Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-30 / 169. (912.) szám
Csütörtök, julius 30. Chaplin eleven filmje a bíróság előtt Érdekes pör Los Anjgelosban — A nagy filmszínész bepörölíe egy kollégáját, aki szerepeiben! lekopirozta Los Angeles, julius hónap. C'ha.plinnak, a világ legkedveltebb mozi- szinészének perét tárgyaltamost a törvényszék Los Angolosban, a jövő olim-piász gyö- nyörü városában. Chaplii ugyanis beperelte egyik kollégáját, Ama dór íilmszinészt, mert az ugyanilyen kosztümben és ugyanazokkal a groteszk mozdulatokkal szerepelt a filmen, mint amelyek az ő sajátosságai. Chaplinnek sehogy sem tetszett a kopirozás és pert indított újdonsült alteregója ellen. A los angelosi törvényszék épülete előtt óriási embertömeg várta az érdekes per kimenetelét. Bent az ülésteremben pedig az amerikai dollárkirály nők, filmdivák és az újságírók egész raja kísérte figyelemmel Chaplin előadását, amellyel jogait, járását és lyukas cipőit védte. — Mielőtt megkezdtem volna karriére- met — kezdte Chaplin beszédét — állandóan magam előtt láttam egy kis embert, szegény ma már nem él; egy kedves koldus, kis betyár volt az, aki az embereket meg tudta nevettetni. Ilyen szerepet akartam én is a filmen játszani s remélem, hogy ez sikerült is nékem ... Ezután elmondta- egész élettörténetét. Lőnödn egyik elővárosában született. Ott látta először azt a szegény kis betyárt, akinek olyan járása volt, amelyet ma „chaplin- járásnak“ neveznek. — Ez az ember abból élt, — folytatta Chaplin — hogy a lovakat őrizte, amíg a kocsisok a korcsmában szórakoztak. Olyan nevetséges járása volt, hogy aki csak ránézett, kénytelen volt nevetni. A londoni gettóból koztam magammal ezt a járásmódot Amerikába. S most Amador ur ezt lekopirozta tőlem. — Sokan azt hiszik, hogy bambuszbo- tornnak nincsen semmi jelentősége, holott ennek is meg van a szerepe játékomban. Azt akarom vele jelképezni, hogy mégis csak több vagyok, mint amilyennek a képen látszom. Botocskámmal akarom bizonyítani, hogy lelikemmel mégis csak magasabb szférához tartozom. Állandóan a kezemben tartom, mert még akkor is elegáns akarok maradni, ha talán a cipőmből ki is látszik a nagyujjam. A botocska tehát az eleganciát szimbolizálja. — S most még szólni akarok a jelmezemről is. Az óriási cipő, a harmonikás nadrág és rövid zsakett egy cirkuszbohócnak volt a találmánya. Ebből láthatják kérem, hogy ruháimat nem csináltathatom elsőrendű szabónál. De azért nagy gondot fordítok ám a töltettem re; láthatják kérem, hogy a nyakkendőm mindig szépen van megkötve. Zakettemen csak egy gomb van, ezt állandóan forgatom, begombolom, kigombolom s ezzel vétetem észre, hogy a másik kettő hiányzik. — Óriási gondot okozott az is, hogy arcomat hogyan maszkírozzam. Szemeimet állandóan nyitva tartom, azért látszanak olyan nagyoknak, mint az ijedt gyermeké. Kis bajuszom pedig a régi komolyságomra emlékeztet. Ha az ember komoly akar lenni, bajuszt kell viselnie.Végül annak is meg van a magyarázata, hogy miért lyukasak a cipőim és harisnyáim. Ezzel csak azt akarom megmutatni, hogy miképpen tekintek én az egész világra. Nem törődöm azzal, hogy mit szólnak ellenfeleim, de arra sem forditok gondot, hogy harisnyáimat megstoppoltassam. — Ha a gép előtt állok s a rongyaimba bújtam, nem vagyok más, mint a kóborló csavargó, sütkérezek a napon és szeretem az egész világot. Éppen azért, mert sohasem gondolok arra, hogy hogyan játszom, fáj nekem és kellemetlen az, ha has önképemet lá- sam. Chaplin eleven filmjét is kitünően játszotta el. A morózus bírák is könnyekre fakadtak nevet tökben, amikor szemeivel rájuk tekintett és csaplinosan járt. Riválisa pedig eskü alatt megfogadta, hogy soha többet nem fogja Chaplint utánozni. Chaplin eleven filmje volt Los Angeios legnagyobb slágere. Titkárainak kellett a filmszínészt a nagy tömeg rajongásától megvédeni, mert különben még agyoncsókolták volna kedvencüket az amerikaiak. K. K. Somoskeőy Géza visszavágyik Nógrádija A legnagyobb magyar szélhámos egyetemi tanár Amerikában, de vissza akar térni Szlovenszkóba New York, julius 28. (A P. M. H. newyorki levelezőjétől.) A régiek közül ki ne emlékeznék még Somoskeőy Gézára? Vagy ki nem hallotta volna hírét a nagystílű kalandornak? Neve egy időben fogalom volt, nevezetes és szédületesen nagy trükkjei után, amelyekkel nem egyszer, sőt állandóan megközelítette a szélhámosság határait. Előkelő, régi szlovenszkói nemesi famíliáiból származik. Úri nevelésben részesült. Ám hajlamai túlnőttek az egyszerű vidéki nemesi kúria keretein s több akart lenni, mint megyéjében főbíró vagy esetleg aljegyző. Többre vágyott. Űzte hajszolta vére és kalandos természete. Noha a legtöbbször, amint elkerült Magyarországból és a világ vándora lett, olyan stikliket követett el, amelyek valamennyi állam büntetőtörvénykönyvében meghatározott büntettek, de rábizonyítani egyetlenegyszer sem tudtak semmit sem. Hallatlan szerencsével dolgozott és a legkényesebb helyzetből is eleganciával, hidegvérrel vágta ki magát. Legtöbbször még tőle kértek bocsánatot. Egyik leghíresebb esete az volt, amikor a párisi világkiállításon AuszírSa-Magyarcrszágot képviselte — mint nagykövet. A dolog úgy történt, hogy az osztrákmagyar nagykövet nem érkezett meg idejében a megnyitásra, már pedig a program meg volt állapítva és a brazíliai császárnét az osztrák-magyar nagykövetnek kellett volna a kiállításon kalauzolnia. A kínos feszültséget a történetesen disz- magyarban megjelent Somoskeőy Géza oldotta meg a veleszületett gavalléros gesztussal. Mikor látta, hogy a követ nem .érkezik meg, a brazíliai császárné elé lépett és bemutatkozott neki, mint a monarchia párisi nagykövete. A császárnét végigkalauzolta a kiállításon s amikor az ünnepségnek vége volt, akkorra érkezett meg a valódi nagykövet. Természetesen dult-fult dühében és roppant röstelte a történteket. Akkor Somoskeőy Géza eléje lépett és azt mondotta: — Kérdezze meg excellenciád, hogy vájjon nem teljesitettem-e kellőképpen azt, amit a monarchia ma délelőtt párisi nagykövetétől elvárt? Kérdezze csak meg excellenciád őfelségétől, a császárnétól . . . A nagykövet ezekután nagynehezen belenyugodott abba, hogy a dolgot eltitkolja a nagyobb botrány elkerülése végett. Ám a dolog mégsem maradhatott titokban, mert az esti fogadáson minden kiderült. A császárné azonban nem neheztelt Somos- keöy Gézára, söt nagyon megtetszett neki modora, kedvessége és figyelmessége, ugyannyira, hogy ezzel az előkelő kalandor a brazíliai udvarnál valósággal megalapozta karrierjét. Párisban pedig egyszerre társaságbeli ember lett. Csakhamar ezután történt meg vele, ugyancsak Párisban, hogy nagyszerű összeköttetéseivel egy hatalmas részvénytársaságot alapított. Néhány millió font sterling alaptőkével. A balszerencse üldözte s ami előrelátható volt, a részvénytársaság megbukott. Hogy a töméntelen pénz kinek a kezén folyt el, azt máig sem lehet bizonyossággal tudni, de Somoskeőy biztosan benne volt. Perbe is fogták sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés cimén. A károsult részvényesek Anglia legkitűnőbb ügyvédjét fogadták fel vele szemben, Somoskeőy egyedül vette fel a harcot. A törvény előtt ügyvéd nélkül védte magát. Olyan sikerrel, hogy nem történt semmi bántódása. Megmenekült a börtöntől. Azóta se szeri, se száma az újabb Somoskeőy-eseteknek. Vagy busz év előtt szinte állandó Somos- keőy-rovatuk volt a világlapoknak. Egyszer azután eltűnt, senki sem tudta, él-e vagy hal? Évekkel ezelőtt kiderült, hogy Somoskeőy Amerikában él Los Angeles városában. Gazdag, megbecsült, sőt előkelő polgára ennek a városnak. Az egykor híres kalandor tudományos dolgokra adta öregedő fejét. Kiváló nyelvtalentum volt. Akik ismerték, mondják, hogy az európai nyelveket, valamennyit, úgy beszélte, mint anyanyelvét, a magyart. Amerikában is nyelvstudiumokkal foglalkozott. Néhány esztendő alatt sikerült elsajátítania az összes délamerikai indián nyelveket. Nincsen indián nyelv, amelyiknek még tájszólásait is ne ismerné. Szóban, Írásban és nyelvtanilag. Tudománya révén meghívták a los-angelesi egyetemre tanárnak. Ez még jóval a háború előtt történt. Azóta nyugodtan él és tanít. Közvetlen ismerőseinek gyakran panaszkodik, hogy gyötri a honvágy, haza szeretne menni Szlovenszkóba, Nógrádba. Prága, julius 29. Megtudtuk, hogy itt van. Heltai Jenő, aki hét év, azaz a világ fordulása óta nem mozdult ki Budapestről — illetve két jellemző szárnypróbálgatást tett, egyet a magyar-román területre, egyet Parisba — Heltai Jenő itt van Prágában. Holtait nem lehet meginterjúvolni, ezt tudtuk. Belőle oly gazdagon szakad fel a mondanivaló és királyi gazdagságában olyan bőkezű, hogy jobb nem kérdésekkel előállni, hanem úgy tenni, mintha beszélgetnénk, mikor pedig ő az, aki beszélget. Dél felé járt az idő, mikor szállodájába érkeztem. Közben egy német lap emberei is megtudták, hogy itt van és eljöttek, hogy üdvözöljék. És mindjárt autóval jöttek — pedig a szerkesztőség három háznyira van a szállodától — és kivittek kettőnket egy félórás autóúton a zöldbe. Prága és a Moldva elszáguldott mellőlünk és mintha Heltai egyik története volna, egy nagy kertben . . . tudniillik úgy történt, hogy a németek akarták fizetni az ebédet, de Heltai nem engedte: — Mikor Párisban éltem, harminc év előtt, nagyon szegény és ennek következtében nagyon büszke voltam. Egyszer Szemere Miklós jött Pá- risba és felkeresett engem. Együtt töltöttük az estét, hát meghívott vacsorára. Én választottam meg a vendéglőt, ahol kitünően megvacsoráztunk. Mikor elváltunk, kértem, legyen holnapra az én vendégem. Szemere megígérte, én pedig kölcsönkértem gazdasszonyomtól 50 frankot és azt gondoltam, most megmutatom a dúsgazdag Szemerének, aki 13.50 frankot fizetett ki. Este találkoztunk. — Tegnap maga válaszotta ki a vendéglőt — mondta — ma én vagyok a vendég. Választhatok? — Tessék! — mondtam büszkén. És Szemere kiválasztotta a legdrágább ameri- rikai vendéglőt. Alig mondott három szót a pincérnek, izzadni kezdtem: a legdrágább dolgokat rendelte, úgy hogy már az első fogásnál az ötven frankból nem maradt semmi. Vacsora végén, mikor a pezsgő beszédessé tett mindkettőnket, természetesen ő fizetett. így tanultam meg én, szegény büszke, hogy Szemere Miklósnak nem fizethetek vacsorát. A derék németek megértették Heltai Jenő „meséjét14 és igy minden nagyobb baj nélkül visz- szaérkeztünk Prágába és Heltai megindult velem, hogy megmutassam neki a várost és mialatt az ezeréves emlékek a nyári napban jöttek-mentek és köszöntgették ezt az aranyszáju mesemondót, ő maga beszélt: Politika, újság, irodalom — Tavaly mozdultam ki először Budapestről. Elmentem Kolozsvárra és Nagyváradra, hogy megnézzem, mit csinál az elszakadt magyar irodalom és hogy ha lehet, kapcsolatot teremtsek Budapest — tudja, az Athenaeum igazgatója vagyok — és magyar Románia közt. Ez várakozáson felül sikerült. Eddig négy könyvet adott ki az Athenaeum, négy erdélyi iró tollából. Tabéry, Berde, Áprily müveit és egy antológiát. Most adjuk ki Nyirő József kötetét. — Nagy szomorúság nekem, hogy itt olyan állapotokat találtam, amelyek mindent tönkre kell, hogy tegyenek. Kolozsvárt, Aradon, Nagyváradon gyönyörű, hatalmas, lelkes magyar élet folyik. Az Írók megélnek az újságokból, amelyek igen nívósán vannak szerkesztve. Itt, sajnos, az egyetlen magyar fővárosi lapon, a Prágai Magyar Hírlapon látni, hogy milyen a szlovenszkói magyar politika, amit eddig nem ismertem. Nem látják be az itteni magyar politikusok, hogy igy minden tönkrepusztul? Elposványosodik? Újság az egyetlen hathatós fegyver és ezek a szlovenszkói magyarok még csak egyetlen egy igazi fővárosi nívójú lapot sem tudnak nyélbeütni? Láttam, hogy három ember dolgozik tulajdonképpen a szerkesztőségben a segédmunkásokon kívül. így nem lehet lapot csinálni. Nem lehet vért izzadva kéziratokat köpni. Nyugalmas, rendes munka kell ide. Ehhez pedig munkatársak kellenek. Erős emberek. — Nagyon, nagyon szomorú! így nem lesz itt magyarság, nem lehet irodalom! (Körvonalozom neki a P. M. IL-ban lefolyt irodalmi vitát; nevet.) — Ugyan kérem! Itt csak egy megoldás van: tessék a P. M. H.-ból egy rendes, nagy újságot csinálni. Csak igy lehet itt olyan értelemben vett magyar életről és irodalomról szó, mint Romániában. Az iró a közönség számára ir és az újság utján jut el legkönnyebben az olvasóhoz. Romániában a pártatlan politika lapot, a lap az irodalmat tartja. Nincs itt ember, aki egységes frontot tudna teremteni? Én szívesen venném, ha a szlovenszkói magyar irók beküldenék az Athenaeumnak kézirataikat. Szívesen adom ki őket, de a szlovenszkói magyar politika törődjön azzal, hogy a magyar könyvek behozatalát szabaddá tegyék. Innen Baldóc fürdőbe és Kassára megyek. Úgy tudom, Sziklay Ferenc a kulturreferens ott. Majd felkeresem és beszélek vele. Pesten Mécs Lászlót és Egri Viktort ismerjük a szlovenszkói magyar irók közül. (Nyugodtan beszél, de hangjából kiérzik az izgatottság. Hamar megkérdem, mit csinál, min dolgozik.) A színház válságáról — Sajnos semmin. Egyrészt az Athenaeum, másrészt a színpadi irók országos szövetsége, melynek elnöke vagyok, minden időmet lefoglalja. Mégis most elővettem egyet a sok téma közül, amelyeket mindig magamnál hordok, mint más ember a pénzt. Darabot fogok Írni. ősszel itt Prágában a német színházban a Masamódot fogják játszani és akkor talán újra feljövök. A pesti színházi viszonyok jók és a szezon jó volt. De amikor az ünnepelt sztárok bejárója előtt több autó áljr, mint a közönség bejárói előtt! . . . Nem lehet! Az Unió-színházakat a sztárok nagy fizetése tette tönkre. Hiszen a közönség szorgalmasan jár színházba és a világ minden tájáról Pestre jönnek az ügynökök és az igazgatók, hogy tanuljanak tőlünk és megvásárolják darabjainkat. Külföldön nagyon szeretnek minket. Nekem hét könyvemet spanyolra fordították és úgy Spanyolországban, mint Dél- amerikában nagyon olvasnak. Újabban a L'Intran- sigeant egy regényemet hozta, a 111-est, Marius Poisson fordításában. — A színház csőd előtt áll, de nem Pesten, hanem az egész világon. És nem a közönség az oka ennek, hanem a színpadi irodalom. A német expresszionizmus nem ért el eredményt, mert az irodalom konzervatív művészet. A festészet sikeresen próbálkozhatik meg az uj irányokkal, mert a festő anyaga a szin, de az irodalom — a szó, a nyelv megköti, nem engedi. A görög és latin klasz- szikus Íróknál jobban sohasem Írtak és nem is fognak. Pirandello nagyon érdekes kísérlet és mert újszerű kísérlet, nagy sikere van. Pirandello azonban nem érti a színpadot. Ha Bernhard Shaw-tól lenne az ötlet és egy magyar színpadi szerző dolgozná ki, igen jó — Pirandello lenne belőle. A színpadot meg kell reformálni: formailag és tartalmilag. Hogyan, ezt talán részben — a mozi tudja. A másik rész, a tartalmi megreformálás egy uj zseni titka. A prózairásban Maupassant és Cse- chov, a lírában Baudelaire mutatták meg az utat és hatásuk egyre tart. A magyar Írásban velük, illetve az ő hatásukkal a német expresszionizmus nem tudott megbirkózni. Láthatja, hogy a drámában is nem Ibsen vagy Strindberg hatottak, hanem Sardou és Dumas. Ez mindent megmond. Nem lehet ez alól szabadulni. Mondtam, hogy a mozitól tanulhatunk . . . (Heltai olyan érdekesen és annyi személyes tapasztalattal, anekdotával fűszerezve mondja mindezt el, hogy észre sem vettük, hogy közben fent jártunk a Hradsinon és bebarangoltuk Prága misztikus alkimista negyedét. Közeledünk a Pra- ger Tagblatt szerkesztőségéhez, ahol Max Brodot,' a nagy német irót látogatja meg. Búcsúzunk.) — Még egyet: végezetül. Én azért jöttem ide, hogy megnézzem a szlovenszkói magyar irodalmat. Kapcsolatot akarok teremteni az elszakadt részek és Magyarország közt. Ne pártoskodjanak! Nézzék az úgynevezett emigrációt, mely lényegében nem egyéb pártoskodásnál. Nem boldogul és nem fog sohasem boldogulni. Emigráció — pártoskodás — halál! A magyarság itt nincs kormányon, hanem elnyomott kisebbség. Ezzel kel! számolnia a magyar politikának Szloveuszkón. — Csináljanak lapot, nagy, magyar, fővárosi lapot! A Prágai Magyar Hírlapból meg lehet csinálni! Erdélyben van, Szlovenszkóban is lehet. Akkor lesz magyarság, lesz szlovenszkói magyar irodalom és akkor nem szakadunk el egymástól. És amint befordul a kapun és átveszik a németek, úgy érzem, mintha a vonat a magyar-cseh határon gördült volna át és Magyarország elmaradt volna mögöttem. S megindultam Prágában, az idegen városban egyedül: Heltai Jenővel a szivemben. Neubauer Pál. Heltai Jenöve! — Prágában „4 Prágai Magyar Hírlapból kell megteremtem a szlovenszkói magyarság fővárosi, nagy lapját és vele az Irodalom boldogulását" ® B . aieöJo2ílJfflriiíeweiS«!iiajriJha.ihulB ti lás, kor pakepződés ellen. Gyorsan Ö §N szárad es nem teszi zsírossá a hajat. JllfTá lumWMl laöaralöriuin^ jjBM II Párna !!., Pansfcá 4. fi. gmeleí. § I M€«hM¥1E¥ ^|| | m l*I8SGMWHS,¥ »mrc«e BBAn <fe» fld3ía*®ira»«<ó^w*!*ráí2:. Jl«dé5Es>Q€«5Br«stf«í*«fe® <feH»üS«tfS*w«5í$«ear<é®, a R*astrH»to<»iti „Jifnoll" sS'*®3®3*®***®1* föjeiraftato e^ésK idovemzfté <fe» R^o»«1Kc«b ■*■»«■&&!««■ ffifcaa®® sr«fe»aE*ir« JBfti CirI£€B® R«áw&ftttrfiUEB <£* B9«r<emcteas£:s«Bc KM ifcSE'HV&BJSl Wm-mt&m S® = ®5«®I#c«e — Kassa == BPsfc-aícm 5® —.... ^, ||| Ml, I Ilii Ilii 11II MII—
