Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-31 / 170. (913.) szám

Riff-kabii költői antológia

„Pour íinir Abd el Krím — Des Avions — Des Munitíoui“

Paris, juliius 30.

Ilyen nagy betűs dinekbe 1 jelennek meg mindennap az Abd el Krím elleni cikkek a kormány félhivatalos lapjában a „L‘ÉreNou- velle"-bbn. De ugyanakkor a földalatti villamos plakátjait ismeretlen kezek ilyen felírásokkal tarkítják: „A bas la Guerre“. „Rendez le Maroc“. Pro vagy kontra, minden kérdés központjában ott áll a fekete- szakállas, fehérburnusszos riffvezér. S Pá- **s, az örök város, amelyik nemrégen a négerdivatot teremtette meg, uj divatnak fogja megnyitni kapuit: a marokkói divatnak.

Egyes lapok már beharangozzák is ezt a tényt s megjósolják, hogy a jövő szezon divatja a marocain lesz. A hölgyek riff fátyolokba fognak burkolod,zni s a miniszterek aktatáskái is á la Maroc lesznek díszítve. A divat irodalmi előfutárjai már jelentkeznek is a szépirodalmi lapok riffkabi! versfordításaiban, amelyekből néhányat a magyar közönség részére is hozzáférhetővé teszünk. Erősen érzéki szerelmes versek ezek, amelyek szinpompás nyelvezetükkel erősen emlékeztetnek a Biblia „Énekek Éneké“-re.

A Kedves

(Hasszán Kszala Satui)

A Kedves rámtekintett és kennától aranyos ujjait tördelve szólott:

— Jer! — És fátylai lehullottak.

ó örömök öröme.

Homloka sima, mint a kristálytiszta vizet ivó struccmadár tojása.

Szeme két sivatagi forrás a pálmafák kettős sorai között.

Melle, forró homoknak páros dombjai, csípői két óriás hegyek és törzse karcsúbb és hajlékonyabb a nádnál. Ha kerek vállát meglátná a Nap, Holddá válna, hogy fehérségével versenyezni tudjon.

Szája tüzes, miként a kandzsi1. Foga rendezettebb fehér humuszos lovasseregnél s nyelvéről, fűszeres és zamatos vérpiros nyelvéről azt mondaná a bölcs: Milyen jó Omár Allah Merikken!2

Ajkának árnyékos lágy pelyhe hasonló a fiatal zignigni3 puha szőrzetéhez.

A boldogságot nem ismerte soha, ki nem részegült meg ríyálának nemes, égető borától.

Combjai kerekek s kemények, a jól formált olajos korsóhoz hasonlók.

Dereka hullámos, mint a nőstényteve háta. Hasa fehér és simaságban nincs hozzá hasonló.

Köldöke félszemü bábaasszony kínálkozó szeme.

Féktelen vágyamban száz és száz módon öleltem magamhoz.

Tenyereim még forrók az ő melegétől és illatosak az ö illatától.

S ő messze ment már a törzsbeliekkel s én nem mosom meg a kezemet többé, hogy érezhes- sem húsának illatát, ameddig csak élek.

1 Kávé.

2 Közkedvelt északafrikai étel.

3 Északafrikai macskaféle.

A törött korsó (Abul Eí Sejk)

A fiatal vadállat teste, akiért szivem kigyult, hasonlatos az ügyes fazekas formálta poatabá- hoz.4

Amikor először megláttam, nyújtózva szen- dergett mór iszr-rosztanja8 árnyában.

S mert nagyon forró volt az éj, leoldta abi6 *- ját.

S e fehérség láttán sárgasága miatt elpirult a Hold.

Reszkető testemmel odakúsztam mellé s bevallottam neki vágyam és szerelmem.

De ekkor felébredt s bágyadtan susogta, hogy dühös oroszlán is megszelídült volna:

— Ma este nem. Oly fárasztó napom volt. Ne nyúljon hozzám. Össze vagyok törve.

‘Korsó.

8 Berber sátorfajta.

* Berber ruhanemű.

A bizonyságtétel (El-Mádl-Teunej-Pasa)

Könyörögve kértem, adja a szerelmet.

De ő azt felelte: Bizonyítsd be előbb, hogy

igazán szeretsz.

S elment.

Megdermedten álltam ott, ahol elhagyott s könnyeim patakja lassanként megáradt.

Könnyeim csak folytak s folytak velük évek s városok épültek nagy folyóknak partján, melyeknek forrása szemeimből áradt.

S én csak egyre álltam, azon az egy helyen, falat étel nélkül, szilaj bánatomban mindig csak zokogva.

S amikor könnyeim forrása kiszáradt, véremet és epémet sírtam ki könnyekbe, hogy éljen a forrás.

Mig a cserzett szijnál is szárazabb lettem.

Nyolcvan évnek multjhi visszajött ö végre és meglátott engem.

Mikor észrevettem, s^vem feldörömbölt, dobnál hangosabban s könnyeimnek árja hirtelen megdagadt, mint a zivatartól megárasztott patak.

És a szomszéd sikon kiöntött az árviz.

S ekkor ő a kntnak mélyére tekintett, melyet könnyem árja ásott meg alattam s igy szólt szemérmesen:

— Szerelmed meggyőzött. Jer Paradicsomomba.

Hivó szavain megifjodtam újra s kutamból kilépve végtelen örömmel végeszakadatlan hat- van-tizenötször magamhoz öleltem s minden öleBudapest, juiius 30.

(Saját tudósítónktól-) A budapesti fők api5 tányságra érkezett párisi távirat szerint Sar- bó Kornél budapesti tőzsdést, aki a tőzsdei krach után néhány milliárd elsikkasztása után megszökött Budapestről, ott elfogták.

Sarbó Kornél neve annakidején óriási feltűnést keltett Tornai Rózsi-féle sikkasztással kapcsolatiban és sűrűn emlegették, mert a szép Rózsi állítólag a milliárdokkal ho^zzászökött Párisba.

A budapesti rendőrség meg is kereste a párisi rendőrhatóságét, hogy nyomozzon Tornai Rózsi után, de minden igyekezete eb lenére sem tudta rejtekhelyét, felfedezni.

Fatális véletlen, hogy éppen akkor, amikor a Sarbó Kornél letartóztatásáról szóló hír megérkezett a budapesti főkapitányságra, ugyanakkor munkatársunknak alkalma volt egy párisi müvész-üngynökkel beszélni, aki keresztülutazott Budapesten és aki elmondta, hogy

Tornai Rózsi valóban Parisban él a lopott pénzen társas viszonyban lépett a Mont- martreson levő egyik mulató íulajdonosá- _ val.

Emlékezetes még az a ravaszul kieszelt és nagy körültekintéssel végrehajtott négy- milliárdos sikkasztás, amelyet Tornai Róz'si, a kassai származású, szép szőke titkárnő elkövetett.

Az eszes és körülrajongott Rózsi a tőzs5 dei konjunktúra idején milliárdos értékeket és az érdekelt bankigazgató egész magánva- gyonát kezelte.

Tornai Rózsi főnöke tudta nélkül sok száz milliós tőzsdei angázsmánokba bocsájt- kozott és fedezetül a vezérigazgató nála őr' zött értékelt tette letétbe..

A tőzsdén szerencsésen operált, hallatlan összegeket nyert, de az mind kevés volt neki. Gyönyörűen, elegánsan öltözködött, nagyérté'kü ékszereket vett és óriási összegekkel segítette Sarbó Kornél tőzsdebizományost,

akihez a beavatottak szerint gyengédebb szálak fűztékAmikor Sarbó a feljelentések tömege elöl

Páris, juiius vége.

A párisi teozófiai társaság ülésterme. Fekete függönyökkel teleaggatott színpadon a középkor összes -kínzó szerszámai sorakoznak fel. Egy hosszú deszkából hatalmas szögek törnek elő; egy különös Ilid, amelyet két borotvaéles damaszkoszi acélpenge alkot; egy hermetikusan elzárható fekete érckoporsó, egy páncél, lezárt alkimista üvegek és edények, amelyekből titokzatos párák szállnak. A színpad üres.

Odakint borzalmas vihar tombol. Paris az alacsonyan szálló fekete felhőktől elsötétül, mintha az elemek is segítségére-sietnének annak az embernek, aki itt arra vállalkozott, hogy Franciaország valamennyi számottevő tudósa előtt csodákat vigyen véghez. Jelen vannak: a Sorbonne tanárai, az orvosi fakultás doktorai, a Collége de Francé filozófusai, újságírók és Páris Voltaireánusai. Mindnyájan a színpad közelében foglaltak helyet és akinek hely jut, a színpadon ül. Odakint szakad az eső és abban a pillanatban, amikor a terem félhomályát egv villám futja á-t, mennydörgés közepette megjelenik Tahra Bey, a fakirok királya. Harmincnyolc éves ember, Egyiptomiban született és a konstantinápolyi egyetem orvosdoktora.

Tahra Bey szótlanul a színpad közepére megy, megáll, széttépi a habkönnyű „Gan- durah"-burnuszt, fejére fátyoit tfcsz és karjait összefonja a mellén. Kísérője, egy vérbeli teológus néhány rövid magyarázattal szolgál, amelyekre azonban senki sem hallgat.

A fakir két hüvelykujját halántékára szorítja, mutatóujjaival a nyakát fogja, köny- nyedén felsóhnjt és kataloptikus állapotba esik. Ez az az állapot, amikor a fakir teste

lésnél ezy-egy kis vonalat húztam a homokba.

■ De reggel azt láttam, hogy az éjjeli szél eltörölte mindet.

S én ekkor őt újra hatvan-tizenötször magamévá tettem.

És felkiáltottam: — ó Aziza, Kedves, milyen könnyű is volt a bizonyságtétel ezzel a felséges jutalommal szemben. Raith Tivadar.

megszökött Budapestről, Tornai Rózsin az idegesség jellei kezdtek mutatkozni, mert a hivatali1 helyiségében levő Wertheirmszek- rényből, a vezérigazgató tulajdonát képező sok-sok értékpapír már előbb L arbóhoz vándorolt.

Mikor hirt kapott Sarkéról, attól a perc2 töl kezdve egy célja volt csak: milliárdokkal megrakva Sarbó után szökni. És ez sikerült is nekiA párisi müvészügynök a következőket mondotta el munkatársunknak:

— Az elmúlt télen a Mortmartrén levő kis bárokban feltűnt egy bóditóan szép, elegáns hölgy, egy franciául nem beszélő ur karján. Mindenki az hitte, hogy valami külföldi táncosnő és a barátja, mert amin a zene megszólalt, kiálltak a parkettre és szenvedélyesen járták a -modern táncokat. Egy este az egyik bar’ban megismerkedtem velük é-s szer- ződtetési ajánlatot tettem a hölgynek.

— Összemosolyogtaik és néhány szét váltottak magyarul. Megértettem őket, mer: gyermekkoromban hosszabb ideig tartózkodtam Magyarországon és néhány szád tudok is magyarul.

— Nem vagyok én táncosnő, hárította el magától ajánlatomat a hölgy, ellenben ha tud valami hasonló zsánerű üzletet, mint ez a bar, azt hajlandó volnék megvenni. Átadta ci-mét és elbúcsúztunk— Néhány nappal később összehoztam a hölgyet egy bartulajdonossal, akivel megkötötte a társas szerződést. A szerződés aláírásakor jelen voltam és azon tanúképpen szerepelek. Akkor tudtam meg a nevét: Rose de Thornay— Csupán az lepett meg, hogy amikor átvette szerepét a finom, előkelő bárban,

gyönyörű szőke haját levágatta és befestette koromfeketére.

— Azóta gyakran voltam Tornai Rózsi vendége, jártam auteuiili villájában, amely pazar kényelemmel van berendezve, de sohasem sejtettem, hogy vagyona nagyarányú sikkasztásból származik. Az a magyar ur pedig, aki azelőtt árnyékként kisérte, az utóbbi időben eltűnt mellőle.

tökéletesen érzéketlen. A kísérő felszólítja Páris tudósait, hogy a színpadon elhelyezett kinzószersziámok bármelyikével kezdjék meg a kísérletezést. Az orvosi fakultás három tanára a következő kísérletet ejti meg. A fakir mozdulatlan testét ráfektetik a borotvaéles kardhidra. Mellére egy 80 kg súlyú lapos követ raknak és azután kétoldalt vasbuzogánnyal addig mérnek csapásokat a kőre, amíg szikrázva kettétörik és leesik a fakir testéről. A három orvostanár felemeli a fakirt, talpraállítja; a hátán egyetlen sebhely sem mutatkozik és vérnek semmi nyoma.

Folytatják a kísérleteket.

A fakir hosszú tűkkel és tőrrel teste bármelyik helyén sebeket ejt, de előzőleg megkérdi az orvosokat, hogy a seb helyén jöjjön-e vér vagy nem és úgy rendezi be, hogy tetszése szerint vér folyik a szúrás nyomán vagy nem. Az* orvostanárok megállapítják, hogy a tűk tényleg keresztülfurják a fakir húsát és a fakir mosolyogva kérdi tőlük, hogy mennyi időt vegyen igénybe a gyógyulás. Azután kívánságukhoz képest szabályozza a gyógyulás időtartamát. Egy nagy sebet egy szempillantás alatt „gyógyított" meg, azaz a seb helyén egy pillanat alatt semmi sem látszott.

Utolsó kísérletnek a hermetikusan elzárható érckoporsóba fektette magát és két óra tartamára eltemették. A közönség két óra hosszat-,a büffékben evett és ivott és mire a jóllakott emberek visszatértek az előadó terembe és a segédek leemelték a koporsó fedelét, a fakir mosolyogva lépett ki belő'c, Páris í'Któsjr az egész idő alatt őrizték a nehéz érekoporsót.

Sicard tanár végezetül azzal a kérdéssel

állt elő, hogy megengedné-e a narkózis-nélküli vakbéloperációt. Tahra Bey azonnal ráállt és két napra rá a párisi egyetemi klinika sebészeti osztályán narkózis nélkül hajtották rajta véghez ezt a súlyos operációt. Mikor túl volt rajta, egybehívta a tudósokat és előadást tartott arról, hogy a szellem uralja az anyagot és hogy röviden egy mondatba foglalhatná az európai emberiség és kultúra csődjét: „Kultúráinknak legnagyobb szerencsétlensége, hogy a fogunk fáj, anélkül, hogy akarnák". A tudós fakir szerint a szellem igaz hívőinek nem fáj a foguk, h$ nem akarják, hogy fájjon, mert az akarat erősebb az anyagnál. Saját magán folytatott hihetetlennek látszó kísérleteit a szellemi erő eredményeinek mondja. Az ő „esete" nem tartozik a pszichiátrai esetek közé; kemény nevelés és önfegyelem árán mindenki eljuthat odáig, hogy a szellem csodáit saját testén tapasztalhatja. Itt az ideje, fejezte be az előadást, sőt éppen most van az ideje annak, hogy végre a szellemet az anyagiak fölé emeljük, hiszen egész Európa az anyag jármában nyög és az anyagtól szenved. A szellemi nevelés egy csapásra paradicsomkertté változtathatná a világot.

Péntek, juiius 31.

Kramarz és Sárnál a börtönben

Hogyan éltek börtöneikben a háború alatt a cseh politikusok?

Becs, juiius 30.

(A P. M. H. bécsi szerkesztőségétől.) A „Gerichtssaal" cimü törvényszéki szaklap mostan közli Grossmann Fülö'P hírhedt szállodai tolvaj emlékiratait. Grossmann a háború alatt ugyanabba a börtönbe volt bezárva, mint a halálraítélt Kramarz és más cseh politikusok, akik a háború után a csehszlovák köztársaság élére kerültek. Grossmann memoárjaiban róluk is megemlékezik és kiderül, hogy a régi monarchia hatalmasai egyáltalán nem bántak rosszul a hazaárulásért letartóztatott és perbefogott cseh politikusokkal. Grossmann ugyanis a következőképpen számol be Kramarznak és társainak bécsi fogságáról:

— A háború második évében, 1915-ben számos előkelőséggel lehetett megismerkedni a bécsi helyőrségi fogházban. így például Kramarz dr.-ral, Rasin dr.-ral, Cervenkával.

— Másfélévig, 19 hónapig sínylődtem a helyőrségi fegyházban és tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ezekkel a kémkedésekkel és hazaárulással vádolt urakkal sokkal jobban bántak, mint a katonaszökevényekkel, akik családjuk nyomora, vagy a rossz bánásmód miatt szöktek meg.

— A II. emelet magánzárkáinak folyosójára érve, látni lehetett Kramarzot, amint cellájában, Íróasztal előtt ülve, dolgozott pőrén. Ez a cella egyáltalán nem úgy festett, mint egy bűnöző zárkája. Inkább egy •jómódú agglegény szobája volt. Betettek egy könyvespolcot is és képekkel, virágokkal díszítették a falakat. Kramarz természetesen naponta megkapta az összes, általa 'kívánt újságokat is. Korlátlanul dohányozhatott és az íróasztalon a szivar- és cigarettadobozok tömege volt fölhalmozva. Kevélyen viselkedett, mint aki tudatában van hatalmának. Külsőleg is úgy festett, mint egy diktátor. Pedánsul ápola magát. Naponta svéd tornagyakorlatokat végzett. Mig a többi foglyok naponta csak egy órát sétálhattak, addig Kramarz két óráig sétált az udvaron mindig Rasinnal együtt.

— Kramarz a börtönben kék lüszterka- bátot, turistainget, vászonnadrágot és sárga szandált hordott. Fejét állandóan szürke sportsapka fedte. Rasin mindig szürke öltönyt, sárga cipőket, szürke sportsapkát és aranyból való szemüveget viselt. Cervenka kék Öltönyben, sárga cipőkben és éneklő hanggal járt. Sárnál igen furcsán öltözködött. Fekete, régen divatjamúlt térdigérő kabátot és csikós nadrágot hordott. Ezeket a ruhadarabokat vörös nyakkendő és zöld kalap egészítette ki. Sárnál nagybirtokos és cukorgyáros volt.

— Rasin és Cervenka együtt laktak egy nagy cellában és habár akkoriban igen takarékoskodtak a tüzelőanyaggal, ők kályhát kaptak zárkájukba és mindig elegendő fa és szén állót rendelkezésükre. Kramarz, Rasin és Cervenka maguk élelmezték magukat. Naponta egy szomszédos vendéglőből és kávéházból kapták ételüket és jól éltek. Gruber ur, a katonai ügyész szinte minden pillanatban fölkereste őket és érdeklődött, hogy vájjon az urak meg vannak-e mindennel elégedve? Mindennap hatalmas élelmiszercso- magokat kaptak, mig a többi rabok csak nagy ünnepeken kaphattak csomagokat Hölgyeiket a börtön parancsnokai a legnagyobb hódolattal fogadták. A helyőrségi fogház parancsnoka, Werner alezredes a földig hajolt. Minden másodnap borbély jött hozzájuk és külön szolgákat kaptak. Így éltek a cseh politikusok bécsi -börtönükben.

Tornai Rózsi nyomában

A zseniális csalónö Parisban él egy pazar villában — Most egy montraartrei mulatótárstulajdonosnője

Egy fakir <csodatettei Párisban

A Sorbonne tanárai előtt szurkáita át testét — Az élő halott — Elalíatás nélkül vakbéloperációt végeztetett magán — „Kultúránk legnagyobb szerencsétlensége, hogy a fogunk

fáj, anélkül^ hogy akarnók"

— A P. M. H. párisi tudósítójától —

m