Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-10 / 105. (848.) szám

Vasárnap, május 10. A iseipatüü Mi wiuijaná! Prága, május 9. Ha röviden össze akafjuk foglalni a bel­politika heti eseményeit, úgy mondhatjuk, hogy a koalíció káoszában változás nem tör­tént. Az agráriusok tegnapi ülése éppen olyan negatív eredménnyel feje :ődött be, mint a szocialisták tegnapelőtti ülése. A két tábor a várakozás álláspontjára helyezkedett. Az egyik várja, hogy mit fog határozni a másik. Mint ismeretes, a szocialisták csak kedden hoznak a vámkérdésben határozatot. Ezért az agráriusok abban állapodtak meg, hogy ők viszont csak szerdán fognak dönteni. Sveúla visszaérkezése még nem hozta meg az áíltala eddig oly ügye en inszcenáít „kompromisszumot*1. Sőt mi több! Az agráriusok tegnapi parlamenti ülésén Svehla nem jelent meg! Malypetír főnökét azzal mentette ki, hogy az roppant nagy elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg. A képviselők egyrésze ezt a bejelentést nem fogadta megjegyzés nélkül s Marcha képviselő indítványára félbe is szakították a tárgyalást s fölkérték Maly- petr minisztert, hogy a szerdai ülésre hivja meg Sveihlát. Amint mér jelentettük, az agráriusoknál erős oppozició jelentkezik s annak élén Síanek képviselő áll, aki az ag­ráriusok tegnapi ü’ésén meg sem jelent. Ez az ellenzék a szociáldemokraták újabb javaslatát elfogadhatatlannak tartja, mert szerintük sokkal-nagyobbak a mezőgaz­dák terhei, amelyet a szociális biztosítással rájuk kényszeritettek. mint a vámvédelem által biztosított nyereségük. A szocialisták ugyanis a tegnapelőtti búzaár meg állapítását újból leredukálták 160 koronáról 140-re. Az agráriusok ezt a javaslatot elfogadhatatlan­nak tartják s szigorúan ragaszkodnak a 200 koronás buzaárhoz. Svehla lapja a Venkov mai vezércikké­ben újból erősen támadja a szociáldemokra­tákat, akik a koalíció bomlásának okozói s most eme felelősség alól ki akarnak buini. Rámutat arra. hogy a pitseni Nova Dóba és az ostraui Duch Casu szocialista lapok még ma is azt írják hogv a mezőgazdasági vám nem lesz meg, nem szabad meglenn e, mert ezt megakadályoz­zák a szocvlderookraták. A szoeiaiieták javaslatát nevetségesnek tartja a Venkov. A belpolitikai helyzetben még egy újabb jelenség növelte az elkeseredést s ez az ál­lami tisztviselők létszámapasztásának leg­újabban kiadott irányelvei. A koalíciós sajtó szerint elsősorban azokat a tisztviselődet fogják c i p « k n tn ^Hf Kedd: STRBUSKY, JÓZSEF: Mosoly. Szerda: PÉTERFY TAJVIÁS: Öreg szenvedők ha találkoznak. Csütörtök: KILIÁN ZOLTÁN: Tűzhely Péntek: KLIMITS LAJOS: Ne szakíts virágot! Szombat ERDÉLYI ÁRPÁD: Uj képtárlatok Bu­dapesten Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: A vének padkáján. — SOMLYÓ ZOLTÁN: Az asszony választ. Mese... Irta: Somlyó Zoltán. Most tavasz lesz. Elindulok. ' Addig megyek, amíg tudok. Lombos iák közt, egymagámba, így megyek én az utamra. A múltamat én elejtem. A nevem Is el Selejtem. Szürke vándor szürke porba — fekhelyem lesz egy bokorba. Belenézek a napfénybe, zöld erdőknek sűrűjébe; elbocsátani, akiknek nyelvkvaiifikációi nem kielégítők. Ez az irányelv érthető konsternációt kelt a német sajtóban s a magyarságot is sújtja. A kormány tehát a németség és magyar­ság rovására hajtja végre a létszámapasz- tásró! szóló törvényt. El lehetünk készülve arra, hogy még azt a néhány magyar tisztviselőt, akiket az ál­lam ma még kegyelemből alkalmaz, is el fog­ják bocsátani. Az agráriusok nem kis örömére megje­lent a hivatalos lapban a belügyminisztérium rendelete, amely Prasek szenátor és Rych­tera képviselő mandátumainak megsemmisí­téséről szól s helyükbe kerülnek Sechtr Jó­zsef háztulajdonos a szenátusba s Böbék B. dr. a belügyminisztérium osztályfőnöke a képviselőházba. Az uj választások kiírása még mindig fog­lalkoztatja a cseh sajtót. A Vecer tegnapi számában azt irta, hogy Svehla miniszterel­nök egyáltalában nem gondol arra, hogy ősz­szel kiírja a választásokat. A miniszterelnök határozottan állást foglal ez ellen s csakis a mandátumok lejártával akarja a választáso­kat megejteni. Az iparospárti Reforma ezzel szemben azt Írja, hogy a választások rövidesen meglesznek. a Vedkén iiggeimeifctie Denesf eggltáielienes iMfliáMnaH Msiedeiinére A P. M. íi. római munkatársának beszélgetése egy vatikáni személyiséggel Róma, május 9. Benesnek egyházpolitikai akciói nagymértékben foglalkoztatják a Vatikánt s a vati­káni körök egyik kimagasló egyházi személyiségével alkalmam volt a csehszlovák egy­házpolitikai kérdésekről beszélgetést-* folytatni. — Benesnek egész polit ka: neveltetése fanatikusan egyházellenes, — mondotta infor­mátorom. A fanatizmus pedig rossz tanácsadó, éppen olyan rossz, mint az a szerencsés helyzet, amelyben a véletlen folytán egyes fanatikus személyiségek államférfiak lettek. Szerencse és fanatizmus tűnő dolgok Még egy játékos sem bizhat vakon szerencséjé­ben, annál kevésbé egy államférfin, aki eüjátszhatja a gondja ra és védelmére bízott idegen vagyont. A Vatikán szemében súlyos beszámítás alá esik a csehszlovák kormány gondjaira és védelmére b’zott egyház5 vagyonnal folytatott bánásmód, mely magának az egyháznak gyöngitését jelenti. De abban tévednek a szerencsés államférfak, ha azt hi­szik, hogy ezzel államukat erős5tik s tévednek a szerencsejátékos urak, ha fanatizmu­suktól vezettetve rövidlátó módon mellőzni akarják a Vatikánnak nagy erkölcsi hatalmát, mely kétezer év óta már Irtott születni és eltűnni államokat. Csehszlovák énak érdeke fű­ződik ahhoz, hogy szakítson ^di gi egyházellenes politikájával s a Vat kán részéről már megtörtént a megfelelő flgy hraez etés s kétségtelen hogy az egyháznak nemcsak morá­lis hatalma van de morális es-z’özei is vannak, hogy sérelmeire orvoslást tál ’Ihasson. A ktsantant államai között a 1 gross^abb a viszonyunk Csehszlovákiával pedig Csehszlo­vákiának legfőbb érde’ei közé tartoznék a Vatikánnal vaíó jó viszony, mert a katolikus tömegeket erőszakos eszközökkel kezelni nem lehet. —Iy—. Scolos Viaior: Japarorszio határai az elképzelheti iepsszaitáar Budapest, május 9. Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése. Seton Watson Ró­bert, a Scotus Viator néven ismert <ondorr professzor, aki már békidőben is hatalmas külföldi propagátora volt a szláv eszméknek s különös előszeretettel irt cikkeket s tartott előadásokat a volt monarchia nemzetiségei­nek elnyomásáról, most Jugoszláviában van tanulmányi utón, hogy az utódállamok ki­sebbségeinek helyzetét személyesen is meg­ismerje. Volt Belgrádiban, Zágrábban és Sza­badkán, ahol a kisebbségek vezetőivel is összeköttetésbe lépőit. Tapasztalatai azon­ban úgy látszik teljesen kiábrándították ide­ális várakozásaiból Scotus Viator, Magyar- ország híres ellenfele, aki egész eddig’ mű­ködése alatt* nyilvános előadásaiban és új­ságcikkeiben, ahol csak lehetett, nrndenütt rémmeséket mondott a magyarországi nem­zetiségi kisebbségek elnyomásáról, az utódállamok kisebbségeinek Sorsával sincs már megelégedve s úgy látszik objektivebb szemüvegen át nézi a helyzetet. Ezt mutatja legutóbbi kije- ’öntése is, amelyet körútja alkalmával Újvi­déken tett a DéH) á-oska ^zerk esz tő jé nek. Azt mondotta, hogy Magyarország jelenlegi határai az elkép­zelhető legrosszabbak, ezért teljesen mél­tányos Magyarországnak az az igyekezet*3, ame'fye! szétszórni akarja az őt körülfogó láncot. A háború előtti határok — mon­dotta — nézetem szerint megnyugtatób- bak voltak. Scotus V'atornak ezen kijelentései ter­mészetesen a leghevesebb ellenzésre talál­tak a belgrádi félhivatalos Rjecs tábe 'bán, amely ezént nagy szemrehányásokkal illeti a szlávok egykori barátját. 2ME35«5J!SWW3«3!rSB Jgg^'awaagaaEXaMWMEMIUMMlMMIIIII I II111*1 kis kunyhóknak ablakába: mit főz a vasorru bába? . . . Amodébb meg éppen vár rám a dühös hétfejü sárkány: hallottam hírét ezerszer — hadd látom már öt is egyszer! Hát még a tündérkirályok! hozzájuk is bekiáltok, nem restelve poros arcom: hogy van a királykisasszony? Aztán hazatérek újra, tavaszi dalokat fújva; Hozok csöndes békességet, kisfiamnak uj meséket . . . A púpos piktor — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcáia - Irta: Erdőd! Mihály. A délutáni napfény fáradtan hullt be a műterem ablakán. Fülöp hiimlőhelyes arcán megcsillant a monokli. Nyugtalanul tekin­tett az ajtó felé. Nem akartam terhére len­ni. A kalapom után nyúltam. De Fülöp neon engedett, és ahogy két hosszú karjával át- I fogott, válla fölött a púp mintha megnőtt I volna. Kicsit elhúzódtam tőle. — Kérem, talán majd máskor . . . — Maradjon György . . . És marasztalt, szinte könyörgött, hang­hordozásának azzal a különös átfütöttségé- vei, amelynek lehetetlen volt ellenállni. — Különben is a bárónő csak öt órakor érkezik. A bárónő mindig pontos. Maradjon még, György, kérem, maradjon még . . . Belevetettem miagam a fotelbe. Ciga­rettával kínált. Rágyújtottam A nap na­rancssárgán tapadt az ablak függönyére. A kiégett nyár száraz torka átlehelt a rések kö­zött. De kint, a kémények és háztetők fölött már a kora ősz rézszine hüvösödött. Fülöp azonnal észrevette. — Lássa — mondta szinte felragyogva — lássa, imádom ezt a fényt, a hanyatló napnak ezt a bágyadt sugárzását, ezrt az őszies elernyedést . . . igen, lássa, György... imádóim ezeket a fáradt szilieket . . . szere­tem a tájképeimre önteni . . . rajongok az őszi délutánok melancholiájáért . . . valami gyönyörű tragikum van benne, a pusztulás isteni tragikuma /. . — Igen — feleltem minden meggyőződés nélkül, inkább valami csodálattal a púpos piktor iránt, aki az ő meggörnyedt, torz alak­jával szinte megcsufolni látszott azt a szép­séget itt, amely a festővászonról sugárzott feléje. Ösztönszerü irtózással igyekeztem a A prágai kormány kétszínű gazdasági politikái a Ruszinszkóban Ungvár, május 9. (Ruszánszkói szerkesztőségrünktőd.) Aki figyelemmel kísérte az elmúlt években a Erankenberger-féle gazdaságpolitikai kísérle­teket, az a benyomása keletkezett, hogy a Frankenberger missziója arra irányult, hogy a politikai téren pártokra szakgaíoét őslakos­ságot gazdasági téren egy tálborba hozza. Kísérletei éveken keresztül kudarcot vallot­tak és ö maga mindig a politikai mártír sze­repét játszva, vonult vissza Prágába, hogy alkalomadtán ismét uj tervvel és ismét uj Ígéretekkel jöjjön vissza Ruszúiszkóba, a so­kat emlegetett gazdasági egységet megal­kotni. Frankenberger ezt az egyeztetési szín­játékot mindig oly hűséggel játszotta, hogy mindenkiben azt a hitet keltette, miszerint a prágai kormány egy megalakítandó gazda-, sági egységfront esetén komoly segélynyúj­tásra is hajlandó. Ezt a hitet azonban a legutóbbi esemé­nyek élénken megcáfolták. Franikenberger ugyanis legutóbbi egyez­tetési kísérletét a Szövetkezetek Szövetségé­nek megalkotásában kezdte meg. Bizonyé ,an megint azzal a tudattal, hogy újabb missziója ismét nem fog sikerülni és a prágai kor­mány szemforgató alakoskodással fogja bi­zonyítgatni a világnak, hogy minden pe. ben kész volna Ruszinszkó gazdasági konszolidációjának e'ősegitésére, de az ott ditíó pártosságok ebben mindig megakadályozzák. Ezúttal azonban Frankenberger törököt fogott, mert megtörtént a nagy csoda: a kü­lönböző pártállása szövetkezeti alakulatok hirtelen félretettek minden politikát és meg­alkották a Szövetkezetek Szövetségét. Ezzel a ténnyel most már alkalmat ad­tak a prágai kormánynak arra, hogy Ígéreteit beválthassa. A prágai kormány ugyanis a hiitelszövet­kezetek anyagi ügyeinek rendezésére tíz mil­liót ajánlott fel. Ennek az összegnek most már esedékesnek kellett volna lennie Csc- dák-csodája, de a szövetség megalakulása után a prágai kormány hirtelen elfelejtetve, hogy mit Ígért. A milliós segély, illetve e ő- leg kiutalása és a szövetségnek rendelkezé­sér c^vaw bocsátása késik. A megalakulás óta tehát egy lépéssel sem ment előbbre az ügy s igy kisült, hogy a prágai kormány Frankenberger utján ismét csak perfid játé- Kot űzött Ruszinszikóval. Mesébe való hírek keringtek arról is, hogy a ruszimszkói szövetkezeteknek a bu­dapesti központnál sokmilliós vagyonuk he­ver. Kellő utánjárás után kisült, hogy az ösz- szes követelés alig három millió cseh koro­nára rúghat. A kormány eme kétszínű politikája miatt a Szövetkezetek Szövetségének ügye tehát kátyúba jutott. Nincs rá remény, hogy abból egyhamar kikerüljön. piktorról leotldam tekintetemet, hogy csakis a fülemmel kapcsoljam magamat hozzá, mert ha a vastag szájára néztem, a finom szavak széttörtek rajta, agyonmorzsolódtak. De legfőképpen azt csodáltam, hogy akad még a világon nő, aki ezt a kicserepedett, ijesztő szájat egy szerelmes csókkal te tudja zárai. — Imádóim az őszt, kedves Gy^gy... és imádom a bárónőt, aki nekem az ősz minden káprázatát a szivemre hinti . . , Szőkesége ragyog, mint a nap ... Ráemeiitein a tekintetemet. Ebben a pil­lanatban arra gondoltam, hogy a bárónő bi­zonyára valami öreg matróna lehet, aki már túl van azon,, hogy válogasson az imádóiban. És mér meg is akartam neki mondani. De Fülöp közbevágott. Kiérezte szememből a gyanút. # — Valahogy ne higyje, hogy a bárónő már elvirágzott volna. György, ne higyje, kérem . . . Hozzám hajolt. Izzott száján a szó. — Az én esetem, lássa, nem a herva­dásban végsőt vonagló ősz ... Oh dehogy.., György, mit képzel, dehogy . . . György mit képzel, dehogy ... Az én őszöm a szeptemberi ősz, tudja, az a lehelte tszerü el- lankadása a nyárnak ... a tulérettség . . . a befejezettség ... a teljesség ... a vo­nal, ahonnan nincs tovább . . . 2 8 '|HPl H i f§ Íi * kellemes közérzést SCHMIDTflAU£R*fé?e ^ munkakedvei biztosit. fíkw S Ff5 €iit€*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom