Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-26 / 191. (934.) szám

Szerda, augusztus 26. s A „leépítésen* Keresztül a parfnagyságoK számára épiteneh uj pozicíáhat A vasutiigyi és postaügyi minisztériumban nemzeti szocialistákat neveznek ki az elbo* csátott tisztviselők helyébe légióvá sokasodnak a halál Önkéntesei öngyilkossági láz dúl Budapesten Budapest, augusztus 25. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti: A hálái diadalmas ur lesz mind­inkább az él niakar ás fölött. Hónapok óta valósá­gos öngyilkossági járvány dúl a fővárosban, mely napról-napra szedi áldozataid s amelyben nincs megállás. A pusztító kór egyformán dúl az egész társadalomban, szegény, gazdag, ur, cseléd egy­formán keresik az, enyhítő halált. Vasárnap és hétfőn ismét számos öngyilkos­ság történt a fővárosban. Megírtuk, hogy MíiiUith- ner Elemér vezérigazgató szíven lőtte magát. Teg­nap este pedig Bihari Sándor volt nagyváradi ujságirró vetette le magát a Fáik Miksa-utcai ház harmadik emeletéről és szörnyethalt. Bihari húsz év előtt több vidéki lapnak volt a munkatársa, de állásaiban nem tudott megmelegedni és kivándo­rolt Amerikába, ott sem volt azonban szerencsé­je. Újra hazatért és Nagyváradon telepedett le, ahol kisebb-nagyobb zsarol ásóikat követett el. Nemrégen Budapestre költözött, ahol állítólag szintén több zsarolást követett el, úgy hogy az utóbbi időben mániákusan félt a letartóztatástól. Tegnap este Kövér dT. ügyvédet kereste fel a Fáik Miksa-utcai lakásán, nem tudni, mi okból és mert az ügyvédet nem találta otthon, izgatottan átugrott az emelet korlátján és a halálba ment. Ma hajnalban a Pár kszan a tórium harmadik emeletéről ledobta magát Balogh Kató 21 éves szobalány. Holtan terült el az udvar közepén. A Hildeg-uton Kertész István műszerész sze­relmi bánatában revolverrel vetett véget éle­tének. A Rókus-kórházba az éjszaka négy leányt hoztak be, akik marólúggal mérgezték meg mar­gókat. Pöstyéni mozaik — A P. M. H. eredeti riportja — Pöstyén, augusztus 25. Más fürdőhelyen ilyenkor már az utószezon vendégtelensége és unalma terjeng. Pöstyénben most van tetőpontján a főidény. Iitt nem kurtul a kuröiis'ta, ismeretlen fogalom az unalom, nem ér el az ősz szomorúságot Ígérő közeledése a, lélekig. Csodálatos hely ez — mondotta a minap egy bu­dapesti asszony —, nálunk a Szigeten már sárga levelek zörögnek, itt nem találkoztam még egyet­len őszi falevéllel sem. — Ez nem bizonyít mást, Asszonyom — mon­dottam én —, minit azt, hogy a fürdölgazgatóság gondoskodása még a hangulatra nézve kellemet­len sárguló leveleket is elsöpörteti a vendégek utjából. * A pöstyéni vendégek szeretettel és ragaszko­dással viszonozzák ezt a gondoskodást. Szorong­va számi'tgatják a kúra vége felé pergő napokat és részvéttel tekintenek arra, akinek megszokott vendéglői asztalát fehér és lila őszi rózsákkal <ü>- szitik föl a pincérek. Ezt már búcsúztatják, ezt már sajnálni kell, már nem siet holnap reggel az Irma-fürdőbe, ahol gyógyulást Ígérőén párolog a kénes viz és a fájdalmat megölő feketés iszap. Nem gördül vele visszafelé a hidon a fürgelábu tótasszonyok által húzott fekete kis határ: az „in- faniterista“, nem várják a déli kurzenénél a ké­nyelmes karosszékek, nem látja őt a Vág melelltt húzódó sétány fehér homokja és nem simmiizik este Erdős kurszalonjának parkettjein egy oly dzseszbend mellett, amelyben nem kisebb mű­vész, mint Erdélyi Patak Leó ül a zongoránál. Aki elmegy, az a gyógyuláson kívül megara- nyozo'tt kedélyt és az elválás szomorúságát viszi magával. * A legtöbbször messzire viszi. Mert messze főidről jönnek ide és messze földre mennek innen haza az emberek. Jönnek és mennek a komoly amerikaiak, a pápaszemes angolok, a dallamosan fecsegő franciák, a mosolygó hollandusok, a sző­ke svédek és a kedélyes dánok: Pöstyén interna- oionális vendégseregének büszkeségei. Winter Lajos nagyszerűen érti a módját an­nak, hogy ezt a szlovenszkói természeti kincset ismertté tegye a széles világban s hogy a külföl­diek a szeszélyes Vág partján megtalálják azt a kényelmet és otthonosságot, ha keli: luxust, ha úgy kívánják: egyszerű és kedélyes podgáriassá- got, amihez a nyugati kultúra hozzászoktatta az embereit. Winter Lajos vasenergiával, nagy koncep­ciókat átfogó ügyességgel tartja és emeli Pöstyén vílágfürdői nívóját. Irodájából százszámra men­nek szét naponta a pöstyéni kúra hatásait s a pöstyéni fürdőzés előnyeit ismertető levelek, az ő kezében összpontosul a fürdői életnek minden szála, mindenütt ott van, mindenkihez előzékeny, gondoskodik rendről, kedélyességről, szórakozá­sokról. * A szórakozások során nem mindennapi mű­vészi események teszik változatossá a szezont. A fürdővendégek magasabb művészi igényeit elégí­tik k?i a hétről-hétire megtartott hangversenyek és táncestélyek. A szórakozások közé sorozhatjuk a tenniszt, a golfot, a csónakázást és a strandfürdőt, ahol élénk és víg az élet s ahol a vágparti ho­mokban százával sütkéreznek a vendégek. A szórakozás a betegséggel küzdő fürdőző vendlégek számára felette fontos dolog Ez adja meg a fáradságos kúra után a jókedélyt, ez te­remti meg a fürdői élet hangulatát. Pöstyénben kedélyes és hangulatos az élet s ezért késik itt augusztus vége felé iárva a szo­morúság és hervadás évszaka: az ősz. Prága, augusztus 25- Megírta a P. M. hogy a kormány, a féüitivatalos lapok szerint, továbbra is foly­tatja a tisztviselőik létszámcsökkentését- A Lidové Listy a restrinkció kérdésével kap­csolatban azt irja, hogy a parlament állam3 érdiekből szavazta meg a leépitési törvényt s igy ezt természetesen végre is kell hajtani. Csakhogy egyes minisztériumok arra használják föl a törvényt, hogy az elbocsátott tiszt­viselők helyébe cseh nemzeti szocialistá­kat neveznek ki. A létszámcsökkentésre elsősorban azért volt szükség, hogy az állam pénzügyi gaz* dálkodásában meghonosítsák a takarékossá­got. Ezzel szemben a vasutügyi minisztérium­ban a legkvalifikáltabb szaiktisztviselőket, sőt a vasúti igazgatókat bocsátják el, mint pék dául Auired'nioek königgrátzi, Scbmillauer prágai, Kolacek pilseni vasutigazgatókat is nyugdlüjaztálkr os.ak azért, hogy helyükbe cseh nemzeti szocialisták kerüljenek. Ugyanez a szellem uralkodik a postaügyi minisztérium­Páris, augusztus 24. Finis . . . vége van! Az állatkertből négy nappal ezelőtt megszö­kött leopárdot megtalálták és agyonlőtték. Zizi, a szép Zizi, aki három nap alatt a leg­népszerűbb párisi vedette lett, egy a Bois de Boulogne szomszédságában lévő bozótos, elha­gyott üres telken kiszenvedett. Agyonlőtték, mint egy közönséges csavargót, a mai szép har­matos reggelen, abban az órában, amikor messze a Havannákon a fürgelábu gazellák inni mennek a csillogó patakhoz . . . Szomorú halál ez egy leopárdnak s ugyan kevés vigasz az már szegénynek, hogy egész Páris részvéte kiséri őt a halálában. Annyit be­széltek róla, annyit keresték, annyit vadászták, annyit nyilatkoztak róla a dzsungelvadászok és a tartarinok — és most vége . . . Vannak talán, akik meg is könnyezik. * A boulevard Lammes-on, ezen csendes, nyu­galmas árnyékboritotta utón, amelyik a Bois de Boulogne mellett húzódik, van egy hatalmas is­kolaépület, az Institution Pascal. Az iskolagond­nok egy külön kis pavillonban lakik az iskola kertjében. Ma reggel hét órakor, amikor a gond­nok ur már felgombolta a kemény gallérját és szépen megkötötte fekete nyakkendőjét, az ajtó­hoz ment, kinyitotta — de nem tudott rajta ki­lépni. A verandáról levezető lépcsőn, ugrásra ké­szen, alig három lépésnyire tőle, ott hasalt a leopárd! Nem valószínű, hogy valaha is iskolagondnok lett volna hasonló helyzetben. A Pascal-intézet­ben soha még ilyen tanuló nem volt. A gondnok ur tudhatott makacs és rossz tanulókat megfé­kezni és idomítani — de egy leopárdot? Rémülten visszaugrott. Becsapta az ajtót. A szegény Zizi- nek tehát nem adta meg a sors azt a gyönyörű­séget, hogy rövid, de fényes karrierje alatt ma- gisterpecsenyét reggelizzen. De nemcsak a gondnok ur, hanem a leopárd is megijedt. Egy félreugrás és mint a rossz tetten kapott macska meglapult a lépcsők alatt csende­sen. A gondnok ur azonban annál hangosabb volt az ajtó mögött. A kiabálására csakhamar elő­kerültek az iskolaszolgák, seprőkkel és partvisok­kal felfegyverkezve. Seprőkkel a Zizi ellen! Nagy szégyen ez egy leopárdra nézve. Mit csinálhatott egy leopárd ilyen helyzetben? Keresztülvágott pár hatalmas ugrással a nagy udvaron és mint egy vétkező kis diák megbújt a diákok számára készített — félreeső helyen. A szolgák rácsapták az ajtót hirtelen s bezárták erre a különös mene­dékhelyre. Zizi átérezve azt, hogy dicsőségesen és le­gendásan induló karrierje nem végződhet ilyen minden tisztelet nélküli helyen, egy hatalmas, merőleges ugrással áttörve megszégyenítő mene­dékhelyének üvegtetejét, pár ugrással a szom­széd villa kertjében termett, megmentvén igy a leopárdbecsületet. És szép nyugodtan hozzáfogott a toalettjének az elkészítéséhez. * A gondnok urban ezalatt fellángolt a vadász- szenvedély. Az iskolával szemben lévő csendőr­laktanyából segitőcsapatot hozatott. Egy őrmes­ter, egy lefaucheural, öt más csendőr pedig kara­bélyokkal felfegyverkezve csakhamar a hely­színen termettek. És csakhamar kezdetét vette a lövöldözés. Zizi megértette, hogy most már komolyan meg­kezdődött az ellenségeskedés. Elegánsan átugor­va egy tőle négy méter távolságra levő három méter magas kőfalat, majd egy vaskerítést és az anteuili vasút mélyedése és egy fal által alkotott vékony kis sávon keresztül elérkezett egy bozó­tos helyecskére, ahol pár kis fa magaslott. bari is. Mindkét minisztériumnak tudvalevő­leg a cseh nemzeti szocialista Franké minisz* tér a vezetője. A Lidové Listy bejelenti, hogy a néppárti képviselők gyűjtik az adato­kat és interpell álni fognak a parlament­ben, tényekkel bizonyítva, hogy a cseh nemzeti szocialisták visszaélnek a restrin* kciós törvénnyel. Lmkavsiky nemzeti demokrata képviselő ugyancsak foglalkozik ezzel a kérdéssel a Cesky Dennilkben, csaikhogy ö sovén cseh nemzeti nézőpontból kritizálja a leépítési tör­vény végrehajtását és a leépítés fegyverét természetesen a kisebbségi hivatalnokok mel­lének szegzi. Azt írja, hogy még ma is számos német hivatalnok van, akik nem bírják a cseh nyelvet s helyettük a cseh tisztviselők* nek kettős munkát kell végezniük. Lukavsky azt tanácsolja túlfűtött sovinizmusában, hogy a német tisztviselőket olyan hivata okba he­lyezzék el, ahol csak számokkal kell dolgoz- niok, ha pedig fölösleg van, úgy elsősorban a német tisztviselőket kell elbocsáta A. Ez volt a veszte. A fák fiatalok voltak, csak úgy törtek az ágai a súlya alatt. A csendőrök lőt­tek. Egy karabélygolyó a nyakát érte. Utána egymásután egész sortüzeket kapott. Szép bár­sonyos bőrén mindig jobban és jobban vörösödött a vér és folyt, folyt bőségesen. Újabb lövések — a bozótok alján Zizi már csak alig vonszolta ma­gát — még pár méter s csakhamar utolsót léleg­zett és szép csendesen kimúlt, tiz helyen vérez- ve, messze a dzsungelektől, itt ezen a földön, ahol talán egyedül csak tőle vonták meg a szabadság jogát . . . * A csendőrök alig törülték le a leopárdvadá­szat izgalmában kigyöngyözött homlokukat, egy nagy sebességgel száguldó autó stoppolt le mel­lettük. Az autón hadonászó, kiabáló férfiak: az állatkerti igazgató, a kísérete és a maláji Fernan- dez, a híres leopárdvadász, aki három nap óta bújta a Botst, hogy élve fogja el a Zizit. Telefo­non hivfák őket s hoztak magukkal lasszót, hálót, ketrecet, mindent. Mikor meglátták a véres, ha­lott leopárdot, nem tudták eltitkolni szivszaggató fájdalmukat. A maláji, aki Abesszíniában fogta és onnan idehozta a leopárdot, mint egy őrült kitört és dühöngeni kezdett. Neki állt a csendőröknek és szidalmazta tajtékzó szájjal őket, szerencsére olyan nyelven, amit senki sem értett meg. Mit csináljanak a csendőrök? Az csak nem hatóság elleni erőszak, ha valaki olyan nyelven szidja őket, amit nem értenek, nemde? És ekkor érkezett meg a kerületi rendőrkapi­tány a gyászos helyre. Azonnal kiadta a rende­letet, el kell vinni az állatot a tímárhoz. A Zizit a tímárhoz! Mint egy felfordult közönséges csa­vargó kutyát! Az állatkerti emberek azonban nem hagyták a Zizit. Feldobták az autóra s nagy hirtelen el­robogtak vele az állatkert felé, csak úgy porzott az ut. Visszavitték az állatkertbe. Szegény Zizi, hát mégis csak ott végzi, ahol elkezdte! S most ott fogják őt kiállítani pár napig, hogy láthassa őt egész Páris, őt, akiről négy1 nap óta annyit írtak, annyit beszéltek s akin annyit mulattak. A felravatalozott Zizit azonban nem lehet in­gyen megnézni. Az állatkert félfrankos belépő­díjakat szed ennek a kiállításnak az alkalmából. Mert, tetszik tudni, a rendőrség követeli, hogy az állatkert fizesse meg neki a négynapos Bois- beli leopárdvadászat költségeit. És hogyha már a Zizi csinálta ezt a nagy kiadást, kell, hogy ő té­rítse is meg, gondolják az állatkertiek. így lett a Zizi szép, romantikateljes kaland­jából — üzlet. De ez már nem ő rajta múlik. Zizi megtett mindent, hogy tiszta és szeplőtlen ma­radj on. Béke poraira . . . * Mások azonban az emberek. A grand Boulevard egyik éttermének a ki­rakatában a következő nagybetűs plakát volt ol­vasható még tegnap: „Vigyázat a leopárdra! A leopárd éhes! Már három napja nem evett! Ma idejön enni, mert itt minden étel kitűnő!" A Sebastopolon pedig egy cipőkereskedés egy külön bakancs- és vadászcipőkiáljitást rende­zett az egyik kirakatban és egy nag'- felirat hir­deti messzire: „Cipőkülönlegességek a leopárd­vadászatra!" A leopárd már meghalt. Ez nemcsak reánéz­ve sajnálatos dolog, hanem ezekre a kereskedők­re nézve is. Arra azonban bárki nyugodtan mérget vehet, hogy a most megkezdődő divatszezonban a leo­párdprém lesz a fősláger! Hja, nagyon furcsa következményei vannak egy ilyen párisi leopárdvadászatnak! Burghardt Aladár. rWM~fíMK ALwgiisztfus /m jé I gjlflljíl' | S 2E « r «R €8 | Elsejéié ujilsa mey az eiöíizsiÉsti I — (Rejtélyes szerencsétlenség Érsek­ujvárott.) Érsekujvári tudósítónk jelenti: Tegnap este Nyárhid-utcai lakásán eszmé­letlen állapotban találták Sztankovszky Gyula volt kéményseprőmestert, aki nyakán több mély sebtől vérzett. Az első pillanatban ön gyilkosságra gondoltak, miután azonban Sztankovszky mellett semmiféle vágó vagy szurószerszámot nem találtak, a rendőrség a titokzatos szerencsétlenségben bűntényt sejt. Sztankovszkyt eszméletlen állapotban szállították a közkórházba, ahol mindézidelg nem lehetett kihallgatni. — (Tüzoltógyakorlat Nagysurányban.) Érsekujvári tudósitónk jelenti: Nagyarányú tűzoltó gyakorlatot rendezett vasárnap a Nagysurányi önkéntes Tűzoltó Testület, melyen a szomszédos tűzoltó egyesületek is résztvettek. Az első dijat az érsekujvári ön­kéntes Tűzoltóság nyerte, a második dijat a malomszegi s a harmadikat a nagyszegi ön­kéntes Tűzoltó Egyletek szerezték meg. — (A somorjai Gazdakör jubileuma.) So* mórjai tudósítónk írja: A somorjai Gazda* kör vasárnap ünnepelte fennállásának 25. év­fordulóját nagy ünnepségek keretében. Dél* előtt díszközgyűlés#volt a kör helyiségében, délután pedig a város utcáin át felvirágzott kocsikkal és csikósokkal, az évszako­kat szimbolizáló életképekkel a gazdák disc- fel vonul ást rendeztek. Este az ifjúság i&ncrn perdült és reggelig mulatott. — (Öngyilkos fiatal asszony.) Érsekuj* vári tudósítónk jelenti: Tegnap délben Ger­gely Vend élné, egy vasutas 23 éves felesége sósavval megmérgezte magát. Szörnyű kí­nok között feküdt egész délután hat óráig, amidőn munkából hazatért férje rátalált, aki azonnal a kórházba szállíttatta, ahol a sze­rencsétlen teremtés nemsokára kiszenve- deít. Tettének oka ismeretlen. — (Ady-emlékünnep a Hűvösvölgyben.) Budapestről jelentik: Ady Endre barátai augusztus 26-án leplezik le a hűvösvölgyi Park Szanatóriumban, ahol Ady 1913—1914- ben élt, a költő emlékének szentelt díszes emléktáblát. Az emlékbeszédet Schöpflin Ala­dár tartja. — (Frigyes Ágost volt szász király Bu­dapesten.) Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: Frigyes Ágost volt szász király tegnap a prágai gyorssal Budapestre érkezett leánya, Anna szász hercegnő, Ferenc József főherceg felesége meglátogatására és unokája keresztelőjére. — (Károlyi visszavonul a politikától.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Mai Nap értesülése szerint Károlyi Mihály gróf teljesen visszavonul a politikától és Trouvillében villát rendez be magának. Károlyit állítólag az amerikai magyarok és magyarországi családja segíti. — (Hir^k a Tátrából.) Tudósítónk jelenti: A tátrai fürdőkön észre sem vehető, hogy közeledik a szeptember. Az összes szállók villáik, szanatóriumok ma is épp úgy zsúfol* tak, minit a legnagyobb szezon idején, ófü* rednek szeptember erős szezonja lesz, erre vall legalább, hogy a szobamegrendelések százszámra érkeznek. Úgy látszik kezd át* menni a küztudatba az a régi igazság, hogy a Tátrában a legszebbek az őszi és tavaszi hónapok. Tátraszéplak igazgatósága engedve a vendégek kívánságának, ujabbi 20 szobával nagyobbította telepét, de jellemző, hogy már ezek is hónapokra előre le vannak foglalva. Madárháza amerikai stílben fejlődik és ma már egyike a legkeresettebb helyeknek. Az ujfüredi Szón tagh*szana tóriumok, amelyek ma egyike Szlovenszkó legnagyobb fürdőte­lepének, még ma sem képesek a jelentkező betegeket teljes számmal elhelyezni, jóllehet 400 férőhelyük van. IMI! Zizi, o ledéit éljen a leoiriör-M! A megszökött leopárd utolsó órái — A „majdnem" fölfalt iskolagondnok — Hogy lett a leopárdból döntőhatásu reklám

Next

/
Oldalképek
Tartalom