Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-08 / 177. (920.) szám

Szombat, augusztus 8. % Stefán Ágoston „H®riiíni|2é“ Az agráriusok legújabb választási jelszava: Ruszíiiszkó autonómiája Ungvár, augusztus 7. Stefán Ágoston bogdáni, első agitációs népgyülése után Rahón is tartott népgyülést s azon felbérelt emberei mint „a mi kormány. zónkat“ üdvözölték. Beszédében hangoztatta hogy népének szabadságáért harcol s prog­ramját a cseh agrárius párt is elfogadta. Az ukránokat testvéreinek ismeri el. de figyel- mezeteti őket, hogy hagyják békében a ruszi­nokat. A ruszinoknak nincs szükségük az ő nyelvükre, mert megvan nekik a saját nem­zeti nyelvük. Hangsúlyozta autonómista ál­láspontját és végeredményben azzal akarja félreveztni a ruszin népet, hogy a cseh agrá= rius párt is magáévá tette Ruszinszkó auto­nómiájának kérdését. (jjabD maaőrer a rtiszira elSeizéSsi irenl ellen Ungvár, augusztus 7. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől) A prágai kormány erőszakos gyarmati politi­kája odáig vitte Ruszinszkó belpolitikai éle­tét, hogy az mn már minden vonalon egyete­mes ellenzékiségben nyilatkozik meg. A prágai kormány a letörés politikáját gyakorolja, mivel halvány reménye sincsen már ahhoz, hogy a ruszinokat holmi gazda­sági Ígéretekkel a centralizmusnak megnyer­heti. Most, a választások közeledtével azzal kísérletezik, hogy a túlontúl megerősödött ellenzéki frontot a legexponáltabb helyen kezdje ki. Jelentettük már, hogy a Kurtyák-párt két tagja: Mocskos Iván és Ilytyu Iván a pártban ellenakciót kezdtek. Nyilván a kor­mány exponenseinek szándéka és tervei szerint kezdték meg a bontó munkát és azzal a hangzatos jelszóval, hogy a ruszin párto­kat egységesítik, kongresszust rendeznek Munkácson, melynek azonban az a tulajdon­képpeni célja, hogy a Kurtyák-pártból ki- csalogatoít néhány embert mint pártot az úgynevezett Orosz Nemzeti Párt fuzionál- tassa. Az egész törekvés a két falusi embér egyéni céljait szolgálja. Nem is annyira té­nyezői ők ennek a jelentéktelen mozgalom­nak, mint inkább eszközei a kormányexpo- nenseknek, akik a választásokra így akarják a „talajt** előkészíteni. A szlofcüiszüé! ngngditasoh memoranduma a Nspszüreiscglicz Egyenlő elbánást követelnek a cseh nyugdíjasokká! — Politikai okok miatt nem rendezik a szlovenszkói nyugdijkérdést Jüe Léva, augusztus 7. (Lapunk munkatársától.) A Szlovenszkó- ban élő nyugdíjasok helyzete napról-napra katasztroíálisabbá válik. Nyugdijuknak csak nagyon kis százalékát kapják meg, vagy egyáltalában nem kapnak semmit, közben pedig állandóan csendőrök zaklatják őket, nem létező vagyonok után kutatva. Erre azért van szükség, hogy a nyugdíjas magán- vagyonára való hivatkozással tagadhassák meg a nyugdijat. Zahorák József nyugalmazott szertár­főnök, a Szlovenszkói Nyugdijasok Egyesü­letének egyik vezetője a következőket mon­dotta a nyugdijasok mozgalmáról: — A magyar nyugdijasok minden alkal­mat megragadnak, hogy jogaiknak érvényt szerezzenek, állandóan gyüléseznek, legutóbb egy egész Szlovenszóra kiterjedő nyugdíjas egyesületet alkottak, azonban mindez hiába, mert a prágai kormány nem megy íul az ígéreteken és minden marad a régiben. — Az egyesület most tartott gyűlése végre a maga teljességében tárta föl a nyug­díjasok sérelmét és elhatározták, hogy amennyiben hiába kopogtatnak a csehszlovák kormánynál, ügyüket a nép? szövetség elé viszik döntés végett — A közgyűlés megállapította, hogy a sokszorosan növekedett drágaság dacára, a nyugdijasok járandóságaiknak mintegy he­tedrészét kapják csak meg, amiből természe­tesen lehetetlen megélni. — Minhogy körülbelül hatvan-hetvenezer elagott nyugdijáról van szó, az egyesület sürgősen fölferjeszíeííe memorandumát a kormányhoz. — A memorandum hivatkozik a saintger- maini és layei békeszerződések 2—8. cikke­lyére, amely az illetőségi és nyugdijkérdése- ket tárgyalja és megállapítja, hogy a „csehszlovák állam polgárai között sem nyugdíj, sem ellátás, sem semmiféle más tekintetben különbség nincs**. — Ugyanekkor a megbízható cseh nyug­díjasok teljes nyugdijukat élvezik, míg a magya­rok csekély hányadát kapják nyugdijuknak. — Még a múlt évben a prágai parlament hozott egy nyugdíjtörvényt, amely kilátásba helyezte a magyarok részére a régvárt ja­vításokat, de csak 1925 januári hatállyal és az 1918 óta elmaradt nyugdijakról mélyen hallgat. — Természetesen — emeli ki a memo­randum — erről a jogunkról és járandósá­gainkról lemondani nem fogunk. — A memorandum ezután hivatkozik a közgyűlés határozatára, amely szerint jogaik védelmére az egyesült szlovenszkói magyar ellenzéki pártok irodáját kérik föl. — Kérik a magyar ellenzéki képviselő­ket, hogy igazságos ügyüket vigyék a parla­ment elé, tegyék azt interpelláció tárgyává. — A memorandum végén rámutat, hogy elismerik az állam azon jogát, hogy a meg nem felelői?), vagy számfeletti alkalmazotta­kat nyugdíjba helyezzék, de ugyanakkor gon­doskodóéit az állam arról is, hogy az évek hosszú munkássága által kiérdemelt nyugdi­jat megkapják. . — Statisztikát is közöl a memorandum, amely szerint amig a csehszlovák nyugdíja­sok évi 20—30.000 korona nyugdíj mellett még családi pótlékot és egyéb kedvezmé­nyeket is kapnak, addig a magyar nyugdija­sok — akik között igen sok már azon a föl­dön született és szolgált — évi 2—3000 ko­rona éihbérrel kénytelenek beérni. — Igen sokan vannak azonban olyanok is, akik eddig poliíikai(?) és egyéb okokból semmiféle nyugdijat nem kapnak. — A nyugdijasok most záros határidőt adnak a kormánynak a bajok orvoslására, mert ha ezt nem teszi, úgy ügyüket a kisebb­ségi szerződés 11. fejezet 14. cikkelye alapján a nemzetek szövetsége elé viszik. — így áll a helyzet Szlovenszkóban a magyar nyugdijasok körül. Azonkívül azon­ban, hogy jogos járandóságaikat nem kapják meg, állandó zaklatásoknak vannak kitéve. — Fölfűzött szuronyu csendőrök jár­nak nyomozni, hogy milyen vagyonuk van a nyugdíjasoknak és ezek az emberek becsülik meg egyes in­gatlanoknak értékét, hogy azt beszámítsák a nyugdíjba, arra a kérdésre, hogy miért van szükség a vagyoni állapot kikutatására, azt válaszolják, hogy aki annyit lopott a vasútnál, hogy házat, vagy földet tud magának venni, az nem érdemli meg a csehszlovák állam nyugdiját. — Természetesen ezt a bölcs fölfogást nem osztják a mindenükből kifosztott ma­gyar nyugdijasok, hanem ezeket a sérelme­ket is fölsorolják a memorandumban. — Minthogy ismerik már a prágai kor­mánynak e kérdésekben oly sokszor tapasz­talt feledékenységét, a szövetség már készíti is a népszövetségnek küldendő memorandu­mot, amely a hosszú évek alatt fölgyülemlett sérelmeket fogja az illetékesek elé tárni. Nyár* • F - - » Ez meg nyár! A napkorong tüzelve jár . . . A hőség kínzó, rekkenő; Lelankadt lomb, kisült mező . . . Fáradt az agy, fáradt a szív, Lágy parnlagod pihenni hiv, S a lomha test hüs estre vár — Ez még nyár! Ez még a nyár! Dereng a halvány holdsngár. — A véred perzselem pezseg, S beteg vagy újra — vágy-beteg, — És futsz, mint vad, mint kergetett, Míg párodat fej nem lefed, És ajkad ajkra nem talál — Ez még a nyár! . . . Ez még a nyár! Ám olykoron már dér szitál, Fűszálon kristálytü ragyog, És könnyesek a hajnalok . . . A véred is már csendesebb, A szálló fecskepárt lesed, S csak emlékekkel bíbelődsz — Közéig az ősz! . . . Vályi Nagy Géza. * A Petőfi-Társaság Grünwald-pályázatán koszoruzva. írók és írások Georges Duhamel Aki hallani és érteni akarja a gyermek gügyögését, annak le kell hajolnia hozzá. Aki szeretni akarja a gyermeket, annak meg kell hajolnia előtte. Az uj francia irók közül talán csak Georges Duhamel szereti ilyen alázatos áhítattal a gyermeket. Les plaisirs et les jeux (Paris, Mercure de francé, 1923.) cimti könyve bensőséges áldozat a kisded előtt- Azáltal, hogy lehajlik, megnő a szemünkben, amikor magasztal, maga is felnagasztosul. A Nouvelle Rcvuc Francaise és a Mercure de Francé kiváló munkát ár sának kultúrája bá­mulatosan leegyszerűsödik a gyermekhez va­ló viszonylatában. Valahogy közelebb kerül a természethez, az anyaföldhöz. Mert a gyer­mek egy méterrel közelebb van még a föld­höz, minit mi. Minél jobban megnő, annál in­kább távolodik tőle, szinte kinő a természet* bői. Elárvul. Az. aki közösséget tart a gyer­mekkel, az továbbra is érzi ennek az ősi kap­csolatnak erejét, avval testvériségre lépnek mind a dolgok, annak kitágul az élete és ez a megnagyobbodott élet megtelik csodákkal. A gyermek minden pillanatban uj csodá­ra ébred. Csodák vannak benne és körülötte. Érthetetlen, váratlan, megdöbbentő dolgok történnek vele. Gondviselő óriásokkal áll szövetségben- Mindenfelől fény gyullad ki, csillogó csodák, csörgő csodák, színek és ham gok, csupa megfoghatatlan valami környezi. Ö mégis szeretné Tftegfogni mindegyiket, megfogni és a szájába venni- Milyen édes ize lehet a holdnak és milyen tejszagu lehet a ketyegő óra! ó, ha a szájába dughatná, ha az övé volna, megfoghatóan, megehetően az övé . . . Csodák csodája az is, hogy egy­szerre csak megindul két láb, velük lendül a test, rettentő erőfeszítéssel és ravasz körül­tekintéssel megtalálja az egyensúlyát és a kis ember járni kezd. A lába meghódította a vi­lágot. Jár. Feltárul előtte, a közel és a távol. Gonosz ellenségei támadnak. Székek lába gáncsot vet neki, éles kavicsok leskelődnek rá, mindenütt akadályok szegülnek ellene- De ö csak játszik. Játszik baráttal és ellen3 séggel egyaránt. Mindenféle csillogó és szí­nes és mozgó és hangos és sima és csendes dologgal, mert az ö élethivatása, munkája, kenyere: a játék. — Játszani akarok, gügyögi, amikor már megmutatkozott előtte egy másik uj csoda: a tagozott beszéd csodája, amely hatalmat ad neki a gondiát viselő óriások felett. Minden­nel játszik és mindig játszik. De már nem nyúl többé a hold után, hogy a szájába dug­ja. Megtanult lemondani És meg fogja tanul* ni, hogy igazságtalan fájdalmak rohanják meg az embert. Fáj a foga, pedig ö nem így akarta. Akkor hát miért fáj? A kínlódó kis ember ámuiva kérdi: pourquoi? pourquoi? Már ébredezik benne a szánalom a gyen­gébbek iránt. Az áldozatkészség hősi tettek­re ragadja. Kisöccse, ez a puha testű kis „fe­lelőtlen elem** a park pázsitján hempereg. Mit tudja szegény, hogy a parkot egy nagybajszu, öreg óriás őrzi, aki gyilkos szándékot táplál minden pázsitot, virágot, bokrot pusztító gye3 rek irányában. A mit sem sejtő csöppség vidáman társalog a hűvös füvei, a szerteömlő napfénnyel, a züm­mögő bogarakkal, mialatt a park őre talán már a közeli bokrok mögött leskelődik. A na­gyobbik nem bírja elviselni ezt a gondolatot. Lelkében hatalmas elhatározás érlelődik. Odarohan a pázsit közepére és magával von3 szolja rugdalózó és sivitó öccsét. Inkább meg­hal, mintsem pusztulni hagyja a gyengébbet. Vannak már barátai is. Ha uj pajtásokat mutatnak be neki a játszótéren, szótlanul vé­gignézi őket és azután kézen fog egyet. Az lesz az ö barátja. Elvonul a többi gyerek elől Azt akarja, hogy a barátja egészen az övé le3 gyen. Nemrég még anyja' ölében bujt meg, most pedig már külön örömökre, külön fáj­dalmakra vágyik- Alig szakadt el a szülőktől, máris az ö segítségük nélkül akar szeretni. Aggódó apja néha felfohászkodik: bárcsak megkímélné a szenvedély viharja ... De utána rögtön mást gondol: Nem, nem! Hadd éljeni Hadd szenvedjen! Váltsa meg forró könnyek árán a tudást, mert csak így leír az emberből ember . . . Georger Duhamel kiválóan eleven megfi­gyeléseit meghatódott szeretet vezeti és va­lami boldogan szomorú bölcsesség szedi rend3 be a gondolatait. Ha a gyerekekről a felnőt­tekre térnek elmélkedései, a gyerekek párt­jára áll, mert minden tiszta kezdetnek szent­ségét tiszteli bennük. Amikor azt mondom hogy Georges Duhamel elmélkedik, nem ad­Koza és Srámek Prága, augusztus 7. A Slovenska Politika szükségesnek tar­totta megkérdezni Koza Matejovot, megfe­lel-e a valóságnak a P. M. H. hasábjain megjelent az a hir, hogy Srámekkel együtt akarja a választási harcot fölvenni. Koza nagyon diplomatikusan felelt s azt mondja, hogy Srámekkel nem tárgyalt. Mint „gya­korlati” autonómista elsősorban a szlovák néppárt keretében kíván maradni. Szeretne a szlovenszkói pártokkal közösen dolgozni, de ha ez nem sikerül neki, akkor a cseh pártokkal, elsősorban a cseh néppárttal -fog együtt haladni. A Slovák szerkesztőségében — mondja Koza — ö volt a szlovák-ruszin- magyar és német kooperálásnak legerősebb propagátora. De hogy ez a kooperál'ás poli­tikai, nemzeti erkölcsi alapon történjék, en­nek az az előfeltétele, hogy elsősorban a szlovák pártok egyesülése, azután a csehek­kel, ez esetben a Srámekkel való összefogás érdekében kell mindent megtenni. Koza ugyanis nemzeti immoralltásnak tartaná azt, hogy ha a szlovák és cseh pártok egyesülé­sének gondolatát feladná s a németek vagy magyarok mellé álltnak. Az egyesülés sze­rinte a gyakorlati politika kérdése. Ha Srá- rnek önálló listával lép fel Szlovemszkón, ez­zel nagy hibát követne el. mert ez még job­ban eltávoiitaná a szlovák néppártot a cseh néppárttól Képviselőink interpellációi nyugdíj- és adóügyekben. Füssy Kálmán kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselő özvegy Szűcs Gá- borné komárommegyei nyugdíjas illetményé­nek rendezése tárgyában interpellációt inté­zett a belügyminiszterhez. Az özvegyasszony két kiskorú árvagyermekével együtt február elsejéig összesen havi 50 korona nyugdijat kapott. Februártól kezdve azonban még ezt is beszüntették a hatóságok. — Korláíh dr. képviselő ugyancsak a belügyminiszterhez in­tézett interpellációt Hadella Imre csendőrőr­mester nyugdijának fölemelése tárgyában. Nevezett őrmester 7 évi szolgálat után beteg­ség miatt nyugállományba került havi 46 ko­rona nyugdijilletékkel. 1920 óta azonban fo­kozatosan leszállították nyugdiját 18 koro­nára. Korláth képvisellő kéri az őrmester nyugdijának fölemelését. — A dunaszerdahe- lyi járás községei és maga Dunaszerdahely község nevében Szent-Ivány József nemzet­gyűlési képviselő kéri a pénzügyminisztert, hogy a jövedelmi adótárgyalások színhelyét az adózó nép érdekeinek figyelembevételével válassza meg az adókivető bizottság. A fönti községek adófizetői ugyanis kénytelenek Ko­máromba utazni az adótárgyalásokra, ami sokkal nagyobb kiadásokat jelent, mint az il­letékes hatósági tényezők kiszállási költségei. | tam világos képet az elbeszélésnek, helyeseb­ben beszélgetésnek arról a könnyed és meg­lepően közvetlen módjáról, mely még egy jó fordításban is elárulná a francia eredetét. A stílus francia, de a gondolatokat német magyar, cseh, vagy akármelyik nemzet ma­gáénak nevezhetné. Georges Duhamel köny3 vét nem lehet semmiféle politikai kaptafára huzni. Mi köze a valóban maradandó művé­szi alkotásnak a politikához? A művészetek programja két szóból áll, de ez a program örök: Szépség és Igazság. A szépség és az igazság teljességének ideálja. Igaz ugyan, hogy a politikai érdektársulások egy része is az igazság szolgálatában áll, de ez a hasonló­ság nem jelent azonosságot, aminthogy nem azbnosak az erkölcsi megismerés végső alap­jai és a tételes törvények sem. A művészetek az élet teljességét ölelik magukhoz és e te3 kintetben hasonlítanak a mélységesen vallá­sos ember lelki attitudejéhez. Nyilvánvaló, hogy a politika célkitűzései az életnyilváni- tásoknak egészen más síkján fekszenek. Hogy milyen távol esik egymástól a mű­vészet és a politika, az példának okáért Ge3 orges Duhamel könyvéből is kitűnik. Más­részt kitűnik belőle az is, hogy a vallási, meg a művészi élmény egyazon forrásból táplál­kozik: a szintézisre való végtelen emberi vá­gyakozásból- Georges Duhamel ebbm a köny3 vében, melyet két fiacskájáról irt, „világképet ad“, amint az iskolában mondani szokás. Könnyed csevegését nagyon komolyan kell venni, mert egy rendkívül érzékeny, reflexív lélek nyilatkozik meg benne. Viszont nem szabad nagyképüsködni ennek a bájos közvet­lenségnek rovására, mert hiszen Georges Duhamel könyve gyerekekről és az ő játéka­ikról szól- A gyerekek pedig (szerencsére) nem filozófusok, se nem prédikátorok, még kevésbé politikusok, hanem egy mindezeknél hatalmasabb kasztot képeznek: egyszerűen — gyerekek. Fenyves Pál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom