Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-23 / 215. (958.) szám

y'TUGMMA&fAR/fmiW Szerda, szeptember 23. MarMevics (rázlsoKkal válaszolt a kisebbségi isfe©l@ltgyl ®érelm©fere A nemzetgyűlésen elmaradt a vita — Cs üíöríökre hívták össze a legközelebbi ülést a nftnet-csebszioTáü ucnMts esélyes a bm Síisefeiséslre Berlin, szeptember 22. A Berliner Tage- blatt mai számában a csehszlovák kormány kezdeményezésének' a német' diplomásai kö­rökben kiváltott hatásáról ir. Három szem­pontot emelnek ki a diplomaták: 1. A kezdeményezés bizonyság amel­lett, hogy a csehszlovák kormány, éppen- ugy, mint a lengyel, semmiféle formában nem akar rész^venni a nyugati paktum konferenciáján, habár az eszmét nem adta fel, hogy a keleti határok biztonsá­gának kérdését a nyugatihoz csatolja. 2. Németország viszonyát Csehszlo­vákiához ismételten a szomszédság krité­riumában állapítja meg. 3. Amint a nyugati hatalmaknak adott felelet kedvező befolyással volt a Rajna- problémára, úgy a német és csehszlovák megegyezésnek kedvező kihatásai lesz­nek a csehszlovákiai német kisebbségre. Ezeket a szempontokat figyelemben tart­va, a német kormány előzékenyen válaszol a csehszlovák kezdeményezésre. & iranda safié Kancenlri&as tómadása az BépsiSweí- $é€á fieisiácis ellen Paris, szeptember 22. Sauerweiti főszer­kesztőnek a „MathU-ben megjelent támadá­sa Lord Cecil ellen, a többi lapokban is ha­sonló heves támadásokat váltott ki s a genfi népszövetségi delegációikra rendkívül nagy hatá'ssal volt. Róbert Cecil hétfőn este fo­gadta a nemzetközi sajtó munkatársait s ki­jelentette, hogy Anglia a népszövetséggel szemben őszintén jár el. Paul Boncom ugyancsak magához hivatta a sajtó képvise­lőit s kifejtette, hogy a népszövetség idei munkájával nem .kompromittálta a múlt év­ben végzettet, csupán a tárgyalás menete lassabbodott meg. Csak megálló helyre ér­keztünk — mondta Boncour — ennyi az egész. Ezután ismertette a harmadik bizott­ság munkálatait, amely most különösen nagy tevékenységet fejtett ki. a szeyiei a &ccs! merengletDen vai© részességgel vfiűnlja a Bolgár üonucrnyí Moszkva* szeptember 22. Az Izvesztija vezércikkben foglalkozik a bécsi szovjetkö­ret ellen tervezett merénylettel. Rámutat arra, hogy hivatalosan megállapították a bol­gár kormánynak részvételét a merőidet előkészitésáben. A merénylők az antibolse- vista ligával is összekötteésben állottak. A iap ismerteti az antibolsevista liga nemrégen megtartott kongresszusának lefolyását, mely­ben elhatározták, hogy a szovjetdiplomácia vezetői ellen szisztematikusan merényleteket hajtanak végre. A Pravda vezércikkében arra mutat rá, hogy több külföldi kormány kapcsolatot tart fönn az antibolsevista ligá­val. Figyelmezteti ,a bolgár kormányt azokra a súlyos következményekre, amelyeket az antibolsevista terror további támogatásával magára zudithat­Prága, szeptember 22. A képviselőház mai ülését félkettőkor nyitotta meg Tomasek elnök üres ház előtt, A képviselők legnagyobb része kint raj­zik a folyosókon, néhányan a koalíciós tizes bizottság ülésén vesznek részt, a magyar és német ellenzéki képviselők pedig közös érte­kezletet tartanak. A napirenden egyedül a felhatalmazási törvényjavaslat szerepel. Netoliczky és Hru- sovsky a javaslat előadói üres padsorok előtt beszélnek, majd a Ház első olvasásban vita nélkül elfogadta a javaslatot. Markovics isko­laügyi miniszter válasza következik a német szociáldemokratáiknak az iskolaügyi sérel­mek ügyében benyújtott interpellációjára- A miniszter beszédére a németek is bevonulnak s lassan megnépesül a terem- A német pár­tok a miniszteri padsorok élén hatalmas tér­képet függesztettek ki, amelyen grafikailag mutatják be a német iskolák csökkentését a csehszlovák köztársaság megalapítása óta, Nagy tömeg képviselő veszi körül a térké­Amundsen európai felolvasó kőrútjának egyik legkézzelfoghatóbb eredménye az, hogy mindenütt fokozott érdeklődést kelt fel a le­vegő meghódítására. A légi forgalom eszkö­zeinek tökéletesítése minden bizonnyal ro­hamléptekkel fog megindulni a közeljövőben. Eckener kapitány óriás Zeppelinjének út­ja, Amundsen sarkrepülése, legutóbb a Shenan- doah pusztulása és az uj sarkrepülések tervei mind egy-egy komoly lökés a légi technika fejlődésiére. Amundsen nem csinált titkot belőle, hogy a jövő évben ujbóí megkísérli sarkrepü­lését az olasz kormány által rendelkezé­sére bocsájiott Nobile léghajón. Amundsennek az északi sark elérésében máris versenytársa akadt Eckener kapitány személyében, aki most Berlinben kurfiirsten- dammi lakásának dolgozószobájában készül az északi sark meghóditására, évszázadok vágyának teljesedésére. Előrelátható, hogy az északi sark meghóditására induló harc­ban komoly lendülettel csapnak össze a norvég szívósság és a német hatalmi vágy, Amundsen és Eckener. Amundsen kisebb léghajót szerel fel, mint amilyenre most a németek engedélyt kérnek az antanttól, mihelyt a léghajó építéséhez szükséges pénz egybegyülik. A német léghajó valószínűleg csak 1927- ben indulhat el gz északi sark meghódi- tíffására. Nagy előnye lesz, hogy négy-öt napig is a levegőben maradhat és igy hosszabb időt pet, de a házelnök intézkedésére csakhamar eltávolítják a beszédes grafikont és a kultusz­miniszter megkezdi beszédét. A régi koalíciós recipével operál és a statisztika számimlmazával igyekszik bebi­zonyítani, hogy a kormány egyáltalában nem folytat elnyomatási politikát a kisebbségekkel szemben. A kormány részéről sokszor hal­lott régi frázisokat sorakoztatta fel, úgy­hogy mikor Szlovenszkó és Ruszin,szkó is­kolaügyi állapotairól kezd beszélni, a képvi­selők ismét kiszállingóznak a teremből s a miniszter üres padsorok előtt beszél- A hosz- szu és unalmas expozé után a ház elnöke be­jelenti, hogy a javaslatot nyujtotak be, amely szerint az expozé fölötti vitát csak a holnapi ülésen indítják meg. A ház többsége a ja­vaslatot elfogadja. Majd, miután a szlovák néppárt által benyújtott interpellációk sür­gősségét elvetették, az ülés véget ért­A ház legközelebb csütörtökön déli egy órakor ül össze­tölthet a sarkvidéken. Nagyon sok függ attól is, hogy vájjon sikerül-e a gép orientációs eszközeit addig tökéletesíteni. Amundsen ez- évi expedícióját is elsősorban a nagy köd hát­ráltatta. Ezt csak a felhői: fölé való emelke­déssel tudták eddig ellensuyozni. Mivel azon­ban a felhők fölött repülő gépeket szikraíáv- irati szignálhullámokkal nem tudják tájékoz­tatni, az iránytű pedig hasznavehetetlen, a legnagyobb probléma az uj orientációs készülék megkonstruálása. Az eddigi meg­oldások nem kielégítők. A napiránytü csak szép időben használ­ható. A vizszintmérő gyakran annyira nem ^biztos, hogy ezer métert zuhanhat a gép anél­kül, hogy a műszer kijönne a nyugodt víz­szintes irányból­Teljes biztonságot csak a mesterséges horizontot mutató apparátustól lehet várni, amelyet azonban még csak ezentúl kell fel­találni. Ugyanezek a nehézségek fogalkoztat- ják a kontinensközi utasszállító légi forgalom tervezőit az Alpesek átrepiilésével kapcsolat­ban. Munkatársunk felkereste kurfürstendam- mi lakásán Eckener kapitányt- Beszélge­téséről alábbiakban számol be. Az északsarki expedíciókról kezdünk be­szélgetni, Amundsenről, Nansenröl s hogy vájjon miért nem csatlakozik Amundsen az ő expedícióhoz, nem a politika választ­ja-e el az északi sark meghóditására induló­kat. Eckenert ug& látszik foglalkoztatja a kérdés, majd pillanatnyi gondolkodás nélkül adja meg a választ. Amundsen és Eckener harsa m Északi sark meghódításáért Eckener kapitány nyilatkozik a nagy verseny előkészületeiről — A P- M. H- munkatársától — Muzsika — nász Iría: Újvári Péter. Kristálypengésü hegedüszó reszketett a leve­gőben. Muzsikáló tüzek, amik a napsugarak ki- feszitett húrjain táncoltak tomboló szenvedéllyel. A Füsty-házban muzsikált valaki. Disztrai Károly ideges lett ettől a muzsikától. — Miért sóhajt? — kérdezte Katalin ésseílő- testü mosoly úszott a sötét szemekben. Disztrai úgy érezte, mintha nedves mélységekbe húzná öt ez a tekintet. — Katalin — hajolt sápadtan a lány fölé —, azt hiszem, legjobb, ha szakítunk. Katalin ijedten nézett Disztraira. Valami nagy félelem reszketett a hangjában: — Károly, ne hagyjon el. — Nekem nincs már semmi szerepem maga mellett. Katalin kinyújtotta karjait. Az esdéklŐ m z- dulat megállította Disztiait. — Maradjon, az istenért maradjon. Mért nem marad? — Már nem az enyém. — De az övé se vagyok még. Még nem va­gyok az övé, Károly. Diábólikus ereje megfogott és maga felé húz. De még nem vagyok az övé. Mély szánalomtól reszketett Disztrai szive. —■ Az övé lesz, Katalin. A ,.saját szerencsétlenségének szomorúsága sírt ki a szavaiból, de még jobban Katalin balsor­sának a megérzése. — Az övé leszek — suttogta a szőke lány. Mind a ketten megborzadtak. — - Látta? — kérdezte Katalin felocsúdva fáj­dalmas el merüléséből. - Olyan, mint a sziklakő: kemény és mozdulatlan. Azt hiszem, a legszlv- telenebb ember a világon. — M'it szeret akkor rajta? — A szívtelenségét. Ez babonázott meg. Hirtelen felpattant. Sápadt arca kitűzésedéit. Szenvedélyes erőtől duzzadt a melle: — De megolvasztom. Ezt a kemény kőszivet megolvasztom. Disztrai a fejét rázta. — Nem hiszi? — mosolygott Katalin. — Hát ide nézzen. A lány felkelt és az ajtóhoz ment, bezárta é.s elébe húzta a nehéz selyemfüggönyt. Aztán az ablakhoz ment és azt is bezárta, a vasredőnyöket is leeresztette. — Ugy-e —r szólt Disztrai felé —, olyan most ez a ,szoba, akár a kripta. Egy hang se hatol ide az utcából. Az utca hörgése csakugyan hirtelen elfulladt, mint akit egy ütéssel ölnek meg. És süket, álmos sötétség süppedt bele a szoba puha ürességébe. Csak oldalt, a beméíyiilt fülkében, a Mária-kép alatt rebbent, didergett a mécses, hideglelősen, mintha nem melegítene neki eleget a sárga, vér- szegény lángocskája. Katalin a zongorához ült, átfonta két karja5 val Disztrait, aztán ölébe fektette a szép férfi­fejet. _ így „ suttogta lázasan. — Ne mozduljon és ne vegye le rólam a szemét. És szívja magába a muzsikát, mintha tüzes ital volna. Az egész öt ült gyöngyőzést. Minden hangot, minden ak­kordot, mintha ősidők óta a magáé lett volna. Echér ujjal végigszaladtak a billentyűkön, csak úgy suhanva, mint mikor a pázsiton kósza I Hornievei eket kerget a szél. Hangtalan, néma ka­cagások turbékoltak a levegőben, a zongorából röppentek ki, megolvadtam testetlenül. Ez a mu­zsika a sóhajtásnál is semmibb volt. Elgondolt dalnak az illata csak, ködszániyu, álomlóbu, sej-1 telmeken táncoló. A szoba tele lett fehér lob báná­sokkal, rezeda- és rozmaring-illattal. Az illatok sírtak és kacagtak. Disztrai halán tékához szorí­totta az ökleit, attól félt, hogy megőrül. — Katalin! — tört ki belőle a rettegés. Rosty Katalin felsóhajtott. Keze megsurrant a billentyűkön, most már melódikusabban, mint a fehér hajnalhasadás. Napigórő szikrák sercegtok ki hosszú, finom ujjaitoól. A szikrák daloltak, uj- jengó tűzbe borultak, vakító világosságba ha­sadtak. Disztrai Károly összeszoritotta a fogait, hogy ki ne szakadjon melléből az őrült üvöltés. Katalin megérezte a férfitest reszketését és széles, tele akkorddal felelt rá. A hangok dagad­tak, mint nászágyon a selyempárnák és biinkmá- uóan hemperegtek, nyújtózkodtak rajtok a szűzi Ígéretek, a pihegő vágy tündérek, havas v állnak, alabástrorn mcllüek. Disztrai lehunyta a szemeit és felugrott. Hirtelen világosság szakadt be a , szobába. Kemény lökésre kitárult ae ajtó és két parázsló szem fúródott be a szürkés homályba. Szélos- vállu, nagy ember állt a küszöbön. Az óriás mel­léből zihálva viharzott ki a beszéd: — Itt vagyok. Disztrai az óriás felé ment. Gyűlölködő tekin­tettel nézte komor tüzlől égő szemelt. — Mit akar? — támadt rá fojtott hangon. Füsty András megliorkant. Nem tudta, összc­zuzza-e ezt az embert, va^y mit tegyen vele. Katalin elébe vetette magát. Ne! ne! — kérte az óriást, — Ne vesze­kedjenek. — Disztrai szó nélkül távozott. Katalin tétovázóit. A keze a kilincsre esett és gondolkodott. Sajnálta, hogy Disztrai elmuit I és vissza akarta hívni. De hirtelen meggondolta * — Amundsen mohósága a mi akciónkat nem foszthatja meg a világ érdeklődésétől, sőt csak növeli az érdeklődést, mert azt fogják lesni Amundsen ér-e előbb cél­hoz, vagy én és kih oz kettőnk közül ér­tékesebb eredményt­— Amundsennek sietős a dolga, úgy lát­szik, ő nem akar ránk várni, a mi sarki Zep­pelinünk legjobb esetben 1927-ben indulhat el és Amundsen, értesülésem szerint, már 1926- ban akar útnak indulni. ö mindenáron első akar lenni, másra nem törekszik. Az ő léghajója, ez a félinerev konstruk* cióju léghajó az ő céljának megfelel, de csak­is annak. A 3570 kilométer akciós radius ép arra elég, hogy a &arkra repüljön és rögtön visszaforduljon. Képtelen azonban 4—5 napig a levegőben maradni és kutatáso­kat, méréseket eszközölni. Lehet, hogy megelőz bennünket. Nem hiszem tehát, hogy erőlködéseinek politikai motívumai lennének, hanem inkább hiúság fűti Amundsent és az olaszok szem­pontjából presztízskérdés a mi megelőzésünk mert a Nobile léghajó az olasz kormányé és az Amundsen részére való rendelkezésrebo- csájtásf maga Mussolini indítványozta. Milyen szempontból lesz a Zeppelin északsarki kutatásainak közgazdasági jelen­tősége? Eckener elmosolyodik: — Azt hiszem, semmiféle­A mi célunk tudomány és újra tudomány. Az egész világot izgalomba fogja ejteni Eckener és Amundsen versenye az északi sark meghódításáért. Csehszlovákia rendezi amerikai adósságait Prága, szeptember 22. Megírtuk, Hogy Csehszlovákia Amerikával 50 millió dollár kölcsön ügyében folytat tárgyalásokat. A tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy a kölcsön első felét legközelebb folyósítják is."A kölcsön föltételeit megállapították s most már csak a kölcsönös aláírások szüksé­gesek. — Minthogy azonban Amerika kije­lentette, hogy azon államoknak, amelyek még nem rendezték régi adóságaikat vele szemben, újabb kölcsönt nem ad: ma egy bi­zottság utazott Washingtonba, hogy Cseh­szlovák! régi amerikai adósságait rendezze. A delegáció tagjai Pospisil dr. vezérigazgató, a Nemzeti Bank jövendő igazgatója, Lipansky dr. miniszteri tanácsos és Kcnecny alkonzul­— (A nyitrai esküdtszék őszi ciklusa.) Nyitrai tudósítónk jelenti: Október 5-én kez­dődik, a nyitrai esküdtszék őszi ciklusa. Az első napon Veronács Sándor, a nagybapol- csányii bankrabló és társainak ügye kerül tár­gyalás alá. Október 6-án Mihalovics János súlyos testi sértési ügye, 7-én Alaxin Sándor szándékos emberölése, 8-án Krajosovics Cip- rián gyilkosság! kísérlete, 9-én Kollár Mária és társai gyermekgyilkossági ügye, 10-én Bi­lik Gyula gyilkosság büntette, 12-én Kame- nicky István és társai súlyos testi sértési bünpöre kerül az esküdtszék elé. magát. Mosolyogva fordult Füsty felé: — Elkergette szegényt. Füsty megvetően legyintett a kezével. — Ne kicsinyese, András, a végén, meglátja, erősebb lesz, mint maga. — A végén? Minek a végén? — Amikor maga már nem fog szeretni. Füsty András magához szorította Katalint: — De én mindig fogom. Mindig, érti-e? — Mindig? — Mindig. — Nem igaz, András. Ne hazudjon. Maga nem tud sokáig szeretni. És engem talán már holnap vagy holnapután el fog felejteni. — Nem fogom. — De igen. Szelőcey Klárát szánta magáiak az édesapja. És én érzem, hogy miatta el fog hagyni. — Klára? — nevetett Füsty. — Az iga tán elég jelentéktelen ahhoz, hogy az ember feleségül vegye. Mintha feneketlen mélységekbe taszítottak volna, olyan szörnyű jajkiáltás tört ki a szegény leány melléből. Füsty vigasztalni akarta, hogy hiszen csak tréfa volt. És feléje nyúlt. A férfikezek érintése égette. — Hozzám ne nyúljon! — fenyegette Katalin. — Gyűlölöm. Az ember megrázta magát, dühösen, mint a vadállat. — Mért hivott, ha gyűlöl? — Én nem hívtam. — Hívott a muzsikája, ez az ördög-muzsika. Hiába zárta be az ajtót, ablakot, én meghallot­tam. Mindig meghallom. Keresztülturja magát a falakon és belém vág, mint a csákányütés. A tg- hnngtalaivabb hangja is megüt és filrészfogük al 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom