Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-03 / 99. (842.) szám

3 A P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: ScfiöpHir? Aladár piaovab jin Budapest, május 2. Két kis fiam csöndesen, boldog nyugalommal alszik a gyennekszoba két kis ágyában, mikor keresztülmegyek a szobán, hogy Íróasztalomhoz jussak, megírni ezt a cikket. Megtanulták leckéjü­ket, megifürödtek, megvacsoráztak, lefeküdtek. A mai napról semmi gond és bána-t nem megy át holnapi napjukba, boldogan, nyugodtan feküdtek le és boldogan, nyugodtan fognak fölkelni holnap reggel. Nekik még csak jelenjük van. A múltból nem jött velük semmi bánat, megbánás, nyug­talanság — a jövő gondja még nem húzott baráz­dát homlokukra. Csöndesen elnézem őket, megsimitom arcu­kat, mindennap megújuló meghatottsággal. Ma még az én kezemben vannak. Gondoskodom ró­luk, vezetem őket, ahogy tudom, életük utján, igyekszem fölszerelni őket minden eszközzel, amire az életben szükségük lehet. De holnap? Előbb-utóbb a maguk útjaira térnek, kisiklanak a kezemből és mit tudhatom én, hova fognak elérni. Talán meg sem fogom már látni — istenem, olyan bizonytalan az élet! Két kis fiú, akibőü ti z-ti zenkét év múlva férfi lesz. Származásuk, örökölt idegrendszerük, neve­lésük szerint betűvel élő, tanult ember. Egy olyan országban, ahol minden egyébből kevés van, de egyből túlságosan sok: olyan emberből, aki kul­túrában, kultúrából akar élni. Hogy fogják meg­találni az útjukat? Egyáltalán meg fogják-e ta­lálni? Micsoda felelősség rajtam, aki Hetük elő­idézője voltam! Miről tudok én gondoskodni szá­mukra? Arról, hogy tiszta családi levegőben él­jenek, megkapják mindazt, amit iskola és müveit családi kör meg tud adni — semmi másról. Fő­képpen pedig nem tudom megszerezni nekik azt a miliieut, amelyben élniük kell. mert ez a leg­csekélyebb mértékben sem függ tőlem, ezt törté­nelmi erők kényszerei szabják meg számukra. Az utolsó tiz év nyilvánvalóan és félelmetesen meg­mutatta, mennyire nem önmagától függ az ember élete, mennyire történelmi és természeti erők összetalálkozásától és bonyolódásától függ . . . Keresem, mégis, mik azok a képességek, amelyek a legtöbb biztosítékot adják arra, hogy valaki bármiféle körülmények között, bármiféle tényezők összejátszása közben megállja a helyét a világban. Nézem, mik azok a tulajdonságok, amelyeknél fogva azok az emberek, akik a leg­többre vitték az életben és legjobban tudták meg­állni a helyüket a legnehezebb viszonyok között, boldogulni tudtak? Minden egyes esetben azt lá­tom, hogy a döntő nem a készültség, a tudás, az ügyesség, hanem a karakter ereje volt. Az boldo­gul, aki célt tudott kitűzni magának, erősen meg­vetni a lábát, céljának minden egyebet aláren­delni, fokról-íokra, soha nem lankadó erővel nyo­mulni feléje, minden mellékkörülményt elhárítani útijából. Ehhez pedig az kell, hogy az ember erő­sen, szenvedélyesen szeresse azt a munkát, ame­lyet váMalt és amely célja felé vezeti, hogy egész lényével azonosítsa magát vele, hogy élete nagy ambíciója legyen dolgát mennél jobban el­végezni. hogy erkölcsileg kielégüljön a mestersé­gében. Sok olyan ember életrajzát olvastam, akik sokra, legtöbbre vitték. Voltak köztük tudósok, akik nagy fölfedezésekkel gazdagították az em­beriséget. Voltak művészek, akik uj szépségekkel ajándékozták meg az életet. Voltak pénzemberek, akik roppant vállalatokat szerveztek meg és megszámlálhatatlan vagyonokat halmoztak fel. Néhány ilyen embert személyesen is ismerek. Mindnek az a jellemző tulajdonsága, hogy szen­vedélyesen bele tudott merülni munkájába, min­den mást elenyészőnek, mellékesnek tekintett s egész életét úgy rendezte be, hogy a munkájának szolgálatában álljon. Viszont, akik semmire vagy kevésre vitték az életben, azoknál mindig azt ta­pasztaltam, hogy ez a szenvedélyes azonosítás a munkájukkal, ez az ambíció a mesterségben való kiválásra hiányzott belőlük. Nem mondom, hogy ez az egyetlen tulajdonság a sikerhez, de mon­dom azt, hogy ez a legfőbb. Ha valaki erősen fel tudja tenni magában, hogy ö tudja a legjobb és legszebb cipőket csinálni a városban éts minden mást mellékesnek tekintve, teljes kitartással igyekszik erre a céljára fiatal korától fogva, ar­ról bizonyos, hogy elöfob-utóbb nagy és virágzó cipészmü'hely tulajdonosa, vagyonos ember lesz. Az a fődolog a boldogulásban, hogy az ember szeresse a mesterségét és a középszerűség mér­tékén felül végezze a munkáját. Szerencsés az, akinek már egészen fiatal kora óta megmutatko­zott a hajlama és tehetsége valami foglalkozás iránt és aztán rá is adta magát erre a foglalko­zásra. Ebből, ha van benne erkölcs, ember lesz a talpán. De szerencsétlen az, akiben ilyen hajlam és tehetség mutatkozott, de nem követte, mellék- körülmények, például társadalmi előítéletek, csa­ládi tradíciók, kaszthiuságok miatt. Ismerek em­bereket, akik már egész gyermekkorukban, min­den előzetes tanulmány nélkül különös ügyessé­get és kedvet mutattak valami mesterségre, pél­dául famunkára, de mert ezt szüleik nem tartot­ták elég úri foglalkozásnak, nagyon középszerű és életükkel nagyon elégedetlen emberek lettek belőlük. Ismerek embereket, akikben feltűnő mu­zsikus tehetség volt, de mert a zene bizonytalan kenyérkereset, a szüleik nem engedték őket mu­zsikuspályára és ma rossz, dilettáns hivatalno­kok és önmagukkal elégiiletlen dilettáns muzsiku­sok, boldogtalan és sikertelen emberek. Most mináhmk Magyarországon nagy iskola­reformokon törik a fejüket egy nagy koncepciójú közoktatási miniszter és a köréie sereglő tanügyi szakemberek. Élesen és nagy eréllyel vitatkoz­Vasárnap, május 3. nak bizonyára fontos szakkérdéseken s a napok­ban egy igen előkelő tanügyi testület összes tag­jai lemondtak, mert nem tudtak megegyezni a miniszterrel arra a kérdésre vonatkozólag, hogy a harmadik osztályban kezdljék-e a görög nyelv tanítását, vagy az ötödikben. Csak arra! nem hal­lani, hogy azon a kérdésen is vitatkoztak volna: miképpen kellene az életre nevelni a gyermeke­ket? Hogyan kellene meglesni, megfigyelni és ki­kutatni, hogy mire van hajlamuk és különleges tehetségük és miképp kellene őket ennek irányá­Olmiltzi, május 2. Tegnap este Gödingben súlyos repülőgépszerencsétlenség történt. A 2-es számú olmützi repülőezred Gödingbe egy repülőgépet küldött ki, melyet Krajca szakaszvezető vezetett, mig Hérán hadnagy mint megfigyelő szerepelt rajta­Tegnap délután a mótorban kisebb hibá­kat vettek észre, melyeket azonban hama­rosan kijavítottak és a gép két vezetőjével a gödingi gyakorlótéren föl is szállt. Körül­Berlln, május 2. A jobboldali Scherl-sajtó, amelynek autentikussá gár ól valószínűen már a jövő hetekben fog nyilatkozni a biro­dalmi kormány, jelenti, hogy Hindenburg hi­vatalba vezetése és megesketése kedden, május 12-én pontosam délben lesz a birodal­mi ütésen. Az elnök Marx dr. exkameel,lámák vála­szok tegnapi levelére. Hindenburg kifejezi köszönetét a volt kancellár Írásáért és töb­bek között a következőket mondja: „Örömmel látom, hogy ön ugyanazon az állásponton van, mint én lettem volna az esetben, ha Ön győz. Az Ön kívánságai, Berlin, május 2. A Tegeler erdőségben tegnap délután 4 órakor egy fiatalember holttestét találták meg. A hulla körülbelül száz méternyi távol­ságban egy kerékpártól nagy vértócsában feküdt. A kiszállott rendőrbizottság megálla­pította, hogy a fiatalember hátán lövési seb van, amely revolvertől ered. A lövés azon­nali halálát okozta. A megejtett széleskörű nyomozás kiderítette, hogy a fiatalember három órakor délután Jörsfelde falun kerék­pározott át. Szorosan mellette egy másik kerékpáros, kiroi nem lehetett megállapítani, hogy az elsőhöz tartozott-e, vagy nem. A gyilkosság ötven lépésnyire történt attól a' helytől, ahol a 19 éves Heinz Dam- mer Grüthel-Leder főhadnagyot lőtte le. A Tegeler-erdőség a Havel-folyó mentén terül el. Az ut elhagyatott. Megállapítást nyert, hogy az uj áldozat Arno Schwenke, 26 éves kereskedő és a jelek szerint az áldozat és a gyilkos egy teljes órahosz- szat versénykerékpározást folytattak élet­re halálra. Még egy fél perc és Schwenke biztonságban lett volna, mert a tett szín­helyétől ötszáz lépésnyire van egy villa­Berlin, május 2. Csütörtökről péntekre virradó éjjel az úgynevezett lengyel Korridorban lévő Ma- rienburg—Schneidemühl vasútvonalon bor­zalmas szerencsétlenség történt. Amikor Eydtkuhnénből délután hat óra huszonnyolc perckor elindult D—2. jelzésű berlini gyorsvonat féltizenkettőkor éjjel rövid tartózkodás után elhagyta Marien- burgot, ahol lengyel vezetés alá került, éj­jel egy órakor Schwaroschin és a volt Preustisch—Stargard állomások között, kö­rülbelül ötven kilométernyire Marienburg- tól kisiklott. A kisiklás egy kanyarulatnál történt, ahol a vonat negyvenikilornéteres sebességgel haladt. Az összes kocsik zsúfoltak voltak. Az utasok legnagyobb része aludt. A mozdony hirtelen kiugrott a vágányokról és lezuhant a hat méter magas emelkedésrö'l, magával rántva a közvetlenül utána következő kocsi­kat. A harmadik és negyedik kocsi egymásra szaladt s az utána következő kocsik fö.l- borultak. bán fejleszteni? Lehet, hogy ez nem is az iskola dolga, hanem a szülőké, de akkor meg a szülőket kellene arra nevelni, az állami tekintély minden eszközével és a propaganda minden erejével, hogy figyeljék meg gyermekeik hajlamait, tehet­ségeit és tereljék őket olyan pályákra, amelyek éppen ezeket a hajlamokat és tehetségeket köve­telik s tegyék boldog, elégedett emberekké fiaikat azzal, hogy olyan foglalkozásba juttassák őket, amelyet szeretnek és amellyel lelkileg azonosíta­ni tudják magukat. belül 60—70 méter magasságban a pilóta fordulni akart, de edd g még fel nem derí­tett körülmények folytán a gép nem enge­delmeskedett és egyensúlyt vesztve zuhant a földre. A földdel való érintkezés pillana­tában a benzintartály felrobbant, úgy hogy a gép tüzet fogott és mig emberek érkez­tek a színhelyre, teljesen el is égett. A ro­mok alól a pilótáknak csak megszenesedett holttesteit lehetett kihúzni. amelyeket súlyos helyzetben lévő hazánk­nak kivan, az enyémek is. Adja Isten, hogy ezek a kívánságok mindnyájunk önzetlen és egységes munkájával meg is valósulja­nak. Számunkra Németország magasabban áll, mint a párt.“ A berlini sajtó ma statisztikát közöl Po­roszország választási részvételéről. Ebből a statisztikából kitűnik, hogy Poroszországban több szavazatot adtak le Marxra, mint Hin- denburgra. Marx összesen 8,984.030 szavaza­tot kapott, Hindenburg 8,827.155-öt, Thael- rnann pedig 1,231-471-et, százalékokban Marx 47.7, Hindenburg 46.3, Thaelmann pedig 6.5 százalékot kapott. mosállomás, ahol rendszerint sok ember tartózkodik. Az állomás közelében Schwenke barátja várt rá. Kirándulást ter­veztek a Havel-folyón egy uj csónakkal. A gyilkos pontosan tudta, hogy áldoza­tát tovább nem üldözheti és vaktában öt lö­vést adott le rá, azután megfordította a kerékpárt és elszáguldott. Mikor a halálosan sebesült Schwenke se­gélykiáltásaira az einberk odarohantak, még látták a gyilkos barna ruháját az erdő fái között eltűnni. A bizottság átkutatta a halott zsebeit és fegyverigazolványon kivül a „népi szabad- ságpárt“ tagsági igazolványát találták nála. Az áldozat bavátja és a jövendő sógora, aki az állomáson várt reá, vele együtt a német nemzeti eszméért küzdött és mivel a halottól a gyilkos semmit sem rabolt el, minden való­színűség szerint politikai gyilkosság áldozata. Néhány órával az ezen a? helyen megej­tett vizsgálat után egy másik holttestet ta­láltak, amely bár az elsőtől nem messze fe­küdt, nem biztos, hogy a gyilkos holtteste. A vonat lezuhanása oly borzalmasan történt, hogy a legtöbb utas, ha nem is sé­rült meg, öntudatát veszítette. Az első két kocsi teljesen szétrombolódott. Az utasok bepréselődtek. Ez az első két kocsi harmadikosztályos vagon volt. A mozdony teljesen felfordult: és kerekeivel fölfelé feküdt. A súlyos sebesül­tek jajgatásai rémessé tették az éjszakát. A sértetlenül maradt utasok, amint magukhoz tértek az első ijedtségtől, segítségére akar­tak sietni a sok sebesültnek, de fáradozásuk hiábavaló volt. Csak egy óra múlva érke­zett meg az első segítség. A fáklyák világánál nyilvánvaló leit, hogy a kisiklásnak rendkívül sok az áldo­zata. Az első jelentések szerint a halottak száma huszonöt, a súlyos sebesülteké ti­zenkettő, a könnyű sebesülteké hat. A halottak mind harmadik osztályos uta­sok, kö'zülök tizenegy férfi, tizenkettő nő és két gyermek. A danzigi lengyel vasutigazgatóság jelentése szerint a kisiklás merénylet kö­vetkezménye. Megállapították, hogy a sze­rencsétlenség helyén a sínek több méter hosszúságban meg voltak lazítva. Nem lehetetlen, hogy rablók követték el a vonat elleni merényletet. Más jelentések szerint egy fék defektusa okozta a szeren­csétlenséget. A legtöbb holttest borzalmasan el van csonkítva. A vonat vezetője és fűtője sértetlenül maradtak, mert pár pillanattal a kisiklás előtt leugrottak a mozdonyról. Ma reggeli jelentések szerint a halot­tak száma huszonnyolcra emelkedett. A katasztrófa okát még nem derítették föl. Három háiókocsikalauz, akik sértetlenek maradtak, azt állítja, hogy a szerencsétlen­ség merénylet következménye. A síneket összetartó csavarokat megtalálták a közeli erdőben. A Vossische Zeitung danzigi jelentése szerint a danzigi rendőrigazgatóságot felkér­ték a lengyel hatóságok, hogy dete'ktiveket és rendőrkutyákat küldjenek a szerencsétlen­ség színhelyére. Varsó, május 2. Az a bizottság, melyet a lengyel kormány a Stargard melletti vas­úti szerencsétlenség megvizsgálására kül­dött ki, megállapította, hogy a balesetet min­den kétséget kizáróan merénylet okozta. Ezt bizonyítja az a kröülmény, hogy ötven me­derre a szerencsétlenség színhelyétől a bok­rokban több a sínekből származó csavart, valamint egy_ emelőt találtak, amelyeket a tettesekül k va.ószinüleg nem volt rur ide­jük e'szállitam. félórával a szerencsétlenség mán a helyi orvosok már mentőakciót ren­deztek. Egv craval később a szomszédos állomásokról megérkeztek a segítséget hozó vonatok is. 4 súlyosam sebesült személyeket a dirschauti j. ói házban ápolják, a könnyebb sebesülteket pedig Stargardba vitték. A rendes közlekedést valószínűen már szom­baton újra felveszik. Lengyelpomerániu vaj­dája* a thorni német konzulnak részvétét fe­jezte ki. A mozgó gabona vámok ren­deleti utón lépnek éleibe Prága, május 2. Az agrárvámok kérdése nemcsak a koa­lícióiban, hanem a sajtóban is a legnagyobb zavart okozza. Senki sem tudja, hogy meny­nyiben áll ez az ügy pillanatnyilag. Az agrár- sajtó ismét előállott azzal a szenzációval, amelyet a németnyelvű félhivatalos is átvett, hogy a megegyezés csütörtök délután létre­jött. Ezzel szemben illetékes helyen utána­jártunk s megállapítottuk azt, hogy csütörtökön semmiféle politikai tanácsko­zás nem volt s így a megegyezés sem jö­hetett létre. Sokkal inkább elfogadható a Lidové No- viny ama jelentése, hogy a kormány esetleg rendeleti utón fogja megvalósítani az úgynevezett mozgó ga­bonavámokat. A mozgógaibonavámnak az a lényege, hogy az importált búza, rozs után csak ab­ban az esetben volna fizetendő a vám, ha annak világpiaci ára bizonyos összeg alá esik. Ez a „bizonyos összeg14 métermázsánként 200 korona volna. — (A nemzetgyűlés munkaprogramja.) Mialatt a ké,pviselőház vígan veszekszik az agrárvámokon, a szenátus bizottságai elin­tézték a negyvennyolc magánvasut államosí­tására vonatkozó javaslatot- A szenátus plé­numa május tizenkettedikén fog tartani ülést. A képviselőház ösz-ehivásának napja ma még teljesen bizonytalan. — (Hogy hívják Rusziiiszkót?) A kor­mány már évekkel ezelőtt kijelentette, hogy a „Podkarpatska Rus“ elnevezés lefordítha­tatlan. Ezt a határozatot azonban nem lehe­tett végrehajtani azért, mert a rendelkezést nemcsak az idegen nyelven beszélő külföld hanem a cseh hatóságok sem respektálták. A minisztertanács a legutóbbi napokban fog­lalkozott ismét ezzel a kérdéssel: megnyilvá­nult az az óhaj, hogy az idézett elnevezést legalább a hivatalos kiadványok változatla­nul tartsák meg. azonban ennek is akadályai annak. Minden valószínűség szerint a ?od- karpatsko11 elnevezést fogja a minisztérium kötelezővé tenni. Isméi súlyos repülöszerencsétlenség történt m olmttíil börzeiben íiM&s MaMpise süli Poroszországban Marx dr. győzött — Hindenburg levele legyőzött ellenfeléhez Orvgyilkosság a TegeSer-erdobén Kerékpárról hátulról lelőttek egy fiatalembert Borzalmas vasal! szerencsétlenség a lengyel Korridorban Huszonnyolc halott — A szerencsétlenséget merénylet okozta

Next

/
Oldalképek
Tartalom