Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-24 / 164. (907.) szám
2 Péntek, julius 24. Hogy az egységes magyar szellemnek milyen jótékony hatása lehet a közéletre, például Erdélyt hozom föl. Az erdélyi magyarság, módszereiben talán nem oly következetes, de megnyilvánulásaiban sokkal erőszakosabb, leplezetlenebb elnyomás alatt áll, mint mi. S mégis, az erdélyi magyar szellemi élet az anyaországtól való elszakitás óta a mienknél ezerszeríe többet, maradandóbbat, értékesebbet produkált, mint a mienk. Ennek oka nem az erdélyi magyarság nagyobb száma, mert ez a szellemi termelés mennyiségét, extenzitását növelné legföljebb, de az erdélyi magyar szellem egysége, aminek következménye a szellemi termelés mélyebb értéke, intenzitása. Tudnák példákat fölhozni arra, hogy mi mindenben nyilvánul meg nálunk a szellemi közösség hiánya. A keresztényszociális párt válsága kelet és nyugat megnemértésére vezethető vissza végső okában. Nincs szépirodalmi lapunk, mert Pozsony és Kassa nem tudják egy célba irányitani akaratukat. Politikánk széttagolt, mert a vezérek, akik egyénileg testi-lelki jóbarátai egymásnak, mihelyt politikáról van szó, ellenfelekként állanak egymással szemben. Ez nem akar szemrehányás lenni, hisz mindannyian a legszentebb meggyőződésük szerint tesznek és akarnak, az egységes szellem hiánya, hogy éppen az a meggyőződésük nem egy. Szaporíthatnám a példákat akár százig. Mik lehetnek már most ennek az egysé- ges-szellem-fejlesztésnek az eszközei? A politika? Bajosan hinném. Az idegen métely megfogamzásának s úrrá levésének egyik oka éppen az, hogy „politikus nemzet vagyunk'*. Ez sem igaz igy, csak azzá lettünk, azzá nevelt az évszázados elnyomás. A politika — bocsánat, hogy ki merem mondani mint „zoon antipolitikon" egyszer az őszinte véleményemet — az elvek harca (vagy inkább az elveken lovaglók harca?) s a harcból legföljebb béke sülhet ki, nem testvériség. A béke pedig mindig uj harc csiráját hordta magában, mert minden békekötés lényegében az egyik harcos fél kényszerű megalkuvása. A lelkek egységét csak békés, helyesebben talán indulatmentes kulturmunkával lehet megteremteni. A tudás, irodalom, művészet kiegyenlitheti a lelkekben az elvek ellentétét, mert a szép és jó tiszteletében találkoznak az ellenfelek is. A német Wagnert csak az ultra- sovén francia tiltotta le színpadjairól, de csak rövid időre, ma a legyőzött nép nagy fia előtt ismét hódol a győző ellenség. Föl tétlen szükséges lenne tehát a lelki közösség, az egységes szlovenszkói-magyar szellem megalapozása céljából egész szloven- szkói magyar közéletünk alapos revíziója Nálunk túlteng a politikum s elhanyagoljuk a kultúrát. A kilátástalan politikai harcban lefoglalt s meddő munkára kárhoztatott soksok energiánkat föl kellene szabadítani az aktív kulturmunkára, hogy az ellentétek szögei helyett az egy célra dolgozás bársonya simuljon közénk. Ennek a revíziónak sürgősen meg kell történnie, addig, amíg szellemi tőkénk, amely az; egységes magyar kultúrából mináhink marad, föl nem emésztődik. Mert bizony ez, kamatoztatás hijján, rohamosan fogy. Tudományos életünk majd semmire redukálódott. Irodalmi, művészi életünk teng-leng a mártíréi etet élő müvészegyéniségek hites elszántságában. Általános közműveltségünk naprólPrága, julius 23. A cseh néppárt tegnapi tanácskozásain a mérsékelt szárny győzött, amely nem akarta a hidat fölégetni a párt és a többi koalíciós pártok között. Megírtuk, hogy a végrehajtó bizottság keddi ülésén négytagú küldöttséget menesztett a Karlsbadban üdülő Svehla miniszterelnökhöz, hogy a kormánynyilatkozat egyes pontjairól bővebb íölvilágositást adjon. A küldöttség csak szerdán délután tért vissza s úgy látszik, hogy Svehla olyan magyarázatokkal bocsátotta el őket, amelyek nemcsak a küldöttséget, hanem az egész pártot lefegyverezték. A párt végrehajtó bizottsága tanácskozásainak eredményéről a késő esti órákban kommünikét adott ki, amelyet nagyon diplomatikusan szövegeztek meg. Igazat ad mindenkinek, helyesli a kormány, de helyesli Marmaggi nuncius eljárását is. A párt tudomásul veszi, hogy az állam reprezentánsai csak saját jószántukból, tehát nem a kormány elhatározásából vettek részt a Húsz-ünnepen. Sajnálattal veszi tudomásul a pápai nuncius elutazását, amellyel azonban nem sértette meg sem az államot, sem a nemzetet s igy nem is idézte elő a diplomáciai viszony megszakítását. Sajnálattal látja a párt, hogy egyesek ezt az alkalmat a nemzeti koncentráció szétrobbantására, belső zavarok előidézésére és a csehszlovák nemzeti többség veszélyeztetésére akarták fölhasználni. A végrehajtó bizottság nem helyesli a kormánynyffttfkefzatnak azokat a pontjait, amelyeket a néppárti miniszterek tiltakozása ellenére hoztak. A nyilatkozat egyes pontjai joggal keltik azt az aggályt, hogy általuk a Szentszék jogai szenvednek sérelmet. S bár a Vatikán nem világi hatalom, mégis a legfelsőbb tekintélyt reprezentálja a köztársaság lakosai legnagyobb részének szemében. A néppárt kitart az eddigi nemzeti kormányrendszer mellett. Ismételten klje* lenti, hogy a nemzeti koncentrációt az állam- és a nemzetérdekből a jövőben is napra sorvad. A lelkeket közöny ülte meg, még a saját kulturértékei iránt is. Az értékfogalom maga uj tartalmat kapott, elanyagia- sodott s a bor-buza-békesség magyar trini- tásából nem maradt meg csak az első kettő. Kevesebb politikai harcot, több békés kulturmunkát! Ez a ránkszakadt idő parancsoló szava, mikor értjük már meg!? szükségesnek tartja a gazdasági és nemzetközi viszonyokra való tekintettel. Srámek páter tehát mégis keresztülvitte akaratát a végrehajtó bizottság ülésén. A párt nem hívja vissza a kormányból minisztereit és megelégszik a kormánynyilatkozatta!, melyet szombaton megszavaztak. Svehla miniszterelnök tehát biztos volt a dolgában, amikor elutazott Karlsbadba, mert tudta, hogy Srámek kollégája nem fogja cserbenhagyni. A néppárt nyilatkozata azonban kétélű és Srámek most két alternatíva elé állította saját pártját. Ugyanis azzal, hogy védelmébe veszi a Szentszék autoritását, kérdés, hogy a konfliktus külpolitikai fejleményei során nem kerül-e a néppárt lehetetlen helyzetbe a Vatikánnal, vagy pedig az állammal szemben. Eddig sikerült a pártnak a középuton haladni, nem engedte a helyzetet egyik részről sem elmérgesiteni. Kérdés, hogy az ultramontán akarat nem lesz-e erősebb, mint Srámek ügyes taktikázása és nem lesz-e kényte’en a párt előbb-utőbb nyiltan szint vallani, hogy a Vatikán mellé á!l-e, vagy pedig az állam mellé. A néppárt hivatalos sajtóorgánuma, a Lidové Lisíy a nyilatkozattal kapcsolatosan azt írja, hogy a párt nem engedte magát befolyásolni a Ceské Slovo által. Nyugodtan fogadta az ellenséges sajtó támadásait és alaposan megfontolta^áag^^íg^^jiiatározá- sát. A párt továbbra iskuan akarata mellett s arra törekszik, hogy a köztársaságban a felekezeti és kulturális kérdéseket békésen intézzék el. Éppen ezért meg van győződve arról, hogy jelenléte a koalíciós kormányban a jelen pillanatban föltétlenül szükséges. A párt tehát ismét próbáját adta államhüsé- gének. Az ügyet azonban nem tekinti teljesen eliníézettnek, miért is a végrehajtó bizottság egy kilenctagú bizottságot választott, amely permanensen fog ülésezni, hogy az eseményekkel szemben állást fogla’jon. A néppárt Kordács-számyának lapja, a Cech azt írja mai vezércikkében, hogy a konfliktus a Vatikánnal még mindig nincs elintézve. A Vatikán és Csehszlovákia afférja nem a koalíciós pártok ügye, hanem a kormányé. A kormánynyilatkozat nem ad elégtételt a Vatikánnak, hanem csak a békés elintézésre törekszik. Egy szóval sem ismeri be, hogy a kormány hibát követett el, hanem egyszerűen kibújik a felelősség alól. Teljesen ki van zárva, hogy a Vatikán a nyilatkozat alapján megkezdhesse a békéltető tárgyalásokat, vagy pedig azzal a kérdést eliníézettnek tekinthesse. A kormány Benes gondjaira bizta az ügyet. Hogy ez miképpen válik lehetségessé, az ugyancsak az ő diplomáciai tudásán múlik. De hogyha ez Benesnek nem sikerül, akkor ö lesz az áldozati bárány a kormány bűneiért. A Cech megállapítja, hogy Srámek miniszter a kormánynyilatkozat ellen szavazott s végül kijelenti, hogy itt tulajdonképpen Srámek és Benes között vannak nagy nézet- eltérések afölött, hogy az elnök és a miniszterelnök hivatalosan vettek-e részt a Húsz- ünnepélyen, vagy sem. Atöltiehnek szabadkézből mié eladása Prága, julius 23. A legfelsőbb közigazgatási bíróság nagy- jelentős égü döntvényt hozott a mezőgazdasági területeiknek szabadkézből való eladása tárgyában. Mint ismeretes, az állami földihb vatal számos esetben adott engedélyt a nagybirtokosnak arra, hogy ez földjének egy részét szabadkézből adhassa el, később azonban indokolás nélkül megtagadta az adásvé* teli szerződésnek a jóváhagyását. Ennek kapcsán a LKB egy konkrét panaszból kifolyólag a következő nagyjelentőségű határozatot mondotta ki. „A lefoglalt birtoknak szabadkézből való eladására kiadott elvi engedéllyel a földhivatal kötve van s az adásvételi szerződések jóváhagyását csak abban az esetben tagadhatná meg, ha az engedélyben megállapított feltételeket a felek nem tartották be s az engedélyt csak abban az esetben vonhatná vissza, ha ezt kiadásakor kikötötte volna* Ha azonban a fölhivatal ilyen kikötést a megadott engedélyben nem tett és ha nem vizsgálta azt, hogy a beterjesztett szerződések az engedély feltételeinek megfelelniek-ei, hanem egyszerűen megtagadta a jóváhagyást azért, hogy a kérdéses földeket kiosztás céljából már átvette, ezzel az eljárással megsértette a tulajdonos jogait, mert ez, az eladási engedély folytán igényt szerzett arra, hogy az illető adásvétel jóváhagyassák, ha egyébként megfelel a földhivatal által előzetesen megszabott főételeknek.** (440f-—925. számú döntvény.) SrámcSc mcgaiküM! c§ igazai ad lenesnél is. rcarmagginal is A mérsékelt szárny győzött a cseh néppártban — Srámek taktikázását könnyen elsöpörheti az ultramontán akarat — Kordács lapja szerint Benes lesz az áldozat a kormány bűneiért A walesi herceg Irta: Dobay István. Az angol trónörökös szenzációs eljegyzéséről suttog ismét a fáma. A hirt hivatalosan ugyan még nem erősítették meg, a világszenzációnak utraindult hir azonban annyira a walesi herceg személye felé fordítja a figyelmet, hogy időszerűnek tartjuk e legnépszerűbb angol ifjú oxfordi diákéletéről közvetlen tapasztalatból szerzett megfigyelésünket papirra vetni. Oxford 1912—1913. A XX. század szele a királyi paloták márványoszlopos csarnokába is besurrant s a trónok szédítő magasságában székelő hatalmasságok belátják, hogy kivételes pozíciójukból csak a messze távol kontúrjait láthatják, — embert ismerni, emberek felett helyesen uralkodni csak úgy fognak, ha őrtornyukból az élet mindennapi forgatagába szállnak alá s ott lenn, közvetlen közelből tanulmányozzák embertársaikat, — az életet. Egyre másra halljuk, meg sem lep már a hir, ha valamely királyi herceg fiát nyilvános iskolába íratja s az ifjú fenség többi pajtásával egysorban nyomja az iskolapadot s élvezi és szenvedi át a tanulóévek örömeit, jól ismert drukjait. Legelőkelőbb, az oxfordi egyetemnek mindenesetre legérdekesebb diákja a walesi herceg, a fiatal Tcddy volt — amint barátai körében a trónörököst rövidesen nevezték — s aki az 1912—1913 évben is tagja az oxfordi Magdalen-collegenek. Mint az október 10-én megnyílt egyetemi év undergraduate-je, szorgalmasan hallgata az egyetemi előadásokat a részt vett az oxfordi diákélet minden örömében (mert hiszen %bánatról alig leír. ott szó). Már a trónörökös első egyetemi éve kitünően sikerült. A felséges szülők minden irányban meg voltak elégedve a walesi herceg oxfordi tartózkodásának eredményével, mert úgy kedély, mint egészség tekinte- . tében már az első házon kívül töltött diákév is nagy előnyére vált a trónörökösnek. Egyetemen, sporttereken, vadászaton, színházban, klubokban, mindenfelé láttuk a trónörököst. Könnyen megfigyelhető volt, mily egyszerűen és okosan nevelik Oxford- ban az angol trón jövendőbeli várományosát. Meg vagyok győződve, hogy neki magának fogalma sincs arról a fontos helyzetről, melyet már is elfoglal, élete oly öntudatlanul egyszerű, viselkedése oly közvetlen, amint csakis azoké lehet, akik nem gondolnak a holnap díszére s a ma örömein és szenvedésein kívül alig törődnek mással. A kontinensből odakerült embernek elkerülhetetlenül föl kell tűnnie, mily kevés tekintettel vannak Oxfordiján a trónörökös rangjára s mintha ottartózkodásának jelentőséget se tulajdonítanának, alig törődnek vele, észre sem látszanak őt venni. Mindez, úgy tudom, királyi apja határozott kívánságára történik, különben pedig régi angol szokás s az angol természet, az agol népnek a királyi családhoz évszázadok folyatnál! kifejlődött viszonyából magyarázható. Én persze magyar szemmel néztem mindezt s a nálunk felmerülhető hasonló helyzetre gondolva figyeltem s bíráltam meg. Magasztosabbmik, emberiebbnek s főleg minden tekintetben egészségesebbnek kell azt a felfogást tartanunk, mely lehetővé teszi, hogy a kiváló családok fiai önmagukra hagyatva ismerjék és bírálják meg az életet s hu majdan vezetői lesznek embertársaiknak, felismerhessék és szeressék erényeiket s megértsék hibáikat. Micsoda népszerűség \ szí majd kerül s fogadja trónralcptekor azt az uralkodót, akiit már ifjú korában ismertek és szerettek, aki az ifjúság mámoros korszakában nem tudta, de talán nem is akarta gyengéit, érzéseit, fellángolásait eltitkolni s mint ember forrott össze az érzések közösségében embertársaival. Elmondok egy jellegzetes esetet az angol trónörökös oxfordi életéből. Minden év novemberében tiz napra egy kiválóan jó ope- rette-staggione érkez-ik Oxfordba s részben régi klasszikus angol, részben modern operetteket mutat be kitűnő előadásban. A jegyeket napokkal előbb szétkapkodják, úgy hogy minden este zsúfolásig megtelik, főleg persze egyetemi hallgatókkal, a szinház! Egy este a népszerű Mikádót játszották. Csapa- tonkint érkeztek a diákok s foglalták el a földszint, karzat és páholyok széksorait s rogyásig a földszint állóhelyeit. Pont nyolckor kezdik az előadást. Néhány perccel nyolc előtt egy tiz-tizenkét tagból álló szmokingos fiu-csoport, a Magdalen-college diákjai vonultak be £ földszintre s a harmadik sor üres helyeit foglalták el. Vékony gummiköpenyét hóna alá gyűrve, a csapat végén egy szőke gyermekifju igyekszik, mig azonban a többi megtalálta s el is foglalta már a helyét, a szőke ifjú, — az angol trónörökös —, a sor közepén állva marad s busán szemléli, hogy egy hely sem maradt üresen a sorban s az ő székén már egy hosszú, vékony hölgy ül. Hol a jegyét, hol a hölgyet, hol pedig feléje mosolygó pajtásait nézi, akiknek azonban eszükbe sem jut, hogy felkeljenek s helyüket a zavartan álló trónörökösnek felajánlják. A fiuk úgy látszik nagyon mulatságosnak tartották az esetet, mert leplezetlenül kacagtak hely nélkül maradt s két elfoglalt szék között szorongó barátjuk helyzetén. Mit tehetett egyebet, csomó embert felkeltve, kimászott a sorból, s a jegyszedőhöz sietve mutatta jegyét, magyarázta a dolgot. A ticketman persze egy-kettőre megállapította, hogy a hölgy a 2 sor helyett tévedésből a 3-ik sor hatos székét foglalta el. A lady átsétált a második sorba s a trónörökös boldogan foglalta el megmentett helyet s ott mulatott s tapsolt aztán tenyérszakadásig a Mikádó naiv s Angliában úgy kúszik még mindig el nem kopott mókáin. * A sportok közül, apjának nem nagy örömére, a football-t űzte legnagyobb szenvedéllyel s alig volt nap, hogy különösen versenyek előtti időben, ne jelent volna meg a Magdalen-college football-pályáin. Erre a helyre szívesen követi a trónörököst az oxfordiak kiváncsi érdeklődése s a lenge sportöitözetében még máskornál is cingárabb kinézésű herceg ügyes játékát zugó tapssal jutalmazta a korlát mögött szorongó, nagy számú nézőközönség. A Magdalén valami házi versenyén könnyen végzetessé válható jelenetnek voltam szemtanúja. Egy hórihorgas angol fiú a játék hevében gyomron rúgta a trónörököst, aki felbukott s mozdulatlanul, halotthal- ványan maradt néhány percig fekve a földön. őrült ijedelem támadt. A fegyelemhez szokott angol közönség között minden rend felbomlott, átugrálva a korlátot, férfiak és nők vegyesen, a baleset színhelyére rohantak. Mintha azonban a herceg érezte volna, hogy ö trónörökös is s gyengének nem szabad mutatkoznia, egy-kettőre magához tért, felugrott s mosolyogva folytatta a játékot. Egyhangú örömrivalgás reszkettette meg a levegőt s a publikum, mintha mi sem történt volna, sietve a korlátok mögé vonult s tovább nézte és élvezte a játék érdekes fordulatait, (Vége köv.)
