Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-17 / 210. (953.) szám
T Csütörtök, szeptember 17. C. §. Rasko Ezt a három rövidített szót olvastam le az Ungváron át közlekedő egyik személyvonat harmadik osztályú kocsijának belső falárólDurva kézirás, de inkább erőteljes. Olyan kéz írhatta fel ezt a három szót, amely toll helyett kapát, könyv helyett kaszát forgathatott. Előttem, aki a mindennapi politikai élet hullámain hányódom, ez a három rövidített szó egy maroknyi nép hatalmas óhajának kifejezője volt. Nem önállósági törekvés kifejezője, amely a mai, tulondul nemzeti öntudatra ébredt népekben szinte forradalma3 san él- Lehet, hogy aki irta, annak fogalma sincs arról, hogy ezzel a három szóval a külföld előtt a csehszlovák állam közjogi helyzetét jellemezte. Lehet, hogy csak szükebb hazája iránti dacos szeretető emelte kezét a kocsi oldaláig, mégis, amit leirt, olyan három szó az, amely közül ma két országrész politikai élete kering, két országrész vérkeringése forrni kész. Amint a különféle szerződések is bizonyítják, Ruszinszkó „önként csatlakozott** Csehszlovákiához. E csatlakozásnak legfőbb föltétele a legszélesebb körű autonómia volt Világos, hogy a különállást nemzetközi viszonylatban is kifejezésre kívánja juttatni. Ha nem is hangoztatják, illetve követelik ezt a ruszinszkói politikusok, benne él a nép lelkében, felkerül a vasúti kocsi oldalára, mint valami figyelmeztető reklám. ő. S- Rusko . . . olvasom magamban. Ve3 lem szemben egy finánc ül. Ruszin fiú- ö is odafigyel és elmosolyodik. Bent, a lelke mélyén, a csehszlovák kincstári zöld mundér alatt, titokban ő is helyben hagyja. Máris rászavaz a szeme tekintetével, amit átad egy szomszédjának, aki ruszin tanító- És ez átveszi. Lelke felmelegszik tőle, valami kis nemzeti büszkeség ütközik ki belőle s úgy érzi, mintha ezt ki'kellene kiabálnia a vonat ablakán, hogy meghallja és megértse az a krumplit vájó ványadt ruszin paraszt is, akinek a leikéből fakadt ki ez a három rövid szó, anélkül, hogy tudva tudna róla - . . De elhallgatott. Igen nagyot, keserveset nyelt, mert előtte, a harmadik sorban feszes nyakú, pirossal dekorált csendőr ült: az államhatalom ... A következő percben aztán szétterjengett köztünk a lehangoltság köde és úgy én, mint a finánc, mint a tanítója félig ijedt szemmel néztünk a belépő cseh kalauzra. Mindhármunknak egy gondolatunk, egy féltésünk volt, a c- S. Rusko. Jaj! Hátha meglátja a kalauz és lármát csap. Hátha kérdőre von valamelyikünket? Ki irta? Ki piszkitotta be a vasúti kocsi falát? Ki fizeti meg a rárótt büntetést? Ki vállalja érte a felelősséget? . . . Hirtelen pillantással néztem egy utolsót a felírásra- Csak a Rusko^t néztem meg . . A kalauz észrevette ideges szemjárásomat. Tekintetével ő is elindult abba az irányba és - . . és . . . elolvasta . - . Fa-arcán semmi sem látszott. Nem érezte át egy kicsi „felszabadított**, de rettenetesen magára hagyott nemzetnek lelke óhajtását. Nem érezte meg azt a lázat, ami e népben az önállóság, a szabad nemzeti élet.utáni sóvárgásban ég . . . Nem törő3 dött a felírással, tovább ment és lusta egykedvűséggel lyukgatta tovább a jegyeket. E kalauznak viselkedésében a prágai kormány politikai szellemének mását láttam amely fásultan vonul el a nemzetek lelke előtt, meg nem látja, meg nem érzi azok kívánságait . • . A vonat rohant, a finánc pedig a sapkájának talányszerii monogramját nézegette. Most már tudta, hogy az az R. neki mit jelent . . , Rácz Pál. vímvBBsiiaofiiiBBgpi’iiiaaBiifflDviiaaBnaBBBaBiBBaaaBBBBBg ■ Dr. Borfivka I ezelőtt Dr. Hausmann szanatóriuma T‘ls;rPrága n„ Legerovt 81. '‘'"S0"1 \ a ®j|a Sérvfcen msdöii «#» | h Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, y g here, comb és köldöksérvnél a m! tökélete- VJ / sltett rirgónéllíüli sérvkötőnk, mely éjjel Is v % hordható. Mindenféle bandázs operáció Íí után, lógó has, gyomor- és anyaméhsiilye- A y désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- y R ncll has-, hát- és mellmelegltő 5 \ jyolea“ kölszerttáz Bralislava, öuíuhi. 51. $ 1 Árjegyzék Ingyen Z | A vidéki felek még aznap elintéztelek u A népszövetség nappal és éjjel Intimitások a népszövetségi delegációk életéből Genf, szeptember 15. A genfi idei népszövetségi ülésszak a szürke realitások eseménysorozata s ha vam-ki először figyelné meg az ülések képét: a népszövetségbe vetett illúzióiból hamarosan kiábrándulna. A tavalyi ülésszak a ragyogó lehetőségek és két radikális s kezdő politikus egymásra utalásának mámoros ünnepnapja volt: hosszú embersorok várták a Hotel des Bergues előtt Herriot távozását vagy hazatérését s napestig rendőrkordon óvta a szálloda bejáratát a kíváncsiskodók nagy tömegétől. Mikor pedig Macdonald egy napsugáras szeptemberi reggelen Genfbe érkezett, virágesővel fogadták a pályaudvaron s angol családok sorfalat álltak a Hotel Victoria előtt, amikor az első angol munkásminiszter hatalmas Rolls Royceén a szálló elé ért s kis magasra tartott angol gyerekek csókokat szórtak a mindig egyformán szürke ruhában megjelenő egykori bányamunkásra ... Azután Herriot és Macdonald nyilvános ölelkezései a Salle de la Reformationban, az ülésteremben s egy gyönyörű és színes ábránd: genfi protoko-llum, az örök béke ... De azután a realitások gyorsan elkövetkeztek. Decemberben Rómában Chamberlain külügyminiszter bejelentette a népszövetségi tanácsnak, hogy Nagybritannia nem ratifikálhatja a világ- békét jelentő protokollumot s ma Chamberlain finom, hideg profilja s szigorúan csillogó monoklija dominál a közgyűlési teremben. Briand — Briand pedig órákig néz maga elé karosszékében az ülések tartama alatt, nagy, bozontos feje gyakran előrebukik s keze papiros- szeletekkel játszik . . . Esténk,int pedig lázas munka folyik az angol és francia főhadiszálláson, •keresnek megint egy formulát, amit most biztonsági paktumnak hívnak, amelyik talán a világ egy részének békéjét tudná biztosítani . . . A világbékétől a rajnai garanciális paktumig nem is volt hosszú az ut és érthető, ha a hosszú esti tárgyalások után fáradtak a delegációk és az ülések egyformán unalmasan telnek el. Vagy beszélgetnek, vagy újságot olvasnak a delegátusok s fent a szónoki emelvényen egy másodrendű állam szónoka szép szavakat mond, újból csak a világb ékéről. A kicsiny, csinos titkárnők is, számszerint kétszázötvenen, ide-oda. loholnak, az ember azt hihetné, hogy tényleg történik valami. A folyosók ts mellékhelyiségek zsúfolva vannak. Háromszáz újságíró a világ minden tájékáról, sokan feleségükkel, mások más hölgyekkel. Igen szép, igen elegáns ujságirónők Angliából, Franciaországból és Amerikából. Ha valahol diplomaták, politikusok és újságírók kört formálnak, úgy bizonyos, hogy a kör központjában a gyönyörű Lady Drummond- Hay, a Daily Express tudósitónője áll. És mindenütt utazók lézengenék, akik megbámulják a világ urait és krónikásait. A kisebbségi kérdésről, Magyarországról, Ausztriáról, a kisantantról és egyéb hasonló csekélységekről az érdekelteken kívül senki sem beszél. Egyáltalán mi közük a világ urainak ilyen apróságokhoz? Mossul, az egészen más. Ott legalább petróleum van. Azután a biztonsági paktum. Állandóan ezt emésztik az urak. Briand meg akarta beszélni az ügyet Vandervelde-vel, Pain- •levével és Chamberlainnel. A négy ur Chalet- Russe-ba hajtatott. Ez egy előkelő vendéglő Ver- soix-ban, ahol igen jól lehet ebédelni. Francia újságírók azonban megszagolták a dolgo-t és megelőzték a világ urait. Már ott ültek, mikor Briand és társai meegérkeztek. Briand-ék erre utaztak tovább Lausanne-ba. Már ott is teritve volt az asztal. Általában az ilyen ebédek Igen gyakoriak. Mussolini nem jön Genfbe Valamikor ugyanis itt ült börtönben, mint radikális szocialista. A svájci szövetségi tanács ugyan a kitiltást nyomban visszavonta, mikor a Duce miniszterelnök lett, már volt is azóta egy Ízben Genfben, azonban nem szívesen jön és ha teheti, otthon marad. Briand, Painlevé és Chamberlain autón Ais- les-Bains-be száguldanak, Baldwinhoz teára. Ishii báró, a japán, nem szereti a genfi vasárnapokat, szintén kirándul. Radics attól fél, hogy a kicsiny Genfben Nincsiccsel találkozik, fogja magát, elutazik legkedvesebb barátjához, Pasicshoz Evianba egy kis macedóniai mokkára. Azok az emberek, akiket az ilyesmi nem érdekel, akár diplomaták, akár újságírók, a tó melletti platánok alatt sétálgatnak és megbámulják a Mont Blancot és még inkább az országutat, abol elegáns fiatal hölgyek maguk vezetik saját autójukat. Mindenki tudja, hogy ez a lazacvörös -egy dúsgazdag tonkini farmer leánya. Apja szenátor, szintén a népszövetség ülésére jött a malájiak képviseletében. Az a sötétlila viszont igen szeret Loucheurrel sétálni. Ezzel szemben ama fehér minden nap egy másik úrral mulat esténíkint. Azonban szintén megvanak a maga elvei, mivel mindig csak idősebb férfiakat választ ki. Mintha a vigság kihalt volna a delegációk köréből. Elmaradtak az ülésszakról egyes államok is, melyek tavaly résztvettek. Ez egyik legkínosabb eseménye a népszövetségnek és hozzájárul az általános, kissé kesernyés hangulathoz. Hat állam nem küldötte el képviselőit ezúttal, felszólító sürgönyök és diplomáciai közbelépések ellenére. Ez a- hat állam a következő: Haiti, Hedzsasz, Hondu- rasz, Costarica, Peru, Bolívia. Sok állam nem tartozik a pontos fizetők közé és a népszövetségi kiadványok hűségesen közük, hegy egyes országok menyivel tartoznak a nép- szövetségi járandóságuk után. Igen nagy tekintélynek örvend Apponyi Albert gróf, aki azonban csak önmagának és munkájának él. Korán kel és korán visszavonul vacsora után szobájába, írásaiba temetkezve dolgozik. Frissebb, mint valaha s reggel ő az első az ü.ésteremben. Felemelő és üdítő látvány tisztelet- teljes alakja s mikor megjelenik a nagy fekete függöny mögül a nagy tanácsteremben, gyakran hallani, amint összesúgva igy szólnak: „The great old man“. Ez a világtörténelem nappal. Az üzem azonban éjjel sem szünetel, sőt. Estéről-estére nagy bankettek vannak. Egyszer Franciaország hivott meg kétszáz vendéget, azután Ausztria. Brazília delegátusa nagy táncmulatsággal ünnepli országának kétszázadik éves fennállását. A világ urai vígan táncolnak ilyenkor és a felkelő nap sugarai gyakran érik a delegátusokat borospoharak és pattogó shimmy mellett. • ■ Á spiritiszták párisi világkongresszusa Ötezer spiritiszta gyűlt össze a világ minden tájáról — Beszélgetés Conan Doylevel, a spiritizraus apostolával Páris, szeptember 15. A Salle Wagram, Páris egyik legnagyobb nyilvános terme, tegnap veszedelmesen megtelt; több mint ötezer ember szorongott a nagy teremben, hogy a spiritiszták előadását meghallgassa. A spiritiszták ugyanis most tartják Parisban nemzetközi kongresszusukat, amelyen a világ minden tájékáról, egészen a távoli Ázsiából, jelentek meg képviselők, több mint egy millió aktív spiritiszta hivő képviseletében. Köztük van a modern spiriiizmusnak vezére, a nagy angol iró, sir Arthur Conan Doyle. Az ő világhíre még jobban csábítja az embereket. A dobogón szmokingban ifjúságunk képzeletének korlátlan királya, Sherlock Holmes apja. Hatalmas, atlétamódra kiképzett váltak négyszögesi- tik ruháját; ilyennek képzeltük a detektívek mesterét; de egészen másképpen képzeltük a spiritisztát. Egy egészségtől, jókedvtől kicsattanó, pirospozsgás arc, őszbecsavarodó, hatalmas, ie- lógó fókabajusszal; nincs semmi átszellemült vagy spiritiszta vonás a külsején. Es ez az ember, a nagy Író, a maga szinte rusztikus egyszerűségében teszi meg nyilvános hitvallását: „A spirltlzmus nem hóbort, nem találgatás, nem vélemény, nem egyszerű hit többé: valóság. Nem is lehet feltenni a kérdést, hogy vájjon csakugyan élnek-e halottatok a síron túl. Én tudom, hogy élnek. Én oly tisztán láttam flnm és anyám szellemét, mint amilyen tisztán látom most önöket. A kétkedés vagy, a találgatás kora már elmúlt, a mi nemzedékünknek adatott meg, hogy megérje a bizonyosság és a tudás korát. Minden más eltörpül ez előtt az esemény előtt: ez az emberiség legnagyobb élménye kétezer esztendő óta! Különben Ítéljenek magúik!** És a vásznon egymás után vonulnak fel a legnyugtalanítóbb fényképek, miket a sötét kamrákban valaha életre hívtak. A spiritizraus egész rövid, de rendkívüli története az 1848-iki | egyszerű Hydesville-i kunyhótól kezdve, ahol a 1 spirltizmus megszületett, egészen a legújabb fényképekig. A nagy spiritiszta tudósok: Lombroso, Flammarion, Charles R.ichet. A nagy médiumok. Más fényképek — mindig fényképek — Gelley doktort, a tavaly elhunyt francia spiritisztát mutatják az ectoplasmákkal, azaz a médium testéből kiáramló anyagiasodon, vattaszerü matériával, amely mint az aranyfüst vagy mint glória fonja körül a megjelent szellemek arcát. Egy fényképen tnaga sir Arthur jelenik meg, .mig feje felett elhalt fiának arca látható. Mit gondoljunk ezekről a fényképekről? Ez a becsületes ember ismételten hangoztatja: „Ez a felvétel ezen és ezen tudós jelenlétében, ennyi és ennyi személy előtt történt . . . Ezt a fényképet én magam vettem, én magam hívtam elő, senki idegen ehhez nem nyúlhatott rajtam kívül.“ Mi ez: humbug, tömegképzelet vagy egyszerűen csak business, üzlet? De sir Arthur abbahagyott minden irodalmi tevékenységet, nemcsak dicsőségről, hanem nem lekicsinylendő anyagi jövedelemről mondott le és egész életét a spirltizmus terjesztésére és az emberek felvilágosítására szenteli. A médiumok legnagyobb része fizetést nem kap; a professzionista médiumokat szigorúan elkülönítik. Egészen bizonyos, hogy ezek az emberek őszinték. De liftt akkor csakugyan kétezer esztendő legnagyobb eseménye áll előttünk. És az ötezer főnyi közönség vitatkozva vonul ki az utcára, ahol tovább folyik a nyilvános vita hívők és hitetlenek között. Ezek az utóbbiak természetesen túlsúlyban varrnak; de senki közülük nem vonja többé kétségbe a spiritiszták jóhiszeműségét és a gunyoló- dók is elnémultak. Úgy látszik, a spiritiszták — legalább ezen a fronton — megnyerték a csatát. Conan Doyle másnap reggelre kéretett magához szállodabeli lakására. Ugyanaz a benyomás, mint tegnap este. Így közelről nézve mégis mintha szemének kékjében találnánk valamit a hívők t.tokzatos fényéből. — Amidőn 1882-ben — mondja — befejeztem orvosi tanulmányaimat, nemcsak hogy nem voltam spiritiszta, hanem a legmegrögzöttebb, a legelszántabb materialista. Szemébe nevettem volna annak, aki a mai karriéremet megjósolja. Azután jöttek az irodalmi éveik, de ezek mind jelentéktelenek voltak azok mellett a hatalmas élmények mellett, amik figyelmemet mindinkább a túlvilág! jelenségek felé fordították. Akkoriban elsősorban a fizikai médiumok érdekelték az embereket, mert ezek voltak a legmeglepőbb, hogy úgy mondjam, kézzel fogható kísérletek: az asztaltáncoltatás, fel- emelkedés. az automatikus irás stb. Azóta temérdek szeánszon vettem részt, mindig ismerőseim körében, a legszigorúbb ellenőrzés mellett, amiknek következtében én, a megrögzött, elhatározottan kételkedő, megtértem és hinni kezdtem. De hát hogyan is lehetne ez másik éppen? Sok ilyen esetet idézhetnék, amik kötelességemmé tették, hogy a spiritizmussal szemben állást foglaljak és ma — amint tegnap is mondottam — nem hiszem, tudom, hogy a szellemek élnek és hogy életünk a sir után tovább íolytatódik. Megkérdezzük Conan Doyletől, hogy emlékszik-e Sherlock Holmesra? Emlékezik reá, hogyne emlékeznék, de láthatóan nem szívesen beszél irodalmi alkotásairól. Mintha restelné egész materialista múltját. A nagy detektív, a nagy Pán és vele a materializmus végleg meghalt. A spiritualizmus korszaka elérkezett. — A legfontosabb feladat — mondotta a Mester — kiirtani gyökerestül a materialista gondolkozásmód maradványait. A gazdagok felfuvalko- dott dölyfe és önzése, a szegények irigysége és brutalitása zúdította reánk a nagy háborút. Fel se tételezhető, hogy ez a rettenetes konvulzió csak azért szakadt volna az emberiségre, hogy annak újabb biztonsági szerződések, határigazitások vagy egyéb rnuló változások legyenek a következménye. Az emberiség megpróbáltatásának még nincs vége. Újabb szenvedések — mindmegannyi leckék — várnak reá. Nemcsak nagy háborúk következnek el, hanem szörnyű elemi csapások, földrengések és tengeráradások következnek el. Igen, mi hiszünk abban, hogy óriási katasztrófa fog az emberiségre zúdulni. Megkérem, hogy vájjon nem lehetne-e kapnom a szellemek fényképeiből, amiket a nagy- közönségnek is bemutatott? „Impossible! Impos- sible!“ (Lehetetlen!) Azután anélkül, hogy megmagyarázta volna, hogy miért nem adhatja ezeket profán kezekbe, barátságosan elbúcsúzott tőlünk. Béke a áobsinai izraelita hitközségben Megválasztották az uj vezetőséget — Az ellenzéki lista fölényesen győzött Dobsina, szeptember 15. Jelentettük annak idején, hogy a rozs- nyói járási főnökség felfüggesztette a dobsi* nai ízt. hitközség autonómiáját; elmozdította állásából az elnökséget és az ügyek vitelével ideiglenesen Karsai Jenő dr- rozsnyói orvost bízta meg, a kormány intézkedésére- A szükségessé vált uj választások megejíésére szeptember 13-ára gyűlést hivott egybe Karsai dr- kormánybiztos. Dobsina város 49 tagú ízr. hitközsége két pártra bomlott a választások hírére, a vezető kormánypárt és az ellenzéki pártok csoportjára. A választást mindkét párt teljesen politikai alapon készítette elő. Vasárnap elkeseredett kortesharccal kezdődött a hitközségi választás, a szavazókat Dobsina környékéről autóval szállították az urnához. A kormánypártok 2. számú listájával szemben az elelnzékiek a 1- §z. listát dolgozták be. Háromnegyedtizenkettökor a kormánybiztos elrendelte a szavazatok össze- számlálását, az ellenzéki pártok listája 24 szavazatot kapott a 2- sz. listára beérkezett 11 szavazatta] szemben. Tizennégyen tartózkod. tak a szavazástól. A szavazás alapján igy alakult meg az uj hitközség: elnök Altstock Arthur dr., alelnök Grossmann József, gondnok Hirsch Adolf; pénztárnok Simon Jenő; bizottsági tagok lettek Weisz Sámuel. Pollák Sámuel, Deutsch József, Katz Izsák, Langer József, póttagok pedig Weiszmann Pál és Messinger Viktor. Remélhető, hogy a dobsinai izr- hitközség megbontott békéje most már végérvényesen helyre fog álla ni. Telefon: 8357-Y1. Telefon: 8T57'V! Magyarost és szlovákod táSálSfiozábelyc Prágában 5891 Ciriíoe-étterei Prága I., Provaznickö ul. 3. szám, a Mustek melletti Mindennap koncert’ Mindennap koncerl! 4