Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-01 / 171. (914.) szám
Szombat, augusztus 1. a HlMFeBszfttót és niszinszkói z$!46sá$ fis § víJaszMsoK Prága, július 31. A közeledő választásokra való tekintettel ,a szlovenszkói és ruszinszkói zsidóság körében is megindult a választási mozgalom. A Lidové Noviny értesülése szerint két ellentétes irányzat küzd egymás ellen. Az ors todox zsidók Weber rabbinus vezetésével azt akarják, hogy minden zsidó válaszának szabad kezet adjanak. A cionisták viszont önálló listával akarnak a választásokba menni, mert szerintük a zsidóság érdekeit csakis zsi= dó képviselő védheti meg. A jelöltekben természetesen nincsen hiány. A cionista táborban sem. Egy pozsonyi ügyvéd jelöltségének lanszirozása állítólag többezer koronás ados mányt is juttatott a ruszinszkói zsidó iskolák részére- A cionistáknak azonban, ha az ortodox zsidók nem szavaznak velük, nagyon csekélyek az esélyeik. ií95isár®m©S h! polgári igánipsKoia építésére aü«ir- jáh háfeiéziil A 24.000 lakosú városnak a mai iskolaépület megfelelt, a 16.000 lakosú községnek nem Komárom, julius 31. (Saját tudósítónktól.) Komárom város 1894. évben épített gyönyörű épületet a polgári leányiskola részére, amelyet az állam létesített. Ekkor szerződést kötött a kormánnyal a város, amelyben kötelezte magát, hogy az épületet karban tartja s ha annak szüksége beáll, azt ki is bővíti. Már 1923. évben, amikor a magyar tanintézet csehszlovák állami igazgatója ideérkezett, az iskolában kért és kapott szállást a lakásínségre való tekintettel. Azóta uj iskola építését szorgalmazza az iskolai reíerátus. A város erre hajlandónak is mutatkozott és a szükséges telket fölajánlotta, valamint a .vonatkozó terveket is elkészíttette. A tavaszon az iskolai referátustól ismét sürgetés érkezett, hogy a város 24 óra alatt jelentse be, mennyivel járul az építéshez. A szokatlan sürgetésnek is megfelelt a város, ennek ellenére most a pozsonyi zsupáni hivatal fölhívta a várost, hogy az állami polgári leányiskola épületét azonnal építtesse föl és ennek költségéi 1925. évi költségvetésébe vegye SÖL Egyúttal arról értesíti a város vezetőségét, hogy az állam most már semmivel sem hajlandó támogatni az építkezést. A városi tanácsban ez a leirat nagy megütközést keltett, mert a városi képviselőtestület régés-régen fölajánlotta a telket az építésre és kérte az államot, hogy azt építtesse föl. Egyébként is érthetetlen ez a rendelkezés akkor, amikor a polgári iskolákat négy osztályúról háromosztályuvá szervezték át. Megjegyzendő, hogy a polgári iskola teljesen Pozsony, julius 31. A pozsonyi szlovák Nemzeti Szinház — amint ezt annakidején megírta a P. M. H. is — műit év október 14-én a cseh história is= mert alakjának Zsizskának halála évfordulóját ünnepelték, ami ellen a szlovák diákok tüntetést rendeztek, fütyültek, lármáztak és biizbomibákat dobtak a színpadra. A nézőközönség csehbarát része felháborodott a diá* kok tüntetésén s Ivánka Milán dr. páholyából a tüntetők felé kiáltott: — Magyarónok, megfizetett magyar disznók, Horthy zsoldosai! Néhány szlovák diák nyílt kérdést intézett Ivánkához a Slovákban, hogy femtartja-e kijelentéseit s egyúttal becsületsértési pert adtak be ellene. Az első tárgyaláson, amely február 14=én volt, a pozsonyi járásbíróság előtt, Ivánka beismerte, hogy az inkriminált kijelentéseket megtette csupán a „magyar disznók“-at tagadta. Meggyőződött arról hogy a tüntetést Koza Matejov és Tuka Béla dr., a Slovák szerkesztői rendezték s szeretett volna velük a b’róság előtt találkozni. Prága, julius 31. A szlovenszkói pártok választási mozgósításában különös figyelmet érdemel a szlovák nemzeti párt követendő taktikája, mert az autonómista front csak akkor lehet teljes, ha az evangélikus szlovákság tömegei is szervezetten vonulnak a küzdelembe. Sajnos azonban, a szlovák nemzeti párt hosszú időkön keresztül tisztára csak elméleti politikát folytatott s elmulasztotta az idejében való szervezkedést. így esett, hogy az evangélikus szlovákság egy részét Hodzsa bírta elhódítani s a narodniar vezérek, politikai teóriáikba merülve, hagyták, hogy a legrégibb gyökerű szlovák párt lesorvadjon az akadémikus és a való élettel írem számoló, de agilitásban is szűkölködő vezetés miatt. A megfelelt akkor, amikor a városnak 24.000 lakosa volt, most a csonka város 16.000 lakosának bizonyára meg kell felelnie, amikor a két első párhuzamos osztály fölszabadul. A városi tanács fölvilágosító jelentést küld az ügyről, mert itt valahol a referens egy aktát néni olvashatott át. Ezek azonban nem perelték őt, viszont sértései csak általánosságban szóltak s nem vo* natkoztak kifejezetten a diákokra. Az első tárgyalást ezután elnapolták, ugyancsak a második tárgyalást is, mert az iratokat átküldték áttanulmányozás végett az ügyészségnek, hogy nem követte-e el Ivánka a köztársaság védelméről szóló törvénybe ütköző cselekményt a magyar nemzetiség megsértésével. Machaese’c főtitkár ugyanis tanúvallomásában azt mondotta, hogy hallotta, amint Ivánka ,magyar disznók‘-at kiáltott. Tegnap tartották meg Ivánka pőrében a harmadik tárgyalást Kames dr. járásbirö előtt, aki bejelentette, hogy az államügyész nem emelt vádat Ivánka dr. ellon a magyar nemzetiség elleni lázi* tás miatt. További tanuk kihallgatását mellőzve, befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást s fölmentő ítéletet hozott. A perköltségek megfizetésére a vádlókat kötelezte, aikik felebbeztek az ítélet ellen. pártnak jobbára csak a Turócszentmártonhoz közelebb fekvő vidékeken, azután részben Zólyomban és Nógrád egy részében van talaja, bár az utóbbi időben Razus Márton megmozdulásával Keletszlovenszkón is megtörtént a zászlóbontás, de ennek gyakorlati eredményei ma még ismeretlenek. A szervezetlenség mellett másik baja a pártnak a szegénysége s ma még az sem látszik biztosítottnak, ha csak közben mecénások nem jelentkeznek, hogy a választás költségeit is biztosítani tudják. A nemzeti párttal kapcsolatban legutóbb olyan hírek keltek szárnyra, hogy a választásokra Kramár nemzeti demokratáival fog kooperálni, ami minden esetre súlyos koncessziókkal járt volna éppen a párt nemzeti programjára. Bezso, a nemzeti párt egyik vezető embere nemrég állást foglalt a pártlap hasábjain s kijelentette, hogy centralista pártokkal való kooperációról szó sem lehet s a szlovák nemzeti párt fenntartja szabadkezét a választásokra. Bezso állásfoglalását most Bazovsky Lajos doktoré követi, aki a Národnie Noviny- ben foglalkozik a národna strana választási dilemmájával. Cikkében egy kombinativ számtani műveletet végez, amellyel azt akarja dokumentálni, hogy a pártnak önálló választási föllépése könnyen szavazatainak elvesztésével járhat, ez tehát indokolná a kooperációt. Ámde itt egy csomó kérdéshez jut el a tekintetben, hogy mely párttal is lehetne a nemzeti pártnak kooperálnia. Leszögezi. hogy az elterjedt hírekkel szemben még egy párt részéről sem kaptak hivatalos felszólítást a közös harcra s ők sem fordultak senkihez ilyen ajánlattal. A továbbiakban leszögezi, hogy a nemzeti pártnak autonórrrsta és republikánus programjára való tekintettel, biztosítania kell a maga számára a teljes szabadkezet és a teljes önállóságot. A szlovák nemzeti párt ne;., vállalhat megkötöttséget sem autcnó- mista irányában, sem egyéb- tekintetben s ahogy a párt nem engedheti, hogy a politikai irányzatokat felekezeti különbségekre alapítsák, éppen úgy nem engedhet szlovák mivoltából és nemzeti jellegéből. Érdrkés az a megállapítása, lmgy a szlovák nemzeti pártra vár a misszió, hogy hidat teremtsen a gyűlölködéssel telt politika világában s elősegítse a szlovákok t és csehek között a megértést. Azután úgy Szlovenszkó, mint a történelmi országok minden pártjának elsőrendű feladatául jelöli meg, hogy a nemzeti pártnak a parlamentbe való bejutását elősegítsék, hogy így a párt tényleg betölthesse összekötő feladatát, még pedig önállóan és minden párttól függetlenül. Végül odakonkludál, hogy a szavazatok elvesztését elkerülendő gondoskodni fognak olyan kooperációról, amely őket semmilyen tekintetben nem köti meg. Ezeket Írja a szlovák nemzeti párt választási előkészületekről Bazovszky s bizony ebből a diplomatikus irásmübol egy cseppet sem lettünk okosabbak s el sem tudjuk gondolni, voltaképpen milyen kooperációt akar hát az uj politikai misszióra jelentkező párt, amely őt semmilyen tekintetben se kösse meg. Lehet, hogy ezt talán Bazovszky sem tudja. Vagy tényleg centralista berkek felé mutatnak a jelek? FöSen@»tetfiéic a magyarfaló Ivánkát A pozsonyi Zsizskadinnep epilógusa a bíróság előtt — ítélet a Per harmadik tárgyalásán DazovszhQ o nemzeti párt el »Hsszeh®íő“ misszióiáréi Egy rejtélyes kooperáció terve. — Mi akar hát voltaképpen a szlovák nemzeti párt? Cica Irta: Illés Endre. A vonat nagyot kanyarodott. Dombalján, napsütésben, friss, zöld rét mellett rohantak a kocsik. Gólyahir sárgállott a nedves fűben- ‘Ragyogott, sütött a nap. A tavasz sorra járt minden fülkét, bekopogtatott minden ablakon. Egy helyütt hárman ültek. Az ablaknál, szemben egymással, egy fiatal lány és egy kisfiú. Az arcukról látszott: testvérek. És távolabb tőlük, a sarokban, Dénes. A kisfiú talán négyéves lehetett. Lehajtotta a fejét s a zakatolás, a meleg, a tavasz elbágyasztotta- Aludt. Újságja mögül, a sarokban, Dénes a lányt figyelte. Karcsú, szőke, magas lány volt. Vilá= gos, tavaszi ruhája alól tiszta, szép vonalakban ütközött a fiatal teste. Izmait feszitette a május. Dénes mindhoisszabban nézte s a lány egyre szebb lett. Ami az első rápililantás gyors rajzában még merev vonal, feloldatlan forma volt; az a következő percekben lassan élni kezdett. Mozdult a száj, meglazult a haj, kacagott a szem. És valami kedves, egészen egyéni varázsa támadt minden mozdulatnak. Mosolygott. Azután lehunyta a szemét. Majd kinézett az ablakon- Később egy képeslapot kezdett olvasni- Bőrtáskájából lorgnette került elő. Belc*belekapott a sorokba, a képekre tévedt a pillantása: kedvesen, kényes- kedőn hozta szemeihez közelebb az üveget. A sarokban Dénes letette az újságot és hátradőlt az ülésen. Az éjszakai virrasztás ólomsullyal húzta le a tagjait. A télen súlyos betegen feküdt, két hónapig hánykolódott hosszú, piros lázakban. Azután a budai hegyekben nézte hetekig a szanatórium terraszáról a februári olvadást. Ott várta meg a tavaszt i% Tegnap pedig megindult a nyár elé. Másfélnapos úttal a háta mögött, végre itt volt, egy szepességi kisváros előtt, a robogó vonatban, talán már csak tiz percnyire a céljától. A távolban valmi csillogni kezdettHuszonnégyéves voltÉs egészen ismeretlen errefelé. Először járt ezen a vonalon. Az ablak mellett a kisfiú felébredt. % A csillogó, májusi dél kidörzsölte szemeiből az álmot. Nézelődött, kémlelt, figyelt. S hirtelen kigyultak a szemei. A lorgnette után kapott, nyügösködni kezdett: — Mutasd . . . Csend volt. — Csak egy pillanatra • . . mutasd . . .! A lány felnézett az újságból: — Aludj Gabika! Szigorú akart lenni, de elmosolyodott. A kisfiú megvesztegeíön, melegen tette össze a kezét: — Cicus „ . . — Nem lehet! — De hát miiért? Mutasd ... — Még leejtenéd . . . Egészen biztos: eltörne a kezedben! — Akkor legalább mondd, mit látsz rajta? A lány felnevetett: — Nem mondhatom hangosan, Gabikám! A kisfiú Dénesre pillantott, csendesebbre fogta a hangját. — Súgd meg . . . Mit látsz? A lány nézte, a lorgnetten keresztül hosszan-bosszan' nézte a kisfi-ut. — Súgd! — kérte a kisfiú. S a lány lehajolt. Két csók között, félhalkan, a parányi fülbe súgta: — Egy csacsit • . . egy kis csacsit Iá* tok . • . Épp olyan kicsit, mint te! A kisfiú elmosolyodott. — Mutasd . . . most mutasd . . . A lány végre odaadta az 'ékszert- A kisfiú hirtelen komoly lett, szemeihez emelte az üveget, Dénes felé fordult. Pillanatokig néztek farkas szemet— No, mit látsz? — kacagott a lány. Gyanútlanul, évődve sürgette a választ: — Mit látsz? Mit látsz? , A kisfiú leengedte a karját, titokzatosan hajolt a lányhoz. — Egy csacsit! És tovább nézte Dénesi. Dénes felkacagott, teli tüdővel, szívből, őszintén kacagott. Elgyönyörködött a piruló, pipacsos lányarcban. S mind a ketten felálltak. A lány bocsánatkéröen, szégyenkezve villantotta meg a szeme kékjét. Azután lehulltak a pillái: sebesen, ezüstösen, mint egyviz* esés fátyla. A hosszú, finom szálak szinte megnyúltak a fehér szemhéj szélénEgyikük pirulva, a másik kacagó arccal: sokáig-sokáig álltak. Azután Dénes lehajolt, magasba emelte a kisfiút, a karjára vette és megcsókolta: — Igazad van, Gabikám! Csacsi vagyok! Letette a földre, a lányhoz fordult. — Kultsár Dénes. Lehajolt s megcsókolta a puha, fehér lánykezet. — Csacsi vagyok . . . már egy félórával előbb bemutatkozhattam volna . . . ugy-e? A lány még mipdiig pirosán, mozdulatlanul állt- Félpercig is eltartott, amig felvetette a szemét és mosolyogva, eifogódva, kedves* zavartan intett: — Igen. Egy pillanatra mind a ketten megzavarodtak- A lány megijedt a merészségtől, a fin eifogódva küzdött a legelemibb vággyal— Megcsókoljam? — Ez volt minden gondolata. Egy kis patak fölött robogtak éppen át. Csenevész füzek álltak a parton. S az egyik fa tetején fiatal parasztgyerek ült, félig meztelenül, mint egy faun. Magakészitette, vékony füzfásipocskát fujdogált és sütött-sütött az arany, májusi nap. A kisfiú kiment a folyosóra. A szűk, kis fülkében kettesben maradtak. Nézték a keskeny ablakon át a zöld füzeket, nézték a mezőt, a virágokat, nézték a távolban a hegyeket. A parasztgyerek sipja utánuk jött. De a sípot már maga a tavasz fújta- Szédültek. És néhcUiy pillanat múlt még így. Azután a fiú a lány arca felé hajolt, kezével megfogta a kezét, szemével a szemeit... És ekkor lassudni kezdett a robogás. Váltókon kattogtak a kerekek. Már célnál voltak, Még egy pillanat. S a vonat megállt. — Hárshegy! — kiáltotta el a kalauz a kis végállomás nevét. A szomszéd fülkében és végig az egész vonaton: kopogni kezdtek a lépések, puffog* ni a hálóból leemelt csomagok, recsegni a szalmafonatu utikosarak- Ajtók csapódtak fel. És lovaglóostorral kívülről valaki meg- kopogtatta a fülke ablakát; — Cicus, itt vagytok? — Megyek apukám! — kiáltotta gyorsan a lány. Sietve felkapta a kesztyűjét, az újságját, a hálóból a kalapot és egy kis csomagot is még. És egy léfekzetbcn, anélkül, hogy visszanézett volna, kilibbent a fülkéből. Futott a kisfiú után, aki künn is volt már a folyosón. Dénes egyedül maradt. Az ablakom keresztül még látta, hogy egy magas, lovaglóruhás férfi leemeli a lépcsőről a lányt. — Szervusz Cica! Azután mind a hárman: a férfi, a lány s a kisfiú eltűntek az állomásépület mögött. Zúgott az egész vonat. Dénes is kiszállt. Körülnézett, egyedül volt, nem várta ‘senki. Elmosolyodott: nem baj! A város felé fordult. Az állomáson túl széles, tiszta ut veze* tett befelé. Tiz percnyi távolban csillogott- , zümmögött a májusi dél arany ragyogásában ar idegen, ismeretlen város. Előtte volt a nyár. Egy lány. Csókok. Huszonnégy év. FiatalságÉs a város olyan volt, úgy liivog -tott, csillogott, integetett: mint a teljesülések földje. Dénes karjára vette a tavaszi kabátját s fiityörészve, frissen megindult. Befelé az utón. * *
