Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-03 / 99. (842.) szám

SS A P. M. H. VASÁRNAP! ROVATA írja: Totnor) János. A fielpetifífis isii sorfffipüjaná! Az elégikus pénzügyminiszter Prága, május 2. A munka szent ünnepén, május elsején r»ecka pénzügy miniszter is meg akarta mu­tatni, hogy 5 is a munka embere. A parla­mentben, a bizottságokban ritkán hallatja szavát s igy a Nár. Listy vezetöhelyén kö­zölt cikke méltán megérdemli a figyelmet. A közlemény első fele történeti ismerte­tést ad a csehszlovák fizetési eszközök fej­lődéséről, az osztrák-magyar bankjegyek le­bélyegzésétől kezdve a legutolsó állami költ­ségvetésnek a takarékosság jegyében való összeállításáig. Reánk nézve sokkal fontosabb Becka cikkének második része, amelyben a terv­bevett adóreformot tárgyalja. Az adóreform a közvélemény legszélesebb rétegeit foglal­koztatja, mert mindenki az adóterhek csök­kentését várja attól. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy eme javaslat — törvényerőre való emeik&dese után — az összes panaszokat és fájdalmakat enyhíteni fogja, ahogyan azt az adófizetők elvárják. Megállapítható ugyanis, hogy az adófi­zetők távolról sem ismerik a mai adótörvé­nyeket és hogy igen sokszor az államot okolja azokért az adóterhekért, amelyeket az állami adóhivatalok szednek ugyan be, azonban az önkormányzatú testületek: a já­rások, megyék javára. Legcélszerűbb vol­na tehát, ha a megyei, községi pótadókat maguk e megyék és községek hajtanák be s akkor az adófizetőknek alkalma volna meg­győződnie arról, hogy az állam aránylag ke­veset követel tőle. Becka pénzügyminiszter a továbbiakban a következőket irja: „Nem vlágos előttem az, hogy az állampolgárok egyes rétegei műként képzelik az államháztartást. A ter­heket mindenki az államra sózza, de hogy ki fizesse az uj törvényekkel az államra rótt kö­telezettségeket és honnan vegye az állam a pénzt, arra senki sem gondol, fia az adóelőírásokat figyelem és hallom az adókérdése miatt csenem intézett tá­madásokat, mindig eíég’kus hangulat fog Sarsicüiclcí minHenk* * csak 3674 SaSpiefflt m Tsa mi, URA ffSI.il VA !>alnKQft Ili. Telefon 3691 3093 es 3693. Pitéién recseg, ropog — mondta Sfffirim Prága, május 2. A Ceské Slovo vezetöhelyén Stribrny mi rüszté r elnökhel y e ttes és versenyistálló tu­lajdonos a következő ünnepi szózatot intézete a halandóikhoz: Szokássá vált már, hogy bizonyos ün­nepi pillanatokban, amidőn mások szárnyas igékkel nyergeink pegazusukat, mi, a józan pátrónusok a mindennapos politikai helyzet fejtegetésére használjuk ■ fel időnket. Ót év alatt sok minden megváltozott s a cseh szociiáldomokrátáik melllett az egye­düli szocialista párt vagyunk, amely a kor­mányon maradt. Ha meggondoljuk, hogy a szociális biztosítással, a lakók védelmével, a munkások fizetéses szabadságával $ a nepo- rmiki János nélküli ünnep rendezéssel milyen munkát végeztünk, munkánk eredményére büszkék lehetünk. Ha reményünk volna arra, hogy a viszo­nyok megjavulnának szociális szempontokból az uj választásokkal, úgy azt mondanám, hogy válasszunk alkar holnap.. A szocialista pártok mai helyzete ilyen reményre nem jogosít fel bennünket. Ép­pen most élünk át egy olyan válságot, amelynél minden recseg, ropog, el, hogy ezt a kérdést egyes pártok agi- táclós eszközül használják fel. Annál szomorúbb ez a jelenség, mert fő­iskolái végzettségű képviselők is elkövetik ezt a hibát, pedig ezeknek jól kell tudniok a késői — utólagos — adókivetések okát. Világos, hogy az a szent lelkesedés, amely a cseh nemzetet cselekvésre kész­tette, igen gyorsan elpárolgott. Néhány év előtt életét is szívesen áldozta a cseh a nemzete szabadságáért, ma pedig az adó­kat nem akarja üzemi. A cikk végén számszerűleg közli Becka az egyes évek állami gazdálkodásának ered­ményét. A számokból az tűnik ki, hogy a csehszlovák állam évi átlagos költségvetési hiánya másféknilliárd Kcs. Éhez járulnak kü­lön a bel- és külföldi kölcsönöknek a kama­tokkal növekvő horrrbihs összegei. Becka pénzügyminiszternek elégikus fájdalmait csak részben tudjuk értékelni. B;- zonyára senki sem kényszerítheti arra, hogy szive fájdalmait és keserveit bensőjébe fojt­sa és sémim akadálya sincs annak, hogy lí­rai érzelmeit akár dalba, akár ódába, akár elég’ába öntse. Köszönettel tartozunk a pénzügyminisz­ternek azért az őszinte szaváért, hogy az adóterhen nem fog enyhíteni az adóre­form, viszont sajnálkoznunk kell amiatt, hogy az őszinteségre hajandó lírikus természet strucc- -'nüfkáf fiz s n’nc' bátorsága ahoz. hogv a A gabonavámok elfogadásáról van szó, amelyet nemcsak a gazdák, hanem az ipa­rosok is követelnek. A továbbiakban felsorolja Stribrny a gabonavámok mellett és ellenük felhozható összes érveket, majd ezzel vágja fejbe a szociáMemok ráták at: — Hoííbizonyosra vehető az, hogy ha mi, szocialisták megtagadjuk a gabona vá­mokat, úgy a szociális biztosítást a mai és a jövendő kormányok számára is lehetet­lenné tesszük. És választásokba akartok menni a köza’kalmazoítak kielégítése nél­kül és az adóreform nélkül?! — Ez igen rossz politika volna. A vá­lasztásokkal nem oldjuk meg ezeket a kérdé­seket, sőt csak elmérgesítené a helyzetet a választási agitáció. Stribrny háromhasábos proklamáció ja élő bizonyitéka annaik, hogy a koalíció szal­mája igen rosszul áll. A nwi isz tere 1 nők- helyettes szárnyas igéi: ön árfiités; a koalí­ciót nem menti meg sem a szociális biztosí­tás, sem az agrárvám és semmiféle csoda. Csak áltassa magát hiú reményekkel a szo­cialista testvérek tábora, az uj választások csak megjönnek, hogy elsöpörjék ezt a bűn­ben nemzett kormányrezsimet. baj forrására nyiitan rámutasson. A pénz­ügyminiszter saját kimutatása szerint az á:lamházi.artás évi hiánya másfélmil- liárd Kcs. A hadügyminisztérium átlagos évi szük­séglete három milliárd. Hol vagyon meg'rva, hogy a köztársaságnak százötvenezer kato­nára van szüksége? Nem volna elég hetven­ötezer is és nem elég félannyi tank, repülő­gép, ágyú és gépfegyver? A mi nézetünk szerint — melynek oly sokszor adtak kife­jezést képviselőink is a parlamenti felszóla­lásaikban — a mai hadseregnek még a fele is sok s igy a fölöslegre költött pénzt szépen lehetne megtakarítani s az állami költségvetés sem mutatna hiányt. Nem tudjuk elhinni, hogy akadna egyet­len állampolgár is, aki a köztársaság pénz­ügyi erejét messze meghaladó hadseregnek a fentartámt helyeselni tudná. Az állami költségvetés összeálritását most kezdik a minisztériumok. Álljon elő a pénzügymin'szter ur s mondja meg nyila r kollegájának Udrzalnak. hogy ne vá'árohor uj ágyukat, tankokat s készítse el a hadse reg létszámának felére való apasztására vo­natkozó ’avaslatot, mert a mai terhet nem bírja az ál'am Ez/ tegye meg a pénzügyim nisz/er de nem elée?ku«; rezignáci-nvaL ha nem az üzletember eré1yescégével s akkor meg lehet győződve hogy az egész állam né r>p ti«sy,etetette! -fnv r^á tekmteni. UíMítWt' Kedd: HUBAY JENŐ dr.: Az Országos Magyar Kir. Zeneművészeti Főiskola keletkezése. Szerda: ILLÉS ENDRE Vágyak Csütörtök: ERDÉLYI ÁRPÁD A „Szövetség" II. kiállitása. Péntek: SIMÁNDY BÉLA: Tavaszi szál. Szombat: NYÁRY ANDOR: Az eső Vasárnap: SOMLYÓ ZOLTÁN Mese (Vers.) — ERDöDY MIHÁLY: A púpos piktor. Megszabadult A Prágai Magyar Hírlap eredet tárcáin - Irta: Vértessy Gyula. A férj ur derék, oko ember volt, aki a verseket nem rzereite ugyan és lángoló sze relmi vallomásokat se igen szavalgatott be esés nejének s a regényes ábrándozások s. tartoztak a „szakmájáéba és a külseje se nagyon hasonlító/ azokhoz a hóditó román tikus hősökhöz, Grál lovagokhoz, akikről Lenke asszony leánykorában ábrándozott - hanem k’tiinő üzletember és gazdag eirdkr volt, aki nejének minden kénveimet megszer­zett az autótól egész az operaház' páholyig. Az ur derék, komoly, gazdag, praktikus gondolkozásu komoly bácsi volt. az asszony­ka pedig csupa tűz, rajongás és ábrándozás. Bizony a tűz és a víz voltak ők ketten. A házassági háromszög harmadik szögében pe- dík, mint valami pók a sarki hálójában, ült egy regényes ur: Tibor ur. Ez az a bizonyos regényes ur. aki min denhol ott van harmadiknak, ahol a férj nem olvas regényeket, ellenben az asszony csinál regényeket. Tibor ur különben állítólag iró volt. ö legalább annak tartotta magát és azok is annak tartották, akik a gazdag urfinak talp­nyalói voltak a kölcsönök s a lumpoltaíásoK révén. Tibor urnák szép kis brntoka volt vala­hol a Dunántúl s annak a jövedelmét köl- rötte d Pesten, úgyszólván minden évben az utolsó garasig. Telt nek: mindenre, még arra is, hogy róna!, játsza ki magát Ingyen firkált a la pókba; azután nagy úri grandezzával ke­zelt a szerkesztőkkel, ak k azután leadták az úri, dilettáns dolgait. Édes Istenem, ma Magyarországon az emberek egyeb.t se tesznek, mint írnak. Nem olvas itt senki: m'ndenki csak ir. Legtöbb em­ber vagy unatkozik s azért ir, vagy annyi pénze van. hogy iró' f’tulus megvételére is élik neki, a hölgyek pedig úgy megszokták az Írást, mint a dohányzást, vagy a flirtölési. Itt, m'ndenki ir. Hiszen mncs könnyebb, mint /ni; csak jól írni n héz. Mindenki ir Magyar országon, csak épp az ’gazi írók nem, mer! azokat kiszorítják nündenniinen az álirók Ilyen áliró volt Tibor ur is, akinek az Írói nimbusza jó csalétek volt a tapasztalatlan szegényes női szivecskék számára. Ahol u használt a pénz, használt az írói hírnév. A szép Lenke asszony is boldog és büszke volt irói barátjára, akit határtalan igaz. nagy bolond szerelemmel szeretett. Tibor ur pedig úgy szerette, ahogy elkényeztetett falai urak endszerint sze­rein' szokták a szeretőiket. Eleinte nagyon, később kevésbé. Pláne tkkor kezdte kevésbé szeretni, mikor ez a szerelem kezdett ránézve nem visz teher nélküli üzle* lenni, mert az asszony el akart válni s a Tibor felesége alkar lenni: — Nem udom tovább kiállni ezt az vftálatos játékot! \z uramat utálom, téged Imádlak, a világ előtt is a tied akarok lenni. Csakhogy T'bor ur ebből nem kért! Hogyisne, majd elveszi a szeretőjét; a kol­dus. elvált asszonyt, holott milliókkal kap­hat bájos fiatal leányokat feleségül. Nem kér .ibból, hogy Önagysága. a megunt szerető világ előtt Is az övé Lgyen. Sőt, nagyon irüine, ha egyáltalában cm : >vé lenni. Csakhogy nehezen mén; a do. z az asz- .zonnyal. — Az ördögbe is -- álla. otta meg dü- ösen TLo' ur — jnagysá átkozottul S/. *et! De valahogy majd csak összeveszek vele. Nagynehezen sikerült is végre az össze- veszés. Va'ami olyasfélét mondott a sze­gény asszonynak, hogy ő nem gimpli, akit ueg iehet fogni. Ö nem áll kötélnek; ö nem lázasodik meg soha, mert szerinte a házas­ág a 1 gbutá'bb intézmény. Mit mondhatott erre a gavaWéros kije­im tésre a szegény asszony egyebet, mint­hogy kiadta az útja’ neki: — Menjen, menjen s ne is lássam többé ... T'bor először próbálta játszani a sér­tett szerepét; majd a rneghatottat adta; de vé­gül is boldogan távozott: — Ez sikerült! ő adta ki az utamat! Rendben vagyunk. Szép szerével kimenekül­tem a csávából Mindjárt másnap meg is fo­galmazott egy hangulatos levelet, melyben /búcsúzott szive drága emlékétől; a bűbá­jos aszonytő'l, akit sose fog elfeledni; mert' ez a szerelem, mely azr ő szivének a tavasza volt a sírjába fogja kisérni . . . stb. És fü- iyörészve cimezte meg s adta fel a levelet. — No ezzel végeztem! Csakhogy csalódott. És nem sokáig ftí- vörészhetett. Mert másnapra ott volt az asz- zony levele: — Bocsáss meg! Megörülök utánad Várlak! S mikor Tbor ur nem felelt a levélre. az asszony, csakugyan mint az őrült, úgy rontott be a férfihoz. Leborult a lába elé s úgy könyörgött: — Meghalok nélküled! Csak érted- csak veled akarok élni! Légy jó hozzám! Ha nem A legfelsőbb közigazgatási biréság furcsa döntése a nyelvkérdésben Prága, május 2. A prágai városi tanács egy hely bel. la­kosnak a kérvényét elutasította azzal hogy a kérvény német nyelven adatott be. Te led­be zés i utón az ügy a legfelsőbb közigazga­tási bíróság elé jutott, amely a panaszt a kö­vetkező indokolással vetette el: „Nyelvjog. szempontból figyelembe kell venni azt a körülményt hogy a vitás eset Prágában adódott elő, ahol a legutóbb n'p- számlálás adatai szerint nincsen húsz száza­lékos német kisebbség. A beadványt tehát nem lehetett német nyelven elfogadni. Téves a panaszos ama felfogása, hogy a beadvány­ban foglalt kérést nem volt szabad e've ni, hanem uj — cseh nyelvit — kérvény benyúj­tására kellett volna kötelezni a felet: ugyanis egy törény sem mondja ki azt, hogy a hatóság a fe nek a meg nem en­gedett nyelven írott kérvényéi vissza­adni és uj kérvény benyújtását megköve­teli! köteles volna. Ebben fen tartandó az a nézet hogy a nyelvtörvény rendelkezéseit figyelembe nem vevő fél a saját veszélyére cseleksz k. tehát annaik összes következményeit is visei“. A legfelsőbb közigazgatási biróság fur­csa okoskodása oda vezet, hogy a kisebbségi nemzethez tartozó állampo gír köteles meg­vásárolni a statisztikai hivatal népszámlálási Hátait, meri csak őri van módja hitelesen megtudni azt, hogy megilleti-e öt a kisebb­ségi nyelv használatának a joga. A biróság döntése anná* furcsább, mert le kel! szögeznünk azt a tényt, hogy a sta­tisztikai hivatal a ma napig még n in d a ki az öt év előtt megtartott népszámlálás végleges eredményeiről szóló jelentést. Ausztriát a kisanisuthoz való csatlako­zásra szólítják fel? A Veéer jelentése szerint a bácsi Relchspost bukaresti tudósítója arról ad hírt lapjának, hogy a kiisantanf kiiIngvmi­nis étereinek bukaresti konferenciája után Ausztriát fel fogják szólítani a kis antanthoz való csatlakozásra. A nemzeti demokraták a szovjet elem Május elsején népgyülést tartottak Kunova IJ Zaircóben a nemzeti demokraták s a gyű­lésen egy prágai szónok is megjelent A szó­nok erősen kikelt a szovjet elismerése ellen és Hindnburg elnökké választásával ka-pcso- uban hangoztatta azt, hogy az összes határ­ién ti akosoknak össze kell íogniok és együtt ell működni ok. Kijelentette, hogy a nemzeti lemokrata párt eszméjét meg keli valósítani és Csehszlovákiát nemzeti állammá kell mnr Vasárnap, május 3. szeretsz is már, csak hazudd, hogy szeretsz! Leszek a szolgálód, a cselédet, a szeretőd, csak szeress! — Mi közöttünk vége mindennek — szavalta Tibor ur. — A kiutasítása után nem tudnám többé szeretni. Azt a búcsúlevelet is csak udvariasságbe’ irtain. Legjobb lesz, ha elválunk szépszerével. Kezet fogunk s me­gyünk ki jobbra, ki balra. Maga jobbra, visz- sza a férchez . . . — S maga balra ugye az uj szeretőjé­hez? — S ha oda is? Mi köze hozzá? — tőrt ki a férfiból a gavallér álarca alól a brutális paraszt. — Gazember — süvített fel az asszony metsző kiáltása. Tibor ur úri hidegvérrel kelt fel a szék­ről, amelyen eddig nyugodtan ült és elkez­dett a szobában le s fel sétálni: — Sértegethet! Bánom is én; amit mondtam, megmondtam. Aminek egyszer vége, annak vége. Szerelmet nem lehet fel­támasztani. A szerelem nem összetört tál, amelyet meg lehet drótozni. Eltört, hát bele kell nyugodni magának is, hogy én bele­nyugszom. Utálatos, vérig sértő közönnyel beszélt a férfi; szegény asszony halotthalványan, szégyenkezve hallgatta a szavakat, melyek mint korbácsütések, úgy hullottak a lelkére. Egyszerre azután, szinte önkívületben felkapta az Íróasztalon heverő, papirvágó- nak használt bosnyák kést s mikor a férfi háttal fordult feléje, beleszarta. A kés is életlen volt, a döfés ;s erőtlen, még a kabátot se lyukasztotta át. Tibor ur megfordult s mosolyogva most már fölényes helyzete teljes tudatában vágta oda: — Nem fogom feljelenteni — de most már kérem távozzék. Mikor az asszony ki­ment, vidáman dörzsölte össze a kezét: — No, ettől olcsón szabadultam meg...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom