Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-15 / 183. (926.) szám

9mtttbset, angusstus fS. 3 Mindig elérhcfeflee marad & SZcirVcIS-jegyű S dl 1 dl t ~ sz appan. Mert semmi a világon nem képes minket arra bírni, hogy a legna­gyobbat, szappanunk minőségét csak kevéssel is megrosszabbiísuk. Szarvasszappanunkat olcsóbbá tehetnénk majdnem oly jó nyersanyagok hozzátételével. Mi ezt nem tesszük, mert mi nem jó szappant akarunk gyártani, hanem líllilcíís flMCIIbHrggal. „üi ülEiüliiiüiiy Ciliiért szolgálóval* A berlini elnöki palota szépségei — A „ityu galmazott német ezredes" — külső — Francia irodalom, német irodalom — Unruh, az elzsidósödott német — A császár gyűrűje Phőnixmadár szerepét játsza s az egész kör­nyék leglázasabb építője, tatarozója, ujr.abe- rendezkedője lett Nyakra-főre épitenek uj házaikat, emelik a malmot, vezetik a villanyt és a nagy tunyaságban, az általános „leépí­tésben" igazi öröm látni, hogy van még mun­kaadó, van munkaalkalom s egy álmos falu újra első helyre küzdi magát. Még egy híres bányatelep A likéri vaskohó vasérceit a koporsó- alakú Vashegy szállította Szirkről, remekül kiképzett sodronypályán. Vashegy, ez a ki- aknázhatatlan vasérctartaimu hegység három gazdát is tartott a magáénak: a Rimamurá­nyit, a kincstárt s a Hizsnyai-Heinzelmann vállalatot. Legkiterjedtebb müvei a Rimamu­rányinak voltak. Két bányatelepe közül a rá­kosbányai telep üzemét teljesen beszüntették három év óta. Az alsó tárnákat lassan borítja el a talajviz. Üzem-behelyezéséhez falán egy év is kellene. A munkások és a tisztviselők egy részét a szukái magnezitgyárban foglal­koztatják. A társaság másik, vashegyi tele­pén azonban teljes üzemben megy a munka, sőt legutóbb munkásfölvétel is történt. Ugyanilyen eredménnyel folytatják a Rima­murányi rozsnyói bányamunkálatait is. Az itt nyert érc legnagyobb részét Magyaror­szágba szállítják. A szirki vaspörkölő is szü­netel. Magnezitipar A Nyustya—'Tiszolc között fekvő két magnezitgyár is mindig kevesebb téglát pré­sel. A magnezittégla vasolvasztókemencék, pörkölök, acélgyárak elkerülhetetlen kelléke a kohók, kemencék kibélelésénél. Errefelé azonban mindinkább szünetelőben a vasipar, magnezittéglára nincs szükség. Üzemreduk­ció van úgy az alsó, mint a felső Magnezit­gyárnál. Az előbbi állami kézben van, utóbbi magánvállalaté. Békeidőben főleg Amerikába szállították termékeiket, ma is inkább a kül­föld veszi föl. Áll a drótkötélpálya a zöldelő hegyek s a görbe domboldalaik vetései fölött. Termékenyebb azonban nem lesz az a terü­let, ami a gyárat körülveszi: a magnezitgyár füstje régen kiölte ott a füvek frisseségét s a gyümölcsöt hozó föld termékenységét. Most aztán a gyárakba se özönlik annyi mun­kásnép, mint azelőtt tette, barnára porolt ru­hában, oldaltarisznyával s csöndes, megadó- hangu beszéddel. Lassanként ismét vissza­térnek a földhöz... Rimaszombat, Gömörmegye székhelye sohasem volt gyárváros. Kisiparüző hely volt mindig, a régi csutorátok, cipósok és gomb­kötők mezővárosa. Annakidején a rendes átok, a maradi gondolkodású öregek ügyes­sége folytán kiejtették a vasúti fővonalból s így sajátmagának élő s önmagának tetszelgő városika lett belőle, a rohamos továbbfejlő­dés minden reménye nélkül. Kisiparüzők, ke­reskedők s Iateiner nép: ezek alkották né­hány birtokossal a várost. A földművelés már a szomszéd községekbe húzódott. Munkásság jelentős számban alig van, ellentétben a szomszédos Losonccal. Van egy acél­gyára —: acéleszközök előállítására. Másik hasonlócélu gyárát, a Mezőgazdasági Gép­gyárat most vitték át Kuntapolcára, a eset­nek völgyébe. Bőrgyára van, fűrésztelepe s a legjelentősebb vállalata a Konzervgyár. Annakidején a vidék egyik legjobban induló gyárát remélhettük benne, teljesen újonnan 'alakított épületeivel, uj fölszerelésével, de a határ közelsége, az elveszett piac, a drága tarifa s a nagy adók megnehezítették a gyár­nak teljes üzemben való tartását. Minden ere­jével azon van most, hogy versenyképes le­gyen s a nagy nehézségek ellenére is elszál­líthassa, különösen külföldre gyártmányait. Most főszezonja van a gyárnak, a gyümöl­csöket most hordják be, de a hatalmas, régi forgalmat, sajnos, itt is elvitte az Idők járása. Az erdők éneklő gyárai, a völgyekben, városok mellett, falvak szélén messzehangzó fűrésztelepek pillanatnyilag kedvezőbb helyzetben vannak a többi gyá­raknál. Talán elmondható, hogy most fában van a legnagyobb kereslet s a fűrésztelepek helyzete aránylag a legjobb s Gömör „lüktető ipara" itt juthatna kifejezésre. A garammenti hegyekről, Fabováról, Kakashegyről, meg ki tudja, honnan leszállított farönköket vágják deszkákká s vagy belföldi építkezésekhez, vagy magyarországi házak emeléséhez, vagy francia hajók bordáihoz —: egyformán eljut a gömöri fenyő. S a nóta vége: a szállítás, fuvar s a nagy, nagy adó, amit könyörtelenül behajtanak, ha a gyár több ké­ményből füstöl, vagy több munkással dolgo­zik. A régi, hircs gömöri gyáriparnak sok egyéb elvesztője között ez is egyik fontos haláloka £ ha most a völgyek vasutain végig­utazunk, néma tisztelettel adózunk a csöndes gyáraknak, üres kéményeknek: mint a csata­sorból kidőlt harcosoknak. Itt is, ott is egy halott. Szorgalmas, munkás, derék gyárak... Szómbathy Viktor. . Az alábbi rendkívül érdekes beszélgetést Octave Brissac, a párisi Excelsior neves munkatársa, folytatta le Berlinben. Az új­ságíró büszkén említi meg, hogy ez volt az első eset, hogy íimdenburg francia újság­írót fogadott, ►. Berlin, augusztus 10­Freiherr von R. pártfogásának köszön­hetem, hogy Hindenburg, a német köztársa­ság elnöke küllőn kihallgatáson fogadott en­gem, talán a legelső francia újságírót, akivel életében beszélt. Azon a napon, amelyen a rövid kihallgatásnak meg kéllett történnie, magamhoz vettem a szükséges igazoló írató* kát s megindultam a nehéz útra. Freiherr von R., aki mellesleg mondva az elnök rokona, kioktatott, hogy egyetlen politikai kérdést se tegyek, mert az újságírókat nem nagyon szereti fontos ügyekbe bevonni a „tábor­nagy". (Németországban nagyon nehezen szoknak rá az emberek, hogy legnagyobb ka­tonájukat más méltósággal illessék, mint a háború alatt tették.) A Brandenburgér Tor, a Wilhelmstras- se, a külügyminisztérium palotája s néhány méterrel odébb már egy rácsos kert bejárata* hoz érkezünk. Ez a rács különbözteti meg az elnök lakását a többi kormányépületektől. Leadom névjegyemet, följegyzik nevemet az e célra szolgáló külön könyvbe, majd egy at­tasé hófehér ösvényeken az elnöki palota ha- talmas halijába vezet, ahonnét vörösmár- v árny lépcső emelkedik a diplomáciai fogad* tatások nagyterméhez­A haliban magasrangu hivatalnokok, tisz­tek és különféle attasék lézengenek a télikert körül- Az én helyem már ki van jelölve s csakhamar föl kísérnek a vörösmárványlép- csőn, melyet Rode gyönyörű képei díszíte­nek. Hindenburg megválasztása óta a diplo* máciai fogadtatások termét egyetlenegyszer használták csak: a hivatalbalépés napján. Ez a helyiség széles és mély s csaknem az egész első emeletet elfoglalja. Az ablakokon hatal­mas arannyal átszőtt vörös függönyök lóg­nak, amelyeken keresztül a napfény vörösö- sen esik a terembe, míg az ablakokon át látni a park zöld fáinak lombját. A terem csaknem üres. Néhány halványan aranyazott, da* maszzttal bevont Louis XVI. szék kitűnő összhangban van a mennyezet szürkés tónu­sé nal. A falakat díszítő freskók a legtisztább rokokó stílusban kélszültek, mint már kívül­ről is láttam, hogy az egész épület a XVIII. század kastélyai mintájára épül:- A fogadóte­rem jobb oldalán egy aranyazott ajtón át be* létei a hivatalos ebédlőbe, melynek bútorai már sokkal banális-abb angol stílusban ké­szültek- Három kristálycsillár kissé archaiku­sig világítja meg ezt a szobát, ahol már na- gj bbak a stiláriis ellentétek bútor és bútor között. Az ebédlő mellett kis szalon van, me* lyen áthaladva a vörös terembe jutunk. A falakon híres képek: egy Rigaudt, egy egy Desportesot, egy Lancretet és egy if­jabb Costout fedezek föl. Szinte érzem emelkedni nemzeti önbizalmamat, amikor látom, hogy évszázados ellenségünk mily tiszteletben részesíti nagy festőinket. A tábornagy magánliakosztálya és dol­gozószobája a félemeleten van. Mielőtt belé­pek e helyiségekbe, még egyszer megvizsgál* n.é. s az ajtóin állók halk hangon beszélnek harmadik személyben: „ö ExoeUenciájáról." Kis előszobába érkezünk, mely a miniszteri előszobák hagyományos díszeivel van ellát­ÍHordélii 1 L-rendii hasitól! löigyíáiJól i | : 30 litertől 2500 literig kap­S i B S hatók, úgyszintén minden- ■ ■ nemű szüretelő edények. Árjegyzéket kívánatra küld S S : Sziréna Endre kádánoester,j MuSfűCCVO, ROSVlgOVÓ 54. s l. Deregsha előtt állok. Ö Isten és a nacionalisták kegyelméből ma a német köztársaság elnöké­Az ajtó halkan kinyílik- A szoba lágy vi­lágításban fürdik, két nagy ablakán mélyen belátni a parkba. A bútorzat igen egyszerű: accajou, némi paliszander betéttel. A falon német tájkép és az elnök egyik fiának képe. aki a háború alatt elesett. Találkozásom ez­zel a híres emberrel nem okozott számomra nagy meglepetést. Az előttem álló alak majdnem egészen fe« hér fejű és első pillanatban úgy tűnik föl mintha egy nyugalmazott német ezredessel beszélnek, aki valahol Sndermann regé­nyeiben szerepel. Hatalmas bajusz, két tisz* ta kék szem, mely kezdetben gyerekes fényben ragyog, majd később a beszélge­tés alatt kemény, acélos kifejezést Ölt. A széles nyak kényelmesen helyezkedik el a szabad és alacsony gallérban, melyet egy igen polgárias ízlésű tűvel díszített szürke nakkendö övez. A ruha kissé régies szabású, rajta három gomb, melyek közül csak az egyik van be­zárva. Az öltözet színe szintén szürkés, mig az elnök fehérneműje puha fehér anyagból készült. A nadrág széles s meglehetősen elüt az uj lakikcipötől­Freiherr von R- bemutat s amint megszó­lalóik, az elnök patriarchálisán elcsodálkozik: hogy milyen jól beszélek németül. Az már nem érdekli, amikor elmon­dom, hogy 18 hónapi münsteri hadifogság­ban tanultam meg ily jól németül. Hindenburg hallgat, mig mereven nézi egyik fia és felesége képét. Amikor meg­hallja, hogy nagyon jól ismerem Antwerpent, fölveti fejét. A: belga kikötőváros neve igen érdekli. Azonnal kérdéseket intéz hozzám a kikötő megnagyobbitásának munkálatairól, számos statisztikai adatot közöl, összehason­lítja Antwerpent Hamburggal, úgy, hogy őszintén elcsodálkozom e nagy hozzáértés láttán. Kísérletet teszek a társalgás más irányba terelésére. Fölösleges megtennem a hagyományos kérdéseket az elnök napi beosztásáról, mert Freiherr von R. már előzőén mindenről orien­tált. Hét óra 30 perckor fölkelés, egy kis ol­vasás és írás, de, sajnos, már nem következ­nek azok a reggeli hannoveri lovaglások, amelyeket az elnök Berlinben leginkább nél­külöz. Minden délben két óra pihenés, de az­után ismét törhetetlen energiával a folyó kérdések tanulmányozásához! A tábornagy nem szereti a színházat, nagy ritkán látogat csak az operába. Hindenburg kifejezési módja tiszta, be­széd közben nagy keze szabályosan játsza­dozik töltőtollával. Ujján hatalmas gyűrűt veszek észre, amelynek gyémántokkal kö­rülvett közepén Hindenburg családi címere díszeleg. Később tudom meg, hogy ez a gyűrű a császár ajándéka . . . Mielőtt föladom a küzdelmet a politikai ügyekben való kérdezősködés körül, igyek­szem a társalgást általánosabb mezőkre te­relni. A tábornagy alig beszél franciául. Irodalmunkból csak Barrest és Victor Hugót ismeri, akiket teljesen átolvasott és szeret. Hirtelen megkérdezem, hogy tulajdonképpen mi az irodalmi ízlése. Detlev von Liíiencront, aki mellesleg mondva a katonai akadémián osztálytársa volt, nagyon szereti, de szívesen olvassa Curts Mahler regényeit is. A mai nagy német regényírók közül ismeri Heinrich Mannt, ámbár korántsem azonosítja magát az iró eszméivel. Csodálja Wassermann tehetségét is s zsidó származása dacára a legnagyobb német regényírónak tartja. Valósággal a lelkesedés hangján szól Wal- demar Bonselsröl, akinek indiai Utazását rajongásig szereti. A francia irodalomról már gyérebbek ismeretei: néhány szóval dicséri előttem a barresi egoizmust s hirtelen kérdést intéz hozzám Montherland „Álom" című müvéről, amelyről kénytelen vagyok a legnagyobb va, majd néhány pillanat múlva Hindenburg ^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA', í Dr.Sclnoll-féle ialpbeíéMelf l 5 fVl®© S&dioll MS^. Hd. < a legtökéletesebbek ezen a téren mindennemű 5 lábfájdalmak ellen. — Az eladást szakképzett 3 személyzet végzi Prágában és az egész vidéken. 3 — Minden jobb cipőüzletben és szaküzletben < kapható. — Kérjen díjmentes prospektust. J Központi raktár: j. MAENDL & Co„ Prága, Panská 5. Telefon 863 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom