Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-07 / 176. (919.) szám
2 Péntek, augusztus 7. Ngafgaion térd üéiltsiilí a heresziéinjszodaHslók Népgyülés Bálon — Megalakult a páríszer- vezet A liiiársiiíg hclíis ilMiidiipi Egy az élet, egy pedig a naiv idegenek és lelkes iskolásgyerekek számára. Ravatalon az első, ideális alkotmány — A koalíció döntő tényezőinek „bagariakor arca van11 — Egy cseh publicista véres kritikája Bát nagyközség és környéke már régen óhajtotta a kér. szocialista párt programját megismerni s a zászlóbontásra meghívták Fedor Miklóst, a keletszlovenszkói szlovák osztály főtitkárát is, akit kitüntető szere* tettel fogadtak. A népgyiilésen, dacára az állandó esőzésnek, rendkívüli nagyszámban jelentek meg úgy a helybeli, mint a környékbeli gazdák soraiból a kér. szoc. párt hívei. A népgyiilést Kadlec Antal Selmecbányái körzeti elnök nyitotta meg és a szót Fedor Miklós keleti központi szónoknak adta át, aki általános figyelem és érdeklődés mellett is* inerteíte a mai politikai helyzetet és az életből meritett példákkal bizonyította, hogy Szlovenszkón a mostani rezsim alatt minden osztály tönkremegy: a munkásosztálytól kezdve egészen a hivatalnokosztályig. Megsemmisült az ipar, a kereskedelem, kenyér és munka nélkül maradt a munkás és a tönk szélén áll az állaim alapkövét jelentő és fennmaradását biztosító földműves osztály is- Hogy hová fog ez vezetni, azt mindenki látja csak a sovinizmustól elvakult koalíció nem, amely már fontosabb teendőt nem tud találni a „felszabadított11 nép boldogiíására, mint hogy megindítja a kultúrharcot a kereszténység el* len és minden ellen, ami a vallását, hitét szerető nép előtt szent. Nyomós érvekkel bizonyította, hogy a kormányíámogató pártok ígérgetéseikből eddig semmit sem váltottak be; sőt ellenkezőleg ezek a pártok voltak, amelyek megszavazták mindazokat a terhes adótörvényeket, amelyek súlya alatt a nép roskadozik. A kér. szocialista párt csak azt ígéri, amit megtenni képes, de annál férfiasabban küzd az általános nyomorúság okozói ellen, és ez* ért van üldözésben része úgy a hatalom, mint pedig pártjai részéről. Csak az összetartás biztosíthatja jövőnket s ezért közös munkára kell összefognunk. A harc ideje közeledik: jönnek a választások, tehát szervezkedni kell egy frontba az őslakosság egyetlenegy közös céljáért: az autonómiáért! A zajos helyesléssel fogadott lelkes beszéd után még a simányi párt kiküldöttje beszélt a földreformról és a vele kapcsolatos sérelmekről, az aranyosmaróti párttiíkár pedig az egyház és állam elválasztásának súlyos következményeiről. A lelkesedéssel lefolyt, szép népgyülés után megalakultak a környékbeli pártszervezetek, amelyek az egységes kér. szocialistapárt álláspontján állanak, amit a mostani veze* tőség képvisel. J€e »áferáS sirass* tf&Ssz&iMt&T&Gt. Prága, augusztus 6. Számtalan Ízben volt alkalmunk rámutat* ni arra a csúfos játékra, amely a csehszlovák köztársaságban a demokrácia jelszava alatt folyik- Akadtak talán olyanok, akik cikkeinket tendenciózusaknak tartották, éppen ezért az alábbiakban minden kommentár nélkül közöljük egy kiváló cseh publicistának, Perout- ka Nándornak egy cikkét, amely a Pritommost nevű folyóiratban jelent meg s amelyben pá* ratlanul rajzolja meg a cseh koalíciós hóhérok által keresztrefeszitett, megcsufolt és meggyalázott demokráciát. A cikkíró tulajdonképpen a választótörvény novelláját kívánja bírálni, ez a kritika azonban messze túlmegy az említett kormányjavaslat bírálatán s a csehszlovák de* mokráciának tükörképét nyújtja. A cseh iró cikkét az alábbiakban ismertetjük: A képviselő semmi, minden a párt Az angolok azt mondják: mén, nőt mea- sures, vagyis: inkább bízzunk a népben, mint az intézményekben. Mindenesetre fontos, hogy a közélet előterében erős, egészséges egyéniségek álljanak, ezek már tudnak magukon segíteni minden helyzetben. De a legjobb, legerősebb intézmény a gyenge, erőt* len, teddideteddoda emberek kezében csődhöz jut. Igazán nem mondhatjuk azt, hogy Anglia rossz tapasztalatokat szerzett volna ezeknél az elveknél. A mi parlamentünkben éppen az angol közmondásnak az ellenkezőjét kell látnunk- Mi csehek előbb azt nézzük hogy csuprunk legyen s csak azután keres* sük a beléjevalót. így aztán sokszor megtör ténik, hogy csészénkbe csupán egy kis lilédé* két kapunk semmi mást. Vezéreink szent meggyőződése, hogy e*e- gendö az erős párt, végül úgyis csak akad majd ember, aki nevét a listára cégérül adja. Nagy kérdés marad természetesen, hogy az ily módon megalakult test életképes lesz-e. Tíz zérus egy rakáson csak zérust ad. Sokat írtak a lapok, még többet beszél* tek az emberek arról, hogy a kötött listarendszer rendkívül károsan befolyásolja az erős egyéniségek kifejicdhebését s a felelősség érzetét a minimumra szállítja le. A koalíció döntő tényezői csendben hallgatták végig ezeket a panaszokat s a vás lasztási törvény reformtervezetével iga- zán váratlan választ adtak: megmutatták hogy .az ilyen elméleti fejtegetésekkel szemben igen vastag a bőrük, erős, mint a bagaria s oly javaslattal jöttek elő, amely a képviselőnek eddigi, párttól való függését teljes, abszolút függéssé változtatja á-. Ha eddig kötéllel volt megkötve a képvi* selő keze, úgy most a kötél átváltozott lánccá, amely nemcsak a kezét, hanem a lábát is megköti a képviselőnek. A választási novella illetékes paragrafusa igy hangzik: A nemzetgyűlési tagság megszűnik: . . . 5- a pártból való kilépéssel, vagv kizárással. A kizárás jogerős, ha ezt a pártnak az alapszabályok szerint illetékes szerve határozta el. A mandátum elvesztése ama napon következik be, amelyen a pártból való kizárási ha* tározat, vagy a kilépést tudomásul vevő határozat a képviselöház elnökségéhez beérkezik. Szürke szavakkal nagy dolgok vannak itt megírva- Alkotmánytörvén}, linknek van egy rendelkezése, amely szerint a képviselő senkitől sem fogadhat el utasításokat. Dobjátok ki ezt a kis hullát. Ez a paragrafus már igen régen feksz'k ravatalon s csak arra vár, hogy valaki eltemesse. De nem temeti el senki mert a koalíció képtelen felhajszolni a három ötödös kvalifikált többséget, melyre az alkot* mánytörvény módosításánál szükség van. így hát ez a holt paragrafus vár addig az ideig, amíg a koalíció ismert leleményességével rájön, hogy a parlament esedeg egye-ílen egy szavazattöbbségével is meg- változtathatja az alkotmányt. És ha ez megtörtént, akkor lehet igazán lábbal taposni az egész alkotmányt. Addig pedig a holt paragrafus, nemes szülők gyermeke, kint fekszik a Rudolfinum előtt s azok pedig, akik a hullát átlépikriapossák, rövidesen teljesen elfelejtik, hogy valamit eltapostak. A koalíció rájött arra, hogy tulajdonképpen nem is kell megváltoztatni az alkot- mánytörvényt, mert ez rossz vért szülne: az eredeti alkotmány békén marad s a koa* lició megíersmti a maga számára a saját különleges, koalíciós alkotmányát. Ez a koalíciós alkotmány többé-kevésbé kivételes törvényekből tevődik össze, mint amilyen a reakciós sajtóuovella, a rendtörvény, a hivatalos titok megsértéséről szóló törvény, az esküdtbiróságok hatáskörének megnyirbálásáról szóló törvény és most a választási novella. Ezek az alkalmi törvények teljesen mellék- vágányra állították az első, ideális alkotmánytörvényt, amely idővel eltűnik teljesen, mint a parazitáktól elborított hajdan erős fatörzs. A csehszlovák köztársaságban nem amaz alkotmánytörvény szerint igazodik, a közélet, amelyet egykor: Mi csehszlovák „nemzet11 alkottunk,. hanem az uj, koalíciós alkotmány szerint. Meftak szerelme A langycc telet szeroieun, S a hüvöses nyarat. A fangyoí és a hideget, Mi messziről maradi. Az eszi szivet szeretem, Mit nyár emléke fiit. A préselt rózsát szeretem, S a néma hegedűt. A hunyó napot szeretőm, S a hulló csillagot. Ódon szekrény fiókjából Rám csapó illatot. Az citiint tengert szeretem, A szétporladt hegyet, A múzeumok lépcsőjét, Mely innen elvezet, A rég] naptárt szeretem, A sárgult lapokat, A múlt lesz majd az én apám, Ki örökbe fogad. Falu Tamás. A mosölygá férfi Irta: Szebenyi Sándor. A férfi mosolygott., — Tegye cl! — kiáltott idegesen a nő. — Tudja, hogy nem bírom látni! — Nincs megtöltve, — mondta a férfi és belenézett, ítészemmel, a csőbe- A kis acélkupak visszakacsintott. A nő karmosra görbített ujjakkal a haját zilálta. — Ne kínozzon! Tegye cl! Borzasztóan idegesít! — Pedig nem is olyan borzasztó. Nézze, még meg is csókolhatom. % És a cső végét mosolyogva a szájához il* lesztette. A szobán alkonyati homály terjedezett, lassan bújva elő a sarkokból. A közel' templom harangja mély hangon énekelt. A bútorok megrezzentek. A nő szemében kigyulladt a félelem őrülete. — Nem hiszem! Nem hiszem! — Ezt kiabálta. — Most is csak ijesztgetni akar- Maga Indiában járt. Tanult a fakirokról. Tud mindenféle bűvészmutatványt. Ne gondolja, hogy elfeledtem, amit a tömegszuggeszcióról beszélt! Most is csak szuggerálta nekem, hogy ezt lássam. De hiába! Látja, hiába! lássa be végre, hogy nálam hiába minden! A férfi mosolygott. Lehulló jobbkeze ökölbe szorult. — Hagyja abba, — mondta a nő, — mi* nek az? Miért akar kínozni engem? Én a nyugalmat szeretem. Már eleget szenvedtem az életben, ezentúl pihenni akarok. Maga nagyon jó barátom lehetne, csak ne kinozna folyton. A férfi mosolygott. — Jó, maga szeret engem, — folytatta a nő, —• de; kérdem, feleljen őszintén, tehetek én erről? Kacérkodtam én magával? Ugye nem? Azt se mondhatja, hogy a szépségem miatt szeret, mert hiszen szép sem vagyok- Csak vak ember nevezhet szépnek. A sok csalódás szomorúságot irt az arcomra. A férfi mosolygott. A nő, látva a mozdulatlan férfit, gyorsabban beszelt: — Nem akarok ismét csalódni. Nem aka* rok ismét szeretni- Nézze, megmondom egész őszintén: én csak magamat akarom szeretni A férfi mosolygott. Csupa fölényes nyugalom volt ez a mosoly. Mintha azt mondta volna: „Nekem beszélhetsz!“ — Azt hiszi, én nem kínlódom? — kérdezte provokáló hangon a nő, aki ismét elveszítette a türelmét. — Azt hiszi, a szenve* dés a maga privilégiuma? Mit tudja maga, éjszakáim vannak néha, mélyek és reszketek! Fejem eltemetem a párnákba és hangtalanul siratom elveszített életemet! Az én napjaim már mind elmúlottak és most kopár mezőkön járok- Nekem már csak pénzért nyílnak virágok! Maga boldog. Magának vannak még vá* gyai, reményei, álmai. Magának van még jövője, de nekem, nekem már csak múltam van. A férfi most is mosolygott. — Nézze, — magyarázta a nő, — amit maga akar, az a legngyobb bolondság. Két ilyen élet, mint a miénk, nem köthető össze- Miért? Mert nem szabad összekötni őket. Mert maga tele van duzzadó életkivánással. munkakedvvel, önbizalommal. Én fáradt vagyok és senkiben-semmiben nem hiszek többé. Igen, nem bánom, ezt is bevallom, no lássa: magamban sem hiszek márA férfi változatlanul mosolygott. — Látja, nincs kiút, — mondta a nő és összekuporodott a széken. — Én magát nem tudom szeretni, nem is akarom, de nem is szabad szeretnem. A legokosabb, ha most szépen elmegy és igyekezni fog elfelejteni engem. Higyje el, fájó szivvel küldöm, mert maga, mikor nem beszélt szerelemről, nagyon megértő és drága barátom volt nekem. A maga arca és hangja rffindig a legédesebt emlékeim közé fog tartozniA férfi mosolygott. És nem mozdult. A nő, ki közjben megnyugodott egy kissé újra ingerült lett. — Hát lássa be, hogy ez a legokosabb! Vagy mondja meg, hogy mit akar! Szóljon már kérem! Rámeredt a férfire. — Szóljon már! Mozduljon meg! Menjen! Menjen!! Csend volt. Egyszerre élesen felsikoltott a nő és lehullott a szőnyegre, mint egy nagy virágszirom. Sötétlila ruhája szétolvadt a perzsa minták között. Fekete sötétség borult a szobára. Nem látszott semmi más, csak a férfi fehér arca. Mosolygott és szájából még mindig folyt a vér. Az eredeti alkotmány a többi prágai eredő tiség, ritkaság és ócskaság közé került s ki van állítva a parlament irodáiban a kivan* esi idegen számára, akinek imponálni akarunk és a naiv iskolásgyermekek számára. De ahol igazán életről, erőről van szó ott ama kis törvényecskék az irányadók amelyeket a „rugalmas11 koalíció alkotott azért, hogy valakinek a fejére sújtson. Habrman képviselőnek bécsi követté leendő kinevezése esetében láttuk, hogy miként küzdött egymással a kétfajta alkotmány- A választási novella a koalíciós alkotmánynak a koronája lesz. Teljesen kakukhistória: a kis, aprócseprő törvénykék kiszorítják, mellékvágányra terelik a fő alkotmányt. A választási reform az arányiagos képviseletet a Koalíciós pártok képviseletére re* dukálja. A választási reform teljesen másképpen határozza meg a képviselő állását, mint az alkotmány. Ez önállóságot, függetlenséget biztosított a képviselők számára, amaz bábot csinál belőleDe ha Mózes a zsidókkal való pusztai vám dorlásaj között nagyon is törődött azzal, hogy a TizparancSoíat ne vesszen el, úgy Sveh’a miniszterelnök nagyon is ügye! arra, hogy az alkotmány tízparancsolatát minél előbb elveszítse. 1920-ban. a nyugati példákat figyelembe* véve, nem tudtunk megbákülni azzal, hogy a képviselő önállótlan, felelőtlen legyen: Úgy látszik, hogy akkor még egyéniség:két kerestünk u ' ipviselőkbcn. A koalíciós alkotmánynak nincsenek ilyen aggályai s teljesen megelégszik azzal, ha egyáltalán vannak valami képviselők: az egyik olyan, mini a ffi-ás'k, iiíölt*kopoií, megőrölt, szürke emberkék. A cseh parlamentben valami titkos egyezség uralkodik, hogy a nagy egyéniségek sok bajt csinálnak. A választási novella tartalmazza azt a receptet, amely rövidesen megszabadítja a csehszlovák közéletet minden egyéniségtől. Amolyan fertőt!emitésféle ez. Valamint a napóra semmit sem ér a nap nélkül, úgy a képviselő semmit sem ér pártja nélkül. Ahol a képviselőnek a szive és a lelki ismerete székelt, ott most a párt végrehajíóbi- zottsága ül. Akinek csak egy csepp sütniva- lója van a fejében, tisztán látja, hogy mire fog vezetni ez a monstruózus paragrafus. A képviselő, féltve jól jövedelmező mandátumát, tízszer megtagadja önmagát s mindenre rábólint, amit rábólintás céljából eléje raknak. Megnövekszik azoknak az embereknek az ázsiója, akiknek az ész nem sok nehézséget okoz. Parlamenti életünk további sülyedését jelenti ez. A képviselőtől egy erényt fognak elvárni s ez az, hogy ne legyen egyéniségük. Megnövekszik ama képviselőknek a száma, akik egy csomó újsággal, ollóval és csirizzel fognak bejárni az ülésekre és össze fogják toldozni beszédeiket. Már csak egy igazán lojális újságíróra van szükség, aki megírja azt, hogy ebben nyilvánul meg a cseh nemzeti jelleg. A cikkíró a továbbiakban ugyancsak ilyen szarkasztikus hangnemben ad tanácsokat a koalíciónak, noha mint maga mondja: tudatában van annak, hogy süket fülekre talál. ZtHovfev Csehszlovákiába jen? Prága, augusztus 6. A lettországi Latvis jelentése szerint a moszkvai III. Internacio- nálé utasítást adott Zinovjevnek, hogy a csehszlovák kommunista párt szeptemberi kongresszusán vegyen részt s vizsgálja meg a párt mai helyzetét. A csehszlovák kommunista pártnak elsősorban pénzbeli támogatására van szüksége. Zinovjev Csehszlovákiába karlsbadi gyógykezeltetés ürügye alatt akar jönni. A Sítnnes-cég eladta kereskedelmi flottáját Frankfurt, augusztus 6- A Frankfurter Zeitung értesülése szerint a Stinnes Hugó r. t. Hamburgban eladta teljes nyílt tengeri kereskedelmi flottáját. Ez az eladás igen jellem* zö arra, hogy mily nagy nehézségekkel kell megküzdenie az elhalt milliárdos örököseinek, A hajókat igen olcsón adta el a koncéra, mert tonuánkiut csak 5 font sterlinget kért, azaz az egész 25.000 tonnát kitevő hajótérért 25 millió aranymárkát. A vevőt egyelőre még nem nevezték meg s igy nem lehet tudni vájjon belföldi, vagy külföldi cég szcrezte*e meg a hatalmas hajóparkot.
