Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-15 / 183. (926.) szám
Szombat, augusztus 15. illobli sérelucM & cseiiszlMft román holárlorgalomboii Bocskó, augusztus 14. (Saját tudósitónktól.) A román belügyminiszter julius 20-án kelt és augusztus 4-én életbelépett rendeletével súlyos kárt okozott íöleg a határon levő községek lakosainak, mert Hosszumezötől Visövölgyig megszüntette az eddigi belépő állomásokat, csak Halmit és Mármarosszigetet jelölve meg ilyenekül. Az eddig belépő állomásokként szereplő Visóvölgy, Nagybocskó, Lonka-Szlatina, Ta* racköz, Técső rendes Útlevéllel való átkelésre megszűntek s csak gazdasági célokra kiadott határátlépési igazolvánnyal közeliibe* tők meg. Ha tudjuk, hogy Mármarossziget csak gyorsvonattal közelíthető meg s közte és Halmi között gyorsvonaton több mint két- órai, személyvonaton pedig legalább négyórai utazásra van szükség, akkor elképzelhetjük a lakosság aggodalmát, amely Tarack-őztől egész Visóvölgyig úgy lakik, hogy a peage- vonal egyik oldalán csehszlovák, a másik oldalon román lakosság van s az összeköttetés a két oldal lakosai között érthetően élénk volt. A bocskói római katolikusak temploma is a román oldalon van, amelyet eddig minden határátlépési igazolvány nélkül látogathattak. A szigeti kereskedők memorandummal fordultak a belügyminiszterhez s azt hisz- szük, hasonlóan fognak cselekedni a csehszlovák oldalon érdekelt kereskedők is. Tisztelettel felhívjuk a román követsé* get és a csehszlovák illetékes köröket, hogy a legsürgősebben tegyék meg a szükséges lépéseket a mindkét állam érdekelt lakosságára kellemetlen rendelkezés visszavonására, vagy legalább enyhítésére, mert az semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a -két sző* vetséges állam érdekelt lakosságában megelégedést és megnyugvást keltsen. Minden ország kormányát kell, hogy a lakosság ja- Va, kényelme, nyugalma vezesse intézkedéseiben. Í B , . a legjoBben DeváSt Uajvlz hajhul- ^ ^s> korpaképződés ellen. Gyorsan J? Ipjpfjpa szárad és nem teszi zsírossá a hajat, e> fi A KozmefiKai Saüoratöriiim S IIII Párgs Sl., Panskű 4. II. emelet. | Haléi# és iifracW# gprak ®iÉ®rici — A P. M. H. tudósi fájától JP&e vfőRudl rs&ig /efs«©£iíMiíBifk, fu&év Rimaszombat, augusztus 14. Gömörmegye olyan, mint az álmos óriás. Meg van benne a rengeteg erő, a bá- mulatramél'tó, kiaknázatlan energia, de nincs, aki ezt a robusztus tehetséget kiaknázná, aki fáradságot szánna rá, hogy újraélessze az el- alíélt őserőt. Csak beszélünk róla, mint betegről szokás, csak hirdetjük, mert elteltünk Gömörország dicséretével, de nincs, aki erős kézzel fogjon talpragilitásához. Természeti kincsekben egyike a leggazdagabb vidékeknek. Széles szántóföldjei, bányái, erdői. Háború előtt minden völgy fölött füstölgőit a gyárak kéménye, élénk ipar, kohók, pörkölök, anyagtól terhes vasutak. Most semmi, semmi. Messze föld idegenforgalma áradt erre. Most alig valaki. Pusztulásra Ítélt délszlovenszkói vidék. Amerre gyárak voltak, most mindenütt néma kesergés szól helyettük. A kémények hallgatagon állnak, a kerekek, gépek zörgése nem vegyül egymásba. Ám nem mindenütt van így. Némelyik gyár ujult erővel keres magának érvényesülést, harcol, hogy a vidék munkásságának legalább egy részét juttassa kenyérhez. A magánvállalkozások ipartelepei szenvedtek főleg. Nem bírják a konkurrenciát, a magas munkabérek s a drága anyag, a drága vasút mellett. Sorra csukják be kapuikat. Hetenként háromszor munka... A csetneki bányák messze vidék legrégibb vasbányái voltak. Már a középkorban élénk forgalom volt errefelé. A környéki hegyek át s átal vannak fúrva, mindenütt elhagyott tárnákra bukkan az ember, befalazott nyílásokat talál. Nemrégen miég számos bányászt foglalkoztatott a bányatársaság, most, ahogy a bánya megtekintésére gyújtjuk meg az acetylénlámpát: három munkást látunk [ összesen. A lámpa előtt fölhalmozott okker- port öt kocsi fuvarozza a csetneki vaspörkölőbe. Bent a bánya nyirkos, szellős, csúszós. Egyenesen tárt nyílások után ferdén fúrt, veszedelmes ereszkék következnek, kanyargós, tévelygős, koromsötét utak. Lábunk alatt megloccsan a viz s messze visszhangzik a lépésünk zaja. Szanaszét dobált munkaeszközök, elhagyott tárók, dinamit alá fúrt lyukak. De sehol bányász, aki követ csákányozna, sehol munkás, aki a kis kocsin vasat talyigázna. Legfeljebb a bányarém suhog. — Hetenként háromszor munka, azután pihenés... — magyarázza a vezetőnk és sóhajt egyet hozzá. A sodronypálya áll. Hetenként három nap mozog az is. Lent, a vaspörkölő hatalmas vasfazekaiban azonban füstölög a vasérc. Borkőí-ényes munkások halmozzák föl az anyagot s öntik szünetlen a pörkölőfazekakba. Egy réteg faszén, egy réteg vasérc. Pörkölik, hogy a vasolvasztó annál jobban kihasználhassa az anyagot. Most éppen munkanap van! Lassú, nehézi-llatu gázok terjen- genek a szörnyű kemencék fölött. Aki erősen magábaszivja, elszédül. Az egyik munkás izzadt testével kiáll a permetező esőre, aztán ujult erővel tolja a kis talicskát. Rengeteg fölhalmozott anyag, de nincs gyár, ami földolgozza. Innen leginkább a tiszaiéi vasolvasztóba viszik. A tiszolci gyár állami intézmény, tehát üzemben van, de a .kincstár ráfizet. A környéken a tisztáéi s a zólypmbrézói vasgyárak nem szüntették be a munkát. A csetneki rézgyár a háború óta nem dolgozott... Gyár, ami vígan füstölög A nagyszlabosi papírgyár salaktermékeit fehérszinü Csetnekpatak hurcolja a Sajóba. Vig kattogás hallatszik a nagy termekből, ujult élet dala zeng a kürtőből, ez a gyár él és erősen dolgozik. Mindig jóhirü papírgyár volt, Gömörmegye egyik boldogan dédelgetett je. Széles farönköket hengerel a malomkő porrá. Aztán vizze-l péppé higitja s hengerekre kapja a pépet. Nyújtja, simítja, nyomja, rétegezi a kivánt nagyságra s vastagságra, mig végül az utolsó hengerből száradtam fehéren, vagy ha tetszik, rózsaszínűén bukkan elő a papiros. Az újságok rotációspapirjai széles hengerekben várják a szállítást. Leginkább a magyarországi újságok ólombetűi nyomódnak rájuk. A vonalzóban, a csomagolóban bámulatos ügyesujju asszonynépség végzi a munkát. Van egy asszony, harminc éve egyazon munkát végző, aki egy ujjtapintásra pontosan számol ki száz, avagy ötszáz selyempa- pirt. S még csak nem is büszke a tudományára. Ez a gyár él, zörög, zakatol, teljes kéményből füstölög. Uj építéseket ragasztanak hozzá, javítják, ahol mállóban van. Üzemben van! Gyár, ami lassan eltűnik... A Nyustya melletti Mássá nevű vasgyár a Rimamnrányi tulajdona volt. Negyvennyolcban itt már ágyúgolyókat öntöttek. Kedves, felvidéki gyáracska, vashámor. Aztán jöttek idők, az ipar pangott, a gépek elavultak, a Rimamurányi itt csak az erdőit tartotta meg s a kis Mássá ítélete is elhangzott. Ma már csak a tisztilakások s a munkásházak vigyázzák az országutat, a gyár épületeiből csak egfy csonka, négyszegű kémény s pár kidőlt-bedőlt fal áll még. Leszedtek, elvittek minden föihasználhatót. Eladtál^ ócskavasnak a gépeket. Ötven év múlva gyep lepi be a köveket s az elszórt vaskerekeket: majd akkor mesélni fognak róla... Az ut mentén még íölihuzódiik a kis ipar- vasut sínje Likőrig. Pár évvel ezelőtt vígan kattogott rajta a lóvonatu. Ma néhol fü lepi el, hogy meg se találjuk a talpfáját. Az idők múlásának mutatója lesz. Gyár, ami nevet és ruhát változtatott A li-kéri gyárban sürgő munka folyik. A Rimamurányinak ezt a pár évvel ezelőtt is kitűnő üzemii gyárát egy német érdekeltség — Blasberg et Co. — vette meg s átalakíttatta. Vegyigyár lett belőle: minden, a fában található anyagot kivonnak a messze földről ideszállitott méteres rudakból s vegyiszereket készítenek belőlük. Be, a gyárba nem enged még a direkció. Csak kívülről szemlélem a jellegzetes három kéményt, amit meghagytak s hallgatom a régi gyárkürt hangját. De a régi gépeket itt is összetörték s ócskavassá alacsonyitották, az épületeket átalakították, vagy újakat építettek melléjük. A vashegy—likéri sodronypálya most vas helyett fát szállít a környék erdeiből. Rengeteg mennyiségű fa áll fölhalmozva a gyártelepen. Az építkezések még egyre folynak. Amint a jelek mutatják, a gyár a Rimavölgye legjelentősebb ipari vállalkozása lesz. Mindenütt az átépítés, átalakítás nyomai. Uj gazda — uj bútort hoz. A gyártelep lakórészét is újraformálják. Lázasan folyik a berendezkedés. Magán a kis rimavölgyi községen, Nyus- tyán is meglátszik a nagy gyár lüktető közelsége. Ez a község békében Rimaszombat mellett a Rimavölgy legjelentősebb s legtöbb intelligenciával biró helye volt, aztán háború alatt és után lassankint elvesztette ezt a jelentőségét. Most azonban a poraiból éledt A prófétaság szomorúsága Próféta, én nem irigyellek! Mint feiieg a Sion-hegyet, fönség borítja homlokod, viharral szólsz és szív heJyett Isten tábláit rejti melled! Mérföldes ostorod kinyújtod és végigversz a Tömegen, csókolja szörnyű ostorod, vihartól vert nyájként megyen, nem iázad, bárha vérig sújtod. Máskor felnyúlsz s a kék mennyboltot varázsvessződdel megvered: kegyelmek csodás csapjain az égi mámor megered, a Tömeg issza, őrjöng, boldog . . . Dicsőség szekerébe ültet és harsonáz és glóriáz, vonszolja tüzes szekered, de jól vigyázz, jaj, jói vigyázz: nem irigylem az iidvöziiitet! Próféta, rab vagy mindörökre! A szenvedés, a nevetés, s az álmaid a Tömegé, övé a gondolat-vetés, mit elhullatsz a véres rögre . . . Mint óriás kiváncsi csillag: úgy őrködik házad lelett a Tömeg leskelő Szeme, átiurja a báziedelet: nem ejt-e lázba földi illat . . . Minden lépésed megvigyázza. Nem tűzhetsz tüzes tulipánt tavaszi kalpagod mezé, nem sirhatsz, ha valami bánt és nem kószálhatsz furulyázva . . . Nem állhatsz! a tavaszi napra fiatal daccal, meztelen, levetve mázsás köntösöd, hogy füldből-sarjadt, esztelen föld-fia légy pár piüsmaíra: azt orditnák, hogy rongy csaló vagy, vennék a rágalom-szeget s keresztre verve tégedet szidnának, mint a részegek: mert ember, közülük való vagy! Próféta, én nem irigyellek! Te csak suhogtasd ostorod, nyiss új kegyelmi csapokul, de ne Ízleld ember-bonnil! Isten tábláit rejti melled ... Mécs László. Foelleuőr Irta: Falu Tamás. I. — Készülsz valahová? — kérdezte Tó- falvyné az urát. — Lemegyek egy kicsit sétálni, — hangzott a válasz. — Jól teszed. De mit veszel föl? — Ép azt válogatom. Bizony ez nehéz feladat is volt. Sok kopott ruha lógott a szekrényben. Mindegyiknek belegázolt már a becsületébe az idő. Valamikor azonban jobb napokat láttak, jó .szabó műhelyéből kerültek elő s most hálálgatták szerényen az egykori gavallériát. Tófalvy felöltözött. Végigjárta a lakást. Nem kellett elfáradnia. A négy szobából már csak kettő volt meg. A két nagyobbik szobát tavaly eladták. — Próbaséta, — mondta kesernyésen a feleségének, aki egy eladásra szánt kézimunkán dolgozott. — Egész nyugodtan leimehetsz igy, — bátorította a feleség. — Majdnem elegáns vagy. Majdnem! Tófalvy lement a körútra, a napfényben sütkérezni. Ráért. Nem volt hivatala, nem volt foglalkozása. Tekintélyes tőkéjét megette az idő. Úgy jöttek fel Pestre, hogy nyugalomba jönnek. Szépei, csendesen, boldogan élni. Dehát . . . Mikor a Nemzeti Színházhoz ért, a nevét, hallotta. — Jó napot, Miska bácsi! Megfordult. Egy unokaöccse állt előtte. — Nini, csak nem a Péter? Hát te már visszajöttél Hollandiából? — Vissza bizony, bátyám. Csaknem egy éve. Nagy gyáram van a Kerepesi-uton, Mivel foglalkozik Miska bátyáim? — A múlttal. Együtt mentek karonfogva az Aiidrássyutig. — Ejnye, Miska bácsi, — ütött homlokára Péter, mikor kezet fogtak, — volna egy eszmém, Maga ráér, betölthetne nálam egy bizalmi állást. Nem lesz sok dolga, az idejét sem köti. le nagyon. Hivatalos óra délután háromtól-négyig. Eőellenőr lenne nálam. Szh goruan bizalmi állás. Megbízom ugyan az embereimben, kiválóan képzett mérnök az igazgatóm, elsőrendű ember az ellenőröm, milliárdokat bizné'k aranyban a péztárno- komra. De tudja Miska bácsi, az ember mégis csak ember. Jó, ha valaki van az üzemnél, aki rokon is, aki az eleven lelkiismeretet képviseli a vállalatnál. En sokat utazom, többnyire a külföldet járom. Miska bácsi szépen el fog járni naponta hivatali szobájába, leül a kényelmes karosszékbe és ott lesz délutánonként háromtól-négyig. Embereket nem igen fog látni, nőm fogja zaklatni senki. Jön, leül, elszív egy szivart és megy. A dologban az a fontos, hogy a hivatal megteremtődjék. A Minimax-készülék sem azért van a mennyezet alá erősítve, hogy tűz legyen, hanem, hogy biztonságot nyújtson. Miska bácsi is ilyen biztonsági készülék lesz a vállalatomnál. Ami pedig a honoráriumot illeti, azonnali nyugdijképes- séggel annyit biztosítok, amennyi elég lesz a megélhetésre. Tetszik tudni, nagyon jövedelmező a vállalatom s nekem mindent megér, ha nyugodtan utazhatom. Tófalvy boldogan ment haza. Átölelte, a feleségét s lelkendezve mondta: — Találkoztam Péterrel . . . Tudod . . . Főellenőr . . . n. Tófalvy elfoglalta hivatalát. Szép' világos szobát kapott az öccsétől, aki várta az iroda előtt.. Nagy amerikai Íróasztal előtt állt a karosszéke. Jobbról-balról leboritott Írógépek komolykodtak. A falon be rám ázott fényképek hirdették a gyár nagyságát. Az irat- szekrényben duzzadtak az irományok. A pár- nás ajtó titokzatosan zárta a szobára a csendet. — Ez lesz a hivatalos helyisége, bátyám. S ezt is átadom. És egy kartonlapot nyújtott át, a belső zsebéből véve azt ki. Nagy betűkkel volt rányomtatva: Főellenőr. — De valamire kérnem kell, bátyám. Ezt a zsebében hozza és vi$zi mindig. Amikor megérkezik, kifüggeszti az ajtajára s amikor elmegy, leakasztja és a zsebébe teszi. Mondtam már, hogy hivatala szigorúan bizalmas jellegű. Tulajdonképpen azt sem akarom, hogy a többi hivatalnok tudomást szerezzen létezéséről. Bántaná a hiúságukat, sértené az önérzetüket, hisz tetszik ismerni az embereket . . . III. Tófalvyba visszatért az élet. Szép fizetést kapott. Eléldegélhettek belőle kettecskén nyugodalmasan. Uj rufiára is tellett már, uj cipőre is. Nem kellett mindig össhangot keresni a régi ruhadarabok között egy-egy nevezetesebb kirándulás előtt. Szép, nyugodt álmok következtek, jóizü ebédek, kellemes vacsorák. A hatvan éves öreg ur tiz évvel íiatalabbnak érezte magát. Sok dolga miatt sem kellett panaszkodnia. Sohasem nyitott rá egy lélek sem a hivatalos óra alatt. — Nagyszerű ember ez a Péter, — mondta a feleségének. — Bámulatos rendben megy ott minden. Minden ember a helyén, minden szög a helyén. Csodálatos pontosság. Nem tudom, ez előtt is igy volt-e, de mióta én ott vagyok, |jgyetlen panaszt sem hallottam. Elfelejtették a nagy veszteségeket, a vagyoni romlást, a tönkremenést, a sok nekibusulást. És nem sajnálták a szép kis birtokot, melyet tőkévé tettek és a tőkét, amelyet megcsufolt a szerencsétlenség. — Látod, — mondta az öreg, — minden rosszban megvan a jó. Ha nem mentünk volna tönkre, nem lenne ez a szép bizalmi állásom s uttatkozhatnám, mint egy nyugalmazott generális . . . IV. — Ezt a cédulát találtam az ajtómon tegnap, — mondta az ellenőr Péternek. — Ejnye, ejnye, — nevetett Péter, — az öreg elfelejtette a zsebébe tenni. Tudja kedves ellenőr ur, van egy szegény rokonom, aki valamikor jobb napokat látott. Alamizsnát nem adhatok neki, adtam tehát neki ezt a cimet. Akkor jön, amikor az urak már nincsenek itt s nincs más dolga, mint hogy elszívjon itt egy szivart a karosszékben. Becsaptam szegény öreget, aki nagyon önérzetes s inkább éhen halna, semhogy könyöradományt fogadna cl bárkitől is. Hanem, ha önt bántja a föelleuöri cím, kinevezem öt holnap, mondjuk, felügyelőnek. g?
