Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-03 / 198. (941.) szám
Csütörtök, s5XH>íembef 3. SfrtírwM(’'wx7{foI& az elnyomó hatalom, hanem részben maga a magyar nép egyes osztályai és személyei az odoai. Mert önös érdekből sokszor meghunyászkodnak. Már peokg — úgymond — ha magyar vagy, állj dacosan és meg no hajolj. Teljesítsd állampolgári kötelességedet, de egyetlen jogodról önként le ne mondj. Mert abban a percben, hacsak egy jogodról is lemondasz- a hatalom a többitől is megfoszt. óriási Ieleksediéssel fogadta a gyűlés a helyettes főtitkár azon bejelentését; hogy a keresztényszocialista párt Szüllő Géza személyében olyan elnököt választott, aki a nemzeti kisebbségek jogaiért vívott küzdelmével az egész világgal megismertette ne* 'rét. A gyűlést Janis-ek János cétényi polgár zárta be azon ünnepélyes nyilatkozatával, hogy a cétényiek ragaszkodnak a párt egységéhez, melyet az újonnan megválasztott elnök személye képvisel. Englis madóreformról Pozsony, szeptember 2. Englis dr- volt pénzügyminiszter a minisztérium épületében előadást tartott az adóreform szükségességéről. Englisht Stodola Kornél képviselő üdvözölte s vázlatosan ecsetelte Szlovenszkó adópanaszait. Englis azt fejtegette előadásában, hogy most nem a jelenlegi adórendszer megváltoztatására törekszik a kormány, hanem az adóterhek csökkentésére. Az adókat különösen a pótadók teszik elviselhetetlenné. Nagy nehézségeket okoznak a forgalmi és szénadók is. A J köztársaság helyzete megkívánja, hogy az • adóreformot még a jelenlegi parlament hajtsa : végre. Nem budijuk ugyanis — mondta Eng- j Iis —, hogy mit hoznak a választások és mi j fesz gazdasági termékeink sorsa. Mindezt ; nem szabad védtelenül hagyni a bizonytalan politikai harcban. A megoldásra ez lenne a - legszerencsésebb mód, mert a gazdasági vál- ] iság elhárításával csökkenne a pénzügyi vál- - ság is, amely összefüggésben van a politikai , válsággal és könnyen államválságot idézhet < elő- : A vatihűn sarohHaszoriloifa lenest A vatikáni félhivataüos megdönti Benes védekezését — Nem járt a Vatikánban és nem terjesztett elő jegyzékjavaslatot Prága, szeptember 2. •A csehszlovák külügyminisztérium hivatalos válaszára, az ,,Qsservatore Romano“ újabban a következőket állapítja meg: A csehszlovák külügyminisztérium Benesnek azon állításához, hogy a Vatikánban volt miután ezt az Osservatőire Domano megcá* folta, semmi megjegyzést nem tesz. A külügyminisztérium tehát elismeri, hogy Benes nem volt a Vatikánban, ellentétben azzal, amit a miíi'szter a nyils vánosság előtt áhított. A minisztérium valónak fogadja el azt amit a lap állított, hogy tud i illik Mis gr. Bor- gondini hosszabb ideig tárgyalt a külüigymi* raszterrel egyéb dolgokról és csak a legvégén beszélt Húsz Jánosról- Tehát amig Benes miniszter előzőleg azt irta; hogy hosszabb ideig tanácskozott a Vatikánban a Huszuinne- péiyről, most csak arra szorítkozik, hogy hosszabb ideig beszélt egyházi kérdésekről és a Húsz-ünnepélyről is. Különben természetes is, hogy a ftusz*ünnepé?y- röl nagyobb megbeszélések nem hihettek, mert MSgr. Borgodini határozottan kijelentette, hogy a ííusz-nap ünneppé való deklarálását a Szentszék messzemenő és súlyos következményekkel járó tény* nek fogja minősíteni. A külügyminisztérium jól teszi- hogy polémiába nem bocsátkozik afölött, hogy ez tárgyalás volt-e, vagy sem. A való tényállás azonban az volt,, amit mi állítunk, írja a ró* mai lap és pedig: nem helytálló, hogy Benes dr. 1924 decemberében a Vatikánba jött és ott hosszabb ideig tárgyalt és javaslatokat terjesztett elő, amellyel el akarta hárítani a konfliktust. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy Benes dr. ebben az irányban is feledékenynek muatkozik, éppen úgy; mint amikor azt állította, hogy a Vatikánban járt. Az említett beszélgetés alkalmával, amelynél néhány szó esett a Húsz-ünnepély* ről is, Msgr. Borgondininak sem írásbeli, sem szóbeli jegyzékjavaslatot nem terjesztettek elő. Köii^aisatáil komédia ©sir miliiés üzlet körül Mi minden történik az ungvári „Doinov" házépítő szövetkezet érdekében? | -f“ Sérvben szenvedők ■#> | o Egyetlen biztos védelmet nyúlt a lágyék, w t? here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete- M v sitett rugónélkiili sérvkötőnk, mely éjjel Is B 2 hordható Mindenféle bandázs operáció IS S után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- 6 $ désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- o § nell has-, hát- és meilmelegitő £ g „By»«a‘‘kteerMz Bra»va,DüiM-a. 51. § g Árjegyzék ingyen § A vidéki felek még aznap elintéztetnek a Ungvár, szeptember 2. (Rusz ta szk ói szerkesztőségünktől.) A P. M. H. foglalkozott már Hrbek ungvári erdő- tanácsosnak, mint Ruszinszkó fővárosa ideiglenes vezetőjének azzal az akciójával, mélynek során az ungvári vásárteret a „Do- mov“ hiázépitő szövetkezet kezébe próbálta átjátszaniEz a milliós üzletnek Ígérkező parcellázási akció közigazgatási vonatkozásaiban kezd túlnőni a helyi aktualitás korlátáin, amennyiben a „Domov“ szövetkezet tagjai ezt az állami tisztviselők ügyévé léptették elő. Ismeretes, hogy a városházát nagy részében elcsehesitő Hrbek, mint a város jogi ügyeinek ideiglenes vezetője, a városi főszámvevői székbe az állami tisztviselők vagyonos,itásiára alakult „Domov" házépítő szövetkezet helyettes igazgatóját, Jeffremov Szergejt ültette, aki lapunk cikkeinek hatása alatt a „Domov“-ná!l viselt tisztségéről később lemondott ugyan, de addig az ungvári vásártérnek a „Domov" kezére való átjátszásában tevékeny részt vett. Bizonyos, hogy az ungvári vásártér a város legértékesebb ingatta,inak egyike, amelyre méltán vethette ki hátlóját a „Domov" házépítő szövetkezet. Az érdekeltek merészsége azonban odáig ment, hogy minden törvényes előírást mellőzve, a legnagyobb elbizakodottsággal, egészen rövid utón intézték el ezt a nagyjelentőségű ügyet. Az elintézés módja pedig az volt, hogy a látszat kedvéért ankétot hívtak egybe, melyre egy pár őslakost is meghívtak, hogy íelelösségre- vonás esetén majd ezekkel is takarózhassanak és ezen az ankéton Milantz közárunkaügyi referens „szakszerű" véleménye és ajánlata alapján kimondották a vásártérnek a Kapós- utcai Domov-féle telkekkel való ^cserélését, illetve a „Domov" részére való átengedését. Hrbekék ezzel az aktussal az ügyet a maguk részéről annyira befejezettnek vették, hogy Jeffremov Szergej városi főszámvevő felhívást bocsátott ki a „Domov" tagjaihoz, hogy a szövetkezet részére biztosított vásártéri telkekre — a már előre elkészített és mellékelt tervek alapján — jegyezzenek ellő. Az előjegyzések — Hrbek minden eáio* laía ellenére — az ungvári városházán megtörténtek és az eiőjegyzők bizonyos előjegyzési dij, vagy illeték cimén a városi pérztárba némi összeget be is fizettek. így lépett elő az ungvári városi pénztár a ,,Domov" házépítő szövetkezet hivatalos szervévé, ami már magában véve is köz* igazgatási unikum. A bomba azonban mégis lecsapott. Hire jött ugynis, hogy ezt a háziasán kötött milliós üzletet a zsupanátus nem hagyhatja jóvá, mivel ennek végrehajtásában az erre vo* naí'kozó törvények és rendeletek kijátszását látja; a főváros vagyonának ilyetén való elkótyavetyélését pedig, felelőssége tudatában nem támogathatja. Nagy zaj támadt erre a cseh berkekben A I<- Hlasy dörgedelmes cikkben támadt neki a zsupanátusnak, melyben „ többek kö* zött a következőket írja: — A zsupanátus úgy viselkedik, mintha nem is tartoznék a köztársasághoz, nem „eárt van, hogy az ügyeket elintézze, hanem, hogy megmutassa, mekkora a hatalmaA lap szerint: a zsupáni hivatal a Ru- szinszkói Magyar Hírlap érveivel dolgozik akik azért akarják elgáncsolni a ,,Domov" akcióját, hogy az állami tisztviselők helyzetét megnehezítsék. Mialatt ez a támadás a cseh tisztviselők lapjában megjelent, a középitkezési ügyeknek legfőbb és teljhatalmú intézője és egyben a „Domov“ házépítő szövetkezet igazgatója, Milantz. mint a közmunkaügyi minisztériumnak a ruszinszkói kormányzóság egyik szerveként működő referense, valóságos deputációnak nevezhető látogatást tett a „Domov" tagjaival az ungi zsupánnál, kérve őt, hogy a házikezelés* ben oly szépen megcsinált ingatlancserét, holmi törvényes formák hiányár való hivatkozással ne semmisítse meg, hanem hagyja jóvá a fővárosi „kormány™ biztos" erre vonatkozó készitemdő ha* tározatát. Nem tudjuk milyen hatást tett a zsupánra Milán tznak; mint közmunkaügyi referens* nek s egyszemélyiben a „Domov" szövetkezet igazgatójának ez a deputációzása, arra azon bán már eleve elkészültünk, hov-r c közigazgatási jkomédiának nevezhető üg^ végére a kormánybiztos , a határozat elkészítésével odateszi a pontot. A határozat ilyenformán elkészül, az cseh és ruszin nyelven, (hogy az őslakosság ne értse meg) a hirdetőtáblára kerül, (melyet soha senki meg nem néz) a törvényes határ* idő lejárta után pedig felterjeszti a zsupánhoz j amely ha: jóváhagyja, törvénytelenül jár el, ele $z'c vességet tesz vele az állami tisztviselőknek; ha azonban megsemmisíti, megharagszik rá Milantz közmunkaügyi referens, úgyis, mint a „Domov" igazgatója, de megharagszanak rá a cseh tisztviselők is, amiért potom pénzen való vagyonoso- désnknak gátat vetettE kétféleképpen végződhető milliós üzletektől visel ős iigy közigazgatási komédiájának .végét mindenki a legnagyobb érdeklődéssel várja. — (Dán-siami barátkozás.) Kópén ágából jelentik: A dán külügyminiszter és a siami ügyvivő a mai napon szerződést írtak alá. amely a két állam barátságos viszonyára, a kereskedelemre és a hajó-közlekedésre vonatkozik. A szerződés a legtöbb kedvezmény elvén épül fellegalább is annak mondják. Sőt csak ezt mondják irodalomnak. Pedig az első az irodalom, a második Irodalmi élet. Ne tessék félreérteni, nem elitélésül mondom ezt- Ha már benne vagyunk a kultúráiét zűrzavarában, akkor erre az irodalmi életre van szükség, üzletestül, mindenestül, mert a mi életünknek ez a képe, minden mellékize mellett is ez az igazi lelki táplálék; a másik* hoz csak úgy menekülünk ózont szippantani mint a gyárban, hivatalban, üzletben robotoló ember fájramt után a zöldbe. Sőt az irodalom ;,berkeiben" — (ez egyszer talán ta* Iái ez a különben ecsépelt frázis) — is gondoskodtak ilyen „zöld“-rőb müerdőről, mond* juk sétaterekről, müjuhász irodalomról, a ,/Simongáti lányokéról s társairól s ebbe is többen rándulnak ki, mint amoda, a vadont csak a turista keresi föl- A nagy, természetes tisztaság megfekszi a „kulturember" tüdejét a tiszta forrásvíznél többre becsüli a szóda* vizet; vagy a spricceld. 4. §. melyben Simplex kifejti egy ügy ü nézetét a hivatásos és dilettáns írókról szlovenszkói vonatkozásban. A szlovenszkói magyar irodalom egyik sokat vitatott problémája a ,,hivatásos" és „deilettáns" szempontból való osztályozása az íróknak. Sok vér (pardon, tinta) folyt el abban a 'késhegyik (pardon, tollhegyig) menő vitá* bán, ki a dilettáns iró- ki a hivatásos;van-e joga dilettáns írónak Írni, vagy tiizzeüvassal le kell őket taszigálni a Parnasszusról? Én azt hiszem, meddő a vita, akik erre tintát, papirost pazaroltak, szalmát csépeltekMert: pro primo; hol lehet megvonni a határt a hivatásos és dilettáns irók közt? Mi- lyen szempontból lehet őket karámba terelni? Véssük szempontnak azt, hogy á hiva* tásos iró abból él, hogy ír? Jó Isten! Akkor Szlovén-szkon egyáltalában nincs hivatásos író, mert az irói hivatásból itt ugyan senki csak száraz kenyeret se tudna keresni, nemhogy megélni, ami az íróra nézve legalább is elfogadható kulturéletet jelent. Az irók 99-9 százaléka másutt keresi a kenyerét, az írásból; csak reméli; hogy valamikor meg fog tudni élni. A legkedvezőbb helyzet az, ha az iró rokonfoglalkozást, üz hivatássze.rüleg, ha újságíró. Ez a legkedvezőbb az irói gyakorlat szempontjából, de egyúttal a legveszedel* mesebb az irodalom szempontjából. Az újságírás az irodalom legnagyobb ellensége éppen a látszólagos rokonság miatt. Minden ember lehetőleg utálja a mesterségét. Ritka az a gyermek, aki apja hivatását követi, mert az apja egész életén mást se tesz, mint szid* ja a foglalkozását- Ez így van kérem szépen Horatius óta, ,,ut nerno quam sibi so-rtem sen ratio dederit, sen sors obiecerit illa contentus vivat. Temészetükben van a változatosság vágya s aki egész nap, vagv egész éjjel a r ed akció asztalánál körmeit, odahaza is nekifogjon körmölni? Én azt hiszem, sok valódi tehetség folyt el az újságírás rosszul bőrö* zött vízvezeték csapján, mely éjjebnappa! folyik. Ha meg olyan dús valakinek a vénája; hogy jut is, marad is, ott a másik vesz-e* delem, hogy az újságírói könnyű, felületes napszámos munka megrontja az iró írását Olyan lehet az, mintha egy hegedűművész egész nap fűrészelni lenne kérn i len. Ide- oda, oda, ide, — hasonló a mozgás; de a hegedűművészből sohasem lesz jó asztalos; mert sajnálja a kezét s viszont a vonó ide3 ódájához elnehezüi a keze- A fosztnin hegedülni fog, a hegedűn fűrészein.. Az írás után való megélés tehát nem kritériuma a sorozásnak. És ha már itt vagyunk a sorozásnál, — a másik szempont talán a „tauglich" és „utauglich" lehetne. Aki jót, értékeset ir, önálló utakon jár- az író, aki rosz- szat ir; sablnost, aki epigon- az dilettáns. Helyben vagyunk, csak talán a ,/hivatásos" és „dilettáns" elnevezés nem fedi a fo* gaknat tökéletesen- de hisz ez lenne a legkisebb baj- nagyon sok divatos kifejezés és ma közszájon, amelynek egészen más a ruhája, mint amit akar- A mai nyelvhasználat olyan mint a maszkabál, az „éj királynője" talán gépiróki'sasszony és az ,,ördög" talán soffőr civilben. Csak az a baj, hogy azok, akik ezt az osztályozást forszirrozák, a hivatásos címet és jelegeit szívesen megadják a divatos irodalmi irány dilettánsainak, mig a régi irány epigonjairól szeretnék levitatni talán a ke* resztvizet is. Azoknak szabad belekontár- kodni az irodalomba, ezeknek a fejét követelik, ha tollat mernek venni a kezükbe. Ad voeeim divat. Hát ilyen is van az iro* dalomban? De mennyire van! Valamikor divat volt a jounghi temetőhangulat, a wertheri szentiimentalizmus, aztán divat lett a lobogós gatyáju szaiíonbetyárság, divatba tudták hozni az árnyékszéket is mindenestül (Blumauer) s egész nagy költők (Bürgén- Csokonai) is hódoltak ennek a divatnak. Ma divat kese* rüszájunak lenni- Mintha mindenkinek epe- ömlése lenne. Szó, ami szó, ma nem valami krumpheukor az élet, de muszáj azért föltétlenül gyűlölni az életet, ahelyett, hogy vi* gasztalni s javítani igyekezzünk; felmutogatni azt a kevés örömet, ami mégis csak akad benne, mint a törekben is akad tiszta szem? Az „édesszájú dilettánsok" ezt akarják, a „ke- serüszájuak" együtt jajgatnak a jajgatókkal- Az igazi iró átérzi a jajgatás okát- az Életet az utánzóik velük üvöitenek. A láncra kötött kutya is vonít, meg a szabadon járó is a hold* világra. Az egyik azért, mert baja van, a ■másik passzióból- vagy maga se tagja miért Azt mondják a kutya*psiohiáterek, hogy azért, mert a kutyának legfontosabb érzékszerve az orra s felfoghatatlan neki, hogy lát valamit, aminek nem érzi szagát. Nem tudom igaz-e, nem mondta még meg egy kutya sem. miért teszi, mtat ahogy egy keserüszáju di* lettáns se vallotta be eddig, hogy mért fáj neki a — más feje. Mert a keserüszáju dilet. tánsoknak legalább is 80 százaléka zsurfiuk- ból és elkényeztetett „tárasadalmi" leányokból telük ki, akik legfeljebb unják az életet nem fájlalják,' de viszont van pénzük megvenni az uj Írásokat is, az édes szájú dilettánsok ugyanilyen arányszámának meg igazán oka lehetne siránkozni, mert templomegerek, de nem jutnak más könyvhöz, mint ahhoz, amit a nagyapa rendelt részletfizetésre jobb időben- Diszkötésben. Kiirtani a dilettantizmust! Ez ma a jel* szó- De, — valamikor a legnagyobb iró is dilettáns volt. A Werther után igazán senki sem tudta volna megjósolni, hogy az írója valamikor a Faustot is meg fogja Írni. S mi lett volna, ha akkor is ilyen dilettáns irtó tendencia lett volna s Goethét eltiltották volna az Írástól? Aki dilletáns, nem nagyon kell a torkára venni a tollat, ha be$orozód1’k a filisz- ter életbe, magától is abbahagyja az írást csak aki elhivatott, az olyan javíthatatlan hogy ir, ha nem kell senkinek is az írása. \ (Folytatása következik.)
