Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-21 / 187. (930.) szám
Péntek, augusztus 21. Légyül nyelvben u fi mert! Irta: R. Vozáry Aladár (Munkács). A csehszlovák köztársaság területére zárt magyarság politikai szervezettségében és politikai szervezettségével nemzeti létének, nemzeti megmaradásának nnnden részét és vonatkozását igyekszik megtartani, megvédeni, biztosítani és az adott körülmények között a lehetőségek szerint művelni. A ránk erőszakolt politikai helyzetben nemzeti létünknek s életünknek minden része, minden mozzanata politikává vált s mint politikára minden kérdésre kiterjed szervezettségünk figyelme, a harcvonal, melyen politikai, kulturális, gazdasági jogainkért vagyunk kénytelenek küzdeni, többé-kevésbé kiépült, de egyről, ami pedig igen fontos, megfeledkeztünk. Kikerülte figyelmünket kulturális életűinknek egy részlete, mely arra mutat, hogy nem elég politikai nyelvi jogainkért küzdeni, magunknak, a magunk körében is munkálkodni kell nyelvünkért, elsősorban annak tisztaságáért. Eddig nem jutott eszünkbe, hogy vigyázzunk, hogy gondot fordítsunk a magunk körében a helyes s tiszta magyar nyelvre, hogy óvjuk s védjük azt a romlástól, a fertőzéstől. Pedig erre nagy szükség van, mert nyelvünk, a helyes, a tiszta magyar nyelv és annak szabályai ellen igen sokat vétünk. Hogy a hivatalok, a hivatalos közlések és hirdetmények, a hivatalos tényezők mit müveinek a magyar nyelvvel, arra szükségtelen rámutatni, hiszen sokszor megbotrán- kozunk azokon az értelmetlenségeken, lehetetlenségeken, melyek a magyar nyelv hivatalos használatát jellemzik. Szomorú azonban, ám való, hogy mi magunk (nemcsak nyelvben, hanem szellemben is jó magyarok), mennyire magyartalanok vagyunk a magyar nyelvben, annak használatában s mily sokat vétkezünk nyelvünk, annak helyessége, szépsége s tisztasága ellen. Ha magyar szellemű újságjainkat, magyar-lelkű újságíróink, politikusaink, Íróink cikkeit, beszédeit, müveit olvassuk, ha a magunk körében a mindennapi beszélgetési, társalgást hallgatjuk és figyeljük, megdöbbenve állapíthatjuk meg, mennyire romlott, fertőzött nyelvünk, beszédünk, Írásunk, mennyire távol vagyunk attól, hogy nyelvünket helyes magyarságunak lehessen nevezni. Újság, társalgás, szónoki beszéd, cikk, irodalmi nfü, hirdetményt újsághirdetés és falragasz még ha igazán magyar körből eredő is, csak úgy hemzseg a helytelen, magyartalan szavaktól, kifejezésektől, tele van magyartalansággal. Sor az Írásban, mondat a beszédben alig van, melyben hibát ne találhatnánk s a hibák, helytelenségek kezdenek fel sem tűnni, sőt inkább akkor ébred figyelmünk, ha valaki tisztán, helyesen szól vagy beszél magyarul. A helyes magyar nyelv beszédben vagy írásban körünkben már szintén fehér holló. Nyelvünket észrevétlenül oly mértékben rontottuk, hogy a magyartalanság foka már igen nagy. Hogy mennyire romlott, fertőzött nyelvünk, hogy mennyire eltértünk a tiszta s helyes magyarságtól, arra a legszomorubbnak tartva s találva azt, hogy a magyartalanság már a magyar faluban is uralkodik, csak nagy körvonalakban akarok rámutatni. Ezt sem nyelvészeti alapokon teszem, mert ahhoz nem is értek. Különösen megszokottá, (mondhatnám gúnyosan: divatossá) váll az idegen szavak szükségtelen használata. Az „orientáció11, „mentalitás11, „szanálás11, „konszolidáció11 és ezeknek sok társa úgy uralkodik lapjainkban, beszédünkben, mintha nem is volnának helyettük jó magyar szavaink és kifejezéseink, pedig még az autonómiát is jól pótolná az önkormányzat; a „leépítés11 és „alátámasztás11 és még sok idegenből szotgailag fordított, nyelvérzékünket és nyelvünk értelmét sértő szó otthonossá lett nyelvünkben, írásunkban, beszédünkben, a „tényleg11, a „gyufa11, a „szálloda11 és ezeknek sok szö- t vetségese kiszorította a helyes valóban-t, (csakugyan-t, bizonyára-t stb.-t), gyújtót, szállót, az „és pedig11 és barátai, éppen, mint a „dacára annak11, vagy „jól néz ki11 már fel sem tűnnek, a „sok11 és „több11 utáni többes- szám használatát már sokan finom beszédnek tartják, az ,,atik“, „étik11, „tátik11, .etetik11, a „be lett vonulva11, „cl van utazva11, „lett letárgyalva11 és „meg lett állapítva11 már a faluba is bevonul, az „ási“, „ési“ végzett! helytelenül képzett, a kínlódással, (meri csak igy képzelem el), hosszú fejtörés után mesterségesen alkotott szavak és kifejezések, melyeket egyesek. különösen a fiatal nagyságok szeretnek költészetnek, „modern11 költészeti stílusnak nevezni, (nagybetűvel Írva az clct-et, a lila fóny-t) határtalanul elszaporodtak. Vég nélkül lehetne folytatni a kirívó,, szemet, fület, ' nyelvérzéket sértő hibák felsorolását. Egy, a P. M. li.-ban megjelent cikkből bemutatok egy' részletet. Ez igazolja azt, hogy mennyire fertőzöttek még azok is, mennyire romlott a nyelv még azoknál is, kik pedig a legjobb magyarok, kiknek minden tekintetben a legjobb példával kellene előíjáxniok. /Nagyjában átnézve a cikket, a következőket találtam: (a 6. sorban) bebe- szélték maguknak, (15.) kérlelhetetlen vaslo- gika, (24.) patentirozotf, (36.) a írni reánk legfontosabb pont, (38.) öreg antimilitaristák, (68., 175.) problémává nőtte ki miagát,, (82.) a szlávok nemzetiségi, politikai és kulturális harcaiból rengeteg sokat tanulhatunk, amelyek ... megkönnyítik, (89.) kell orientálva lenniölk, (108.) melyet... propagandával... támogattak alá, (114.) legfontosabbnak tartom ... a kisebbségi munka... célkitűzéseit, amelyeknek olyan átfogóknak ... kell lenniük, hogy mindenki... megértse, magáénak érezze s tegye őket, (142.) Csak nem fogja valaki kétségbe vonni, hogy a szláv népek nemzeti önállósága nem politikai munka eredménye s a kulturális fejlődés lehetőségét az okos gazdasági munka és szívós politikai harcok eredményezték?, (148.) ... csak müveit néppel lehet sikerrel folytatni... (160.) egy bizonyosfoku anyagi bázis. — íme, milyen rettenetes magyartalanságok, milyen lehetetlen, magyartalan mondatfüzesek! És nemcsak ez idézetek cikke ilyen, ezzel találkozunk mindenütt, talán éppen az én jelen soraim ellen is sok jogos kifogás emelhető a helyes magyarság szempontjából. Mi a magyarázata nyelvünk romlásának, mi az oka helytelen és tisztátalan nyelvi tűvel írva az élet-et, a lila fény-t) határtala- magyarságunknak, (még rosszabbul: magyar nyelvűségünknek?) Miért lettünk ennyire fertőzöttek és milyen okok következtében tértünk el a helyes és tiszta magyarságtól? Könnyű a kérdésre a felelet. Nyelvünk tisz- t át a lanság á n a k„ helyt ele n s é gé n e k, nyelv ülik romlásának oka az, hogy sokat érintkezünk idegennyeilvüekkel, sok nem magyarnyelvű írásművet olvasunk, hogy attól a testtől, melyben nyelvművelő és nyelvünk tisztaságára ügyelő szerveink vannak, elszakítottak s nekünk magunknak, a magunk körében még nincs intézményünk, mely ezzel foglalkozna, hogy erről megfeledkeztünk s nem történt figyelmeztetés erre vonatkozólag. Mit kell tehát tennünk, hogy visszatérjünk a tiszta s helyes magyarsághoz, hogy ne csak szellemben, hanem nyelvben is legyünk, maradjunk jó magyarok? Gondot kell fordítani erre is. A kulturális, társadalmi szakbizottságoknak megfelelően meg kell alkotni a tiszta s helyes magyar nyelv ápolására szolgáló szervet, mely figyelmeztet a hibákra és megadja az irányítást. Jó és szükséges volna, hogy időnként szakemberek tollából a helyes magyarság ismertetésére cikkek jelennének meg s egyes cikkeket (mindjárt ezt is lehet) a helyes magyarság szempontjából elbírálás, részletezés alá vennének. így lehetne megóvni nyelvünket a további fertőzéstől, igy lehetne elhárítani a veszedelmet, mely nyelvünk romlásával fenyeget. Fontos és szükséges munka lenne ez. Egyébként e cikk csak szerény és dilettáns (hirtelenében a megfelelő magyar kifejezés nem jut eszembe) figyelmeztetés akart lenni. A többi a hivatottak és hivatásosak kötelessége. ÜZ iffUZSleSfl lllS ülifftISSÉfl testvéri osztódása a Concordia árnyékában Fedor Miklós válasza a fegyverszünetet megszegő Lelki-csoport támadásaira A keresztényszocialista párt áldatlan viszályában, amelyet Leilei és sajtója az adott szó ellenére újított ki, súlyos szót hallat Fedor Miklós, a keresztényszO'Cialista párt ke* leti osztályának együk vezetőembere, aiki talpraesett cikkében a következőket mondja: „És a galamb zöldlevelü olajfaágat hozott csőrében.11 így olvasom ezeket a szavakat a Népakarat hetedik évfolyamában, harmincharmadik számának, első bekezdésében _ Kaiser felelős evangélista szerint. Az uj evangélistának annyiban van igaza, hogy — az időben Noé tényleg kibocsátá a hollót és a galambot, de a többi már csak sántitásAz ószövetségből vett hasonlatokra, barátságos viszonzásul egy közismert mesével felelek: két testvér, az Igazság és Hamisság útnak indult világot látni. Tarisznyájukat ropogósra sült pogácsával töltötte meg édes anyjuk, hogy ha úti fáradalmaik közepette megéheznek, legyen mivel csillapítani éhségüket. A két testvér már hosszú ideig vándo* rolt együtt békében és amint illik, testvéri szeretetben. Egyszer csak éhesek lettek, leültek tehát egy árnyékos fa tövébe, melynek Concordia, vagyis édes magyar nyelven: egyetértés volt a neve. Előszedték tarisznyáikat, hogy jóllakhassanak aiz édes anyjuk sütötte pogácsából. Ek* kor megszólal a Hamisság: hallod-e testvérem, Igazság, minek bontsuk ki egyszerre a két tarisznyát, együk meg előbb a te pogácsádat és majd ha kifogy, akkor az enyémet. Az Igazság semmi rosszat sem sejtve, de természeténél fogva sem táplált gyanút saját testvére iránt, belement pogácsájának közös fogyantásába. Jó étvággyal meg is ették. De midőn újból megéheztek, sor következett a Hamisság pogácsájára. A Hamisság azonban gonosz és önző természetű volt, tehát min* den.t'é'.ron szerette volna Igazság testvérét maga mellől elüldözni. Tehát midőn az kérte a jussát, csak úgy adott neki egy-egy pogácsát, hogy előbb kiszúrta a szemét, hogy ne láthasson; levágta nyelvét, hogy ne beszélhessen; fülét, hogy ne hallhasson; végül min* den egy-egy pogácsáért végtagjait, hogy ne mozdulhasson; szóval az egyesség és egyetértés nevében megölte az Igazságot s Így akarata teljesült: egyedülmaradt a Concordia árnyékában. Idáig a mese, most jön a valóság. Mindig szerettem az igazságot és csak az igazságot szolgáltam. Nyugati „vezértársaimat és legjobb barátaimat11 éppen úgy becsülöm és testvéri érzéssel szeretem most, mint szerettem akkor, amikor — amit fölemlítik is — körükben gyakran megfordultam és a pártélet'bcn szóval és írással tevékeny részt vettem. Ebből azonban nem következik az. hogy nem volna szabad a történt hibákra rámutatnom és az Igazságot mindenkivel, tehát velük szemben is védelmembe vennem. Sőt, az az igazi jó barát, aki az igazat a barátjának is meg meri mondani, aki hibáit nem leplezi, hanem iparkodik őt belátásra bírni. Tehát azokat a szeretetteljes kapcsokat, amelyek engem a Nyugathoz kötnek, én csak erősítem, mert ha nem fájna az, hogy hat évi ‘ kitartó küzdelmünk eredménye: az egységes keresztényszocialista párt erőssége — romba dől ,ha nem fájna, hogy .a keresztényszocializmus táborába tömörült két testvér nép, a magyar és szlovák, az átkos széthúzás következtében — széforgácsolódik, akkor nem sokat törődnék a Nyugat háborgásával. De éppen mert törődöm és a magyar-szlovák testvérnépiinknek sorsa szivemen fekszik, kékéit az Igazság mellé állnomEzért engem .,hollónak11 nevez az „olaj* faág csörü11 szerkesztő. És Íme itt válik valósaggá az Igazság és Hamisság meséje: — amig tartott az én pogácsámból, addig voltam jó testvér, jó barát, jó vezértárs, most hogy én is szerettem volna megizlelni a testvér pogácsáját — csak úgy adnak, ha hagyom kiszúrni szemeimet, hogy ne lássak, kivágni nyelvemet, hogy meggyőződésem ellenére hallgassak. Ezért lettem én — az uj felelős evangélista szerint — holló! No nem veszem ezt olyan tragikusan. Utóvégre a holló — bátorságot és igazságén* zést is jelent- A legigazságosabb király címerében is találkozunk a hollóval; tehát ha Mátyás király, az igazságos nem röstelte címerébe felvenni a hollót; nekem, a Szálló Levelek íródeákjának nem derogálhat a — titulus. És az is csak merő véletlenség, hogy Noé ősapánk bárkájából elspnek éppen a hollót bocsátotta ki, hiszen a sokféle négylábú és még többféle csúszó, mászó állat közt volt a — Varjú is. Azt hiszem, hogy olajfaág helyett ez is inkább egy darab konzumi saj* tót hozott volna a csőrében! És most egy pár komolyabb szót nyugati ..vezértársaimhoz és legjobb barátaimhoz11. A Népakarat, mely a mai stílusa miatt lassan, lassan elveszti támogatóit, olvasóit és utána az egész népet —legutóbbi számában maga is elismeri — szószerint, hogy az augusztus 4-iki országos elnöki tanács abban állapodott meg, hogy augusztus 25-ére Pozsonyba pártvezetőségi gyűlésre jönnek ösz- sze, hogy elnököt válasszanak, aki méltányos rendet csináljon. Addig legyen fegyverszünet: a Nép és Népakarat ne bántsák egymást! — És a Népakarat szerkesztősége ezt úgy értelmezi. hogy az adott szónak a betartása csak a Népre kötelező. Naivul meg is jegyzi: „nem adunk több lövést a Népre, sem a keletszlovenszkóiakra11 — de . - .! És ezen . . - de . , . alatt újból olyan pergőtűzzel támadja a Népet, az uj pártvezetőséget, hogy szinte önkéntelenül felkiált az ember/ hát ez a becsület!? És újból, itt a nyilvánosság előtt kérdem Lelleií: ez az adott becsületszó? Férfias* ság ez? Jellemesség ez? Ebben nem a népakarat ellen dolgozó Népakarat szerkesztőségét okolom, hanem magát Lehelt, aki „férfias11 szavát adta. hogy az eínökvá- lasztó gyűlésig egy sor s^m fog megjelenni, amely akár az uj elnökséget, akár a párt* vezetőséget, vagy ennek hivatalos lapját a Népet támadná. A Népakarat cikkei már nem is támadások. hanem — gyalázatosságok. A felelősség Lehelre hárul, mert ő adta szavát és hisszük, hogy ezek után a végső konzekvenciákat magára nézve levonja. Különben hogyan képzeli Leilei az ilyetén va'ó szótartás mellett a többség bizalmát a maga részére megnyerni, hogyan képzeli a béke megteremtését a folytonos uszítások mellett, amelyek sajtójukban szünet nélkül folytatódnak!? Annál is inkább, mert a Nyugaton magam is hallottam erre vonatkozólag különböző véleményeket. A Népakarat ismételten ir* ja: .,a mi nyugati embereink, a mi saját nyugati pénzünkből február óta nem kapnak semmi fizetést11 — és aláhúzva folytatja „a u.i nyugati pénzünket elköltik keleten stb.“Aki ezt olvassa, de a dolog mélyére nem tekint, szinte megütközik, hát megtörténhetett ez? Az egész csak szemfényvesztés és a nép félrevezetésére alkalmas. Mutassák ki nyíltan és részletes számadatokkal: mennyi készpénz volt a pártpénztárakban, amelyet az uj elnökségnek átadtak; mutassák ki mennyit vett be az uj elnökség a Concordia jövedelméből, mennyit a Népakarat eiőfize* tőitől, mennyit a tagdijakból, mennyit a Cofizumból? Én úgy tudom, hogy semmit sem adtak sem készpénzben, sem — részvényedben; akkor hol van az a „mi Saját pénzünk11? Vagy Itt is van 280.000 korona váltókövetelésük? Avagy talán azt kívánnák, hogy az álta* luk sokat szidalmazott Bitíó-Jabloniczky csupán „keresztény szereíetböl11 a magukét adják oda. vagy talán mecénásokat keressenek csak arra, hogy azután még jobban szi* dalmazhassak őketMiért mentek támogatásért és olyan pénzért, amelyet soha be nem fizettetek, be nem adtatok „a rosszul informált pápához, ha van nektek saját jobban informált pápátok11? Bizony, mondom nektek, hogy amilyen a pápátok, olyan az igazságiok isKedves nyugati barátaim, rajtatok áll hogy a keresztényszocialista táborban a béke s egyetértés helyreálljon! Érmek egyedüli módja: a többség akarata előtt való őszinte meghajlás és további fokozott munkálkodás a kereszt jele alatt kitűzött nemes cél mielőbbi eléré* sére. A közbizalmat biró elnökség parancsait híven kell teljesíteni, annál is inkább, mert ez nem kívánja, hogy „a gyufaskatulyát is szentség gyanánt imádjátok!11 Közeledjetek a világossághoz és akkor a Ti részeteken is lesz az igazság! Ma még nincs! 1 mmiriszte ! i 1 I ® @ 0 Tizenegy nyelvre lefordi- O @ tott, világsikert elért könyv, Ara tűzve: 65.— ® H Megrendelhető a „Prágai W © Magyar Hírlap" könyvosz- x H tályánál. Praha L. Liliová lö ^ B lCfJOKSCffCf-CSCSCSr ;dSk +1 ujt a lágyék. jj) a mi tökélete- ű mely éjjel is $ ázs operáció ^ anyaméhsiilye- q ü1>betét Fia- u melegítő - ü % ÖUlHHl. 51. \ n x elintéztetnek & m
