Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-04 / 173. (916.) szám

Kedd, augusztus ji aki még a forradalomkor kapta kinevezését s végig megmaradt helyén. Ruman János értékét és posszibiliíását mi sem igazólja jobban, minthogy az utóbbi évek minden kormányválsága alkalmával ő volt a szlo- venszkói miniszterség egyik legkomolyabb jelöltje, de a kassai zsupán mindig elhárította magától a miniszteri tárcát, valószínűleg azért, mert azt csak egy egészen komolyan kiala­kult konszolidáció idején akarta vállalni s helyes politikai érzékkel elkerülte azt, begy a pártok harcaiban fölmorzsolódiék. ö volt a centralizmus értékes és intakt szlo- venszkói tartalékja egy uj jövő céljaira s a magyarság is bízott benne, hogy ha Ruman János nem is hoz meg számára mindent, de mindenesetre enyhíteni fogja a legfájóbb sebeket. Kassa életének rokonszenves jelensége Volt Ruman János dr.-nak a régi magyar táblabiráikra emlékeztető alakja, szives és előzékeny volt mindenkihez és senkit sem tudott anélkül elereszteni, hogy legalább az ígéret vigasztalását ne adja meg számára. S mert a kormánypolitika kegyetlen rend­szere mellett Ígéretei közül sok maradt meg­valósítatlanul, a maliciózusak már „a nagy igérö“ epitetonjával aposztrofálták, amin megértő önbeösme réssel ő maga is mosoly­gott. Politikai egyénisége sohasem állóit egészen tisztán az emberek előtt, talán azért, mert egyénisége és az általa szolgált politika között fölismerték a sok, kiáltó ellentmon­dást. Akik közelebbről ismerték, tudták, hogy a centralizmus szolgálata mellett, amely bí­zóimra sok áldozatot és koncessziót köve­telt tőle, azután meg a számára érdektelen kicsinyes pártharcok fölött egy tisztultabb atmoszférát és magasabb célttizéseket ter­melt ki lelkében s ezekhez szabta a maga kétségtelenül mindig optimisztikus politikáját. Lehetséges, hogy ebben a politikai kródában és ezekben a cél tűzésekben sok volt az önnyugtatás és a hipokrizis, de egészen bi­zonyos, hogy szándékai jók és tiszták vol­tak, politikai megmérésére pedig határozottan európai mérték illeti meg, mert módszerei mindig az európai kulturemberhez méltóak voltak s ha operálnia kellett — mondotta találóan egy régi magyar politikus — legalább fájdalommentesen igyekezett a műtétet el­végezni. Bizonyos dolog, hogy Ruman János dr. halálával sokat veszített a centralizmiTs és sokat veszített Prága, mert a kassai zsupán volt az, aki a kormánypolitikát legalább a gyakorlati végrehajtásban úgy igyekezett érvényesíteni, hogy annak Szlovenszkóra mért csapásait ha már másként nem lehetett, a lelkek bandázsirozásával védje ki s a gazdasági és kulturális pusztulást valamivel elviselhetőbbé tegye. És ha szolgálta is ezt a gyarmatpolitikát, kétségtelen dolog, hogy csak számos fenntartással tette s talán azért is ragaszkodott pociziójához, hogy a kegyet­len kormányredszerben egyéni erejével meg­menthesse azt, ami még menthető. Hogy ez így volt s hogy Ruman János koncepciója nem egyezett meg egészében a centralista, rendszerrel, azt a legjobban azzal bizonyít-1 hatjuk, hogy az autonomista, ellenzéki sajtó mindig különös tisztelettel és megkülönböz­tetett megbecsüléssel viseltetett személyével szemben, valószínűleg számolva azzal is, hogy egy becsületes jövő meghozza Ruman Jánossal a találkozást. Politikánk demoralizált világában külön illik feljegyezni, hogy Ruman János intakt, becsületes, puritán ember volt, aki ezt az erkölcsi örökséget még a régi magyar világ közéletéből mentette át magá­nak, számos olyan emberi és vezéri kvali­tással együtt, amelyek őt a magyarság szá­mára különösen rokonszenvessé tették. Ö volt arra predesztinálva, hogy megteremtse Prága, augusztus 3. Megírtuk, hogy a Pravo Lidu szerint Svehla miniszterelnök Kadsbadban előkészí­ti az őszi választásokat. A választások ha­tárideje valószínűiéig október 11. vagy 18.-a lesz. Minden jel arra vall, hogy a választá­sokat tényleg októberben ejtik meg s ezzel az eshetőséggel számol a koalíciós sajtó is, A cseh néppárt Kor d ács - s zá r nyánák szócső3 ve, a Cecil azt írja, hogy a pápai numcius fellépésével sokaknak, de különösen a koalí­ciónak tett jót, amennyiben most elkerülhe­tetlenné vált a választások kiírása, amely3 hez titokban már régen gyűjtötték az alapot, legújabban azonban máir nyilvánosan is gyűjtést kezdtek. De sürgeti a választásokat a pártvezérek idegessége is- A pártfegyelem nagyon szép dolog, — írja a Cech — csak­hogy sokan megunták már s minden alkal­mat megragadnak a kiszabadulásra. Az uj választásoknál, amint hírlik, a pár­tok uj metódussal fognak dolgozni. A nagy* fejünket nem a listák élére fogják állítani, hanem csak az ötödik, hatodik, vagy a Pozsony, augusztus 3. (Saját tudósítónktól.) A keresztényszo- ciaíista párt szlovák osztályának elnöke, Petrásek Ágoston lukacovcei plébános egész a május 14-iki határozatig Lelted törhetetlen hívének vallotta magát. Ebben nem annyira a meggyőződés, mint inkább bizonyos ösz- szegii pénzek játszottak döntő szerepet. A volt pártvezér ugyanis gavallérosan bánt híveivel, sőt a csehszlovák állaim által egye­sektől megvont kongruákat is kifizette, ter­mészetesen a párt kasszájából. Május 14-ike után Petrásek felfedezte, hogy a változott hangulat irányában jó lesz neki is frontot változtatni, hacsak nem aka* vezérével és szükebb táborkarával párt nél­kül maradni. Petrásek tehát beállt Jabloniczky dr. táborába mert innen a lelki hidat a szlovák és magyar élet kö­zött, aki őszinte lelki szükségből kereste a magyar társaságot és a magyar levegőt, aki szerette ezt a magyarságot és sohasem akar­hatta a halálát, sőt messze céltüzései között bizonyára ott szerepeltünk mi is, egy becsü­letesebb jövő komolyanvett Ígéretével. Fáj­dalmas számunkra is, hogy ez a híd már a kezdet kezdetén leszakadt s nem érhettük el a beteljesedést, amelyet titkon tőle vár­tunk. A kassai koporsó fölött szivünk igaz részvétével és tiszteletével hajtjuk meg a szlovenszkói magyarság zászlaját. nyolcadik helyre, hogy ezzel is a legna­gyobb választási agitációt fejthessék ki s már az első skrutiniumban nagy eredmé­nyekhez jussanak. A légionárius Národni Osvobozeni újból foglalkozik a választási törvény módosító ja3 vaslatával, amely ellen a légionáriusok első perctől kezdve állást foglaltak. A Národni Osvobozeni ismételten tiltako­zik a választási bíróság intézményének módosítása ellen, amely sz&rint az a kép­viselő mandátumát tisztán a pártból való kizárás alapján is megsemmisítheti, anél­kül, hogy a kizárás okait és indokait meg* vizsgálnák. A lap figyelmezteti a pártokat, hogy te­kintettel a közelgő választásokra és a parla­menti miunka megkezdésére, intenziven fog­lalkozzanak ezzel a kérdéssel s nézetüket ne csak bizalmas üléseken juttassák kifejezésre, hanem a nyilvánosság előtt is, mert hiszen ismeretes, hogy sok más párt éppen úgy nincsen megelégedve a választási novellával, mint a légionáriusok. várta politikai ambícióinak megvalósulá­sát. így került be az ötösbizottságba is. El­tekintve attól, hogy az ötös bizottságban észrevehetően kontrakarrirozni igyekszik Jabloniczky és társai terveit, most újabb akcióra szánta el magát. Az nem befolyá­solja, hogy ezzel a közelmúltban vallott és hangosan hirdetett elveivel kerül éles ellent­mondásba. Eddig ugyanis Petrásek volt az, aki a szlovák keresztényszocialistáknak a HUnka-párttal való együttműködése ellen ál­lást foglalt. Most azonban ugylátszik, más meggyőződésre talált, mert levelet irt a Hlioka-párt egyik vezetőemberének, akinél nyíltan felajánlja együttműködésre, támoga­tásra a keresztényszocialista párt szlovák osztályának szavazatait. A felkinálkozásnak | azonban ára van: a szlovák osztály három mandátumot akar magának ennek íejébm a közös szlovák autonómista listán Lztositam. A jelöltjei is meg vannak: Falat, Kniha és elsősorban természetesen Petrásek. Az újabb pálfordulás indító oka az, hogy Leltei a májusi színvallás után beszüntette a kongrua fizetését s egyébként sem hajlandó pénzt adni renitens barátjának. A levélb .n, amelynek egyik felettébb érdekes részletét citáljuk, tanácskozásra kéri Petrásek ILin- káékat, hogy az együttes munka feltételeit megbeszélhessék. A szlovák levél egy részletének szósze­rinti fordítása a következő: „Hogyha ez sikerül, servatis servandus Ígérem, nagyon sok papnak a nevében, hogy Jánoky-Madoesány és más befolyá­sos katolikus támogatásával magunkkal rántjuk a magyar katolikusokat, kivéve talán azt a néhány vakot, akik még most is tolják a luterámis Jabloniczky szekerét. Azonban ott is beállna a tisztulás." Ezt a levelet felesleges kommentálnunk. Beszél magától is, mindennél ékesszólóbban. Petrásek árulja Hiinkáéknak a szlovák és közvetve a magyar katolikusokat is. Azon­ban Hlinka gerinces pártjánál sincs nagyobb szerencséje, mint volt nemrégiben Gálszé- csen. Hiinkáéknak nincs szükségük az inga­tag támogatásra. I pipa raiaszo a eseti néppárt iiflTOzl® táviratára Prága, augusztus 3. A cseh néppárt — mint ismeretes — a Lucerna termében tartott manifesztációs gyűlés után üdvözlő táviratot küldött & Szent A-tyának. A pár tveze tőség most a kör­vetkező választ kapta Rómából: A Szent­atya nagy örömmel fogadta fiainak üdvöz­leteit, amelyet a katolikus nép a Lucerna termében tartott gyűléséről küldött. Nagyra- becsüli a nemes gondolatot, valamint odaadó ragaszkodásukat a Szentszékhez és az egy­házi ünnepek ezeréves tradíciójához ebben a köztársaságban. Atyai áldását küldi az ülé­sen jelenvoltaknak s a vezetőségnek. Gasparri bíboros s. k. a légionáriusod Dombéra föborl piteptli ellen Bechyné szociáldemokrata exminiszter felszólította a légionáriusokat, hogy foglal­janak állást Bombera tábori püspök „affér Iában. A légionárius szövetség végrehajtó­bizottsága szombaton ülést tartott s aizon a következő határozatot hozta: Megengedhetetlennek tartja, hogy a hadseregben bármely egyháznak is legyen katonai lelkészi hivatala. A katonai hatóság lehetőséget adhat úgy a katonáknak, mint az altiszteknek és tiszteknek, hogy vallási kötelezettségüknek a hadsereg keretén kívül tegy enek eleget A polgári egyenjogúság szem­pontjából nem tartja megengedhetőnek azt sem, hogy a lelki pásztorokat a katonai szol­gálat alól fölmentsék. Követeli Bombera ró­mai szerepének azonnali megvizsgálását s a I vizsgálat eredményének publikálását. Tiz hét múlva választáséit A nagy pártok uj választási trükk]© — A légionáriusok a választási novella ellen Petrásek Ágoston árulta a mMmMkereszfóngszocloNsfákal it a magyarokat is árulja — Hiinkáéknak nem kell a napraforgó pártférfiu Á könnyek ntfa Irta: Dobay István dr. Bahcsi-Szeráj (Krím félsziget) Itt ülök az orosz Riviéra örökzöld part3 Ján, a csodaszép Krím félsziget legszebb gyöngyének ölén, olyan jól esik a pihenés egy hosszú ut után. És mégis: ellenállhatat­lan vágy, leküzdhetetlen erő üz ismét to­vább, keletre, a mesék országa felé- A ten­ger beszél hozzánf s a parton megtörő huh látnok zsongása küld Scherezáde csillaga után, keletre, ahonnan csipkés szélű fehér felhők úsznak az égen, narancsfáik illata száll a levegőben s ahol az élet gyiilöletvirágai he­lyett a rege tarkán hímzett mezői várják a vándort s a lelke szomjúsága elalszik az eny­hülés vizén. A tenger beszél hozzám és száz Ígérettel búcsúzik tőlem, amikor vonatom sziklába vágott óriás üregek, égbe nyúló kőhegyek között a Csornája völgyén kapaszkodik fel­felé fáradt lihegéssel. Mintha a vágy fújtató lélegzetét hallanám a gőzmozdony vas tű3 dejéből, mely itt i.s ott is elém tűnik a merész kanyarulatoknál. A vágy viszi a leíkemet is és három hosszú alaguton keresztül három­szor felejtem el a ma életét és ott túl a he­gyeken egy más világot, uj életet látok ma­gam előtt. Majd változik a kép, gyönyörű síkságon kanyarog a vonat. Ilyennek szoktuk álmodni a paradicsomot: Csodaszép tropikus növény3 zetiíi táj, valóssággá varázsolt tündérkert, a cári korona egykori legdrágább gyöngye. Cári korona . . . hova leír, hova tűnt a' Ró­ni a no wok hatalma? A Katalinok, Sándorok és Miklósok ereje? Szétfoszíott, mint egy óriási színes buborék és ami megmaradt be­lőle: történelem csupán a jövő századok oku­lására- A Nagy Péter örökségének vége, a korona gyöngyei széthullottak a sárba . . . Lenin fiainak kincses ládájába­De én most nem politikában utazóm, — • mese utam indultam keletre s egy percre el akarom felejteni a csúf jelent. Ám egyelőre csak a mullt kisér: az 18553i!ki krimi háború­ban Sebastopol ostrománál elesett hősök te­metőjét, a Malahow dombot látom a vonat ablakálból. Százezer hallott álmodik örök di­csőségről e szelíd hegyhát zöld takarója alatt, — angol és francia fegyver elesettjei. És kne hatvan év sem kellett hozzá, Russia felejtett és megbocsátott. És II. Miklós nem tanult az elsőtől, százezres rajokban hajtot­ta népét angol pénzen francia ideálokért a Rámátok falának . . . Két órai utazás után kiszállok a bahesi- szeráji állomáson. Az arcok már tatárvágá­sunk és egy színes, kalandos Verne regény hangulata lep imeg, amikor látom, hogy egy előkelő tatár ur a podgyászát rakatja fel szcllős ernyővel védett hintájára- . Oroszul szólít meg: — A városba igyekszik? Szívesen fel­ajánlom kocsimat. És már segit is fel az oki-diós alkalmatos­ságra, mely elé két pompás fekete orosz inéy van fogva. A hintó megindul és én meglepetéssel lá­tom, hogy a tatár ur lenn marad. — Hogyan, hát ön nem a városba ké- szül? -— kérdezem csodálkozva. — De igen, — feleli, — csak nem akar3 nék a terhére lenni. Ám ha megengedi, önnel megyek. íme, a keleti vendégszeretet, melyről, eddig is csak hallottam, de most hogy a va­lóságban találkoztam vele, őszintén megha­tott. Poros országúton ügetnek a muszkák és kocsink nemsokára Baihcsi-Szeráj szűk ház3 sorai közé ért- Az érdekes tatár város főut­cájának, a messzire felkigyózó Basárnaja élőjén vagyunk. Keleti lárma, keleti színeik, regényes tarkaság köszönt bennünket. Igen, ez már a mesék országa, tündérország a ká­nok birodalma! Borotvált fejű tatárokat Iá5 tok s tüzes, villogó szemű asszonyokat nyi­tott sátorboltoik előtt. Tarka hímzés, puha szőnyeg mindenfelé. Az egyik nyitott bolt­ban malkaróniszerii, hosszú tésztát forgat egy kopasz tatár, tovább hímzett papucson dol­gozik egy csomó legény. Furcsa kis kávé3 házak az utcasarkon, az ajtók előtt hímzett párnákon naplopó tatárok guggolnak. Utitár- sam elmagyarázza, hogy böjti hónapja van most a tatároknak. Törvény szerint csak há­rom napig tartana ugyan a bőit, de az irás nem mondja meg, hogy melyik ez a három nap. A halálos bűntől rettegő tatárok tehát biztonság okáért végigböjtölik az egész hó­napot és napnyugtáig, amíg a mecset tor3 nyári ki nem gyűl a fény, se nem eszik, se nem iszik, de még csak nem is dohányzik. Félórái kocsizás után a kihán palota, Ohan-Serái elé érünk. Ut elbúcsúzom a ven3 déglátó tatár mrtól s megindulok a palota be­járata felé- A pompás kastély keleti stílus3 bán‘épült kapuja előtt öreg tatár kulcsár fo­gad, de mert az öreg csak tatárul beszéli, leánya jön segítségünkre, aki már Sebasto­póiban végzett iskolát s angolul is beszél. _ S itt kezdődik a mese, — gondolom ma­gamban — itt vége lesz kis időre minden modern viliágnak és boldog reménnyel bízóim magamat erre a kedves, szép tatár leányra, akinél bájosabb kísérőt igazán nem kívánhat3 tam magamnak- Kedvesen mosolyogva nyitja ki az óriás vaskaput és én megérzem, hogy ott túl a rácson vár reám, amit kerestem, amiért elindultam szomjas, tikkadt vágyako­zással a tengerpartról. Megcsodálom a gyönyörű termek száz meg száz kincsét, sok régi arany, ezüst edé­nyét, értékes kopott faliszőnyeget, illatfából készült szekrényeket. Végigsétálunk a tarka kristállyal borított törvénytermen, az arany­szobán, a kihall gatási termen, antikbroká't párnákkal süppedésig teleszórt háremen, ahonnan sűrű farácson keresztül kiláttunk a gyönyörű kertbe. Mert mindennél szebb a 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Milliói Kt Bért nyerhet, ha vesz 2674 Ígérvény! egy egész csehszlovák állami építészeti sorsjegyre, már augusztus hó 1-i húzáshoz GaDierik és Tsa bankházában Braíisíam Vámtiáz utca. Megrendelések posta-utalványon l? eszkfizfil hatók h pénz •lű/et.i's hoküíd-sp nv'ltott ______

Next

/
Oldalképek
Tartalom