Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-02 / 197. (940.) szám
Szerda, szeptember 2. PdiiüKasfárés Rl$2tIS?Éí©3jail Bazovsky után Ivánka. — A kommunista képviselőjelöltek. Ungvár, szeptember 1. Az elmúlt héten Ruszinszkóban járt Ivánka Milán dr., a nemzeti demokrata párt szlovenszkói szervezetének elnöke, hogy politikai szondirozást végezzen a ruszinok között, annak megállapifására, van-e talaja pártjának Ruszinszkóban. Nemrég Bazovsky dr., a szlovák nemzeti párt egyik vezére folytatott Ruszinszkóban tárgyalásokat szlovák-ruszin ellenzéki blokk létesítése céljából. Kaminsky lapja, a „Karpatorusky Vestnik" visszautasítja Bazovsky tervét, mert a szlovák és ruszin nemzet összefogása egy harmadik ellen csak testvérharcra vezetne — az ellenség legnagyobb örömére. A lap élesen kikel a szlovákok ellen és azt tanácsolja Bazovskynak, hogy inkább azzal törődjön, hogy szűnjék meg Sz'lovenszkón a ruszinok elnyomása. A ruszinszkói kommunista párt véglegesen összeállította már választási jelölő listáját s az első helyen Mondok és Gáti képviselők, a harmadik helyen Mika Václav legionárus, valamint Cedorják és Koselják szerepelnek. Ruszinszkóban, amint ezt a Národni Osvobozeni is megerősíti, erő" talajuk van a kommunistáknak és pozíciójukat még jobban meg akarják erősíteni. A lap szerint a kommunistáknak különösen a pra- voszlovák között vannak hiveik. TftrWíorszAá visszaköveteli üossulí London, szeptember 1. A genfi népszövetségi ülésen a lapok kommentárjai szerint a biztonsági szerződésen kiviil nagy érdeklődést fog kiváltani Mossul hovátartozásá- nak problémája is. A Westminster Gazette konstantinápolyi levelezője ijesztő helyzetképet ad a kérdés törökországi vonatkozásairól. A levelező azt írja, hogy a törökök semmiképpen sem engedik át Mossult Iraknak, amennyiben az Irakra vonatkozó angol mandátum meghosszabbítást nyer. Mossulnak vissza kell jutnia Törökországhoz, ha Anglia a négy év múlva lejáró szerződését Irakkal meghosszabbitja- A törökök pénzügyi és egyéb támogatásokat várhatnak Oroszországtól és főképpen számítanak az angol közvélemény erejére, amely meg fogja akadályozni, hogy Angiia Irak miatt Törökországgal háborúba bocsátkozzék. Azt hiszik, hogy sem a brit munkások, sem a brit polgári osztály nem tűrne egy milliókat fölemésztő háborút. A törökök mégis hajlandók egyezkedni, mert súlyt helyeznek az Angliával való békére. Jl* raSriMl jfeísasőfááMísft. ftogu ra terelni a furkóssal, vagy a pulikutyát nem kel a kolompos után zargatni, eszébe jut Já* nosnak, vagy Janónak a Sári, az Ancsurka; a muskátli, meg a bazsalikom, meg a csók s nagy keservesen nótába szedi, hogy de hosz- szu is az a hét; ha úgy a végit várja a szegény juhász — ez az irodalom- Juhász iroda* lom, de irodalom, juszt is irodalom, még akkor is, ha le se is írják! Tessék elhinni, teljesen mindegy az; juhászáé az az ember, vagy „kulturlény“. szlováik-e, magyar-e, aki ezt csinálja, az irodalom lényegére az teljesen közömbös. A juhásznak juhászirodalima van, a kulturembernek kulturirodalma, a szlováknak szlovák irodalma, a magyarnak magyar, a szlovenszkói magyarnak szlovenszkói magyar. — már amennyiben a szlovenszkói magyar élete különböző más magyarok életétőlEgy a fontos, hogy az élet és irodalom egy legyen s az élet legyen az irodalom fór* rása. Az irodalom az életből fakadjon, önként, természetesen, az iró. vagy juhász maga se tudja, hogy miért. Ez a tiszta, őszinte és igaz irodalom. De ha valaki nekihegyezi a tollát (pár* cTön. most már erre sincs szükség, hiszen Watermann maga hegyezi a tollat, vagy Re- mington a tollat is fölöslegessé teszi) szóval; ha valaki felajzza Írógépét evvel az elhatározással: „Én most irodalmat fogok csinálni!" — és ir, ha kell, ha nem — akkor kívülről keresi, hogy mit írjon s mert nagyon sokan tesznek igy. nagy a konkurrencia, mindenki igyekszik a másiknál valami cifrábbat, „noch nie dagewesen"*ebbet keresni, szóval csinálja az irodalmat, a csinált irodalom pedig olyan, mint a csinált virág. Ha hasonlít az igazihoz, akkor csak ha meg nem hasonlít, mert olyan borzasztóan szép, akkor hazudik. Evvel a tiszta irodalommal azonban baj esett. (Folytatása következik.) A posta nagystílű csekkcsaSói a komáromi törvényszék előtt A Daray—Schieíer—Korányi-trió bűnei — Saját tudósítónktól — Komárom, szeptember 1- A komáromi törvényszék szenzációs bűnügyben mondott ma Ítéletet, amelynek hősei Daray Kálmán volt főhadnagy, Schieíer Adolf volt rendőrtisztviselő és Korányi Sándor érsekujvári ügynök voltak. Daray posta- titkár-revizornak adva ki magát, a bucsi postára hivatalvizsgálat ürügye alatt állított be Legát Jozefa postamesternőhöz, ahol egy postacsekket adott föl egy pozsonyi bank címére és a 10 korona összeget 160.000 koronára hamisítva meg, becsempészte a hivatalos küldemények közé. A bank ki is fizette az összeget és a csalás kétizben is sikerült. Harmadszor a bank följelentést tett és a tetteseket Pozsonyban elfogták. A vádlottak mind fiatalemeberek, akiket a könnyű pénzszerzés vágya vitt a lejtőre, az értelmi szerzők azonban Budapesten vannak letartóztatva Soós Gyula válnói segédjegyző és felesége, ottani volt postamesternő személyében, akik a csalásra kitanitották Darayékat. A tettesek beismerték a csalást, csak Korányi, aki finanszírozta a vállalatot, tagadott. De ez mitsem használt, me. [ a vádlottak szemébe mondották bűnösségét. A Soós Imre dr. Ítélőtáblái bíró elnök- kde alatt lefolyt tárgyaláson Daray Kálmánt 2 és félévi börtönre, Schieíer Adolfot másíélévi és Korányi Sándor ügynököt egyévi börtönre ítélte a törvényszék csalás büntette miatt, beleszámítva utlevélhamisitási és tilos fegyverviselési kihágásaikat is. A negyedik vádlott, Bokrosy Béla kéthónapi fogházat kapott, amelyet a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett a törvényszék. Halálraítéltéit a brünn! rablógyilkost Szlovenszkóra készült egy csehországi borkereskedő és egy trágyadombon találták meg évek múlva a csontjait Brünn, szeptember 1. 1921 tavaszán Szlovenszkóra készült egy 77 éves csehországi borkereskedő. Az öreg Bubla Ferenc azzal a tervvel indult útnak, hogy ott sokkal olcsóbban vásárolhat nyersbőrt, mint Csehországban. Felesége ugyan nem szívesen engedte el, de az öreg kereskedő nem hallgatott sem felesegessem pedig fia tanácsára, hanem a földjéért járó kis bérösszeget magához véve, elutazott. Azóta családja nem látta többé. Ez év májusában Mi'fesovic községben egy munkás, aki Novák gazdánál volt alkalmazásban, embercsontokaí ásott ki a trágyadombból. A ruhadarabok maradványaiból megállapították, hogy Bubla Ferenc holttestére akadtak- A csendőrség a megindított nyomozás során Novák János személyében elfogta a tettest, aki tegnap állt a brünni eskudtbiró- sá'g előtt rablógyilkossággal vádolva. Novák tagadta a rablógyilkosságot. Megesküdött arra, hogy Bubla Ferencet egyáltalában nem ismerte és nem hiszi, hogy valaha is beszélt volna vele. Meglehet az is, hogy az embercsontok már akkor a trágya- domb alatt voltak, amikor ő még nem bérelte a házat. A tanuk azonban ellene vallottak. Lég első sorban kihallgatták a megölt Bubla özvegyét. Az elnök megengedte, hogy az öreg anyóka ülve mondja el vallomását. 1921-ben sokat beszélt férje arról, hogy Szlovenszkóra utazik, pénzt is mutatott és azt mondotta, hogy nagy üzleteket csinál majd Szlovenszkón- Elutazott, de felesége többé nem látta őt. A megölt fia arról tett vallomást, hogy apjánál elutazása előtt 500 koropát látott. Egy másik tanú megállapította. hogy látta, amint Novák Bubiéval tárgyalt. Erre a vádlott a keresztre mutatva azt mondja: — Esküszöm az égre, hogy nem találkoztam vele! Filla József tanú ugyancsak terhelő vallomást tett és a bíróság azt is megállapította, hogy Novak pénzszomjas ember volt. A bíróság az esküdtek marasztaló verdiktje alapján kötéláltaili halálra Ítélte No- vákot, aki az Ítéletet nyugodtan fogadta. A jngoszfávlol magyaron i§ birkóznak a jogtalanságoknál A Magyar Párt megalakulása — Vezérkék hadsereg nélkül — Egyéni hiúság buktatta meg a radikális párttal való magyar paktumot — A P. M. H. eredeti tudósítása. — TIT 1922, szeptember 17! ... A zentai nagy nap, a zentai csata . . .! Ez a nap volt eddig a jugoszláviai magyarság egyetlen örömös napja, egyetlen derűs, boldogságot ígérő, reményeket keltő megnyilatkozása. Tízezer magyar, küldöttségek a Vajdaság minden községéből, a zentai magyarság ezrei, mint házigazdák és a közeli környék magyar tömegei bandériumokba verődve, szorongásig megtöltötték a hatalmas zentai főteret. A tér középére ácsolt emelvényen ott ültek a magyarság kiszemelt és hivatott vezérei és ott ültek a hatóságok képviselői, körül pedig a szomszédos utcák torkolatánál, a félben- maradt katolikus nagytemplom falai mögött százával álltak és sétáltak a zentai és környékbeli dobrovoljácok, csetnikek és az újvidéki, zentai és más városokból importált Orjuna csapatok, kezükben ólmosbot, derekukon revolver és kézigránát .... Nem került a sor még csak szóváltásra sem. A magyarság méltóságteljesen, rendben és hozzáillőén viselkedett, egyetlen olyan szó el nem hangzott, az emelvényről vagy a tömegből, amibe akár a legvadabb rossz- indulat is provokálást vagy államellenes tüntetést magyarázhatott volna. A másik oldalról pedig a zentai rendőrkapitány őrködött, eréllyel és körültekintéssel, amint egy nappal a nagygyűlés előtt egy nála járt magyar újságírónak lakonikusan kijelentette: Rend lesz, azt garantálom. Egyéb nyilatkozni valóm nincs! — És állta a szavát; rend volt, minden legcsekélyebb incidens nélküli rend. A zentai alakuló nagygyűlés után kellett megkezdeni a munkát és ekkor kezdtek elö- bujni alzok az önkéntelen hibák, amiket a gyakorlatlan vezérek, a gyéren elhangzott figyelmeztetések ellenére elkövettek. Felülről lefelé akartak építeni és amikor már meg volt az országos vezérlő bizottság, az elnöki tanács, elnökök, titkárok, társelnökök és mindenféle országos funkcionárius, akkor került sor a helyi szervezetek kiépítésére és ekkor már késő volt . . . Ott állott egy országos párt, teljes központi vezetőséggel, amelynek nem voltak vidéki szervezetei, illetve amelynek alig volt öt-hat, rendesen kiépített vidéki helyi szervezete, egy nagy és okosan elgondolt vezérkar hadsereg nélkül! Akkor, azokban napokban ez még nem lett volna baj, mert a zentai nap sima lefolyása eloszlatta az aggodalmakat és nagyszerűen megindult szervezkedés. Azonban közeledtek az 1923 március 18-ára kiirt választások és a parlament feloszlatása után következett törvényszerű három hónapos szünetet a pártvezetőség arra használta fel, hogy az uralkodó radikális párttal kooperációról tárgyaljon, de ezt a vezérlő bizottság előzetes megkérdezése nélkül, titokban és a maga szakállára cselekedte. A tárgyalások legfőbb alapja az volt, hogy a választói névjegyzékekből tiz- ezerszámra kihagyott magyar választók egytől egyig bevétetnek a jegyzékekbe, egyénenkénti és hosszadalmas reklamációk nélkül, tisztán a magyar párt által hivatalból felállítandó jegyzékek alapján, ezzel szemben a radikálisok nem állítanak ellenjelölteket azokban a szavazó körletekben, amelyekben többségben van a magyarság, viszont a megválasztandó magyar képviselők minden olyan kérdésben a kormánnyal szavaznak, amely nem érinti nemzetiségi szempontból a magyarság egyetemét. Ezt a paktumot 1923 február 22-én mutatták be az illetékesek az országos vezérlő bizottság ülésén és másnap, a párt félhivatalos lapja a „Gyalázatos paktum" cinv alatt leleplezte a megegyezést az akkori főszerkesztő egyéni hiúsága által diktált meggondolatlanságból, minden rábeszélés, könyörgés és kapacitálás ellenére. És ezzel meg volt pecsételve a paktum és a magyar párt sorsa ... A magyar választók tízezrei kimaradtak a névjegyzékekből és a Magyar Párt még csak jelöltet se mert állítani, ha nem kénytelen volt egyik elnöki tanácsi ülésén kimondani a passzivitást. Ez a határozat keserű és messzeható következményekkel járt, mert nemcsak az 1923 ovi március 18-iki választásokon, de az 1925 februáriakon is lehetetlenné tette azt, hogy a magyarság parlamenti képviselethez jusson. Nagyon szigoru szóval azt mondhatnék, hogy ez a cikk, hogy ez a leleplezés züllesztette szét egy időrb a pártot és ez volt élesztője annak a bomlási folyamatnak, aminek alapján megkezdődött a „magyar radikálispárt" és a „magyar ellenzéki párt" (más szóval Davidovics magyar hívei), a zsidó radikálisok és más hasonló szervezetek alakulása. E ponton ki kell emelnünk, a zsidókérdést. A vajdasági zsidóság pár excellent magyar. Ennek a zsidóságnak az ősei már 200—300 éve itt laknak, harcoltak a szabadságharcban és ma is teljes szívvel élekkel magyarnak nevelnék a gyermekedet — ha lehetne. De annak nevelik még akkor is, ha nem lehet. És ezt a zsidóságot a magyarságtól elidegenítette és a cionizmus karjaiba kergette egy újvidéki lap, amely kézzel lábbal tiltakozott az ellen, hogy a zsidóságot, amely természetesen a magyar párthoz akart csatlakozni, szerephez juttassák a pártban. tisztázni Keli íz eiijHiii £§Sí©Jáb tuI<ioRtogfti Janíausch nagyszombati püspök körlevele Pozsony, szeptember 1. Minthogy az utóbbi időben sokat foglalkoznak politikai körökben az egyház és az állam elválasztásának kérdésével, a nagy- szombati apostoli adm húsz ír a túr a szükségesnek tartotta, hogy körlevélben adjon útbaigazításokat a plébánia-hivataloknak és -az iskolaszékeknek, hogyan járjanak el az egyház tulajdonát képező iskolaépületek biztosítása tekintetében. A körlevél rámutat arra, hogy számos iskolaépület, amely tulajdonképpen az egyház vagyonát képezi, nem az egyház, hanem a politikai község nevére van telekköuyvezve. Itt elsősorban azok az iskolák veendők tekintetbe, amelyeket 1868 előtt állítottak fel. Ezek az iskolák mind az egyház tulajdonai, mert 1868 előtt sem állami, sem pedig községi iskolák nem voltak. Az érsekség tehát elrendeli, hogy minden katolikus iskolaszék győződjön meg a te- Lkkönyvekben, miképpen vannak az iskola- épületek telekkönyvezve. Hogyha egyes iskolaépületek tulajdonjogát a községek nevére írták át, úgy az iskolaszék kétféle módon igyekezzék azokat az egyház részére átíratni. Először közigazgatási utón, azaz ohmképpen, hogy a községi tanács egy határozattal járuljon hozzá az iskolaépületek tulajdonjogának az egyház javára való átírásához. Amennyiben pedig a község ebbe bele nem egyeznék, úgy bírói útra kell az ügyet terelni és az iskolaszék bízza egy ügyvédre a dolgot. Hogyha második és harmadik fokon a bíróság az egyház javára dönt, úgy bizonyos, hogy a községek tö.bbé nem fognak az átírás elé nehézségeket gördíteni. Az apostoli admi- nisztratura, hivatkozva a magyar királyi bel* ügyminisztérium 1889—67839. számú érvényben levő rendeletére, értesíti az iskolaszékeket; hogy a politikai hatóságok fel van* nak jogosítva arra- hogy az ilyen iskolaépületek tulajdonjogának átírásához a katolikus egyház részére az engedélyt megadják- A körlevelet Jantausch dr. püspök irta alá. + Sérv&ea szenvedi!? Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökéletesített rugóiiélkiill sérvkötönk. mely éjjel is hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomot- és anyaméhsülye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. FLa- nell has-, hát- és mellmelegitő Jy0iea“kötszsriiáz Brafislavit, Ohm-ü. 51. Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap diutéztetnek
