Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-26 / 191. (934.) szám

Szerda, augusztus 26. Rejtélyes gyilkosság Siófokon A szabómester haláloSvégü éjszakai csónakkirándulása — Egy nevelönö titokzatos sze­repe Siófok, augusztus 25. A siófoki nyaralás csöndességét a műk hét végén egy rejtélyes eset törte meg- Fab; ricky István fiatal szabómester az egyik éj­szaka csónakot bérelt és kievezett a Bala­tonra. Másnap a csónakot üresen találták a vizen, de Fabriczky ka9 bátja a csónakban feküdt és hiányoztak belőle az összes értéktárgyak, amelye­ket igen sokra becsültek. A szabómester holttestét tegnapelőtt ve­tette ki a Balaton. A csendőrség azonnal éré9 lyes nyomozást indított a rejtélyes haláleset ügyében, Miután a szabómesterről tudvalevő volt, hogy szolid életet élt és se nem kártyá9 zott, se nem ivott, a siófokiak lehetetlennek tartják azt a feltevést, hogy a szabómester öngyilkosságot követett volna el. Nem is ful­ladhatott a Balatonba, mert eltűnése estéjén gyönyörű volt az idő és a tó teljesen nyugodt volt. Különben is Fabriczky sportember és nagyszerű úszó volt. Felmerült tehát a gya9 nu, hogy Fabriczky szerelmi bosszú áldozata lett, mert a szabómestert a siófoki lakosok azon este egy nevelőnővel látták Almádi felé sé­tálni. A nevelőnö azonban alibit igazolt. A rendőrorvosi vizsgálat megállapította, hogy a holttesten nincsenek olyan nyomok, amelyek gyilkosságra engednének következtetni s ez­ért a temetésre megadták az engedélyt. A rendőrség azonban tovább folytatja a^yomo- zást. A jugoszláviai magyarok is birkóznak a iogfalanságokkal Hat év magyar politikája az uj állam keretében — A P. M. H. eredeti tudósítása — II. Beszélgetés Európa császárával Athén, augusztus 18. Amikor ez a rekkenő hőségtől sújtott város egy kissé fellélegzik estefelé és az emberek vagy a házak tetejére, vagy a Szin- dagma-térre ülnek ki frissebb levegőt szivni, a Zacharaíos-kávéház előtt fel és alá siet, szemeit kutatva járatja „Európa császára14. Szerény, egyszerű ruhában, hosszú, de ápolt Kossuth-szakállal, fején az elmaradhatatlan Girardi-kalappal járkál talán a legboldogabb ember széles Görögországban, Romos Filiras, a híres görög költő, volt őrnagy, aki ma Európa császárának képzeli magát és mint Villharduino I. mutatkozik be. — Villharduino Primo vagyok, I. Ferdi- nánd leányának, Donna Juananak és Bour­bon Demetrino admirálisnak, velencei dogé­nak egyetlen fia, az európai egyesült fejede­lemségek császára. Jogarom alá tartozik egyelőre Törökország, Olaszország és Ausztria. De egészen természetes, hogy császárságomat más országokra is ki fogom terjeszteni. Mussolinivel már teljes a meg- állapodásunk, ö megmarad olasz alkirálynak. Ugyanez a helyzet Musztafa Kemállal. Látja, itt van Baldwin sürgönye, az angolok is támogatják az európai császárság kikiáltását. Zsebéből sürgönyblankettát vesz elő, já­tékos kedvű újságírók tréfája, amely „Sa Majesté Villharduino I.“-nak van cimezve és Baldwin aláírását hordja. — Most még csak azt szeretném, ha Magyarország is csatlakozna hozzám. Ugye ott Horthy admirális az alkirály? Nem tu­dom, miért fél tőlem Horthy, legyen szives neki megirni, hogy ha jogarom alatt egyesül Magyarország is, ő megmarad annak, aki eddig volt, „vice-roi“. En nem a nép, de Isten kegyelméből uralkodom, én nem kere­sem és kérem a nép beleegyezését. Szóval semmi veszély nincs, Horthy nyugodtan csatlakozhatik hozzám. Csodálkozom, hogy milyen jól .tudja, hogy Horthy kormányoz Magyarországon. Elmosolyogja magát, azután hozzáteszi: Európa császárjának csak tudnia kell, kik lesznek az alkirályai. Majd folytatja: — Legyen szives Írja ezt meg még lehe­tőleg azonnal Horthynak: Én, Villharduino I. üzenem ezt neki . . . Ne, ne írjon, sürgönyöz- zön neki ... És nyomassa ki a manifesztá- ciómat a magyar néphez, forditsa le üdvöz­letemet magyarra. A falakra ragasszák Pesten. De most' mennem kell, Mussolini már elküldte értem Piraeusba a hadihajót, amely Olaszországba visz. Isten vele! Két nappal később. „Európa császára44 gyors léptekkel halad a Rue de Stade-on. Hirtelen észrevesz, megáll, belémkarol. Sze­meiből furcsa fény sugárzik, mintha a külön­ben nyugodt arcon ma tényleg valami zava­rodott vonás vonulna végig. — Sürgönyt kaptam Musztafa Ke­máltól. Holnap indulok. Mindent el­veszünk Görögországtól. Görögország ilyen kicsi lesz (a tenyerén mutatja), látja, ilyen kicsi, a többi mind-mind, a szi­getek is, minden az enyém lesz . . . Szavait éles nevetéssel kiséri. Azután hirtelen fel­villan a szeme: Irt már Horthynak? Mi a válasz? Holnap utazom . . . Megkockáztatom a kérdést: Van-e fel­ségednek útiköltsége? Megvetéssel mér végig: Én Villharduino I. vagyok, nekem nincs szükségem útiköltségre. Sőt mihelyt trónra léptem, önt megteszem a „Prince de la Pressernek, sajtóhercegnek. Minden hajó­mon ingyen fog utazhatni, azonkívül kap havi 40.000 drachma fizetést. Nálam az intel'lektuelleknek jó dolguk lesz. De a kato­náknak is. Csak Pangaloszt fogom elkergetni. Egyelőre sajnos mást nem mondhatok . . . Másnap újra találkozom vele. Nyugod- tabb volt. Megkérdeztem, miért nem utazott el. Nincs még meg az útlevelem, nem kap­tam meg a vízumot és különben az olasz hajó sincs még Piramisban, mondja nevetve, de kissé zavartan. Azután megmutatja a koronájának a tervezetét, és bejelenti, hogy már néhány kinevezést is eszközölt. Elliad dr.-t, a brazíliai chargé d’affairest kinevezte összes államai nagykövetévé a világ minden államában. Gaidusek ur, a Bureau Hongrois pour la Grece vezetője lesz minden udvar­nál az ambas sadeur, engem pedig sajtó- hercegnek nevezett ki. 40.000 drachma havi fizetéssel. Megkérdeztem őfelségét, mikor vehetem fel a fizetésemet, esetleg nem volna-e lehetséges valami előleget kapni. Nevetve nézett reám. Neki most nincs pénze, előleget nem tud adni, de mihelyt trónra lép, azonnal megkapom a fizetésemet és a sza­badjegyemet az összes hajóira. Sajnos, legnagyobb fájdalmamra Villhar­duino í. egyelőre még éppen olyan távol van a tróntól, mint én a 40.000 drachma havi fize­téstől . - Kovács Jenő dr. Belgrád, augusztus 25. Legutóbbi ilyen cimü cikkünket azzal végeztük, hogy a magyarság, illetve a Ma­gyar Párt küzdelmeiben ma már a magyar­ságnak csak egy kis töredéke vesz részt. A jugoszláviai magyarok harcaiban, küzdelmei­ben talán éppen ez az időszak a legérdeke­sebb, de egyszersmint a legszomo rabban iz­gató is: amig ez a nép eljutott idáig... Szeretnék az eseményeket úgy elmon­dani, hogy nevek ne szerepeljenek, senkinek a hiúságát ne legyezgessük, senkinek az ér­zékenységét ne bántsuk. Lehet, hogy azok­nak van igazuk, akik a szerb pártokkal való együttműködés melllett törtek lándzsát. En­nek ki kell tűnnie e fejtegetéseknek a során. ... Naponta tizével-huszával temették a spanyol nátha frontján elhullottakat a felső Bácskában, amikor a bevonuló szerb és fran­cia csapatok 1918 novemberének közepén befejezték a Vajdaság megszállását és ami­kor eilőbb rettenetes statáriális rendelkezé­sekkel bénították meg az életet. Eljött 1919, a lakosság higgadt és méltóságosan nyugodt magatartása egyre enyhítette a helyzetet, már arról is lehetett szó, hogy a magyarság megfelelő keretek között kulturéletét folytat­hassa, amikor a megszálló csapatok nyomá­ban fölburjánzoitt besugás, a spiclirendszer megint keresztülhúzta a józan számításokat és megkezdődtek a bebörtönzések, az elfoga­dások és a letagadhatatlan kínzásokkal le­folytatott vizsgálatok. A trianoni béke határ- megállapitásai még messze voltak 1919 de­cemberében, de már el kellett hallgatnia a magyar szónak, a magyar műkedv elésnek, sőt a magyar sportnak is, mert a Vajdaság legmagyarabb sportegyletébe, amely kultu­rális missziót is tűzött ki maga elé, a hirte- lenül szlávvá vedlett ellenfél följelentésére belefojtották a szót. Csend lett, halálos csend, amelyben megejtették az uj, nemzetközileg még el sem ismert határaiban még meg sem körvonala­zott állam első, konstituáló nemzetgyűlésére a választásokat. Választó volt minden szláv, de akkor még névvegyeleímzés nélkül való szláv. Jellemző az idők szellemére, hogy a bácskai bunyevác lakosság, amely évszáza­dokon át magyarabb volt a fajmagyaroknál, egyszerre fölfedezte szláv származását és egyhangúan az uralmon lévő Pasics—Davi- dovics-koalició mellé állott és azok, akik né­hány hónappal előbb még tiltakoztak a Jászi Oszkár által fölajánlott bunyevác nyelvű is­kolák ellen azzal, hogy ők gyermekeiket a múlt tradícióihoz méltón, magyaroknak akar­ják nevelni, a leghevesebb délszlávok lettek. Végre eljöttek az 1920. évi alkotmányozó nemzetgyűlési választások, amelyeken ugyan csak a szláv lakosság vett részt, mégis nagy. könnyebbülést hoztak, különösen, amikor rö­videsen szentesítve lett az alkotmány is. amely teljes egyenjogúságot biztosit a lakos­ság minden rétegének, nemzetiségi és feleke­zeti különbség nélkül. Ha csendben is, ha csak lassú tempóban is, de meg lehetett moz­dulni és a bekövetkező események bebizo­nyították, hogy a németek jól és praktikusan fölhasználták ezt az időt, de még a maroknyi románság is alapos munkát végzett a szer­vezkedés terén. Csaknem egy év kellett, mire a magyar­ság ocsúdni kezdett merev ájulásából és három év kellett a forradalom után ah­hoz, hogy komolyan foglalkozni kezdjen a szervezkedés kérdésével. Megindult a Magyar Párt nem hivata­los, de köztudomás szerint inspirált lapja, azé a magyar párté, amelyről akkor még csak álmodozott néhány rajongó. És megindult a buzgó propaganda, meg­kezdődött ezer, meg ezer intrika, rágalma­zás, elgáncsolás és akadékoskodás közben a pártszervezés nehéz munkája. Egy párt se született ilyen nehezen, ilyen keserves lassúsággal és annyi belső akadály közepette. A legfőbb akadály, sajnos, a nép közö­nye, elfásult érzéstelensége és riadt félelme volt. Mit fognak szólni a szláv hatóságok, a jegyző, a főszolgabíró? Mit fognak csinálni az orjunisták? Hogy fognak viselkedni a dob- rovoljácok? Olyan kérdések, amikre sok te­kintetben nehéz és kényes, felelősséggel tel­jes, de kevés reményre jogosító lehetett csak a válasz eleinte. Az alig megindult lap szerkesztőségét egy estén körülfogták az orjunisták, összetörték a berendezését, széttaposták és részben magukkal vitték az irattárt, íöljegyzéseit és levelezését, a telefonve­zetékeket elvágták, este 8 órakor, 30 lé­pésnyire a városházától! A véletlenül benlévő egyetlen munka­társat revolverrel kényszeritették, hogy az egyik sarokból csendben végignézze a rom­bolást. A tettesek ma sem kerültek elő, csak az Írások egy részét találták meg a városon kí­vül, egy árokban és azt a bérkocsist, akinek kocsiján elvitték. Utána néhány nappal a városháza túlsó oldalán, a főutca torkolatánál, 10 lépésre a rendőrőrszemtől „ismeretlen tettesek44 bottal és boxerekkeil véresre verték ugyanannak a lapnak a főszerkesztőjét és egyik munkatár­sát. Hetekig nyomták az ágyat. Azután következett a nyomda. Az Or- juna lapja heteken át fenyegetőzött, elsöp­résről, kikorbács olásról és hasonlókról irt és nyíltan bemondotta, hogy: amennyiben a magyar párthoz közelálló lap nem hagy föl szokatlanul éles kriti­kájával, bátor szókimondásával és főleg a magyar párt megalakulásáért vívott küzdelmével, akkor baj lesz. Rettenetes bosszú következik hetediziglen való íele- lősségrevonással. A jól beharangozott támadás egy holdas, világos éjszakán megtörtént. Ugyancsak is­meretlen tettesek behatoltak abba a nyom­dába, amelyben az inkriminált újságot előál­lítják, összetörték a gépeket, elvágták a mo­torok vezetékeit, leszerelték, vagy letörték a könnyebben lejáró alkatrészeket és apró da­rabokra vagdosták a hatalmas transzmissziós szijjakat. Szerencse volt, hogy csak a földszinti gépterembe jutottak, mert ha az emeleti szedő- helyiségben fölhalmozott betüanyagot is összezavarták volna, az katasztrofális lehe­tett volna a. lapra, amelyet egyetlen más nyomda sem mert vállalni. A rendőrség és a konkurrencia közönsé­ges rablásnak minősítették a dolgot, dehogy is ismerték volna el a támadás világos politi­kai tendenciáját. Egy hét múlva az egész város névsze- rin,t tudta, kik voltak a „rablók44 és ki volt az inspirátoruk, tudták, hogy hova vitték és hol őrzik a letört gépd a rabokat, de a tettesek ma sem kerültek elő, az alkat­rész*'^^ ned'g Awei később sze­rezte vissza a iiiviüdaiulajdonos jó pénzért annak az állami gyárnak egy munkásától, ahol rejtegették azokat. Azután következett még néhány heti ha­talmas iramú propaganda és elérkezett 1922 szeptember 17-ike, a jugoszláviai Magyar Párt diadalmas megalakulása a zentai főté­ren, a monumentális városháza és a félben- maradt katolikus templom monumentális romjai között. JIítics sziifcség töb&é cselédre A Háziasszonyok Szövetsége nemrégiben előadást tartott a modern háztartási technika vívmányairól. Ez alkalommal bemutatásra került néhány, külföldön már közhasználatú háztartási eszköz, amely a cseléd szerepét van hivatva be­tölteni. A csodálatos készülékekből néhányat be­mutatunk. Önműködő portörlőrongy Az ember a rongyot ráhelyezi a bútorra és a rongy azonnal funkcióba lép. A háziasszonynak a kisuiját sem kell megmozdítania, a rongy még a púdert is letörli az arcáról. Bár a készülék fö­löslegessé teszi a rongy kirázását, mégis kevés háziasszony mond le arról a gyönyörűségről, hogy rázza a rongyot. Automatikus gyúródeszka Egyszerű találmány! A deszkára rá kell fek­tetni a férjet és a deszka működni kezd. Nincsen semmi dolga az asszonynak. A deszka elvégez helyette mindent, öt perc alatt a férj meg van gyúrva, aki az ekképpen előállított tésztát azon­nal be is veszi. Vonat a szobákon át Szenzációs találmány. A háziasszony vona­ton járhat a szobákon keresztül, megkímélheti magát a fárasztó gyaloglástól. A vonat azonnal elindul, mihelyt a szoba két ellentétes ablakát ki­nyitjuk. A vonat haladását a levegő segiti elő, miért is egyesek egyszerűen légvonatnak hivják. Gyorsfűző Az ebéd elkészítésének legcélravezetőbb módszere, ha a háziasszony előbb az urát főzi meg és csak azután az ebédet. Aki az urát az ebédjével főzi meg, az lehet jó háziasszony, de nem jó gyorsfőző. Praktikus fogas Kevés vesződséggel jár. A fogas előhye, hogy a ruha nem esik össze és igy megkímélhető az összegyürődéstől. Az eljárás roppant egyszerű. Fölakasztás után azonban ajánlatos legalább tizenöt perceg lógni, nehogy a mentők a ruhában kárt tegyenek. Padlóvikszelö gép Hasonló a pofozógéphez, csakhogy itt nem az a vix, hogy pofonüssük a gépet, hanem hogy megtáncoltassuk. A háziasszony egyszerűen a zongorához ül és játszik egy Zerkovikszet, illet­ve elegendő, ha fütyüli is. A gép úgy táncol,ahogy Zerkovitz, akarom mondani a háziasszony fütyül. Dohánybeszerző gép Fölöslegessé válik, hogy a cselédet küldjük dohányért. A háziasszony éjjel, amikor a férje al­szik, felállítja a dohánybeszerző gépet a levetett kabát zsebe mellé és reggelre a dohány már a háziasszony retikiiljében található. Önműködő vasaló Hasonló a gyúródeszkához, azzal a különb­séggel, hogy itt nem a beadott tésztát, hanem a kiadott összeget kell a férjen bevasalni. Dymi. — (Nyugdíjazott és nyugdíjazás alatt álló vasutas tagjaink figyelmébe.) A vasutügyi minisztérium 1921 január 26-án kelt 54718—I —3. számú remdelete intézkedik az u. n. slo9 venská upravárói- A slovenska upravát a vasutigazgatóságok elismerték mindazoknál, akik aláírták a 6 évi szolgálatra szóló nyilat­kozatot (prehlásenie). Később, de még a hat év eltelte előtt azonban nyugdíjazták az alkal9 mazottakat s a nyuigdij beszámításánál meg­vonták tőlük ezt a kedvezményt- Figyelmez­tetjük tagjainkat, hogy ez a nyuigdijbeszámi- tásnál csakis azoktól vonható el, akik önként kérték nyugdijaztatásukat. Sok esetben az upravát helytelenül számították be. Törvény- sértő az egyes igazgatóságok a^n intézkedé­se is, amellyel levonásba hoznak olyan ösz- szegekeb amelyeket pl. szolgálati időátszá- mitás stb. jogcím alatt már kifizetett s ezen összeget az alkalmazott jóhiszeműen felhasz­nálta- Akiknek legkisebb aggályaik vannak eziránt forduljanak felvilágosításért sürgő­sen a Szlovenszkói és Ruszinszkói Közalkal­mazottak Jogvédő Egyesülete titkárságához, Bratislava, Búzapiac 2. AAAAAAAAAAAAAAAAA&AAAAAAAAAí Sorsfcüuehcí mindenki csuk GaSpierik és Tsa kankltázában vesz, Braflsitim PfldniínA ni 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom