Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-02 / 146. (889.) szám

* Csütörtök, julius 2. Svelda iféplili Qoszinszhö egységes választási frontjáról A Koimnnnlsfa párt lliicii M©S®fa wáilairél A mozgalom újabb válsága — Burián kerül párt élére — Mérsékelt irányzat kerekedik fölül a választások előtt Szint vallanak az autonómia ellenségei , Prága, julius 1. Bv.Jsid kormányzó dL.-ktivát kapott a kormánytól,, hogy a közelgő választásokra való tekintettel, teremtse meg a kormányt tárn^-uó rusziiLozkCi pártok egységes front­ját. A kormányzó e célból julius 5-c e barát­ságos értekezletre hivta össze a pártok ve­zetőit, „zonban az összejövetelt kénytelen volt újabban julius 15-ére elhalasztani. Be­avatott körökben Beszkid kísérletezését tel­jesen céltalannak és hiábavalónak tartják, már csak azért is, mert teljességgel lehetetlen az ukrán és nagyorosz irányzatot össze­egyeztetni. Ungvár, julius 1* (Raczinszkói szerkies-tőségünktől.) A közvékimény három vagy négy év előtt kér­lelhetetlenül elsöpörte volna a politika szín­teréről azt, aki állítani merte volna, hogy az autonómia Ruszinszkónak nem életkérdése s annak megvalósítása sem fontos. Az évek azont-u teltek. A pá.aui kor­mány ezerfwle kifogást támasztott, hogy Ru- szinszkó autonómiáját ne keltején megadnia. Kifogytak azunban a kifogások, megszerx téá a kormányt támogató pártokat, amelyek a prágai centralista politikának készséges szökértolóivá lettek és elérkezett az az idő, hogy ma már az autonómiát követelőkkel szemben nyíltan fölléphetnek. A közvélemény felháborodással utasítot­ta vissza azokat, akik leghamarábh jelentkez­tek ezzel a színvallással. Ámde jöttek mások, mindig többen és merészebben, úgyhogy ma . már ennek a fontos problémának politikai hő­fok odáig sülyedt, hogy higgadtan tárgyal­hatnak róla. A lengyel emigrációból hazatért S'tefán Ágost, di- feltűnő gyorsan belevetette ma­gát a - uszinszkói politikai életbe. Levelei, nyilatkozatai egyre-másra jelennek meg a la­pok hasábjain s bár egyelőre csak tapogató­zik, de már előre leszögezte azt, hogy az au­tonómiának nem tulajdonit nagy fontosságot, iá:eíán tehát meggondolás nélkül csatlakozott a prágai centralistákhoz és hajlandónK: mu­tatkozik választások esetén ezek támogatá­sára. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor a ru­szinokéi autonómia hívei evővel több kor­mánypárti politikussal állnak majd szemben és az az egyesülési törekvés, amely a ru­szin pártok tagjai (és nem vezetői) körében mind követelőiben jelentkezik, ismét csak kátyúba jut­Az eljövendő választásuk harci képe nagy vonalaiban tehát máris kialakulóban van. Két tábor fog egymással szemben á'te­ri: ^uuA.c ...... uüvetelő ellenzéki tábor és a centralizmus mellett szintvalló kormány- pártiak. Bizonyos, hogy a helyzet ilyen ala­kulása már meglehetős tisztulási folyamat volna te elmosódnának azoknak a pártárnya­latoknak szinei, amelyek ma a politikai hely­zetet egyrészt oly speciálissá és másrészt kiismerhetetknné teszik. A közeljövő hamarosan megmutatja, hogy mennyiben helyes a jelenségekből le­vont következtetésünk. interpelláció a iebélyegzetlen bankjegyek ügyében, Körmendy-Ékes nemzetgyűlési képviselő a királyhelmeci és nagykaposi járás területén eddig be nem váltott, vagy tulalacsony kulcs szerint beváltott lebélyeg- zetlen bankjegyek ügyében sürgős interpel­lációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez. Mig ugyanis az állam minden részében a beváltás időpontjában fönálló árfolyam sze­rint váltották be a kékpénzt, addig a Bodrog­közben a beváltás nem 1 : 4 arányban, hanem tulnyomólag 1 : 10 arányban tör­tént. Ez a legnagyobb fokú igazságtalanság a lakossággal szemben és ezért kérik a magyar képviselők a pénzügyminisztert, hogy az 1920. október 23-án kelt kormány- rendelet értelmében a bodrogközi lakosság Iebélyegzetlen bankjegyeinek az első 2000 koronáig 1 : 1, 10.000 koronáig 1 : 2, maga­sabb összegeknél 1 : 4 arányban való sür­gős beváltását rendelje el az illetékes pénz­ügyi hatóságok utján S§rsl£ficicí mindenki csak a 2074 GaSflieriK és Tsa talsüMan a (ichüzlovAh osztályriorsSá-fih RlánisitA DrIur Bralislav®, Városház-utca, vásárol. Telő forr 1020 Ifc 2866. Képviselők felvétetnek kedvező feltételek mellett. AlAAAAAAAAAAAAAAiaáUAAáAlAAAAA Prága, julius 1 A kommunista párt válságával kapcso­latban azt Írja a félhivatalos lap, hogy a kommunista Internacionálé csehszlovák osz­tálya szeptemberre hivta össze harmadik kongresszusát. Ezt megelőzően sajtójukban fognak diszkussziókat- folytatni a párt válsá­gáról, mely mind mélyebb gyökeret ver a tagok soraiban. A kommunista párt éppen ezért határozottan állást foglal a korai vá­lasztások ellen. A pártban teljesen felbom­lott a fegyelem. A pártszervezetekben sze­mélyi redukálások történtek, mert Moszkva csökkentette a pénzügyi támo­gatást. Szovjetoroszország ugyanis most min­den érdeklődését az ázsiai Kelet felé irányí­totta, miután már az elmúlt években arra a meggyőződésre jutott, hogy a Nyugaton nem lehet a proletariátust parancsszóra forradal- mositani. A kommunista mozgalom Középeurópá- ban és a Nyugaton visszafejlődött.. Eklatáns példája ennek a szlovák párt, amely hiába erőlködik Ostrauban és-Beregszászon, még­sem képes ájultságából magához térni. A. félhivatalos értesülése szerint a kom­munista párt vezetésében újabb változások várhatók. Az eddigi pártelnök, Haken helyébe Burián képviselő kerül, akit parlamenti körökben nem tartanak radi­kális, baloldali kommunistának. A kommu­nisták remélik ,hogy e változás révén sike­rülni fog a pártban a fegyelmet és rendet helyreállítani s úgy számítanak, hogy az uj parlamentbe legfeljebb öt mandátummal lesz kevesebbje a pártnak, mint jelenleg. Biibnik független kommunista pártjának választási esélyeit ugyancsak bizonytala­noknak tartják Néhány mandátumot azon­ban valósziniileg el tud érni egy esetben, ha a választási novella meghagyja az első szkrutiniumban a régi feltételeket. A kommunista pártban tehát csak pün­kösdi királyság volt Haken radikális uralma s a mérsékeltebb elemek most arra törek­szenek, hogy Bubnikékat reálisabb politiká­val visszaszerezhessék, vagy legalább is megmentsék a pártot a végleges összeom­lástól. A üaffíoh!® Pisics megteremti az ul koalíciói Radicsék bevonulnak a kormányba — Pribicsevics teljes bukása Négyhavi huzavona, négy teljes hónapon át tartó izgalom, kombinálás és találgatás után hozzászólás nélkül verifikálta a szkupstina a horvát képviselők 28 vitás mandátumát és ezzel megdőlt és alig tiz főre olvadt le a mindenható többség. Éppen ezért a horvát mandátumok verifiká­lásával egyidejűleg befejezett ténnyé vált a radikális-horvát ko­operáció, az erők átcsoportosítása és a Radlcs- párt bevonása a kormányba. Napok, esetleg csak órák kérdése ez, amit legjobban Pribicsevicsék éreznek, akik tajtékzó dühvei, rágalmazással és kutmérgezéssel küzdöt­tek a megegyezés ellen, de teljesen hiába, mert a korona az együttműködés mellett foglalt állást és Pasics van olyan nyugodtan mérlegelő politi­kus, aki minden érzelmi momentumot félretéve, reálisan számol és reálisan szereti megoldani a problémákat. Pasicsnak többségre vau szüksége és ezt a többséget ott veszi, ahol találja, nem sokat szá­mit előtte Pribicsevicsék eddigi önfeláldozó te­vékenysége, amivel még a radikális megmozdu­lásokat is elfojtotta Horvátországban, ahol min­den rendőri hatalmat a kezükbe fogtak. Pribicsevics Mór megtette a kötelességét, Pribicsevics Mór mehet vagy pusztulhat, mert Pasiics Ali kezei hosszúak és most a hegyes- szakállu, szélesáMu Radics Pavléra van szükség. A nagybeteg Pasics még csendes haldoklásában sem tagadja meg magát és még félagóniában Is rendelkezik elevenek és holtak felett. Háromtagú direktóriumot nevezett ki a ma­ga helyébe, amely távollétében az ő szellemében fogja a radikális párt ügyeit intézni, tehát a kor­mányzást irányítani. Három szürke ember, akik közül talán az egyetlen Zsifkovics Ljuba, a radi­kális klub elnöke az, áld politikai karriérre szá­míthat, mert megválasztásakor úgy mutatta be Pasics és ő maga is úgy mutatkozott be, mint aki majdan Pasics elveinek és politikai végrendeletének örököse lesz. Vasárnap este' az a hir terjedt el ország­szerte, hogy a király váratlanul és teljes inkog­nitóban visszatért Veldeszből Belgrádiba és az éj­jel folyamán kinevezte az uj kormányt, ez azon­ban korai kombináció, mert ma még nem történ­hetik egyéb, mint az, amit a premier jónak lát és amit megenged engedelmes híveinek. Most várni kell, mert a jugoszláv belpolitika csak egy-két nap múlva éri el aratásra érett Pé- ter-Pál napját. Akkor jönnek a meglepetések, több vagy kevesebb annál, amit a gazda várt. Kovácsolják a nagy szláv antantot Kiváló francia politikusok nyilatkoznak a Prágai Magyar Hírlap tudósítójának Páris, június vége. A francia diplomácia kétévi próbálkozás után, úgy látszik, most már végleg megtalálta azokat a célkitűzéseket, amik lehetővé teszik az egységes és nagyvonalú diplomáciai akció­kat és már annyira előkészítette őket, hogy kezdi fölfedni kártyáit. A francia politikusok most már „nyilat­koznak", hogy mit fognak csinálni. A Quai d'Orsay főcélja, hogy a versalllesi békeszer­ződés és a rajta épülő többi szerződés sar­kalatos pontjait betartassa a szerződő felek-, kel. Valóságos acélpántokkai készül azokat összekovácsolni. A nyugati határvonal biztosítása Anglia garanciája mellett már magában véve a biz­tonság maximumát jelenti, de a Berliniben át­nyújtott javaslat erre a vonalra igen kompli­kált, diplomáciai védelmi rendszert tervez. A francia külpolitika nem elégszik meg Anglia garanciájával s ennél szilárdabb diplomáciai védelmi rendszert dolgoz ki: egy nagyszabású, sőt történelmi fontosságú diplomáciai akciót, közeledést és esetleg szövetséget a szláv államok között a keleti vonal garantálására. A gondolat nem uj és emlékeztet az orosz—francia szövetségre. Briand—Berthe- let diplomáciai tervezete természetesen nem másolja le a háború előtti egyensúly politiká­ját. A terv azt jelenti, hogy Parisban számolj nak a szláv államok tömörülés! lehetőségével és ezt jó garanciának tartják a,keleti határok biztosítására. A szláv orientációt ’egy nagy­szabású külpolitikai koncepció kiindulási pont­jává akarják tenni. Elsősorban a lengyel—orcsz közeledés lehetőségét és föltételét akarják tanulmányozni. Ezt jelenti a francia politikusok varsói látogatása. Szá­mos képviselő és szenátor, a két ház kül­ügyi bizottságának tagjai, indultak útnak a lengyel fővárosba. Tudvalévő, hogy Varsóban a francia— lengyel tárgyalások igen nagy nyugtalanságot keltetitek. A lengyelek azt szerették volna, ha a franciák a német javaslatot, legalább is a keleti határokra vonatkozóan, nem fogadták volna el tárgyalási alapul. A franciák igye­keztek megnyugtatni a lengyeleket. Briand genfi tárgyalásai és a francia kékkönyv köz­zététele sem tudta a lengyel kedélyeket meg­nyugtatni. Ezért utaztak most Varsóba és maga Philippetaux képviselő mondja nekem a PaJais Bourbon folyosóján: — Varsóba utazom én is mint az orosz nép régi barátja, hogy megnyugtassuk len­gyel kollegáinkat. Be akarjuk nekik bizonyí­tani, hogy amikor Franciaország Német­országgal és Oroszországgal a béke lehető­ségeit keresi, egy percre sem akarja Len­gyelország érdekeit szem elől téveszteni. A francia parlament többségének és a diplo­mácia hivatott vezetőinek felfogása szerint addig igazán nem lehet Európa pacifiklásáról és szanálásáról beszélni, amíg az orosz pro­bléma nincs megoldva. Ehhez az első lépés a lengyel-orosz ellentét megszüntetése. Amig a két nemzet között a háború lehetősége fenyeget, addig hiába igyekezünk Európában békés állapotot teremteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem könnyű feladat és első­sorban az érzelmi ellentétek kiküszöbölésére törekszünk, abban a meggyőződésben, hogy a gazdasági és a tényleges reálpolitikai Ellen­tétek kiegyenlítésére lehet kompromisszumot találni. Ez a megegyezés az európai hely­zetet lényegesen megjavítaná. Meg vagyunk győződve, ha Németország látná, hogy ke­leti határain is erős blokk áll reviziós ter­veivel szemben, könnyebben sikerülne a francia-német egyezkedést is dűlőre vinni. Arra a kérdésre, hogy vájjon egy ilyen megegyezésnek nem áll-e útjában a Német­ország és Oroszország között Rapallóban kötött titkos szerződés, a francia parlament külügyi bizottságának elnökhelyettese igy felelt: — „Szükség esetén, az alkalmas pilla­natban cseh és szerb testvéreik is közbe fognak lépni, hogy a szláv népek közötti nagy antant megalakításában segédkezze­nek/* Mintha ebben a célkitűzésben megint fel lehetne fedezni Benes egyik újabb közvetítő gondolatát. Ha az orosz-francia szövetség a Quai d’Orsayn született is meg, viszont a neoszláv eszmét Benes és társai proklamál- ták Prágában még a háború előtt. A föltűnő az, hogy amig ezekben a kérdésekben a francia diplomácia immár eljutott a maga határozott külpolitikai programjához, a dunai kérdésben még mindig nem foglalt határozott állást. Úgy az osztrák-mint a magyar kér­désben még mindig nem sikerült egységes programot kidolgozni. Lehetséges, hogy most, amikor a szláv nagyantant megvalósu­lásával megszűnnék a kisantant létalapja, a francia diplomácia az orosz-lengyel közele­dési akcióval kapcsolatban a Duna-vonalra is ki fog dolgozni egy céltudatos tervet és lehetséges, hogy Páris, illetőleg Prága fel­áldozza Romániát, hogy megtörténhessen n szláv anyával való végleges egyesülés. Gesztessy Gyula. »♦<>♦♦♦♦$<►♦<*♦♦♦«♦**«►♦♦♦ ♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦<>♦* I siciiáías nai illése Prága, julius 1. A szenátus ma délután negyed 4-kor ült össze. A mai ülésen letár­gyalták az 1922-ik évi állami zárszámadáso­kat, valamint Matustyák kommunista szená­tor két mentelmi ügyét. Matustyákot a rendtörvénybe ütköző vétség miatt kiadták. Következő ülés holnap délután 3 órakor les:7 A vérietek görög forradalom teljes sikere London, julius 1. A minden véron.á, nélkül történt görög forradalom má g befe­jezettnek tekinthető A Reuter-ügynökség legújabb jelentése1 szerint Pangalosz tábor­nok uj kormányának a kora reggeli órákban nagy bizalmat szavazott a görög nemzet­gyűlés. A kormányra 185 képviselő szava­zott, mig ellene csak 14. A kormány m g- igérte, hogy a közigazgatást megjavítja, a pénzügyek hibáit orvosolja, a flottát es a had­sereget újjászervezi és jóv'szonyt igyeksz'k fentartani a szomszédos államokkal. Még mindig a Habrman-ügy Prága, julius 1. A Prager Tagblatt kérdést intézett Marék, Ausztria prágai követéhez, hogy megfelel-e a valóságnak az a hir, hogy az osztrák kormány az osztrák keresztényszo­cialista párt nyomására nem akarta elfo­gadni Habrmant bécsi követnek. Marék kö­vet kijelentette, hogy a prágai osztrák követ­ségnek erről tudomása nincsen. Habrman lapja, a Nová Dóba mai számában azt-írja, hogy az osztrák kormány állítólag egy nyu­gati államnak közbelépésére foglalt állást Habrmannak bécsi követté való kinevezése ellen. A lap felszólítja Benes külügyminisz­tert, hogy az ügy érdekében adjon végleg felvilágosítást,, mert ugylátszik, hogy ez ügyből egyes jártok tőkét akarnak ková­csolni a maguk számára. A tervezeti olasz alkotmányreform A parlamentáris kormányzás megszüntetése Róma, julius 1. A lapok nyilvánosságra hozzák az alkotmányjogi bizottság jelenté­sét, mely az alkotmányreformról számol be. Ez a reform négy törvényből áll, melyek közül az első a kormánnyal, a második a kormány és a kamara közti viszonnyal, a harmadik a szenátus kategóriáival s végül a negyedik a törvényhozási joggal foglalkozik. A tervezet szerint a legfőbb hatalom a ki­rályt illeti meg és ezt a hatalmat a kormány csak az ő nevében gyakorolhatja. A kormány kinevezését és lemondását egyedül a király határozhatja el. A kamara csak bizalmi ma- nifesztációkat végezhet és helyeselheti a kormány intézkedéseinek alapelveit, elfogad­hatja a költségvetést vagy a törvények re­formját Ez utóbbit azonban csak a kormány indítványára, a parlament kezdeményezése kizárásával. A kormány praktikus szempontból füg­getlen a kamarától, ami körülbelül azt je­lenti, hogy a parlamentarizmus rendszerét megszüntetik Olaszországban. A kamarának még a közigazgatásba sincs beleszólása. Ezután a törvénytervezet a szenátus összeállításáról szól és kifejti, hogy kik lehívnék a legfőbb törvényhozó bi­zottságnak tagjai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom