Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-09 / 151. (894.) szám

« Csütörtök, julius 9. ninka Siflis frontba iiiiji a magyarságai A szlovák néppárt vezére nyilatkozik a Prágai Magyar Hírlapnak — Nem fuzionál Sramekkel — Autonómia nélkül nincsen alku — Az őslakosság állítson közös listát a választásokra — A szlovákok és a huszitizmus — A leépítés a szlovákokat fosztja meg kenyerüktől — Megváltás előtt a csen néppárt raiéfa a poKrohár MiifiüS eSicis Prága, julius 8. A néppárti L idővé Listy nagy fölháboro- dással ir a cseh országos tanítóegyesület határozatáról, amely szerint az egyesület, amelynek 10.000 tagja van, önként jelentkezik a világi és erkölcsi ha­ladás szolgálatába, a köztársaság és de­mokrácia eszméjének megvédésére s kö­veteli az egyház teljes elválasztását az áflamtól. A Lidové Listy e határozat nyomán megállapítja, hogy néhány száz katolikus ta­nító 'kivételével, 10.000 cseh tanító és tani-' tónő a pokrokárok, szocialisták és az egy­ház ellenségeinek szolgálatába állott. S a helyzet a katolikusok számára vigasztalan. Az iskolaügyi minisztérium élén már hat éve szociáldemokrata áll. Az agráriusok között számos jó katolikus van. eddig azonban még egy szóval sem tiltakoztak a poikrokár és szocialista terror ellen. Most már minden csak a választásoktól függ. A katolikus pár­tok kötelesek az iskola kérdésének jelszavá­val a választási kampányt fölvenni. Nemzeti ietefiiazils korcsmái eii^efcüeüüd Népegészségvédelem és szociális program — a gyakorlatban — Szlovenszkón fölburjánoz- tak a korcsmák Prága, julius 8. Még Srobár teljhatalmassága alatt kezd­ték meg Szlovenszkón az italmérési engedé­lyek bevonását azzal a jelszóval, hogy az alkoholizmust le kell törni Szlovenszkón, mert a régi rezsim pálinkával butította el a népet. Szép lenne az eszme, ha megvalósítá­sa nem lenne olyan csúfos és igazságtalan. Láttuk Szlovenszkó minden városában, falujában, hogy elvették az italmérési enge­délyt olyanoktól, akik már 30—40 éve voltak korcsmárosok. Ugyanakkor azonban italmé­rési engedélyt kapott 3—4 hadirokkant, sőt inkább légionárius. Már néhányszor rámutat­tunk arra, hogy ma Szlovenszkón hatszor annyi korcsma van, mint volt régen. Ez lett hát a gyönyörű program — a valóságban? A „Vyssy Národ“-ban fíálek orvos most cikket irt erről a kérdésről, melyben többi között a következőket mondja: — A háború után mozgalmat indítottak a falusi korcsmák számának csökkentésére. Ezért vették el sokaktól az italimérésii enge­délyt s úgy volt, hogy a jövőben jóval ke­vesebb engedélyt fognak kiadni. Felelős helyről még ma is azt a biztosítékot kapjük, hogy Szlovenszkón kevesebb a korcsma, mint volt. A valóság azonban éppen az el­lenkezőjéről győz meg bennünket. Ahol azelőtt egy korcsma volt, ott ma három van, ahol pedig három volt, ott öt­hat található. — Mi, nyugatszlovenszkóiak — írja Ha- lek dr. — azt hisszük, hogy a Keleten csök­kentették a korcsmák számát. Akárhogyan is van, tény az, hogy szó sincs csökkentésről, fia megkérdezzük, hogy miért, ezt a feleletet kapjuk: „Van sok kiszolgált emberünk, fő­képpen légionáriusok s ezekről kötelessé­günk gondoskodni. S éppen a légionáriusok miatt vagyunk kénytelenek, akarva, nem akarva egyes községekben az italmérési en­gedélyeket szaporítani. Boldog nemzet, mennyi embert kell megjutalmaznod érde­meik elismeréséül s boldog emberek, kik ehhez a nemzethez tartoztok, amely ilyen módon jutalmazza meg érdemete:ket.“ A földbirtokhivatal telepítési tervei. A Lökő Press értesülése szerint a földhivatal a lefoglalt birtokokon a következő három év­ben körülbelül 3000 telepítést akar végrehaj­tani 15 hektár átlagos földosztással. Szlo­venszkón 1850 és Ruszimszkóban 150 telepí­tést terveznek. Egy hektár ára Szlovenszkón 4000 korona lesz. A gyarmatosításnál négy­féle telepítési rendszert akarnak életbelép­tetni: 1. Családi házikók kerttel. 2. Kisgaz­dák telepítése telekjavitással. 3. Föl-oszthatat­lan 6—20 hektáros parasztgazdaságok. 4. Majorok 20 hektár földdel. Azonkívül sza­nálni akarja a sziovenszkói magántelepitése- ket is, amelyeket a forradalom után alapítot­tak. — A földbirtoikhivatal telepítési tervei­vel szemben a legnagyobb pesszimizmussal tekintünk, mert a múltban tapasztaltuk, hogy politikai okokból magyarlakta vidékeken cseh és morva telepeseket juttat földhöz, mig a. magyar földigénylőknek csak ígéret jutott. A régi telepesek szanálása is igazságtalan, mert azok legnagyobb része egyáltalában r.em ért a földműveléshez s jutalmul most még az állam fogja tartozásukat kiegyenlí­tem. — Maradjon meg minden párt, marad­janak meg a pártkeretek, egyik párt se akarjon a másiknak belügyeibe beleszólni, csak a választásokon legyünk együtt. Hogy valaki milyen párthoz tartozik, az maradjon mindenkinek belügye, csak a közös front le- -• gyen meg. Szlovákországban mindenki elé­gedetlen, szlovákok, magyarok és németek egyaránt, miért kelljen akkor szétforgácso- lódnunk, mikor, ha összefogunk, olyan erőt tudunk fölmutatni, amely előtt a cseheknek is meg kell hajolniok. Lágyén egy közös keret, amelyben min­denki megbízik, a többi azután belügy. Ha erre vonatkozóan bármilyen oldalról Is felmerül a kívánság, akkor mi tárt karok­kal fogadunk mindenkit, aki Szlovákor­szág jobb sorsáért őszintén akar küzdeni. — Az erkölcsi alapot nem szabad ki­rúgnunk magunk alól. Minden erőnkkel küz­désünk kell az úgynevezett laikus' morál be­vezetése ellen. A keresztet és a szilmiboilumot ki akarják kergetni az iskolákból és helyük­be a laikus morált akarják hozni- Mi tudjuk, hogy milyen veszély rejlik ebben. A laikus morál eredményezte azt, hogy a napokban Szlovákországban egy tizenötéves fiú fel­akasztotta magát és hogy a tizenkét éves anyák napirenden vannak. A laikus morál szüli a sok gazságot és panamát. A vallásos embernek is lehetnek gyenge oldalai, de olyan korrupciós gazságokra, amellyeik Csehországban napirenden vannak, sohasem lesz kapható. Itt van a legújabb 'korrupciós affér, amelynek főhőse Svozil ur, a Napravo főszerkesztője. Tudni kell, hogy Svozil após- tata pap és társai is mind olyanok, akik a laikus moráll híveinek vallják magukat. Hát csak folytassák a csehek ezt a játékot, de vigyázzanak, hogy ne akkor ébredjenek, ha már késő lesz. — Most volt Húsz-ünnep és a csehek meggyőződhettek arról, hogy Húsznak sem­mi keresnivalója nincsen Szlovenszkón. Ránk nem lehet ünnepet kényszeríteni, mi kedden ünnepiünk, a mi szentünk: Cyril és Method. napján- £s ünnep lesen tiltakozunk az ellen, hogy Szlovákország erdeit máglyáknak liasználják fel a kato­licizmus ellen, tiltakozunk az ellen, hogy a kaszárnyákba a romlatlan lelkű szlovák fiuk közé bevigyék : az izgatást és tiltakozunk az ellen, hogy a t Húsz-kultuszt átplántáljak Szlovák-országba- < — Ma meg akarjuk őrizni Sziovákor- : szag igazi jellegét. Minden, ami jogellenes és 1 rossz, a huszitizmus számlájára írandó. De : én nem bánom, tiszteljék Huszt a csehek, • ahogy kell. Imádkozzanak, mint Húsz, járja- < kozik össze: a végtelenben. Erre a kérdésre csak azt felelhetem, hogy mi is a végtelenben fogunk a kormányba belépni. — Mi nem leszünk népünk árulói, már pedig ez a közeledés árulás lenne és megér­demelnék, hogy híveink otthagyjanak ben­nünket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bi­zonyos taktikai, főként vallási kérdésekben ne működhetne együtt ideiglenesen olyan pár­tokkal, melyek szintén erkölcsi alapon áll­nak. — Alkuvásról szó sem lehet- Adják meg nekünk, ami megilleti bennünket. Többet nem kívánunk, de az autonómia nélkül ne is pró­báljanak felénk jönni. Mindenki autonómiát kap a világon, a riffkabilok is azért harcol­nak, Tunis is önkormányzatot követel. Az autonómiáért vér folyik- Éppen mi legyünk azok, akik visszariadunk, éppen mi legyünk azok, alkik hátrafelé haladnak? Fennen hir­detjük, hogy Szlovákország a szlovákoké és addig egyetlen csehnek sincs keresnivalója ezen a területen, amig olyan szlovák em­ber akad, akinek nincsen kenyere. — Hogyan gondolja keresztülvihetönek elnök ur — tettem fel a-következő kérdést — Szlovenszkó lakosságának egységes front­ját a közelgő választásokon? — Már a múltkor megmondottam, ok­vetlenül szükségesnek tartóim, hogy Szlo­vákország elégedetlen őslakossága együttes harcot vegyen fel a kormány ellen. nak templomiba, mint Húsz, építsék fel a betlehemi kápolnát, mint Húsz, ve­zessék be a kötelező istentiszteletet, mint Húsz, gyónjanak, mint Húsz, hirdessék a Mária ünnepeket, mint Húsz és égeítessék el -.magukat, mint Húsz- Ünnepiesen kijelentem, hogy abban az esetben, ha ezt mind megtet­ték, akkor magam is hajlandó leszek huszita lenni. — De azt nem fogjuk tűrni, hogy a hu­szitizmust Szlovákországban bakkul állítsák a katolicizmus ellen, mert a szlovák géniusz nem engedi magát meg­szégyeníteni. Hogy a csehek folyton tüzelnek Róma ellen, hát csak tegyék, de engedjék meg ne­kem, hogy idézzem Szent Method szavait, amit a cseheknek adresszált: „Óvakodjatok attól, hogy az acélerdőt (Rómát) a ti csontos fejetekkel akarjátok áttörni, mert velőtök ki fog loccsanni.11 Figyeljenek a csehek e sza­vak erejére és ne próbáljanak valami olyat cselekedni, amit később megbánnának. Mert mi előttünk két dolog van, ami szent: nem­zetünk és vallásunk és ha valaki ehhez mer nyúlni, akkor legyen az testvér is, le fogunk vele számolni. — itt van a tisztviselőkérdés- Újabb sürgős interpellációt nyújtottunk be ebben az ügyben a kormányhoz. Ebben kimutattuk, hogy Szlovákországban 5134 tisztviselő kö­zött 99 százalék a cseh, 12.355 altiszt között 60 százalék cseh van, mig 16.025 állami mun­kás közül csak 30 százalék a cseh. Ebből is látni, hogy mit akarnak a csehek, ök ural­kodnak, a szlovák pedig dolgozzék. Minél magasabb valmilyen állás, annál több a cseh benne. A végrehajtandó létszám redukciónál az elbocsátandó tisztviselők 98 százaléka szlovák, ugyanennyi az altiszteknél, inig az állami munkások közül az összes szlo­vákok már megkapták a felmondó levelet. Az illyen jogtalanságok láttára fel kell, hogy forrjon a vérünk. — Néhány héttel ezelőtt Zsolnán 50.000 szlovák tisztviselő és alkalmazott tartott gyűlést- Hétezer delegátus vett részt a nagy- gyülésen. Memorandumot intéztek Prágába, feltárták fájó sebeiket és a kormány még annyi fáradtságot sem vett magáinak, hogy válaszoljon erre a memorandumra. Ha igy bánnak velünk, akkor ne csodálkozzanak azon, hogy a szlovák népből teljesen kihalt a megértés érzése. Amíg ilyen dolgok tör­ténnek, addig ne is álmodjanak megértésről. — Azután itt van Szlovákország fővá­rosának kérdése- Miniket nem kérdeztek meg, hogy akarjuk-e Pozsonyt fővárosnak. Kész­séggel elismerem, liogy^Pozsony sohasem volt szlovák város. Ott mindig a magyarok és a németek'voltak többségben. Volt ugyan Meg kel! teremtenünk a közös frontot, közös listával keli belememmnk a választási küzdelembe néhány ezer szlovák munkás is az egykori koronázó városban, de most a csehek gondoskodtak arról, hogy Po­zsonynak ezt a kevés szlovák jellegét is elvegyék, amivel eleddig rendelkezett. Cseh várost akarnak csinálni Szüovákország fővárosából. Vallom azonban, hogy Pozsony nem marad­hat Szlovákország székhelye. Egyetlen elő­nye csak az, hogy nagy város és a Duna mellett fekszik. Majd ha eljön az ideje annak, hogy Szlovákország sorsáról mi intézkedünk, akkor majd arról is fogunk beszélni, hogy hová helyezzük át Szlovákország székhelyét. — Talán Rózsahegyre fog esni a vá­lasztás. A választásokra került ezután a beszéd sora és Hl inka András a következőket mondja: — Meg vagyok győződve arról, hogy ősszel meglesznek a választások- A mai par­lament nem maradhat együtt. Senilis maraz- musban szenved, produktív munkára képte­len, tehát pusztulnia kell. Csak meg kell néz­ni azt a békés szeretedet és együttműködést, ami az úgynevezett államfentartó pártok ke­belében dúl, csak látni kell, hogyan becsülik meg egymást. Ez a parlament már régen megérett az enyészetre és minél előbb kö­vetkezik be az elkerülhetetlen vég, annál jobb. A mai parlament már nem képviseli a nemzet közvéleményét, Szkmlkország népe teljesen átorieníáló- dott a választások óta, — Itt vannak a szocialisták, akik 1920- ban 520.0000 szavazatot kaptak, mig a két ■évvel ezelőtti' községi választásoknál már ■csak 72.000 szavazat esett rájuk. A szocialis­táknak 4 mandátumuk van, noha csak két és fél illetné meg őket. Hát ez az erkölcs? Ilyen körülmények között mernek ök a mi nevünk­ben beszélni? Ilyen hallatlan erkölcstelen­ség még nem volt a világtörténelemben. Ilyen hallatlanul bitorolni a hatalmat csak nálunk lehet. Tssék kiállni a választók elé, Ítéljen a nemzet- De rólunk, nélkülünk dön­teni nem lehet. — Az is példátlan, amit az agráriusok müveitek. Földet Ígérnek, de nem a magu­kéból, idegen jószágot Ígérnek a szlovákok­nak, de földet csak csehek kapnak. A szlová­kok részére minden csak Ígéret marad. Hát ezért csat lak óztunk mi a cseh köztársaság­hoz? Mint egyenlő felek önként mondottuk ki a közös álíamallalkitást és a csehek az okai annak, ha hét év alatt megváltozott a véle­ményünk. Örömmel látom, hogy egyre job­ban terjed az igazság eszméje. Már a szlo­vák légionáriusok is kiábrándultak a esetiek­ből- Csak el kell olvasni azokat a határozati javaslatokat, amelyeket a minap Trencsén- ben tartott gyűlésükön hoztak. Ezekből ki­tűnik, hogy már ők is észretértek. Követelték, hogy a miniszterek között szlo­vákok is {egyenek, igazi szlovákok és nem a szlovák nép árulói, mint Hodzsa, Srobár, Markovics és a többi urak; követelték, hogy hajtsák végre a nyelv- rendeletet és ne rabolják el a szlovák nyel­vet, követelték, hogy Szlovákországban csak szolvák hivatalnokok legyenek, hogy csak cseh tisztviselőket bocsássanak el és a szlovákok közül csak azokat helyezzék B listára, akik már kiöregedtek, követélték, hogy töröljék el ^a cseh tisztviselők diétáit és te­gyék egyenlővé a cseh és szlovák hivatal­nokok fizetését, követelték, hogy a szlová­kok egyenlő jogú polgárai legyenek a cseh köztársaságnak. — A légionáriusok távol állnak tőlünk, ők voltak azok, akik 1923 május 25-én el­égették a Slovákot, pártunk hivatalos lapját és feldúlták szerkesztőségünket. De kérde­zem, ma is megtennék-e ezt? Ugyebár, hogy nem, mert már ök is belátták, hogy a cseh testvérek nagyon is mostohának tartanak bennünket. — Most Keletszlovenszkó felé fogunk terjeszkedni, mert még itt van némi talaja a cseh agrárpártnak. A szlovák nép árulói azonban nem fognak mandátumhoz jutni, mert Kaletszlovenszkó népe is velünk fog tartani. — Én magam fogom nyakamba venni ezt a vidéket és szeretném látni, hogy akad-e a felvilágositó munka után olyan szlovák em­ber, aki bedtülne Hodzsának, vagy Srobárnak- Ezek az urak mondjanak le arról, hogy még AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA SorsiegQCktf mindenki csak a 3ü7* Heverik fa Tsa bankházában o csehszlováh oszfAlusorsJAtéh elárusító helye Grófiamra, Városhoz utca vösöroF. Telefon 1SV20 és Képviselők felvétetnek kodv«v>fi feltételek mellett. ITYTTITV??? TVTTTTfTTfTTYYTTVTTTVY? Kassa, julius 8. (Saját tudósitőnktói) A Zsolna—kassai gyorsvonat nyeli a kilométereket. Az egyik első-osztályú fülkében egy szelidarcu pap szunyókál, a besütő nap meleg ragyogássall öleli körül galambfehér fürtjeit. A fülke aj­taja előtt csendőr strázsál, aki alaposan szemügyre vesz, amikor benyitok a kis fű­kébe és köszöntőm az egyszerű utast: Hlin- ka Andrást, a szlovák néppárt vezérét. Beszélgetni kezdünk. LI1 inka lassan, megfontoltan ejt ki ajkán minden szót, de lassan-lassan tüzbe jön és végül is oly gyor­san pattognak ajkáról a szavak, hogy a ce­ruza álig bírja jegyezni a fehér papírra az igazságokat, amelyekből kibontakozik a pap-politikus minden akarata, terve és fana­tizmusa. Mint egy megnyitott zsilipből a ten­gernyi viz, úgy patakzik elő a szlovák nép minden csalódása és panasza Hlinka And­rásból. Első kérdésem a félhivatalos Prager Presse arra a hírére vonatkozott, mely\ szerint a koalíciós cseh néppárt és a szlovák néppárt között jelentős közeledés jött létre és ennek értelmében a közel jövőben szá­molni lehet azzal, hogy a Hlinka-párt feladja merev ellenzéki álláspontját és belép a kor­mányba. Hlinka felkacag. — Mit tehetek én az én tizenegy em­beremmel — mondja, — de nagyon csodál­kozom azon, hogy egy ilyen hírlapi kacsá­ról még szóbeszéd esketik. Tudja-e, hogy két sínpár, amely határtalanul szalad, hol talál-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom