Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-23 / 215. (958.) szám

Szerda, szeptember 23. A szenAlos illése A szenátus mai ülése egynegyedötkor Kezdődött meg Donát elnökláse mellett. Vita nélkül elfogadták a Dániával kötött keres­kedelmi szerződést, valamint a Franciaor­szággal 1923-ban kötött kereskedelmi szerző­dés kiegészítő jegyzőkönyvét, majd második olvasásban a külföldi képviseletek illetékei­ről szóló javaslatot. Matuscsák és Bognár kommunista szenátorokat a mentelmi bizott­ság javaslatára kiadták. A következő ülés szeptember 30-án lesz délután 4 órakor. «*<>«>■? <»«•<>♦♦♦♦«<>❖* ♦oo;-'* Az első tolvaj, aki vizei lopott Budapest, szeptember 22. Az élet minden fantáziát lefőz. Senkinek sem jutott volna eszébe, hogy valaha is bíró­ság elé kerüljön egy tolvaj, aki vizet lopott. A büntető törvénykönyv megalkotásánál sem gondoltak arra, hogy a viz eltulajdonítható legyen és elefeljtettek rá paragrafust találni. Dudás Péter napszámos nevéhez fűződik az első vizlopási per. A budapesti vízmüvek igazgatósága az ősszel rájött, hogy a külvárosban egy elha­gyott telepen, amelyen egy kis viskó áll, Du­dás Péter napszámos a vízvezetéki főcsőből 12 évig használta a vizet egy összekötő cső se­gítségével, melyet Dudás 1912-ben vezetett be. Dudás akkoriban 600 korona és három malac jutalom ellenében a vízmű munká­saival csövet vezetett a Hajcsár-uti fő­csőbe. Az érdekes tárgyalást most tartották meg. Dudás azzal védekezett, hogy a telepen disznókat hizlalt s mióta a vízvezetéket elzár­ták, disznói megdöglöttek. Az érdekes pörben még nem hozhattak Ítéletet, mivel uj tanuk beidézése vált szüksé­gessé. Dudás a csövek bevezetését állítólag j, telep tulajdonosnőjének parancsából végezte, Az ügyész felszólalásában kifejtette, hogy ez az első eset, hogy valakit vizlopásért kell megvádolni. Felfogása szerint azonban a víz idegen ingóság s annak eltulajdonítása lopásnak mi­nősítendő­Csefisilováhla elszakad ikertestvérétől London, szeptember 22. A Daily Tele- graph Benesnek a német kormánynál! tett kezdeményező lépéséről elismeréssel emléke­zik meg. A Times berlini levelezője rámutat arra, hogy az angol sajtó nem disztingvál he­lyesen, amikor Csehszlovákia és Lengyelor­szág egymáshoz való viszonyát úgy állítja be, mintha ezek ikrek lennének, ha a keleti határ kérdéséről van sző. A két ország érde­kei ebben a pontban is merőben különbö­zőek. Csehszlovákia és Németország között nem merül fel határviszály s nem is merül­het fel vitás kérdés mindaddig, mig Ausztria csatlakozásának ügye nem válik a gyakor­lati politika kérdésévé. ujuaaoroü'ni ...... vágja a z idegemet. Katalin, ez a muzsika meg­őrjít. Mit akar? Mitől fél? Engem nem teremtett hűségre az isten, de ez a muzsika erősebb nálam. Ostorral nem verheti olyan szelid-engeaelm r,:e a kutyát, mint amilyen tehetetlenné ver engem ez a muzsika. Katalin, nrcs a világon hűtlenebb kutya, mint én vagyok, de hűségesebb, ha bánni tudsz velem. Katalin arcáról leolvadt a sápadtság. Füsty nyakára kulcsolta a kezeit. Emberfölötti erő volt most bennök. A konok férfifej engedelmesen a leány fölé hajolt. Szinte perzselte a lehelet, amint a lány suttogni kezdett: Hát jól van, András. Beledobom a lelke- met a tiédbe és ott marad a végtelenségig, élő­nek, amíg szeretsz és ha megcsalsz: halottnak, mozdulatlan halottnak a fenekén. De mikor más­sal legboldogabb leszel, sírni fogok a mélységben olyan sírással, mint a vihar és az álomhajóid 'isz- sze fognak zúzódni és el fognak merülni és a lel­ked kóvályogni fog iránytalan hullámokon, amíg elnyeli a nagy semmi. Füsty megborzadt. Katalin folytatta: — Minket eljegyzett a muzsika, ne felejtsd el András. A muzsika volt a mi eskünk, felbont- hatatlanabb, mint emberszó. Nem foglak meglesni, de ha te egyszer el fogsz hallgatni, ha onnan, a te házadból nem repülnek már ide a muzsikáló tüzek, akkor tudni fogom, hogy megcsaltál és ak­kor kiszabadítom ebből a zongorából az én daloló tüzeimet és azok égetni fognak és kiszabadítom a havasvállu, fehértestíi vágytündéreket, reád eresztem őket és te tobzódásaidban clepedsz, el­száradsz és a csó'ktcngerbcn csókra vágyva el­pusztulsz. * Hónapokig párázott az ölelkező muzsika, TöröKorszűg itáöoros elORészQlefekef lesz Behívták a tartalékot — A Dardanellák elzárására készülnek Szófia, szeptember 22. A MosszuÜ-kérdés miatt hiiieteííen izgalom uralkodik Török­országban. A tartalékos évjáratokat behívták. Mindenki a közelgő háború lehetőségétől tart. A Dardanellák elzárása minden pillanatban várható. az engedmények legvégső határáig. Török­ország ellenségei vegyék tekintetbe, hogy a török nép gondolkodása megváltozott s tel­jes joggal követel, hogy egyenrangú félnek tekintsék. Tizenöt évre Ítéltek egy gyermekgyilkos apát Aki csecsemőjének szájába lugköoldatot öntött — A komáromi esküdtszék ítélete Komárom, szeptember 22. (Saját tudósítónktól.) A komáromi es­küdtszék előtt gyermekgyilkosság bűntetté­vel terhelten állt ma Korzorin Károly hu- szonnégyéves óbarsi szlovák legény, akinek a lelkét bestiális gyilkosság terheli. Korzorin Károly a szomszédos községbe, Garamszöllősre. átjárogatott kedveséhez és a viszonynak ez év április havában látható következményei lettek. A viszony ezután sem szűnt meg a legény és a leány között; május hó elején ismét találkoztak és a leány­anya azt kérdezte a legénytől, hogy a kis újszülött fiúról hogyan szándékozik gondos­kodni? Május 9-én ismét átment a leányhoz Garamszöllősre Korzorin és egy üvegben lugköoldatot vitt magával. Este 11 óra után, amikor a leány elálmosodott, egy ellenőrizet­len pillanatban az apa egyhónapos kis csecsemőjének szájába öntötte a lugköoldatot, erre a kis gyermek nagy sírásba tört ki, mire az anya is fölébredt és látta, hogy mi tör­tént, de nem árult él semmit. A kis gyermeket a lévai közkórházba vitték, ahol belehalt súlyos sérüléseibe- A boncolás mindent kiderített. így került Kor­zorin Károly a törvény kezére. A főtárgya­láson Yincze Aurél kúriai bíró, törvényszéki elnök töltötte be az elnöki tisztet. A vádlott nem is tagadta tettét, de a leányra akarta tolni a felelősséget, mint föl- bujtóra azért, mert az azt kérdezte, hogyan akar gondoskodni gyermekéről. Az esküdtek a bűnösségre egyhangú igennel feleltek és ez alapon a törvényszék Gyurlss Andor dr. államügyész vádbeszéde és Vajda Andor dr. védő meghallgatása után — az enyhítő kö­rülmények mérlegelésével — 15 évi íegy- házra Ítélte az elvetemült apát. A Magas- Tátra nőgyilkos banditáját elfogták Prágában A csorba-tói nőihuHák borzalmas titka — Sz lovenszkóra csalta a szeretőit s a Tátrában végzett velük — Három gyilkosság terheli a lelkét Bazant Henriknek — Tovább folyik a nyomozás — A P. M. H. munkatársától — Prága, szeptember 22. Hirt adtunk róla, hogy a Magas Tátrá­ban a 'közeli hetekben ismeretlen nőd hullára találtak a Csorba-tó mellett. A nyomozás tel­jesen eredménytelen maradt egészen a teg­napi napig. Tegnap délben a prágai rendőrség egy vé­letlen folytán elfogta a tátrai gyilkost egy háromszoros rablógyilkos személyé­ben, akiből már sikerült kivenni a beis­merő vallomást az éjszaka folyamán. Munkatársunk a következőkben számol bé az esetről: Tegnap délben egy prágai átjáróChláz mel­lett két rendőrfelügyelő egy gyanús aliakra lett figyelmes. Igazoltatták és megmotozták. Azt mondta, hogy Heger Henrik a neve és Osírauból való. Egy töltött revolvert, hat aranygyűrűt, két női órát és két ruhatári jegyet talál­tak nála. A rendőrök a Wífoon-pályaudvarra men­tek s kiváltották a csomagokat. Heger azt mondta, hogy a csomagokat lopta s azokból vette ki a nála talált ékszereket is. A rendőrségen vallatóra fogták. A ké­rész tkérdések összezavarták s még jobban összezavarodott, mikor a kosárból egy vé­res női blúz és egy kimosott, de még látható vérfoltokkal bemocskolt női ruha került elő. A kosárban egy levél is feküdt. A címzett­nek egy J i n d r a és egy M á n a nevű ‘isme­retlen bejelentik, hogy többé nem térnek vissza utjukról. A rendőrség azonnal rájött, hogy a Jlndra név mögött egy Bazant Henrik nevű pardu- bitzi gonosztevő rejtőzik, akit egy Pavelka Jozefina nevű pardubitzi leány elcsábításáért és egy Zruz község mellett elkövetett rabló­gyilkosságért köröznek. Mán,a eredeti neve pedig Safarik Mária. A véres női ruhák azt a gyanút keltették, hogy Heger azonos a gyilkos Bazanítal. Heger a keresztkérdések hatása alatt megtörve bevallotta, hogy ö a körözött Bazant s a következő vallomást tette a rendőrfogal­mazó előtt: — Több szeretőm volt. Körülbelül egy hónappal ezelőtt elhatároztam, hogy szere­egyszer aztán hiába leste Rosty Katalin a kris­tálypeng é-sü liegedüszót. Józan, polgári csöndes­ségbe vonult a Füsty-ház. — Ugy-e, megcsalt — kérdezte Katalin. Disztrainak nem volt lelke hozzá, hogy meg­mondja az igazat. Katalin zongorához ült és surranó ujjai alatt szárnyat bontottak az álomlábu sejtelmek és hí­vogató halk kacagások turbékoltak a levegőben. Aztán megdagadtak a hangok, mint nászágyon a selyempárnáik és bünkivánóan hemperegtek raj­tok a szűzi ígéretek, a pihegő párzások, havas- vállu, fehértestü vágytündérek. Az őrjöngő hangok átturták magukat a fiion é; belevágtak egy férfikoponyába és megütöttek egy férfiszivet. Füsty András leugrott asszony­meleg ágyáról és halántékaihoz szorította nagy ökleit. Mint a vadállat, úgy rohant fel-alá1 a szo­bában. Mozdulatlan feküdt Szelőoey Klára az ágyon, jóllakottan, mint egy fehérhasu kígyó. Hogy gyű­lölte most Füsty András ezt a puífadt jóllakott­ságot. Az asztalon hevert a hegedűje. Fölkapta és hördülve zuhant a vonó a lihegő hurokra, vágy­teli leomlással, mint bőgőskor az üszőre a szar­vasbika. Az egyhangba fűlt szörnyű meséiéstöl elájultak a hurok. Füsty dühöngve dobta el ma­gától a hegedűt. Katalin meghallotta azt az egy feljajdulást és réveteg mosoly derült bús szemeiben. — Látja, Károly, nem felejtett el. Nem tu­dom, miért hallgatott eddig. Felelni fog, meglátja, felelni fog, ha meggyujtom az én daloló tüzeimet. De Füsty András nem felelt többet, lilába leste Rosty Katalin a. kristályperigésü liegedüszót. Surranó ujjai alól fel repültek az álomlábu móló- diák és ahogy ide-oda szálldostak, összetörték I üvegszárnyaikat. Katalin nap-nap után sápadtabb lett. — Felelni fog, felelni fog — ismételte mind­untalan. — Minket eljegyzett a muzsika és ő nem felejthetett el. Felelni fog. Óh, én rá tudom kény­szeríteni. És kiszabadította zongorájából a daloló tü­zelt, lángoló melódiáit, tüzesajku vágytündéreket. És azok szálltak, kóvályogtak a levegőben és le­ereszkedtek a másik házban, ahol csóktengerben csókra epedt Füsty András. Mozdulatlan halottat érzett Füsty András a lelkében és az felzokogott a mélységből olyan sí­rással, mint a vihar. A semmit érezte magában és a semmi elnyelte az álohmajóit . . . A Füsty-'házból világgá futott egy megtört óriás . . . És Katalin még mindig várta az ő jegyesét. Szép arcáról lehervadtak a rózsák, a szive össze­száradt, az ujjai reszkettek és a zongorán vem tomboltak már a viharok, amik álomhajókat zúz­tak össze. Nyögött, nyögdicsélt rajta az erőtlen sóhajtás, mint a bozótban tévedt szellő. De ő azt hitte, viharok tombolnak reszkető ujjai alatt és mikor mellette ült szomorú nézéssel a hűséges Disztrai, rámosolygott: — Ugy-e, hogy erre felelni fog? Felelni fog, vagy elpusztul. Disztrainak összeszorult a szive. Ö már hiá­ba remél. Ez a lány is belezuhant abba a semmi­be, amiben Füsty pusztult el. Fáradtan felkelti de Katalin feléje nyujhv.ta sovány karjait, átölelte és ölébe fektette a sáo.idt férfifejet: — így — suttogta halkan. — Ne mozduljon és ne vegye le rólam a szemét. És szívja magába a muzsikát, mintha tüzes ital volna. Az egész őrült gyönsyözést tőim értéktárgyait elrablóim. Hogy minden gyanút eltereljek magáimról, elhatároz tűm. hogy tervemet Szlovenszkón fogom végre­hajtani. Erre a legalkalmasabb helynek a. Magas Tátra rengetegei kínálkoztak. Már tud­tam, hogy ott fogom elkövetni a rabló­gyilkosságot. — Három héttel ezelőtt a Magas Tátrába csaltam egyik szeretőmet, a Hrádekből szár­mazó Safarik Máriát, akinek holttestét meg is találták a Tátrában. Kirándulni mentünk a Csorba-tó mellé s ekkor egy alkalmas pllanatban elővet­tem revolveremet s három lövést adtam le a fejére. Mária összerogyott és meg­halt. Hulláját kifosztottam és ékszereit ma­gamhoz vettem, csak fehérneműjét hagytam rajta s a hullát egy kőrakás alá dugtam el. — Tervem olyan jól sikerült, hogy bá- torsáigot merítettem és vérszemet kaptam. A tátrai hullák gyilkosát senki sem fogja Prágában keresni — gondoltam magamban. — Másik szeretőmet, Pavelka Joze­finát már előzőleg magam után csaltam s az első gyilkosság sikerén felbuzdulva mindjárt másnap végrehajtottam a második gyilkossá­got. Egy nappal Mária meggyilkolása után Jozefinát csaltam ki ugyanarra a helyre, ahol a hullát elástam s itt újabb három lövéssel végeztem vele is. Jozefina hullá­ját fölcipeltem egy hegyoldalra s ott íöl- deíiem be. — Összes értéktárgyát magamhoz vet­tem és visszautaztam Csehországba. — Mivel az aranygyűrűket még nem mertem rögtön értékesíteni, újabb gyilkos­ságra gondoltam. Szeptember 17-én Zruz falu mellett a szántóföidöu akartam megölni egy Riika nevű asszonyt. Négy kalapácsütéssel leterheltem, két­szer belelőttem s aztán leöntöttem a ru­háit benzinnel és meggyujtottam, hogy rá ne ismerjenek. Nem tudom, m; lett vele. Az asszonyt tényleg szeptember 17-én észrevették a szántóföldön. Még életben volt, a sérülések nem voltak veszélyesek, csak az égési sebek. Jelenleg a piiseni kórházban ápolják. A nyomozás máris megállapította, hogy a kosárban talált tárgyak Safarik Mária és Pavelka Jozefina tulajdonát képezték. A rendőrség a részletek kiderítése cél­jából a vizsgálatot folytatja. A vizsgálat van hivatva kideríteni, hogy nem volt-e cinkos­társa a tátrai rablógyilkosnak. ü lengne! radikális pirító exodusa Varsó, szeptember 22. A szenátusban tegnap bocsátották szavazásra a földreform- törvényt. Az ülés végén a Piast- és a Wyz- wolenie-pártok, továbbá a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata párt szenátorai ki­vonultak. A pártok távozásának az volt az oka, hogy szavazatukkal szemben a többség a nemzeti demokratáknak több módosító in­dítványát fogadta d, melyek az állampénz­tárt jelentékenyen megterhelik. A kivonult szenátorok közös nyilatkozatot adtak ki, amely szerint a szenátus további tárgyalá­saim nem vesznek részt. És Disztrai a hideg asszonyoké temette a fe­jét és vad zokogás rázta meg a testét. Melódiát- lr.i muzsika topogott agyaglábakon a billentyű­kön, de ő úgy érezte, mintha a régi volna, az ész­bontó, őrjítő harmónia. És magába szívta az égés., őrült gyöngyözést, minden hangot, minden akkordot, mintha ősidők óta az övé lett volna. Katalin kezei fáradtan hanyatlottak le a zon­goráról. — Ugy-e, felelni fog? — kérdezte fáradt sut­togással. Disztrai felállt. Nemes fájdalma belekristályo­sodott egy nagy elhatározásba. — Felelni fog, Katalin — szólt tompán és el­rohant. * Az üres Füsty-ház uj lakót kapott. Az embe­rek mosolyogtak. Ez .a bolond Disztrai úgy játszik őszi szerelmekre vágyódik. Ugyan mit akar attól a kiszáradt vén lánytól? Ezt bizony senki se találhatta ki. És jó volt, hogy senki se tudta, mert még jobban mulattak volna rajta, amit rossz néven se vehetett vo'na, ■mert nem is volt abban semmi józanság, amit az üres házban müveit . Esténkint, mikor megcsendesült az utca is a Rosty-ház előtt egy pár hangrongyot kavart fel a szél, Disztrai elővett egy hegedűt és játszott, előbb halkan, aztán mind szenvedélyesebben. Mint a kristálypengés, úgy gyöngyözött a mu­zsika. Ilyenkor Rosty Katalin átölelte vékony kar­jaival a zongorát, szemében meglebbent a régi láz és a melle lihegett: — Felel! felel! Óh én tudtam, hogy Andris nem felejthet el. Páris, szeptember 22- Török hivatalos jelentés szerint a hivatalos török körök he­lyeslik a török delegátusok eljárását a Mo- szul-kérdésben. Törökország nem mondhat le Moszulról. A lausannei szerződés elment

Next

/
Oldalképek
Tartalom