Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-28 / 193. (936.) szám

Péntek, augusztus 28> Az orosz trónkövetelők tíf cárban egyeztek meg Adatok a inai emigráns főhercegek viharos ététéből — A „szibariták társasága" — Há­rem az orosz—japán fronton Becs, augusztus 27. (A P. M. Ii. bécsi tudósítójától.) Az orosz trónkövetelők, Nikolai Nikolajevies és Kyrill Vladimároviics nagyhercegek viszálya már s-ok derűs percet szerzett Európának. Most végre a két trónt) re tendens között megegyezés jött létre. Mikor a bolsevisták meggyilkolták II. Miklós cárt, valamint feleségét, gyermekeit és fivérét, Mihály Alexandrovicsot is, elő­ször a hol Bajorországban, hol pedig Fran­ciaországban élő Kyrill Viadimirovics jelentkezett trón­követelőként és az orosz emigránsok között sok hívei toborozott. Már Kyrill apja, Vladimír nagyherceg, III. Sándor oár legidősebb fivére és II. Mik­lós cár legidősebb nagybátyja is törekedett a cári koronára. III. Sándornak három be­teges fia volt: az epileptikus II. Miklós, az idegbajos György és a gyenge Mihály. Ép­pen ezért már trónralépésekor úgy rendel­kezett, hogy esetleges halála után Vladimír nagyherceg, tehát fivére, legyen fiának, II. Miklósnak gyámja. így Vladimír egyúttal Oroszország régense lett volna. III. Sátndor cár azonban csak Miklós nagykorúsága után halt meg és igy II. Miklós gyám és régens nélkül lett Oroszország cárja. Vladimír nagy­herceg azonban nem adta fel reményeit, mi­vel Alexandra cámő eleinte csak leányokkal ajándékozta meg férjét. A cár fivérei viszont szintén nem jöhettek tekintetbe. Az ideigle­nes trónörökös, György, Kaukázusban meg­halt, hátrahagyva morganatlikus feleségét és néhány gyermeket, akiket a cári udvar kitagadott és akik nyomorban pusztultak el. II. M&klós másik öccse, Mihály szintén morganatikus házasságot kötött és igy ő is kikapcsolódott a trónörökllés sorrendjébe, így tehát Vadimtimak alapos reményei vol­tak. Ekkor azonban megszületett a cári csa­lád egyetlen fia és igy Vladimír reménysége semmivé vált. Mikor azonban a bolsevisták kivégezték II. Millióst és családját, a Vladimir-ág tör­vényes örököseként Kyrill jelentkezett. Míg ugyanis III. Sándor utódai mind elpusztul­tak, addig fivérének, Vladimírnak fiai meg­menekültek a bolsevisták elől. Ezen megme­nekülésüket igen különös körülményeknek köszönhetik. Vladimír fiai, Kyrill, Boris és András azok közé a nagyhercegek közé tartoztak, akik családjuk és az udvar rémét képezték. Kyril és Boris (András még gyermek volt akkor) Pétervárott megalakították a „Charkovi szibariták klubját", amelynek két tucat nagyherceg és egy csomó fiatal arisz­tokrata volt a tagja. A szibariták höl­gyeikkel botrányos orgiákat rendeztek, mig végre a cár parancsára a klubot feloszlatták és Kyrill és Boris nagyherce­gek parancsot kaptak, hogy menjenek külföldre. 'Boris Amerikába ment, ahol azonban a sajtó kiutasítását követelte és miikor Roose- veltnél kihallgatáson jelentkezett, az elnök nem fogadta. A cáír végre kénytelen volt Borist Amerikából visszahívni és a japánok ellen küldte a frontra. Boris magával vitte a főhadiszállásra háremét és mikor Kuro- pafckin generális megtiltotta a szibarlta or­giákat, Boris kardot emelt a hfVezérre. Erre Kuropaíkin lefegyverezte a nagyherce­get, háremével együtt bezárta egy vas­úti kocsiba és visszaküldte Pétervárra. Ugyanebben az időben Kyrill a tenge­részeinél, Makarov admirálisnál/ teljesített szolgálatot. Mikor a japánok a Petropav- lovsk csatahajót levegőbe röpítették, Kyrill volt az egyetlen a hajón levők közül, aki Megmenekült. Visszatérése után a cár külföldre szám­űzte Kyrilit. Erre a nagyherceg Kóburgba költözött és igen különös körülmények kö­zött bosszulta meg magát II. Miklós cáron és Alexandra cárnőn. A cárnő fivérének, Ernő Lajos hesszeni nagyherceg feleségét, Viktória Melitta hercegnőt megszöktette, majd férjétől való elválása után feleségül vette. Erre a cár a hivatalos lapban közzé­tette, hogy Kyrill megfosztatik rangjától és nem tekintendő többé az orosz hadsereg tagjának. Ez a Kyrill jelentkezett a cár kivégzése után trónkövetelőként. Ugyanekkor azoo­Páris, augusztus 27. Gyűlnek, egyre gyűlnek a sűrű, feketén gomolygó vésztjósló feliegek a derült égen s a vihar előjelei mutatkoznak köröskörül a horizonton. A francia politikai élet jelenlegi derült nyugalimassága kezd viharelőtti fül­ledtséggé átváltozni s Painlevé miniszterelnök lázasan készül már arra, hogy a kitörő vi­har készen találja s nehogy lesodorja őt és társait a hatalomról. Még egyelőre nincsen közvetlen veszedelemről szó. A marokkói kérdés kezd nagynehezen megoldódni s ugy- látszák, hogy a druzok sem lesznek olyan veszedelmes emberek, mint a riffkabilok voltak. De a Marfinique szigeteken újabb bajok és zavarok vannak, itthon pedig a kom­munisták titkos fegyverzaja és készülő­dése nyugtalanítja a biztonság érzését s ami a legveszedelmesebb, a szocialis­ták, a kormány eddigi barátai fegyvert csörgetve felmondták a barátságot, úgy hogy október elejére, ha ugyan addig valami közbe nem jön, a képviselő­ház őszi szakának a megnyitására igen keili- lemeden helyzetbe fog kerülni Painlevé és kormánya. A politikai vakációnak, leszámítva azt, hogy az uj kibocsátású aranyalapú kölcsön eddigi eredménye nem biztat a legnagyobb sikerrel és hogy az angol—francia, valamint az amerikai—francia kölcsönök lllkvidációs tárgyalásai a dolgok mostani állása és az elő­jelek szerint francia szempontból váratlanul szomorú eredménnyel fognak végződni, két­ségtelenül legfeketébb és legszomorubb napja Painíevét illetőleg, a francia szocialista kongresszusnak rendkívüli ülése és annak a határozata. Tegnap fejeződött be az a négynapos rendkívüli kongresszus. Tegnap határozták el, hogy a szocialista párt kivonul a kor­mányt támogató kartellből és tegnap mond­ták ki azt is, hogy kiközösítenek mindenkit, aki a Painlevé- vagy akármiyen más pol­gári kabinetben tálrcát mer vállalni a szoci­alisták közül. Ez bizony szomorú újdonság volt Painlevének, akinek az ereje ezzel a határozattal egyszerre harminc százalékkal csökkent. Jólliehet, a kongresszus súlyos határo­zatokat hozott, mégis simán folyt le. Semmi szenvedély, semmi lázas hangulat nem ülte meg a tanácskozást, a beszédek szinte aka­démikus hidegségüek voltak. Nagyon tud­ták, hogy mi történ% — és nagyon széimi- tóak a szocialisták .De nem csak azért volt nagy nyugalom. A szocialista kongresszus fizionómiája is nagyot változott az utóbbi időben Azelőtt a kongresszus szónokai tüzes harcosok voltak, munkások legnagyobb részt, volt rengeteg vörös zászló s az Internacionálét ülésenként legalább öt­ször elénekelték. Ma? Semmi sem ma­radt meg ezekből. Vörös zászlók? Kettő volt mindössze, két öklömnyi, azt is ala­posan eldugták. Az Internacionálé? Aki el merte volna énekelni, azt mint kom­munistát azonnal kidobták volna az ülés­teremből. Ami pedig a szocialista delegátusokat illeti, ügyvédek, professzorok, kereskedők, köztisztviselők és — bankárok voltaik. És természetesen pár disz,munkás. Nagyon el­vétve. És ami vöröslött a kongresszuson, bán Nikolaj Nikoiajevies, a forradalom után külföldre menekült főparancsnok is bejelen­tette igényét. Évekig tartott a humoros részletekben bővelkedő harc, mig végre most a két. trónkövetelő megegyezett, hogy az orosz cár Vladimír Kyrillovics, Kyrill nagyherceg fia lesz, ezzel szemben Nikolaj Nikolajevies Oroszország régense és főpa­rancsnoka a cár mellett, ha majd a — bolse­visták uralma megbukik. nem a vörös szegfű vöt, hanem. a Légion d‘ honeurnek, a polgári becsületrendnek a gomblyukakban virító kis szalagocskája és rozettája volt. A ruhák disztingváitak vol­tak. A beszédek szintén. És a „régi jó idők­nek" nagyhamgujaii elkeseredve állapították meg a karzatról, hogy a szocializmus ugyan a laposan elburz s o ás odo tt. A régi nagy nevek helyett, akikre a nép és munkásság, mint a héroszokra te­kintett, J au rés, Guesde, Briand, Miile randi, Vivt'áni, Vadlandt, aklik nagyók, erőteljesek és hatalmasok voltak, most ott voltak he­lyettük az ugyan még valamit érő León Blum, a politikai Mefisztó és boszorkány- mester és Paul Bonoourt mellett a sok kis helyi nagyságok, akik a nagynevű elődök helyén olyanok voltak, mint egy kis gyer­mek az apja ruhájában ... Ilyen körülmények között meg lehet ér­teni, hogy simán folyt le a négynapos kongresszus. Csak egyetlenegyszer lehetett azt gondolni, hogy valami kitörés lesz, ami­kor arról volt szó, hogy Alexandre Varennet, aki elfogadta Painlevétől az Indokína kor­mányzójává való kinevezését, ki kell közö­síteni a szocialista párt kebeléből. Sok ba­rátja volt az uj indokinai kormányzónak ■— és mennyire megszaporodtak egy és más dolog reményében, amióta kinevezték őt! —, akik az indítvány ellen voltak s bizony már- már megtüzesedett a jéghideg és unalmas hangulat, amikor Léon Blirainak sikerült az exkommunl- káció ellen állást foglaló régi és uj bará­tokat leszerelni, olyan hangon beszélve a kiközösitettről, mint egy apa, akinek az akarata ellenére csinált nagy szeren­csét a fia és mint akinek a szavaiból ki­esendő! az irigység. Mert hiszen olyan szép állás is az, indo­kínai kormányzónak lenni! Ami pedig a kormánytámogató kartell- bol való kivonulásuk megszavazását illeti, ez már nem okozott nagyobb zavart. Itt már tulajdonképpen csak formaságról volt szó, mert július 12-ike óta, a budget megszava­zása óta már nem számították magukat a kartelíbe valónak, de valójában csak most mondták ki azt hivatalosan. És ez már nem okozott vihart, nem volt szó már husosfazék körüli hely betöltésről, hiszen miár hamarabb hoppon maradtak s most csak úgy akarták föltüntetni a dolgot, mint hogyha ők lettek volna azok, akik önként adják át a helyüket a párolgó fazék körül. Pedig a Salle Japy- ban voltak egynéhányan, akik másképpen tudták a dolgot. De hát hallgatni arany... pláne, ha ilyen kényes dologról van szó.. • Mindenesetre ez a kongresszusi határo­zat, ha nem is nagyon, de mégis meglepte Painievét, aki nem tudott mást csinálni most — hogy már véglegesen és hivatalosan meg­tudta, hogy a szocialisták kegyvesztettje lett amiatt az átkozott Marokkó és jövedelmi adó miatt —, mini sietve leutazotí Bagnoles-deTOme- ba, ahol fierriot köszvényes ballábát kú­rálja, hogy értekezzen vele és megsze­rezze magának, mielőtt Léon Blumék megkísértenék, őt és pártját, a léket ka­pott kormányhajó befoldozásaképpen. Hogy miként és hogyan, tárgyaltak, azt nem lehet tudni, mert szigorúan négyszem­közt folytatták le a megbeszélést. Tény az. hogy ha Herriot radikális pártja hozzácsatla­kozna a szocialistákhoz, Painlevé rögtön be­adhatná a lemondását és a parlamenti hely­zet tarthatatlanná válna. Valószínű, hogy Herriot mondhatott némi biztató dolgokat a miniszterelnöknek, mert Painlevé Párisba való visszaérkezésekor vidámabbnak látszott, mint az elutazásakor. Természetesen nyilatkozni Painlevé nem nyilatkozott s ez az egész találkozás és meg­beszélés is csak véletlenül pattant kr. De jó, hogy kipattant, mert a kormány híveinek egyedül csak ez az elégedetten és ravaszan mosolygó miniszterelnöki arc ad némi meg­nyugtatást és reményt arra vonatkozóan, hogy az októberben kitörő vihar nem lesz számukra nézve mindent elsöprő vízözön. Ami különben majd elválik! Burghardt Aladár. Papagály mint Iiázasságközvetitő A szépséges Ásna — A féltékeny how» New York, augusztus közepe Egy nagyon regényes szerelmi történetről ír­nak mostanában hasábokat az amerikai lapok. A szerelmi történet Madagaszkár szigetén játszó­dott le, hőse egy krokodil vad ász és egy tündér- szép leány, akit Ama Rainfeimbazafinak hivnak. A Rainisimbazafi család igen előkelő szerepet ját­szott mr.dig Madagaszkár szigetén; Ama nagy­apja miniszterelnök is volt. A howa és sakalawa néptörzsekből származó család bennünket magya­rokat is érdekel némileg, mert azok 1774 elején Benyovszky Móric gróftól, aki akkor a szigeten kikötött, megtanulták az olvasás tudományát. A szépséges Aitia megismerkedett Antanana- rivo fővárosban egy ott időző amerikaival, aki krokodilvadászatra jött Madagaszkár szigetére. A fiatalok egymásba szerettek, de nem sokáig örülhettek boldogságuknak, mert a krekmii- vadásznak hamarosan tovább kellett utaznia. E u- csuzáskor természetesen örök hűséget esküdtek egymásnak és az amerikai, akit Joe Haytonnak hívtak, megajándékozta szerelmesét egy papa- gállyal. A papagály nagyon szelíd természe-tü as gyönyörű madár volt. Hayton távozása után nap­hosszat gubbasztott a szépséges Aina medeít és figyelmesen hallgatta annak gyakori sóhajtoza- sait és halk vágyakozó szavait, amiket csak fiatal lányok tudnak rebegni, mikor távollevő szerelme­sükre gondolnak. Á reménytelen szerelmes bosszúja A lányba szerelmes volt egy howa fiat d- ember, aki évek óta üldözte már és most minden reményről le kellett mondania. Próbálkozott ugyan néhányszor a lányhoz közeledni, de hasz­talanul. Ekkor elhatározta, hogy ha már Aina nem lehet az övé, el fogja pusztítani. Kegyetlen tervet eszelt ki megölésére. Fölkereste az őserdőkben vadászó Haytont és közölte vele, hogy Aina meg­csalja egy benszülött fiatalemberrel. Bizonyitékot is szolgáltatott; magával hozott egy szakasztott olyan papagályt, mint az, amit az amerikai Ainá- nak ajándékozott. — Ezt a papgályt Aina adta uj szerelmesé­nek — mondta a howa fiatalember. — Ebből is láthatod, hogy végképp hűtlen lett hozzád. Hayton kétségbeesésében zokogni kezdett és egyre csak azt kiáltozta: Mit tegyek? — öld meg! — biztatta a hazug howa. — Én majd odavezetlek, ahol uj szerelmesével találko­zik. Másnap este útnak indult Hayton a howával Antananarivo felé. Napokon keresztül bolyongtak az őserdőkben, mig végre megérkeztek a fővá­rosba. Aina lakásához érve, a howa revolverét Hayton kezébe nyomta és betuszkolta az ablakon. Az amerikai reszketve támolygott be a szobába. A szoba üres volt, a leány nem volt otthon. Hay- ten letette revolverét és elhatározta, hogy búcsú­levelet ír Ainának. Meggyujtotta a mécset és nekikezdett az Írásnak. Megszólal a papagály Egyszerre azonban halk rebbenés hallatszott és egy rikácsoló hang ezt a két mondatot kezdte .gyors egymásutánban ismételni: — Nagyon szeretlek Hayton. Mikor jösz már vissza Hayton? Hayton ámulva hallgatta a szavakat és egy­szerre csak derengeni kezdett benne, hogy az ö papagálya beszél, aki csak Ainától leshette el ezeket a szavakat. És ebben a pillanatban belé­pett Aina, csodálatosképpen ugyanezekkel a sza­vakkal: Nagyon szeretlek Hayton! A történet vége természetesen boldog esküvő az antananarivói templomban. A howa fiatalem­ber viszont elnyerte büntetését, a hatóságok le­tartóztatták, mert gyilkosságra uszított. A fiatal pár az esküvő után Hayton szülővárosába utazott és a hatalmas tengerjáró gőzös fedélzetén nagy feltűnést keltett az a gyönyörű zöld papagály, melyet egész utón a legnagyobb gyöngédséggel becéztek a fiatalok. A sokféle kedveskedésre a papagály minduntalan azzal felelt, hogy hol jobb­ra, hol balra bókolt, mondván: Ngyon szeretlek Aina! — Nagyon szeretlek Hayton! Vörös zászlók Mw®a öoesielrend vörös szalagja a francia szociálisak ilrisi lései A szocialisták döntő határozata Painlevé ellen — A miniszterelnök és Herriot titkos tárgyalása? — A P. M. H. párisi tudósítójától — & |r~rai?O^MET ... Viliit 4B 11 mbomtiit II fl lfis&iErraMAaranBaáue. <s* Hc«as*MsBs><a«lli ..JfÉVsoII** frénviseletc ofes fcitívir a fronttá esSésx ovenszftő Podlcarpateka Ruw % <fe© 4&Áf«smraiftl KM l^ETTAHIL Fw-aatfcci 59 —— Moilce — fó«n$sa = Vö-ulca 59 J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom