Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-01 / 145. (888.) szám
« Szerda, JiiMusJ. Homárom tdlcieh aknaminhála ellen A kisgazdapárt testvéri üdvözlete — A komáromi keresztényszocialista pártkörzet állásfoglalása a pártegység megbontoi ellen J«aÍ9fi$B>fiaIc2eMi£ Jfcfcxios cfir. Mdessscánraoflóicft Böhm Rezső dr. főtitkár és Alapy Gyula dr. körzeti elnök beszédei — Saját tudósitónktól. — Benes és a hontalanok I Prága, junius 30. A sok, de még mindig nem elegendő ellenzéki hang után végre egy kormánypárti megnyilatkozás is történt a hontalanok ügyében. A külügyi expozé során ugyanis, mint már említettük, Brabec szenátor szóvátette az állampolgársági bajokat, amelyek immár fél évtizede gyötrik SzJovenszkó és Ruszm- szkó népének igen tekintélyes hányadát. Benes szokása ellenére rögtön válaszolt Brabec felszólalására és a többek közt azt mondotta, hogy ö már egy évvel ezelőtt tett ebben a kérdésben javaslatot a magyar kormánynak, amelytől azonban mindezideig választ nem kapott. Meg keli állapítanunk, hogy Benesnek ez a kijelentése csak arra jó, hogy Csehszlovákiát olyan színben tüntesse fel, mintha itt minden fájdalmas kérdést gyorsan akarnának orvosolni és ez csupán azért nem tehetik, mert azt egy másik állam kormánya meggátolja. Ez pedig nem Így van. Józan ésszel fel nem tehető, hogy a magyar kormány ne igyekeznék rendezni a szlovenszkói és ruszinszkói hontalanok ügyét, hisz ezen a réven tekintélyes anyagi tehertételtől szabadulna meg és nem volna kitéve annak sem, hogy amugyis szűkre szabott területére a kiutasítottak szűnni nem akaró táborát befogadni legyen kénytelen. Benes tehát nagyon ügyefogyott kibúvót használ, amikor az állampolgársági kérdés egész ódiumát a magyar kormányra akarja háritani. A külügyminiszter nyilvánvaló ferdítésével szemben az igazság az, hogy az állampolgársági bajokat minden más kormánytól függetlenül, éppen Csehszlovákia idézte elő a kisebbségi jogokat szabályozó saint germaini szerződés tudatos megsértésével. Köztudomású ugyanis, hogy e szerződésben az antant arra kötelezte Csehszlovákiát, hogy mindazokat, akiket ezen a területen talált, állampolgárainak ismerje el. Ezt a szerződést az a Benes is aláírta, aki az expozé utáni vitában még azt is kijelentette, hogy az állampolgársági kérdést a békeszerződés definitive szabályozza és itt pusztán «z opció körül van némi eltérés. Hát itt sem mondta, meg az igazat a külügyminiszter ur. Az a békeszerződés (a trianoni), — amelyre Benes dr. .hivatkozik — illetve annak alapján a csehszlovák kormány annyira „szabályozta14 Szlovenszkóban és Ruszinszkóban az állampolgársági kérdést, hogy ma nem kevesebb, mint negyedmillió ember kínlódik e területeken a legelemibb imberi jogok nélkül, kitéve családostul tgyütt minden percben a hatóságok önké- tiyeskedésének. De tegyük föl, hogy a csehszlovák korilány kapna egy utasítást az antanttól, hogy I saint germaini szerződést ne hajtsa végre és ne ismerje el minden alakiság nélkül állampolgárokul mindazokat, akiket itt talált ís képzeljük tí azt a lehetetlenséget, hogy a magyar kormány a saját érdekei ellenére sem akarja a kérdést kölcsönös megállapodás utján elintézni, nos hát Csehszlovákia részérő ebben az esetben sem lehet íönn- akadás. Hiszen tudott dolog, hogy a belügyminiszter diszkrecionális joga állampolgárságot adni bárkinek is, csakhogy az a baj, hogy nem igen ad. Sok tizezer embernek még ma is bent fekszik a kérvénye a minisztériumban, más tízezreket pedig már másodszor és végérvényesen elutasítottak. És szinte csodaszámba megy az, ha a sokezer közül egy- nek-egynek kedvezően intézik e! a kérvényét, ami azonban csak a kiváltságosoknál, duswertheimü borkereskedőknél történik, vagy esetleg a szépnem képviselőinél, akik szépségük melegével olvasztják meg a máskülönben fagyos paragrafusokat. Mindezekből pedig világos, hogy Csehszlovákia, Benes úrral egyetemben, nem is akarja megoldani a hontalanságnak százezrek életét keserűvé és bizonytalanná tevő kérdését. Nekik nem emberek kellenek, csak a földi és egvéb kellemes javak, mivel előbbiekből nekik is van elegendő. Éppen ezért minden alkalmat fel kell használni az újfajta és minden eddiginél kegyetlenebbb imperializmus leleplezésére és a becsületes állampolgársági törvény kikényszerítésére. SorsjcüöcKcí mindenki csak a 2074 Galerik és Tsa Mházlftaa • csehszlovAH osz(Alas<mjái£9i cMnisltó luUqe Dratlsíavá, Városház utca, vásárol. Telefon: 1020 Képviselők felvétetnek kedvevő feltételek mellett. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAá Komárom, junius 30. Nagyszabású pártgyülést rendezett hétfőn, Péter és Pál apostolok ünnepén a komáromi keresztényszociális pártkörzet, melyen a Vigadó terme zsúfolásig megtelt a párt ragjaival és vendégekkel. Jelen voltak Pal- kovich Viktor nemzetgyűlési képviselő, a kersztényszocialista párt direktóriumának elnöke, Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő, a párt ügyvezetője, Böhm Rezső dr. főtitkár, Alapy Gyula dr. körzeti elnök, Majer Imre dr. apátplébános, Holota János dr. érsekujvári városbiró, az ottani kisgazda- párt elnöke, Kukán Béla dr., az érsekujvári körzet elnöke, Boldoghy Gyula ipartestületi elnök, a kisgazdapárt komáromi elnöke, Dosztál Jakab, a komáromi pártszervezet elnöke, Fülöp Zsigmond bankigazgató, a csallóközi és ógyallai járások több szervezetének küldöttségei és a komáromi párttagok százai. A teremben megjelent Jabloniczky János dr. és Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselőket lelkes éljenzéssel fogadta a közönség. A gyűlés lefolyása Dosztál Jakab, a komáromi pártszervezet meleg üdvözlő szavai után Alapy Gyula dr. körzeti elnök referált a komáromi körzeti iroda 1924. évi működéséről és bemutatta annak számadásait, melyet a nagygyűlés elfogadott és a felmentést Zimkay Antal pénztárosnak megadta. Boldoghy Gyula a komáromi kisgazda- párt megbizásából üdvözli Jabloniczky és Palkovich képviselőket, a magyarság küzdő vezéreit. (Lelkes éljenzés.) Jabloniczky János dr. beszéde Ekkor Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő ragadta meg a szót és elkezdte beszámolóját. — Hallgatni arany, de a múltak lelke mégis csak visszajár és hasztalan kötelez bennünket a rendtörvény némaságra, vannak helyzetek, amelyekben beszélni kötelesség, tekintet nélkül annak következményeire. A demokrácia a szólásszabadságot és a kritika jogát is jelenti. A szónok összehasonlítást tesz a görög történelemből tanult demokrácia és az itteni demokrácia között, de úgy látja, hogy ezek csak névben hasonlítanak egymáshoz, lényegben hihetetlen messze estek egymástól. A demokrácia szabadságot jelent, azok, akik a demokráciájukat reánk alkalmazzák, úgy értelmezik és úgy csinálják, hogy rtekik szabad hadikölcsönöket meg nem fizetni, adókat az elviselhetetlenségig fokozni, nem jogerős és felebbezés alatt álló adókat, vagyondézsmákat behajtani, bennünket állampolgárságuktól megfosztani, katonát követelni, nekünk pedig szabad a köztársaságért meghalni, vagy kivándorolni, nem szabad himnuszt énekelni, Szent Istvánt megünnepelni, de szabad ezekért a börtönbe ván dorolni. — Azt mondják cseh politikusok, és maga Benes is: a cseh állam sokkal töbebt adott a magyaroknak, mi tehát boldogok vagyunk, mert boldogoknak kell lennünk. Hogy. is ne volna az a magyar, bizonyítja ezt a Csán- kiék tömeges prágai felvonulása, akik 262 korona díjért szívesen elmentek Prágát megnézni, pláne, ha földet is ígértek neki. Csak azt az egyet nem hiszem el nekik, amit a vezetőik a táblájukra írtak: nyelvben magyar, lélekben csehszlovák. Mert szlovák testvéreink azt mondják, hogy van cseh nyelv és szlovák nyelv, cseh lélek és szlor vak nemzeti lélek, de csehszlovák lélek az valami egész uj dolog, amit nem ismernek. — Kik voltak ezeknek a Vezetői? Az újságok azt írták, hogy bizonyos Kolek Alfréd volt dunaszerdahelyi jegyző, Békefi-Fried- man nevű államalkotók. Gratulál a kormánynak, mely ilyen ügyesen válogatja meg a korteseit. Ezt a Kolekot most diszkisérettel vitték ezen körök Pozsonyba, ahol még a nevét sem tudták megállapítani a kormány ezen volt -bizalmasának. A kormány őszinteségének hiánya — A kormány a magyar kisebbséggel szemben bizalmatlan és teljesen nélkülözi vele szemben az őszinteséget. Több irányban nyilvánul meg ez nemzetünkkel szemben. „Hodzsa apánk" földet igér a magyaroknak, de azok földhöz nem jutnak, ellenben a cseh nemzet kolonistái megkapják a magyarok földjét igen olcsó áron. A gutái nemzet például kapott földet a volt primási birtokból, de a javát a légionáriusoknak osztották ki. A gutaiak csak bérletbe kapták földeiket, ha a kormánynak nem tetszenek, azonnal felmondja nekik és nem ad neki 10 évet, ott hagyják bérleteiket. Ez az őszinteség hiánya a magyarsággal szemben. Körmendy-Ékes állampolgársága A magyarságot sakkban tartja a kormány az állampolgársággal és azzal nyomást gyakorol reá. Legjobbjainkat veszítjük el az illetőséghajszák révén. így van ez Körmendy-Ékes Lajos dr. esetében is. Nem vitázik a közigazgatási bíróság ítéletével, de ki kell jelentenie azt, hogy a bíróság, amint a múltban hozott Ítéleteiben, úgy ebben az esetben i® tévedett. — Mivel itt további jogorvoslatnak helye nincsen, a választási bíróság valószínűleg kimondja a mandátumtól való megfosztását is és ekkor ki van téve a kiutasítás lehetőségének, ami ellen nincs védekezés, de meg van a jogunk, hogy panaszunkkal a népszövetség el megyünk és feltesszük a kérdést: tűrt alakjai a magyarok a köztársaságnak? — Körmendy-Ékes kilenc éves kora óta él ezen a területen, 23 éve adózik és 18 évig Kassa város főtisztviselője volt. Lehet-e azt hinni, hogy nem volna idevaló állampolgár? (Lelkes éljenzés! Éljen Körmendy!) — így idegeníti el a kormány magától mesterségesen a magyarságot, de elidegeniti az állam gondolatától is. A hangoztatott és megkívánt lojalitás ellenére is Fogyásig raknak meg bennünket adóval. Mi adózunk, ameddig tudunk és kalmárkodunk. A lojalitás szív dolga. Ha hozzánk nyílt szívvel közelednek, akkor a magyarság is megértő lesz. A magyarok lojálisán harcoltak évszázadokon idegen dinasztiával. Harcoltak Európáért és a civilizációért. Ne bántsanak bennünket és akkor akár spirituszba tehetik a rendtörvényüket miattunk. Hajtsák végre a békeszerződéseket és a törvényeket. Ha ez a politika meg nem változik velünk szemben, még több börtönre lesz szükség, mert az üres gyomor igen rossz tanácsadó. A választási novella Az őszinteség hiányára jellemző a választási novella ügye, amely szintén a magyar kisebbség ellen irányul. Tudott dolog, hogy a felvidék szlováksága 18.000, a déli magyarság pedig 28.000 választószámmail küldte képviselőit a parlamentbe és igv a miagyarokat megfosztották jónéhány mandátumtól. A novella szerint a nyolc millió szaavzait két százalékát (160.000) kell egy pártnak legalább elérnie, hogy mandátumot kapjon. Az is megtörténhetik, hogy a magyarság teljesen képviselet nélkül marad. Ennek a nyílt támadásnak egy jó oldala mégis van: Európa figyeli az eseményeket. Tiltakozni fogunk ez ellen is Európa színe előtt. A szövetkezett ellenzéki pártok az érsekujvári egyezmény alapján találni fognak plattformot a választásokban való egységes részvételre, a pártke retek azért fenmarad- ha inaik. A magyarság pártjainak a küszöbön álló választási harcot együtt kell közösen megvívnia. Külföldi kölcsön A csehszlovák kormány drága és súlyos pénzeket költ a külföldi propagandára, hogy a köztársaság helyzetét miinél rózsásabbra rajzolják. Azonban éppen olyan helyről kapunk segítséget, ahonnan talán nem is várjuk: a kiaipiitallizhiustól. Csehszlovákia 6 milliárd adósságát ki kell fizetnie, tehát kölcsönt keres. Legjobbnak tartana egy amerikai dol- lárkölcsont. Az amerikai bankárak megérkeznek és feltételeiket előadják, többek közt van két feltételük: a cseh pénzügyek ellenőrzése és a politikai rend (értve ezen a kisebbségeket). A nemzeti önérzet felfortyan ez ellen, a szuverenitást sértő feltétel ellen, de az amerikai bankár nyugodtan ráül a pénzes zsákjára. A kormány az első feltételnek deferálit. A jegybank igazgatóságának 12 tagja közül csak 11-nek kell csehszlovák állampolgárnak lennie, a tizenkettedik külföldi is lehet: ez lesz a pénzügyi szakértője a hitelezőknek. Bizonyára teljesülni fog a második feltétel is, mert az amerikai töke tudja azt, hogy csak ott biztos a pénz, ahol nyugalom van. Kölcsön csak akkor lesz, ha a kisebbségekkel rend lesz. így bosszulja meg magáit a politikai rövidlátás. Az államalakitás művészete 1919-ben nem volt művészet ezt az államot megalkotni, a győztes hatalmakat a bosszú is vezette és adtaik — a máséból —, amennyit csak kérték. Később a saját bőrükön vették észre, hogy a békeszerződéseket rosz- szul csinálták, mert a kicsinyek, akiket naggyá tettek, nem sejtett mohósággal törik össze a papiroskorlátokat. Míg a külpolitikai viszohyok romlottak voltak, addig a politikai strébereknek jól ment dolguk. A konjunktúrának azonban már vége van és a cseh külpolitika sikereinek is vége szakadt. Most már belátták, hogy mekkora hiba volt elzárkózni az Ausztria és Ma- gayrországgai való megegyezés elől, valutájuk lerombolásában segédkezni, Prágából európai politikát csinálni és jobb lett volna a szerény ibolya szerepére vállalkozni és örülni, hogy csőstül hullott az áldás. Benes nem az a ragyogó álló csillag, aminek képzelték, hanem csak kódorgó meteor, amely fényét gyors mozgásától nyeri. A mi törekvésünk szerény külpolitika, szerződések a szomszédos államokkal, hogy meneküljünk a militarizmus túltengő terheitől és azzal anyagi ügyeink könnyebbüljenek. Politikánk azért csak ellenzéki lehet ezzel a kormánnyal szemben, amely ígéreteit meg nem tartja. Hazugság az a. vádja, hogy államellenesek vagyunk, mert a kormányel- lenesség nem állameltenesség. Csak becsületes politikával küzdhetünk a jövőért, jogaink kivívásáért. Lehetünk idealisták, naivak, de aljasok sohasem voltunk és sohasem leszünk. Sokkal nagyobb szolgálatokat tettünk mi a konszolidációnak, mint a kormány bérenc iparlovagjiai, akiket vagy ostorral, vagy cukorral lehet dirigálni. A pártviszályról Jabloniczky János beszéde végén komoly hangon, a hallgatóság zugó helyeslése és lelkesedése mellett fejtette ki véleményét a keresztény-szocialista párt válságáról, a Concordia ügyéről, tényeket sorakoztatott fel, amelyeket soha megcáfolni nem is kíséreltek meg. A Concordia bírósági szakértője is konstatálta már, hogy annak üzleti könyveiben a bizonyos 283.000 korona kölcsönnek nyoma sincsen. Mi alkotmányos utón és fegyverekkel küzdöttünk és az alkotmányos utón való minden határozatban megnyugodni hajlandók vagyunk. A volt pártelnök vádolt, amikor a bizonyításra hívtuk fel, azzal adós maradt. Azzal a munkával, amelyet ellenünk folytatnak, a pártszakadást készítik elő. A felelősség ezért őket terheli. A junius 24-iki párkányi gyűlésen a párt 200.000 korona adósságának kifizetését és a Concordia S00.000 korona adósságát követelik rajtunk, akik pár hete vettük át a párt vezetését. A párt egységének a híve és az alkotmányos eszközöknek: a válság csakis ezen az utón oldható meg. (Jabloniczky beszédét lelkes éljenzés és taps fogadta.) Böhm Rezső és Alapy Gyula beszéde Utána Böhm Rezső, a keresztény- szociaílista párt h. főtitkára mondott igen szép beszédet, amelyben a párt erkölcsi céljait és bázisát hangsúlyozta. Gyönyörű szavakkal festi a kulturális feladatokat és szavai, amelyekkel a magyar családok és a magyar anyáik 'kötelességét sorolta elő, mély hatást tettek. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Alapy Gyula dr. körzeti elnök mondott lendületes beszédet, ostorozva a kormány adópolitikáját és vázolva Komárom város szomorú gazdasági helyzetét, a leépített ipart, a lehetetlen földbirtok politikát, a nyugdíjasok megdöbbentő helyzetét és beszédének befejező része tapsviharban veszett el. A pártegységért A' nagygyűlés a komáromi párt választmánya javaslatára a következő határozatot hozta: A nagygyűlés kimondja, hogy a keresztényszocialista párt egysége alapján áll és azt feltartani kívánja. Ezért a volt pártközpont tisztviselőinek aknamunkáját,
