Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-08 / 177. (920.) szám

Szombat, augusztus 8. Nemzed huiíora és pénz Irta: Kékedy Gábor I. A szlovenszkói és ruszinszkói magyar iroda­lom betegágyánál mint orvosok, barátok és roko­nok jöttek össze az irodalombatrátok, kritikusok és irók, még politikusok is — a segítés szándéká­val s az elhangzott vélemények és jótanácsok abban foglalhatók össze, hogy a halódó magyar kultúra s a tetszhalott magyar irodalom feléb­resztéséhez nemzeti irodalom és pénz kell. Ez a megállapítás bár több mint felében, de mégsem egészen igaz. A világháború az anyagi eszközök küzdelme volt s a háború, mint a politika, militarizmus és kapitalizmus eszköze folytán jutottunk minden tekintetben oda, ahol most vagyunk. Amikor most, az anyagi harc katasztrofális összeomlása után bekövetkezett aléltságból, hogy úgy mondjam ájulásból a gondolat hatalmánál, a szellem erejénél keresünk hitet, erőt, világoságot, megújhodást, elvesztett és pusztulásban lévő ja­vaink helyett uj kincseket; a magyar jelen és magyar jövő számára irányt, utat és kulturális harci eszközöket, akkor sohasem lehet szűkre szabottan előírni — amint Fleischmann Gyula dr. tette —, hogy egy magyar iró mikor, miért, mit és hogyan Írjon, mert a feladat adva van. Az irodalom megnyilatkozásának iránya, formája és eszközei azonban mindig feltartóztat­hatatlanul lépést tar anak a kor rohanó eszméivel s művészet birodalma ezután is mindig az az egyetlen ország marad, amelyik örökké áldozni fog a szabadságnak. II. Az orosz, a lengyel s a Sziklay Ferenc dr. megállapítása szerint a magyar történelem folya­mán is, amikor a politika mindent elrontott s akár vesztett háború, vagy levert szabadságmozgal­mak után az elnyomó hatalom lett korlátlan ur a nemzet fölött, mindig az irodalom volt az a messze tájakat bevilágító, vagy halkan pislogó Crökmécs, amelynek változó fényességű világos­ságánál a nemzet legjobbjai gyülekeztek s állot­tak őrt a Szabadság oly gyakran már kihülőben lévő teteme felett. Ma pedig, amikor a világégés rombadöntötte évezredek kulturmunkájának szent javait s minket Magyarország feldarabolása, nemzetünk sors­tragédiájának nagyságához mért feladatok elé állított, az uj helyzetben elveszítettük mindazt, ^mi előttünk a régi Magyarországon szép, ked­ves és drága volt. S ha a gondolat szépsége, a szellem hatalma, lehetővé tette túlélnünk Mohit, Mohácsot, Vilá­gost, az irodalom lélekmozditó árja nem engedte elfelejteni a Szent György-tér, a Vérmező, Arad, Kufstein, Oldütz, Josefstadt, Theresienstadt s a Neugebáude hőseit és mártírjait, ez a kivédhetet­len fegyver az, amit szivünkbe zárva túl fogjuk élni Trianont is. Hogy azonban mikor, mit, miről és hogyan írjon egy iró, az mindenkor lelke rugóinak leg- bensöbb és legsajátosabb titka és egyéni ügye marad. A lényeg csak az, hogy amit ir, az iroda­lom legyen, de osztályok, pártok, faji vagy val­lási előítéletek és elfogultságok sohasem korlá­tozhatják alkotásában. Igaz az, hogy a nemzeteknek s különösen a fiatalságnak történelmi időkben héroszokra van szüksége s a nemzete vágyait megérző írónak — ha missziót érez hivatásában — szinte köte­lessége alakjaiban ilyeneket is adni. De ha ez szinte kötelessége, akkor egyenesen szuverén jo­ga minden Írónak esetleg azt is megírni, hogy a magyar faj bármely példánya, családja, csoportja vagy osztálya nem úgy él, nem úgy beszél, nem úgy gondolkozik, nem úgy eszik, iszik, alszik, házasodik, szóval cselekszik, mint ahogy a lét és a faj fentartása érdekében cselekednie kellene. Megírhatja például azt is, hogy a cseh nem­zet valamelyik kiváló fia mi mindent tett a cseh nép erkölcsi vagy anyagi felemeléséért a köz­gazdaság, a jogalkotás, a képzőművészet, zene­kultúra vagy az irodalom terén akkor, amikor ná­lunk semmit vagy csak alig valamit csinálnak. Szabó Dezső például egészen jogosan irta meg az Elsodort faluban, hogy Tarcády Judit er­kölcstelen nő volt, mert az élet eseményei, je­lenségei a jó és a rossz harcából, szép és lélek­emelő, de egyszersmind rossz és kárhozatos tü­netekből és dolgokból állanak, az Írónak pedig nemcsak joga, de kötelessége is megmutatni az Embert olyannak, amilyen; s nagyon valószínű, hogy a pokolban is sokkal több az ördög, mint a mennyországban-az angyal. Az Elsodort faluban Szabó a purifikátor os­torával kíméletlenül végig vágott faján s ebben az a fontos, hogy drámai tanításából mi, olvasói nagyon sokban és nagyon sokat tanultunk. Tehát megírhatja az iró mindazt, amit én, te, ő vagy más nem lát vagy rosszul lát, mert az iró az emberiség javítója, tanítója, szórakoztató­ja, a társadalomnak ostorozója, a rossznak, a gyűlöletnek ellensége s mindenkor a szeretetnek, közjónak, tudásnak, felvilágosodásnak, szabad­ságnak folytonos hirdetője, védelmezője és elő­mozdítója lesz. III. Fleischmann Gyula dr.-nak az irodalom nem­zeti jellegére vonatkozó megállapításait sem fo­gadom el általánosságban kötelező erejüeknek. Ez a művészet szabadságával ellenkeznék s az alkotás rovására eshetne tehertételként. A nem­zeti határok a szellem szabadsága előtt börtö­nöknek látszanak. Sienkieavicz Henrik Quo vadis-ja világszerte tiszteletet szerzett a lengyel írónak s Jókainak az orosz életből vett regényei sem jelentettek utat a dekadencia felé. Az eszmék világa olyan végtelen és gazdag, hogy kincseiből egy alkotó tehetség juttathat az egész világnak s az egész emberiségnek. A legnagyobb művészi alkotás pedig mindig az, amely általános és örök emberi értékkel bir. Politikai szempontból tehát fontos a nemzet, művészi szempontból azonban sokkal fontosabb az irodalom. IV. Rácz Pál hozzászólásának lényege: nincs pénz irodalomra. Ez sem egészen helytálló, mert csak pénzzel irodalmat teremteni. és Írógárdát nevelni nem lehet. Az irodalmi termékek iránti kereslet az irodalmi müvek színvonalától és ér­tékétől függ. A magyar társadalomnak s a könyvolvasó középosztálynak az a rétege, ame­lyik könyvért pénzt ad, választékos ízléssel és magas igénnyel lép az irók elé, ami különösen kezdő íróink munkáinak megjelenését s elterjedé­sét eddig szinte lehetetlenné tette. Egy könyv­kiadó vállalat s egy irodalmi fórum az, ami a miivék kiadását lehetővé tenné s terjesztését elősegítené. Miután ilyen két szerv eddig nincs: teremteni kell; azután tehetség, idealizmus és akaraterő kérdése az irodalom ügye s ha a sajtó és társadalom, kritikusok és irók szeretettel ka­rolják fel az irás apostolainak, a gondolat művé­szeinek érdemes alkotásait, akkor igenis lesz megújhodás s a magyar irodalom zsenge palántái terebélyes fává s a magyarság lelki és erkölcsi erőforrásává fognak fejlődni Szlovenszkóban és Ruszinszkóban is.. Istenítélet a Tátrában Nyári riport a friss hó mellöl — A ciklon és a leszakadt víztömeg pusztításai — A P. M. H. eredeti tudósibáisa — Felső-ílági, augusztus 7. Nem tudom, mit írnak róunk a lapok, mert harmadnapja nem láttunk friss újságot. A legutolsó P, M. H. agyongyürötten függ az ujságkeretben, már mindenki könyv nél­kül tudja, Hogy is kezdődött? Vasárnap reggel 3 órakor már világos hajnal volt, mikor a szomszédomban lakó turisták sziluettjei halk Jépegeíéssel elhúzódtak a nyitott ablakom előtt. Mögöttük az álomfátyoléit bontó Fe­renc József-csucsra láttam éppen, tisztán rajzolódtak ki a mélyük szíriek s az égen néhány csillag sáp adózott. Estefelé, mire a túrázók megérkeztek, már zuhogott a zápor és a balszerencsével járt hegymászók po­csékká ázott ruhái, bakancsai, mászókötelei a veranda padlóján végigrajzolták az utat, amerre a konyhába vitték őket szárítani. És elborult minden. Leszakadt a legvi­gasztalanabb szürke Nirvána, köd, sötétség, hideg, omló vizektől hörgő csatornák ural­ma. Nem használ semmi, csak a teljes meg­adás. Jól bepakkolózva feküdni a verandán, hallgatni a monoton zúgást, behunyni a szürkétől irtózó szemeket s álmodni a nap­sugaras délről. De miálr a v'eraudára is be­ver az eső. Bebebb húzódunk. Nem elég. Ott is utolér. Hát még beljebb: félig a szobában. Már ez sem segit. Üvöltő szél indul és mé­lyen, ferdén paskolja a hideg esőt. Be kell zárkózni, nem is akárhogy, mert a kiakasz­tott zsalukat, ajtókat is letépi a szél. Délután már ijesztő a zugás. A tetőeresztékek, geren­dák ropognak, nyikorognak, a Poprád-viz völgyéből haragos dübörgés hallik: ott már félelmes víztömegek robognak alá a mázsás sziklatom bök fölött. És csodákat látunk: vízszintes esőt, ferde szökőkutat. A dühös szél vízszintesen vágja a záport, néha hirte­len irányt változtatva feldobja, megtáncol­tatja az esőcseppeket és visszavágja oda, ahonnan jöttek. A szökőkút neon tud boldo­gulni. Már a cső felett elkapja a vihar, le­gördíti, szétszórja, pocsékká veri, legázolja a sárba. Az egyik eresz alól egy szerencsét­len kis madár röppen ki: a szélvész nyomo­rult pehelyként vágja a falhoz. Baljós zugás, dübörgés tölti be a levegőt s mire leszáll az ólmos, nehéz este, akkor eszmélünk rá: nini, ma színét sem láttuk villamosnak! Bizonyo­san baj van a vonalon, hogy a kocsik nem tud­tak feljönni. Nincs posta. Telefonálni aka­runk Széplakra: nincs kapcsolat. Csorba felé sem. El vagyunk zárva a világtól teljesen. Éjszakára pedig a vi'harkapoecsal kellett be­akasztani minden spalettát. Koráin aludni tér mindenki. Boldogok, akik az étteremhez közelebb laknak, még azoknak is elég a pár lépésnyi ut, hogy csurron vizesre ázzanak a pokoli zegeterben. A távolabb lakók.. kacsák módjára érkez­hettek a — „Kacsa-vilMba“. Hajnalban még egy hallatlan szélroham. Kitépi az ablakomról a biztosító keresztzá­rat, kivágja a spalettát és kegyetlenül vag­dalja a falhoz. Mig az ablakon kinyúlva megbirkózóim vele, függöny, asztal, padló, minden beázik. Reggelre csend. Komor, hi­deg csend. A csúcsokon pedig megközelít­hetetlen fenséggel ragyog a friss hó... Amint kilépek az erkélyre, lábaim előtt egy szétomlott fecskefészek s négy csupasz, megdermedt kis fióka. A nagy vihar szomo­rú áldozatai. Csak most nézhetünk körül, mi minden .történt. A kuglizó fedele egysze­rűen leült. A legkedvesebb rezgőnyárfánk kifordított gyökérrel hever a földön. A völgyben árvizek tükre csillog, Poprád előtt egész kis özönvizet látunk. A Batiizfalvi-tó vízesésének vadul habzó fehér tömegét sza­bad szemmel látni. A patakok völgyéből har­sogó zugás mindenfelől. Kicsavart, derékbe­tört, koronájuktól fosztott fenyők heveinek. Hohenlohe herceg postáját lo vasfű tár viszi le s visszatérőben hozza a bírt, hogy a fü­redi nagy szanatórium épületén 140.000 ko­rona kárt okozott a vihar. Leszedte a tetőt, benyomta az ablakokat. Csorbán a Grand Café tükörablakait zúzta szét. Földomlások vannak. A táviró huzalokra fenyők zuhan­tak, ezért nincs villamos, nincs telefon. Az áramtelepen is baj volt. Valamikor késő délután jött fel az első szerelőkocsi, úgy ro­bogott el, mintha csak attól félne, hogy va­lahol megint elakad, mint az utolsó járat a vihar előtt, melynek utasai zuhogó záporban gyalogoltak az elakadt kocsitól az állomás épületéig. Ott száritkoztak, dideregtek, mint a kiöntött ürgék. Hej, de szép dolog is a nyár! — Motorkerékpáron hozta _ valaki a hirt, hogy Zsolnánál a vasúti hidat eltépte az árviz s egy alagút is viz alatt, van, leg­alább három napba kerül, míg a közlekedés valamelyest lebonyolítható lesz. A hőmérő? Úgy 10 fok Celsius körül sétál. Ajtónk, ablakunk azért nyitva, hiszen egyre megy a dolog, bent sincs melegebb, mint kint? „Polnisdi bácsi11 mosolygós, szép ősz feje mindenütt ott van, mindenről, min­denkiről gondoskodik, egyik vendége sem busul, ha az elszakított hidak, me,gátló vil­lamosok miatt maradnia kell, sokkal inkább azok, akik semmi áron nem tudnak helyet kapni még a fürdőkamrákban sem. Vihar utáni estén misztikus, holdas bo­rongás. Az egész szepesi völgy opálban úszik, benne égő topázok: Poprád lámpái. A csúcsokon rejtelmes fátyol. A gyilkos, könyörtelen szirtek némán néznek szembe a holddal, mig az ölükből leszakadó vizek zú­gása titkokat mormol az éjszakának. Ma már kacagó szép reggel volt. Jól­esett sütkérezni a hermelinpömpáju csúcsok alatt s azon tréfálni, hogy a reggelinkhez bi­zonyosan ^ onnan fentről hozták a porcukrot? Alkonyat felé fegyver dörren valahol: Ho­henlohe herceg halálosan biztos fegyvere s félóra múlva egy kékzubbonyos, halinás le­gény — maga után vérnyomokat hullatva — hozza be a vállán a jégverembe a pompás őzbakot, meghasitja késével a szép, karcsú lábinakat s fölakasztja a zsákmányt. Szegény csacsi őzek, oly szelídek itt, hogy néha ker­getni, dobálni, hessegetni kell őket, hogy el­menjenek az útból, nekirohannak a villamos lámpájának, úgy, hogy a kocsinak kell meg­állnia, a minap az egyik egy autó reflektorá­tól elvakulva, beleugrott a gépkocsiba s on­nan nagy riadtan tovább.^Karcsúk, szelídek, szökellők s a haláluk fejedelmi halál. Itt csak a herceg szuverén fegyvere dördülhet reá­juk. Mégis, mégis jobb volna, ugy-e, a szép, zöldelő, harmatfüves élet? ... Este mindig hideg van. De fölhevítenek kitűnő asztaltársam élénken elbeszélt uti- élményei: Egyptomból jött, lelkében a csodás Dél minden melegét, minden káprázatát hozta magával Anatol Rubin, a jeles poéta, aki egyébként — nem inkognitóban — a prágai kereskedelmi minisztérium elnöki osztályának főnöke, Maginak, Tátrának régi rajongója s mig Tuth-Ankh-Amon csodás aranykincseiről beszél, amelyeket szinről-szinre látott, sőt egy aranycsészének boldog tulajdonosa, — a pálmákat bólogató messzi Dél hangulata ölel körül, itt. a friss augusztusi hó közelében. Tichy Kálmán. Szeptemberben avatják fel a Matica székházát Megjelenik a nagy szlovák szótár — Beszél­getés Krcmery főtitkárral a Matica program­járól — Harmincezer szlovák népdalt gyűj­töttek össze — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Turócszentmárton, augusztus 7. Valamikor, még a háború előtt, sőt a háború alatt is a szlovák mozgalom főfészke volt Turócszenímáirtom. Ez volt a régi nem­zetiségi politika és a szlovák kult-urtörekvé- sck centruma. A változott viszonyok között Turóc- szentmárton jelentősége erősen meggyen­gült. A politikai életben csaknem teljesen megszűnt tényező lenni. A szlovák nemzeti irodalom fiataljai is inkább Pozsony felé hú­zódnak a Turócszentmárton múltját és tra­dícióit ma egyedül a Matica életrekeltett in­tézménye reprezentálja. Munkatársunk: felkereste Krcméry Istvánt, a Matica országos főtitkárát, aki a Matica munkájáról a következőket mon­dotta: — Még a nyolcvanas években feloszla­tott egyesületünk a forradalom után teljes erővel látott hozzá a félbeszakadt munká­hoz. Politikáival nem foglalkozunk, aminek legjobb bizonyítéka az, hogy vezetőségünk­ben az összes szlovák pártok főemberei: Srobár, Dérer és Hliinka helyet foglalnak. — A Matica főleg a szlovák irodalom és tudomány életrevalóságát akarja be'biz®® nyitani. Két főosztálya van: az irodalmi és tudományos főosztály. Irodalmi osztályunk a szlovenszkói irodalom összegyűjtésével, könyvek kiadásával, könyvtárak fölállításá­val és irodalmi előadások rendezésével fog­lalkozik. Most rendezzük be községi könyvr tárainkat, mely akció folyamán már 1300 községi könyvtári rendeltek meg 30, 60 és 90 kö­tetből. — Eddig körülbelül 60 kötetet adtunk ki a szlovák irók munkáiból. Ezenkívül há­rom folyóiratunk terjeszti a szlovák iroda­lom termékeit. Hozzáfogtunk a szlovák nép­mesék összegyűjtéséhez, amelyeket hat kö­tetben fogunk kiadni.' Azonkívül kiadjuk Riesner Bibliográfiáját is, amely a szlovák irodalom egyik legnagyobb eseménye lesz. — A tudományos szakosztály főképpen a nyelvtudománnyal, néprajztudománnyal, történelemmel és irodalomtörténettel foglal­kozik. Minden csoport élén egy tudósokból és tanárokból összeállított bizottság áll, úgy hogy ezeknek a szakcsoportoknak akadémi­kus jellegük van. — A néprajzi szakosztály igen fontos munkát végez, még pedig helyi fiókegyesü- letek utján. Szlovákiában 80 ilyen fiókegye­sület működik. A nyelvtudományi csoport a tájszólásokat tanulmányozza, főleg kérdő­ívek utján. Ennek a szakcsoportnak 800 le­velezője van Szlovákiában. Ha a jelentések hiány nélkül beérkeznek, összeállítjuk Szlovákia nyelvrajzi térké­pét, azonkiviil kiadjuk a teljes nagy szlo­vák szótárt s külön a tájszótárí. — Összegyűjtjük a népdalokat. Eddig már körülbelül harmincezer népdal és ki­lencezer dallam van összegyűjtve. Lefény­képezzük az egyes szlovák típusokat és al­bumokat állítunk össze. — Munkásságunk a jövő hó végétől meg lesz könnyítve, amennyiben saját ha­talmas palotánkba költözhetünk, melynek szeptember végén tartandó ün­nepélyes megnyitására Masaryk elnök is lejön Turócszentmártonba. — Munkásságunk egyelőre a szlovák nép szegénysége miatt nagy akadályokkal küzd, de reméljük, hogy ezeket az akadá­lyokat hamarosan legyőzhetjük. (nj.) LÉÍ03fíí§SíÍ!j©Sí a Xí. prágai Őszi ifliiMsM szepíemöcr 6-!ó3 13-HJ. 1 + SérvOen szenvedőn ■t* Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete­sített rugónélkiill sérvkötdnk, mely éjjel is hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fla- nell has-, hát- és meilmelegitő ,Mea“ kölszeritáz Msiava, Buna-u. 51. Rendelő orvos: Dr. Koch K. F. egy. m. tan. Árjegyzék Ingyen A vidéki felek mfg aznap elintéztelek OGOGOOOGOOGOOOOGGGOOOOGQOGGOOOOG Q G 0 TI 8 1 mindenféle fajtában vadász-, Q O R 0 íHfüí Ű^öí/Oi sP°rt- és önvédelemre, vala- G O ríjjgp jfKí Tjlíjtf mint az összes kellékek első- Q Q 1 ''Jlj * wi Ul&tH rendű kivitelben szavatosság Q Q 4 A öl I olcsóbban, 8 G 111 Q mint máshol 8 O L~íf ^akisarégi G g IU |U 111 közismert T @ q szaküzlctben y g | Prága H., VmM&íova 4®. vásáromat. | 2 Kedvező feltételek mellett kicserélünk kilőtt £ 2 fegyvereket'újakra. G 5 NatM Képes árjegtpeu KÍ*i._ | 3OOOQOOGOOQQOO0OQQQOOQOOOOOOOGGC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom