Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-01 / 171. (914.) szám

3 Leilei koholt „Se8epl@iés$@i“ akarta tisztára mosni magát Mikor a vádioitbói vádló lesz — Megnevezzük a tanukat, akik láiták a csendőri dokumentumot — Honnan kapta a Tribuna értesülését ? — Milyen információkkal dolgozik Leliei? Essent is kiürítették a franciak Berlin, julius 31. A lapok jelentik, hogy pénteken reggel háromnegyed 9 órakor az utolsó francia csapatok is elhagyták Essent. Ezáltal a Ruhr-teriilet legnagyobb városa is fölszabadult a franciák alól s most már csak igen kis területekre terjed ki az 1923 januári megszállás. Pliiida liciwciT— hároméves kaieiiűi szolgától Prága, julius 31. Klofác szenátor hadügyminiszter korá­ban azt hangoztatta, hogy Csehszlovákia lesz az első állam, amely Svájc példáját követni fogja s mihelyt a helyzet csak kissé megjavul, bevezetik a miliciarendszert a köztársaságban Azóta köztársaságunk mllitarizmusa el­érte fejlődésének tetőpontját. Igaz ugyan, hogy a tényleges katonai szolgálatot most már tizennégy hónapra szállították le, ennek helyébe azonban bevezetik a katonai előki- iképzést. A nemzetvédelmi minisztériumban az erre vonatkozó törvényjavaslat már el is készült, amely szerint a 19—20 éves ifjak két évig katonai kiképzésben részesülnek. Minden szombaton és havonként egyszer vasárnapon a katonai gyakorlatokat kell vé­gezniük. Ha ezeket a gyakoilati napokat összegezzük, újabb héthónapi szolgálati időt kapunk. A tényleges katonai szolgálat tart 14 hónapig, a hadköteles tehát összesen 21 hónapig áll katonai kiképzés alatt három év leforgása alatt. Ezek után a hadkötelesség nem a 21 éves karban, hanem már a 19 éves korban kezdődik'. így fest nálunk az „antimilifarizmus." Lakodalom egy pesti cigánydinasztiában Hogy ment férjhez Banda Marci tizenhatéves unokája Budapest, julius 31. (Saját tudósítónktól.) Érdekes esküvő folyt le tegnap a VII. kerületi anyakönyvi hivatalban. Banda Marci, a nemrég elhalt legkitűnőbb ma­gyar cigányprímás unokája, Banda Ilonka eskü­dött örök hűséget Berkes Béla, a főúri cigány nevelt fiának: Kiss Lajosnak. Hogy Banda Marci ki volt, azt nem kell hosszasabban fejtegetni, hi­szen a deresedő hajú urak és hölgyek jól emlé­keznek az elhalt cigányprímás tüzes, szívből fa­kadó nótáira, mert husz-harminc évvel ezelőtt az nem is volt igazi mulatság, amelyen ne Banda Marci húzta volna a ropogós magyar csárdáso­kat. De a mostani generáció is jól ismerte az öreg Banda Marcit, akit egy magyar festőmű­vész is megörökített. Mindnyájan ismerjük a ké­pet, amelyen az akkor még fiatal Banda Marci a tragikus emlékű Erzsébet királynénak a „Le­hullott a rezgő nyárfa . . nótáját húzza. Fe­renc József ezért a nótáért az arany érdem- kereszttel tüntette ki a cigányprímást, aki azt élete végéig büszkén viselte. Banda Marci tehetségét fia, ifj. Banda Marci örökölte, akinek leánya a még nem is egészen 16 éves Banda Ilonka, aki egész Budapesten is­mert csodálatos szépségéről. Ilonka két év előtt egy genfi bálon ismerkedett meg Kiss Lajossal, aki akkor 21 éves volt és a kislány már attól a pillanattól kezdve benne látta a régi lovagregé­nyek hősét, a fiú pedig a várurnak megközelít­hetetlen leányát. Kiss Lajos karácsonykor kérte meg Ilonka kezét és az esküvő tegnap folyt le. A násznagyok Berkes Béla és Tarján Vilmos ujságiró voltak és mikor Arany István dr. maga elé állította a menyasszonyt, aki fekete selyem­ruhájában, fehér csipkében, drap kalapban és sárga félcipőben úgy festett, mint egy bakíiskor- ban lévő felső iskoláslány, valaki odasugta a megilletödött kislánynak: — Még meggondolhatja magát, még van idő! A menyasszony visszaszólt: — Eszem ágában sincs, hiszen már kará­csony óta várom ezt a pillanatot. S amikor az anyakönyvvezető megkérdelte tőlük, hogy szabad akaratból lépnek-e házasság­ra, elég hangosan odasugta a vőlegényének: „Nehogy eltévessze, azt kell mondani, hogy igen!“ A3 örömszülők természetesen nagy lagzií csaptak és az ország minden részéből garmadá­val érkeztek a pompás nászajándékok, amelyeket a cigányprímások kiülitek a uászpárnak A Rákóczi-uti lakodalmas ház úgy festett, mint egy keleti bazár. A kis Ilonka nem kapott egyebet, mint tizennyolc darab arany cigarettatárcát, de ka­pott nyolc darab arany- és négy darab e3üst rldikiilt, legalább harminc személyre szóló ezüstkészletet, gyönyörű kézimunkát, selyem- és brokátszöveteket, szervizeket, himzett pa­pucsokat, különböző női piperecikkeket és drá­ga arany, platina és brillláns ékszereket. A nászlakomán az egész budapesti sajtó résztvett és mikor megkérdezték, hogy mik a fiatal pár jövő tervei, Kiss Lajos kijelentette, hogy miután apja bandájában nem lehet önálló első prímás, önállósítja magát. — Lakásunk ugyan nincs ■— mondotta Kiss — de majd elmuzsikálom Vass József kegyelmes ur nótáját, hátha kiutal nékiink egy jó három- szobás lakást. Szombat, augusztus I. Prága, julius 31. Leilei Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő­nek a Népakarat legutóbbi számában „A nyil­vánosság elé ...“ címmel megjelent cikke arra kényszerit bennünket, hogy a következő tényállást terjesszük a nyilvánosság elé. Kezünkben van Varecha József, az auto­nómista munkáspárt titkárának, Monár Jenő hírlapírónak és Rybár Pál füleki iparos nyi­latkozata, amely szerint ők esküvel is haj­landók megerősíteni a következőket: — Folyó évi május hó 1-én nevezettek együtt voltak Rybár Pál füleki szabómii- helyében, illetve lakásán, ahol akkor meg­jelent a füleki csendőrjárőrs egyik tagja. A csendőr beszélgetésbe bocsátkozott velük, mely beszélgetés politikai térre terelődött. A beszélgetés során a csendőr kifogásolván azt, hogy nevezettek rokonszenvvel viseltetnek a magyar ellenzéki pártok működésével szemben, íölmulatott egy a csendörjárörshöz a losonci kerületi hivatal utján leérkezett s a kerü­leti hivatal pecsétjével és Cicmanec Igor kerületi főnők névaláírásával ellátott mi­niszteri rendeletet, mondván: Hiszíek-e még a magyar ellenzéki pártoknak? íme, itt a minisztérium leirata, mely szerint Leilei nemzetgyűlési képviselő a kormány részére dolgozik. Nevezettek mindhárman megtekintették a minisztériumi leiratot, mely a teljhatalmú minisztérium politikai osztályától származott. E leirat a zsupáni és kerületi hivatal utján fölhívta a csendőr­séget, hogy állapítsa meg, minő viszony van a Keresztényszocialista Párt és a Ma­gyar Kisgazdapárt között — hogy álla­pítsa meg, minő talaja van a Keresztény­szocialista Pártnak az illető vidéken — hogy van-e a külfölddel, nevezetesen Ma­gyarországgal összeköttetése e pártnak, milyen összeköttetést tart fenn a kommu­nista párttal és a néppárttal s hogy fel- tételezhetö-e, hogy a Kér. Szoc. Pártnak államellenes befolyása alatt álló tagjai Leliei dr. képviselő hatása alatt az állam alapjaira heiyezkednének-e. A rendelet száma 624/25.volt. — Nevezettek közül Varecha József és Monár Jenő a minisztériumi leirat átolvasása után azonnal feljegyzéseket csináltak annak tartalmáról, úgyszintén a rendelet hossza­dalmas kisérőiratáról, amelynek értelmében a kormány megállapitani kívánja, hogy érdemes-e támogatni Leliei működését, remélhető-e, hogy Leilei befolyása következ­tében a szlovenszkói magyarság kormány- támogatóvá válik. — Feljegyzéseik alapján Varecha és Monár saját maguk közölték ennek a ren­deletnek tartalmát ujságiró ismerőseikkel s az ö informálásaik alapján jelentek meg London, julius 31. 1913 nyara óta nem voltaik katonai had­gyakorlatok Angliában. A világháborúban nem kellettek, azután pedig tuinagy volt ta­lán a „békebiztonság" s fölöslegessé váltak a haderő kipróbálásiai. Ma a béke teljes be­rendezettségével élik már a brit szigetek la­kói életüket s ezért elmiaradhatatlanok a bé­keévek híres, lelkes angol manőverei is. Angliában minden állami funkció ünne­pély s igy a hadgyakorlatok is bizonyos szertartásos mázt kapnak. A közvélemény pedig az angol-szász sportszenvedély egész lendületével az ese­mény felé fordul, a manőverek előtt nincs divatosabb téma, mint éppen a manőverek — s ma is fokozott érdeklődéssel tekinte­nek az emberek a tizenkét év óta szünetelő országos esemény kibontakozására. Ezek a manőverek pedig a sajtó egy­hangú véleménye szerint szenzációsan ha­talmasak és ujszerüek lesznek. A hivatalos jelentés azt mondja, hogy béke dacára, paci­fizmus dacára manőverekre azért van ma ismét szükség, mert a háborúban szerzett harcászati tapasztalatok elavultak s ma már sokkal finomabb, agyafúrtabb, fölszereltebb katonáskodásra van szükség. A szeptemberi angol manővereken elő­a szóbanlévö rendeletet ismertető újság­cikkek. A fentebb említett és birtokunkban lévő feljegyzésekből megállapítjuk, hogy a Tribu­na máj. 6.-üki számában „Mendemondák'1 cím­mel megjelent hír tartalma nagyban*egész- ben azonos e följegyzéseik tartalmával. A Tri­buna e hírében egyben közölte a szóbanforgó rendelet szöveget és ahhoz azt a komentárt fűzte, hogy bármennyire is dicséretreméltó lehet az állam szempontjából a kormánynak az a törekvése, hogy Lehelt meg akarja nyerni, mindazonáltal kétségesnek tartja, hogy vájjon a csendőri nyomozás nem inkább kárára, mint hasznára szolgád az akció ked­vező kimenetelének. Mivel Léidéi Jenő dr. cikkében egy a Prágai Magyar Hírlap kötelékéből elbocsátott Ternyei László egyénnek hozzá intézett le* vedére támaszkodva Flachbarth Ernő dr.-ród, a szlovenszkói és ruszinszkói szövetséges el­lenzéki pártok kp. irodájának igazgatójáról azt állítja, hogy a Tribuna cikkét ő sugalmaz­ta, szükségesnek tartjuk végül ideiktatni Po- korny Emil, a Tribuna szerkesztőjének ez ügyben Flachibarthhoz intézett levelét, amelyből kitűnik, hogy Leilei nagyon, de na* gyón rosszul váda'sztotta meg informátorá­nak személyét, E levél hü magyar' fordítás­ban szóróbszóra igy hangzik': Flachbarth Ernő dr. urnák, a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok irodájának igazgatója Prága. Doktor Ur! Az ön kívánságára szívesen és a való­ságnak megfelelően megállapítom, hogy sem Ön, sem valaki más az Ön környezetéből nem sugalmazta a Lellei-ügyben kiadott körlevélre vonatkozó jelentést, amelyet a Veőerni Tribu­na folyó évi május 6-iki számában közzétettem és amelyhez az anyagot közvetlenül Szloven- szkóból kaptam. Ön engem mint politikai szer­kesztőt már elég régóta ismer és tudja, hogy nálam a sugalmazásnak bármiféle kísérlete hiábavaló volna, ugy-e? Ami Ternyei László ur ama levelét illeti, amelyet Leilei képviselő ur a Népakaratban idéz és amelyre Ön szives volt a figyelmemet fölhívni, röviden kijelentem: a levélpapiroshoz Ternyei László ur csak a vendégjoggal való durva visszaélés utján juthatott, úgy hogy azt egy nálam tett — mint mondota — „baráti" látogatás alkalmával eltulajdonította, miért is felelősségre fogom vonni. Talán ez a tény egy­magában véve is elegendőképpen megvilágítja ennek az „okiratnak" szavahihetőségét. Hálás vagyok Önnek, Doktor ur, hogy al­kalmat adott nekem megismerni Ternyei Lász­ló ur igazi ábrázatát, akit eddig komoly férfi­nek és szavahihető kollegának tartottam. így téved az ember! őszinte tiszteletem nyilvánításával Pokorny Emil a Tribuna szerkesztője. szőr próbálták ki a háború óta kidolgozott, ujrendszerü harcászatot s ezért érdeklik a szeptemberi események a francia sajtót is, ahol a Matin, a Ternps, a Figaró már hasábokat ir róluk s követeli a mindent pontosan megfigyelő francia kato­nai attasék kiküldetését. Francia részről Pétain tábornagy, a hí­res verduni marsai vesz részt az angol had­gyakorlatokon, olasz részről Diaz tábornok s az Egyesült Államok is elküldi egy magas- rangú hadvezérét. A „déli" és az „északi" hadseregek fognak összeütközni egy még megválasztandó dombos vidéken s a gya­korlatok főfortélya a gyorsaság lesz. És a technika. Az emberanyag szerepe teljesen vissza­szorul, még sokkal inkább, mint a háború­ban, a katonák csak a gépészek, gyári munkások, soffőrök, kémikusok, elektro­technikusok, szállitómunkások szerepét fogják játszani, míg a tisztek mérnökök, tudósok, detektívek szerepe a jövendő há­borúban alig fog különbözni a bürök és gyárak munkakörétől — csaik éppen sohasem fogjáik tudni, miikor repülnek légbe egész pereputtyóstul. A jövő háborúba bevonul a mai gyáripar teljes ad­minisztrációja, a hadvezér a feltaláló lesz, a „Anglia lUlámtankoftkal c§ elekíroclrkálökkfll hészOl ii örök kékére" Anglia óriási izgalommal várja az őszi nagy hadgyakorlatokat —- Az uj harcászat bemu­tatása — A jövő háborúban a tiszt mérnök, a katona gépész lesz katonai szervező a „gazdasági igazgató", a vezérkar a „mérnöki tanács", a tisztek a mérnökök, az altisztek a gépészek s a köz­katonák a gyárimunkások. Az őszi angol manőverben a katonák legtöbbje gyári nmnkazubbonyt kap, mert a gépekkel való folytonos érintkezésben ez a legtökéletesebb öltözet. Soha nem látott re- pülögéptömegek vesznek részt a gyakorlato­kon, a csapatokat leplező fiistfejlesztögépe- ket már most készítik, úgyszintén a láng- vetötelcpeket, meg a gázfejlesztő üzemeket is, a rádió hihetetlen fontos szerepet kap, nem is szólva az automobilokról, a lrhetet- lenül precíz gépfegyverekről (a legénység­nek már nincs lőfegyvere, csak revolvere és három-négy emberenként egy-egy gépfegy­vere) — s a szenzáció az uj „villámtank" le<sz, az óriási sebességű csaíaszörny, mely az ed­digi 4—5 kilométerrel vánszorgó tankok helyett kétszeres nagyságban, kétszeres felkészültségben — s nem kell mondani, hogy ötszörös tömegben 30 kilométer se­bességgel fog vágtatni az ellenség felé és az ellenségen át. Ezek a villáin tankok kel te t ték föl legin­kább a franciák irigységét. Hír szerint több ezer darabot építtet Anglia s mindegyikük gázfejlesztővel, lángvetővel, gépfegyvereikkel lesz felszerelve s alkalmas arra, hogy 60 (!) katonát bárhol, tetszés szerint akár az ellen­ség háta mögött kivagomrozzon. A lovasság eltűnt. Helyébe a motorbi- ciklis osztagok kerültek. A manőverek ro­mantikája is szétoszlott. Helyébe a mérnöki precizitás került. Angliában hihetetlen érdek­lődéssel várják az uj harcászat Őszi nagy eseményeit s egyáltalán, mintha újból a nagy harci kedv szállott volna a népbe. Amit a csak múltkoriban elfogadott rengeteg flotta- program is igazol. Nagybritanniában villám­tankokkal és elektrocirkálókkal készülnek az örök békére. Az öngyilkosok klubjának gyáva hőse A íizenhatéves szabadkai leány gyilkosa fel­gyógyult és börtönbe kerüít Szabadka, julius 31. A szabadkai közkórházból a tegnapi na­pon átszállították az államügyészség foghá­zába Antunovics Józsefet, a palicsi gyilkost, aki hat hét előtt cseresznyeszedés közben kioltotta a szép, 16 éves Lengyel Anikó éle­tét és utána mellbe lőtte magát. A tiidöbajos, degenerált fiatalember a gondos kórházi ke­zelés folytán sérüléséből teljesen kigyógyult és most a törvény előtt fog felelni érthetet­len tettéért. A kórház betegei és orvosai érdekes jel­lemrajzot adtak az „öngyilkosok klubjának" fanatikusáról, aki a kórházban a ieggyávább módon visel­kedett. Reszketett, ha az orvost csak közeledni látta, egész testében' megremegett, ha az hozzányúlt, az ajkait kékre harapdálta izgal­mában és jajgatott minden tüszurástól. Ke­zelőorvosa többször reászólt: — Arra az ártatlan leányra nem félt rá­lőni? Akkor nem remegett a teste és nem voItt ideges? Most fél, mert meg akarjuk menteni az életnek? Ha olyan nagy hős volt, miért nem lőtt a szivébe, hogy meghalt volna? Vagy talán a jobboldalán kereste a szivét?! Antunovics nem vette zokon ezeket a szemrehányásokat, sőt orvosaival szemben a legdurvább módon viselkedett. A tragédia okáról nem nyilatkozott a gyilkos fiatalember. Bár azt mutatta, hogy Lengyel Anikó halálát nagyon fájlalja. Ha a gyilkosságról szó esett, szkeptikusan, min­den megbánás nélkül mondta: — Semminek sem vagyok az oka. Nem is lehet súlyos büntetést kiszabni rám. Azt hiszem, hat hónapot, legföljebb egy évet ka­pok, de ekkor már nagsmn szigorú lesz a bíróság. — És ha többet kap? — kockáztatták meg a betegek. — Akkor öngyilkos leszek! — mondotta az öngyilkosok klubjának disztagja. Antunovicsnak a kórházban sok fiatal nő látogatója volt. A régi társaság, sőt a dráma szemtanúi is sokszor fölkeresték Antunovics Józsefet, aki mögött tegnap bizonyára né­hány esztendőre becsukódott a börtön ajtaja. — Lengyelország ratifikálta a kereske­delmi szerződést. Varsóból jelentik: A sze­nátus Buzka szenátor referádája után egy* hangulag elfogadta a lengyel-csehszlovák ke re sík ed e lm i sz érző dóst. .váireS mig feíszöíittmfo, el öfi&easl

Next

/
Oldalképek
Tartalom