Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-26 / 218. (961.) szám
.Szombat, szeptember 26* aj Kétféle hnaime Prága, szeptember 25. A humanizmus nemzetközi szó, minden nyelvben megvan és minden nyelvben ugyanazt az egy fogalmat jelenti: az emberiességet, az emberi szolidaritás érzését. A humanizmusnak ezer megnyilatkozása van, de maga a humanizmus csak egy. Az éhezőknek ételt adni, a tél hidegétől didergőknek ruhát juttatni, a betegeket gyógyítani, a sebesülteket ápolni, az elemi csapások áldozatait segélyezni s ezer más keresztényi cselekedet — ez mind egyformán humanizmus. De éhezők és nélkülözök minden nép közt vannak, a betegségek nincsenek tekintettel az áldozatok nemzeti hovatartozására, a természeti csapások sem respektálják az em- ber-csinálta mesterséges országhatárokat: tehát a jótékonyság, az emberi szolidaritás érzete is fölül kell, hogy emelkedjék a kicsinyes emberi válaszfalaknak. A nemzeti ellentéteknek is el kell némáim ok akkor, amidőn a legnemzetközi’bb rossz: a halál és annak segítői ellen száll harcba az emberiesség nevében az ember. Hiába átkozta a jótékonyságot Nitzsche, hiába mondta, hogy a jótékonyság megalázza úgy a jóltevőt, mint a segélyezettet. Nitzsche csupán korának túlhangsúlyozott jelszavát hirdette: a darwini mindenek harcát mindenek ellen. De a létharc törvényével szemben éppoly világalkotó erő a másik természeti törvény: a kölcsönös segítség elve is. A mi sivár korunknak talán legmagasztosabb emberi teljesítménye volt a kölcsönös segítség, keresztényi élettörvényének, a humanizmusnak megtestesítése a genfi vöröskeresztegyezményben, mely létrehozta az egyes országok Vöröskereszt egyesületeit és ezen egyesületek nemzetközi szövetségét. A világháború véres orgiái közt, amikor az emberekből kiszabadult a vérengző vadállat, ezek a Vöröskereszt-egyesületek igazán csodálatos szigetei voltak a keresztényi emberszeretetnek és önfeláldozásnak. Az emberi szív magasra tartott szövétnekével átvilágították azokat a feneketlen szakadékokat, melyek az ellenséges nemzetek között a háborúban létrejöttek s minden vérontás dacára is megőrizték a legteljesebb emberi szolidaritást, a kölcsönös segítés elvét még az ellenséggel is, ha — ápolásra szorult. Ilyenek voltak a nagy idők régi Vörös- kereszt egyesületei, köztük a magyaros vendégbarátságáról világszerte híres magyar Vöröskereszt. Nem mondhatjuk e! azonban ugyanezt az újdonsült csehszlovák Vöröskeresztről, mely még a humanizmus nemzetközi csarnokában sem tudja levetkőzni a nemzeti gyűlölködést. A magyar és a cseh humanizmus közti nagy különbséget legjobban érzékelteti az a kis eset, mely a nyáron történt. A vágvölgyi nagy árvizek és szélviharok alkalmáaaí a magyar Vöröskereszt az emberi szolidaritás parancsszavára hallgatva, az elemi csapások áldozatai részére fölajánlotta segítségét, Es a csehszlovák testvéregyesület ezt a segítséget a nemzeti sovinizmus sugallatára hallgatva — ridegen visszautasította! Itz a két cselekedet igazán önmagáért beszél. A pesti Vöröskereszt magyarjai, amikor a humanizmust gyakorolni alkalom és kötelesség volt: félre tudták tenni a múlt keserű emlékeit és tudtak csupán emberek lenni, humánus emberek, európai emberek. A prágai „testvér-egyesület*4 5 * * * * * vezetői azonban csak csehek maradtak, mindenben és mindig csak szükkeretü sovén csehek tudnak lenni. Ez a nagy különbség a magyar és a cseh humanizmus között. A Magyar Vöröskereszt tulajdonképpen csak régi tradíciójához maradt Ilii, amikor megtette az első, mondhatnék: félhivatalos lépést a két ország közt a lelkek harcának megszüntetésére. A Csehszlovák Vöröskereszt parvenü gesztusa viszont teljesen beleillik a cseh mentalitás világképébe. Másképp szinte el sem volna képzelhető. Hiába jönnek ide még a lelkek békéjének magyar fehérgalambjai, a Vöröskereszt, hogy tanúságot tegyen ez önzetlen magyar humanizmusról, az európai nagyságú, magyar művészek: Hubay, Bartók, Környék Dohnányi, Fédrák, hogy vitszhangját keltsék a magyar nemzeti lélek emberi nagyságának: oh, itt még nem várja őket zöld sziget, az emberi megértés békeszigete. Süket tenger föd itt mindent: a sovinizmus komor sötét áradata. A Magyar Vöröskereszt humánus közeledése magában talán nem is volt érdem, csak emberi kötelesség. Mégis igazán büszke tetté válik abban a pillanatban ,amikor látjuk, hogy ez a nemes magyar gesztus a prágai elutasításinál erkölcsileg százszor magasabban áll, száz- szar európaibb, százszor keresztényibb. Emberibb. S ilyenkor olyan büszke érzés magyarnak lenni. öt miniszter vett résit. i költségvetési bis©tteá@ élieii ülésén Malypetr és a rendőráilam — Doláissky a lapelkobzások csökkenéséről — A Siáromszoros miniszterek és fizetéseik * Prága, szeptember 25. A költségvetési bizottság nap-nap mellett késő éjszakáig ülésezik- Tegnap is éjjel fél'kettőig tartott a bizottsági ülés. Novak és Becska minisztereken kívül fölszólaltak Mar- kovics, Malypetr és Dolánsky miniszterek is. M a r k o v i c s az unifikációs minisztérium munkájának haladásáról tett jelentést, amit azzal lehetett elérni, hogy sokkal több embert alkalmaznak, akik a magyar törvényeket ismerik, mint a múltban. Malypetr belügyminiszter a közigazgatás pártatlanságát hangoztatta. Ha egy államnak — mondotta — csendőrsége és rendőrsége van, azért még nem lehet azt állítani róla, hogy rendőrállam. Dolánsky igazságügy miniszter a mentelmi jog gyakorlásáról beszélt, majd a lapelkobzásokra vonatkozó statisztikát ismertette, amelyből kiviláglik, hogy inig 1924 január 1-től augusztus 31-ig 1260 elkobzás történt, addig ezidén csak 472, vagyis alig 37 százaléka a tavalyinak. A bizottság ezután a költségvetés negyedik csoportját (kíilügy-, posta-, vasút-, földmivelés-, közmunkaügyi minisztériumok és a pénzügyi törvény) kezdte tárgyalni. Butival, Cerny és Rybar előadók után fölszólalt Windirsch (német agrárius) és kijelentette, hogy a posta, vasút és közélelmezés háromfejü hidra lett egy miniszter vezetésével. Fölvilágositást kér arról, hogy miképpen számolják el a miniszteri fizetéseket. P a t z e 1 (német nemz. szocialista) azt kívánta, hogy a külügyminiszter, vagy annak helyettese tegyen jelentést a berlini demars- ról- Ezután még Bórák (cseh iparospárti) és Schweichhart (német szociáldemokrata) beszélt. Félkettőkor félbeszakították az ülést, amelyet ma reggel 9 órakor folytattak. Ma délelőtt a.költségvetési bizottság ülésén Beutel német szociáldemokrata képviselő a közmunkaügyi minisztérium költségvetéséről azt állította, hogy az egy rejtély. Schweichhart szociáldemokrata képviselő beszéde után- félbeszakították az ülést s azt a késő délutáni órákban folytatják. az élén Ady áll és a maiak, ahová én is tartozom. A maiak közül legtöbbre becsülöm Móricz Zsigmondot, aki őstehetség és sokkal magyarabb minden előbbinél. A költők közül Tóth Árpádot, Kosztolányi Dezsőt és Juhász Gyulát szeretem. A mai magyar irodalom legelső a világon. Dráma nincsen, de igy van ez mindenütt, Ibsen óta nem volt drámairó. A drámairás ma egy iparág, amely különösen hazánkban fejlett. Nincsen barátja Szabó Dezsőnek, azt hiszi, hogy mindenkinek ellenszenves, az emberekkel nem törődik, csak azokra haragszik, akik nem értik meg az ő művészetét Egyetlen szórakozása a mozi és az olvasás, de csak természettudományi müvekéi; olvas és rajong a Zoro és Huru filmekért amelyek Írásra serkentik őtKinn már sötétedni kezd, a közeli temp> lom kedves hangú harangja megszólal és Szabó Dezső indul a moziba, Budára, ahol tetszik neki minden, de legfőképpen a közönség, amely nem a nagyzoló és „flörtölő41 Pest, hanem a csendes és polgárias Buda. s. n. \ ruszin nyelv a siraloiiiltázftan A beregszászi magyar gimnázium a cseh centralista törekvések középpontjában Amikor a jotiosifóü vádolnak jogioszlással... Sroöár, Hrusovsky és Dérer sürgős interpellációja a magyarországi kisebbség „elnyomatás ár 61“ Prága, szeptember 25. A farkasnak a bárányba való belékötése meséjét ismétli meg Srobár Lőrinc, Hru- sovsky Igor és Dérer Iván, amikor az itteni erőszakpoliíika motiválása végett beleköt — Magyarországba. A demokrácia három szlo- vensz'kói elhivatottja a megrendeltség ismérveit magán viselő sürgős interpellációt nyújtott be a külügyminiszterhez a magyarországi szlovák kisebbségek — elnyomatásáról. Az interpelláció szerint a trianoni szerződés egy negyedmillió szlovákot (!) hagyott Magyarországon. Magyarország pedig — mondják — nem tartja be a trianoni békeszerződés VI. fejezetének a nemzeti kisebbségek védelméről szóló szakaszait és céltudatosan elnyomja a nem magyar nemzetiségeket. Hivatkoznak arra, hogy Békéscsabán harmincezer szlovák él és egyetlen szlovák iskolájuk nincs. A magyar kormány az állami .alapítványokból semmit nem szentel a, szlovák kisebbségek kulturális szükségleteire, sőt erőszakkal lehetetlenné teszi, hogy a szlovákok békeszerződések által biztosított jogaikat gyakorolhassák. Kérdezik a külügyminisztert, hogy van-e tudomása erről s mit szándékozik tenni a magyarországi szlovák kisebbség védelme érdekében és hajlandó e végül, mini a népszövetségi tanács tagja, fölhívni a népszövetséget, hogy kényszerítse Magyarországot a nemzetközi kötelezettségek teljesítésére. Van még humor a politikában. A szlo- venszkóí magyar kultúra főhóhérja, a magyar iskolák elnacionalizálója, a magyar kisebbség elnyomatásának inaugurálója, Srobár Lőrinc eiőbujt rózsahegyi medveodujá- ból és még ő meri a nemzeti elnyomatás vádját a szájára venni mások ellen. Vásárban látni hasonló jeleneteket, amikor a bűnös a sértettet vádolja meg a bűnnel. A csődület persze a sértettre támad, a valódi bűnös pedig közben odébb áll. így akarja elterelni a szlovenszkói három fölkent, centralista politikus a világ figyelmét koholt vádakkal azokról az orditó igazságtalanságokról, amelyeket ők maguk követnek el az itteni magyarsággal szemben. A saját bűneiket akarják a kisebbségekkel szemben tartozó j kötelességeit becsületesen teljesítő magyar I kormányra kenni. Sekszpiri humor. „A magyar irodalom a legelső a világon*1 — mondja is# „Segítség*1 chuii uj regényében 300 magyar arc vonul föl — Háromkötetes müve nagyobb lesz az „Elsodort faiu“-náí is — Hogy ősz íályozza a nagy író a magyar irodalmat? Budapest, szeptember 25. (A P. M. H- tudósítójától.) A csendes és romantikus Buda legszebb és legfesíőibb részén, a Fillér-utcában lakik Szabó Dezső, a népszerű költő, aki néhány hónapi olaszországi tartózkodás után Szegeden keresztül most visszatért Budapestre. Vasrács veszi körül az újonnan épített villát, amelynek kapuját csak hosszú csöngetésre nyitja föl a házmester. Szívesen invitál be lakásába az író, kinyitja az ablakokat, ahonnan lenézi Pestet. Hónapokig nem jár odaát. Olaszországról nem szívesen beszél. Amikor elment, azt hitte, hogy fáradt lelkének a szép olasz ég hoz megenyhtilési, de a temperamentuma nem tudott hozzászelidü'lni az olasz tengerpartok nyugalmához. — Nem ország az — mondja —, ahol még a király is, ha elvégezte a kihallgatást, borravalót kér. Megkérem az írót, hogy mondjon valamit legújabban megirt regényéről, a „Segítség"-™! Csodálkozva hallgatja szavaimat és igy felel: — igazán csoda, hogy ez is megtörténik. Eddig az Írónak Js az volt a sorsa, mint a szülő asszonynak. Ha egy asszony gyermeket szült, akkor megkérdezték a professzort, a madamot, mindenkit, csak éppen az asszonyt nem, pedig talán ő tudott volna legjobban fölvilágo- sitást adni. Így volt ez az Írókkal is. Napi tíz órát dolgozik a regényén, melyről emelt hangon beszél, mintha most is a tanári katedrán ülne és magyarázná a magyar irodalmat.-- Visszajöttem — kezdi Szabó'Dezső —, inért itt a legjobb. Felségesen érzem magam és friss erővel tudok dolgozni. A „Segítség11 három kötetből álló regény lesz. amelyben a magyar talentum elha- gyatotíságáf írom meg. Két főszereplő van, az egyik egy lírai költő, aki nem tud boldogulni és öngyilkos lesz, a másik főszereplő egy szobrászművész, aki börtönbe kerül, majd kiszabadul és Franciaországba kerül, ahol hamarosan meghal. Mintegy háromszáz arc vonul végig a regényen, amelyben igyekeztem megfesteni a mai Magyarország szellemi társadalmát, ami nem téveszthető össze a szellemes társasággal. — A regény terjedelmesebb, mint az Elsodort falu, menete nem olyan gyors, a legfőbb újítása az, hogy nyelvezete a lehető legegyszerűbb, nehogy minden hülye az „úgynevezett" stílusomon ütközzék meg, vagyis ne mindig az erdőt lássák, hanem a fát is. Két évvel ezelőtt játszódik le a cselekmény. A Segitség-gel egyidőben jelenik meg a „Tenger és temető" elírni novelláskötetem is, amelyet Olaszországban irtaniA közeljövőben megtartandó előadásáról a következőket mondja: — Megmagyarázom a közönségnek, hogy mi a mai irodalom bacHluSa és Vázolom azokat: a föltételeket, amelyek a mostani elnyomott, Ínséges és céltudatosan hátraszoritott magyar irodalmat uj lendülethez segíthetik. A mai magyar irodalmat 3 csoportra választom cl: 1. a tegnapelőttiok, akiknek II cr- ezeg Ferenc a vezérük; 2. a tegnapiaknak Ungvár, szeptember 25. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A prágai centralista politika a ruszin nyelv kiszorításával és a cseh nyelv minél intenzivebb bevezetésével már kezdettől fogva kísérlet ezik. Sikerült is annyira vinnie, hogy a ruszinszkói őslakosság nem szláv elemei között az a nézet alakult ki, hogy a ruszin nyelv tanulása csak hátrányára válik a tanuló ifjúságnak, mivel felsőbb fokon e nyelvvel nem boldogulhat. Ez a nézet járult hozzá ahhoz, hogy az ungvári ruszin gimnázium mellett már cseh gimnázium is nyílt és az őslakosság egy kis rétegének kérésére már cseh tannyelvű kereskedelmi iskola is van. A ruszin nyelv kiszorítására irányuló akció most odáig merészkedett, hogy a beregszászi magyar gimnáziumban a ruszin nyelv tanítását, mint kötelező tantárgyat megszüntette, mig a cseh nyelv tanulása továbbra is kötelező marad. A tanuló ifjúság szempontjából a ruszin nyelvnek, mint Podkarpatska Rus hivatalos nyelvének ez a lefokozása nagy könnyebbséget jelent, mert megszabadul a cillikával való bajlódástól és nem lesz kitéve annak, hogy az egyébként jeles tanuló a ruszin nyelvben váló gyengesége miatt elbukjék. Politikai körökben azonban ezt a fokozatos akciót aggódással kisérik, mivel ebből is azt tapasztalják, hogy a prágai kormány — dacára igen nehéz helyzetének — még mindig a nemzeti állam utópiájával foglalkozik és a centralizáció híve. Ha Ruszinszkó autonómiájának kiépítéséről van szó, ez a kiépítés semmiesetre sem haladhat ezen az utón. A magyar ellenzéki pártok mindg a ruszinszkói autonómia álláspontján voltak és az autonómiáért való harcot ezután sem adják fel, bár a ruszin nyelv térhódításának mesterséges visszaszorításában a magyar tanulóifjúságra vonatkozó némi kedvezést látnak. Megkérdeztünk erre vonatkozólag egy ismert ruszin politikust, aki röviden csak azzal jellemezte az esetet, hogy ez is a ruszin és magyar nemzet egymástól való szeparálására irányul, hogy úgy a magára hagyatott ruszinnal, mint a kisebbségben maradt magyarsággal a prágai kormány annál kön n y eb'b en elb ánh as so n. Messzemenő következtetéseket vonhatunk le különben abból is, hogy a beregszászi gimnáziumban a francia és német nyelv között szabad választást engedtek a tanuló ifjúságnak. A szavazás eredménye a német nyelvnek kedvezett s igy a francia nyelv mint rendes tantárgy kibukott a beregszászi gimnáziumból. pOOGOOGOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOO 0 n I ! mindenféle fajtában vadász-, O 0 k’nnmrnim m? *Port- ás önvédelemre, villa- Q 0 rHi VVíü KlirS mint összes kellékek első- Q Q I Ilii 9 wvl UllUl rendű kivitelben szavatosság 0 5 mellett Q G difi fii olcsóbban, q q III I QSmint máshol Q 0 III n ‘"íIIcsaklsaróKt Q q AU |ü US közismert q 0 szuküzletbon ő | B’rúga El., Votliíhova 48. vásáromul. S $ Kedvező foltótelek mellett kicserélünk kilőtt G § fegyvereket újukra. S § NaSw HCnefi írleiUiiéH KC 1.— GGOGOGOGQGGQQGGOOOOGOOOOOOOGGOQsj
