Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-04 / 173. (916.) szám

Kedd, augusztus 4. ’3aWR7{m*£ 3 EnaléMma némiev Siö&orus . Ssatoíi sírja Míiöll Painlevé beszéde a törettől torony fölava­íásánál Paris, augusztus 3. Painlevé miniszter- elnök vasárira,p résztvett egy emlékmű föl­avatásánál, melyet a lorettói magaslaton, Arras környékén állított a francia nemzet a cárén cy-i és souchezi harcokban elesettek tiszteletére. Az emlékmű, mely a világító tornyok mintájára épüli, százezer halott sírja fe­leit emelkedik. Éjszaka a tornyon levő lámpák fényét egész Liliéig lehet látni. Painlevé beszédében a.z igazságosságról szólt, melyet okvetlenül győzelemre kell segiteni. Európa boldogulá­sa csak az igazságosság győzelmével kép­zelhető el. Hí ul népvándorlás A németek tömeges kiutasítása Lengyelországból — Az első transzport a határon — A lengyelek nincsenek tekintettel sem a súlyos betegekre, sem a terhes asszonyokra Bölcs vldefccztk Prága, augusztus 3. Benes külügyminiszter a Ceské Slovo vasárnapi számában válaszol Meissner kép­viselő támadásaira s az ellene felhozott vá­dakra. Nyilatkozataiban megállapítja, hogy a Husz-ünnepély ügyében hosszabb ideig tár­gyalt még 1924-ben a Vatikánnal s végül is konkrét javaslatot terjesztett elő a kérdés megoldására. Minderről informálta az illeté- 1 kés faktorokat. Javaslatára azonban neim ka­pott a Vatikántól választ. Amikor a püspöki ; pásztorié vél afférja után a koalíció az ünne­pek rendezését tisztán mint belpolitikái kér­dést akarta megoldani, Benes lojálisán védte meg a kormány eljárását és ehhez való jo­gát. Ezt az álláspontot már csak azért is jogosnak és törvényesnek tartja, mert jól­lehet a Vatikánnal a köztársaságot diplo­máciai viszony köti össze, mégsem áll fenn semmiféle jogviszony a Vatikán és Cseh­szlovákia között. Ha tehát az ünnepek rendezését a par­lament maga intézi el, ezzel semmiféle köte­lezettséget sem sértett meg a kormány a Vatikánnal szemben. Benes megcáfolja Meissner azon állítását is, mintha a Prager Pressét a külügyminisztérium értesítette volna a nuncius szabadságáról. A kettős ünnepek rendezéséről is állan­dóan Informálta a nunciust, aki azonban a készülő törvényjavaslat szövegét kívánta megtekinteni. Benes a nuncius kívánságát ugyancsak előterjesztette az illetékes minisz­tereknek, de az állam szuverénitására való tekintettel ő maga is elfogadhatatlannak és teljesithetétlennek tartotta azt. Végül a cseh néppárti sajtónak azt az állításait cáfolja meg, hogy Marmaggi. nunciust hamisan in­formálta volna a Husz-ünnepély jellegéről. Erről különben hajlandó szükség esetén a nyilvánosság előtt is beszélni. Máskülönben bejelenti, hogy a maga részéről az egész ügyet elintézettnek tekinti és semmiféle po­lémiába többé nem- bocsátkozik. Schneidemiihl, augusztus 3. A háború utáni barbarizmus egyik legrettenetesebb esete játszódott le szombaton a német—len­gyel határon. Jelentettük már, hogy Lengyel- ország körülbelül 20.000 német állampolgárt utasított ki hirtelen az országból, holott ezek már évtizedek óta, rendes polgári foglalko­zásban éltek és dolgoztak ott. Az első transz­port, 4200 ember szombaton jött Német­országba. Éhesen, nagyrészük pénz nélkül, le­rongyolódva, a hirtelen utazástól zaklatot­tan érkeztek meg a németek s valóban szánalmas képet nyújtottak. A gazdagabbak azonnal tovább utaztak, de a legtöbben teljesen pénz nélkül állottak s elhelyezésük óriási nehézségbe ütközött. Németország már kétszer esett át hasonló népvándorláson: először 1919 elején, amikor az elzászi kiutasítások történtek, másodszor 1923-ban, a Ruhr-megszállás kezdetén. Ezek­ben az esetekben a hatóságok a néphez fo­lyamodtak, hogy egyes családok vegyenek magukhoz egy-egy menekültet s most való­színűen hasonló fölhívásra fog sor kerülni. A lengyelek brutalitására mutat az is, hogy a nagybetegeknek, a terhes asszo­nyoknak sem kegyelmeztek, haladék nélkül s niarhakocsikban toloncolták őket is a ha­tárra, úgy, hogy máris 9 haláleset és 24 idő- előtti szülés történt a kiutasítottak között. Három vérhaseset is előfordult. Való­színű, hogy feleletképpen a németek is azon­nal kiutasítják a birodalomban ■ lakó lengyel állampolgárokat s igy az esztelen lengyel so­vinizmus által diktált rendszabályok újabb néhány ezer földönfutót teremtenek. Az érsekin vári gázgyár sikkasztó ja érsekujvári gázgyár Párisbaa csomagolómunkás Nyitra, augusztus 3. (Saját tudósítónktól.) Részletesen meg­emlékeztünk arról a nagyarányú sikkasztás­ról, amelyet Verbőczy Ferenc, az érsekujvári gázgyár hivatalnoka pár hónap előtt elköve­tet. A fiatal tisztviselő, tizévi szolgálati ideje alatt felebbvalóinak teljes bizalmát érdemelte ki és a város társadalmának közkedvelt tagja volt. A nagyúri élet azonban sok pénzt követelt, úgyhogy Verbőczy egy alkalommal két érsekujvári bankban a gázgyár folyószámlájáról 100.000 koronái vett fel oly módon, hogy Rétfalvy igazgató nevét ráhamisitotta az utalványra. Az okiratha- misitást hosszú ideig nem vették észre, miután az érsekujvári gázgyár, mely fiókja a Budapesten székelő „Központi Gáz és Villa­mossági R. T.-nak“, csak évenként terjeszti fel elszámolásait a központnak. Az év végén derült ki a sikkasztás, amikor a központ érdeklődött a százezer korona hováforditása iránt. A megindított házi vizsgálat megálla­pította a tisztviselő hűtlenségét, aki azonban a felfedezés előtt felmondott és eltűnt a vá­rosból. Verböczyről sokáig nem érkezett hír, míg végre Becsben letartóztatták. Itt azon­ban sikerült tisztára mosni magát és Bécs- böl Parisba távozót. A napokban egy érsek- újvári ismerőse találkozott vele és megtudta a valamikor elegáns világfitól, hogy egy csokoládégyárban csomagoló munkás és napi keresete 50 cseh korona. Sajnálja, hogy elkövette a sikkasztást és főleg, hogy ártott az igazgatónak, akinek most havi fize­téséből vonják le a Verbőczy által sikkasz­tott összeget, miután a központ őt tette anyagilag felelőssé. Miután azonban a gáz­gyár bűnvádi feljelentést Verbőczy ellen nem tett, az az érdekes eset áll elő, hogy Verbőczy bátran visszajöhet Szlovenszkóra anélkül, hogy valarpi baja történnék, viszont a tisztességben megöregedett Rétí'alvy igaz­gató hosszú ideig fogja sinyleni a bizalmával visszaélt tisztviselő tettét. Illhos kezek § sztovcaszMM puliinál® 11 jur Koza Matejov szerepe — Kíméletlen harc és denunciáció az autonómisták ellen — Hlinka pártját minden áron tönkre akarják tenni — Belánsky Károly losonci poígár­master az intrikák középpontjában Mengli Girai paradicsomában- Mindent meg­mutatott a fényes vedégseregnek,. csak ar* ról nem tudott senki semmit, hogy ,a hölgy­vendégek lakosztályát, mely .a khán háre­mének gyönyörű kertjére, — erre a kertre, melyben most ülünk, — nyílott, titkos fo* lyosó köti össze Mengli Girai belső termei­vel. A khán hálószobájának márvány oszlo­pa titkos érintésre elfordult helyéből és rej* tett csigalépcsőn az emeleti vendégtermek­be juthatott a ravasz Mengli Girai. A vendégmrak asszonyai közüli a leg­szebb Potocka Mária grófnő volt. Hozzá ha- soinló rózsaszál még ,a klhán kertjében sem nyílik. Karcsú volt, mint a fiatal őz, sötét ha­ja fürtjeinek árnyában észvesztő volt az ibolyakék szempár és az .ajka, ez a bíborra gyűlt eleven seb, üdvöt igér egyetlen csók­ban. A khán bolondja lett a szép Máriáinak, sem éjjele, sem nappala nem volt a hirtelen lángralobbant vad szerelemtől. De minél job* bán emésztette a szenvedély tüze, annál hiúbbnak látott minden reményt arra, hogy az a gyönyörű teremtés valaha is az övé le­het. Az asszony hü volt, mint egy szent és megközelitihetetlen, mint az oltár a vétkes szívnek. Kétségbeesett vágyában pokoli tervet eszelt ki a khán- Tudta, hogy Mária grófnőt néma áhítattal imádja egy ábrándos szivü lengyel nemes, aki szintén a lengyel király követének kíséretéiben volt. Ezt a szegény szerelmes ifjút ferdített női Írással a kertbe csalta az utolsó éjjel és orvul megölette- Ugyanebben az órában szent ség te len szolga­kezek elrabolták hálóterméből a grófnőt és egy titkos földalatti kamrába zárták. Egy másjk szolgahad 'föHármáztu, az egész palo* Losonci munkatársunk felkereste BeMn- sky polgármestert s érdeklődött nála, meny­nyiben felel meg ez a hír a valóságnak. Be- láns.ky a következő felvilágosítást adta, amely bizonyéira mindenkit meggyőz arról, hogy a prágai kormány a legvadabb harcot folytatja mindazok ellen, akiktől oka van tartani. De beszéljen Belánsky maga. — Szerkesztő ur tudja és tudja az min­tát s hivatkozva a grófné hálószobája abla­kára kiakasztott kötélhágcsóra, 'elhitette a vendégeikkel, hogy a lengyel nemes szöktet­te meg a szép Mária grófinét, persze, hasz* tálán kereste mindenki őket és végre is bu­sán indultak hazafelé a lengyel uraik. Odalent a titkos kamrában pedig nap­ilap után állhatatos ostrommal kisértette Mengli Girai Potocka Mária szivét. A buja vágy Kelet minden színes hazugságával ott izzott a fchán égő ajkán/ de a hü hitves un* dórral utasított vissza minden ostromot. ígé­ret, szép szó, fenyegetés, szitok, eslkíi és át- kozódás mind nem használt és Mária tisz* tán halt meg, mint ahogyan élt. Itt sóhajtott utolsót, itt szűnt meg hü szive ezelőtt a kút előtt dobogni, ahol tizenöt tüszurással oltot­ta ki fiatal életét. És a khán gonosz lelkét megtörte eny* nyi jóság- A kutat átalakitatta és azóta tizen­öt piros márványkagylóra peregnek le a csillogó vizcseppek és a márványon olyan minden csepp, mintha véres könnycsepp vol* na- A Potocka Mária hü szivének véres könnycseppje . . . Vége volt a mesének .... A palota kertjének szélén a pálmák koronái között búcsúzott a nap, a mecset tornya fölött fel- reszíketett a finom iveit holdsarló. Olyan jól esett volna még maradni és uj mesét kérni a szép tatárleánytól. Ám az ezeregy éjszaka* ból csak egy futó alkonyat jut az élet kóbor vándorának, egy tűnő óra, melynek felejthe­tetlen szép emléke elkísér vissza az életbe, a durva harcba, ahol ma is csak ágyuk me* sélnek, testvér harcol a testvér ellen és ahol igazi vér folyik. denki városunkban, hogy én a kormány számára nem vagyok kap­ható. Nincsen az az ár. amelyért én valaha is feladtam volna meggyőződésemet s letértem volna arról az útról, amelyen a prevrat első hónapjai óta haladok. Egyike voltam azok­nak, akik azonnal felismerték a szlovák né­pet fenyegető veszedelmet. Beálltam minden gondolkozás nélkül a Hlinka-páirti harcosok közé s ha egyidöben a Őlovenská Néródná Jednotának, mely Bazovsky Lajos dr. tulaj­donát képezte, felelős szerkesztője is vol­tam, ott is mindig a Hl inka-párt exponense­ként szerepeltem s mint ennek a pártnak a jelöltje választattam meg Losonc város pol­gármesterévé is. A zsupai választások ered­ménye meggyőzött engem arról, hogy a národna strana, de annak Bazovsky által vezetett szárnya oly gyönge és jelentékte­len szerepet visz a szlovák politikai élet­ben, hogy hibának tartottam volna ezt a csoportot tovább is forszírozni s megszün­tettem azonnal Bazovsky dr.-ral minden politikai közösséget s elkezdtem a Mlinka- párt szervezéséi a íosonci járásban. — Ezt a munkát folytatom ma is, hogy milyen eredménnyel, azt majd a választások fogják megmutatni. Most csak azt akarom leszögezni, hogy az eredménnyel meg lehet a párt elégedve, megmutatta ezt a rendkívül nagy sikerrel végződött Cyril és Method-ün- nepély. — Egész természetes, hogy azok, akik­nek munkáin útjukban áh, megtettek min­dent, hogy engem a Hlinka-pártban teljesen lehetetlenné tegyenek. Először elhíresztelték rólam, hogy mandátumra törekszem. Min­denki, aiki ismer, tudja, hogy az én ambícióm a szlovák nemzet felszabadítása s Szloven- szkó legmesszebbmenő autonómiája. Szemé­lyes érdekeket sohasem tartottam szem előtt s dolgoztam ott, ahová a felsőbb ve­zetés állított. Ebbe az ellenem vezetett kam­pányba helyezendő el az az információ is, amely engem a Srámek-frakció titkárává akar megtenni. Hozzá még fizetett titkárává, ami nevetséges, mert hisz én politikai tény­kedésemért soha még az útiköltségek meg­; térítését sem fogadtam el.. De azért sem 1c- . hetnék semmiféle pártnak a titkára, mert [ nem szándékom távozni arról a helyről, melyre a losonciak bizalma meghívott s mely helyen kötelességem kitartani. — Tény ellenben az, hogy UfoM) ífoiiiiiisilsto Mailéi- iitás Prágába! Prága, augusztus 3. A rendőrség szombat délután letartóz­tatta Houser Vencel dr.*t, a kommunista párt egyik vezérét. Hodlkovici villájában házku­tatást tartottak s számos levelet és röpcédu­lát foglaltak le. A Ceské Slovo szerint Houser is bele van keverve a Zilek*féle kémkedési afférba s állítólag ő teljesített volna a prágai kommunista központ és a moszkvai III. in- tenationálé között futár! szolgálatot. Hon* ser neve még a magyar bolsevik! invázió idejéből ismeretes, amikor állam dó összeköt* tetősben állott Kun Bélával és amtimilitarista propagandát fejtett ki a csehszlovák l:ade> regben. A kommunista Rudé Právo szerint a 'le­foglalt iratok teljesen értéktelenek. A Svehla* kormány fascista kouiplottja — írja — a kommunista vezérek letartóztatásával akar­ja Llictétlenné tenni a kommunistákat a vá- lasztási kampány alatt a Koza-lap megindítása előtt Köleséi* Mi- los nálam is járt, de visszautasító választ nyert, bár akkor sem ö, sem én nem is sej­tettük, mily periíd árulás készül a Hlinka- pártban. — Mikor Kolesár látta, mibe kergették bele, azonnal férfiasán félreállott s otthagyta Kozák Tény az is, hogy Koza Lapja megin­dításakor nálam járt Bazovsky dr. s igye­kezett engem rávenni arra, hogy csatlakoz­zam Kozához, mert ő nagy eredményt várt akciójától. Bazovskyinak is csak azt feleltem, hogy ez nálam személyes becsület kérdés s én nem tehetek oly dolgot, melyet becstelen­nek minősítek. — Végül tény az is, hogy fenjártam Prágában a kritikus időben, de tisztán a vá­ros érdekében és semmiféle politikai tanács­kozásokban ott nem vettem részt. Kozát én Ítéltem el a leghevesebben már a tágabb vá­lasztmányi gyűlésen s éppen úgy Skycák szerepét is s teljesen lehetetlen, hogy most egy sorba igyekezzem velük. — Belánsky százados nem kapható sem­minemű házasságra a centralista pártokkal. Belánskynak az ára Szloveuszkó teljes auto­nómiája. Ez alól nem adjuk. Tessék ezt, kedves szerkesztő uram. igy megírni. Losonc, augusztus 3. (Saját tudósítónktól.) A Prágai Magyar Hírlap pár nap előtt foglalkozott Koza prá­gai utjáyal, ottani tárgyalásaival s Srámek megszervezendő szlovák frakciójával kap­csolatban megemlítette Belánsky Károly személyét is, miint olyanét, akit arra szemel­tek ki, hogy ennek a frakciónak a főtitkárá­vá váljék. kert, a kliánok kertje, ahol mandulafák árnyé- j kában a liáremhölgyek egykori már vány für­dője mellett pihenünk meg. S itt csendül a fülembe a mese ezüst csengetyüje a szép ta­tár leány ajkairól és én elcsendesedve hall­gatom a könnyeik utjának meséjét, a szépsé* ges Potocka Mária grófnő szomorú bistóriá* ját. — Élt itt egyszer régen egy kegyetlen szivü, durva fejedelem — szólt a mese, — akinek Mengli Girai khán volt a neve. Sze­rette az életet és csak a szerelemért élt. A szája mindig szomjas volt a csókra, a karja csak ölelni tudott és ha meglátott valami szép virágot, nem tudott nyugodni addig, inig a keblére nem ölelte- Ehhez a Mengli Girai Ellámhoz egyszer a lengyel király kül­döttjei jöttek követségbe és a Chian*Serai- ban hét eap, hét éjjel folyt a dáridó. A khán értette a módját a mutatásnak és mert a len­gyel urak az asszonyaikat is magukka^ hoz­ták , fölvonultatta vendégei előtt minden kincsét és gazdagságát, hogy legyen otthon mit mesélniük azoknak, akik ott voltak 1 papim: IÉIÉ1S IMI \ I s 1 . I Tizenegy nyelvre lefordi- @ S tott, világsikert elért könyv. 0 2 Ara fűzve: 65.— $ diszkötésben: 75.— g, • Megrendelhető a „Prágai 2 Magyar Hírlap" könyvosz- jn S tályánál. Prahal.. Liliovál8. ®

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom