Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-04 / 124. (867.) szám

Tass: „A könny m Ha törni, hogy a Holsöim tekintély ioegineatösön öt dastruaiiák az állanr Benes párisi iiíia váratlanul jött és meglepetésszerűen hatott. Kis­sé rejtelmesnek tűnt föl, hogy Géniből hirtelen Parisba szalad és kissé rejtelmes volt az is, hogy a párisi tárgyalásairól szóló félhivatalos híradás feltűnően hangsúlyozta, hogy utazása nem állott a nyugati politika problémáival összefüggésben. A meglepetésszerü és rejtelmes utazást most ér­dekesen világítja meg a német szociáldemokra­ták berlini napilapja, mely arról kapott párisi tu­dósítást, hogy Ben-e,s kiruccanása Pár is ha tulaj­donképpen diplomáciai kudarcot jelent, mert Briand francia külügyminiszter kitért az elől, hogy vele találkozzék és tárgyaljon. Benes látva azt, hogy a biztonság kérdésében a francia és angol álláspont szorosan érintkező pontokat ta­lált, attól tartott, hogy a kisantantra nézve csöp­pet sem kellemes angol felfogás fog a német ga­ranciajavaslatra adandó válaszban érvényesülni s igy Párisba ment, hogy visszarántsa Briand-t az angol politika befolyásolásától és kieszközölje azt, hogy a válaszjegyzék határozott tilalmat ál­lítson föl Ausztriának Németországhoz való csat­lakozása ellen. Briandnak úgy látszik nem lehe­tett kellemes Benes kapacitáló szándéka s a min­den bizonnyal előre bejelentett találkozás elől vidékre utazott s Benes csak. Berthelot-.val, a külügyminisztérium politikai osztályának vezető­jével folytathatott eszmecserét. A Vorwártsnek értesülése nem látszik üres kombinációnak. Az európai politikában reális követelményei jelent­keznek a béke konszolidációjának s reális törek­vései mutatkoznak annak, hogy ez a konszolidá­ció a hatalmi érdekek egyensúlyba hozásával és nem diktatórikus ♦princípiumok alapján !;2vetkez­zék be. Hogy ez a törekvés Benes eddigi politi­kájába nem illeszthető bele, az fájdalmas lehet az ő számára, de a politika nincs arra berendez­kedve, hogy ambíciókat elégítsen ki akkor, mi­kor az ambíciók túlnőnek a hatóerejének korlá­táin. A politika csak kézben tartott és tallónban lévő kártyákat ismer, a kijátszott adukat nem veszi kombinációba. Briand számára úgy látszik Benes kijátszott kártya . . . Ali szakségszerii, az kermtiilviHeiö, mondotta Thomas Mann egy ankét folyamán, amikor a következő két kérdést állították elébe: szükségszerű gondolat-e az európai egyesült álla­mok eszméje s ha szükségszerű, keresztül- viihető-e? A nagy német regényíró, akinek bizo­nyos körökben határozott politikai súlya van, az első kérdésre szilárd igennel felelt: európai egye­sült államokra igenis szükség van. S a második kérdésre a felelet vajmi egyszerű: ami szükség- szerű, az keresztülvihető. Ahogy a mérnöki cso­dák jönnek, ahogy megoldódik minden probléma, amikor szükségszerűen esedékessé válik, ahogy az érett gyümölcs leesik a fáról — úgy fognak összefogni az európai államok abban a pillanat­ban, amiwt létüket kívülről elementáris veszély fogja fenyegetni. A történelem ritkán ismer pszeud^morfózist, mert a pszeudomorfózis egyen­lő a káosszal és a halállal. A világ képe a közép­kortól kezdve a nagy összefoglalások felé tendál: amint megszakadt a pápaság generális összefogó ereje, a kontinens kis, szétszakadt államai, gróf­ságai, hercegségei, püspökségei a renaissance alatt megkezdték centrális kiépítésüket; elsőnek meglett a részekből a nagy Franciaország és Spanyolország, majd utolsónak, amikor a szük­ség már égető volt, a tizenkilencedik század de­rekán a német birodalom és Olaszország. Meg­teremtődtek a nagyhatalmak, de mivé váltak ezek az európai nagyhatalmak ma, amikor Ame­rika egymaga fölér tíz kontinentális birodalom­mal és szédítenek az orosz szovjetek s a pán- mongol hatalmasságok? Az európai világbiroda­lomra szükség van, ha a fehér faj régi bölcsője gazda-ágilag és függetlenül szembe akar szállni a felcseperedett uj- meg óvilágokkal. És mintha biz "'tálán, óvatos, kezdetleges lépések történ­nének is Páneurópa felé, mely persze nem Cou- denl '•ve-Kalergi megálmodott tisztaságában és programszerüségében halad a keletkezéshez. A garanciaszerződés. A kontinentális hatalmak és az európai Anglia összefogása. A genfi jegyző­könyv megbukott, mert világszövetséget terve­zett s helyébe az európai szőve,„ég lép. Jouve- nal, a francia külpolitika szeizmográfja, most tért vissza Londonból s a Maimban cikket ir az angol hangulatról, mely a következőkben fejezhető ki: bók üljünk ki mi európaiak és forduljunk közös erővel nagy hitelezőnk Amerika eilen, mert kü­lönben megesz minket. S e kibékülést garancia­szerződésnek nevezik. Mely ha létrejön, megtör­tént az első lépés a külső veszedelem következ­tében kelétkezendő európai összefoglalás felé. Budapest, junius 3. A MTI jelentése szerint Vass mmiszter- elnökheJyettes fogadta a sajtó képviselőit és előttük rámutatott arra, hogy sajátságos ta­lálkozása a körülményeknek az, hogy valahányszor a miniszterelnök az országra nézve nagyfontosságu ügyekben külföldön tartózkodik és tárgyal, odahaza mindig bomba robban. Kijelentette, hogy Beniczkynek vallomá­sa. amelyet annyiszor beharangoztak már, semmi nóvumot sem tartalmaz. A vallomás egyetlen nóvuma az, hogy a kormányzó személyét akarja példátlan módon az ügybe keverni. A vallomásban csak gyanusitgatások vannak, szemernyi igazság nélkül. Ez egy példátlan perfid politikai hajsza, amely a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen irányul. Nem szeretné fölté­telezni semmiféle politikai irányzatról, hogy elfelejti azt, miszerint az államstruktúra zá­róköve a legfőbb tekintély: az államfő. Ha ezt föltételezné, akkor az illető irányzatot destruktívnak, forradalminak kellene monda­nia. Az irányzatokról ezt nem tételezi föl, azonban egyik-másik emberről igent A val­lomás azt jelenti, hogy az ország konszolidá­cióját a forradalom felé akarják fordítani. A kormány nem fogja tűrni azt, hogy a legfelsőbb tekintély megingatásán át A nemzetgyűlés mai ülését az összes pártok képviselőinek élénk érdeklődése mel­lett nyitotta meg Szcitovszky elnök. Bejelen­tette, hogy Peidl Gyula és Hegymegi-Kiss Pál napirend előtti fölszóialásra kértek en­gedélyt. Az elnökség azonban az engedélyt megtagadta, de az illetők kívánságára kéré­sük teljesítését a nemzetgyűlés Ítélkezésére bocsátja. Az egységes párt ellenzi a kérést, az ellenzék az engedély megadása mellett van. Óriási vihar tör ki, a jobb- és baloldal képviselői egymás felé kiáltoznak. A szenvedélyek viharzása közben emel­kedik szólásra Vass József miniszterelnök­helyettes és a legnagyobb nyugodtsággal kezdi beszédét. Bejelenti, hogy annak az ügynek kapcsán, amely néhány napja társa­dalmunk és politikai életünk közvéleményét a legnagyobb izgalomban tartja, kíván föl­szólalni. A miniszter beszédét újabb zajos lárma követi. Vass nyugodtan folytatja: — Szenvíelenül kíván beszélni és kéri, hogy minden oldalról nyugalommal és tü­relmesen hallgassák meg politikától mentes fölszólaiását. Mert Beniczky vallomása a bíróság elé tartozik és kézenfekvő dolog, hogy ebbe politikát belekeverni nem szabad. Erre újabb vihar tör ki a baloldalon. Peyer közbekiált: Egyik gyilkos a honvédel­mi minisztériumban van alkalmazva. Besse­nyei Zénó a szocialisták felé: Miért nem eu­destruálják az államot akár a parlament, akár a sajtó utján. A kormány ebben a kérdésben nem lehet engedékeny. A vallomást leközlő sajtóorgá­numot azért kobozták el, mivel leadott olyan közleményt, amely csak fölmentés következ­tében megtett vallomást tartalmazott és amelyről a sajtóorgánum jól tudhatta, hogy azt nem közölheti. A kormány azzal, hogy fölmentette Beniczkyt a hivatali titoktartás alól, bebi­zonyította, hogy kívánja a gyilkosság ki­derítését A fölmentés azonban kizáróan a bíróság és nem a közvélemény informálásáért tör­tént. Mert ha a vallomást tévő bíróság elé áll és válaszol a föltett kérdésekre, a bíró­ság még mindig elrendelheti a zárt tárgya­lást. Mivel pedig a sajtóorgánum ezt már előre közölte, el kellett kobozni, de min­denképpen clkcbzandó volt a lap a legfőbb állam tekintélyt sértő és rágalmazó közlemé­nye miatt. Tisztázza még, hogy miiért tartóz­tatták le Beniczkyt. Beniczkyt korábbi ügye miatt elítélték, de büntetésének kitöltésére haladékot kapott. Haladék azonban csak an­nak adható, aki újabb vétséget nem követ el. Mivel Beniczky vallomásának közzétételével megsértette a hivatalos titoktartást, ez a ha­ladék eo ipso megszűnt és büntetése azonnal esedékessé vált. gedik tisztázni íz ügyet. Amikor a zajos köz­bekiáltások özöne kissé lecsililaipul, Vass to­vább folytatja: — A Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyé­ben annak idején a miniszterelnök már ki­merítően nyilatkozott. A tetteseket — saj­nos — nem lehetett teljesen kinyomozni. Peyer újból közbekiált: A honvédelmi minisztériumban van. Nagy lárma tör ki erre újból, de Vass miniszterelnökhelyettes a legteljesebb hideg­vérrel jelenti ki, hogy a szociáldemokraták­tól, mint fegyelmezett politikai szervezettől elvárja, hogy nyugodtan fogják őt meghall­gatni, amikor a legnagyobb objektivitással akarja tájékoztatni a nemzetgyűlést. — Minden gyilkosságot föl akarunk deríteni és azt akarjuk, hogy minden gyil­kos elnyerje büntetését. 1918 októbere óta sok gyilkosság történt az országban és kí­vánom, hogy többé gyilkosok ne járhassa­nak szabadon Magyarországban. Klárik szociáldemokrata közbekiált: Vé­di a gyilkosokat. Óriási lárma tör ki az egy­séges párton és a keresztfény gazdasági párt oldalán erélyesen tiltakoznak a közbeszólás miatt Vass tovább folytatja: — Fölkérem képviselő urat, hogy a folyosón, az immunitás védelme nélkül, is­mételje meg állítását, hogy a bírósági eljá­rást megindíthassam. Kijelenti, hogy a bűnügyi aktákat a nem­zetgyűlés tagjainak rendelkezésére bocsátja. A baloldal újból zajongani kezd. Vass a nagy zajban is tovább beszél: — Tessék a gyilkosokat megnevezni! Ha pedig itt, a nemzetgyűlés színe előtt nem merik a bizonyítékokat előadni, szívesen ülünk össze a honvédelmi miniszter és én a képviselő urakkal és akkor egész nyugodtan elmondhatják bizonyítékaikat nekünk. Erélyesen visszautasítja, hogy a párt- szenvedélyeken és egyéni gyűlölködések fölött álló magyar államfő személyét is be­levonták a vitába. A kormányzó személyének említésekor az egységes párt és a keresztény gazdasági pánt egy emberként föláll és percekig viharosan éljenzi a kormányzót. A lelkes ünneplés után Vass kijelenti, hogy nemcsak a szocialistáknak van siratni- valójuk, mert a kér észté nyszooiafoták egyik lapszerkesztőjét is meggyilkolták. Tiltakozik a politikai élet rnegmérgezése ellen. A imijpris z te r e lnö k helyettes beszédének befejezése után az elnök szünetet rendelt el, amely alatt a folyosón meleg ovációban ré­szesítették Vass minisztert. Mit ir a budapesti sajtó? Az egész budapesti sajtó ma a Beniczky- ügyrö! vezércikkezik s a Népszava és a Vi­lág kivételével valamennyien elítélik ezt a politikai bombavetést. Nem kivételek a legi­timista lapok sem. Zichy János grófhoz kö­zelálló'Nemzeti Újság élesen elítéli Beniczky­nek pünkösdi szereplését, amit vakmerőhangu osiorcsapásnak ne*, ez a for­radalomtól íelsebzett ország alig behegedt testére. A gyilkosságra vonatkozóan semmi újat nem mond, csak gyanúsít és sértegeti a kor­mányzót s ezzel az államhatalom első repre­zentánsának személyében gáládul támadja a Genfben jövőjéért viaskodó nemzetet is. Ez a politika nem szolgálja a konszolidációt, ez csak ugyanolyan elbírálásban részesül­het, mint a dinamiibombák politikája. A legitimizmus megvetéssel fordul el az ilyen eszközöktől. A Magyarság is megálla­pítja, hogy Beniczky súlyosan hibázott. De hibáztatja a kormányt is, hogy a szocialisták nyöszörgéseinek engedve, akik állítólagos hi­vatalos kötelességből, de még inkább una­lomból állandóan firtatták a Somogyi-ügyet, most Beniczkyt megszólaltatták, hogy elfa­kult botrányrongyokat kiszínezve a nyilvá­nosság előtt kiteregesse. A szabadkirályvá- lasztók lapja: a Szózat, Beniczky lépését az államforma elleni forradalmi tettnek mi­nősíti, amire a válasz csak olyan lehet, amely min­den forradalmi megmozdulás ellen a leghatá­sosabb mód. A Pesti Hirlap is elitéli a meg­gondolatlan lépést. A Budapesti Hirlap azt Írja, hogy Beniczkynek belügyminisztersége idején több ízben volt alkalma és módja per­döntőén belenyúlni az ügybe. Ha akkor is annyira szerette volna az igazságot, mint most mutatja, módjában lett volna a nyomo­zást minden akadályon keresztül dűlőre vin­ni. A liberális Esti Kurír is kárhoztatja Be- ' niczky eljárását. Franciaország is résztvesz az Amundsen utáni kutatásokban Oslo, junius 3. A francia követ tudatta a külügyminisztériummal, hogy Charcot fran­cia kutató kijelentette a párisi tengerészeti minisztériumban, hogy hajlandó résztvenni az Amundsen utáni kutatásokban, ha ezt a norvég és a francia kormányok megengedik és lehetővé teszik. Az uj expedíciót a „Pour- quois pas“ hajón fogja megtenni, mely hajót a francia tengerészeti minisztérium szereli föl. Arra a kérdésre, vájjon Charcot tervét a norvégek szívesen fogadják-e, az oslói kül­ügyminisztérium kijelentete, hogy Norvégiá-' bán a legnagyobb megelégedéssel veszik a francia kutató nemes elhatározását és min-, denki hálás lesz neki a fölkínált segítségért.; Vass mmiszterelnökhelyettes viharos közbeszólások között fejtette ki a kormány álláspontját r Ét Mjr JJÖ W M l24~<867> szám * csa<aritt>«s janias 4 Jf Előfizetési árak belföldön: évente 300, ‘ ____________ ^ félévre 150, negyedévre 76, havonta JÜ r ÉnteSjjSiijP 26 Ké; külföldre; évente 450, félévre MMM^^-k***” A JE Wf! Éli Jr Wk W **&ÍÍF* Mr &&& Mst***^ Szerkesztőség: Prága, II, Stépánská 1L.m JW Jm W w MB m. Jw m JSr Mw HL Jr Jr ÜL jSk uiice 10/m. Telefon: 30-3-49. wadó­Vw W riS&etk Jp fit hivatal: Prága, !., Liliová ullce 18. r Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hirlap, Pralia. A Jzk&venszSkéi és úfiuszimszSkéi tfziS’V&tfcezeiÉ üffemzéM &ávio6 poíiti&mi napilapja áFetfelös szez&esztö: ©flf JfstvÚTS1 i hm UIUIMIl',TMWa;il Ulf li IHI'IHWW 'filPMI III li II III1 IW GP 'liii ■Hl 11, Betiltották az „Az Ujságot“ egyrészt a Btk. rendelkezéseibe súlyosan üt­köznek, másrészt az állam érdekeivel sem egyeztethetők össze. Ennek következtében, mondja a rendelet, nem látható garancia arra nézve, hogy az ügy későbbi folyamán a lap tendenciája megváltozna és a legteljesebb objektivitással bírálná az ügyet, az ország belső rendjének és a közbiztonságnak érde­keit kellőképpen szem előtt tartaná s azokkal ellentétbe nem kerülne. Ezért egyrészt a köz­érdek. de az állam külpolitikai érdekeinek biztosítására is igy kellett határozni. A belügyminiszter a Beniczky vallomá­sát közlő Az Újságot bizonytalan időre betil­totta. A betiltó rendelet hangsúlyozza, hogy a lapban megjelent Beniczky vallomása a Somogyi—Bacsó gyilkossága ügyében még folyamatban lévő bűnügyről tett vallomást hozta nyilvánosságra s az ilyennek teljes ter­jedelmében való közlésével a lap büntetendő cselekményt követett el. A lap ezzel arról tett tanúságot, hogy szerkesztői a közlésre beküldött cikkek felülvizsgálásában nem jár­nak el a kellő körültekintéssel s a lapban olyan tendenciák jutnak érvényre, amelyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom