodnak a cseh­szlovák követek rendes hivatali helyükön. ffM^ív. feyj. 218. issn szá » Szombat -1925 mleialser 26 MM IjL,-w^1' jfp Előfizetési árak belföldön: évente 300, Jmw íf^****'* félévre 150, negyedévre 76, havonta JHF ÉM jévv * *&jíS?r 26 Kő; külföldre: évente 450. félévre Mm /yM ______ Jm _______ 225, negyedévre 115, havonta 39 Kő. t / l/l'7i.rf\r/r Y/wry A ffff É ÜSr ül M ffff Mg JárÉW Mf Jfaff&r /áir80* Szerkesztőség: Prága, U„ Stőpánská Jr W B B II M ÜL É& B B B n B B üllőé 16/111. Telefon: 30-3-49. Kladó­||p[ hivatal: Prága, In LUiová ullce 18. ^0^ ^0^ Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha.

Next

/
Oldalképek
Tartalom