Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-11 / 179. (922.) szám
M IV. Cvi. 179. (922) SzSm c Meaul »1825 mnwszlus 11 ÉfM Előfizetési árak belföldön; évente 300, /to# • _ félévre 150, negyedévre 76, havonta jfea^ aO# ^jijr 26 Ké; küllőidre: évente 45», félévre jj|r .TJW ■! jiiim «■». j||y i8r _-_tf, nrm. _____ 225, necyedévre lls* ^vonta 39 Ké. # /l/I /WaW^\w/m WfSCJT%egyesszám ara i-2<>k{ A .Jm? Jr Bm lIL jj^T fii ^ÉÉ i£y /*|F iÉjrBHi JI7 Szerkesztőség: Prága, ll„ Stépánská %nilf^T Ilfr ftf A ^Br Jff1’ Jr Jj# TOl Jff m M? Jm HL Mw jP l$L JSF «dlce 16/m* Telefon: 30-3-49. Ktacjó■llB W tes^83^ hivatal: Prága, 1„ UHová ullce 18. iiiinmT^iii 7^;.Sürg^ycir^| Hi^’i^ ii #*fopens*ftól és Musziwsszkói fzöveffiezeff (fúrtok nopffapjo M&mimisztwewÉiw fösx&vfoesztö: IDzmékmilji XÚSZÍÓ &eie.l&$> szesfesxí©: @őb£ Jfstvún frandaországot csapás csapásra éri a gyarmatokon A riffkabilok után a árusok — A beduinok Franciaország ellen — A sziriai francia mészárlás története — Szégyen és nyugtalanság Párisban A százmilliós Franciaország (sp.) Prága, augusztus 10. Mangin tábornok, a közelmúltban elhalt temperamentumos francia hadvezér volt az első, aki a százmilliós Franciaország eszméjét a köztudatba dobta. 1920 körül keletkezett Párisban ez a megnyugtatás: franciák, ne féljetek, hiába fejlődik Németország, még néhány év és a kitűnő francia gyarmati politika egyetlen egységbe forrasztja a nagy gyarmati Franciaországot, amelynek határa Strassburgtól, Calaistól, le, a Földközi tengeren át, Tetuánig, a tripoliszi határokig s a legdélibb Szahara-csücskökig fog terjedni. S meg lesz Indokína, meg Szíria — minek akkor a félelem a szűk határokba szorított Reichtöl? A köztudatba vetett és ügyesen kolportált eszme néhány évig tényleg kitünően bevált, a német rémmel szemben uj erőforrásokban kezdett bizakodni a legyöngült és szaporodásra képtelen ország s aki Párisban járt a közelmúltban, emlékezhetik arra a megtisztelő bánásmódra, mellyel a franciák a négerekkel, vagy az indokínaiakkal, vagy akár az arabokkal bántak. Sok montmartrei verekedésen ismerhették meg a négergyülölő amerikaiak a francia hatóságok négerbarát kezét, mert nem volt eset, hogy egyetlen néger—amerikai verekedésben a vendég amerikainak .lett volna igaza s a négernek baja származott volna.'Pedig ilyen verekedések igen gyakran előfordultak a francia fővárosban.. A magáhozédesgetés tényleg sok sikerrel járt, hisz voltak már négerek, arabok és kínaiak, akik Párisban születtek, franciául beszéltek, írtak és gondolkoztak. A gyarmatokban pedig kitűnő emberek igazgatták a francia érzelművé formálást: Afrikáiban például a félarab Lyautey, Szíriában a féltörök Sarrail — minden a lehető legnagyobb rendben haladt s mintha Mangin terve a megvalósulás felé közeledett volna. Ha pedig egyszer sikerül Északafrikát a francia ügynek megnyerni, akkor a friss, exotikus vérrel élesztett Franciaországnak nincs mit félnie Németországtól, hiába fejlődik is ez oly csodálatosan. Hiába emelkedett a birodalom lakosainak száma minden nyomorúság dacára 1919 óta 59 millióról újra 63 millióra —■ ugyanakkor, amikor Franciaország megmaradt a konstans 39 millió mellett —, ez a fejlődés elenyészik és legyöngül, ha a 60 millió gyarmati francia tényeg franciává változik szivvel-lélekkel. Igaz, ha ez a fölszivódás megtörténik, Louisquatorze finom birodalmában a laposorru négereké és a ferdeszemü kínaiaké lesz a túlsúly, de a Gloire és a bo- che gyűlölete nem ismernek történelmi érzelmeskedéseket. Franciaország szeme előtt mindig Anglia" gyarmati politikája lebegett, ha az ujstilü nyugateurópai Gesammtmonarchie megcsiná- lására gondolt. Anglia, amely oly békésen bánik gyarmataival, oly bölcsen és nyugodtan s a domíniumokból birodalmának fontos pilléreit ácsolta össze. Hát a franciák még óvatosabban, még nagyobb szeretettel, még édesebben fognak bánni a gyarmatokkal s az eredmény elkerülhetetlen. Lyautey, Sarrail s a többi zseniális „franciákká olvasz- tók“ kitünően oldják meg föladatukat. Kangin nyugodtan halhatott meg. Az 1925-ös év azonban keresztülhúzta Páris számításait. Ugyanez az év, amelyben Németország megerősödésének számos tanú- jelét adta, hatalmassá tette Abd el Krímet is, a spanyol diktátorrá lett barcellónai rendőrfőnök hires elverőjét s Franciaország százmilliós álmai intő eszméiéire ébredtek Marokkóban. Az északafrikai népek nem franciák még s nem hajlandók bőrüket Páris oltalmára küldeni egy-egy rajnamenti, borzalmas lövészárokba. Sőt, mintha tudnák, hogy a nagy francia barátkozás, a „kulturértékek- kel“ való elhalmozás csak arra jó, hogy. a London, augusztus 10. A sziriai drusok felkelése Angliában is nagy föltűnést keltett és beavatott angol körök hasonló jelentőséget tulajdonítanak ennek a gyarmati háborúnak, mint a marokkói harcoknak. Az esti lapok csaknem kizárólag Ser- rail tábornok nagy kudarcával foglalkoznak s megállapítják, hogy a francia fegyverek döntő vereséget szenvedtek. A sziriai francia hadvezetőség hir szerint összeköttetést tart fenn a transjordániai angol hatóságokkal. Azonnal az első ütközetek után megegyezés jött létre a két hatalom között s elhatározták, hogy közös erővel fogják a felkelést tokai izéim. Londonban úgy vélik, hogy Angliából nem kell több katonát a sziriai frontra küldeni, mert Nagy Britannia szándéka nem lehet egyéb, mint hogy a határokat megvédje, ehhez pedig elegendő hadereje van az egyes angol gyarmatokon. Egy másik londoni jelentés szerint a sziriai helyezet óráróí-órára súlyosbodik, mert a beduinok az arab sivatagokból a felkelő drusok segítségére siettek s a lázadók igy hatalmasan megerősödték. A beduinok különben is kiváló katonák, akik még a régi békeidőben is nagy nehézségeket támasztottak az európai gyarmati hatalmasságoknak. Most állítólag kiváló anyagi forrásokkal is rendelkeznek s amellett, hogy a háborúban európai rendszerű hadi kiképzést kaptak, modern fegyverekben sincs hiány náluk, úgyhogy kétszeres jelentőségű a beduinok harcbakezdése. A felkelés egyre terjed és már Szíria legtöbb vidékére eljutott. A jelszó mindenütt; Küzdelem Szíria függetlenségéért! Páris, augusztus 10. Painlevé ma este nagyjelentőségű nyilatkozatot tett a sziriai eseményekről. Elmondotta, hogy Sarrail tábornok jelentést küldött Párisba, mely nagyjában a következőket tartalmazza: A drusok között hosszabb idő óta egyenetlenkedések dúltak, mert a törzs egy része frankofil, más része pedig franciaellenes volt. Páris, augusztus 10. Painlevé miniszterelnök a sajtó képviselői előtt ismertette Petain tábornok marokkói jelentésének főbb részleteit. A jelentés összefoglalásában elmondja a marokkói hadjárát történetét, kezdve a riffkabilok első, meglepeí'ésszerü támadásaitól, egészen a francia csapattestek teljes föl- vonulásáig s az uj, biztos haditerv végérvényes kibontakozásáig. Az igen csekély szárnu francia haderőnek kezdetben az a hálátlan feladata volt, hogy a harminc negyven ezer főből álló felkelők hirtelen támadásait föltartóztassa. Hogy a harc rendkívül nehéz volt a túlnyomó számú, jól íelíegyverzett és bátor hegyi lakókkal szemben, könnyen elképzelhető. kellő ágyutölteléket összedagasszák, a három nagy afrikai protektorátusban- erélyesen tiltakozni kezdtek a francia kulturmisszió ellen. így Franciaország csakhamar abba a helyzetbe került, hogy nem békebeli, hanem háborús kulturfölényét kénytelen Marokkóba exportálni s a riffkabilok egyszerű Mauserpuskái, gépfegyverei, könnyű hegyi gyorstüzelő ágyúi ellen fölvonultatni a csodálatos európai tankokat, lángvetőket s a kultúra remekét: az emberölő, mérges gázokat. De a százmilliós illúziók foszladoznak, mert Algír és Tunisz is mozgolódnak. S a Az egyeneíienkedések megszüntetése végett a franciák legelőször egy 166 főből álló kisebb csoportot küldtek a törzs területére. A mit sem sejtő katonákat azonban a lázadást szitó elemek hátba támadták és a legtöbbjüket felkoncolták. Alig hatvan ember érkezett vissza közülük. A francia hadvezetőség erre elhatározta, hogy nagyobb büntető expedíciót indít a drusok ellen s egy tábornok parancsnoksága alatt körülbelül 4000 embert küldött a veszélyeztetett vidékre. Sajnálatraméltó körülmények folytán ez a nagyobb hadoszlop két részre szakadt s az élelmező osztag nem tudott lépést tartani az előretörő gyalogsággal s körülbelül 20 kilométerrel hátrább maradt. A drusok észrevették ezt a kettészakadást s mivel tudták, hogy az élelmező osztag kiséröjeként többnyire benszülött katonákat alkalmaznak, megtámadták a hátramaradt csapatrészt s embereit felkoncolták. Az élelmező osztagot vezető tiszt, hogy ne kerüljön a dühöngő ellenség kezébe, öngyilkosságot követett el, mig a benszülött katonaság egy része átpártolt a árusokhoz. Az elöl haladó gyalogság élelmiszerek nélkül maradva, kénytelen volt azonnal a visszavonulni. Az ellenség folyton nyugtalanította a francia csapatokat, úgyhogy azok a végletekig elcsigázva, éhesen és kimerültén érkeztek vissza a biztonságot nyújtó vidékekre, számos áldozatot hagyva a sivatagban. Painlevé nyilatkozatában mindezeket a veszteségeket beismerte, de kijelentette, hogy csak a pillanatnyi balszerencse következményei voltak s a szükséges óvatosság szemelőttartásával egyáltalán nem ismétlődhetnek meg. A drusok kevesen vannak s egykét francia* gyarmati ezred elegendő megsemmisítésükhöz. A miniszterelnök továbbá őszinte nagyrabecsülését fejezte ki az angol transjordániai haderőkkel szemben, amelyek véges-végig a lehető legkorrektebbül viselkedtek. Visszavonulás nélkül nem is ment az ügy, de az idegen légió és a benszülött törzsek csodálatraméltó hűsége megtörték Abd el Krím ügyes propagandája. Európai ember úgyhogy idő maradt az előkészületekre. Később a riffkabilok szellemi propagandával igyekezték magukhoz édesgetni a franciákhoz hü törzseket s az uj harcra még íölkészülíebben, még több munícióval és modernebb fegyverekkel állottak ki. Uergha francia helyőrsége kénytelen volt a nyomás elől kitérni, annál is inkább, mert a törzsek között is érezhetővé vált Abd el Krím ügyes propagandája. Európai ember számára a marokkói nyár lehetetlenné tett minden mozgást s igy a klímát megszokott benszüíckrek ismét előtérbe nyomulhattak. mozgatom Egyiptomon át megfertőzte Szíriát is, ahol a drusok az elmúlt napokban franciaölelkezés helyett franciaöldöklést mutattak be a világnak — a százmilliós, erős, hatalmas Franciaország eszméjének rovására. Ez a két súlyos fiaskó valószínűleg fölnyitja a párisi optimisták szemét, a büszke önbizalmat eloszlatja s a Quai d‘Orsayon valószínűen csendesen ismét elismerik majd, amit Clemenceau egyszer már szomorúan mondott, hogy sajnos, a kelleténél mégis csak húsz millió némettel több van a világon .., Ekkor vált szükségessé a gyarmati hadsereg átszervezése s a hadműveleteknek mélyebb bázisra való helyezése. A megerősödött csapatoknak mindenekelőtt a szorongatott helyőrségeiket kellett támogatatok és élelemmel ellátniok, azonkívül a Fezből Algierba vezető utat is biztosítani kellett, mert a hűtlen törzsek veszélyeztették egész francia Északafri'ka biztonságát. Uj erősítések lehetővé tették, hogy az immár hónapok óta küzdő, kimerült csapatokat felváltsák és megtegyék a kellő előkészületeket az ellenség elűzésére és Franciaország felsőbb ségénie'k biztosítására. A jelentés végén Petain üdvözli Lyautey marsait s kiemeli, hogy az ellenség a francia hadvezér ügyessége folytán nem tudta elérni eredeti tervét: Fez és Taza elfoglalását. Abd el Krímnek csak úgy lehettek volna számottevő sikerei, ha rögtön a harc elején döntő győzelmet tud kicsikarni s elárasztja egész Marokkót, ahol a benszü- lötteket propagandájával magához édesgeti. Hogy ez nem történt meg s főleg, hogy a marokkóiak megőrizték francia barátságukat, elsősorban a helyzetet kitünően ismerő Lyautey marsainak köszönhető. Páris, augusztus 10. A Journal madridi értesülései szerint a riffkabilok a mellilai fronton hirtelen heves támadást indítottak a spanyolok ellen. A fezi Havas jelentés Tisa közelében francia sikerekről számol be, de bizonyos nyugtalan ságija -.adott okol" -a francia v fővárosban e jelentés furcsa vége, mely szóról szóra a következőképpen hangzik: Hála az idejekorán megérkezett erősítéseknek, a marokkói csapatok hangulata lényegesen javult, ami igen nagy jelentőségű a további hadműveletek tekintetében, Nem szabad megfeledkezni arról, hogy e csapatok már három hónap óta harcban álltak s igy sok helyütt elkeseredés tört ki közöttük. A szigorú rendszabályok minden nyugtalanságot már csirájában elfojtottak/* E bevallásban a párisi francia sajtó a titkos kommunista propaganda következményeit véli fölismerni. Páris, augusztus 10. A francia fővárosba egyszerre érkeztek a sziriai uj felkelésről és a legújabb marokkói súlyos harcokról érkező hirek. A sajtó nagy részét nyugtalanság fogta el, mert a két parallel gyarmati háború elviselhetetlenné válna az ország számára és a különben is elégedetlen lakosság semmi- esetre sem volna hajlandó ezt a kétszeres véráldozatot meghozni. A lapok rámutatnak arra, hogy mig az angol gyarmati politikát csak a legritkább esetben fenyegetik felkelések és harcok, addig Franciaország már évtizedek óta jóformán állandóan kénytelen harcolni gyarmati lakossága ellen. Eltekintve attól, hogy e harcok következtében semminemű haszon sem háramlik Franciaországra a gyarmatokról, még az anyaország kénytelen vérezni és fiait az idegen, kietlen vidékeken föláldozni. A kommunista lapok újból erélyes kampányt kezdenek a kormány imperialista céljai ellen s követelik, hogy a semmi reális haszonra sem vezető hóditó gyarmati hadjáratokat azonnal szüntessék be. Sii!f®§ vasul! szerencsétlenség Németországban A München—berlini gyors összeütközött egy tehervonatta! Weiden, augusztus 10. Tegnap éjszaka Luhe állomás közelében a München—berlini D-vonat összeütközött egy gyorsan haladó tehervonatiak A tehervonat öt kocsija poz- dorjává tört, a gyorsvonat mozdonya pedig fölborult. Az utasok közül ketten meghaltak, ketten súlyosan és tizenegyen könnyebben megsebesültek. A D-vonat csak öt óra múlva indulhatott tovább. Az anyagi kár igen nagy. Petain marokká! beszámolója, a riffhadjárat története s ujahb fejleményei
