Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-14 / 132. (875.) szám

^-Vasárnap, június L4. -------^,*- —— ...... : Kassa város közgyűlése L = Kassa, junius 13. Kassai tudósítónk táviratozna: Kassa Város képviselőtestülete péntek délután tar­totta meg rendes közgyűlését. A közgyűlés Ványai keresztényszocialista tag indítvá­nyára a berzevicei tüzkárosultaknak 2000, a gölnicbányaiaknak 5000 korona segélyt sza­vazott meg. A tanács javasolta, hogy a rend­őrségi palota felépítésére szerezzen a város kölcsönt, melyet az állam kedvező feltételek mellett amortizálni hajlandó. A közgyűlés bizottságot küldött ki a kérdés megvizsgálá­sára. A villanyáram egységárát júliustól 90 fillérre csökkentik a nagyüzemek részére. (Ugylátszik, a lakossággal nem törődnek a város urai!) Az Astoria-kálvéház előtt trafikbódé fel­állítását a rendőrség közlekedési okokból nem engedélyezi. A Vörös Keresztnek szo­ciális céljaira a telket megszavazták. Elfo­gadta a közgyűlés a Zemska Bankától föl­veendő 2,756.000 koronás kölcsönt, melyet tiz év alatt félévi részletekben 6 és fél szá­zalék kamat mellett folyósítanak. Nagy vihar támadt a városi házban levő Kassai Hitel­bank lakbéremelésének kérdése körül- Hor- kay kommunista dühös kirohanást intéz a bankok ellen, melyeket a ldsemberek tönkre­tevőjének nevez. A többség a lakbérnek 24 ezer koronára való emelése mellett foglalt állást. A kommunisták erősen támadták a polgármestert a fiirésztelepi munkások kilenc hónapja megszavazott, de még ki nem utalt fölemelt bére miatt. A polgármester válasza szerint a pénzügyi bizottság legközelebb tendezi ezt az ügyet. A kommunisták szerint a barakklakáso­kat jobban kiépíthetné a város, miután ren­geteg szegény és kilakoltatott emberről kell gondoskodni. A polgármester Válaszában ki­jelenti, hogy nincs pénz a barakkodra s a nyomorúságon pillanatnyilag nem segíthet­nek. Juhász képviselőtestületi tag interpellált ezután, hogy a közgyűlés vonja felelősségre Horkay tagot azért, amiért őt a Csáky-íéle birtokcserében megvesztegetéssel vádolta. Horkay ezt feleslegesnek tartja, mert a bí­róság lesz hivatva az igazságot szolgáltatni. A közgyűlés ezt az érvelést el is fogadja. Az esti nyolc óráig tartó ülés a kommunisták viharos közbeszólásai között végződött. 3'fá űntienfe&f: és minácniiíÉ feérdl * S Delhién PlagnarorszSg pénzügyeinek rcnöezelteégérgi Budapest, junius 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefonie- i'entése.) Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozott genfi szerepléséről és az aktuá­lis kérdésekről a Neues Wiener Journal genfi tudósitója előtt. A miniszterelnök nyilatko­zata bizonysága annak, hogy Magyarország gazdaságpolitikai felépülése a háború utáni súlyos válságok után a legjobb mederben ha­lad és a magyar közéletre lassan, de biztosan jobb napok várnak. A miniszterelnök a bécsi lap munkatár­sának a következőket mondotta : — Magyarország, amely a népszövetség közvetítésével nemzetközi kölcsönt vett tel és a népszövetség ellenőrzése alatt áll, idő­ről-időre Genfbe küldi képviselőjét, hogy a pénzügyi javulásról és az ország gazda­sági helyzetéről jelentést tegyen a népszö­vetség előtt és olyan intézkedések fogana­tosításáról tárgyaljanak, amelyek a hasz­nos fejlődést siettetik. Ennek segítségével Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzete lényegesen javult. Pénzünk árfo­lyama állandósult, az államháztartás egyensúlya helyreállt. A költségvetés any- nyira biztosított, hogy máris olyan intéz­kedésiekre gondolhat a kormány, hogy a népszövetség hozzájárulásával bizonyos tulmagas adóterhek könnyítését tervezzük, anélkül, hogy a költségvetés egyensúlyát veszélyeztetnénk. Bizonyos adóbevétele­ket a jövő évi költségvetésben alacsonyabb előirányzattal vezetünk be. mint eddig. Ez volt genfi utunk egyik főcélja, de fel akar­juk hívni a népszövetség figyelmét arra is. hogy mindent el kell követni, hogy a kö­zépeurópai államok gazdasági és pénzügyi viszonyait feljavítsák, igy a kereskedelmi forgalmat, a vállalkozási kedvet és a több­termelést fejleszteni lehessen. Középeuró- pában eddig nagy tőkehiány mutatkozott, mert az ottani államok 10 éven keresztül el voltak vágva azoktól a tőkeforrásoktól, amelyek korábban a gazdasági életet meg­termékenyítették. A békeszerződések meg­kötése óta ezek iránt az uj alakulások iránt nagy bizalmatlanság kapott lábra, amely megakadályozta, hogy az a tőke, amely eddig rendelkezésre állott, most is fel­ajánlja szolgálatát. Ez a bizalmatlanság most sem szűnt meg, sőt részben még nö­vekedett a nemzetközi viszonyok fogyaté­kos megszilárdulása következtében. Elis­merem, hogy sok minden történt, ami al­kalmas volt ennek a bizalmatlanságnak fo­kozatos eloszlatására. Ausztria és Magyar- ország pénzügyei rendezettek és szaporo­dik az egyes államok között kötött keres­kedelmi szerződések száma is. Mindezek a tünetek az általános világgazdaság talpra- álliíása szempontjából nagy jelentőségűek és Magyarország gazdasági életének meg­termékenyítéséhez hozzájárulnak. — Magyarország nem keres újabb köl­csönt Géniben vagy a külföldön. Célunk osiak az, hogy a népszövetség támogatásá­val megnyerjük és erősítsük a külföldiek bizalmát irántunk. A nemzetközi kölcsönt, amit a költségvetési hiány fedezésére for­díthattunk volna, nem kellett igénybe venni. így tartalékunk maradt, amely ele­gendő arra, hogy vele néhány évig beru­házásokat eszközöljünk. Ezzel Magyaror­szág abba a helyzetbe jutott, hogy közvet­ve segíthet a magánvállalkozásokon. — Megoldatlan maradt még a mezőgaz­dasági hitel kérdése. Ezt csak a külföldi tőke közreműködésével lehet rendezni, de jó kilátások vannak arra, hogy legköze­lebb a már folyamatban levő tárgyalások alapján ez az ügy is kedvező megoldást fog találni. A népszövetségi tanácsnak ép­pen most bevégzett ülésszaka megelége­déssel állapította meg az állami szanálási akció teljes sikerét. Magyarország belügyi viszonyairól ki jelentette a miniszterelnök, hogy azok a leg­teljesebben konszolidáltak, noha nagyon ke­vés olyan ország van, mint Magyarország, amelyet az utóbbi időkben a forradalmak annyira elpusztítottak volna. Magyarország­nak most nyugalomra van szüksége. Az or­szágot hatodfél év óta a mostani kormány- rendszer vezeti, ez is fényesen bizonyítja, hogy ott rendezett viszonyok uralkodnak és a lakosság ezzel a kormányzati rendszerrel nem elégedetlen. Bomlik a honái imraszlpárl Belgrád, junius 13­(A P. M. H. eredeti tudósítása.) Tegnap­előtt nagy külpolitikai nap volt a szkupstiná- ban. Marinkovics Kaja, a Davidovics-kor- mány volit külügyimi túsz te re interpellált a bolgár kérdésben és Nincsics válaszolt. Gyengén, apró érdemecskékre hivatkozva és végül kijelentette, hogy a bolgár parasztság üldözése és a bulgáriai tömegmészárlás Bul­gária belügye, amihez a szomszéd államok­nak nagyon kevés közük lehet. Marinlkovics Kaja, az ellenzéki, fényes győzelmet aratott, legalább elvi győzelmet, mert Nincsics beszédét válaszában póz dór­jává törte, kimutatta Nincsics mulasztásait és bebizo­nyította, hogy a régi Szerbia demokratikus letéteményese Jugoszlávia, amely nem le­het a reakciós és terroriszíikus Cankov- kormány barátja. Marinkovics beszédének végén nemcsak elvbarátai, de az egész radikális párt is fel­állva tapsolt és hiába fogadták el végül Nin­csics, illetve az elnök napirendi indítványát, mindenki érezte Marinkovics fölényes győ­zelmét­Néhány könyv volt akkor minden szép­sége, összes virága az én életemnek is. És az utca túlsó oldaláról eljutott hoz­zám minden sugara ennek a rajongó áhitat­nák. Néztem a kisfiút. S az ablakomon felolvadtak az összes jégvirágok. A kis szobára lassan ráborult az alkony- Tulnan eltűnt a könyvesbolt, a kisfiú, az ut­ca. Megmélyült és kivirágzott a téli est: lá­zas szomjúság szárította el az én torkomat is­Élet előtt didergő önmagamat néztem már. Lehunytam a szemem. A kisfiú ott, én itt: két apró, emberi mécses lobogott a sötét Magas-utcán. Álmodtunk. S az órák múltak. Esti hatkor azután egy hangos dördü- Iés riasztott vissza a kék hegyeken túlról. A könyvekre lehúzták a súlyos vasrollóí­Felébredtem és egyedül voltam. Kicsi emberek, kicsi keretek közt, hideg szobában, elítélve, végzetes szomorúsággal, azon a magános, régi télen­Már mélyen bent jártunk a januárban. S hullt, egyre hullt a hó és a délutánokat vé­gigkorbácsolta a szél. Egy éjszaka a hófúvásban megálltak a vonatok, reggelre pedig megfagyott a mos­dótálban a viz. Vagdaló hideg volt. Akkor délután felvettem a télikabátomat és átmentem a kisfiúhoz. — Megveszem a legszebb könyvet és hazaküldöm! így akartam. Kinyitottam a kaput, régi ismerőshöz mentem... _ . — • ———— A kirakat előtt állt, dideregve topogott , egy-helyben. Kezeim közé fogtam a fagytól megcsí­pett arcát: hálásan, bizalommal nézett fel­— Mit vegyek inkább fiacskám? — kér­deztem. — Egy Verne regényt, vagy May Károly összes kalandjait? Mit szeretnél? — Krémest! — felelte. Kis szeme csillogott, mint királykisasz- szonyok ujján a gyémánt. És csodálkozva néztünk egymásra pil­lanatokig. Szél fújt el ekkor az utcán. Alulról vaní­liás, meleg illat csapta meg az arcomat. És abban a pillanatban megértettem mindent. A szomszéd cukrászdának, itt, a köny­vesbolt alatt, volt a konyhája, lesülyesztve mélyen a földszint alá. A szellőztető ablakon délutánonként megáradva ömlött kifelé a sárguló sütemények meleg illata. A kisfiú mélyen a tüdejére szívta a va­nília részegítő üzenetét, azután csillogó sze­mekkel nézett rám­Ezt az illatot élvezte tegnap, tegnapelőtt és mindig. Egy mosolygó koldus állt a kirakat előtt: boldogság kapujában. Krémest, sok-sok krémest vettem. És a kisfiú hazament. Rózsásan, boldo­gan, mint régi olasz mesterek képein az an­gyalok. Azon a délután pedig én újra egyedül maradtam. Árvább, elárultabb, szomorúbb voltam minden tegnapoknál. S későn, nagyon későn jött el abban az évben a tavasz. Azt hittem, ember virraszt velem a ma­gányban és rá kellett jönnöm, egyedül va­gyok. ■ • ' ................................. Bo mlási tünetek a Radics-pártban A politikai kudarc sohasem lehet arra alkalmas, hogy barátokat szerezzen, vagy a régi híveket együtt tartsa. A Radics-párt po­litikája pedig kudarcot vallott abban a perc­ben, amikor a kibékülés, a megegyezés kedvéért oda­dobták összes régi elveiket, vagy mond­juk csak jelszavaikat: a köztársaságot, a földreformot, autonómiát és másokat. Lehet, hogy erre feltétlenül szükség volt, lehet, hogy ez volt az egyetlen mód ar­ra, hogy Horvátország felől elhárítsák az Obzname és a Pribicsevics uralom vesze­delmét, de a tömeg nem tud higgadtan ítélni, a tömeg, különösen a minden oldalról erős demagó­giával izgatott tömeg csak elvfeladást lát, behódolást és hatalomratörekvést. Egyik oldalról Pribicsevics, másrészről az úgynevezett Zajedinca dolgoznak a meg­egyezés ellen. Pribicsevics a konzervatív- reakció, a Zajedica (horvát egységpárt) pe­dig az eredeti jelszavakhoz való ragaszko­dás apostolai. Ennek a kétoldali pergőtűznek az az eredménye, hogy a horvát parasztpártnak pünkösd hétfőjére hirdetett pártvezetőségi ülését nem lehe­tett megtartani, mert a vidéki szervezetek nem küldöttek el delegátusaikat, a másik eredmény pedig a községi választá­sokon mutatkozik, mert Zágrábban 22-ről 15-re, Belováron pe­dig 19-ről 14-re esett vissza a Radics- párti községtanácsosok száma. A legújabb hírek szerint Radicsék négy mandátummal bemennek ugyan néhány nap múlva a kabinetbe, viszont Rajjcs István zárva van, legjobb emberei pedig internálva, a Zajednica parla­menti képviselői pedig dr. Trumbics Ante ve­zetésével 180 fokos frontot csináltak a meg­egyezés ellen. A legfrissebb kombinációk szerint Pribi­csevics Szvetozár és a súlyos panamákkal megvádolt dr- Lukinics igazságügyminiszter kilépnek a kormányból, de két független de­mokrata miniszter még mindig benne marad. Újra bezártak egy magyar iskolát Pribicsevics Szvetozár nem ül hiába a közoktatásügyi miniszteri székben, dolgozik és erélyesen tartja az elvet: Nulla dies sine linea. Apasztgatja a magyar iskolákat, ahol lehet, sőt ott is, ahol nem lehet. Junius elején, közvetlenül az évzáró vizs­gák előtt beszüntette a Miasszonyunkró! nevezett iskolanénék szabadkai polgári is­kolájának magyar tagozatát, a növendéke­ket pedig utasította, hogy az állami polgári iskolában szerb nyelven tegyenek vizs­gát. Ez a rendelet a biztos bukáson kívül 800 dinár vizsgadijba kerül, meg egy csomó könnybe és elkeseredésbe. Az erkölcsi bizonyítvány Délszloveuszkó, junius 13. Van Délszlovenszkőban egy kerületi fő­nök, aki talán még álmában is magyar illető­ségeket kutat és abban találja a gyönyörűsé­gét, ha azokat megsemmisítheti. A lelketlen paragrafusok könyörtelen embere ez a ná- cselniik. akitől, ha a másvilágon meg fogják kérdezni: tettél-e jót életedben?, erre mély hallgatással lesz kénytelen válaszolni. Aki étitől oklevelet kap, az annyit jelent, mintha a csehszlovák osztálysorsjátékon ki­húzták volna azt a bizonyos második sorsje­gyet, amelynek tudvalévőén nyernie kell. Nem ad ez engedélyt még műkedvelő eiőa- adásra. de még táncmulatságra sem, ha azt magyarok kérik és minderre keres a törvé­nyek és rendeletek közt egy paragrafust. A benfentesek azt állítják, hogy nincs is szive, hanem annak a helyén egy nagy paragrafus rugdalltóziik e kevéssé népszerű férfiú mellé­ben a magyarok ellen. Egy német nevelőnő, aki nemrégen jött egyik kis városka úri családijához a gyerme­kek mellé, a kis gyermekekkel és a családdal együtt tengeri fürdőre volt utazandó. Ide aizonban útlevélre van szükség. Igen ám, de ez a nácselnik ahhoz pénzt, fotográfiáikat, bé­lyegeket, adóbizonylatot, katonakönyvet, életrajzot, politikai magatartásáról csendőri jelentést és még egyéb papirosokon kívül er­kölcsi bizonyítványt is kíván. Hogy máshol erre nincs szükség, az nem zavarja nácselmi- künk jó emésztését. A kisasszony elsétál a jegyzőhöz. A jegy­ző kijelenti, hogy nem adhat erkölcsi bizo­nyítványt, mert nem ismeri a kisasszony er­kölcseit, aki még csak félesztendeje van a községben. Forduljon oda, ahol korábban tartózkodott. Mit is szólna a nácselnik, ha kiadná! A kisasszony Prágában tartózkodott két és fél esztendeig. A prágai rendőrség szintén nem adta ki a kért bizonyítványt, mert a kisasszony csak csekély harmadfél évet töl­tött a soktornyu Prágában. A kisasszony végső elkeseredésében a szülőfalujához fordult, ahonnan kis korában elszakadt. A szülőfalu meg visszairt, hogy azért nem adhat, mert onnan régen, húsz esz­tendeje távol van. Illetőségét szívesen elis­merik, de erkölcsi bizonyítványt nem adhat­nak. Nagyon sajnálják. Az erkölcsös és szolid német leány te­hát nem tud a köztársaság területén erkölcsi bizonyítványt kapni. Tehát nem kap útleve­let. Ennek következtében nem megy nyaralni a tenger mellé. Sőt a gazdája állásából is el­bocsátja. ha nem tud szerezni útlevelet, ami megakad egy erkölcsi bizonyítványon. Régen a magyar és a német hatóságok egy órán belüli kiadták a kérelmezőnek. Mialatt a fél elment bélyegért, már készen volt. Oh, Szent Bürokrácia, a legközelebb kö­vetkező „ünnepeket rendező*1 novellában ne, vedet vörös betűkkel Íratjuk a kalendáriumba, hogy legyen kit szidnunk, ha a teljhatalmú nácselnik jut az eszünkbe. (X.) ...._.... Bt u ®f|CbiO<5KP ^BBBBBBSBBBOBBafSBBBBnBBBBBBBBOBBBBttOBBBBOBBBBBBg í LsaMéíürdd | szénsavas*, vasas- és mórfürdő. Megnyílik lun. havában. , . —— —■ '■ ■ 3 Nam messzid (lahás isélKQI) négy- i S síéri éhezéssel 28 — Kor., szobák * 3.— horonálái. 5 Bővebb felvilágositást ád és prospektust küld a * 1 FMpiulniÉsÉB, 855! | Kiapele Lubovna (Spiis). j

Next

/
Oldalképek
Tartalom