Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-07 / 176. (919.) szám

2 Péntek, augusztus 7. Ngafgaion térd üéiltsiilí a heresziéinjszodaHslók Népgyülés Bálon — Megalakult a páríszer- vezet A liiiársiiíg hclíis ilMiidiipi Egy az élet, egy pedig a naiv idegenek és lelkes iskolásgyerekek számára. Ravatalon az első, ideális alkotmány — A koalíció döntő tényezőinek „bagariakor arca van11 — Egy cseh publicista véres kritikája Bát nagyközség és környéke már régen óhajtotta a kér. szocialista párt programját megismerni s a zászlóbontásra meghívták Fedor Miklóst, a keletszlovenszkói szlovák osztály főtitkárát is, akit kitüntető szere* tettel fogadtak. A népgyiilésen, dacára az ál­landó esőzésnek, rendkívüli nagyszámban je­lentek meg úgy a helybeli, mint a környékbeli gazdák soraiból a kér. szoc. párt hívei. A népgyiilést Kadlec Antal Selmecbányái körzeti elnök nyitotta meg és a szót Fedor Miklós keleti központi szónoknak adta át, aki általános figyelem és érdeklődés mellett is* inerteíte a mai politikai helyzetet és az élet­ből meritett példákkal bizonyította, hogy Szlovenszkón a mostani rezsim alatt minden osztály tönkremegy: a munkásosztálytól kezdve egészen a hivatalnokosztályig. Meg­semmisült az ipar, a kereskedelem, kenyér és munka nélkül maradt a munkás és a tönk szélén áll az állaim alapkövét jelentő és fenn­maradását biztosító földműves osztály is- Hogy hová fog ez vezetni, azt mindenki látja csak a sovinizmustól elvakult koalíció nem, amely már fontosabb teendőt nem tud találni a „felszabadított11 nép boldogiíására, mint hogy megindítja a kultúrharcot a kereszténység el* len és minden ellen, ami a vallását, hitét sze­rető nép előtt szent. Nyomós érvekkel bizonyította, hogy a kormányíámogató pártok ígérgetéseikből ed­dig semmit sem váltottak be; sőt ellenkezőleg ezek a pártok voltak, amelyek megszavazták mindazokat a terhes adótörvényeket, ame­lyek súlya alatt a nép roskadozik. A kér. szocialista párt csak azt ígéri, amit megtenni képes, de annál férfiasabban küzd az általános nyomorúság okozói ellen, és ez* ért van üldözésben része úgy a hatalom, mint pedig pártjai részéről. Csak az összetartás biztosíthatja jövőnket s ezért közös munkára kell összefognunk. A harc ideje közeledik: jönnek a választások, tehát szervezkedni kell egy frontba az őslakosság egyetlenegy közös céljáért: az autonómiáért! A zajos helyesléssel fogadott lelkes be­széd után még a simányi párt kiküldöttje be­szélt a földreformról és a vele kapcsolatos sé­relmekről, az aranyosmaróti párttiíkár pedig az egyház és állam elválasztásának súlyos következményeiről. A lelkesedéssel lefolyt, szép népgyülés után megalakultak a környékbeli pártszervezetek, amelyek az egységes kér. szocialistapárt álláspontján állanak, amit a mostani veze* tőség képvisel. J€e »áferáS sirass* tf&Ssz&iMt&T&Gt. Prága, augusztus 6. Számtalan Ízben volt alkalmunk rámutat* ni arra a csúfos játékra, amely a csehszlovák köztársaságban a demokrácia jelszava alatt folyik- Akadtak talán olyanok, akik cikkein­ket tendenciózusaknak tartották, éppen ezért az alábbiakban minden kommentár nélkül kö­zöljük egy kiváló cseh publicistának, Perout- ka Nándornak egy cikkét, amely a Pritommost nevű folyóiratban jelent meg s amelyben pá* ratlanul rajzolja meg a cseh koalíciós hóhérok által keresztrefeszitett, megcsufolt és meg­gyalázott demokráciát. A cikkíró tulajdonképpen a választótör­vény novelláját kívánja bírálni, ez a kritika azonban messze túlmegy az említett kor­mányjavaslat bírálatán s a csehszlovák de* mokráciának tükörképét nyújtja. A cseh iró cikkét az alábbiakban ismertetjük: A képviselő semmi, minden a párt Az angolok azt mondják: mén, nőt mea- sures, vagyis: inkább bízzunk a népben, mint az intézményekben. Mindenesetre fontos, hogy a közélet előterében erős, egészséges egyéniségek álljanak, ezek már tudnak ma­gukon segíteni minden helyzetben. De a leg­jobb, legerősebb intézmény a gyenge, erőt* len, teddideteddoda emberek kezében csőd­höz jut. Igazán nem mondhatjuk azt, hogy Anglia rossz tapasztalatokat szerzett volna ezeknél az elveknél. A mi parlamentünkben éppen az angol közmondásnak az ellenkezőjét kell látnunk- Mi csehek előbb azt nézzük hogy csuprunk legyen s csak azután keres* sük a beléjevalót. így aztán sokszor megtör ténik, hogy csészénkbe csupán egy kis lilédé* két kapunk semmi mást. Vezéreink szent meggyőződése, hogy e*e- gendö az erős párt, végül úgyis csak akad majd ember, aki nevét a listára cégérül ad­ja. Nagy kérdés marad természetesen, hogy az ily módon megalakult test életképes lesz-e. Tíz zérus egy rakáson csak zérust ad. Sokat írtak a lapok, még többet beszél* tek az emberek arról, hogy a kötött listarend­szer rendkívül károsan befolyásolja az erős egyéniségek kifejicdhebését s a felelősség ér­zetét a minimumra szállítja le. A koalíció döntő tényezői csendben hall­gatták végig ezeket a panaszokat s a vás lasztási törvény reformtervezetével iga- zán váratlan választ adtak: megmutatták hogy .az ilyen elméleti fejtegetésekkel szem­ben igen vastag a bőrük, erős, mint a ba­garia s oly javaslattal jöttek elő, amely a képviselőnek eddigi, párttól való függését teljes, abszolút függéssé változtatja á-. Ha eddig kötéllel volt megkötve a képvi* selő keze, úgy most a kötél átváltozott lánc­cá, amely nemcsak a kezét, hanem a lábát is megköti a képviselőnek. A választási novella illetékes paragrafusa igy hangzik: A nemzetgyűlési tagság megszűnik: . . . 5- a pártból való kilépéssel, vagv kizárással. A kizárás jogerős, ha ezt a pártnak az alap­szabályok szerint illetékes szerve határozta el. A mandátum elvesztése ama napon követ­kezik be, amelyen a pártból való kizárási ha* tározat, vagy a kilépést tudomásul vevő ha­tározat a képviselöház elnökségéhez beérke­zik. Szürke szavakkal nagy dolgok vannak itt megírva- Alkotmánytörvén}, linknek van egy rendelkezése, amely szerint a képviselő sen­kitől sem fogadhat el utasításokat. Dobjátok ki ezt a kis hullát. Ez a paragrafus már igen régen feksz'k ravatalon s csak arra vár, hogy valaki eltemesse. De nem temeti el senki mert a koalíció képtelen felhajszolni a három ötödös kvalifikált többséget, melyre az alkot* mánytörvény módosításánál szükség van. így hát ez a holt paragrafus vár addig az ideig, amíg a koalíció ismert leleményessé­gével rájön, hogy a parlament esedeg egye-ílen egy szavazattöbbségével is meg- változtathatja az alkotmányt. És ha ez megtörtént, akkor lehet igazán lábbal tapos­ni az egész alkotmányt. Addig pedig a holt paragrafus, nemes szülők gyermeke, kint fekszik a Rudolfinum előtt s azok pedig, akik a hullát átlépikriapossák, rö­videsen teljesen elfelejtik, hogy valamit elta­postak. A koalíció rájött arra, hogy tulajdon­képpen nem is kell megváltoztatni az alkot- mánytörvényt, mert ez rossz vért szülne: az eredeti alkotmány békén marad s a koa* lició megíersmti a maga számára a saját különleges, koalíciós alkotmányát. Ez a koalíciós alkotmány többé-kevésbé kivételes törvényekből tevődik össze, mint amilyen a reakciós sajtóuovella, a rendtör­vény, a hivatalos titok megsértéséről szóló törvény, az esküdtbiróságok hatáskörének megnyirbálásáról szóló törvény és most a választási novella. Ezek az alkalmi törvények teljesen mellék- vágányra állították az első, ideális alkot­mánytörvényt, amely idővel eltűnik telje­sen, mint a parazitáktól elborított hajdan erős fatörzs. A csehszlovák köztársaságban nem amaz alkotmánytörvény szerint igazodik, a közélet, amelyet egykor: Mi csehszlovák „nemzet11 al­kottunk,. hanem az uj, koalíciós alkotmány szerint. Meftak szerelme A langycc telet szeroieun, S a hüvöses nyarat. A fangyoí és a hideget, Mi messziről maradi. Az eszi szivet szeretem, Mit nyár emléke fiit. A préselt rózsát szeretem, S a néma hegedűt. A hunyó napot szeretőm, S a hulló csillagot. Ódon szekrény fiókjából Rám csapó illatot. Az citiint tengert szeretem, A szétporladt hegyet, A múzeumok lépcsőjét, Mely innen elvezet, A rég] naptárt szeretem, A sárgult lapokat, A múlt lesz majd az én apám, Ki örökbe fogad. Falu Tamás. A mosölygá férfi Irta: Szebenyi Sándor. A férfi mosolygott., — Tegye cl! — kiáltott idegesen a nő. — Tudja, hogy nem bírom látni! — Nincs megtöltve, — mondta a férfi és belenézett, ítészemmel, a csőbe- A kis acélku­pak visszakacsintott. A nő karmosra görbített ujjakkal a haját zilálta. — Ne kínozzon! Tegye cl! Borzasztóan idegesít! — Pedig nem is olyan borzasztó. Nézze, még meg is csókolhatom. % És a cső végét mosolyogva a szájához il* lesztette. A szobán alkonyati homály terjede­zett, lassan bújva elő a sarkokból. A közel' templom harangja mély hangon énekelt. A bútorok megrezzentek. A nő szemében kigyulladt a félelem őrü­lete. — Nem hiszem! Nem hiszem! — Ezt kiabálta. — Most is csak ijesztgetni akar- Ma­ga Indiában járt. Tanult a fakirokról. Tud mindenféle bűvészmutatványt. Ne gondolja, hogy elfeledtem, amit a tömegszuggeszcióról beszélt! Most is csak szuggerálta nekem, hogy ezt lássam. De hiába! Látja, hiába! lássa be végre, hogy nálam hiába minden! A férfi mosolygott. Lehulló jobbkeze ökölbe szorult. — Hagyja abba, — mondta a nő, — mi* nek az? Miért akar kínozni engem? Én a nyugalmat szeretem. Már eleget szenvedtem az életben, ezentúl pihenni akarok. Maga na­gyon jó barátom lehetne, csak ne kinozna folyton. A férfi mosolygott. — Jó, maga szeret engem, — folytatta a nő, —• de; kérdem, feleljen őszintén, tehetek én erről? Kacérkodtam én magával? Ugye nem? Azt se mondhatja, hogy a szépségem miatt szeret, mert hiszen szép sem vagyok- Csak vak ember nevezhet szépnek. A sok csa­lódás szomorúságot irt az arcomra. A férfi mosolygott. A nő, látva a mozdulatlan férfit, gyor­sabban beszelt: — Nem akarok ismét csalódni. Nem aka* rok ismét szeretni- Nézze, megmondom egész őszintén: én csak magamat akarom szeretni A férfi mosolygott. Csupa fölényes nyu­galom volt ez a mosoly. Mintha azt mondta volna: „Nekem beszélhetsz!“ — Azt hiszi, én nem kínlódom? — kér­dezte provokáló hangon a nő, aki ismét el­veszítette a türelmét. — Azt hiszi, a szenve* dés a maga privilégiuma? Mit tudja maga, éj­szakáim vannak néha, mélyek és reszketek! Fejem eltemetem a párnákba és hangtalanul siratom elveszített életemet! Az én napjaim már mind elmúlottak és most kopár mezőkön járok- Nekem már csak pénzért nyílnak virá­gok! Maga boldog. Magának vannak még vá* gyai, reményei, álmai. Magának van még jö­vője, de nekem, nekem már csak múltam van. A férfi most is mosolygott. — Nézze, — magyarázta a nő, — amit maga akar, az a legngyobb bolondság. Két ilyen élet, mint a miénk, nem köthető össze- Miért? Mert nem szabad összekötni őket. Mert maga tele van duzzadó életkivánással. munkakedvvel, önbizalommal. Én fáradt va­gyok és senkiben-semmiben nem hiszek töb­bé. Igen, nem bánom, ezt is bevallom, no lássa: magamban sem hiszek már­A férfi változatlanul mosolygott. — Látja, nincs kiút, — mondta a nő és összekuporodott a széken. — Én magát nem tudom szeretni, nem is akarom, de nem is szabad szeretnem. A legokosabb, ha most szépen elmegy és igyekezni fog elfelejteni engem. Higyje el, fájó szivvel küldöm, mert maga, mikor nem beszélt szerelemről, nagyon megértő és drága barátom volt nekem. A maga arca és hangja rffindig a legédesebt emlékeim közé fog tartozni­A férfi mosolygott. És nem mozdult. A nő, ki közjben megnyugodott egy kissé újra ingerült lett. — Hát lássa be, hogy ez a legokosabb! Vagy mondja meg, hogy mit akar! Szóljon már kérem! Rámeredt a férfire. — Szóljon már! Mozduljon meg! Menjen! Menjen!! Csend volt. Egyszerre élesen felsikoltott a nő és lehullott a szőnyegre, mint egy nagy virágszirom. Sötétlila ruhája szétolvadt a per­zsa minták között. Fekete sötétség borult a szobára. Nem látszott semmi más, csak a férfi fehér arca. Mosolygott és szájából még mindig folyt a vér. Az eredeti alkotmány a többi prágai eredő tiség, ritkaság és ócskaság közé került s ki van állítva a parlament irodáiban a kivan* esi idegen számára, akinek imponálni akarunk és a naiv iskolásgyermekek szá­mára. De ahol igazán életről, erőről van szó ott ama kis törvényecskék az irányadók amelyeket a „rugalmas11 koalíció alkotott azért, hogy valakinek a fejére sújtson. Habrman képviselőnek bécsi követté le­endő kinevezése esetében láttuk, hogy miként küzdött egymással a kétfajta alkotmány- A vá­lasztási novella a koalíciós alkotmánynak a koronája lesz. Teljesen kakukhistória: a kis, aprócseprő törvénykék kiszorítják, mellékvá­gányra terelik a fő alkotmányt. A választási reform az arányiagos képvi­seletet a Koalíciós pártok képviseletére re* dukálja. A választási reform teljesen másképpen határozza meg a képviselő állását, mint az al­kotmány. Ez önállóságot, függetlenséget biz­tosított a képviselők számára, amaz bábot csinál belőle­De ha Mózes a zsidókkal való pusztai vám dorlásaj között nagyon is törődött azzal, hogy a TizparancSoíat ne vesszen el, úgy Sveh’a miniszterelnök nagyon is ügye! ar­ra, hogy az alkotmány tízparancsolatát minél előbb elveszítse. 1920-ban. a nyugati példákat figyelembe* véve, nem tudtunk megbákülni azzal, hogy a képviselő önállótlan, felelőtlen legyen: Úgy látszik, hogy akkor még egyéniség:két keres­tünk u ' ipviselőkbcn. A koalíciós alkotmánynak nincsenek ilyen aggályai s teljesen megelégszik azzal, ha egyáltalán vannak valami képviselők: az egyik olyan, mini a ffi-ás'k, iiíölt*kopoií, megőrölt, szürke emberkék. A cseh parlamentben valami titkos egyezség uralkodik, hogy a nagy egyénisé­gek sok bajt csinálnak. A választási novella tartalmazza azt a receptet, amely rövidesen megszabadítja a csehszlovák közéletet minden egyéniség­től. Amolyan fertőt!emitésféle ez. Valamint a napóra semmit sem ér a nap nélkül, úgy a képviselő semmit sem ér pártja nélkül. Ahol a képviselőnek a szive és a lelki isme­rete székelt, ott most a párt végrehajíóbi- zottsága ül. Akinek csak egy csepp sütniva- lója van a fejében, tisztán látja, hogy mire fog vezetni ez a monstruózus paragrafus. A képviselő, féltve jól jövedelmező mandá­tumát, tízszer megtagadja önmagát s min­denre rábólint, amit rábólintás céljából eléje raknak. Megnövekszik azoknak az embereknek az ázsiója, akiknek az ész nem sok nehéz­séget okoz. Parlamenti életünk további sülyedését jelenti ez. A képviselőtől egy erényt fognak elvárni s ez az, hogy ne le­gyen egyéniségük. Megnövekszik ama képviselőknek a száma, akik egy csomó újsággal, ollóval és csirizzel fognak be­járni az ülésekre és össze fogják toldozni beszédeiket. Már csak egy igazán lojális újságíróra van szükség, aki megírja azt, hogy ebben nyilvánul meg a cseh nemzeti jelleg. A cikkíró a továbbiakban ugyancsak ilyen szarkasztikus hangnemben ad taná­csokat a koalíciónak, noha mint maga mond­ja: tudatában van annak, hogy süket fülek­re talál. ZtHovfev Csehszlovákiába jen? Prága, augusztus 6. A lettországi Latvis jelentése szerint a moszkvai III. Internacio- nálé utasítást adott Zinovjevnek, hogy a csehszlovák kommunista párt szeptemberi kongresszusán vegyen részt s vizsgálja meg a párt mai helyzetét. A csehszlovák kommu­nista pártnak elsősorban pénzbeli támogatá­sára van szüksége. Zinovjev Csehszlovákiába karlsbadi gyógykezeltetés ürügye alatt akar jönni. A Sítnnes-cég eladta kereskedelmi flottáját Frankfurt, augusztus 6- A Frankfurter Zeitung értesülése szerint a Stinnes Hugó r. t. Hamburgban eladta teljes nyílt tengeri ke­reskedelmi flottáját. Ez az eladás igen jellem* zö arra, hogy mily nagy nehézségekkel kell megküzdenie az elhalt milliárdos örököseinek, A hajókat igen olcsón adta el a koncéra, mert tonuánkiut csak 5 font sterlinget kért, azaz az egész 25.000 tonnát kitevő hajótérért 25 millió aranymárkát. A vevőt egyelőre még nem ne­vezték meg s igy nem lehet tudni vájjon bel­földi, vagy külföldi cég szcrezte*e meg a ha­talmas hajóparkot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom