Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-21 / 187. (930.) szám
^énfeíL autraSztus 2L i!. ;3gfg> & Páris, Európa Newyorkja Paris, augusztus 20. Aki a háború előtti Parist ismerte, nagyon meglepődik, ha megérkezve, kissé körülnéz a mai Párisban. Meg jobban meglepődik azonban az, aki azt a várost akarja itt megtalálni, amelyről könyvekben és újságokban olvasott. . Bizony, a bohém romantika meghalt, . vége a kedélyes máról-holnapra élésnek. Ma itt mindenkinek dolgoznia kell és keményen kell megdolgoznia a mindennapi kenyérért. Kényelmesen és gondtalanul csak a ktilfödiek élnek itt, a francia dolgoz k. A bankhivatalnokok általános sztrájkja élesen belevilágít a viszonyokba. 5—10 évi alkalmaztatás után az átlagos munkabér ne.m több havi 500 franknál, ami a szerény megélhetéshez szükséges összeg felét teszi ki. Hivatalos záróra nincsen. Vannak üzletek, amelyek csak pár órára csuknak be éjjel, egyébként hétköznap, vasárnap egyaránt nyitva vannak. Éjjel vonatok futnak át a városon, a villamosok sínéin, a pályaudvarokból a vásárcsarnokokba, hogy Páris 5,000.000 lakosának élelmet szállítsanak. A központi vásárcsár- nok villanyfényben úszik s zöldség és gyümölcshegyek között nagy kétkerekű kordék dübörögnek, hordárok siirögnek-forognak s az élelmiszeres vonatok szuszogva fújtatnak. A földalatti villamost már a hajnali órákban megrohanják az emberek s a föld mélyében rohanó villamosvonatok naponta átlag egymillió embert szállítanak. De ez csak egy része a forgalomnak, mert az utcákon a villamosok, autóbuszok, autótaxik és magánautók szédületes tömege száguld. Azaz, csak száguldott, mert az utóbbi időben gyakrabban előforduló balesetek miatt a rendőrség a gyors hajtást betiltotta. Sétáló ember itt csak este látható, amikor munka után kimegy a Boulevardra sétálni és levegözm A régi Páris épp ezért csak este támad fel. Nappal mindenki lót-fut, dolgozik. Csak a rendőr áll rendíthetetlen nyugalommal.a jármüvek ezreinek közepette, hogy fehér botjának egyetlen intésével megállíthassa vagy irányíthassa a forgalmat. A most megnyílt „Exposition des Árts Dccoratif et Industriels Modems“ is inkább az ipar, mint a művészet érdekeit szolgálja. A tulajdonképpeni művészeti anyag eltörpül az ipari jellegű kiállítási anyag tömegében. A francia iparnak impozáns bemutatkozása tulajdonképpen ez a kiállítás. Aki a francia dekoratív művészetet itt akarja megismerni, az rossz helyre jött, akit azonban a francia ipar érdekel, az teljes képet kaphat róla a kiállításon. A francia ipar egyébként a háború óta hihetetlen erőfeszítést fejtett ki, hogy az angol és amerikai iparral szemben verseny- képes tudjon maradni. S Páris képe — amikor az esti fényárban végigmegyünk a bou- levardokon — legfeljebb utcai forgalmának és házainak eltérő formájában különbözik Londontól vagy Newyorktól, de az üzleti reklám itt is domináló részét teszi az esti fényezönnek. A REKLÁM! Francia és amerikai ötletek váltakoznak egymással s a gyárak lihegő versenye mindig talál ki valami ujat, szenzációsat. A reklám amerikai stílusát alkalmazta a Citroen-gyár, amely az Eiffel-tornyot használja föl fény reklámja számára. Amikor leszáll az est s a villanyiakul párisi ég sötéten borul az ébredő fényvárosra, hirtelen csillagok gyultiak ki a magasban az Eiffel-tornyon. Fényes, csillogó, szikrázó pontok, amelyeket azután egyszerre vastag veres csikók kötnek össze a CITROEN névvé. — Amerikai nagy- méretiisége mellett is van valami kalandos, francia ize a két legnagyobb auíomcbiigyár- nak, a Citroennek és a Renaouldtnak versengése. A Citroen-cég uitipusu autóján, a cheuille-en (hernyóautó) Haardt és Audouin- Dubreuil átkel a Szaharán s azután folytatja útját Afrikán át Madagascarig. Nosza, a Re- naouldt-gyár sem rest és DeHnguette kapitánynak és feleségének rendelkezésére bocsát egy tizlóerős autót, amellyel szintén bejáratja Afrikát. A repülő technika fejlődése bámulatos. Alig teszi meg Arrachart kapitány 8000 kilométeres körrepülését, már Weiss kapitány újabb bravúrjáról számolnak be a lapok. Nem múlik el hét a magassági, vagy gyorsasági rekord újabb megjavítása nélkül. Izgalmas, amerikai stiíusu hajsza ez, előre, egyre csak előre. S a francia fiatalság is megváltozott. A sport, akár csak Amerikában, nemzeti üggyé lett. Tízezrek szoronganak a tribünökön s épp úgy izgulnak és biztatják a játékosokat, mint Amerikában (vagy nálunk). A vasutak egymást licitálják túl az ajánlatokban s a vasúti szerencsétlenségek napirenden vannak. Az idegenek kalauzolása is nagyipari jellegű. Hatalmas társasautók. autócarok szállítják az idegeneket a város nevezetességeihez s az idegenvezető a kocsiban állva, orditva magyarázza a baedekkeres angoloknak a látnivalókat. Romion is van már. A háboruelőtti Ouarcier Latin-bcli szállodákra, ahol a békében olcsó bér mellett, a petróleumlámpa gyönge fényénél didergett hitetlen szobájában a diák s ahol a vízért a folyosóra kellett kimennie, ma rá sem lehet ismerni. Villany- világítás. központi fűtés, hideg és meleg viz a szobában s vacuumcleaneres takarítás. Csak a házak maradtak a régiek, a százéves patinája, girbe-gurba párisi házak. Az élet és az emberek — azok bizony megváltoztak azóta. Amerika átjött az óceánon s a maga gyilkos iramát rákényszeritette Európára is. Raith Tivadar. Sulim föStizfós ne! akar szüntetni 5 miniszierinmo! A magyarországi leépítés újabb tervei — Külügyi államtitkárság lesz? Budapest, augusztus 20. Az A Mai Nap azt a hírt közli hogy Smiíih Jeremiás népszövetségi főbiztos tervezetet dolgozott ki a fölösleges miniszteri' úrnők megszünetésére. A lap erre vonatkozólag — állítólag jól informált helyről — a következőiket tudta meg: — Tény az, hogy fó'biztos elkészült leépítési tervezetével, melyet a legközelebbi ülésen, szeptember elején fog letárgyaltat!!!. A terv szerint megszűnik a külügyminisztérium és helyette — angol mintára — külügyi államtitkár* ság fog működni a miniszterelnökség ke. rétén belül. A főbiztosnak — a lap szerint — az az álláspontja, hogy a mai megkisebbedett Magyarország nem bírja el a mai, hatalmas külügyi szervezetetSmjíh ezenkívül megszüntetni kívánja a honvédelmi minisztériumot, melynek mun* kaporét a belügyminisztérium rendőri főosztálya venné át. Az összes karhatalmak és fegyveres erők fölött az intézkedés joga a beliigy hatáskörébe tartozna. Ebben az esetben az országos főkapitányi állás hatásköre kibővül* ne. A belügyminisztériumban csak öt osztály fcntartáisát tartja szükségesnek. A népjóléti minisztérium is megszűnnék és ennek osztályai részben a kultuszminisztériumiban, részben pedig a belügyminisztériumban nyernének elhelyezést. A kormányzóság keretei változatlanul megmaradnak. A pénzügyminisztériumban 60 százalékos leépítést tervez a főbiztos. Az illetékes körök véleménye szerint a Ieépités e formája aligha lesz megvalósítható. Rákóczi magyarjai között — A P. M. H. eredeti tudósítása — Szöllöske, augusztus 20. Vadszőlős tornáca zempléni kúriák felé röpítettek sebes lovak. Úgy éreztem, mintha lelkemben a magyarság történetének legdiadalmasabb szimfóniája zengett volna, amint az augusztusi verőfény acélkék sugarában magaslottak az újhelyi hegyek s a Bodrog sebes rohanással igyekezett az Alföldnek, mintha a lengyel határon kibontott zászlókkal várakozó nagyságos fejedelemtől hozott volna üzenetet... Rákóczi Ferenc szülőfaluja, Borsi felett ma is olyan büszkén járnak a felhők, mintha a kuruc testőrség lovasai vágtatnának s a szélben talán még most is hallani a tárogatót, amin a hatfai rengetegbe bujdosott vitézek siratják a letűnt szabadságot... De szép és mih/en szomorú ma a Rákóczi földjén az utazás, ahol a felhőkön és az álmainkon kívül olyan kevés maradt nekünk ... A kedves arcú délzempléni kúriákban, papjakokban van még egy kevés magyar élet s az, ami a falvak tisztaszivii magyar parasztjának a tengernyi háborgás és ma- gyarpusztitás viharai között megmaradt. A délzempléni birtoko-sság egyik utolsó mentsvára a bodrogközi magyar kultúrának. Rákóczi régi hadnagyainak és kapitányainak késő unokái, akiknek nem jutott elkonfiskált birtok és hitbizomány... Ök jelentik a bodrogközi és délzempléni magyar kúriákban az utolsó támasztó pilléreket a nagy vihardu- iásban és szenvedésben. A kúriák mellett ne feledkezzünk meg a papjakokról. Hány elszánt Bacsányi Jánosa és Berzsenyi Dánielje a fajszeretetnek küzd itt a magyarságért és a nép hitéért. Hősök ezek mindannyian, akiknek nemzetvédő munkásságáról egykor köteteket fognak irni, mert kurucok bátorsága és Zrínyiek önfeláldozása az, amit néhány lelkes bodrogközi római katolikus és református pap tesz itt kéz a kézben, váll a váll mellett a magyarságért. De mit érne e lelkes férfiak fáradozása, ha a kuruc föld pompás seregei, a parasztság nem állana a hátuk mögött. Keménykötésü, villogószemii, magyar földművesek református hite és keménysége: lángoló szivü katolikusok szárnyaló ereje alkotják errefelé a magyar ellenzéki tábort és kell-e ennél kitünőbb hadsereg. A kúriában Hársfák illata leng az ablakom alatt s a falon Barabás rajzai, amelyeken bizonyára több nemzedék tanulta meg a nagyapó meséiből, hogy ki volt Klapka tábornok és miért halt meg az aradi tizenhárom. Ha behunyom a szemem, képzeletem a szalon öblös karos- székeibe varázsolja az elnyomatás alatti évek komor arcú zempléni magyar földesurait, amint a fosztod remeteköltő, Szemere Miklós epigrammáin vitatkoznak s a szöllőskei bor arany nedűje is keserű, mióta Türr Pistáról és Kossufhról egyre rosszabbak a hírek ... Semmi sem változott az udvarházakban, csak az idő óramutatóját tolták előre hetven és egynéhány esztendővel. A szőlőhegyen talán még most is a régi csőszkunyhóból figyelik a pompás gerezdeket, ahol valamikor a bujdosó ál-Petőfi lakott egy hónapig. A házigazda nem fogja megmondani, hogy az idegenek már a legszebb földekre rátették a kezük s talán rövid idő múlva dobra kerül a birtok. Kedves, finom, okos és honieányi lelkű a háziasszony, mint Jókai regényeiben a drága nagyasszonyok s fénylő a szeme és drága a termete a házikisasszonynak, amint tiszta pillantással tekint az utasra. Csöndes és meghitt az udvarházak élete. Néha egy kis összejövetel valamelyik földbirtokos családnál. Társaságban hamar oszlik a gond s olyan édes a hársfaillaíos szobában, jóbarátok között dallal, tréfával és borral űzni a bánatot, amely talán ott settenkedik a bod- rogparti füzesek alatt s ki tudja, mit hoz az éjszaka setétjével? A papnál Egyszerű, simára meszelt falak. Semmi fényűzés és cifraság. Akármelyik gazda csinosabb házban lakik, mint az Isten szerény bodrogközi szolgája, akinek pápai kamarási kitüntetése elárulja kiváló szellemi tehetségeit. Ez az ember talán legjobban jellemzi a magyar népért küzdő délzempléni katolikus papot. Nem demagóg és világi trükkökkel dolgozó politikai ezermester. Más. Ember az emberek között, szív a szivek vérző erdejében, vér a vérünkből, aki meg tudja állapítani a lelkek „pulzusát s ezt valóban olyan művészettel gyakorolja, hogy a szegény elhagyott és üldözött népe testvérként vonzódik hozzá. Pedig, hej, de nagyon nehéz ma a néppel megértetni a jó pásztornak magát ... A bodrogközi református esperes urat a kemény kősziklának kell neveznem, amely körül tombolnak a vészes hullámok s ő a zsoltárok magasztos énekével gyűjti híveit s könyörög az Egek Urához, hogy vegye le rólunk ezt a tenger szenvedést komoly arcú férfin, olyan, ahogy az első kálvin- hitii prédikátorokat festették. Mintaképe az igaz vezérnek és jó hazafinak, akit törhetnek gondok, sújthatnak villámok — megáll a leg- dühösebb viharban s vezeti népét az eljövendő boldogságosabb idők felé, amikor a zempléni reformátusok énekében kevesebb lészen a szomorúság... A kunyhóban Most jött haza a mezőről a gazda Napégette arcáról értelem és a munkás élet becsületessége sugárzik. Ötödmagával küzd a kenyérért. A legnagyobb, fiát a Doberdón temették el, ő Valjevónál szerezte a többihez a nagyezüstöt. Ma is olyan a karja, hogy fölemeli a legnehezebb zsákot. A haját megfe- héritették a gondok, a megtakarított pénzét adóba vitte a finánc, a terményért keveset fizetnek, az asszonya nem járhat a Bodrogköznek életet jelentő újhelyi piacra. Más ember rég tönkrement, vagy kivándorolt volna. Ö nem megy, nem adta el a hitét labanc képmutatóknak, nem várja a földhivataltól a megváltást, nem adja föl a harcot, dolgozik megfeszített erővel kicsi földjén, ahonnan nem fogja engedni kitúrni magát. Ilyen az igazi bodrogközi magyar földműves és kisgazda. Sok városi, gerinctelen magyar tanulhatna tőlük. Ök az ellenzéki mozgalom igaz! Toldi Miklósai. A jó Isten áldja meg őket! Zempléni. Otto-puccs Szent István napján Egy burgenlandi lap kacsája Prága, augusztus 20. Az uborkaiszezon legfrissebb nyári kacsája egy újabb magyarországi Habsburg- puccs leleplezése. A „Das Neue Burgenfond“ című lap irta, hogy Szent István napjára nagy puccsot készítettek elő Magyarországon. A puccsna.k az volt a célja, hogy Habsburg Ottót a trónra juttassa. A puccsot Magyarország minden részében, elsősorban a katonaságnál készítették elő s végrehajtásához több magasrangu tisztet is megnyertek. A puccsszervezet kiterjedt Szlovenszkó- ra, Erdélyre és a Bánátra is. Mindenütt nagy nyugtalanságoknak, lázadásoknak kellett volna kitörni s az általános f&Lfordulásban vissza akarták állítani a monarchiát. A puccs azért nem sikerült, mert idő előtt elárulta valaki. — A „Das Neue Burgenland“ rémlátomásaiból természetesen egy szó sem igaz. A bécsi lapok jót nevetnek a kacsán. A cseh lapok sem hisznek ugyan benne, de ismét alkalmat találtak arra, hogy bebizonyítsák Magyarország állandó fegyverkezését és rossz szándékait. a siediboimi Keresztén® Konferencia üiegngitása Stockholm, augusztus 20. Tegnap nyitották meg a „Praktikus Kereszténység Világkonferenciáját". A stockholmi katedrálisban lefolyt isten- tisztelet után a királyi palota tróntermében volt a hivatalos megnyitás. A katedrális^n a winchesteri püspök prédikált, tnig a megnyitáson a királyi pár és a diplomáciai testület is megjelent. Az upsalaí püspök néhány szava után a király megnyitotta a konferenciát és a legjobb kívánságait fejezte ki. Az első ülésen az alexandriai pa- triarcha, továbbá Browr. dr„ Kapler dr. és a winchesteri püspök beszélt. Ezután a konferencia egyes tagjait bemutatták a királynak. — (Fejnélküli rezsim Ruszinszkóban.) A Reforma írja: A kormány máról-holnapra oroszt és ukránt akar faragni a ruszinokból. Azonkívül nagy gondot fordít arra is, hogy önkényesen megváltoztassa a községek neveit és ezt még a magyaroknál is radikálisabban csinálja. Ruszinszkó városainak é-s községeinek elnevezését a kormány úgy lát* szik íuibecsesnek tartja s most Volovóból Vol- vovjét, Vel'ká Bereznóból Velikoje Berezno- jét csináltak. Az őslakó ruszinok tiltakoznak is ez ellen, de ezzel mit sem törődnek a kormánykörök. A Reforma főképpen azért tá*. imádj a a kormányt, mert csehesités Vlyett oroszosit RuszinszlkóbanVili Ifi áll" ti Í p®nre5Iéní» f&i&ren&asta CM TTcsSüflEüs StsfiüBw®ESffiuÉisaEü «&s> <ésM«Kssr5EKSiS H»aeB*«smifiál«feaBflá*«e8a . BSM ====== =====
