Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-10 / 105. (848.) szám
Vasárnap, május 10. A P M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: Schöpflin Aladár mao vím Cici Budapest, május 9. Azt, hogy az életünkkel nem vagyunk megelégedve, nem csodálom. A mai európai embernek azonban egy egészen sajátságos életjelensége, hogy nincs megelégedve a kultúrájával sem. Úgy találja, hogy' a tudománya, technikája, állammüvé- szete épp oly kevéssé szerzi meg neki a boldogságot és lelki megnyugvást, mint orvostudománya az egészséget. És tekintete másfelé fordul, a homályos és ezért ellenállhatatlanul vonzó Kelet felé. A dolog nem olyan egészen ug. Már vagy harminc évvel ezelőtt a híres francia kritikus Ferdinand Brunetiére megírta még ma is emlegetett essayét A tudomány csődjéről, amelyben éles és egyoldalú, de éppen nem igazságtalan kritika alá vette a modern természettudományos gondolkodást, behatolt az összes többi tudományokba és megállapította, hogy a modern tudomány nem szolgálja az ember boldogságát, sőt ellenkezőleg kétkedéssel és nyugtalansággal tölti el a lelkeket. Azóta is az irodalom egyre jobban a kritika álláspontjára állt a modern kultúrával szemben, többé-kevésbé kiélezetten mutatta be ferdeségeit és hiányait, a modern kulturember lelkének kielégitetlenségét, meghasonlását és boldogtalanságát, a közös kultúra talajából kinőtt kultúrintézmények célra nem vezető voltát. Ez a hiány-érzés a háború óta igen nagy mértékben fokozódott. Akárhogy nézzük is, a háború végeredményben nem volt egyéb, mint abszurdummá redukálása mindannak, amit kultúránk hirdet, flagráns bebizonyítása annak, hogy az az erkölcsünk, amely a szánkon van, ellentétben áll a cselekvésünkben levő erkölccsel, hogy tulajdonképpen állandó hazugságban élünk, mikor a keresztényi erkölcsök hangoztatása mellett képesek vagyunk .egymással szemben a legszörnyübb kegyetlenségeket elkövetni. Rá kellett jönnünk arra is, hogy a kulturszervezetek mennél szélesebb körét foglalják be az embereknek, annál szakadékosabban mutatják ezt a belső ellentmondást, annál távolabb esnek attól a moráltól, melyet maguk hirdetnek. Ez a felismerés aztán az ember megrendüléséi jelenti azokban az intézményekben, melyek között él, tehát megrendülését önmagában is. Ezt a konzekvenciát legteljesebben a forradalmárok vonták le. Ök igy okoskodtak: a mai kultúra meghazudtolta önmagát és saját intézményeit, tehát ellensége az emberiség boldogságának. Uj kultúrát kell tehát felépíteni, de ehhez előbb le kell rombolni a meglévő kultúra intézményeit. Erre alkalmas terrénumul Oroszország kínálkozott, nemcsak mert leghamarabb H líegr jobban omlott össze a háborús államok közül, hanem mert a modern európai intézmények gyökere ott volt a földbe legkevésbé mélyen belenőve s mert az orosz népi élek a legkevésbé európai, legközelebb áll az ázsiaihoz. így jött létre az orosz bolsevista állam, amely nem egyéb, mint egy gigantikus laboratóriumi kísérlet a mai európai kultúrának egy más, uj kultúrával való helyettesítésére. Nyugateurópában ez a kísérlet nem volt lehetséges, a meglévő kultúrintézmények még háborús megrendültségiikben is elég erőseknek bizonyultak arra, hogy ilyen könnyen romba lehessen őket dönteni. De az emberek gondolkodóba estek itt is, megrendült a hitük a nyugati kultúrában és intézményeiben. És a szemük odafordult, ahonnan valanv mást. talán jobbat várhattak. Nem fordulhatott Amerika felé, mert hiszen Amerika nem egyéb, mint a természettudományos- technikai európai kultúrának igen nagy mértékű továbbfejlesztése s teljesen materiális szellemétől lelki megnyugvást nem várhatunk. Kelet felé fordult tehát a nyugati ember. Látjuk, az angol és francia irodalomban mindennél nagyobb érdeklődéssel találkozik mindaz, ami a Keletre vonatkozik. A németeknél óriási visszhangot keltett Spengler Dér Untergang des Abendlandes cimü könyve, egy tudományos, már nagy terjedelménél fogva is fárasztó olvasmány, amelynek alaptétele, hogy a nyugati kultúra elsenyvedésre van Páris, május 9. Ma délelőtt rendkívüli fontosságú minisztertanács volt a Ouai d‘Or- sayon. Elsősoriban a lefegyverzés kérdéséről, majd a biztonsági javaslatról tanácskoztak a francia miniszterek. Briand tudatta a kormánnyal Anglia nézeteit Németország lesz er elé sé nek ké rd ésében. Bebizonyosodott, hogy a francia és az angol álláspontok között még nagy ellentétek vannak, mert míg az angol kormány határozott időpontot javasol a kiürítésre vonatkozóan, addig Franciaország Köln kiürítését a leszerelési klauzulák betartásától akarja függővé tenni. Páris, május 9. Hiszen nem tilos az sehol se és az északi sarktól a déliig bizonyára nem akad a földkerekségen egyetlen ország sem, ahol a szerelmesek valami hatósághoz fordulnának engedélyért, mielőtt megcsókolják egymást de azért úgy, mint Parisban, talán sehol sem ,Szabad a csók.“ Aki a távoli barbár Balkánról idevetődik, (mert sajnos, a francia köznép bennünket, magyarokat, valami balkáni nációnak képzel) nem győz csodálkozni azon a szabadságon, amit a müveit Nyugat e fővárosában tapasztal Leghűségesebb tükre minden nagyváros jellegzetes sajátságaival az utca, mert hiszen a szalonokban bizonyára egyformán viselkednek az emberek Paristól Prágáig, éppen úgy, mint ahogyan a legelegánsabb éttermek közönsége Prágában éppen úgy estélyi ruhában és ugyanolyan étkezési szabályok betartásával fogyasztja el a vacsorát, mintPá- risban a dinert. De az utca.-. Az utca egészen más! Esténként a fényesein kivilágított, legforgalmasabb útvonalakon ölelkező párok járnak. A férfi átöleli a nő derekát s szorosan magáihoz vonja, igy sétálnak utcahosz- szat. A nő pedig láthatólag minden különösebb emóció nélkül tűri ezt a közelséget, mely számára annyira megszokott már. hogy nem jelent többet, — sőt talán még annyit sem — mint nálunk a karonfogás. E pillanatban a férfi mondott a nőnek valamit, a nő elmosolyodik, a férfi erre haladéktalanul! megcsókolja. Néha a sorrend ítélve s jön már helyébe Ázsia keleti kultúrája. Kayserling gróf könyvei és egész filozófiája szintén ezerfelé mutatnak. Európa ráeszmél, hogy mis saját kultúrája, egyre inkább külsőleges marad, a lélek, az erkölcs kultúrája Keleten keresendő. A sokat csúfolt Kelet félhomályában egy jobb világ fantomjai integetnek önmagunkból kiábrándult lelkünk elé. Kelet már kétszer megtermékenyítette Európát a történelem folyamán. Egyszer a görög kultúrát indította el, egyszer a kereszténységet Vájjon harmadszor is be fog-e válni, hogy ex Oriente lux? A német garanciaszerződésre adandó francia válasz, amelyet Briand fogalmazott meg, sokban különbözik Herriot eredeti és pacifista választervezetéítői. Briand kijelentette, hogy Frímciaor- szág és Belgium, valamint Csehszlovákia és Lengyelország szerződéseit el kell ismerni, hogy a garanciaszerződés elfogadhatóvá váljék. Németországnak a népszövetségbe is be kell lépnie. —• A minisztertanácson Caiillaux Lancia ország pénzügyi helyzetéről is jelentést ad le. megfordított, sokszor a beveztö mosoly is elmarad, sőt lehet, hogy valami duzzogás, szerelmes civakodás befejezése a csók, fontos, hogy a csók minden száz lépésnél elcsattanjon, még pedig nem szelíden, futólag, valahova az arcra lehelve, hanem, (hogy úgy mondjam) „hosszantartó, élénk11 érntkezé- sével két egymástkereső ajaknak, egyszóval olyképpen, ami a mi hazai fogalmaink szerint a csók összes kritériumát kimeríti. Csókolóznak az összes nyilvános helyeken; az étteremben, a kávéfiázbam, (a moziról nem is beszélek, mert azt a világítási, illetve sötétitési effektusok a szemérmes „Balkánon11 is predesztinálják erre a szerepre), de csókolóznak a színházban is. A párisi Grand Operában, ahol péntek esténként kizárólag estélyi toiletteben szabad a földszint és a páholyok közönségének megjelenni, ahol valóban együtt van minden pompa, fényűzés és elegancia amit a divat fővárosa kitermel, még a péntek esti opera- előadáson is csókolóznak s míg lenn a zenekarban a franciák nemzeti zeneköl’tőjének muzsikája eped és fenn a színpadon Mefiszto éppen most kísérti Margarétát az ékszerekkel, az egyik földszinti páholyban összeborul egy rózsaszínű crépe de chine ruha egy fe-: kete frakkal.. - Margaréta (a színpadon) sokáig vonakodik, mire a páholyban az a két ajak elszakad egymástól. A zenekar tovább zengi Gounod áriáit s a közönség észre sem vett a páholyban történtekből semmit Nem. mint hogyha minden figyelmét az előadás kötötte volna le: Párisban nincs komoly zenei élet s az Operát inkább a „bon Döntés Párisban a garancialervezel ügyében Ahol „szabad a csók" A ton“ kedvéért látogatják az emberek, semmint lelki szükségből. De viszont az a tény, hogy két ember a nagy nyilvánosság előtt csókolódzik, annyira megszokott már hogy teljességgel — ügyet sem vetnek rá. Van a csókolódzásnak még egy igen kedvelt terrénuma: a métro. Ismeretes, hogy Páris óriási forgalmát túlnyomórészt a földalatti villamosvasút bonyolítja le, melyet a tulajdonos társaságról Metropolitaine-nek, vagy röviden metró-mák neveznek. (Mellékesen jegyzem meg, hogy ezen a kitűnő és gyors közlekedési eszközön mely a föld alatt egész Párást behálózza, harmincöt centimé egy jegy. mely a leghosszabb útvonalra is érvénye.s s akárhányszor át lehet vele szabni.) A metrón a nap bizonyos óráiban kép- zelhetetlenül nagy a forgalom- Egész tömegek zsúfolódnak az egyes megállóhelyeken, amelyek pedig — kiterjedésre nézve — nem egy vasúti pályaudvarral vetekszenek. Ilyenkor az emberek valósággal belesodródnak a villamosba s beringok módjára préselődnek odabenn. A leleményes párisi szerelmesek ebben a túlságos közelségben természetesen egy pillanatig som késnek s azonnal a csó- kolódzáshoz kezdenek, nem is hagyva abba a legközelebbi megállóig, ahol a le- és felszálló utasok egy időre durván elszakítják őket egymástól. De ez csak egy perc, a kocsi máris indul és a párok ... nos, a párok ... „da oapo al fine!“ — mint .ahogyan a zenében mondjákAki nem ismeri alaposan a párisi viszonyokat. az — a fentebb elmondottak után — azt gondolhatná, hogy a francia férfiak köny- riyíi prédának ismerve a nőket, bizonyára tolakodó módon közelednek a hölgyekhez. Az a hir járja, hogy Párisban dívik legjobban a szabad szerelem. Valóban: Parisban szabad a szerelem, de nem kötelező! Ha a nő nem ad ágit, francia férfi sohasem fogia például az utcán megszólítani. Ha színház után, egyedül megy haza egy hölgy, nem kellemetlenkednek neki az aszfaltbetyá- rok. Viszont — természetesen. — ha a nő a legkisebb kacérsággal is odavillantja a hajlandóságát, az ismeretség kész egy perc alatt. A könnyű és felelőtlen párisi szerelem hozzátartozik a „joie de vivre11 tudományához, melyben olyan nagyok a franciák és ami előtt a mi mindig valami súlyosabbat, valami tartalmasabbat kívánó lelkünk csodálkozva és értetlenül áll meg. Arató Erzsi. Most már kezdtem magain is érdeklődni a bárónő iránt. — Hány éves? Fülöp monokliján fénylett a dac. — Fiatalabb . . . sokkal fiatalabb, mint amilyennek hinné az embe. . . . Más nőnél ez éppen fordítva van ... De a bár ő kivétel ... A kedvemért öregiti magát . . . Igen, György, a kedvemért . . . Körülnéztem. A megkezdett vásznak közt kutattam. — Valami portré tőle . . . — Nincs . . . nincs ... — ijedezett a piktor és a hangjából megéreztem, hogy 'kérdésemmel kissé indiszkrét voltam . . . Igyekeztem megnyugtatni. — Megbízhat a titoktartásomban. Fülöp arca kiszélesedett: — Ezt el is várom magától, György. Megfogta a kezemet. Már szinte muzsikált a hangja. — Tudja, hogy becézem? Szeptember bárónő. Szeptember ke, drága . . . — Finom. — Ha maga csak egyszer is látná őt ... Beleszeretne . . . mondom, beleszeretne, György . . . beleszeretne . . . — Szép? — Szebb, mint szép. A szó itt nem fejez ki semmit . . . Azok a forrnák . . . azok a vonalak ... és az a sajátos kacér mozdulat .. . Bele kell szédülni ... él kell pusztulni, György . . . A piktor húsos száját az áhított gyönyör még vastagabbra dagasztotta. Szemmel láthatólag élvezte elragadtatásomat. Tükör voltam neki. A vágyát fürdette bennem. — Kezdtem bosszankodni. Ez az ember már egészen megejtett az ő érzékiesen színes jelzőivel, amelyekkel a bárónőt elém varázsolta. Valami megmagyarázhatatlan féltékenység ébredt bennem. Átfűtött© a mellemet. — Mennyire vagyunk? Flört? A piktor vizeskék szeme megcsillant. Ráímvigyorgott. Beletúrtam a tekintetemet. — Csókolóznak? Fülöp arcát fölényes mosoly húzta szét. Elöntött a düh. Arcul tudtam volna ütni. — Ha maga azt látná, György . . . kedves György, ha maga azt látná . . . Micsoda csókok. Felgyújtott száján, ahogy végigperzsel a szám . . . ahogy lemorzsolom róla a gyönyört ... Ha maga azt látná . . . Nem. Nem. Ez már több a soknál. Ennek véget kell veni. Ez a piktor itt összevissza hazudik, rágalmazza a bárónőt, aki szegény, ki tudja milyen ártatlan ügyben keresi fel ezt a szerencsétlen embert. Istenem, egy műterem! Talán képet jön vásárolni... talán portrét akar ... És már a kalapomhoz nyúltam. Ebben a pillanatban a műterem ajtaját gyöngéd női kéz zörgette meg. — Ez ő — szóltam és tanácstalanul néztem a piktort, aki az ajtó felé sietett. Kapkodó, ideges mozdulata rajtam is átszökött. És ösztönszerüleg is kerestem valami búvóhelyet. — Nem ő ... ez nem ő — dadogta a piktor, de rögtön láttam, hogy hazudik. Az ajtó nyillott és aki belépett, az a kopottas, fonnyadt asszony, inkább egy munkában elgyötört takarítónő benyomását keltette, mint egy mámorba szédítő bárónőét... A szégyenkező zavarból, amely mindkettőjüket kiforgatta, azonnal észrevettem, hogy igenis, ez a szomorú, fáradt teremtés az, akit a piktor olyan rajongva várt, szegény púpos. ahogy a gyönyört epedte, szegény Fülöp, szegény jó barátom . . . És egyszerre megbocsátottam neki mindent, a bárónőt, a szeptemberi szőkeséget, a vonalakat, a formát, az egész zengő, nagyszerű szerelmet, amelynek vászna ez az igénytelen szürke nő volt, ,a többit az ő izzó fantáziája csak úgy ráfestette. — Nem ő — védekezett kétségbeesetten, egészen belevörösödve —- ez nem ő, ne gondolja . . . — Végtelenül sajnálom — mondtam jóakarattal, nehogy valamit is sejtsen — pedig nagyon szerettem volna látni a méltóságos asszonyt . . . És szivemben különös, meleg részvéttel néztem meg Fülöp remegő kezét, aki hálásan nézett rám, mint a gyermek, aki boldog, hogy nem törték össze a játékot, amelyben annyi öröme telt. EreöeíL aiMriftal iaraiai - itlüönlegessáaes minden patikában, drogériában és parfümériában kaphatók NEQNYILI Vulkán nEQUIIT iftv«e£g, porcellán ás aüszm^láruRtáz, fl*áH»»«eM*«í<«eaeás ás ápilletfiive^ezás, «■ Iccb b*9 s9» ez <alg h©!I" B orcellán ^várnak ftépríseíete ás főlexaftato e^ász fslorenszfió ás Po<dllcarpatfslca Rrsss részéire N ORO§ Tr«Bf«s HcávéSrázl ás áártsnrzmi te«ar«5ffael«*á©®l« EK SÜLIÉIT/&!£. ffvfe-iaifco SO = — Kassa =
