Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-10 / 129. (872.) szám

S^a&íJíl/iGvmTfmzGF Szerda, június 10­Tömeges visszaélések a választási névjegyzékek összeállításánál Törvénytelenségek egész sorozata Kassán. Junius 15-ike és 23-ika között mindnyájan legyünk résen! törölték választói névjegyzékből Könrtendy- Ékes Lajos dr. kévpiselőt és nejét is, holott illetőségi ügyükben csak most fog dönteni a legfelsőbb közigazgatási bíróság. Ilyen körülmények között könnyen megeshetik, hogy a bekövetkező választások alkalmával az őslakosok húsz-harminc száza­léka nem fog választói joggal bírni és igy nem járulhat majd az urnák elé. Ezért junius 15-jki és 25-ika között mindenki nézzen utána, vájjon fölvették-e a névjegyzékbe és ha azt látná, hogy kihagyták, pártszerveze­teink utján azonnal felebbezzen a fölszólam- lási bizottsághoz. Prága, junius 9, (ESŐ.) Minél inkább közeledünk a par­lamenti választások felé, annál több panasz merül föl egyes hatósági községeknek a választói névjegyzékek összeállításánál és azok előkészítésénél elkövetett jogtiprásai miatt. A kormány exponensei már most teljes erővel arra igyekeznek, hogy a követ­kező választások eredményét ilyen módon a koalició jajára billentsék, különösen Szlc- venszkón és Ruszinszkóban, ahol az illető­ségi ügy terén uralkodó lehetetlen gyakorlat számtalan módot nyújt nekik arra, hogy az ellenzéki választók ezreit megfosszák vá­lasztójoguktól. Kassán az állandó választási névjegyzék előkészítése céljából a városi főjegyzői hi­vatal 1925. május hó 27-ikére összehívta a pártoknak a helyi választási bizottságba delegált tagjait, noha az 1919. évi 663. számú törvény kifejezetten a községi elöljáróság feladatává teszi ez állandó választói név­jegyzékek előmunkálatainak elvégzését. További törvénytelenséget követett el a városi főjegyzői hivatal azzal, hogy bár az említett törvény szerint ötezernél nagyobb lélekszámú községekben több választási körletet és több választási bizottságot kell alakítani. Kassán mégis csupán egyetlen egy bizottságot alakítottak. Az állami főjegyző helyettese a törvénytelenséget még tetézte azzal, hogy nem bocsátotta a bizottság rendelkezésére az egy kerülethez tartozó összes összeirási lapokat, hanem csak egy­néhányat adott át, azzal a megjegyzéssel, hogy a többi jó s csak az átadott lapok hi­básak. A „jó“ lapokon természetesen leg­inkább bevándorolt csehek nevei szerepeltek. A választói bizottság keresztényszocia­lista és zsidópárti tagjai kifogást emeltek az ellen, hogy oly egyének nevét is fölvették a választói névjegyzékbe, akik csak 1925.. április 25-ike óta laknak Kassán. Ezek sza­vazati joggal még nem is birnak, mert hiszen a törvény szerint csak az vehető föl a választói névjegyzőkbe, aki az illető köz­ségben legalább három hónap óta lakik. A bizottság cseh tagjai azonban nem sokat törődtek a törvénnyel, hanem a pár hét óta Kassán lakó cseheket akadálytalanul föl­vették a névjegyzékbe, ellenben nem járultak hozzá több olyan munkás felvételéhez, akik már ötven éve laknak Kassán, csak azért, mert a főjegyzői hivatal az összeirási lap illetőségi rovatába azt a megjegyzést tette, hogy az illetőnek illetősége nincs vagy pedig vitás. Ugyanúgy jártak el a cseh bizottsági tagok azokkal a husz-harminc p\e itt lakó választókkal szemben, akiknek „illetőségi ügye folyamatban41 vagy „állampolgársága kérvényezés alatt'4 van. Ezen az alapon A ii€p§i#i£f§éfi rended; tágre m nfAdaHamoft állampolgárság! problémától Bécs, jumaiu's 9. (A P. M. H. bécsi tudósitő iától.) Az utódJátamok magyarságának egyik legsúlyo­sabb problémája arz állampolgárság kérdése. Főként Csehszlovákiában, de Romániában és Jugoszláviában is, a hatóságok vonakodnak elismerni az évtizedek óta óét lakó miagya­rok ezreinek állampolgárságát és ezek fölött a hontalanok fölött állandóan a kiutasítás Damokles-kardja lebeg. Miként a P. M. H. bécsi tudósítója most eigy, a Népszövetség­hez közelálló diplomáciai személyiségtől ér­tesül, a Népszövetség végre rendezni akarja ezt a problémát és legközelebb tárgyalni fogja egy bécsi nemzetközi jogásznak nemrégi­ben benyújtott erre vonatkozó indítványát, amely a következőkben foglalható össze: — Az utódállamok állampolgársági pro­blémája két részre oszlik, az egyik-et pozitív­nak nevezhetjük, amennyiben vannak egyé­nek, akik kétféle állampolgársággal is bírnak, a nagy csoportok azonban a negatívot képe­zik, akiknek egyáltalán nincsen állampolgár­ságuk. Ezek a hontalanok régi állampolgár­ságukat elvesztették, uj állampolgárságukat azonban a hatóságok mindeddig nem akarták elismerni. A legegyszerűbb lenne ezeket az ügye­ket egy döntőbíróság ítélete alá bocsátani. Ez a döntőbiróság Ausztria, Magyaror­szág, Csehszlovákia, Lengyelország, Romá­nia és Jugoszlávia, esetleg Olaszország dele­gátusaiból alakulna és egy semleges elnök vezetése alatt tárgyalna. A hontalanok érde­keit egy a Népszövetség által kiiküldendő jo­gász képviselné és az összes panaszokat ő terjesztené a bíróság elé. Egy ilyen, ügyészi funkciókat ellátó népszövetségi delegátus ki­küldetése azért szükséges, hogy az érdekelt államok ne nyújtsák el a végtelenségig a pa­naszok tárgyalását és az ítéleteik kimondását. Ezt a javaslatot fogja a Népszövetség legközelebb tárgyalni és miként a P. M. 11. bécsi tudósítója értesül, a Népszövetség ta­nácsa végre komolyan dűlőre akarja vinni a honta'l anok ál lampolg á r s á gá nak eflim té zé sé l. Erre a célra a Népszövetség legközelebb hi­vatalos megbízást fog adni egy háromtagú bizottságnak, hogy adjr . vélenTényt a beter­jesztett bécsi javaslatról és ha ez a szakbi­zottság helyesnek találja az indít vány bán foglaltakat, úgy a Népszövetség megteszi az intézkedéseket a nemzetközi döntőbíróság megalakítása ügyében. A Népszövetség által kiküldendő véleményező szakbizottság tag­jai Schüdkópg professzor (Németország), Bar- bosa des Megelhaes (Portugália) és Rund- stein (Lengyelország) lesznek. A magyar szanálási Álláspont gf izeiiac Goimén o Misáiifasiffai szemben Budapest, junius 9. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Tegnap délután kezdték meg a magyar ügyek tárgyalását a genfi Népszövetség tanácsának albizottságá­ban. A tárgyalások megkezdésekor a román delegátus emelkedett szólásra* * és azt az indítványt terjesztette elő, hogy a magyar katonai költségvetés feletti vitát halásszák el a szeptemberi ülésszakra. A román delegátus szavai után rögtön felállóit Bethlen István gróf magyar miniszterelnök és kérte a bizottságot, Siogy hallgassák meg e kérdésben Smith főbiztos jelentését és még a mostani ülés­szakon hozzanak határozatot. Ezután Chamberlain szólalt fel. Kijelen­tette, hogy a tisztázandó probléma tulajdon­képpen két egyszerű kérdéskomplexumban foglalható össze. Elsősorban tisztázandó, hogy a magyar költségvetésnek nem katonai természetű kiadástéteteiben nincse-nek-e el­rejtett katonai célú kiadások, másodszor megállapitható-e egyáltalában a nagy tékoz­lás a magyar költségvetésben. Ha Smith fő­biztos ezekre a* kérdésekre .kielégítő választ ad, akkor azok tisztázottaknak tekinthetők. Smith főbiztos válaszában visszautasí­totta azokat a vádakat, amikkel a magyar költségvetést meggyanúsították és a fel­hozott kérdésekre a legkimeriíőbb választ adta. A főbiztos beszéde után Chamberlain közölte a ma*gyar delegációval a bizottság véghatározatát, amely szerint nagy örömmel és elismeréssel vették tudomásul Magyar- ország szanálásának előrehaladását. Figye­lemre méltónak és örvendetesnek találta* a bizottság azt, hogy a magyar költségvetés­ben az egyensúly rövid idő alatt helyreállt. Leszögezi a bizottság, hogy a magyar korona az angol font alapján stabilizáló­dott és annak megfelelően arany paritás felé törekszik. Tudomásul vették az 1925—26. évi költ­ségvetést cs a magyar tisztviselők illet­ményeinek emeléséről szóló kormányjavas­latot. Hozzájárultak ókhoz, hogy a kölcsön­ből 30 millió aranykorona beruházásokra fordittassék, valamint kilátásba helyezték, hogy'még ez év decemberében újabb köl­csönösszegeket fognak feloldani. Ezután a* vitát befejezték és a bizottsági ülést berekesztették. Bethlen István miniszterelnök genfi szereplésével nagy sikereket könyvelhet el azáltal, hogy sikerült ott a magyar állás­pontot a kisantant felfogásával szemben diadalra juttatnia. Magyarország háború utáni életküzdelmében újabb jelentős periódus kezdődik a Népszövetségnek most hozott határozatával. Bethlen gazdaságpolitikai manővere sok válságon segítette át az országot, amint azt. a népszövetségi bizottság is elismerte s a mostani sikernek jelentős szerepe lesz az. ország helyzetének javulásában. A magyar középosztály szomorúságába enyhülést hoz a köztisztviselők fizetésemelése. A beruhá­zási kölcsönök feloldása a szanálás első leg­súlyosabb periódusa sikeres áíkiizdésének előjele. Sátoraljaújhely gyásznap!a Budapest, junius 9. Gyöngyös város hét év előtti emlékeze­tes tüzkatasztrófája ismétlődött meg tegnap a Sátoralja hegy tövében. A Ronyva partján épült eleven és fejlődő város egy nap alatt a gyász, a pusztulás és a kétségbeesés szo­morú tanyája lett. Egy a kéményből kipat­tant szikra pillanatok alatt romba döntött sok mindent, amit a szorgos emberi kéz évtizedek alatt felépített: a hajléktalanságba, a szegénységbe és a bizonytalanságba, ker­getvén a mindenüket vesztett tűzkárt szen­vedett lakosságot. Ma még tiszta képet a? szerencsétlenség okáról és méretéről szerezni nem lehet. A tüzet tegnap este óriási erőfeszítéssel sike­rült lokalizálni, miután már körülbelül 45 ház leégett. Az oltásban a város minden ép kéz­láb embere részt vett és a tűzoltóságon, a. katonaságon kiyül tevékeny munkát, fejtett ki az id.eérkezett<*Bárospátaki kollégium diák- ' sága*. akikből az ősi pataki virtus még nem­veszett ki. Az egyik diák oltás közben leesett és súlyos combtörést szenvedett, sőt több tűzoltó is megsérült. A kár hozzávetőleg öt milliárd korona, amelynek csupán csak egy negyedrésze térül meg biztosítás utján. Á szerencsétlenséget természetesen az emberi hiénák is kihasználták, számos rablás és lopás történt és a lelketlen tettesek kézre- keritésérc és a rend megóvására a rendőrség erélyes intézkedéseket foganatosított. A város a*z államtól 2 milliárd korona kölcsönt kért a károsultak felsegélyezésre, akiknek érde­kében országos gyűjtés indult meg. i Csütörtök: VÉRTESSY GYULA: Verseim. (Vers.) — SZEKULA JENŐ: A fazékember. Szombat: ERDÉLYI ÁRPÁD: Évzáró tárlatok Budapesten. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: A prágai Vencel­téren. (Vers.) - ILLÉS ENDRE: Magános, régi fél. Érdé* yi könyvek (Gyallay Domokos: Főid népe, novellák. Voggenreiter-kiadás, Berlin. W a 11 e r Gyu­la: Izenet a világnak, versek. Voggenreiter- kiadás, Berlin.) Rozsnyó, junius 5. A körülöttünk viharzó élet az esemé­nyek, történések, sorsok kusza káosza. Sza­kadatlan cs beláthatatlan a cselekvések ezer- ágú láncolata, az érzések, szenvedélyek vál­tozó intenzitású örök árama. Az élet-színpad szereplői mindebből az önmagukra s közvet­len környezetükre vonatkozó részleteket é r- zik, a tőlük távolesőkből csak a feltűnőbbe­ket látják s a látottak érzésbe]! reagenciát is váltanak ki azoknál, akik erre hajlamosak. Az elhivatott író meglátó szeme az, ami a látszólagos káoszban rendszert teremt, be­lőle értékeket választ ki s ez értékeket a köznek adja, gyönyörűségre, okulásra, irány- muntatóként. Az író az élet elé tárt lelkének redlőin át áramoltatja aj* egész végtelent, melyet e két rövid szó: „emberi lét44 magába zár. És titokzatos benső folyamai tál, melyre csak eredményeiből lehet következtetni, ki­választja, leszűri azt, ami a végtelen ára­mokból vele rokon, ami teremtő vágyának tápot ad, amin keresztül önmagát nyilatkoz­tathatja ki s egyetemes értékkel ruházza tel az örök áramból kiemelt — alapjában mégis csak egyéni — részleteket. Az irói szemlélet és kiválasztás e folya­matait hibátlanul éles képben tükrözted GyaUay Domokos novellás kötete. A felhők is de sokféleképpen adják vissza a párát, melyet a föld a magasba sóhajtott. Némelyik mennyköves záporban, másik jégverésben, néha hideg, ólmos őszi esőben, máskor csil­logó fehér hópelyhekben s ha éppen úgy for­dul: áldott tavaszi harmatban. Ilyen lélek­pihentető, jóságos tavaszi harmatot szűrt Gyallay lelke abból, ami rajta áthullámozott. Nyitott szemmel és nyitott szívlel jár a falu népe között. Bizonyosan lát olykor sötétet, elszomorítót is, de ezeket eltemeti, feléli ma­gában, mert hivatottsága az, hogy a jóság erejét hirdesse. Komorabb témái is olyanok, mint a nyári zivatar: mihamar felhasadoz- nak a sötét felhők s le tűz közülök a* nap, hogy felmelengesse már-már didergő tag­jainkat. Derű, nyugalom, szelíd életöröm, az em­beri jósáig erős hite árad a könyvéből. Cse­lekvő hit: nemcsak annak hite. hogy „még vannak jólclkü emberek is a földön44, hanem az a meggyőződés, hogy a jóság erő, hata­lom, mely hódítani, átformálni képes. Ez alapvonásából következik, hogy no­velláinak belső szerkezetében egy bizonyos feszültséget épít ki, mely a válság pontján — más meglátásu írónál — éppúgy fordulhatna sötétre, mint nála derűsre. Éppen ezekbe o részletekbe: a válságontuli témakibo-ntásokba síiriti legmegjcapóbb hatásait, melyek úgy érik az olvasót, mintha hitefáradt, színtelen lelkünket sugárban fürdetné. Mérhetetlen magasan, állnak ezek az úgynevezett „jó1 végződések44 fölött. Tulajdonképpen nem is minden esetben azok, hanem itt nyújtja min­dig a legnemesebb emberi megnyilatkozások szinte allegóriává emelkedő képeit. Hangu- 'atbeáliitásai mesteriek, alakjait fölényes biz­tonsággal jellemzi s rajzolja meg. Stílusa közvetlen, művésziem egyszerű- tömörségében sokatmondó. Nyelve székely zamatu, színes. Benne egy velünk édesrokon s mégis elkülönböző zengőkert szépséges vi­rágai nyílnak. Sok helyütt megnyilatkozó csendes hu­mora, olykor elragadó pajzán kedve csak te­litik az üde, felfrissítő levegőt, mely köny­véből árad. A „Föld népe44 a magyar könyv­piac értékes gazdagodása. . * Waltér Gyula poéta volta dacára* is rokon a prózairó Gyallayval. Viszont, ha prózairó lenne is, sokban különböznék tőle. Rokonok a jóság és szeretet hirdetésében, a szelid alaphangban, különböznek útkeresé­seikben, eszközeikben, mondhatnám: harc­modorukban. Walter programszerűen hirdeti azt, ami Gyallaynak sorai között lüktet em­ber szerető szivének halk verésében Gyal­lay Domokos szinte apostola. Walter Gyula harcosa a jónak. Tele vau nagy, nemes, szép szándékkal, akarattal, vágyakkal. Nagy érte­keket keres, élethivatásának vallja, hogy ez értékeket másoknak adja, deriit, örömet és hitet árasszon maga körül s mindenhatóvá tegye a szeretetet. Továbbfejlődésére jó jel, hogy sokszor felmerül benne a kétely, a re­ménytelenség, az elégedetlenség, irtózik á langyos középszertől, elkeseredetten tusázik önönsorsával, mely céljai, vágyai elérésének gátat emel. Néhány sorában az egészen le­mondó, reménytelen pesszimizmus is meg­szólal, de többször felülkerül benne a dac s igy -Ízületnek meg aránylag legharcosabb hangú dalai (Nem és nem! A lelkem. Erő. Élet kell), melyek a Uígyabb alaphangból erő­teljesen kicsengenek. Csapongó képzelettel megrajzolt, élénk képi tatása elgondolásai, ötletei vannak, me­lyekkel a nyelv és fonna igényesen lépést tant. (Az árnyékom és én. Sugár a rab­nál.) Néhány könnyed vonással megrajzolt eleven tájképe s hangulata nagyon közvetlen. (Éjszakai hangulat. Téli táj.) Honszerelme s nagyjaink iránti kegyelete a tárgyhoz mért, súlyosan mérlegelt, bensőséges szavakban nyernek kifejezést. (Hallod? Petőfi évfordu­lójára.) Számos kisebb verse mellett a nagyob­bak, igy maga a cimvers: Izenet a világnak, Aranyhárfám csak zengj, Hajósdal, Mit aka­rok? — hitvallások, melyekben céljaiért iá- jong, eszményei után sóhajt — ezeken át is mint nagy lendületre, nagy teltekre vágyó,, a küzdelmektől vissza nem riadó lelkes em­bert ismerjük meg Walter Gyulát. De most, mintha meg minden szaván fátyol volna; mintha legiudulatosabban feltörő érzései is, melyek keményen ostromolhatják melle bol­tozatját, kifelé tompítottan jutnának el? Har­cos hitvallást cs szelíd lelke nincsenek ütést

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom