Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-12 / 106. (849.) szám
Vt ' Kedd, május 12. A P. M. H. KEDDI ROVATA írja: sp. A ÜÜ IliüliÉfl Nem hisszük* hogy Hindenburg mai Berlinbe vonulása kritikus na-p lesz. Nem hisz- sziik, hogy a komniuiiisfáik valóra váltják fenyegetéseiket s harci felkészültséggel fogadják az elnököt. Lehet, hogy elszigetelt tüntetések meg fogják ugyan zavarni az órák ünnepélyességét, de . 1 étjogosul tságaá demonstrációknak már nincsen. Hisz az a két hét, amely Hindeniburg megválasztása óta elrmílt* ismét a külpolitikai kuriózumok számát gazdagítja a világeseményeket fejcsóválva kísérők számiára. Akik a rend és a béke sorsát a szivükön viselik, világszerte bizonyos aggodalommal várták azokat a rohamokat, amelyeket a marcona tábornagy megválasztása elő fog idézni. Az első napokban tényleg érezhető volt az antant sajtó bán a megrökönyödés, a franciák uszítottak, az angolok szomorkodtak, ..z amerikaiak fölhördültek, a kisantant sajtóját pedig egyenesen megszállta a furor teotonicus — de a láz alig néhány napig, alig "’éhány óráig tartott. Hindenburg személye szent és tisztelt volt mindenütt. Az antant tudta, ha Hindenburg mondja, hogy v .sszigori T gátol meg minden kalandorpoliti' át, ha Hindenburg esküszik föl a demokratikus alkotmányra* akikor nincs baj, sőt a hajdani ellenség k biztosra vehetik, hogy az annyira rettegett jobboldali Né- metor-zág, amelynek szimbófu a és atyamestere az ősz tábornagy, szintén a „Versailles! 1'on z< áációu útjára lépett. Valahogy hirtelen mindenki hinni kezdett Hindenburg erkölcsi tisztaságában, Ígéreteinek őszinteségében és két nap alatt megváltozott az antant hangulata. Barátságos hangok váltották fel az előbbi ellenségeskedőt. Amerika naiv szeretete minden nagyság iránt ismét megnyilatkozott, Angliában a hideg számítás leverte a pillanatnyi elkedvetlenedést, sőt a hivatalos körök még Prágában is igyekeztek mérsékelni a újságok ’ nda-ba .ázását. Hindeniburg ismét győzelmet aratott — tatán a katasztrófa politikusok r r bosszúságára. Furcsa volt ez a hangulatváltozás, senki sem számított reá, de tény, hogy bekövetkezett. A német jobboldal is hitelre talál ma már Parisban, éppen azért, mert ennek a jobboldalnak képviselője a lojális Hindeburg. A francia községi választások, nem-hozták még a várt reakciót, nem Po'inc.. ' % győzték, hanem a francia nép hatványozott mértékben állt a kartell enyhe és barátkozó politikája mögé. Ha a garanciaszerződés tekintetében meghozott Briand-féle válasz szigorúbb is* mint Herriotté lett volna, ez csak Briand óviatos és pacifista játékokba sohasem fogó személyéből következik, de maga az a tény, hogy elvileg nem utasítja el még a jelenlegi körülmények közt sem a német ajánlatot, a helyzet veszélytelensége mellett szól. Lehet, hogy Hindenburg elnöksége belpolitikáikig változásokat jelent majd a birodalomban. Hoigy a régi emberek kerülnek ismét előtérbe és sok háború utáni fölbőlafelé halaidé Németország . külpolitikájában nem lesz változás, sőt a jobboldal inkább fog merni „Versöhnungspoliti!k“-oit csinálni, mint évekkel ezelőtt a pronönszáltan köztár sas ági kormányok. Mert ez utóbbiak sohasem merték a jobboldali Németország hangulatát még a nemzeti ellennek nevezett külpolitikával is megterhelni s belső szoeiailisztikus uralmukat igyekeztek a jobboldal szájaize szerint lévő külpolitikával ellensúlyozni. Ez eléggé áitlkos játék volt s csődből csődbe vezetett, amit megmutat a volt köztársasági kancellárnak n inden viselt dolga. Csak amiPrága, május 11. A koalíció válsága egyáltalában nem enyhült s ezt a pártonkivíili cseh lapok, valamint a légionárius Národné Osvobozeni is beismerik. A Tribuna vasárnapi cikkében: „Miért van válság ?“ azt Írja, ho az agrárvám kérdése csak momentán okozója a koalíció válságának. A szoc. demokraták ugyanis ama nézeten vannak, hogy az agrárvám nem szerepelt azon a munkaprogramon, amelyet a koalíciót alkotó öt párt öt évvel ezelőtt magára nézve kötelezőnek fogadott el. Amikor ez az öt párt a programban megegyezett, tényleg nem sze~~pelt azon ez a kérdés. De azóta sok minden megváltozott — írja a Tribuna — s nincsen kizárva az, hogy két hónap múlva ugyancsak az eredet programon nem szereplő, de ál- lamérdekü dolgot kell majd letárgyalni, amely viszont a szocialistákra nézve birna nagy fontossággal. A szocialisták azonban most egyenesen kiprovokálták ezt a válságot s a lap véleménye szerint ezzel az uj választások kiírását akarják kikényszeríteni A szoc. demokraták ugyanis most találják a legalkalmasabbnak az időt a választásokhoz, mert nagy reményeket fűznek a kommunista párt bomlásához s azt hiszik hogy az uj választásoknál a munkásság ama rétege, amely már kiábrándult a kommunista elvekből, most ismét visszatér a szoc. dem. táborba. A Tribuna ezzel szemben azt tanácsolja a szocialistáknak, ho.gy . várjanak még egy ideig, amíg .a helyzet a kommunista táborban tisztul. De helytelennek tartja a Tribuna azt a nézetet is, hogy a mai válságot kormányrekonstrukcióval lehetne elintézni. Mert mi változna meg? Az agrárvám kérdését elintéznék a szocialista miniszterek nélkül, de valősz/mi az, hogy a szocialisták nem tűrnének kormányt szocialista miniszterek nélkül. A kormányba tehát legfeljebb más szocialisták lépnének be, akik a kormány többi tagjaival ismét csak együtt dolgoznának. Beszélnek még egy esetleges hivatalnok- kormányról is. Ez már más lapra tartozik. Vannak igen fontos kérdések, amelyiket csakis pártonkivíili, tehát hivatalnok-korkor a jobboldal Stresemann Lendült nyeregbe, mert már a jobboldal nevében is cselekedni a kor ány és inért békülékeny politikát csinálni. Hisz most már nem kellett jelszó és agitációs elem, a jobboldal tömegek a kormány mögött voltak s a kormány szabadon esek -dihetetit. — Hindenburg elnöksége éppen ezért nem jelentett az antant szeli 1 ben sem hozást, mert tudták, hogy Stresemann marad továbbra is a külpolitikai egyeduralkodó. A demonstrációknak nincs létjogosultságuk Berlinben, Hindenburg jó köztársasági elnök lesz. mány tud majd elintézni. Ez azonban csa'k akkor lehetséges, amikor a politikai pártok nyíltan beismerik, hogy ezekben a. kérdésekben nem tudnak határozni. A jelenlegi válság oka: az agrárvám azonban nem ez a kérdés, amelyről a koalíció valamennyi pártja kimondaná, hogy azt elintézni nem tudja, éppen ezért korai még az a feltevés, hogy hivatalnok- kormány veszi áí a hatalmat. A lap meg van győződve arról, hogy a koalícióban meg fognak egyezni. A légionárius Národné Osvobozeni Svehla visszaérkezésétől várta a válság megoldását, de ebben csalódott. A két pártnak — irja a N. 0. — május 16-áig véglegesen dönteni kell. A koalícióban — a soc. demokratákon kívül már megyeztek abban, hogy az agrárvám kérdésében végérvényesen május !6-án döntenek. Most már csak azon tanakodnak, hogy miképp lenne lehetséges az, hogy a szocialisták a rekonstruált kormányba beléphessenek. Ha erre módost nem találnának, úgy a szociáldemokraták kilépnének a koalícióból, de nem okoznának legalább egy ideig nehézséget, hogy a csonka koalició fontos kérdéseket elintézhessen. Ez a helyzet azonban szintén nem tarthatna sokáig. A külpolitika és a pénzpiac szempontjából elintéztet- nék az 1926. évi költségvetést — fejezi be a N. 0. — s az uj választásokra már szeptemberben kerülne a sor. ' A Prager Presse vasárnapi számában már egészen- optimisztikusan Ítéli meg a helyzetetet s azt irja, hogy döntés e hét folyamán várható. Ez a döntés valamennyi kérdésnek a likvidálását fogja jelenteni, amelyek az öt koaliciós párt által 1922-ben elfogadott programból eddig viszályra és. egyenetlenségre okot adott. Az utóbbi napok tárgyalásai nem voltak eredménytelenek, most már csak egy egyezségi bázist keresnek, amefyen megállapíthassák az agrárvám szisztémáját, mérvét. Alapjában véve csak arról van szó, hogy ennek a vitás kérdésnek a megoldását hogyan lehetne összhangba hozni a koalieós eszmével. A forma, amely a koalíció keretén beiül valamennyi nyílt kérdésben a megegyezéshez vezet, a nyilvánosságnál, különösen pedig az ellenzéki táborban bizonyos meglepetéseket fog hozni, a koaliciós politikában, a kormánytöbbség jelenlegi csoportosításában s azoknak a kabinetben való képviseletében azonban változást nem fog előidézni; hanem ellenkezőleg, újabb garanciákat biztosit a koalíciós program teljes végrehajtására. A döntés a következő minisztertanácsban várható, amely a Prager Presse értesülése szerint e hét folyamán fog Svehla miniszterelnök elnö'klésévél összeülni. A megegyezés a jelenlegi belpolitikai konstellációban a mandátumok rendes lejártáig, nagyjában semmit seim fog változtatni. Ellenkezőleg, az várható, hogy a kormány- többség a jelenlegi helyzetből nem fog meg- gyengitve kikerülni. Ennek a bázisnak az előkészítése és biztosítása mindenesetre átcsoportosítást fog maga után vonni, a mai erőviszonyok - azonban nem változtat semmit s az agráriusok és szoc. demokraták álláspontjait a másik három koaliciós párt megegyezésével érvényre jutattja. Végül még bejelenti, hogy téves az a hit, mintha a közelben kiírnák a választásokat, mert a most készülőben levő ,,arragement“ nem fogja maga után vonni azt, hogy idő előtt megejtsék a választásokat. Tehát mégis oda lyukadtunk ki, ahol már egynéhányszor voltunk. Meg van a kompromisszum! A koalició meg van mentve s nem engedi meg, hogy a választók dönthessenek és ítélkezhessenek a mai kormányrendszer fölött. A félhivatalos német lap ugyan nagyon burkoltan és rejtélyesen irja meg a kompromisszum létrejöttét. Mindenesetre nincsen okunk kételkednünk állításaiban, csupán kíváncsian várjuk azt a meglepetést, amelyet a húsos fazék mellett ülő koaliciós pártok megegyezésükkel az ellenzéki tábornak adnak! Meghalt Marghiloman Bukarest, május 11. Tegnap este 6 órakor hosszas, betegség-után buzani villájában meghalt 72 éves. korában Marghiloman Sándor, Romániának *a német megszállás alatti. miniszterelnöke és a konzervatív párt vezére. Marghiloman közismert volt a központi hatalmak iránti barátságáról s mint egyike. a legtisztább román politikusoknak hazájában is nagy népszerűségnek örvendett. Sorsjegyeket mindenki csak aura Giipieri is Tsa baiKházáhai vesz. BRAIISLAM. StadlliCltá US. Telefon 2091. 2692 és 2693. kodoLt eltűnik a színtérről. De az igy jobb A koalíciós válság elölte a tetőpontot összefoglaló belpolitikai helyzetkép a cseh lapok tükre nyomán Mosoly — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Streiisky József. Tegnap még csak derengett a tavasz, nalkan, félénken futott el a fák rügye .fölött. De mára? Mára már kibomlott bő, napos szárnya és végigkacérkodott a mosolygós arcokon. Virágfakasztó csókja van ma a napnak, mosolyt termékenyít a könnyű levegő a télnyütte arcok ráncai közé, földszagu dalokat ringat a messzi, kék határ és tavaszti- vornyás, nagyszerű álmod ások öntözik az agyakat. Utcára tódul a sok élni vágyó, a messzi fák közé vándorol örömvirágot keresni, bódult testeket csillámmal harmacoz a nap és nagy, mámoros mosollyal ébredünk. Egy kapu árnyas, bágyadt félköréből egy kis, megfáradt ember az utcára szalad. Mintha ezer télnek ezer bús bánatát hozná, feketén, kopottan, elfakultam Arcának pergamentjére valami nagy keresés irt mély sáncokkal kiváncsi várakozást. Két vállát szomorúan lecsapta az üres unalom, csak a szeme ég, keres, szalad a messzeségbe, sürgető hivassál. Rokkant tüdeje nagyot húz a fényköny- nyü levegőből és a té* beteg, kiszáradt köhögésével válaszol az illatos üdvözletre. Körülötte mindenütt mosoly. Nagy, könnyű tavaszi mosoly, ami tükrözve szalad szemsugárról-szemsugárra és megcsókolja a sze nbe találkozó testeket. ^ Megy, megy a furcsa, sötét kis ember, az arcán feszülnek a fonnyadt inak, a szeme belevág az emberáradásba, füle soha nem hallott szavakra figyel és mint egy kiváncsi, szomjas gnóm, beletéved a sok, könnyű mosoly közé. Lába kaszálón siet egy-egy ember után és öröméhesen szedi fel az elhulló mosolyt. — Miért nevettek? Hát olyan öröm a tavasz? Közétek dobott a bomlott napsütés és nem értek semmit a mosolyból. Hová mentek? Sietősein, lassan, de mindnyájan mosolyra váltan, ragyogó örömben, fény-mámorosán? Mit kerestek, mire vártok, minek örültök? ó, titkok, kedves kis titkok, amikéit eldugtok a zárt ajkak mögé? Nem! Nem bizony! Én meghallom a gondolatot, ami a mosoly mögött bujócskát játszik velem, én meghallom a kacagás ütemét, amit a tavaszkor kopog a szivetek, én megérzem az el nem mondott csodavárást, a vágyat, a hitet, a reményeket! Jöjjetek illatok, elhulló szavak, kiesillant mosolyok és mondjátok el a titkokat, ki, hogyan üli az elmúlt tél ta- vaszbazengő, mosolyos bucsutorát! És jött egy asszony. Karcsii bokája ringva remegte a. vágyfakadás bimbózó .ritmusai. Szomjas szimattal ment az árnyéketn- ber utána és kíváncsian szedte össze a napsütésbe hullatott gondolat virágokat. Az asszony vágya pedig a mosolysátorban igy dalolt: — Tavasz van! Karcsú testeimre .tapadó, finom ruhákat, lábamra igéző, finom cipőt, hajamra friss illatot, ujjamra csillámló ékv7c"eket, lmgy rámboto'jnn mind' n férf’tc- kinlet! Hogy omoljanak előttem a feJzétigő í férfiszivek, hogy térdet hajtson előttem a vágyak remegő ina, hogy bomlottam szerelmesen simítson minden nézés és ezerszer megkívánt asszony legyek! Mosolya belefutott a végtelenbe, selyemsuhogó teste a férfivágyat hívta és ment az utón tovább. A szürke gnóm követte, fanyar gúnyt húzott szájára a felkapott maroknyi gondolat, legyintett és ment tovább. — Buta asszonyállat! Hát ez a mosolyod titka? Ruha, kívánás és semmi, semmi érzés? Csak felrázni férfivágyakat egy keblet tapadó selyemdarabbal és semmi más? Tovább! Megyek keresni más asszonyt követni, más gondolat-virágot szedni, más mosolyt vadászni! És jött egy másik asszony. Szerényen, lassan, napálmodóm. örülve dobbant feléje és uj kereséssel botlott utána. Most, most! Csöndesen, lágyan alszik ajkadon a tavaszra vált mosolygás üdvözlete. Bágyadt, boldog titkodat keresem, mint a szomjas ember tikkadt nt után a zengő forrásokat. Egy férfi jött, az asszony megállt, feléje villant egy örömzenés hivó tekintete és indultak együtt. Mentek. Az utón megfogta az asszony- a férfi karját, belesimult lágy megadással és felnevetett a fáradt emberke szivén a kíváncsiság. — Most, most! Szerelmet ringat feléin a felébredt napsugár! Fogjátok egymás kezét szoros vággyal és énekeljétek a sohasem fakadó, nagyszerű dalt, hogy mosoly van, tavasz, van, vágy és megszédült csókvihar. Az asszony pedig gondolkozott. Szavakra feleit, játszón, puhán, dereka karcsún a l férfikarra hajlott, szeme Ígért, igézett, de a mosoly mögött ravasz, csalóka táncot járt a gondolat. — Tegnap összevesztünk. Nem baj. Most itt megyek el az ablak alatt, idegein férfi, idegen kíséretével. Rámbukik az ablakból a tekintete és belemarkol a bordái közé a féltés felriadt kínja! De jó ezt tudni, hogy szenved! Kínlódik és meglátja az idegen férfival váltott titkos mosolyt, a karom ölelését megérzi a messzeségen át és a kacagásom beleszakad fellázadt agyába, én pedig büszkén, mosolyban viszem a ringó testemet, idegen kísérettel, az ablak alatt. Csak tépjen a fájdalom, csak üssön korbácsos dühével a tavasz! Én adom a szenvedést, Én, mosolygós, uj kedvűn, tavasz részegen! Befogta két szemét, az ajkán tajtékot vert a gyűlölet. — ó, undok ravaszság! Hát ezt a szeny- nyet öntöd a tavasz sziiztiszta fényébe? Ezért a mosoly, ezért a hivó tekintet? Elég! Tovább! Tisztább, tavaszabb, derűsebb emberálmokra vágyom! Fehér csókot, köny- nyti mosolyt, vadam illatot és tiszta, tiszta tavaszra vár ást! Ment tovább. Egy férfi jött. Arcán üde rózsaszín mosolytarlót vágott az éles kés finom futása. Gondtalan-könnyein forgott kezében a vékony pálca, mintha a szemtelen, csiklandós napsugarakat hajtaná magáról. Futott a gondolat a végtelen utcán és mint a lepke végigcsókolja a sok friss virágot, nézése megsimitott kíváncsian minden asz- szony testet. — Áll a vásár! Sok asszony viszi ma testét, hog^' tavaszt fürödjön! Keresek valakit, kön-nvü szédült kis asszonyt, bomlott, szerelmes ólát,, csókbafulladt. álmot! Ma
