Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-12 / 106. (849.) szám

Vt ' Kedd, május 12. A P. M. H. KEDDI ROVATA írja: sp. A ÜÜ IliüliÉfl Nem hisszük* hogy Hindenburg mai Ber­linbe vonulása kritikus na-p lesz. Nem hisz- sziik, hogy a komniuiiisfáik valóra váltják fenyegetéseiket s harci felkészültséggel fo­gadják az elnököt. Lehet, hogy elszigetelt tüntetések meg fogják ugyan zavarni az órák ünnepélyességét, de . 1 étjogosul tságaá demonstrációknak már nincsen. Hisz az a két hét, amely Hindeniburg megválasztása óta elrmílt* ismét a külpolitikai kuriózumok szá­mát gazdagítja a világeseményeket fejcsó­válva kísérők számiára. Akik a rend és a béke sorsát a szivükön viselik, világszerte bizonyos aggodalommal várták azokat a ro­hamokat, amelyeket a marcona tábornagy megválasztása elő fog idézni. Az első napok­ban tényleg érezhető volt az antant sajtó bán a megrökönyödés, a franciák uszítottak, az angolok szomorkodtak, ..z amerikaiak fölhör­dültek, a kisantant sajtóját pedig egyenesen megszállta a furor teotonicus — de a láz alig néhány napig, alig "’éhány óráig tartott. Hindenburg személye szent és tisztelt volt mindenütt. Az antant tudta, ha Hindenburg mondja, hogy v .sszigori T gátol meg minden kalandorpoliti' át, ha Hindenburg esküszik föl a demokratikus alkotmányra* akikor nincs baj, sőt a hajdani ellenség k biztosra vehe­tik, hogy az annyira rettegett jobboldali Né- metor-zág, amelynek szimbófu a és atya­mestere az ősz tábornagy, szintén a „Ver­sailles! 1'on z< áációu útjára lépett. Valahogy hirtelen mindenki hinni kezdett Hindenburg erkölcsi tisztaságában, Ígéreteinek őszinte­ségében és két nap alatt megváltozott az antant hangulata. Barátságos hangok váltot­ták fel az előbbi ellenségeskedőt. Amerika naiv szeretete minden nagyság iránt ismét meg­nyilatkozott, Angliában a hideg számítás le­verte a pillanatnyi elkedvetlenedést, sőt a hivatalos körök még Prágában is igyekeztek mérsékelni a újságok ’ nda-ba .ázását. Hindeniburg ismét győzelmet aratott — tatán a katasztrófa politikusok r r bosszúságára. Furcsa volt ez a hangulatváltozás, senki sem számított reá, de tény, hogy bekövetkezett. A német jobboldal is hitelre talál ma már Parisban, éppen azért, mert ennek a jobbol­dalnak képviselője a lojális Hindeburg. A francia községi választások, nem-hozták még a várt reakciót, nem Po'inc.. ' % győzték, hanem a francia nép hatványozott mérték­ben állt a kartell enyhe és barátkozó politi­kája mögé. Ha a garanciaszerződés tekinte­tében meghozott Briand-féle válasz szigo­rúbb is* mint Herriotté lett volna, ez csak Briand óviatos és pacifista játékokba soha­sem fogó személyéből következik, de maga az a tény, hogy elvileg nem utasítja el még a jelenlegi körülmények közt sem a német ajánlatot, a helyzet veszélytelensége mellett szól. Lehet, hogy Hindenburg elnöksége bel­politikáikig változásokat jelent majd a biro­dalomban. Hoigy a régi emberek kerülnek ismét előtérbe és sok háború utáni fölbőla­felé halaidé Németország . külpolitikájában nem lesz változás, sőt a jobboldal inkább fog merni „Versöhnungspoliti!k“-oit csinálni, mint évekkel ezelőtt a pronönszáltan köztár sas ági kormányok. Mert ez utóbbiak sohasem mer­ték a jobboldali Németország hangulatát még a nemzeti ellennek nevezett külpolitiká­val is megterhelni s belső szoeiailisztikus uralmukat igyekeztek a jobboldal szájaize szerint lévő külpolitikával ellensúlyozni. Ez eléggé áitlkos játék volt s csődből csődbe ve­zetett, amit megmutat a volt köztársasági kancellárnak n inden viselt dolga. Csak ami­Prága, május 11. A koalíció válsága egyáltalában nem enyhült s ezt a pártonkivíili cseh lapok, va­lamint a légionárius Národné Osvobozeni is beismerik. A Tribuna vasárnapi cikkében: „Miért van válság ?“ azt Írja, ho az agrár­vám kérdése csak momentán okozója a koalíció válságának. A szoc. demokraták ugyanis ama nézeten vannak, hogy az ag­rárvám nem szerepelt azon a munkapro­gramon, amelyet a koalíciót alkotó öt párt öt évvel ezelőtt magára nézve kötelezőnek fogadott el. Amikor ez az öt párt a program­ban megegyezett, tényleg nem sze~~pelt azon ez a kérdés. De azóta sok minden meg­változott — írja a Tribuna — s nincsen ki­zárva az, hogy két hónap múlva ugyancsak az eredet programon nem szereplő, de ál- lamérdekü dolgot kell majd letárgyalni, amely viszont a szocialistákra nézve birna nagy fontossággal. A szocialisták azonban most egyenesen ki­provokálták ezt a válságot s a lap véle­ménye szerint ezzel az uj választások ki­írását akarják kikényszeríteni A szoc. demokraták ugyanis most talál­ják a legalkalmasabbnak az időt a válasz­tásokhoz, mert nagy reményeket fűznek a kommunista párt bomlásához s azt hiszik hogy az uj választásoknál a munkásság ama rétege, amely már kiábrándult a kommunista elvekből, most ismét visszatér a szoc. dem. táborba. A Tribuna ezzel szemben azt ta­nácsolja a szocialistáknak, ho.gy . várjanak még egy ideig, amíg .a helyzet a kommunista táborban tisztul. De helytelennek tartja a Tribuna azt a nézetet is, hogy a mai válságot kormány­rekonstrukcióval lehetne elintézni. Mert mi változna meg? Az agrárvám kérdését elintéznék a szo­cialista miniszterek nélkül, de valősz/mi az, hogy a szocialisták nem tűrnének kor­mányt szocialista miniszterek nélkül. A kormányba tehát legfeljebb más szo­cialisták lépnének be, akik a kormány többi tagjaival ismét csak együtt dolgoznának. Beszélnek még egy esetleges hivatalnok- kormányról is. Ez már más lapra tartozik. Vannak igen fontos kérdések, amelyiket csakis pártonkivíili, tehát hivatalnok-kor­kor a jobboldal Stresemann Lendült nye­regbe, mert már a jobboldal nevében is cse­lekedni a kor ány és inért békülékeny poli­tikát csinálni. Hisz most már nem kellett jel­szó és agitációs elem, a jobboldal tömegek a kormány mögött voltak s a kormány sza­badon esek -dihetetit. — Hindenburg elnök­sége éppen ezért nem jelentett az antant sze­li 1 ben sem hozást, mert tudták, hogy Stresemann marad továbbra is a külpolitikai egyeduralkodó. A demonstrációknak nincs létjogosultságuk Berlinben, Hindenburg jó köztársasági elnök lesz. mány tud majd elintézni. Ez azonban csa'k akkor lehetséges, amikor a politikai pártok nyíltan beismerik, hogy ezekben a. kérdé­sekben nem tudnak határozni. A jelenlegi válság oka: az agrárvám azonban nem ez a kérdés, amelyről a koalíció valamennyi párt­ja kimondaná, hogy azt elintézni nem tudja, éppen ezért korai még az a feltevés, hogy hivatalnok- kormány veszi áí a hatalmat. A lap meg van győződve arról, hogy a koalícióban meg fognak egyezni. A légionárius Národné Osvobozeni Svehla visszaérkezésétől várta a válság megoldását, de ebben csalódott. A két párt­nak — irja a N. 0. — május 16-áig véglege­sen dönteni kell. A koalícióban — a soc. de­mokratákon kívül már megyeztek ab­ban, hogy az agrárvám kérdésében végérvényesen május !6-án döntenek. Most már csak azon tanakodnak, hogy miképp lenne lehetséges az, hogy a szoci­alisták a rekonstruált kormányba beléphes­senek. Ha erre módost nem találnának, úgy a szociáldemokraták kilépnének a koalícióból, de nem okoznának legalább egy ideig ne­hézséget, hogy a csonka koalició fontos kér­déseket elintézhessen. Ez a helyzet azon­ban szintén nem tarthatna sokáig. A külpo­litika és a pénzpiac szempontjából elintéztet- nék az 1926. évi költségvetést — fejezi be a N. 0. — s az uj választásokra már szeptemberben kerülne a sor. ' A Prager Presse vasárnapi számában már egészen- optimisztikusan Ítéli meg a helyzetetet s azt irja, hogy döntés e hét fo­lyamán várható. Ez a döntés valamennyi kérdésnek a likvidálását fogja jelenteni, amelyek az öt koaliciós párt által 1922-ben elfogadott programból eddig viszályra és. egyenetlenségre okot adott. Az utóbbi napok tárgyalásai nem voltak eredménytelenek, most már csak egy egyez­ségi bázist keresnek, amefyen megállapít­hassák az agrárvám szisztémáját, mérvét. Alapjában véve csak arról van szó, hogy ennek a vitás kérdésnek a megoldását ho­gyan lehetne összhangba hozni a koalieós eszmével. A forma, amely a koalíció keretén beiül valamennyi nyílt kérdésben a megegye­zéshez vezet, a nyilvánosságnál, különö­sen pedig az ellenzéki táborban bizonyos meglepetéseket fog hozni, a koaliciós poli­tikában, a kormánytöbbség jelenlegi cso­portosításában s azoknak a kabinetben való képviseletében azonban változást nem fog előidézni; hanem ellenkezőleg, újabb garanciákat biztosit a koalíciós pro­gram teljes végrehajtására. A döntés a következő minisztertanács­ban várható, amely a Prager Presse értesü­lése szerint e hét folyamán fog Svehla mi­niszterelnök elnö'klésévél összeülni. A megegyezés a jelenlegi belpolitikai konstellációban a mandátumok rendes lejár­táig, nagyjában semmit seim fog változtatni. Ellenkezőleg, az várható, hogy a kormány- többség a jelenlegi helyzetből nem fog meg- gyengitve kikerülni. Ennek a bázisnak az előkészítése és bizto­sítása mindenesetre átcsoportosítást fog maga után vonni, a mai erőviszonyok - azonban nem változtat semmit s az agrá­riusok és szoc. demokraták álláspontjait a másik három koaliciós párt megegye­zésével érvényre jutattja. Végül még bejelenti, hogy téves az a hit, mintha a közelben kiírnák a választáso­kat, mert a most készülőben levő ,,arragement“ nem fogja maga után vonni azt, hogy idő előtt megejtsék a választásokat. Tehát mégis oda lyukadtunk ki, ahol már egynéhányszor voltunk. Meg van a kompromisszum! A koalició meg van mentve s nem engedi meg, hogy a választók dönthessenek és ítélkezhesse­nek a mai kormányrendszer fölött. A félhivatalos német lap ugyan nagyon burkoltan és rejtélyesen irja meg a kompro­misszum létrejöttét. Mindenesetre nincsen okunk kételkednünk állításaiban, csupán kí­váncsian várjuk azt a meglepetést, amelyet a húsos fazék mellett ülő koaliciós pártok megegyezésükkel az ellenzéki tábornak ad­nak! Meghalt Marghiloman Bukarest, május 11. Tegnap este 6 óra­kor hosszas, betegség-után buzani villájában meghalt 72 éves. korában Marghiloman Sán­dor, Romániának *a német megszállás alatti. miniszterelnöke és a konzervatív párt vezére. Marghiloman közismert volt a központi ha­talmak iránti barátságáról s mint egyike. a legtisztább román politikusoknak hazájában is nagy népszerűségnek örvendett. Sorsjegyeket mindenki csak aura Giipieri is Tsa baiKházáhai vesz. BRAIISLAM. StadlliCltá US. Telefon 2091. 2692 és 2693. kodoLt eltűnik a színtérről. De az igy jobb A koalíciós válság elölte a tetőpontot összefoglaló belpolitikai helyzetkép a cseh lapok tükre nyomán Mosoly — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Streiisky József. Tegnap még csak derengett a tavasz, nalkan, félénken futott el a fák rügye .fölött. De mára? Mára már kibomlott bő, napos szárnya és végigkacérkodott a mosolygós arcokon. Virágfakasztó csókja van ma a napnak, mosolyt termékenyít a könnyű levegő a télnyütte arcok ráncai közé, földszagu dalo­kat ringat a messzi, kék határ és tavaszti- vornyás, nagyszerű álmod ások öntözik az agyakat. Utcára tódul a sok élni vágyó, a messzi fák közé vándorol örömvirágot ke­resni, bódult testeket csillámmal harmacoz a nap és nagy, mámoros mosollyal ébredünk. Egy kapu árnyas, bágyadt félköréből egy kis, megfáradt ember az utcára szalad. Mintha ezer télnek ezer bús bánatát hozná, feketén, kopottan, elfakultam Arcának per­gamentjére valami nagy keresés irt mély sáncokkal kiváncsi várakozást. Két vállát szomorúan lecsapta az üres unalom, csak a szeme ég, keres, szalad a messzeségbe, sürgető hivassál. Rokkant tüdeje nagyot húz a fényköny- nyü levegőből és a té* beteg, kiszáradt köhö­gésével válaszol az illatos üdvözletre. Körü­lötte mindenütt mosoly. Nagy, könnyű tava­szi mosoly, ami tükrözve szalad szemsugár­ról-szemsugárra és megcsókolja a sze nbe találkozó testeket. ^ Megy, megy a furcsa, sötét kis ember, az arcán feszülnek a fonnyadt inak, a szeme belevág az emberáradásba, füle soha nem hallott szavakra figyel és mint egy kiváncsi, szomjas gnóm, beletéved a sok, könnyű mo­soly közé. Lába kaszálón siet egy-egy em­ber után és öröméhesen szedi fel az elhulló mosolyt. — Miért nevettek? Hát olyan öröm a ta­vasz? Közétek dobott a bomlott napsütés és nem értek semmit a mosolyból. Hová men­tek? Sietősein, lassan, de mindnyájan mo­solyra váltan, ragyogó örömben, fény-má­morosán? Mit kerestek, mire vártok, minek örültök? ó, titkok, kedves kis titkok, ami­kéit eldugtok a zárt ajkak mögé? Nem! Nem bizony! Én meghallom a gondolatot, ami a mosoly mögött bujócskát játszik velem, én meghallom a kacagás ütemét, amit a tavasz­kor kopog a szivetek, én megérzem az el nem mondott csodavárást, a vágyat, a hi­tet, a reményeket! Jöjjetek illatok, elhulló szavak, kiesillant mosolyok és mondjátok el a titkokat, ki, hogyan üli az elmúlt tél ta- vaszbazengő, mosolyos bucsutorát! És jött egy asszony. Karcsii bokája ring­va remegte a. vágyfakadás bimbózó .ritmu­sai. Szomjas szimattal ment az árnyéketn- ber utána és kíváncsian szedte össze a nap­sütésbe hullatott gondolat virágokat. Az asszony vágya pedig a mosolysátorban igy dalolt: — Tavasz van! Karcsú testeimre .tapa­dó, finom ruhákat, lábamra igéző, finom ci­pőt, hajamra friss illatot, ujjamra csillámló ékv7c"eket, lmgy rámboto'jnn mind' n férf’tc- kinlet! Hogy omoljanak előttem a feJzétigő í férfiszivek, hogy térdet hajtson előttem a vágyak remegő ina, hogy bomlottam szerel­mesen simítson minden nézés és ezerszer megkívánt asszony legyek! Mosolya belefutott a végtelenbe, se­lyemsuhogó teste a férfivágyat hívta és ment az utón tovább. A szürke gnóm kö­vette, fanyar gúnyt húzott szájára a felka­pott maroknyi gondolat, legyintett és ment tovább. — Buta asszonyállat! Hát ez a moso­lyod titka? Ruha, kívánás és semmi, semmi érzés? Csak felrázni férfivágyakat egy keb­let tapadó selyemdarabbal és semmi más? Tovább! Megyek keresni más asszonyt kö­vetni, más gondolat-virágot szedni, más mosolyt vadászni! És jött egy másik asszony. Szeré­nyen, lassan, napálmodóm. örülve dobbant feléje és uj kereséssel botlott utána. Most, most! Csöndesen, lágyan al­szik ajkadon a tavaszra vált mosolygás üd­vözlete. Bágyadt, boldog titkodat keresem, mint a szomjas ember tikkadt nt után a zen­gő forrásokat. Egy férfi jött, az asszony megállt, feléje villant egy örömzenés hivó tekintete és in­dultak együtt. Mentek. Az utón megfogta az asszony- a férfi karját, belesimult lágy meg­adással és felnevetett a fáradt emberke szi­vén a kíváncsiság. — Most, most! Szerelmet ringat feléin a felébredt napsugár! Fogjátok egymás ke­zét szoros vággyal és énekeljétek a sohasem fakadó, nagyszerű dalt, hogy mosoly van, tavasz, van, vágy és megszédült csókvihar. Az asszony pedig gondolkozott. Szavak­ra feleit, játszón, puhán, dereka karcsún a l férfikarra hajlott, szeme Ígért, igézett, de a mosoly mögött ravasz, csalóka táncot járt a gondolat. — Tegnap összevesztünk. Nem baj. Most itt megyek el az ablak alatt, idegein férfi, idegen kíséretével. Rámbukik az ablak­ból a tekintete és belemarkol a bordái közé a féltés felriadt kínja! De jó ezt tudni, hogy szenved! Kínlódik és meglátja az idegen fér­fival váltott titkos mosolyt, a karom ölelé­sét megérzi a messzeségen át és a kacagá­som beleszakad fellázadt agyába, én pedig büszkén, mosolyban viszem a ringó teste­met, idegen kísérettel, az ablak alatt. Csak tépjen a fájdalom, csak üssön korbácsos dü­hével a tavasz! Én adom a szenvedést, Én, mosolygós, uj kedvűn, tavasz részegen! Befogta két szemét, az ajkán tajtékot vert a gyűlölet. — ó, undok ravaszság! Hát ezt a szeny- nyet öntöd a tavasz sziiztiszta fényébe? Ezért a mosoly, ezért a hivó tekintet? Elég! Tovább! Tisztább, tavaszabb, derűsebb em­berálmokra vágyom! Fehér csókot, köny- nyti mosolyt, vadam illatot és tiszta, tiszta tavaszra vár ást! Ment tovább. Egy férfi jött. Arcán üde rózsaszín mosolytarlót vágott az éles kés fi­nom futása. Gondtalan-könnyein forgott ke­zében a vékony pálca, mintha a szemtelen, csiklandós napsugarakat hajtaná magáról. Futott a gondolat a végtelen utcán és mint a lepke végigcsókolja a sok friss virágot, nézése megsimitott kíváncsian minden asz- szony testet. — Áll a vásár! Sok asszony viszi ma testét, hog^' tavaszt fürödjön! Keresek va­lakit, kön-nvü szédült kis asszonyt, bomlott, szerelmes ólát,, csókbafulladt. álmot! Ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom